Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-03 / 230. szám

Békekölcsönfegyzéssel a magad érdekét is« a haza javát is szolgálod! Miért jár élen a Bőrgyár és miért marad el a Porcéi! ángy ár a békék öl csőn jegyzésben? Ez év április 4én párosversenyre hívta a Pécsi Bőrgyár a Porcellángyá- rát. Lendületesen indult ez a verseny a két gyár dolgozói között. Minden hó nap végén kiértékelték az elért ered­ményeket és kölcsönösen elküldték egymásnak tájékozódás végett. Ez az értékelés két-három hónap múlva meg­szűnt és ezzel együtt a két gyár pá­rosversenye is. A Bőrgyár ugyan még most is értékeli a havi eredményét, el is küldi a Porcéi! ángy árba, d«* azok nem küldik el válaszként 6aját ered­ményeiket. Mióta megindult a párosverseny, fo­kozódott a Bőrgyárban a muntcaverseny és azóta olyan szép eredmények is szü­lettek, mint az öregboxos üzemrész sztahanovista kitüntetéssé. Most, a bé­kekölcsönjegyzésben tovább fokozódott a verseny. A mühelyrészek legjobb dol­gozói élenjárnak a jegyzesayüjté'ben és ezzel együtt a termelésben. Neve- lömunkájuk eredményes is volt, mert a gyár dolgozót a tavalyi békekölcsön összegéinek többszörösét jegyezték idén már eddig is. Bánkuti Ferenc a lakatosüzemben dolgozik, ő is egyike a legjobb munká­soknak. A jegyzésgyüjtés során oda­ment Tóth Imre lakatostársához, aki először csak dolgozott tovább, fel sem nézett Bánkuti elvtárs nézte egy da­rabig, majd könyökével meglökte: ban alig látni. Elmaradt a Porcellán­„Hagyd abba egy kicsit azt a kalapá­lást“ — kiáltotta neki és megindult a beszélgetés ha röviden is. — Békekölcsönt jöttem jegyezni — kezdte. Bánkuti Ferencre azelőtt is hallgatott Tóth Imre, tudja már ta­pasztalatból, hogy érdemes megfogad­ni tanácsát, szavait. Nem is gondolko­dott sokat, odaírta az ívre: „500 forint Tóth Imre." Bánkuti Ferenc csak nézte először mennyit jegyez dolgozó társa, majd megszólalt: „Csak ennyit jegyzői? Van itt új fürdő, gépeket kaptunk, amivel a munkánk könnyebb, étkezőhelyiséget és mást. Ez csak öt darab százast ér?" Ezzel Bánkuti eltvárs elment, számít­va: „Had gondolkodjon rajta Tóth szaktárs." És valóban gondolkodott is. de, nem sokáig. Egyideig dolgozott még„ majd elment Bánkuti elvtárs után és lejegyzett még 200 foritnot. Ilyen példa még nagyon sok van a Bőrgyárban, sok szép példa bizonyít­ja, hogy a Bőrgyár dolgozói megértik mit jelent a béke, és tettek is bizonyít­ják ezt Példát vehet a Porcellánsyár a Bőrgyárról a békekölcsön jegyzésben is, úgy, ahogy a versenyértékelésben. A Bőrgyár jegyzésgyüjtői mosolyogva, büszkén az eredményekre, járják a műhelyeket, addig ezt a Porcellángyár­gyár a békekölcsönjegyzésben, pedig a Bőrgyár versenyre hívta. Miért? Első­sorban a hibát a jegyzésgyüj tökben le­het találni. A jegyzésgyüj tők közül néhányan nem pcldamutatóak, nem segítik, hanem hátráltatják a jegyzést. Csak egy példát nézzünk: Schmidt Józsefné jegyzésgyüj tő ..pa­naszkodva" mondta a dolgozó társai­nak : .,200 forintot jegyzek, mert több­re nem telik," Világos, hogy a dol­gozók öntudatlanabb része követte ezt a „példát", össze is szedte az ala­csony, 150—200 forintos jegyzéseket, majd amikor végzett vele, odaírta sa­ját nevét 800 forinttal. Ilyen ellensé­get