Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-14 / 240. szám
2 W R P T, O 1951 OKTŐBEH U pAri és partépiiés * Jól készülnek a Széchenyi- és Aodrás-aknai propagandisták a vezetőség újjáválasztására Tizennégyen tflnek a hosszú asztal körül a pécsbányatelepi pártszervezetben. Tizenhárom propagandista, a Széchenyi- és Andrái-aknai alapfokú politikai istkolá'k vezetői és Müller elvtár«, az András-akna párttilkára, a propagandista iskola vezetője. Sze- jninaritani foglalkozásra gyűlitek ösz- sze. Igen komoly és nagyjelentőségű anyagot, a párt szerepéről és ezervezeti szabályzatáról szóló rész első heti anyagát kell megvitatniuk. A vese tőségek újraválasztása élőt* különösen fontos, hogy mindegyik kommunista tisztában legyen azzal, mit & Jelent a párt sz egész dolgozó nép számára és a párttagoknak milyen jogaik, kötelességeik vannak a párttal és az egész dolgozó néppel szemben. Az esti politikai iskolák vezetőin múlik nagyrészben, hogy az iskolájukon tanuló elvtársak jól felkészültnek-e a vezetőségválasztó taggyűlésre. Ezenkívül a tizenhárom elvtárs iskoláján tanuló több, mint kétszáz elvár shoz hozzá kell még számolni azokat, akiket az iskola hallgatói tanítanak, mint népnevelők, pártcsoportvezetők, aktivisták. Ezreknek a nevelése, felvilágosítása múlik az előadókon. Az elvtársak át érezték felelősségüket- Jól és alaposan vitatták meg az egyes kérdéseket. Parragi elvtárs, Széchenyí-aknai alapszervezeti titkár, aki a demokratikus centralizmusról beszélt, az iskolán is jól megmagyarázza majd hallgatóinak, hogy ez jogokat és kötelességeket rá ró a párttagokra. Ilyen joga a párttagoknak, hogy ' magok választják meg a vezetőég 1 tagjait, de meg is bírálhatják ökot, ha hibát követnek el. Emellett kötelessége mindegyik párttagnak, hogy élenjárjon a termelésben, fejlessze tudását és világosítsa tél a többi dolgozót is. A vezetőség- választó taggyűlésen is e szerint nézik majd meg a hallgatók, ki érdemes arra, hogy vezetőnek válasszák. Az is fontos, hogy a hallgatók jól megértsék, hogv » pártunk élcsapat, ahol csak a legjobbaknak van helyük, ezért kell a pártunk tisztaságára úgy vigyáznunk, mint a szemünk fényére. Emellett kötelességünk, — teszi hozzá Nagv eJvtárs hozzászólásában, — hogy állandóan erősítsük is pártunkat új tagjelöltekkel. Ezen a téren »ok tennivalónk van, mindnyájan tudjuk, hogy az elmúlt negyedévben alig egy-két fiatalt vettünk fel tagjelöltnek. Most az esti iskolákon jól meg kell magyarázná hallgatóinknak, milyen nagy hiba az ha „elöregszik” a pártszervezetünk. Ezenkívül a vezetőségválasztásra való felkészülésünk i® a párt erősítését jelenti, Olyan vezetőket kell választanunk, akik harcoltak eddig Is a pártért, a termelésben, a tanulásban, a dolgozók nevelésében. Ha erős a pártszervezet vezetősége, akikor erő® a pártszervezet is- Nem szabad megtűrnünk, hogy jogos bírálatunkat elnyomják- Emlékezhetünk amikor még Vitári volt az alapszervezeti titkár, nem is mertünk szólni, mert mindenkit ledorongolt, aiki bírálni merte. Akkor mi voltunk a gyengék, nem éltünk a jogunkkal, ami meg is látszott a pártszervezetünkön. Akikor fordult elő, hogy a tagjelöltfelvételi kérelmek egy évig