Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-10 / 236. szám
1851 OKTÓBER 10 If JR P L Ő 8 PART ÉS PÁRTÉPHÉS * A fíííoház pártiíiíkára maga jelölte ki az; „új vezetőség44 tagjait Ragoncsa elv'árs. a pécsi fűtőház páxíti'.kára gyorsan futtatja végig ceruzáját az asztala fölé hajolva az előtte fekvő jegyzetfüzetében. A ve- ze'.őségválasztó taggyűlés beszámolójához készíti jegyzeteit. Nem kis dolog egy évvégi beszámoló elkészítése. Benne kell le.-.ni a pártszervezet egész évi munkájának. Ragoncsa elvlárs a tavalyi őszi csúcsforgalommal kezdi a beszámolóját Az volt a pártszervezet első easy munkája, amit az ő vezelésével oldottak már meg. Akkor a pécsi fűtőház két sztahá- novtstát adóit a hazának. A Daczó és Lesch mozdonyszemélyzet lelt akkor az ország legjobb niozdonv- vezetőpárja. Azóta még sok szép győzelme', aratott a fűiőházi pár!szervezet. A kongresszusi versenyben tizenhat napig tartották az országos elsőséget. több, mint két hétig a pécsi volt az ország , legjobb fűtőháza. Az első helyezés elvesztése tanulság a pártszervezet számára. Folter Ferenc és Buzádi Béla, az azóta már eltávolított ellenséges mozdonyvezetők voltak, akik tudatosan szabálytalanságot követlek el, kárt okoztak azért, hogy visszaessen a fűtőház eredménye. Ez is bekerül a beszámolóba. Tanulni Uelil belőle. Ragoncsa elvtárs most már világosan látja: „nem elég az éberségről beszélni. hanem ébernek is kell lenni. Ha akkor megnéztem volna az utazószemélyzet összeállítását és nem engedtem volna Féltért és Büzádit utazni, akiket már ismertem régebbről, tudtam kik ezek, elsők lettünk volna. Az április 4-i versenyben már éberebbek voltak. Akkor leplezlek le Resztlt és Rádit, a pártba befurakodott két nonnacsalót. A Második Békekölcsön jegyzésnek is jut hely bőven a referátumban. 387 ezer forinttal segítették a fü-tőházi dolgozók az ötéves tervet, a béke védelmét. 817 forintos állagot értek el. és a pécsi fűlőház röpgyűléscn indult el Czigelédi János sr'ahánovis'ta motorvezető javaslatára a mozdonyvezetők között a kétezer forintos mozgalom, aminek hatására nemcsak Pécsett. de Barcson. Dombóváron és a többi fütőházakban is mind több két- ezerforintos jegyzés került a mozdonyvezetők ívére. A beszámoló a veze'.őségválasztó taggyűlésnek kétségtelenül egyik igen fontos része. A beszámoló lényegében eldönti, hogy a taggyűlés csak általánosságokkal foglalkozik-e, vagy harcos lesz-e feltárják-e a hibákat, bírálják a vezetőség eddigi munkáját, ami előreviszi a pártszervezetét. A vezetőségválasztó taggyűléseknek azonban igen fontos feladata, hogy a pártdemokráciát megerősítsék. Ezért a népnevelőknek, párlcsoportve- zetőknek a legfontosabb feladata a párttag jogainak és kötelességeinek tudatosítása. Minden párttagnak joga, amit a szervezeti szabályzat biztosít, — hogy elvtársait megbírálja és maga válassza meg vezetőségéit. Ragoncsa elvtárs megsértette a szervezeti szabályzatot. 0 maga álliisüa össze az „új vezeiőség“ névsorát és kiadta Szalai János elvtársnak, a szervezőtitkárnak, aki a kedd esti népnevelő-értekezleten felolvasta a megjeleni nyolc népnevelő előtt, azzal a megjegyzéssel; „Na, mii szólnak hozzá az elv'.ársak?“ A népnevelő elvtársak az első pillanatban nem is szóltak semmit, csak a fejüket csóválták, csak akkor eredt meg a hangjuk, amikor Szalai elvtárs már a megválasztandó jelölőbizottság névsorát olvasta fel és arra is a véleményűket kérte. Nem lesz ez így ió elvtársak, — szólalt fel már akkor Siklósi elv társ, — nem lehet, hogy mi itt nyolcán eldöntsük azt, amit a taggyűlésnek kell eldönteni. Az sem helyes, — állt fel utána Lovász elvtárs, — hogy mi itt eldöntsük mindjárt azt is, hogy ki legyen a titkár, elnök, meg a szervező, hiszen azt a vezetőség a megválasztás után az első ülésén dönti el. Ha így, magunk között döntünk olyan