segítő munkát végzett Schmidt Jó­zsefné. De nemcsak a népnevelők, hanem a vezetők egyrésze sem mutatott példát, így Gájer Antal szakszervezeti terme­lési felelős a jegyzésgyüjtés hatodik napján írta alá a békekölcsön jegyzést, mondván: „Nem tudta biztosan, hol kell jegyezni". Hát csoda, ha azt mondják a dolgozók róla, amikor a mikrofonba bemondja a példamutató jegyzéseket: ,,Könnyű a más tollaival ékeskedni?" Egy-két, de jellemző példa ez a Por- cellángyárból, amiből tanulni kell a pártszervezet vezetőinek, a dolgozók­nak. Ne hagyják a porcéilángyári dol­gozók, hogy elmaradjanak a verseny­ben, szégyen lenne ez számukra. Herget Ilona. EZ CSAK EGY PÉLDA A SOK KÖZÜL Most, hogy az év vége felé köze­ledünk, úgy érzem kötelességem tá­jékoztatni egész megycénket elért eredményeinkről, amelyet becsületes munkánkkal értünk el. Szeretnénk ha elgondolkodnának a még egyénileg dolgozó parasztok oredményeinken, amiből világosan megláthatják, hogy mennyivel jobb az élet az III-as tí­pusú tszcs-ben. Hogy szemléltetöbb legven fejlődé­sünk, vissxalapoztunk 1950 szeptem­berére is, megnéztük, milyen vagyo­na volt akkor a mi bolyi Árpád tszcs-knek. Nézzük csak: 1950 szeptember 30-án volt hét pár lófogatunk, 20 darab göbe, 10 darab fejőstehén és 600 kát. hold föld. Munkaegységünk értéke 16.60 forint volt. Ez volt a hely­zet egy évvel ezelőtt. Továbbra is lelkesen dolgoztunk, tudtuk, hogy munkánk győzelemre visz bennünket. így is lett. Hallgat­tunk Pártunk és kormányunk szavára. alkalmaztuk a szovjet mezőgazdasági módszereket és meg is lett eredmé­nye. Most 1951 őszét mutatja a nap­tár és számvetést csináltunk. így gyarapodtunk egy év alatt. Van 11 pár lófoga,tünk, 22 darab anyasertés, egv kansertés, kilenc nö­vendék sertés, 31 hízósertés, 33 fejős­tehén, 32 darab növendékmarha, öt darab növendék bika.-Építettünk egy 150 férőhelyes sertéshizlaldát, móri építés alatt áll egy gyapotszárító üzem, amely 40 kát. hold termésének szárítására alkalmas. A régi istáló- kat is korszerűre átépítettük. Ez a csoport fejlődése, löv fejlődött a csonort tagjainak jóléte is a munka gyümölcseként. A csoport minden tagja megkapta a családjának szükséges búza és árpa mennyiséget, a háztáji gazdaságának kielégítésére elegendő száraz és zöld takarmány mindenkinek rendelkezé- -ére áll. Egy munkaegységre minden dolgozó tag 10 kiló kukoricát kap. A begyűjtés eredményei A kukorica begyűjtése lassan ha­lad az egész megyében. Ennek oka az, hogy a népnevelők és a tanács- funkcionáriusok nem dolgoznak elég lelkesen, nem ismertetik a dolgozó parasztokkal azokat a kedvezménye­ket, amelyekben a dolgozó parasztság részesül, ha beadja időre kukoricá­ját és szállítási szerződést köt. A községek termcnyfelvásárlóinak kö­vetni kell az olyan példákat, mint az oldi Baksa Bálinté, aki egyedül 157 mázsára köttetett szállítási szerző­dést. Hasonló szép eredményt ért el Németh Mária beremendi boltosgya­kornok, Róth József alsómocsolá.di terményfelvásárló és még többen. Ezek a dolgozók szívügyüknek tekin­tik a kukoricabegyüjtést és ennek eredménye meg is mutatkozik. A községek terményfelvásárlóí kövessék az ilyen és ehhez hasonló példákat és nagyban elörelendül a kukorica begyűjtése. Kukoricabegyüjtésben