feküdtek a fiókokban. Ebből tanulni kel. Bírálni kell tehát a vezetőséget, hogy állandóan javuljon a munkánk. A jobb munkát nemcsak a felsőbb pártszervek várják el a pécsbányatelepi kommunistáktól, hanem a pár- tonikívüli dolgozók is. Nagyon jól mondta Ferk elvtárs, hogy a pártonkívűLtek látják, hogy a kommunisták harcai következtében milyen hatalmasat változott az életük. Most a bányászé már a bánya, és a paraszté a föld. De még jobb eletet akarunk élni, pmit csak úgy lehet elérni, ha a pártot állandóan erősítjük, éberen vigyázunk rá. A pécsbányatelepi bányászok fényes jövőt akarnak építeni. A jövő képe előttük bontakozik ki: Meszesen, Komlón, Pécsbányatelepen. Azt is látták már, hogy milyen lesz a iövő, — akik meg nem látták, vasárnap látják majd meg, a moziban, ahol a „Donyeci bányászokat" mutatják majd be. Ennek a jövőnek az alapjait vetik majd meg a kommunisták a taggyűlésükön, ahol áj vezetésé- • get, áj harci vezérkart választanak. Erre a választásra készülnek fel a politikai iskolákon is az elvtársak, hogy bírálattal, az új vezetőség megválasztásival közelebb hozzák Pécsbányatelepen a jövőt a mához. A begyűjtés eredményei A legutóbbi versenyjelentés óta járásaink előrehaladtak a kukoricabe- gyü j ésben. A komlói járás élen van a versenyben és a mögötte lévő villányi járást Is majdnem öt százalékkal már megelőzte. Igen szoros a második és harmadik hely és egészen kis lendülettel a pécsváradi járás második is lehet, de jó munkával az első helyre is kerülhet. A sellyei járás igen «'maradt a lobbi járások között. „Talán a kukoricát is elvitte a víz?“ A járások versenyállása a kukoriea be gyűjtésben: X. komlói 50.7, 2. villányi 45.4. 3. pécsváradi 45, 4. mohácsi 26.7, 5. siklósi 25, 6. szigetvári 24.7, 7. sásdi 22.9. 8. pécsi 21.9, 9. sellyei jíárás 14.3 százalékkai!. A burgonyabegyüjtés verscnyállá- sa: 1. pécsváradi 86, 2. komlói 68.6. 3. mohácsi 65.2, 4. sásdi 58.9 5. siklósi 58, 6. villányi 57, 7. pécsi 53.4, 8. szigetvári 53.2 9. sellyei járás 35.5 százalékos eredménnyel. „Nem elégszünk meg községünk eredményeivel“ Kedves Rákosi EÜVtárs! Sztálin elvtárs nagyjelentőségű nyi- latkozff'át elolvastuk és a béke harcos megvédését összekötjük a soronlévő feladatokkal, a most folyó begyűjtéssel Az Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára, november 7-e tiszteletére vállaljuk, hogy október hó 25-ig kukorica-tervünket 10.1 százalékra, burgonya-tervünket !‘„0 százalékra, napraforgó- tervünket 110 százalékra, széna- fervíinket 110 százalékra, tojás-ícr- vUnket 90 százalékra, baromfi tervünket 50 százalékra teljesítjük. Nem elégszünk meg községünk eredményeivé, hanem járásunk munkáját is elősegítjük úgy, hogy felhívjuk a többi községeket, csatlakozzanak a mi vállalásunkhoz, hogy járásunk — amely jelenleg megyei és országos viszony latban Is — az utolsó helyen kullog, feflzárkózzón az élenjárók mögé. Jó felvilágosító munkát végzünk, hogy a sztálini nyilatkozatnak érvényt szerezzünk községünkben és egész járásunk területén, mer! nem tűrhető az eL, hogy itt, a Tilo-banda szomszédságában ilyen rossz eredményeket tudjunk csak felmutatni. Gilvánfa, 1951 október hó IX. Varga János