kérdésben, amiben nem a népnevelőértekezlet feladata dönteni, akkor a szervezeti szabályzat ellen vétünk. Ez bizony így van. Ragoncsa elvtárs helytelenül „szervezte" meg a vezetőségválasartást. Azzal, hogy ő maga jelölte ki a vezetőséget, megsértette a tagok jogart. így a tagság nem érzi, hogy érdekelve van a ve- r-etőségválasztásban, ébertelenné válik, mert könnyen felütheti fejét az a nézet: minek gondolkodjanak azon, hogy ki lesz a vezetőnk, majd a párttitkár kiírja, aztán a taggyűlésen majd csak szavazok. Hem ilyen módon keli kikérni a tömegek véleményét a vezetőségválasztásról. A pártszervezet eddigi munkájáról kell kikérni a véleményüket és a fogyatékosságok kijavítására és az új feladatok megoldására kell kérni a segítségüket. így az új feladatok megoldása közben tűnik majd ki ismét, hogy ki az, akit szívesen követnek a dolgozók, aki vezetni tudja őket. így nyílik lehetőség arra is, hogy felfedjék a hiányokat, amelyek még fennállnak. Ezzel erősödik a pártszervezet, lesz éberebb a tagság és a páTtonkívüli dolgozók, ez biztosítja a vezetöségvá- lasztó taggyűlés eredményességét. Többet kell foglalkozni az új munkások nevelésével a meszesi legényotthonban Sokan megcsodálták már az elhaladó autóbuszok ablakaiból vagy a vasárnapi séták alkalmával a Meszesen épült új, gyönyörű legényott- hont. A nagy tágas ablakok, a tejfehér búra alól kicsillanó lámpafény, sok arra járónak, nyerte meg tetszését és sokan állapították meg magukban: Öröm lehet itt lakni ! Igazuk volt ezeknek. Az új legénylakás, amit a széncsaták hőseinek építettek, minden vágyat kielégít. Kényelmes ágyakkal berendezett hálószobák, rádióval, ping-pong asztallal és egyéb szórakozási lehetőséggel felszerelt kultúrterem, könyvtár várja a munkából hazaérkező bányászokat. 144 bányász számára készült ez a legénylakás, olyan bányászok számára, akik segítséget nyújtanak István- akna bányászainak a tervteljesíté- sórt folytatott harcban, akiknek segítségével mindig több szenet tudunk biztosítani egyre fejlődő iparunk számára. A tatabányai bányászok felhívása tttáa egyre több mezőgazdasági munkás, parasztfiatal érkezett a pécsvidé- ki hányákhoz is. Az új legénylakásba új bányászok kerültek. Ezek az új bányászok reménykedve választottak új életpályát, a bányászatot idegiemnek érezték maguk körül a bányát, idegennek, szokatlannak érezték a legénylakást is. Lassan hozzá, szoktak az új környezethez, a bányához és a legénylakáshoz is. A bányától mint kiderül, — nem jött senki, hogy megismertesse őket a környezettel és így kénytelenek voltak « legényotthon „öreg" lakóitól megtudni mindent. Itt ismerkedtek mag egy eddig nem hallott új szóval, a „műszak múl asz tás" - s a 1. „Műszakimul ászt ás“. Ez a szó hat évvel ezelőtt még ismeretlen volt az István-aknaj bányászok előtt. Amikor a munkanélküliség réme fenyegette a bányászokat, amikor a keresetükből az élelemre is alig jutóit, nem volt olyan bányász, aki ne örült volna annak, hogy munkára mehet. Kemény harc folyt akkor még a mindennapi kenyérért, a megélhetésért, mert az akkori Magyarországon három millió koldus ólt, akinek még a mindennapi kenyere sem volt meg. A műszak- mulasztás akkor egyenlő volt az elbocsátással, a nyomorral. Azóta nagyot változott az ország. a nép állama megbecsüli a bányászokat, szeretően gondoskodik róluk. Itt, ebbe„ a legényotthonban 120 bányász lakik jelenleg. Ezeknek a dolgozóknak egy része annak ellenére, hogy megbecsülik őket, gondoskodnak róluk, nem teljesíti - a kötelességét, hanyagul, nemtörődömséggel végzi el a munkáját. Szilágyi László. Katona Zoltán, Csorba Imre és a többiek, rendszeresen mulasztanak műszakot és ezzel akadályozzák a csapatuk, de az akna munkáját is. Az elmúlt hónapban a legényotthon 120 lakója közül nyolcvanketten mulasztottak műszakot. A 297 műszak- mulasztásukkal