Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1951-10-28 / 252. szám
6 NAPLÓ 19.Vt OKTOBER 98 Jó most diáknak, diákotthoni lakónak lenni ! Ä Széchenyi-téren, a Nagy Lajos fannizium bejárata mellett balra kis kapu van. A kapu mögött a kora-délutáni órákban vidám zsivaj, gyereke sen vékony, kamaszosan rekedt hangok zűrzavara veri fel a csendet. Diákotthon van a kapu mögött, telve jókedvű, higanyszerűen mozgékony fiúkkal, akiknek megf ékezése bizony nem egyszer komoly gondot okoz a nevelőtanárioknak. Különösen érdekes úgy délután két és három óra között beülni a kapu mögötti uaposfiilkébe. A naposfülke ablakain nem egyszer négy öt fej is bekandikál egyszerre, s még ennél is több száj követeli: — Add a postámat! ■— Kérem a 'iitiszonnyolcas bilétát! — Add már ki a korongomat, egy órája várok rá! A paposfülke ugyanis a beérkező levelek raktára. Itt teszik ki közszemlére a postát, legyen az levelezőlap vagy csomag, hogy a címzett hazajövet, azonnal észrevegye. De, itt, a naposfülkében adják ki az eltávozóknak a bilétát, vagy korongot is (kerek, számozott pléla- pot), amellyel el lehet hagyni az otthon területét. Egy ideig itt, ebben a naposfülké ben ültem és figyeltem a két ügyeletes és a napos serény munkáját, ök csak osztogatták a korongokat, kotorásztak a levelek között, kifizették a hazulról érkezett apróbb-nagyobb összegeiket, közben felszaladtak az ebédlőbe, a tanulókba azokért, akiket kerestek. Egy darabig érdekes volt ez is, de azután felfedeztem a naposkönyvet és ez még érdekesebb volt. Elkezdtem böngészni ás lassan megismertem belőle a diákotthon életét. Egy ilyen naposkönyvben minden szerepel. Mikor volt, ébresztő ki késett el (Így például egy 12-i bejegyzés: „Ébresztő után 23 perceit még nem keltek fel: Varga Rudolf. Visl József. Pataki József, Kerkovics György, Illés István"), ki mire felelt az iskolában (erre is egy példa: ..Ma ötösre feleltek a 31-es tanulóból Czeg- lédt M., a 32-ből Kató R.. Darvasí J." stb.) De 3 tanulóotthoni életről is olvashat az ember a naposkönyvben igen sokat: .A 32-cs tanulóban levő Gulyás József ellen tunulólársai panaszt emeltek, mert állandó beszédével zavarja a tanulást". Ilyen és ehhez hasonló bejegyzésekkel telik meg év végére a naposkönyv, amely mint egy hőmérő, megmutatja a diákotthon hőmérsékletét, egészségi állapotát. Persze, egy idegen megjelenése kis lázat okoz ebben a szabályos, napról-napra egyformán zajló életben. Az egyik ügyeletes, a 14 éves kis Pécsi József nem is bírta ki a napos szobában, hanem végi'grazziázta a tanulókat, az étkezőt és mindenhova bekiáltott: — Vigyázat r,rácok! Újságíró van itt! Ez az édes szabadidő délután négy óráig tart. Ekkor benépesednek a tanulószobák és megkezdődik a komoly tanulás. Már ahol megkez; dődik. Van olyan tanulószoba is, ahol vígan folyik tovább a beszélgetés, aminek a következménye másnap a naposkönyvben is olvasható: „A . . . számú tanulónak tegnapi rossz munkáját mutatja, hogy az oda beosztottak közül négyen feleltek egyesre..." A szombati napon pedig a kilépőkorongokat tartalmazó szekrénykében piros lapok fedik le azoknaik a bilétáit, akik rendetlenkedésük, heti ro«6z feleleteik miatt elestek a szabad kimenőtől. Ahogy a diákotthonban mondják, ez a legnagyobb büntetés. A tanulószobai foglalkozás után szabadfoglalkozás, majd naposbeszámoló és vacsora következik. Vacsora ... Ez az egyik legérdekesebb programmja a napnak. A reggeli nem annyira érdekes, mert tudják a fiúk. hogy az egyik nap kávé, másik nap tea várja őket. Az ebéd sem kelt túl nagy érdeklődést: naponta két fogás. többnyire borjú vagy disznóhússal, ízletes főzelék, néha gyümölcs várja a gyerekeket.. A vacsora azonban lehet hideg, meleg, lehet