s. k. VB-elnők. Fordítsunk több gondot az új munkások nevelésére! A György-aknai legényotthon egyik szobájának lakói nagyobb részben toborzás útján lettek bányászok. Az ország különböző részeiből jöttek. Legtöbben mezőgazdasági munkával foglalkoztak azelőtt, de akad köztük olyan is, aki az ország valamelyik gyárának volt a dolgozója. Találunk köztük fiatalokat, időseket egyaránt, akik kedvet kaptak axra, hogy megismerjék a bányászok munkáját és az ipar kenyerének, a szénnek a ki. termeléséből vegyék ki részüket, hogy ezzel meggyorsítsák ötéves tervünk mielőbbi befejezését. Nagy Boldizsár Békéscsabáról jött. Szeptember nyolcadikétól kezdve dolgozik István-aknán, a Heim-brigád- ban. „Magam sem hittem volna, — mondja Nagy elvtárs, — hogy eny- nyir€ megkedvelem a bányászok munkáját. Meg is állom a helyemet, akár. hova állítanak, mert látom, hogy a bányászokat mindenki becsüli és szereti. Munkaruhát, bakancsot és a szerződés aláírása után négyszáz forintot kaptam. Ezzel valóra váltak azok az ígéretek, amelyeket a toborzók tettek.“ örömmel mondja el Nagy Boldizsár, hogy már lakást is kapott, elhozhatta feleségét és hároméves kis. lányát Legelső dolga lesz. hogy fizetéséből szép szobabútort vesz, meleg családi otthont biztosítva saját maga és családja számára, ahol majd kipiheni a napi munka fáradalmait. Nehéz a munka a bányában, de szívesen végzi, mert megfizetik érte azt amit megérdemel. Minden lehetőség megvan arra, hogy jól kereshessen. Széli jegyzett hatszáz forint békekölcsönt, hogy ezzel is kivegye részét dolgozó népnük életszínvonalának emeléséből. Azzal az elhatározással lépett erre a munkára, hogy a bányászszakmát elsajátítsa. Ilyen gondolatok foglalkoztatják a legényotthon többi lakóját is. Mégis akad István-aknán az idősebb dolgozók között, akik durva szavakat használnak az új dolgozóikkal szemben. Ahelyett, hogy elbeszélgetnének velük a bányamunka szépségeiről, a bányászok munkájának különböző fogásairól, gorombáskodnak velük. Különösen sajnálatraméltó méreteket öltött ez a rossz bánásmód a Heim-csapa- ton. A Heim-csapat dolgozói igyekezzenek nagyobb odaadással és szeretettel foglalkozni az új munkatársaikkal, ne idegenítsék el őket a bányától, hanem szerettessék meg velük. Természetesen meg kell követelni a fegyelmezettséget, de a politikai ó® szakmai tanításról sem szabad megfeledkezni az István-aknaiaknak. A pártszervezet és az üzemi bizottság havonta ne csak egyszer látogassa meg a György-aknai legényotthon lakóit. Szervezzék meg a legénylakáson belül a politikai oktatást, mert van kedvük az új dolgozóknak a tanuláshoz. így válhatnak jó szakmunkássá a jövő bányászai, akiknek nagy szerepük lesz ötéves tervünk időeíőtti tel, jesítésében. Bogár József „Szerszám volt a fegyver és Nagy problémája volt a MHSZ- HART István- és Ferenc-aknai üzemvezetőségnek, hogy a beérkezeti bányaiát hova rakassa le. A Ferenc-aknai széntöltő állomás egy keskeny kis vörgyben fekszik, a vasúti pályatestek mellett csak kis sáv marad a iarakás céljára. Az üzemvezetőség és a dolgozók tudták, hogy a széntöltőállomás melletti hegyoldal levágásával lehetne teret nyerni a iarakás céljaira. Ez a munka komoly, nagy