több, mint ezer csille szén kitermelését akadályozták meg, ami legkevesebb, ötszáz család egész téli tüzelőjét jelenti. Ezek a dolgozók visszaéltek a dolgozó nép bizal. mával, megkárosították népgazdaságunkat és saját magukat is. A műszakinulasztások száma emelkedett Meszesen. Ennek részben a meszesi pártszervezet és az István- alcnai üzemi bizottság is oka. Tűrhetetlen az állapot már közel egy hónap óla. ebben a legénylakásban. Szeptember hónapban 136 új munkás érkezett a legényotthonba. Még ebben a hónapban elment közülük 58 dolgozó, nagyrészük anélkül, hogy valakinek bejelentette volna. Ezeket a dolgozókat a7 ország különböző részeit járó bányásztoborzók győzték meg a bányamunka szépségeiről és küldték el István-aknára. Nagyrészük itt is maradt volna, ha valaki foglalkozik velük, ha valaki neveli őket. Ez azonban nem történt meg. Tör. r így néz ki az éberség Komión ? A fenti címmel október 5-én cikk jelent meg a Dunántúli Naplóban. Kubinyi István elvtárs, a komlói Bá- nyaépílő Tröszt igazgatója vizsgálatot indított a cikk nyomán és annak eredményéről az alábbiakban számol be: „A cikkre válaszolva közöljük, begy az abban foglaltak megfelelnek a valóságnak. A kivizsgálást a cikk megjelenése után megejtettük és megállapítottuk, hogy Szeibert József építésvezető kapitalista vállalkozó volt, szakmai képesítését igazolni nem tudta és a Tröszt igazgatójára való alaptalan hivatkozással próbálta megszilárdítani helyzetét a Komlói Mélyépítő Vállalatnál. A vizsgálat alapján Szeibert Józsefet azonnali hatállyal elbocsájtottuk a komlói építkezésekről.“ tént helyette más. Vizsi Alfréd, Szé- csi Imre, Katona Zöltán, Dörei Gábor, Szilágyi László végzett a szak- szervezet helyett „nevelő“ munkát, de ebben nem volt köszönet. Vizsi Alfréd és társai kártyázásra, részegségre csábították a legénylakás új munkásait. Maga mutatta a „példát,“, amikor részegem a poharakat vagdosta a földhöz, amikor a legényott- hon felszerelését, a nép vagyonát rongálta. Ez csak egy példa a sok közül. Az új munkások nevelésével meszesi legényotthonban hibák vannak, Miklós Gyula elvtárs, a központi UB- lől egy esetben ellenőrizte a legénylakást, de ennél többet nem tett 6 sem. Az új munkások nevelése pedig nem ebből áll. A legénylakás jelenleg műszakmulasztó lakóiból, becsületes, a termelésben élenjáró bányászokat ke’l nevelni, akikre bátran támaszkodhatunk. Ez pedig — halaszthatatlan feladat. Az ötéves tervünk megvalósítása során mindig több munkásra lesz szükség István-aknán is. Uj munkásokat pedig nevelni kell. Ez elsősorban e párt és a szak- szervezet feladata. A meszesi legény- otthonra fordítson nagyobb gondot a területi pártszervezet, látogassa meg őket, beszélgessen el velük, vonják be őket a politikai oktatásba, neveljenek belőlük hazájukat szerető, a termelésben élenjáró dolgozókat. Erre megvan minden lehetőség. Pécsett Baranya megye dolgozó parasztjai és mezégazdaségi vezetői hallgattál! meg a szavjet paraszttlildőttség beszámolóját Baranya megyében a mezőgazdaság élenjárói, s a mezőgazdaság járási és megyei vezetői október 7-én Pécseit gyűltek össze, hogy a szovjet para-zl- küldütlség harmadik csoportjának beszámolóját meghallgassák. A szovjet parasztküldötlek előzőleg jártak Du- naszekcsőn. Palótabozsokon. és Má- goc'on és beszámoljak arról, hogy mit tapasztaltak. A központi knltúrliáz zászlódiszbe öltözött nagytermében kitörő lelkesedéssel fogadták a szovjet vendégeket, ; s egyenkénti bemü l atásnkat lelkes taps követte. Varga Jenő elvtárs, a Megyei Tanács elnöke megnyitó beszédében üdvözölte a nagy Szovjetunió küldötteit, akik Baranya megye dolgozó parasztságának is átadták élenjáró tapasztalataikat. A továbbiakban a megye nagyüzemi gazdálkodásának eredményei! ismertette, majd átadta a szót a küldött csoport vezetőjének. Sulga