édes vagy sós — egyszóval a diákotthon tagjai nagy izgalommal várják. Milyen más is ez a .diákotthon, milyen más benne az élet, mint amilyen élet volt a felszabadulás előtt, sót azután is néhány évig a papi kollégiu" mokban. Itt a diákotthonban a lakók nagyrésze munkás- vágy paraszt fiatal. Akkor a kollégiumok ..ungyerekekkel" voltak megrakva, hiszen csak azoknak a szülei tudták megfizetni azokat a hatalmas összegeket, amiket a papok kértek. A Széehenyi-téri diákotthon lakóinak fele nem fizet egyetlen fillért sem a napi háromszori étkezésért, mosásért, lakásért, fűtésért, világításért. Fele fizet csak 50 és 150 forint közli hozzájárulást. Szívesen fizetik ezt az összeget, Hiszen ez semmi ahhoz képest, amennyit az állam áldoz rájuk. Katona Gyula, a ma szolgálatban lévő napos is fizet. Havi 50 forint hozzájárulást küldenek szülei Nagyatádról. Katona Gyula havonta megkapja hazulról az utalványt — 100 forintról. A fölös ötven forint a ..zsebpénz". Erre is telik, hiszen a nagyatádi fonalgyát dolgozóinak jut már gyermekeik taníttatására. jut bőven! A kis kerekképfl ügyeletes. Pécsi József hozzájárulás- mentes. Szülei kékesdi dolgozó parasztok, jól gondoskodik fiúkról a dolgozók állama. Igaz, a papi kollégiumokban is lehetett találni itt-ott . ingyeneseket”, de azok a leglenézettebb, legmegvetettiebb pár'ái voltak ezeknek az intézmények nek. Ök tisztították a fizetők, az ,.úri- gyerekek" cipőit, ők szolgálták ki az asztalnál a tehetőseket, még talán a nyaklevesek is az ő sovánv arcukon csattantak el és nem a fizetők kővérre- hírott képén. Éppen azért, mert én tudom, milyen különbség van a diákotthon és a régi kollégiumok között, azt vártam, hogy a pincétől a padlásig sajátjukénak érzik a diákotthont a gyerekek, hogy tökéletes rendet és fegyelmet tartanak otthonukban. Ez a reményem azonban nem vált teljesen valóra. Az udvaron a száraz levelek valósággal betemetik az ott ki tudja mikor ..felstószoVt" régi ágyakat, az egyik folyosót rozsdás, javításra váró kályhák ékteienítik el, a menza ebédlőiében ki dönt ott étel, víztócsák árukódnak arról, hogy itt nem nagyon vigyáznak a közös otthon rendjére, tisztaságára. És hogy ez így van, az nem csupán a gyermekek h'bája. A nevelőknek meg kel] szerettetniük az otthont a fiúkkal. Beszéljenek * tanárok a régi kollégium? életről, beszéljenek arról a szörnyű megaláztatásról, melyben ezekben a papi kollégiumokban a nincstelenek nek részük volt. Hallgassák meg a fiatalok panaszait jóindulatúan és ne mondják a panaszkodókra azonnal, hogy elégedetlenek, hogy rossz akaratnak. A meglévő hibák hiányosságok azonban kijavíthatok. Semmivel *em jelent több munkát a kijavítások, mint üveg- foltozni a társalgó lógóbelü székeit. Sajnáltam is otthagyni ezt a vidám, barátságos otthont és amikor becsukódott mögöttem a jrapu, vágyakozva mondtam: — De jó most diáknak, diákotthoni lakónak lenni! DÉRYNÉ Tlóryné, Széppataki Róza 1793-ban született Jászberényben. Tizenegy *■' éves korában jött fel Pestre és már néhány , éu múlva feltűnt kimagasló színészi tehetségével, gyönyörű énekhangjával. Az első színpad, amelyen fellépett a Hacker-szálló ócska, kimustrált báltermében volt. Széppataki Róza 1813-ban férjhez ment Déry Istvánhoz, de házasságuk csupán kél évig tartott. Déryné vándor színtársulatokkal bejárta szinte az egész országot és amerre járt, mindenütt nagy sikereket aratott. A nép szerette művészét és elhalmozta szeretőié jeleivel. Déryné igen sokoldalú művésznő volt. Főleg vígjáték és opera-szerepekben volt kiváló, de drámai szerepeket is sikerrel alakított. Nagy álma, a magyarnyelvű, állandó pesti Nemzeti Színház csak akkor valósult meg, mikor túl volt negyvenedik életévén. Dérynéről, a