Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-05 / 232. szám

Biztosítsd családod jövőjét, takarékoskodjs Jegyezz békekölcsönt! PÁRT ÉS PÁRTÉPIIÉS * A Hirdi Kenderfonógyár pártszervezete erősíti sorait Mikotlics Antal elvtársat ez év au­gusztusában választották meg a Hirdi Kemderfonógyár kommunistái vezető­jüknek. párttilikárnak. Mikoíics elv­társnak nagy felada/ot kellett megol­dania. Attól a naptól kezdve, hogy párttitkár lett. felelősséggel tartosott a pártnak, és a* égés* dolgozó népnek, a gyárért A gyár akkoriban nem tartozott a kiváló üzemek közé. A tervét nem teljesítette. Ami ebből következik, a párlmunka is akadozott, a tö- megszervezetek csak papíron lé­teztek. „Felelős vagyok a termelésért, csele­kednem kell mindenáron teljesíteni kell a tervünket“ — járt a gondola1 Mikoliics elvtárs fejében. Cselek ede'.'t is. Jó helyen jfogo't a munkához. Szi­lárd, erős nép ne velő kollektívái szerve­zeti. A legjobb elvtársa kai. és pár on- kivfili dolgozókat osztotta be ági óciós munkára, — hogy meg legyen a biztos alapja, amire támaszkodhat. [gy készült fel augusztus 20-ra al- ko'anányunk ünnepére. a versenyre. A népnevelökoilOekiiíva megállMa a helyéi. Kováe.s (2) elvtárs lakatos. Gyeniné varrónő, Ébert Magda ifjúmunkás, és a többi népnevelők elsők között vol­tok a versenyben a gyár pedig az au­gusztus havi tervét 113 százalékra lel- jes.iie.He. Ekkor törték át a frontot. Egész évben ekkor teljesítettek először a tervet. Kél hónapig pártirkárnak tenni. — nem sok idő. Mégis van már egy egész •or• elvtársi aki Mikolies eivlárs ..keze •iáit" lebt tagjelölt, párttag, vagy szta- bánoviy'a. Még emlékeznek a gyárban arra, bogy Bóner Margit ifjúmun'kásleány a nyáron még nem volt a legjobb munkás. Sót egyik nap a gép alatt még el is aludt. A művezető a párt­irodába küldte. Mikoíics eivtárs ak­kor beszélt vele először. Megmagyaráz­ta neki, mii jelent elaludni munkaidő alatt. „Szégyent jelent ez. — magya­rázta neki, — aki elköveti, az akadá­lyozza az egész gyár munkáját, azt akarja, hogy ne teljesítsük a tervei. Nem DISZ-fLatalhoz méltó az Kiyen. men! a DISZ-ben a legjobb ifikre van Szükség, nem a tunyákra.“ Bóner Margit ezt a beszélgetést nem felejtette el a mai napig sem. De meg­mutatta azt, hogy ő is a legjobb ifik közé akar kerülni. Még az augusztus 20-i versenyben elérte a 120—130 szá­zalékot, ebben a hónapban pedig már a 150 százalékot is elhagyta. Ma már a sztahanovista oklevelet várja. Mint a legjobb munkát vég­ző ifjúmunkás, a párt bizalmát is kiérdemelte, tagjelölt lett, és ma már ő neveti a többi fiatalt. As augusztus 20-i verseny után sem esett vissza az üzem a régi „szín- vonalira'“ a 100 százalék alá. Szeptem­berben tovább folytatták a régi adós­ság törlesztésé'., megint túlszárnyalták a terve!