Iván Nikifo-rovics elvtársnak, aki az egész szovjet nép, a szovjet kolhozparasztság forró üdvözletét tolmácsolta a megye dolgozó parasztságának. Elmondta ezután azokat a tapasztalatokat. munkamódszereket, munkaszervezési formákat., melyekkel a szovjet nagyüzemi gazdálkodásban hatalmas eredményeket értek el a szovhoz- és kolhoztagok. Később feltárta Baranya megyében tett , látogatásai alkalmával tapasztalt észrevételeit, s Ismertette azokat a hiányosságokat, melyeknek kijavításával lényegesen megjavulhat a munka Meggyőződtünk arról — mondotta —, hogy a megye dolgozó parasztjai nagyrészt már jó útra tértek, s a nagyüzemi gazdálkodást választva, eredményesebbé teszik termelésükéi. Láttuk a mágocsi Rákosi Mátyás termelőszövetkezetben. hogy a búzából, kukoricából és ős-ziárpából lényegesen nagyobb eredményt érnek el, mint az egyénileg gazdálkodók. Láttuk, hogy a szövetkezét állatállománya jól gondozott és jól ápolt. ölömmel lláttuk, hogy a még nemrég egyénileg gazdálkodók, szocialista módon kezdenek viszonyulni a szövetkezeti munkához. Szocialista módon kezdenek dolgozni. A Rákosi termelőszövetkezetben például a lóápolás kitűnő. A lovak igen szépen gondozottak. £ az istállókban is példás rend uralkodik. Javasoljuk a szomszédos termelőszövetkezeteknek. hogy látogassanak el ide, s nézzék meg a Petöfi- brlgád Istállójában, hogy miként kell megszervezni a szakszerű állatápolást. A palotabozsoki gépállomás eredményei sem rosszak — mondotta I. N. Sulga ■ elvtárs. Szép gépállománya, műhelye, gépszínei és nem utolsó sorban élenjáró dolgozói vannak. Mindezekből arra következtethetünk, hogy Baranya megyében a szövetkezetek és gépállomások jó úton haladnak a fejlett nagyüzemi gazdálkodás felé. Mindez azonban nem jelenti az', hogy nincsenek hibák. Tapasztalatunk szerint a legnagyobb hiba, hogy úgy a szövetkezeiéiben, mint a gépállomásokon alacsony fokon áll a munkaszervezés. Nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a tervezésnek sem. Nem értékesílik a füzetet, a ceruzát. Úgy látom azonban, hogy nemcsak a szövetkezetek és gépállomások vehetői, de még a járási vezetők sem fogtak hozzá, hogy papírral és ceruzával a kezükben számol vessenek, s megnézzék, milyen intézkedéseket kell tenniök, az előttük átlő feladatok helyes végrehajtására. Ha van is tervük, ezt úgy latszik legfeljebb a könyvelők számára készítették, de még sok helyen a könyvelők számára sem. Ezeket a terveket nem használják sem a szövetkezetek, sem a gépállomások, úgy látszik, hogy csak a szekrényben fekszenek. Éppen ezért a terv teljesítése sem történhet megfelelően. A dolgozok nem ismerik a tervet, csak saját ió lelkiismeretűk szerint dolgoznak. Sem a brigád, sem pedig a munkacsapat nincs tisztában így azzal, hogy menynyire áll a tervük teljesítése. A meglátogatott termelőszövetkezetekben például azt sem tudták megmondani a brigádvezetők és a fejők, hogy az elmúlt nyolc hónapban mennyi telet fejtek egy-egy tehéntől átlagban. Csak azt tudják, hogy mennyi a napi fejés, s így természetesen azt sem tudják, hogy milyen intézkedéseket tegyenek a terv teljesítésének érdekében. A traktoros brigádoknak például nincs fogalmuk, hogy milyen mélyen, hány munkanap alatt kell végezniük őszi szántási tervüket. C'ak anuvit tudnak, hogy az őszi idény alatt a traktornak hánv holdat kell elvégeznie. Sok helyen a normákkal sincsenek tisztában és nem is számolják el a dolgozókat időben, rendszeresen. A mágocsi „Rákosi" termelőszövetkezetben például a baromfitelep vezetőjének június 15 óta nincs meg a munkaegység elszámolása. Így természetesen nem tudja, bog' mennyit keresett, s ez nem ösztönzi a munkában sem. I. N. Sulga elvtárs ezután elmondta, milyen a munkaszervezés a Szovjetunióban. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban a megmunkálandó terület és a hozzá szükséges munkaeszközök a brigád rendelkezésére állnak, s mindezért a brigádvezetö személyében is felelős. Intézkedés viszont nem történik a brigádvezető megkerülésével, még a kolhoz elnöke is a brigádvezetőn keresztül intézkedik. Igv az egyéni felelősség nem szenved csorbát. A munkaterv készítésének részletezése után kitért a szocialista munkaverseny jelentőségére, s elmondta azokat az eredményeket, melyek a szocialista munkaversenyben születtek. Beszélt I. N. Sulga elvtárs a mezőgazdasági szakemberek munkájának jelentőségéről is, majd javasolta a meőve vezetői felé, hogy hívjanak össze egy érte- kezletet a megye mezőgazdasági szakemberei részére, s állítsák eléjük feladatul, az eddig tapasz- talt hiányosságok kijavítását. Javítsák meg a termelőszövetkezetek és gépállomások munkaszervezését és elszámolását, a nyilvántartást, tegyék lehetővé az agrotechnikai vívmányok fokozottabb alkalmazását annak érdekében, hogy a szövetkezetekben még magasabb terméseredményeket érjenek el, s az állattenyésztés hozama is emelkedjék. Erre az értekezletre hívják meg a földművelésügyi minisztérium és az Agrártudományi Egyetem szakembereit a szovjet tanácsadókkal együtt, akik a földművelésügyi minisztérium mellett működnek. Befejezésül a párt és a tanácsok irányító munkájáról beszélt I. N. Sulga elvtárs, majd a küldöttség tagjai szakma szerint válaszoltak a (elmerült kérdésekre. Szikra Sándor elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára az értekezlet végén köszönetét mondott vendégeinknek azokért a tapasztalatokért, melyeket felhasználva a jövőben Baranya megye dolgozó parasztjai is nagyobb eredményeket érnek cl. Szederkényben „megállt44 a verseny Szederkény községben falunapra jöttek össze a dolgozó parasztok. A falunap egyik napirendi pontja a kukorica begyűjtésének megtárgyalása. Túlteljesítettük kenyérgabonából és- takarmánygabonából is kötelezettségünket, a kukoricabegyüjlés is menni fog magától, — vélte egy-két dolgozó paraszt felszólalásában. Somos György, Nyíró Ernő már más véleményen volt. Nyirö Ernő még lel is szólalt. — Nem helyes ez így. Foglalkoznunk kell a kukoricabegyüjléssel még akkor is, ha a kötelezettség teljesí'ése nem ütközik akadályokba és nehézségekbe. Jó lesz felvilágosító munkái végeznünk, hiszen minél előtt teljesítjük kukoricából a kölelezetlségühket, annál hamarább vihetjük feleslegünket szabadpiacra. Jó lenne versenyre lépnünk. Hívjuk ki Véméndct, Palolabo- zsoiko! és Hidasi. — Elfogadjuk. — Adták hozájáruiá- sukat Somos György javaslatához a falunapra összejött dolgozó parasztok El is határozták, hogy kihívják az ajánlott községeket versenyre azzal: október 5-re 100 százalékban teljesítik A, B kötelességüket. Másnap már a hangoshfradó egymás után mondta be az élenjáró dolgozó parasztok neveit és a verseny- eredményeket. így volt ez az első napokban. Ez a szép versenylendiilet azonban csak pár napig tartott. A tanács és a föld művesszöve’.kezet is elfeledkezett a verseny további népszerűsítéséről. A népnevelők sem jártak már ei a dől gozó parasztokhoz. így aztán Somo- György, Nyirö Ernő és a község többi dolgozó parasztjai sem ismeri a ve.r- senv jelenlegi állását. Természetes, hogy a verseny nyilvánosságának csökkenése hozzájárult ahhoz, hogy a falu lemaradt a versengésben. Nvirő Ernő öt mázsa kukoricára kötött szállítási szerződést, de Zsember István még csak egy mázsára sem szerződött le- gondolva: — Minden bizonnyal jól áll Szederkény a versenyben az én kukoricám nélkül is! Pedig Szederkény nem is áll olyan jól, mert 70 százalékával a harmadik helyen kullog, miközben a vénlén li dolgozó parasztok már 143 százalékot teljesítetlek. Persze még nem késő, ulolérhelik még, sőt le is hagyhatják versenytársaikat a szederkényiek, mert minden adottságunk meg van a győzelemhez.
