Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-19 / 244. szám

1031 OKTOBER 19. w a p l o PARI ÉS PÁRTÉ Pl 1 ÉS * ....................................... .......■■ -............— A Szigetvári Cipőgyárban a vezetőségi választások előkészületeiben erősítsék meg a pártszervezet munkáját A Kínai Művészegyüttes műsora A Szigetvári Cipőgyárban a dolgo­zók lelkes munkájának eredménye volt az, hogy országos viszonylatban a második helyre kerültek a termeié sukkéi a harmadik negyedévben. Szép eredmény ez. A dolgozók azonban más eredményre is számítottak, arra, hogy gyáruk falára kiteszik az élüzem feliratot. De ez csak számítás maradt. Ifi ennek as oka? A dolgozók szavai nyomán világos kép tárul a hiányosságok egész so­rozatára, melyek azt mutatják, hogy a gyár pártszervezete nem adott megfelelő támogatást a gyár dol­gozóinak ahhoz, hogy még szebb eredményt érhessenek el. A vezetőségnél bizonyos fokú meg- elégültség mutatkozik a termelés te­rületén. Hábián András, aki nemrég lett sztahanovista, elmondja: „Én párton- kivüli vágyók, de vártam a pártveze­téséitől, a népnevelőktől, bogy meg­hallgassák kéréseimet, tanácsokkal lássanak el. De ez nem így történt. Itt volt a második békekölcsönjegy­zés is. Odajöttek hozzám, hogy én is jegyezzek, melyet boldog örömmel teljesítettem is, de utána máris to­vább szaladtak, nem beszélgettek el velem. Nemsokára itt lesz a vezető­ség újjáválasztása és többen is vár­juk., hogy foglalkoznak velünk, meg­kérdezzék véleményünket. Ez azon­ban eddig még nem történt meg.“ A pártszervezet titkára Kacsar Pál elvtárs. A nyár folyamán a párttól egyidőre más megbízatást kapott, he­lyettese végezte a titkári teendőket. Erre a szép, megtisztelő feladatra, a pártszervezet elnökét, Sárdi József eivtársat választotta a tagság. Sárdi elvtárs nem érezte át fel­adatának jelentőségét, hogy a párttagság és az egész üzem dol­gozói tőle várják az irányítást, segítséget. A járási pártbizottság már több íz­ben megbírálta Sárdi elvtárs munká­ját. A hiányosságok kijavításához se­gítséget is nyújtott, de ennek ellené­re sem javult meg munkája, amely­nek következménye az lett, hogy gyengült a párt szerveset munkája. a népnevelők nem kaptak felada­tot, a dolgozókat nem tájékoztatta a termelés feladatairól. így ütötte fel hangját az a káros né­zet a dolgozók között, hogy „már nincs sok munka, néhány helyen le­állnak a termeléssel, stb.“ Peídli Im- réné „népnevelő“ is ezt mondogatta. Ez rontotta a dolgozók munkakedvét. A munkaleállásról szóló híresztelés­nek természetesen semmi alapja nem volt és nincs is, mert van munkája bőven az üzemnek. Ez következett többek között abból, hogy nem hallgatták meg a dolgozók véleményét, javaslatait. Pedig a dolgozók lelkesen végzik- a munkájukat. Ezt bizonyítják azok a felajánlások, amelyeke: november he­tedikére. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére tettek Ezt bizo­nyítja Takács Mihály elvftárs példája is, aki tailppréselő, mint párttag élen jár a termelésben, átlag 135 százalé­kos eredménnyel dolgozik és most felajánlotta, hogy 140 százalékra eme­li termelését, 99 százalékos minőségi munkával, bekapcsolódik a Nazarova- mozgalomba. Vagy, mini Kustos Já- nosné, a szakma legjobbja verseny­ben az ötödik helyezést érte el, fel­ajánlotta, hogy 151 százalékról 153 százalékra teljesíti normáját, 99 szá­zalékos minőségi munkával. Kustos Jánosáé, mint pártonkívüili, követi az élenjárók példáját. De lehelne így fel­sorolni még sok dolgozó nevét, akik felajánlották, hogy Sztálin elvtárs szü­letésnapjára, december 21-re befejezik ezévi tervükéit. Tervük megvalósításáhos szükséges azonban a pártszervezet vezetőségének segítsége is. Ha a nép­nevelők fontos feladatoit kapnak, ébe­ren figyelnek az ellenség híresztelé­seire és az! leleplezik, ha meghallgatja a pártszervezet a dolgozók javaslatait, tanácsait, megjavul a munka a Szigetvári Ci­pőgyárban. Most az a feladat, hogy előkészítsék a párttagokait, a népnevelőké!, de a párionkíviili dolgozókat is az új veze­tőségválasztásra, kikérjék véleményü­ket. bírálatukat a vezetőség eddigi munkája felle't. Most a vezetőség- választás előkészületeiben van a leg­jobb alkalom arra, hogy megerősít­sék a pártszervezetet, hogy ölérjék: a Szigetvári Cipőgyár éliizem legyen. Ahogy felszalad1 a függöny, ahogy a reflektor fénye megpihent a színes selyembe öltözött kínai művészekén, felrúgott a taps. Hosszú percekig tar­tó dübörgő vastapssal üdvözölték a pécsi dolgozók a hős kínai nép köve­teit, hosszú percekig zengett a Pécsi Nemzeti Színház boltozata alatt Mao Ce-Tung elv'árs neve. így kezdődőit a Kínai Ifjúsági Mű­vészegyüttes artista részlegének pécsi vendégjátéka. Hogy hogyan folytató­dott? Azt már sokkal nehezebb, majd­nem lehetetlen elmondani vagy leírni. A csillogó selyemruhájú kínai fiata­lok szemkápráztató, valósággal hihe­tetlen mutatványokkal gyönyörködtet­ték a közönséget, Nem is voltak azok mutatványok! A zene, a mozdulatok ossz e h an goi' s á gán a k, tök élete ssé gén e k csodája. ősi 'áncok, ezredéves melódiák vég­telenül nyugodt, ritmikus mozdulatok­ban oldódtak fel és ezek a lágy, de mégis végtelen erőt sugárzó mozdu­latok szépsége elbűvöli a nézőt. „Nem hiszek a szememnek“ — döbbentünk meg egy-egy megmagyarázhatatlan attrakciónál, „Ha nem magam látom, hát nem hiszem*1 — mondogatták so­kan az előadás után. Akik artistamutatványokat vártak, csalódtak. Sóikkal többet kaptak: be­pillanthattak egy hatalmas nép ősi kultúrájába, láthatták, hogyan knp- csolódhatik össze elvá 1 asz 1 hai'ai11 anu 1 a művészet és a talajtprna, a művé­szet és a zsonglőrködés, $tb. A műsor elején a szinte teljesen ön­magától repülő, zenélő háromszög (régi kínai földművelési eszköz! káp­ráztatja el a nézőt!. Olyan háromszög, amely a fiatal kínai művész kezében fittyethányt a nehézkedési törvénynek. De a diabolőval játszó, táncoló, kau- csukszerűen hajlékony testtel tornázó kislányok száma is bebizonyított'a: az együttes tagjai — az akrobatika művészei! A levegőben, a zsinegen fell-le szaladgáló diabotló, palack, teáskannafödél azt a hitet keltette a nézőben, hogy erre az estére a szín­pad térülő ére nem vonatkoznak a fi­zika törvényszerűségei!' A kar.ikaitánc a testek térfogatának törvényeit látszott megcáfolni. A ru­galmas, elképz etil e I ö'l en ül hajlékony művésziek valósággal összehajt ogat* ák maguka! s úgy bújták kérésziül