-. Emelkedett a 'termelés, ezzel együtt a dolgozók keresete, de- nőtt a pártszervezet, a párt titkár tekinté­lye is. A Második Békekölcsön-jegyzés megindulásakor már jóval erősebb, új tagokkal és tagjelöltekkel felfrissí­tett pártszervezet élén állt Mikolics elvtárs, mint augusztus elején. A 20 tagú népnevelőkollektíva itt is meg­mutatta az erejét. A jegyzés első napján a kommu­nisták voltak az elsők, akik mintet­ték felajánlásaikat. Mikolics elvtárs írta alá legelsőnek az ívet, utána pe­dig Kovács elvtárs 600 forinttal, Kop- cs'ik Ilona szövőnő 400 forinttal, őke: követték a többi dolgozók, *ifV jegyezték már most is messze túl a tavalyi békekölcsön-jegyzé­sük összegét és érték el a 350 forintos átlageredményt. A munkát a további eredményekért még tovább folytatják, hiszen nem fe­jeződött még be a békekölcsön- jegyzés. vannak akik eddig mégnem jegyeztek, gondolkodnak még, őket is naponta felkeresik a népnevelők, hogy minél előbb jelenthessék, „üze­münk minden dolgozója segíti a ter­vet a békekölcsönnel." Most már egyre jobban közele­dik a pártélet nagy eseménye, a pártszervezetek vezetőségének újraválasztása. Mikolics elvtárs számot vetett már az eddigi eredményekkel és a még fennálló hiányosságokkal. Ez a szám­vetés egész sereg új feladatot is ál­lított eléje, amelyeknek a végrehaj­tása nem könnyű feladat. A kenderfonóban a tömegszerveze­tek még gyengék. A DISZ és az MNDSZ most kezdenek éledezni. Meg kell még birkózni a fiatalok megne- velésének a feladatával. A kőzet másfélszáz ifi közül ma még bizony alig akad öt-hat fiatal, aki szívesXi dolgozik az ifjúsági szervezetben. Ez kevés. A többieket is fel kell rázni. Ennek pedig az a módja, hogy fel­adatot kapnak, ami lelkesíti őket, amit szívesen végrehajtanak. Sem a szövő-, sem a fonóüzemben nincs egy ifi-brigád, holott a fiatalok vannak többségben mindkét helyen. Ezeknek a brigádoknak a meg­szervezéséhez Kőhalmi elvtársnő DISZ-trtkár egyedül, — kevés. Ehhez kell a pártszervezet tá­mogatása is. A DISZ megerősítése, munkájának megjavítása, a pártszer­vezet újabb győzelme lesz. Ezzel a győzelemmel pedig tovább fog növe­kedni a pártszervezet ereje, és erről a megnövekedett erőről is beszámol­hat Mikolics elvtárs a vezetőségvá­lasztó taggyűlésen. K. P. Reppl Mihály még Vi’Kánykövesden jól dolgozik, a békeibizottság. Munkája nyomán ed­dig 60 család jegyzett békekölcsönt, amelynek összege máris sokkal ma­gasabb. mint a tavalyi jegyzés volt. Az eredményes jegyzés elindító alap­ja a békebizottság elnökéinek, Méri Sándornak példamutatása volt, aki családjával 700 forintot jegyzett. Ez a példamutatás győzte meg Gazda Jánost, a békebizottság titkárát is, hogy nem példamutatás az, ha 100 forintot jegyez. Meg is toldotta a jegyzését még kétszázzal. A békebizottság munkája nyomán lelkes verseny -indult a községben. Heréb József tszcs-tag versenyre hív­ta Reppl Mihály tszcs.tagot és 500 forint békekölcsönt jegyzett. Reppl Mihály jegyzése 100 forint volt. Amikor tudomására jutott, hogy ver­400 forintot jegyzett senyre hívták, azon gondolkodott, hogy kevés az a 100 forint. Gondol­kodása mellé még levelet is kapott Budapestről, a leánya írt neki: „örömmel közlöm, hogy ösztöndíjam­ból 200 forinttá] járultam hozzá a béke tervének építéséhez. A mi ál­lamunknak köszönhetem a2t, hogy szakmunkás lehetek. Hát maga édes­apám mennyit jegyzett? Ott élnek a határszélen, tudja milyen kincs a szabad élet, amikor odaát nyomorog­nak és éheznek testvéreink. Írja meg nekem édesapám, mennyit jegyeztek, hogy büszkén mondhassam tanulótár. sóimnak: Én apám leánya vagyok.