a járások versenyállása: 1. komlói 24.1, 2. pécsváradi 22.6, 3. villányi 14.5, 4. sásdi •8.3, 5. siklósi 7.8, 6. mohácsi 5.4, 7. szigetvári 4.6, 8. pécsi 4.4, 9. sellyeijárás 3.1 százalékkaL Gyorsítsák meg községi tanácsaink a kukoricabegyüjtést, mert megyénk messze elmaradt az élenjáró megyék mögött. A kukorica begyűjtése mellett ne feledkezzenek meg a gabona begyűj­téséről sem. Községi tanácsaink tart­sák szemelőtt, hogy minden község­nek teljesíteni kell gabonabegyüjtési tervét, mert a terv törvény. A gabo- nabegyüjtcsben igen lassan megy a munka. A csiga-brigád „gyorsasága" gyorsvonatsebességű a gabonabegyüj. tés előrehaladásához. Ez pedig nem jól van így. A gabonabegyüjtésben a járások versenyállása: 1, pécsi, 2. mohácsi, 3. siklósi 4. villányi, 5. pécsváradi, 6. szi­getvári, 7, komlói, 8. sásdi, 9, sellyci járás. Több községünk van már olyan, amelyek élenjárnak a kukoTfcasrállítá- m szerződés kötésével, ezek a közsé­gek« 1 —---­Lapáncs a, Szajk, Boda, Gerde, Szentdénes, Somogvhatvan, Kis­dér, Bezedek, Magyarbóly és Pécsudvard. Megyénk községei kövessék az élenjárók példáját, ne hagyják, hogy megyénk az utolsók között kullogjon a kukoricabegyüjtésben. A fejadagon felül búzánk is van, amit osztaléknak hagytunk és emel­lett még 367 százalékra teljesítettük beadási kötelezettségünket. Büszkén is nézzük a székházunkban kifüggesz­tett oklevelet. Ezek után mindenki kíváncsi arra, mit kap egy dolgozó? Leírok egy példát, nem a legjobbal, mert esetleg még azt mondják: „Ez a legjobb, a többi pedig rosszabb". Hát ezért nem írom a legjobbat, ha­nem közeoest. Itt van nálunk Sháb Nándor, aki állandóan és becsületesen dolgozik. Keresett eddig 403.12 mun- kaegvséget. Eddig előlegbe kapott 1.399.85 forintot. A családja 660 kiló búzát kapott, ku­koricából 40.30 mázsát kap, burgo- nvát 200 kilót. Ezen felül van sertés- állománya, baromfija bőven. Az évi elszámolásnál 30 forintot kap munkaegységenként Sháb Nándor is. Ez jóval több, mint tizenkétezer forintot tesz ki. Ezen felül a háztáji gazdaságából le­tört. 30 mázsa tengerit is. Ez csak egy példa tagjaink közül. És mi ígérjük, hogy elkövetünk min­dent, hogy még nagyobb sikereket érjünk el a mi 900 kát. hald földün­kön. Köszönjük Pártunknak, hogy módot és segítséget adott ahhoz, hogy szolgasorból önálló, boldog em­berek lehettünk. ífj. Pleskovics Antal tszcs dolgozó. Amit a népnevelők mondanak zést. Lelkesen, példamutatóan végzik munkájukat é= jó munkájukat győze­lem is kíséri. Népnevelőink jó munkát végeznek a békekölcsönjegyzésben, lelkesen vállal­ják a nehézségek leküzdését, hogy győzelemre vigyék a békekölcsönjegy­, A pécsváradi gépállomáson dolgozik Csehek László, aki most jött haza gépkocsivezetői iskoláról, 1000 forinl békekölcsönt jegyzett és kérte, hogy őt is osszák be népnevelőmunkára. E kőnek bátyjával. Csehek Istvánnal be- szélgeteY el, aki azon a véleményen volt, hogy elég ha csak 4—500 fo­rintot jegyez. Csehek László eszébe juttatta bátyjának, hogy a felszaba­dulás előtt nem volt lehetőségük arra, hogy tanuljanak, mos! pedig bátyja is tanulhatott gépkocsivezető iskolán. Elmondta azt. hogy ő azért jegyzett Í000 forintot, mer! lá'.'a azt, hogy ni ilyen sokba kerüli