egy valószínűtlen ül kicsiny karikán kétréthajóival És lehetne még soká sorolni, akár a kötél,játékot, akár a tányérpnrgetiést vagy a tojás játék o't és a kardokkal kirakott égő karikán át való ugrálást — minden egyes pro­dukcióra csak egyetlen jelző illeszthe­tő: csodálatos! Számunkra csodálatos volt a kínai , művészegyüttes vendég­játéka. Hiszen láttunk-e már valaha olyan kerékpárost, aki mozgás köz­ben szereli ki gépének kormányát és első kerekét, hogy azután a hátsó keréken továbbkarikázzon?! Nem, ilyet még nem láttunk, mint ahogy azt sem 'tudtuk, hogy az akrobatika is hűen tükrözheti egy nép művészetét és ha­gyományait. És végül megperdültek a dobok. Mé­lyen döngő hangjára felvonultak a kí­nai művészek, hogy utolsó számukkal elbúcsúzzanak tőlünk. A Kínai Ifjúsági Művészegyüttes, melynek nem egy tag­ja viseli büszkén hazája felszabadítá­sáért vívott harcban szerzett kitünte­téseit. befejezte műsorát. Ez a műsor felejthetetlen volt1 és a köszönet érte csak az lehel, hogy mint a kínai ön­kéntesek Koreában fegyverrel, úgy mi itthon mimikával küzdünk a békéért, a szocializmus építéséért, a kél nép barátságának elmélyítéséért! Hem a „termésátlag alacsony“, hanem a vetéstervet nem teljesítették! „ANNYIRA EGYEK FAGYUNK, MUST HŰS ÉS VÉR“ A kulákok már az elmúlt ősszel megkezdték alattomos agitációjukat a vetési terv teljesítése ellen. Termé­szetesen a terv teljesítésének elmu­lasztásában, a vetésterv szabotálásá- ban az „agitációva!" egyidejűleg pél­dát is mulattak. Nem teljesítették ve­tési előirányzatukat, majd az aratás után „bevetették“ az „alacsony tér mésátlag“ meséjét. Számos községben hivatkoztak ar­ra a kulákok és a kulákagitáció uszá­lyába került dolgozó parasztok, hogy „alacsony a termésátlag'*, hogy „el­vitte a víz vagy az eső a termést" és ezért vagy amazért nem tudják tel­jesíteni beadási kötelezettségüket, Az ellenőrzés során azonban a tanács- szervek megállapították, hogy nem a termésátlaggal, nem a vízzel és még csak nem is széllel volt hiba, hanem az „alacsony termésátlag“ magyará­zata a kötelezően előírt terv teljesí­tésének elmulasztásában rejlik. Dolgozó néDÜnk természetesen nem nézi tétlenül a terv teljesíté­sének elmulasztását, szabotálását: szigorúan eljár a tervfegvelemmel szemben verők ellen, a bujtogató, szabotáló kulákok ellen. Szőke István patapoklosi kulák egy holddal kevesebb búzát vetett a kö­telezőnél, majd cséplésnél és beadás­nál „alacsony termésátlagról" sirán­kozott. A szabotáló kulákot 1000 fo­rint pénzbüntetéssel figyelmeztették: a dolgozók államát nem lehet be- csaoni! Csete János 49 holdas basali kulák ugyancsak egy holddal kevesebb ma­got tett földbe az előírtnál. A vetet­lenül maradt területet más növény- féleséggel vetette be, hogy annak ter­mését jó áron elfeketézze. Most 800 forintos pénzbüntetés kirovása után elgondolkodhatik: kifizetődő volt-e a csalás, a vetésterv szabotálása? Joó István 30 holdas patai kulákot mindössze kétezer forintra Ítélték, pe­dig többet is megérdemelt volna sza- botálásáért. Joó István négy hold bú­zával és három hpld árpával keve­sebbet vetett az előírtnál, nagy kárt okozva népgazdaságunknak. Az ílven gonosztevőket, akik