“ Amikor Reppl Mihály elolvasta a levelet, eszébe jutott újra a versenyre- hívás is; Felkerekedett és még 400 forintot jegyzett. így néz ki az éberség Komlón ? „BIZTOSAN MEGTUDJA NÉPÜNK BÖLCS VEZÉRE, RÁKOSI ELVTÁRS" Bezedek község dolgozó parasztjai. Maliuás László elvtárs, köz­ségetek volt tanácselnöke, aki jelenleg a komlói tanácson dolgo­zik. az alábbi levelet küldte a szerkesztőségbe, hogy továbbítsuk nektek: TJezedeki dolgozók mindig élenjárók voltatok, számtatan tanujelét _ adtátok pártunk iránti forró szeretetnek, hűségeteknek és ragasz­kodástoknak. Bebizonyítottátok, hogy szeretitek hazátokat, amikor közsé. getek begyűjtési tervét 14G százalékra teljesítette. Le'kesen építettétek ed. dig a szocializmust, mindig élenjáró községe volt Bezedek a villányi járásnak. Jó munkátokért versenyzászlót is kaptatok, amikor a Párt 11. Kon­gresszusa volt És most a Második Békekölcsön jegyzésénél Bezedek község a vil­lányi járás legutolsó helyén van. Értetlenül állok ennél a hírnél. Mi tör­tént nálatok Bezedeken? Talán bedőltetek valami kulákmesének? A Bland/j vagy a Metzing siránkozásaira hallgattok? Én azt hiszem, hogy félreértés lehet oka annak, hogy ti elmaradtatok a békekölcsönjegyzésben. A tanácsválasztások napján egy emberként választottátok meg Kollát Honát, Bambics Lajost, Horváth Ferencnét, Papp Mihályt érdekeitek kép­viselőivé, falutok vezetőivé. És most mégsem őket követitek, hanem ahogy a jelek mutatják, az ellenségre hallgattok. Vájjon az utóbbi napokban nem jut eszetekbe, hogy régebben kint a keresztútnál órákhosszot de so. rágtátok, ha valahova utazni akartatok — vártátok az autóbuszt. Nem jut eszetekbe, hogy a felszabadulás előtt Bengernó, Schalter és Blandll annyira kihasznált benneteket, hogy a falu 70 százaléka tüdőbajt ka­pott? És nem néztek át a határon, hisz mellettetek van, látnátok, hogyan szenved rabigában az elnyomott jugoszláv nép. Bejár a falutokba az autóbusz. Központi iskolát, mozit, napközit, kul- túrházat kaptatok. Traktorok szántják a földet, jövőre megépül az artézi kút. A bezedek! fiatalok közül Kantár Géza, Tóth Imre Hal, a Hosszú Pap Sándor bácsi fia néphadseregünk tisztje, — a ti munkátok eredménye felett őrködnek. És mégsem értitek, hogy a magatok hasznára, a haza ja­vára lelkesebben kell jegyeznetek békekölcsönt? . Emlékszem rá, amikor egy-egv leiadatot jól elvégeztetek, azt hangoz­tattátok: „Ezt biztos tudni fogja Rákosi elvtárs is.“ Vájjon most gondol­tok-e arra, hogy azt is megtudja Rákosi elvtárs, hogy ti akaratlanul is az ellenséget segítitek és elmaradtatok □ jegyzésben? Milyen jól dolgoztatok, mikor a legdöntőbb munkák idején, az aratás és cséplés alatt lelepleztétek a Sípos-féle népellenes klikket, akik a mun­kát akarták szabotálni. Elsőnek fejeztétek be a járásban az aratás-csép- lési munkákat. Komló város együtt épül szebb életünk biztosításával, a szocializmus­sal. Eljöttök rövidesen hozzánk, hogy megnézzétek fejlődésünket, hogy ke­zet szorítsunk veletek, mint a mezőgazdasági munkában élenjáró község dolgozóival. Gondoljatok erre, vessetek számot, clenjártok-e