XIX. század nagy magyar színésznőjéről szól, neki állít emléket új filmünk. De nem csupán Dérynének emlékét eleveníti fel ez a film. Emléket állít az új magyar játékfilm valamennyi színésznek, valamennyi rongyos, fagyoskodó, nem egyszer éhező, bős multszézadbeli „komédiásnak", akik hősiesen harcoltak a magyar nyelv, a magyar kultúra terjesztésével, a magyar színjátszás megteremtésével az elnyomó Habsburg-ház magyartalanító, gyarmatosító törekvéseivel szemben. néha mulattató jelenetekkel, epizódokkal mutatja meg a film, hogy milyen hatalmas nehézségekkel, milyen szörnyű nélkülözéssel kellett megküzdeniük az urak által megvetett, megcsúfolt komédiásoknak. Esőben, sárban, télben és rckkenő hőségben egyaránt ekhós-szekéren utazni; játszani csűrben, istállóban, kocsmában 7— ahol éppen hely vagy alkalom kínálkozott; hónapszámra krumplin, száraz kenyéren élni; előadás közben gyorsan felrángatni a csizmát arra, akinek éppen jelenete következik — ez volt a magyar színészek sorsa! És mi volt a tengernyi nélkülözésért a jutalom? A jutalom a lehető legnagyobb volt, amit színész csak elvárhat: a nép szeretető és megbecsülése. Ennek a szeretetnek, ennek a megbecsülésnek, a komédiások és a nép között kialakuló meleg, őszinte barátságnak a hűséges ábrázolása a film egyik legnagyobb erőssége. A kölcsönös szereteten kívül azt is sikerük ábrázolni, hogyan segítették a vándorszínészeik a népet az elnyomók elleni harcukhan, hogyan tanították elszántságra, harcos kiállásra az elnyomott dolgozókat. Igen jól sikerült a filmnek az a része, melyben megmutatja, hogy a dolgozó nép csak azt a darabot szereti, csak Néha könryíakasztp, Tolnay Klári a „Déryné * című filmben az áll hozzá közel, mely a dolgozók problémáiról beszél. Megmutatta a film, hogy a nép színészei csak azok lehetnek, akik az igazi, a realist« színművészet útján haladnak. Ezért bukik meg a történetben a film polgármesterének komédiája, melyben a női főszereplő ,.a gróf úr ostábláját" keresi lélekszakadva, miközben az majd kiszúrja a szemét. Annyira, hogy egy egyszerű paraszt néző fel is kiabál a színre: ,,Ne keresse lelkem, ott van a* ostábla a garádicsonl" A gúny éles fegyverével sújt a darab azokra a giccsekre, melyekkel még a felszabadulás után is találkozhattunk egy-egy színpadon egészen a fordulat egytől-egyig kiváló , művészek, Különösen Tolnay Klári emelkedik ki a szereplőgárdából, aki élete egyik legsikerültebb alakításét nyújtja. De' a díszletek, a korabeli muzsika mind- mind hozzásegítik a Déryné című i>j magyar filmet ahhoz, hogy Pécsett két filmszínházban is telt házak melleti fusson hetekig. évéig. a ..Déryné“ szereolni OROVICZA JÓZSEF TISZTIISKOLAS LETT Orovicza József pzon a nevezetes júliusi napon éppen úgy dolgozott, mint máskor. Keze alatt formásodon, alakult a lágy. fehér kaolin, esztergája rne’jgtt sorakoztak az elkészült kis- iegzűUségíí szigetelők, várva, hogy a kemencébe, majd apró falvak égnek, nyú'ó villanyoszlopaira kerüljenek. Orovicza József éppen egy elkészült szigc.te’őt emelt ki a gtpböl és helyezett. nagy óvatosan a többi mellé, mikor ismerős hang szólalt meg n füle mögött: , —- Úgy sorakoznak a szigetelőid, mint a jó katonák! .4 hangra úgy fordult meg Orovicza József, mént akit darázs csípett meg. Karjait ölelésre nyitotta, úgy mondta: —-■ Ez aztán meglepetés! Hogy kerülsz ide, Lakatos elvtársi Lakatos József hadnagy, aki mint ,,civil" a Porce’lángyfir körkemencéjénél dolgozott, ahogy kibontakozott az ölelésből, nevelve válaszolt: — Hogy kerülök ide? Ez is egy kérdés! fiát szabadságot kaplarn és az csak természetes, hogy meglátogatom az üzemét, a szaktársakat! Vagy nem? Dehogynem! Na. mondtunk is volna. szépeket, ha elkerülsz bennünket! De most mesélj! Milyen az élei a honvédségnél? „Kiszúrtok“ a „nép. pél" alaposan? Apám sokat mesélt annakidején, milyen a katonaélet... Kiváncsi vagyok, még mindig olyan-e. Lakatos József nem is tudta hitte- leniében, hogy nevessen-e vagy mérgelődjék. Kicsit gondolkodott, azután csak ennyit mondott: — Tudod mit? Estére összetoborozom az egész futballcsapatot... Pel- megyüfik a Tcttyére. Te ;,s jössz és ott majd mesélek. Rendben van? — Rendben van! A Tettyén találkozunk! 