be­szolgáltatás! kötelezettségüket nem teljesítik, sőt másokat is, be­csületes dolgozókat is a beadás elmulasztására akarnak rábírni, nem ilyen enyhe büntetéssel kell sújtani hét hold vetés elszabotálisa miatt, hanem olyan büntetéssel, mely jóidöre elveszi a kedvét hasonló szabotázs- cselekményektől! Nagy János hoboli kulák fél hold­dal kevesebb gabonát vetett kötelező tervénél és minden bizonnyal a ku- lákagitáció hatására mulasztotta el Gazdag János 13 holdas dolgozó pa­raszt és még jónéhány gazda vetéster­vének 100 százalékos teljesítését. Nagy János kulákot és Gazdag Jánost 500, illetőleg 300 forint pénzbüntetéssel sújtották. A mátfocsi dolgozók jó begyűjtési eredménye Miért első Mágocs és miért utolsó Tótű község a begyűjtés terén a kom lói járásban? Azért, mert Mágocsona tanács és a népi szervek állandó kap­csolatot tartanak a dolgozó parasz­tokkal, felkeresik őket, elbeszélgetnek velük és felvilágosítják őket arról, miért fontos a begyűjtés mielőbbi teljesítése. a mágocs/ dolgozó pa­rasztok tói tudják, hoav beadott ter­ményeikkel a békét szilárdítják, ezért értek el például kukoricabeadásban 136, a burgonyabeqyüjlésben pedig 302 százalékot Ezek a számok mutat, ják a mágocsi. dolgozók harcos béke- akaratát, de ugyanakkor a helyi ta­nács jó munkájáról is beszélnek. Tófű községben — éppen ellenke­zőleg — nagyon rosszul áll a begyűj­tés. A községi tanács munkájára jel­lemző — és nagy szégyen —, hogy kukoricából is még csak 15 százalé­kot teljesítetlek, Hegyhálmaróc .,szé­nája“ sem áll lobban, mert ez a köz­ség kulroricábó1 28, burgonvábói pe­dig még csak 11 százaléknál tart. Ezek a községek és a többiek is, ahol lemaradás van, követhetik Má­gocs példáját, ahol nagy lelkesedés­sel adják el minden feleslegüket' államnak a dolgozó parasztok. BEflENYl JÓZSEF megyei tanács így ért el hét népnevelő 97 mázsás napi eredményt a kukoricaszállétási szerződéskötésben .Telenfeg, mint községfelelős vagyok Dunaszekcsőn. Kit mos! a kukorica- szállítási szerződéskö'ést szorgalmaz­zák legjobban az elvtársak. Szeretnék írni néhány dolgozó parasztiról, akik vergődést kötőitek Dunaszekcsőn. Egyik népnevelő-.,pár“, Téglás János ás Szí.obóda János nagyon jó eredmé­nyeket érnek el a szerződéskötések- S*en. Az elmúl! pénteken reggeltől es­tig 97 mázsára köttettek szerződési: a dolgozó parasztokkal. Ezek az elviár­iak nem rostéinak leülni :i dolgozók asztalához, papírt és ceruzát adnak a kezükbe és velük számíttat ják ki nii'.yen előnyös a szerződéskötés. Ki 'számítolták art is, hogy körülbelül mennyi kukoricája fog teremni, meny­nyi kell a háztáji gazdálkodásban és lgv mennyi marad, amire nincsen iziiksége. Krammer Adám dolgozó pa- rasz- ná! is ilyen számvetést csinállak, izonkíviH emlékeztették, trogv a milli­óan nem olvashatott lakásában vil­lanyfény mellett, inert azt a népi de­mokrácia tette lehetővé hogy kigyul- jon náluk is a villany. Téglás és Szlo- ÍKida elvtársak elmondták még ezen- líviil azt is, — kivétő! nélkül mindem iolgozó parasztnál , hogy a hős ko­reai nép harcát segítik, a békét védik íkkor, ha leszerződnek az állammal, uert ezzcä erősödik hazánk. Krammer jdám jß prózám kukoricára kötött szállítási szerződést, mert tudja azt is. hogy minden mázsa után felárait és kedvezményes lextiliralványt kap. Azt mond a, amikor leszerződött: „Most legalább mind kefééin jól jár­tunk. az állapi is, meg én is!