mindenben? Értsétek meg, közös munkánk eredményeként épül, szépül a világ, a mi világunk. Bezedek község dolgozó parasztjai. Leplezzétek le az ellenséget, amely közöttetek van, jegyezzetek békekölcsönt. En ismerlek benneteket és tudom, hogy holnap újra büszkélkedhelem Komlón, hogy bezedeki vagyok, odavaló, ahol eddigi eredményeinkkel bizonyságát adtuk annak, hogy lorrán szereljük pártunkat, felszabadítón, kát, a nagy Szovjetuniót. Most a békekölcsön jegy zéssel is bizonyítsátok be, hogy eddigi eredményeink nem véletlenek voltak, hanem a hazaszere­tetre alapozott munka volt. Keressetek fel minden házat újra bezedekj népnevelők és úgy jegyez­zetek, hogy személyes példamutalástok nyomán a község dolgozó paraszt­sága büszkén beszéljen a Második Békekölcsön jegyzéséről. Biztosan meg­tudja népünk bölcs vezére, Rákosi elvtárs. ^ MALIN AS LÁSZLÓ Amit a népnevelők mondanak A Mohácsi Selyemgyárban dolgozik Kőbányai Erzsébet sztahánovista és Vírágh Mihályné népnevelő. Kőbánya] Erzsébet 900—1000 forintos fi­zetéséből mindössze 500 forint békekölcsönt jegyzett, Virághné pedig több, mint egy havi fizetését, 700 forintot adott a békéért, az ötéves tervért. Vírágh Mihályné igyekezett meggyőzni Kőbányai Erzsébetet, jegyez­zen többet. Komlón, a bányászfürdő építkező­kénél a Mélyépítő Vállalat kubikosai még az alapokat ássák, az alap mel­lett már hetek óta készen áll a Ma­gasépítő Vállalat felvonulási épülete, ,tnár hetek óta várják, hogy mikor kezdhetnek hozzá a tényleges épít­kezéshez, de az alapásási munka úgy haald, mintha nem is lenne határideje és valóban nem is tartják be a ha­táridőket A hatalmas munkahelyen pár em- ■ber dolgozik, azok is panaszkodnak, hogv nem bizíosí- 1 lanak számukra elég szállítóesz­közt és tétlenül ácsorognak, amíg időnként cgy-egy kordé odaáll. A dolgozók már többször felvetették, hogy nem közli velük az építésveze­tőség-sem a határidőket, sem az el­ért eredményeket, nem ismerik a ter­vet. Ennek a munkahelynek és a kőr- tmktató alapozásának Szeibert József az építésvezetője. Ki ez a Szeibert -József? Megjelenik a* „építésvezető“ Pár héttel ezelőtt megjelent egy Idegen férfi a legfontosabb komlói építkezésen, a szénosztályozó építke­zésen é-s bejelentette, hogy ő lesz itt új építésvezető. Semmiféle igazoló írat nem volt nála, de azt állította, hogy őt a Komlói Bányaépítő Tröszttől küld­ték ide, A dolgozók felháborodottan tárgyal­ok az esetet, mert akkor már száj- [ól-szájra járt az új „építésvezető", Szeibert József egy két kijelentése. • éldául az, hogy összetévesztette a tompresszorl a vibrátorral, az akkor még lemaradt hatalmas vasbeton építkezésre kijelentette: „Mi ez a munka? Semmi, augusztus 20-ra be­fejezem". Mikor megkérdezték tőle, íogy vezetett-e már ilyen munkát, rickor azt mondta: „Hogyne, silóépít- íezéseket Romániában.” Másnap Szeibert megjeleni a kökönyösí építkezésen, ahol már •hint valamennyi munkahely fő- epítésvezetője mutatkozott be, itt is megbotránkoztatta a dolgozó­kat, hogy olyan „tanácsokat" adott, hogy még az ipari tanulók is kinevet­ték. Az altárói pártszervezet titkára tudomást szerzett arról, hogy Szei­bert minden