államunknak az 5 kitanítta'ása i? és azt akarja, hogy még többen mehessenek iskolára. Meg­kérdezte bátyját, hogy mi a választása, azt akarja-e. hogy olyan sorsban éljenek gyermekei, mint ahogy ők éltek kicsi korukban, vagy pedig olyan jó életet akar gyermekei számára, m int ami a mostani fiatalokra vár, res­telkedve annyit mondott; én is lOOOforintot jegyzet. * A dunaszekesői Petőfi tsz párttitkára. Petterman György és felesége ezer-ezer forinttal járultak hozzá a békéjüket, boldog jövőjüket jelentő bé­kekölcsönjegyzéshez. — őszinte készséggel jegyzem az ezer forintot, ha arra gondolok, hogy feleségem és gyermekeim élete, a saját életem mennyire megváltozott, mennyire megszépült. Én, aki a mult ban cseléd voltam egy kniákportán, nem Ismertem nz éleiből mást, mint hajnaltól késő eslig tartó robotol. Munkám jutalma néha-néha egy levetett, elnyűtt ruha és a cselédnek ki­járó istállószállás volt. Az életei a felszabadulás hozta meg a számunkra. Felesége, aki szintén ezer forintot jegyzett, a következőket mondja: — Két fiam van, akiket iskoláztatni akarunk, hogy tanult emberként folytassák azt, amit mi elkezdtünk. A pénz, amit jegyeztem, egy része an­nak, hogy fiaim békében tanulhassanak. KeJenfi József, malomi hétholdas dolgozó paraszt 500 forint békeköl­csönt jegyzett Hét . hold földjükből heten élnek, mégis jegyzett annyit amennyit a becsülete megkövetelt. De arra is gondolt, hogy paraszttár- sai is méltóképpen jegyezzenek, ezért a községben népnevelőmunkát végez. Elmondja paraszt-társainak, hogy mennyivel könnyebb az életük a fel- szabadulás után. Míg azelőtt órákat gyalogollak, ha valahová el akartak menni, most autóbusz jár a faluban. Nincs olyan paraszt a faluban, aki­nek az életében ne történt volna ja­vulás a felszabadulás óta. Az elért eredmények pedig nem önmaguktól születtek. Azt mind mi, magyar dol­gozók alkottuk, elvégre sajátunk az ország, érdekünk, hogy minél szebbé fejlesszük. Kelenfi József a jövőről sem feled­kezik meg. Elmondja paraszttársai­nak, hogy a most jegyzet! kölcsönből hamarosan kultúrház épül a falujuk­ban, ahol könyvhöz jutnak, színdara­bokat látnak, művelődhetnek, nem úgy, min! a múltban, amikor csak a „képes kalendáriumot“ olvashatják. De nemcsak eredményeinkért jegy- zünk. hanem békénkért is. Elmondja, hogy sokan leselkednek ránk, itt, köz­vetlenül határainkon túl is, akik cl szeretnék venni, le akarnák rombolni, amit mi építettünk. Az ő szándékukat is meghiúsítjuk, ha példamutatóan jegyzőnk, mert ezzel is erősebbek le­szünk. Vük János két évvel ezelőtt még lakatos volt Újhegyen. Azóta főisko­lát végzett és bányamérnök lett. Ez a lehetőség minden fiatal előtt meg­van, nyugodtan, gondtalanul tanulhat, mert ezt a magvar nép állama biz­tosítja számára. Hogy még nagvon sok fiatalból váljon mérnök, orvos, egyetemi tanár, azért jegyzett Vük János 1500 forintot, a fizetésének másfélszeresét. „700 forintot jegyeztem64 1945-ben, amikor a felszabadulás után ismét megindult az élet hazánk­ban, városaink, falvaink, gyáraink és üzemeink kevés kivétellel romokba hevertek. A magyar dolgozók erős akarata cs munkakészsége elindította az újjáépítést. Felépítettük mindazt, amit a háború szétrombolt. Minden dolgozó kenyérhez és becsületes meg- élhe'éshez jutott. Hazánk felvirágoztatásához a dol­gozók kölcsönadott pénze is hozzájár dúlt. Öröme minden becsületes, ma­gyar dolgozónak a Második Békeköl­csönjegyzés, amikor forintjaikkal se­gíthetik a boldog jövőjük építését. Én saját magam is erőmliöz mérten 700 forintot jegyeztem azért, hogy még szebb és boldogabb legyen dolgozó népünk országa. Hoffmann Ferencné fényképész, I.