*'" Mózes József dolgozó paraszt 10. Varga Adám 12 mázsára szerződő t és így lelu-'ne tovább sorolni azokat a dolgozó parasztokat, akiknél Téglás János és Szloboda János népnevelők jártaik. Harvan József levelező bőrgyári munkás. Üdvözöljük a begyűjtésben élenjáró dolgozó parasztokat Szabados László bnranvajenői két- hod.as dolgozó paraszt., kenyérgabo­nából 1520 százalékra, takarmányga­bonából száz, kukoricából száz és bur­gonyából is száz százalékra teljesí. tette beadási kötelezettségét. Szűcs József kétholdas dolgozó paraszt Szászvár. Kenyérgabonából 150 százalékra, takarmánygabonából száz, kukoricából száz százalékra tel­jesítette beadási kötelezettségét. Bujpusz István hétholdas szászvári dolgozó paraszt kenyérgabonából 137, takarmánygabonából száz és kukori­cából 212 százalékra teljesítette be­adási kötelezettségét. KUKORIC ASZ ÁLLÍTÁSI SZERZŐ­DÉSKÖTÉSBEN ÉLENJÁRNAK: Faragó Ferenc beremendi dolgozó paraszt 12 mázsa kukoricára kötött Matty, tíz mázsára kötött szállítási szerződést. Papp Mihály nyolc mázsá­ra és Patkó Pál beremendi dolgozó paraszt öt mázsa kukoricára kötött szállítási szerződést. Van Ti*Ce elvtárs. a Kínai Ifjúsági Művészegyüttes ve­zető/«, a felszabadult kínai művészet­ről, az arlistamüvészet népi gyöke­reiről és magyarországi tapasztalatai­ról beszélt pécsi tartózkodása tolva- mán. Nyilatkozatába„ a következőket mondotta: ° „Kína rendkívül gazdag művészi hagyományokban. Hazámban a fel- szabadulás előtt sokezer évvel már igen fejlett vo’t a kultúra és a művé­szet. A Ielszabadulás után a kínai művészek és írók átvették és alkal­mazták Mao-Ce-Tung tanait, melyek azt mondják: a művészet a népet kell, hogy szolgálja; elsősorban a munkásságot, a parasztságot és a hadsereget. A felszabadulás után újtajtájú kultúra és művészet alakult ki az új Kínában. A kii’önböző mű­vészi formákat, melyek a telszabadu. tás előtt ismeretesek voltak, s me­lyeket a nép szeretett, a reakciós uralkodó körök elsorvasztották. Kí­na felszabadulásával egyidőben ezek a művészeti ágak ugyancsak felsza­badultak. Így új életre ébredtek a he'yi operák és az akrobalaszámok is. Mindazok a művészeti tormák, me­lyek népünk leiszabadulásával együtt keltek új életre, nemcsak alakjukban, de tartalmukban is ielszabadultak. A történelmi material izmus alap­ján kritikát gyakorolunk a történel­mi haayományok felett. Azokat a fer­dítéseket, rágalmakat és hazugságo­kat, melyeket a reakciósok a felsza­badulás előtt a kina/ parasztokra és munkásokra fogtak, a művészetben is helyesbítjük. így például rágahnak özönét zúdították a kuomintang-bé- renc tollforgatók a XIX. századbeli paraszt-szabadságharcokra is és eze­ket a hősi harcokat lázadásnak mi­nősítették. Ezeket a küzdelmeket mű­vészetünk már természetesen hősi tet­tek sorozatának nyilvánítja, lgy pél­dául teljes szépségében dolqoztuk lel Thei-Pin.Then parasztá'lam keletkezé­sének történetét is, úgy az irodalom­ban, mint a művészetben. A kínai filmművészetet elnyomta a Kuomintang-idökben az amerikai- film­gyártás. A leiszabadulás óta — hála a kínai filmművészeinek és a szovjet filmek behozatalának —, kiszorí/ot- tuk ezeket az amerikai szennyíilme- ket. A betakarítási munkákban a pécsváradi, a vetésben a sellyej járás vezet A megyei tanács mezőgazdasági osztálya kiértékelte a járások beta­karítási és begyűjtési versenyét, A ki­értékelés alapján a járások versenye a betakarítás­ban: 1. pécsváradi C>5, 2. mohácsi 53 3. komlói 50. 