igazolás nélkül intézke­dik és főépítésvezetőnek nevezi ki magát és ezért kikérdezte egyről és másról. Szeibcrtről kiderült, saját maga mondta el, hogy amikor a szov­jet csapatok közeledtek Temesvár­hoz, elszökött onnan, hosszas köntör­falazás után elismerte, hogy mielőtt lejött volna Komlóra, azelőtt egy héttel még önálló építkezési vállal­kozó volt és emberekkel dolgoztatott, megelőzőleg a dúsgazdag, nyugatra disszidált Adorján Béla építésznek volt a bizalmi embere és disszidálása után ö „számolta fel“ a vállalatát. Hamis életrajzzal út küldik másik vállalathoz a „szakembert“ Szerencsére csak egy napig volt „építésvezető" Szeibert, az ország egyik legfontosabb építkezésén, mert a Magasépítés nem alkalmazta. Azonban ezt a kétes, vagy talán nem is olyan kétes múltú és szak­értelem nélküli alakot a Tröszttől, hamis életrajzzal együtt átküldték a Mélyépítő Vállalathoz építés- vezetőnek. Életrajzában letagadta, hogy önálló vállalkozó volt, letagadta, hogy meg­szökött a szovjet csapatok elől. Szeibert építésvezetői működését itt úgy kezdte, hogy intézkedett: szállítsák el a munkahelytől két kilo­méterre a kitermelt anyagot. Hiába magyarázták neki, hogy eddig is azért tárolták három helyen, közvet­lenül a munkahely mellett a földet, mert az alap felépítése után nagy részét vissza kell helvezni. Az anyagot intézkedésére az amúgv is kevés számú kordéval irdatlan messzeségbe szállították, hogy majd egy idő múltán onnét visszahozzák. Ez így ment egészen addig, amí<s a Tröszt éoítésí osztályának vezetője u-'-nj intézkedett, hogy az anyagot tárolják a helyszínen. Szeibert másként is „működött". Egy kőművest át akart helyeztetni a Karbantartó Vállalathoz és onnét egy szabotálás miatt leváltott munkaveze­tőt, régi barátját akarta elhozni a he­lyébe. Amikor megkérdezték, hogy miért, akkor azt mondta, hogy az illető gyenge kőműves. Valójában átlagosan 170—180 százalékot teljesít, így azután nem sikerült Szeibert újabb tényke­dése. Amikor a dolgozó kijelentette, hogy majd megtudja, miért volt ő út­jában Szeibertnek, akkor erre azt vá­laszolta: „Kicsi gyerek maga ahhoz*'. Szeibert általában igen magabizto­san viselkedett és azt állította a Mélyépítés személyzeti osztályvezető­jének, hogy neki Kubinyi elvtárs, a Tröszt igazgatója „régi ismerőse és ő hozta öt ide." Nem tudni ezért-e, de mindenesetre az éberség hiányából, Mayer Antal elvtárs személyzeti osztályvezető mind a mai napig úgy vélekedett ró­la, hogy „Politikailag elég jól ma­gáévá teszi a párt irányvonalát." Annak ellenére vélekedik róla így Mayer elvtárs, hogy jelenlété­ben becsmérelte Szeibert a pártot. Ki a felelős? így néz ki a fürdőépítkezés alapo­zásának építésvezetője és ez a ma­gyarázta az építkezés lemaradásának, a fejetlenségnek. Ezért nemcsak Mayer elvtárs felelős, hanem Csafni Antal igazgató is, aki semmit sem tett a hibák megszüntetéséért, nem érzi át eléggé a felelősséget, ami rá há­rul. De felelős Éliás Imre főmérnök is, aki hagyta a hibás intézkedések kiadását. Csak annak nincs még magvará-« zata, hogyan lehetett ez a Szei­bert József egy napig is építés- vezető a szénosztályozón és heteken át a bányásziűrdőnél. Vizsgálja ki a Komlói Bányaépítő Tröszt ennek az ügvnek minden moz zanatát és állaoítsák meg, hogy ki vagy kik a felelősek az éberség ilyen arculcsapásáért. Hallották ezt többen is, és mondták is Virághnénak: „Mit akarsz, te talán gazdagabb lettél most, mint tavaly voltál?