erőket kívánt, amit csak a termelés rovására lehetett volna elvégezni. Szombaton érkezett ide az a bír, hogy a Dózsa György tisztiiskola növendékei segítségére sietnek a dolgozóknak. Vasárnap, a regge’i órákban megérkezett az első kocsi s mosolygós arccal ugrott ki belőle Moór Ferenc ezredes bajtárs. örömmel csillant össze szeme a miénkkel, hisz nem rég még ő is itt dolgozott közöttünk. S jöttek az autók, egymásután szálltak le a mosolygós, izmos honvédbajtári hazaszeretet a parancsnok“ sak szerszámmal a kezükben. A fegyelmezett honvédek azonnal a munkahelyre siettek, a csoportok megszállták a hegyoldalt. Zengett a nóta, a szerszámok csattogtak, dőlt a töltésbe a felhalmozott agyag. Percek alatt versenybrigádok alakultak, s a hegyoldal egy része átalakult sikterepü fatérré, /l7 ezredes baj társat mindig ott láttuk a legénység között dolgozni, ahol legnehezebb volt a munka. Nem volt tiszt és honvéd között különbség. Itt harc iolyt, fegyelmezett harc, értünk dolgozókért, a termelés zavartalan folyásáért és békénk biztosításáért. Itt a szerszám volt a fegyver és a hazaszeretet a parancsnok. Köszön lük Nektek bajtársak ezt az önzetlen példamutatástI Megtanultuk belőle azt, hogy fegyverré tud lenni a szerszám is. ha hazánk építéséért, békénk védelméért, a szocializmus megválás!„ fásáért vesszük a kezünkbe! INKELLER JÖZSEP István-akna. (A deli háláméi, ÖimiátiiffLUizlári töiléitt Az új munkásnők kedden érkeztek az ormánypusztai állami gazdaságba. Első útjuk természetesen szállásukra vezetett. Az elvtáre, aki kalauzolta őket, útközben magyarázott: Az ott a gépszín, ez itt jobbra a mpzi — minden szombaton és vasárnap új filmet vetítenek benne, — az az új épület vele szemben a munkáslakás, — új, benne mindenI £* vo t kedden. De a kővetkező napnak, a szerdának is meg volt a maga eseménye. Este, lámpagyujtás után bejött sz új munká6nők szobájába Frank János elvtárs, üzemi párttitkár, beszélgetni akart az állami gazdaság újonnan érdekezett dolgozóival. Frank elvtárs a kályha mellé húzódott, a hallgatóság pedig karéjba gyűlt kőréje. Sokan álltak, többen leültek az alsó ágyakra, néhányan feltornászták magukat az emeletesekre is. Úgy hallgatták valósággal lélokzetüket visz- szafogva a történetet, melyet a párttitkár elvtárs mesélt. * ' Nyár volt, rekkenö meleg. Az állami gazdaság dolgozói minden felesleges ruhadarabot levetve aratták a zabot. De nein is az volt az érdekes, hogyan arattak, hanem az, hogy hol arattak! Ott vágták a kaszások a gabonát közvetlenül a határ mellett, Tito Jugoszláviájának szomszédságában. A határon túl három-négy titoista határőr nézte rosszindulatúan az állami gazdaság dolgozó’nak munkáját. Fegyvereiket az aratók felé irányították, majd mikor látták, hogy azok iittyethánynak a ki nem mondott fenyegetésnek, megszólalt egyikük — magyarul:-— Mi a neved, asszonyka? A megszólított. Husi Mihályné nem válaszolt. A jugoszláv határőr sunyin elvigyorodott, majd folytatta a beszédet: — Gyere át hozzánk asszonyka! Itt nem kellene dolgoznod, még hideg vízbe se mártanád az ujjadat! Husi Mihályné felegyenesedett Kiegyengette. megrooogtatta a mnroksze- dé'től zsibbadt derekát azután váln