4. seilyei 44, 5. siklósi 42.7, szállítási szerződésit. Huad yendel t G. sásdi 42, 7. pécsi 39, & uülápyi 35, 9. szigetvári járás 33 százalékos ered­ménnyel. A vetési munkákban a verseny állása: 1. seilyei 53, 2. szigetvári 52, 3. sás­di 40, 4. pécsi 39, 5. siklósi 37, 6. komlói 29, 7. villányi 28, 8. pécsvá­radi 27, 9. mohácsi járás 23 százalé­kos «redmóoay oL « i ff'"f i '< A mai kínai írók és költők tevé­kenyen kiveszik részüket a kulturális lorrada’ómban. Sok regény és költe­mény jelenik meg, mely az úi élel­tel, a politikai helyzettel foglalkozik- Még a régi hagyományoknál is na­gyobb súlyt, teletelünk a7 új alkotá­sokra, melyek a mozgalmi élet mo­mentumaival is összefonódnak. Erre példa a Fehérhajú lány című opera, melyet operarészlegünk éppen ezek­ben az időkben mutat be Pesten. Az arlistaművészetnek is igen nagy múltja van hazámban. Az artistamtl- vészet. öt gyökéren keresztül táplál­kozik. Az első a földművelési eszkö­zök használatára vezethető vissza, íqv a műsorunkban szereplő repülő- háromszög. vagy lándzsa, egy ősrégi löldmüvelési szerszám emlékéi eleveníti fel Az artistaszámok máso­dik nagy csoportja harci eszközök­höz fűződik, így valamennyi kard- és késszám régi harcok dicsőségéről emlékezik meg. A gyermekjátékok al­kotják a harmadik csoportját azoknak az eszközöknek, melyeket a kínai ar­tisták felhasználnak. Legjobb példa erre műsorunk egyik száma, a diabo- Ió-játék. A tányér.zsonqlőrködés, a háztartási eszközök felhasználásából származik, míg az arlistaszámok ötö­dik válfaja a bűvészet hagyományai­ból táplálkozik. Turnénkban kettős cél vezet bennünket. Első célunk bebizonyítani népeink közötti szoros barátságot, második cél, erősíteni kulturális kapcsolatain­kat. E két célon kívül azért jöttünk hogy lelkesítsük a békeharcban az üzemek dolgozóit, a katonákat a szo­cializmusért és ■ a békéért folytatott harcukban. A kínai nép felszabadult hazájá­ban a szocializmust építi, önkéntese­ink a koreai nép szabadságáért har­colnak. Látjuk, hogy a magyar nép is kiveszi részét a békeharcból, nö­veli gazdasági és kulturális eredmét nyeit, Magyarország, akár csak Kína a felszabadulás előtt, agrárállam volt, mindkét országban most folyik az iparosítás és itt Magyarországon is ugyanolyan szép eredményeket lá­tunk. mint hazánkban. ­A magyar dolgozók olyan szívélyesen és olyan kedvesen logadtak bennünket, hogy már ezért is otthon és nem idegenben érezzük magunkat. Úgy érezzük, hogy ez a kedvesség nemcsak diplomáciai fo­gadtatás, hanem szívből jövő, testvé­ri érzést fejez ki: a magyar nép ba­rátságát a kínai nép iránt. Azt fejezi ki, amit mi is érzünk; egyek va­gyunk a béketáborban, annyira egyek vagyunk, mint hús és vér.“

Next

/
Thumbnails
Contents