“ Azért adtál 700 forin­tot? Igen gazdagabb vagyok! — jelentette ki büszkén Virághné. Nem hi­szitek? Pedig így van. Az a rengeteg gyár, lakóház, iskola, ami tavaly óta épült, mind a miénk, a tiétek is, meg az enyém is. Én ezt meg is aka- rom védeni. Nemcsak gazdagodtam tavaly óta, de azt is jobban látom már az idén, hogy a békéért keményen meg kell küzdeni. Ezért jegyez­tem az idén többet, mint tavaly. * A mohácsi Petőfi termelőcsoport ban, J) trágj eredményeket hozott ismét a kommunisták példamutatása. A csoport elnöke 300 forintlífl emelte fel eredeti 500 forintos jegy­zését. ' Amikor a csoporttagok ezt meghallották, egymás után jelentkeztek ők is. .Kovács István megkereste az egyik jegyzésgyüjtőt azonnal, araikor megtudta, hogy előtte már volt aki felemelte jegyzését. — írjál be nekem még száz forintot, — mondta neki röstellem, hogy így utólag kell iro­gatni. Virágos János sem maradt le mögötte, ö 300 forintról ötszázra emelt a fel jegyzését. Meg is mondta, miért érzi ezt kötelességének. — Azelőtt egész életemben cselédsorban voltam. Most pedig nemcsak szabadon dolgozhatom, de még vezetőt és nevelnek belőlem. Itt van ni — mutatta fel kezében a papírlapot— megkaptam a behívómat a tszcs brigádvezetöi iskolára. Akkora boldogság ez nekem, hogy minden pénzt megér. * A bogádmindszrnti népnevelők n emcsak a lakásukon keresik fel a dolgozó parasztokat. Hiszen ilyenkor nappnl mindenki a határban dolgozik, este pedig korán lepihen, hogy reggel már jókor talpon lehessen Ezért el­mennek a gazdákhoz a .határba is. Kecc Lajos G holdas dolgozó paraszthoz is elmentek. Reggel korán keresték f el és vele együtt mentek munkára. Kint, a halárban nemcsak a békekölcsönről, de az őszi munkákról. Is be­szélgetlek vele. Segítettek neki, tanácsokat adlak, mit, hogyan célszerű el­végezni. Kece Lajos itt látta meg Hazán hogy a népnevelők mennyire azon vannak, hogy segítsenek a dolgozóknak. Ezért jegyzett szívesen 300 forintot, tudta már. hogy a népnevelők ez­zel sem kárt, hanem jól akarnak neki. igpz, hogy az ő pénze is traktorrá változik, és az ötéves terv végére az végzi már őhelyette is az őszi szán- tásl-vctést. BOLDOGAN ADTAM Most, hogy békekölcsönt jegyez­tem, sok minden eszembe jut. Töb­bek között az a boldog, gondtalan élet, amit a Sallai szakérettségi ko1- légiumban töltöttem Tudom azt, hogy nekem és még sok más társamnak is a népköztársaságunk tette lehetővé, hogy az egyetemen tanulhatunk. Most megvolt az alkalom hogy csekély köszönetként én is kölcsönt adhas­sak az államnak 350 forint ösztön- díjambó' 500 forintot jegyeztem. Én tisztában vagyok vele, hogy ez. amit adok. csak egy kis töredéke annak a sok jónak, amit mi tanulók az állam, tó! kaptunk. De ezt is boldogan ad­tam mert éreztem, hogy ezzel én is elősegítem boldog jövőnk építését. Hegedűs Ilona . , . , t , joghallgató.

Next

/
Thumbnails
Contents