9 Este a Tetlye vendéglő asztala mellett szorongott az egész futballcsapat. Az asztalion természetesen Lakatos bajtárs ült, mellette szorított magának helyet Orovicza Józscl. Mikor már mindenki túljutott az e'ső viszontlátás örömén, odasúgta Lakatos Józsefnek: — No, mondd már! Lakatos Józset hadnagvot most T-ír nem kellett biztatni. Elkezdte: — 1’udniK.miUor kérdortnd tőlem, hogy ,.kitolunk“-e a „néppel“, nem is tudtam, mit válaszoljak. Legszívesebben megkérdeztem volna.: Hol cisz le? Hát nem látod, hogy itt minden megváltozott, hogy megváltozott a katonaélet is! Azután mégse szóltam rsemmit. Eszembe jutott, hogy a te 'édesapád a Horthy-fasizmus áldozata. Elhurcolt, a fasiszták által meggyilkolt katona... — Az! — bólintott rá Orovicza József. Negyvennégyben ölték meg azok a ... azok a ... — Tudom, tudom. És éppen ezért nem szidtalak össze az üzemben. Hiszen azóta, már sok minden történt. Te is akármelyik katonától megkérdezhetted volna, hogy él. milyen sora van a honvédségnél! — Meg is kérdeztem! Megkérdeztem, vgn-e még „kitolás“, hogy jel kell-c súrolni íogkeíével a folyosót, hogy megíekletik-e még az újoncokat a pocsolya kellős közepében. Persze mindenki azt mondta: „Nem ilyesmi ma már nem lordul elő." De azért tetöled is szerettem volna hallani! Olyantól, akivel együtt dolgoztam, akivel együtt szívtam inaskorom óta a kaolinport... A hadnagy felemelte a poharát, odakoccinlotta Orovicza György poharához: „Egészségedre!" Á két pohár visszakerült az asztalra és lakatos baj társ folytatta: ' Jól van. pajtás, nem történt semmi! Szívesen mesélek én neked a katonáé1 étről, csak meg ne únd! Hát tudod, ma. úgy élnek a honvédek, a néphadsereg katonái, mint a testvérek ... mint egy nagy család. Mi, tisztek, segítjük a bej tár sokat. Tanítjuk őket, fegyelemre neveljük a fiatalokat. megtanítjuk, hogyan viseljék a nehézségeket, hogyan küzdjék le az akadályokat és ami a legfontosabb: megtanítjuk, a bajtársakat hazaszeretetre, a haza megvédésének, a béke védelmének tudományára .., Másnap Orovicza Józset alig vár- ía az ebédszünetet. Mikor a többiek csak kászálódtak, készülődtek, ő már a párfiroda jelé vágtatott. Szerencséje vo’t, éppen bennvolt a párttitkár elvtárs. — Pilisvári elvtárs, — mondta a tutás/ól lihegve Orovicza József, — arra kérem, hogy javasoljon engem tiszliiskolára ... Ha lehet. — Hát ez hogyan jutott eszedbe? — csodálkozott a párttitkár elvtárs. — Ha tudom azt, amit tegnap este mesélt Lakatos Jóska, akkor már régen szóltam vohia! — No. rendben van! — mondta a párt titkár. — Megpróbáljuk! Orovicza József „íejrant" után, mint szokta, megvárta Papp Ilonát. Neki csak ekkor újságolta: — Tudod, mi újság? Jelentkeztem tisztiiskolára! A lánynak torkán akadt a szó. Csak nagysokára tudta kinyögni: — Megbolondultál?' Hogyan jutott ez eszedbe? Ezekután persze el kellett mesélni neki az egész történetet. A kislánynak azonban így sem tetszett az ügy. Csak hümmögött, csóválta a lejét, de nem mondott se igent, se nemet. Otthon már könnyebb dolga vo't Orovicza Józsefnek. Anyja szeretettel mondta neki: — Jól teszed fiam. helyesen teszed! a békét meg kell védeni! Csak tanulj rendesen és becsüld meg magad! — Hát ott még nem tartunk! — sza_ badkozott a fiú. — Még tel kell, hogv vegyenek! —• Bizonyos, hogy felvesznek! — nyugtatta meg a, anyja, kiérezve Ha hangjából a7 aggoda'mat. — Tudhatod. hogy most a munlrásokbó! és a parasztokból lesznek a tisztek, nem pedig olyan úri íattyúkból, akik apádat is... Most már Orovicza Józsefen volt a sor, hogy vigasztal jón: — Elmúltot rí-.