égszeszgyár-u, 22/2. Kökényben huszadikéig be akarják fejezni a vetést Malomból a kökény! határon ke­resztül keskeny kis gyalogút vezet át Kökény községbe. A község hatá­rában folyik a munka, A dolgozó Szalancscinin György elvtárs Németi legjobb népnevelője — Krivicn Márk 800 forintot jegyzett! — jelen­tette Szekfű János népnevelő Bors elvtársnak, Németi község párttilkárának. Melyik Krizics — kérdezte Bors elvtárs, — A husi- holdas? — Az, innen a 71, számból! — Pedig a hetvcncgyes Krizics többet, is jegyezrhetett volna! — állapította meg elégedetlenül a párttitkár. — Bizonyára nem jól érveltél! — Én mindent megpróbáltam, de nem ment. Azt mondta, elég, ha ennyit ad —, mondta mintegy mentege- tödzve Szekfű János. — Kifogytam a szóból! Ekkor szólalt meg Szalancsanin György: — Majd én megpróbálom, talán sikerülni fog! Nem sokkal később már bekopogott. Szalancsanin György Krizicsékhez. Barátságosan üdvözölte a gazdái: — Dober dán! fíarnt*áifaHanfo"ad.iá’1* a vendéget. Leültették és elkezdődött a beszélgetés. Beszélgettek mindarról., ami a gazdaembereket ilyenkor őszfrlé érdekli. A szántásról, vetésről, beadásról. Azután szó került Krizics Márk ka­tonafiáról is. — Szép a gyerek az egyenruhában, úgy feszül rajt a zubbony, mintha csak rápasszinlották volna! — dicseke­dett a házigazda. — Nekem még azzal is elbiiszkélkedott licitált rá a vendég, Szalancsanin elvtárs, — hogy kitanulta az utó- vezrtést is. Akár állást vállalhatna leszerelése után, mint solfőr... — Úgy, úgy... lf — 1 Bizony, nem ilyen ruhában jár­tunk. nem ilyen sorunk volt nekünk a múltban katonáik­nál! Igaz-e? így került szóba a múlt. Az a múlt. melyre egyetlen dolgozó sem emlékszik szívesen inssra. Különösen nem szívesen emlékeznek rá <t délszláv dolgozók, akiknek ket­tős terhet jelentett a Horthv-rmdszcr: elnyomták őket, mert délszlávok voltak és kizsákmányolták őket, mert dolgozók voltak. Szalancsanin elvtárs mégis felidézte eze­ket az időket: — Emlékszel rá Márk. mikor még ,,vadrácoknak'’ hívtak bennünket, ha bementünk egy hivatalba, vagy egy pécsi üzletbe? — Hogyne emlékeznék rá! Nem lehet ereket, olyan könnyen elfelejteni.— válaszolta Krizics Markt — Azért nem nagyon emlékszel te vissza! — tért. a tárgyra a vendég. — 800 forintot jegyeztél csak a húsz holdad után. pedig tudhatnád, hogy n békét, az egyenjo­gúságot, a jó életet véded ezzel a pénzzel! Talán éppen ebből kerül majd a ltudnak új ruha, vagy a földedre új traktor! És ez neked csak 800 forintot ér? Krizics Márk csak hümmögötf. Nem szólt sem igent, se nemet. Szalancsanin elvtárs közben elővette zsebéből a köztársasági címerrel diszitelt kis lapot, a jegyzési iga­zolást: — Néxd csak- én 10 hold juttatott földemre 400 fo­rintot Írtam! Pedig mi négyen vagyunk ám odahaza... De mi ez a pénz, amit kölcsönadok, ahhoz