szolt csak halkan, megfontoltan, de szavai úgy vágtak, mint az éltes penge: — Megy át hozzátok a nehézség! Látom én minden nap, hogyan bántok ti a nőkkel, a dolgozókkal. Kii’önbiil bánunk mi az állatainkkal! Mi már csak ittmaradunk! * Az éj munkásszállás új lakói elmosolyodtak. Mintha kő esett volna le a szivükről, úgy sóhajtottak fel, megkönnyebbülten. Az egyik elvtársnő az egyik emeletes ágyról még meg is szólalt: — Már azt gondoltam, az lesz a vége. hogy átlő az a gazember! Frark elvtárs meghallotta az elejtett szavakat és folytatta a beszédet: — Másnap azután magam is kimentem a határ mellé, az aratókhoz. Éppen jókor érkeztem ... * — Nini, jön a párttitkár elvtársi — örvendezett hangosan az egyik marok- szodőnő. mikor a távolban meglátta Frank Jánost közeledni. — Ott túl is mozog valami! — fedezte fel Husi Mihályné. — Lehet, hogy megint azok a gazemberek .,. Mire a párttitkár elvtárs odaért az aratókhoz, már a „túlról" közeledő csoportot is t:sztán fel lehetett ismerni. Frank elvtárs ernyőt formált kezéből a szeme fölé. úgy nézett át a határon. — Nézzétek csak! — kiáltott fel. — Az udbások fegyverrel kisérnek két ökörlogatot! A munka leállt, a dolgozók a párt- titkár elvtárs köré gyűltek, úgy nézték, mi történik odaát. _— Frank elvtárs, nők vezetik az ökröket! robbant ki Húsúiéból a csodálkozás. — Nőket hajlanak ezek a vadállatok a legnehezebb munkát elvégezni?! Folytassuk elvtársak az aratást! — fordította el fejét Frank elvtárs a szomorú látványtól. — Folytassuk csak az aratást! — Csak legalább ne üssék megint azokat a szerencsétlen asszonyokat! — fohászkodott az egyik marokszedőlány. — A múlt héten is puskatussal verték szegényeket! Az embernek megszakad a szive, hogy nem segíthet rajtuk ... — A mi jó munkánk rajtuk is segít — válaszolt Frank elvtárs. A kaszák pedig széles rendet vágtak a gabonában. Az aratók munkája nyomán csak úgy dőlt a zab ... * Frank János elvtárs kilépett a munkissziliásróL összehúzta mellén kiskabátját, mert a benti meleg után bizony nem jól esett az októbereiéi! hideg éjszakai szél Ahogv lakása felé ballagott, még nvndig előtte volt a nyári kép: a titoista határőr, amint az asszonyokat üti-veri. Egyszerre eléma- gasodott egy alak. Egy határőrbajtárs volt. — Szabadság, Frank elvtárs! — köszöntötte a párttttkárt, akit a sötétben is megismert. — Szabadság!,.. Mennyire más emberek vagytok ti... — válaszolt Frank János és megszorította a bajtárs kezét. Az nem értett az egészből egyetlen szót sem. Csak megütközve nézett a párttitkár után. aki be'eveszett a sötétbe. Frank elvtárs pedig arra az esetre gondolt, amely néhány hete történt a gazdaság egyik üzemegységében, Erdö- földpusztán. * A tehenészek már szombaton este telemerték a válvut, hogy kevesebb dolguk legyen másnap. — Állhat a víz nyugodtan. nem melegszik meg — mondták jókedvűen a tehenészbrigád tagjai, örülve a másnapi szórakozásnak. A másnap pedig hamar eljött. — Mi a dolgunk? — állított be a brigádvezető az agronómusboz, Pár Ferenchez. — Hát sok dolgotok ugyan nines, de valami akad. Ki kellene hajinni a teheneket a szudánfűbe legelni! Hadd hízzanak, hadd teljen a tőgyük! Vísz- szafelé ehetnek egy