-ol■ a* iiloh anyám! örökre elmúltak! És majd a fiad is vigyáz rá, hogy vissza ne térjenek! Kishuga. a harmadikos gimnazista Györgyi már egyenesen örült, hogy bátyja tiszt lesz. Már előre elkép- zelie: — Ha végigmegyünk az utcán, majd mondják a lányok: „Ej, de csinos katonatiszt a vő'egényed!“ Múltak a napók. Orovicza József szinte naponta járt fel a pártirodára érdeklődni: — Még nincs semmi újság? Még mindig nincs semmi újság? ffol Pilisvári elvtárs, hol Gyenis elvtárs nyugtatták meg a türelmet- lenkedőt: — Lé/ry nrigrorff, ml mindent megteszünk! Dolgozz csak keményen, hogy megérdemeld ezt a kitüntetést! Az üzemben a szaktársak megpróbálták ijesztgetni: — Nem télsz ei kiképzéstől?! Gyalogolhatsz ám majd szakadásig ... Aztán a kúszás... az sem kicsiség! Talán vizet sem kapsz, majd napokig gyakorlat közben! De Orovicza József nem „gyulladt be" egykönnyen. C9ak legyintett: — Két évet dolgoztam én a bányában! Olt is kellett csúszni, ott se volt mindig kéznél a víz, pedig olyan meleg volt, mint a kemence mellett, mégis megszerettem a bányát. Hát majd megszeretem a honvédséget is! A gyaloglástól sem télek. hiszen sportoló volnék, vagy mi a szösz?! Nagy kedve láttán a szaktársak is kedvet kaptak. — Szívesen mennék én is — mondta egy napon Horváth Géza. Schiller Józset is kijelentette: — Bár én is jelentkeztem volna! Hollós Lász’ó pedig megjárta ugyanaz! az utat, mint Orovicza József Elment a pártirodába és kérte, hogy javasolják öt is tiszliiskolára. Egyszer csak elérkezett a másik nagy nap. Kelemen István, a DISZ- titkár ál It meg Orovicza József munkahelye mellett. — Gyere majd le hozzám, töltsd ki c1 felvételt kérő ívet! — Milyen felvételi ível?! — riadt lel u munkából Orovicza József. — Hát a tiszliiskolára/ Vagy már meggondoltad magad? Hetek múltak el ismét. Egyszerre elterjedt a hír a Porcellángyárban: — Ketten már megkapták a behívót a tiszti iskolára! Orovicza Józset olyan izgatott lett a hírre, mint még soha. — Bizonyos, hogy az én behívóm is otthon vári Alig várta már a munkaidő végét jelző szirénát. Úgy szaladt haza, mintha kergetnék. — Ha nincs még otthon — morfondírozott —, bemegyek személyesen a katonai parancsnokságra és ott érdeklődöm ... — Levelet kaptál! — fogadta titok, zdtos mosollyal kishuga, Györgyi, mikor hazaért. — Odaadjam? — Ne ravaszkódj! Add csak Ide a behívómat! Úgyis tudom, hogy az jött meg! — Mit kapok, ha odaadom? — Amit kérsz, csak add már ide! Izgatottan tépte lel a papírt és olvasta. Aztán felkapta a kislányt és körbetáncolta vele a szobát . — Bevonulok, megyek tisztiiskolá- ra! — hajtogatta, majd otthagyott mindent: a kikészített mosdóvizet, a gőzölgő vacsorát és rohant vissza az üzembe. a klubba. Katona Ferencbe ütközött először, néki újságolta: ■ , — Megkaptam, képzeld, megkaptam! — Mit kaptál meg? A kanyarót? Nem vagy te már gyerek! — Ugyan, ne beszélj szamárságokat! Megkaptam a behívómat a tiszti. iskolára! A nagy újságra körülvették Orovicza Józsefet. Soha annyi kéz nem szorította meg barátsággal n kezét, soha annyi száj nem kívánt neki szerencsét, mint akkor. — Käutpli i'iio'unt rád! — mondták a szaktársak és mikor Papp Hona meghallotta a hírt, ő <s ezt mondta: — Büszke vagyok rád, Jóska... És ... és írjál sokat! — Ne félj. írok! Megírom majd. hogy Orovicza Józset tisziilskolás megállja a helyét a néphadsereabi-n! GARAMI t.~~~«