képest, amit kaptam cs még kapok érte. Emlékszel az eszterágpusztai intézőre, Liszner Ferencre. aki korbáccsal vert bennünket? Emlékszel az urakra, akik még a lábukat sem törölték be­lénk. ..vadrácokba" ? Mert én igazán jól emlékszem rá­juk? Meg azután nyerni is szeretnék, márpedig minél töb­bel jegyzem, annál többet nyerhetek! Krizics Márk megnézte a kis papírlapot, a négyszáz- forintos jegyzést, azután megnézte azt az ivet. melyet Szalancsanin György közben elővett: a jegyzési ível. Meg­számolta rajta a jegyzőket, összeadta, mennyit irtok: — Hét .ház — 3.100 forint... — mormogta félhan­gosan. — Mind kisebb jövedelmű, mint én... Nem is ka­tona a fiúk ..: — így született meg az elhatározás: — írjál nekem ezer forintot! Mép nsnno délután találkozott Szalancsanin György Bors elvtárssal, a párttitkárral. — Mi az eredmény? — kérdezte Bors elvtárs. Szalancsanin elvtárs szó' nélkül átnyújtotta az ivet. Szebben beszélt, nz minden szónál. Krizics Márk jegyzé­sével együtt 4.100 forint, volt rajta összesen. Bor* elvtárs zsebébe nyúlt, elővett egy másik ivei és rátétté a jegyzési listára, úgy adta azt vissza. Szalan­csanin György kíváncsian megnézte: mi az. Tagfelvételi kérelem volt. — Töltsd ki minél előbb, mcgérdemlcd a párttagsági könyvet! — szorított kezet Bors elvtárs Szalancsanin Györgygycl, Németi község legjobb népnevelőjével, aki a begyűjtésben 220 százalékkal is példát mulatott. GPíRAMl LÁSZLÓ parasztok magukévá tették a minisz­tertanács felhívását, jó munkaszerve­zéssel egyre nagyobb lendülettel vég­zik a vetési és betakarítási munkát. Amíg a férfiak a vetést végzik, addig az asszonyok szedik a kukoricát, így mire a vetéssel végeznek, egyben a kukorica szedését is befejezik. Az ősziárpa vetéstervet idáig 100 százalékra teljesítették. 79 holdon vé­gezték el az árpa vetését. Nem véletlen az, hogy a község dolgozói igyekeznek a minisztertanács határozata szerint végezni a vetési munkákat, így saját jövedelmük emelését segítik elő. mert sokkal ma. gasabb a termésátlag azon a terüle­ten, ahol idejében végzik el a vetést. A kökény} dolgozó parasztok ezt saját földjükön tapasztalták. Tavaly Kovácsovics Györgv háromholdas dol­gozó paraszt novemberben végezte el a vetést. Ez meg Is látszott a veté­sén, mert ha valaki végignézett egyik félholdas tábláján, csak itt-ott tűnt fel egy sárga búzaszál, úgyhogy azt ki is kellett, szántani. Azon a terü­leten, ahoi valamennyire sikerült a vetés, hét mázsa volt az átlagtermés. Más a helyzet Nagy Andrásnál, ö idejében vetette el a földjét. Ilyen­kor már befejezte a búza vetését is. Mire a fagyos idő beköszöntött, már szépen megerősödtek a búzaszálak, nem árthatott neki. És 12 mázsa ter­mést takarított be holdanként. Ez is bizonyítja, érdemes a minisztertanácsi határozatot betartani. Ezért igyekszik minden kökényi dolgozó idejében végezni a vetéssel, húszadikára minden vetőmagot, a földbe akarnak tenni, hogy verseny­társukat. Pogányt megelőzzék. Ehhez pedig az szükséges, hogy Taragvia Miklós tanácselnök elvtárs nagyobb gondot fordítson a vetésre. Ne csak mondja a dolgozóknak, hogy gyorsan vessenek, hanem vilá­gosítsa is fel őket, milyen előnyök­kel jár a korai vetés.

Next

/
Thumbnails
Contents