kevés lucernát is az állatok, ha a Szudánban nem laknak jól! Nemsokára már ment is a csorda. Volt benne vagy 80—85 tehén és növendék. Finok István kihajtás közben még oda is szólt László Imrének: — Jóformájú állatok, igaz-e? A többi tehenész: Schnáderberger István, László Imre, Bóhl József és a két Schmelzet (apa és fia) egykedvűen ballagtak a tehenek után. Csak Erdösi Jakab szeme villogott a fojtott izgalomtól: — Most, vagy soha — mondogatta magában. — Most itt van végre az alkalom! Nem sokáig lege'fek azonban a tehenek a Szudánban. Valahogy nem ízlett nekik, meg aztán Erdösi is haj- kurászta őket. Nem leltek nvugalmat. Útnak is indították az állatokat a tehenészek: gyerünk hazafelé. Az út a lucernán keresztül vezetett. Ahogy beértek a lucernásba, egyszerre nagyon ráérős lett Erdösi Jakab dolga— Ráérünk még bemenni — mondogatta fanyalogva, — ha túl korán jövünk, még ránksóznak valami munkái! Közben az állatok elkezdték enni a lucernát. Jóétvággyal, mohón harapták a növényt. — Hát... maradhatunk — egyeztek bele a brigádtagok Erdösi javaslatába. — Csak fel ne- fuvódjanak az állatok! — Nem lesz azokkal baj, teleették már magukat Szudánnal! — nyugtatta meg Erdösi az aggályoskodót és az hagyta is magát megnyugtatni. Csak akkor ébredt észre, mikor egyik tehén felfúvódva oldalára vágta magát. ö=z- szeterelték az állatokat ós rohanvást meg'ndultak veiül hazafelé Mire Erdő- fö'dpusztára értek, már 35 felfúvódott állat vergődött, kínlódott— Persze, persze, — mosakodott Erdős!, — teleitták magukat az élőre megmert vályúból! — A többiek nem is hederítettek rá. Nézték melyik tehén vágódik el, hogy idejében átvághassák a nyakát. — Mi a baj, elvtársak? — hallották éppen a hetedik tehén Leszúrása közben a jólismert hangot. Az alhadnagy bajtárs volt az érdeklődő, a határőrségről. — Felfúvódtak, alhadnagy bajt ára, felfúvódtak I — válaszoltak a kérdésre szánté kórusban. — Mond, mit tehetnénk, hiszen már hét tehenünk elpusztult? — Én már telefonáltam az állatorvosért, de mire az kijön, elpusztul mind a 35 marha — mondta kétségbeesetten a csoportvezető, Sziszmana Károly. -— Tönkremennek ezek a gyönyörű állatok! — Nem mennek azok tőnkre! "rette át a „vezénylést" az alhadnagy baj-társ. Riadóztatjuk az őrsöt, majd segítenek a hajtársak is ... Addig azonban peckeljük ki a tehenek száját, hogy mire a bajtársak megérkeznek, már elkezdhessék masszírozni, dö- gönyöznj az állatok hasát. Megkezdődött a mentés- Az állami gazdaság teheneinek, a dolgozó nép vagyonának megmentése. A hajtársak egy'k állattól a másikig mentek, segítettek a dolgozóknak. Az alhadnagy bajtárs munka közben dorgálta a tehenészeket: — Ti is elfeledkeztetek ám az éberségről! Hagytátok, hogy ez az Erdösi tönkretegye a teheneket! Tudjátok, ki ez az ember? Egy bezedeki 35 holdas kuláki * — Bizony, egyforma az ellenség, akár a határon innen van, akár oda- átról ágál — szűrte le Frank János a tanulságot. — Mennyire máé emberek a mi határőreink, mint azok. ott túl! A mienk a dolgozókért küzdenek ... Azok pedig a kulákokért, az urakért szolgálnak... Azdk „odaát" nem is emberek! De fele'ni fognak... Mint ahogy felelni fog Erdösi fculák! Garami László
