Dunántúli Napló, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-04 / 231. szám

Az ötéves ferveH, a taagvar nép boldog jövőjéért, a szocializmusért jegyezz békekölcsön!!

PÁRT és pártéphés *

Birján dolgozó parasztjai és népnevelői elvárjak a párftitbár elvtárs példamutatását

A birjáníak méltán büszkéit arra, hogy az ide? békekölcsön-jegyzésnél már jóval többet jegyeztek, mint tavaly és közel háromszor annyit, mini • tervk ölesön-jegyzéskor. Falujuk a versenyben megelőzte a kölcsöngyüj- tési versenyben Belvárdgyulát, Lot- hárdot, és a többi környező községet, amelyek pedig mindenképpen nagyobbak, erősebbek Bitjánnál.

A lalu egy főre eső jegyzési átlaga 300 forint- Nincs már a faluban egy dolgozó paraszt sem, akinek ne szerepelne a neve valamelyik jegyzési íven.

Est as eredményt

— aránylag rövid idő alatt, — úgy tudták elérni, hogy a népnevelőgárdát jól megszervezték, jól kiképezték és pontosan elosztották őket, feltérképezték a falut. Minden népnevelőpárra tíz házat osztottak^ ami körülbelül tíz családnak felel meg. így a népnevelők pontosan tudták, már «lőre, mi a feladatuk, ők maguk is jól beoszthatták a munkájukat.

A népnevelőértekezleten megbeszélték, mit kap majd. a falu az ötéves terv hátralévő idejében. Mindegyik jegyzésgyüjtő pontosan tudta azt, hogy a 14 tanulóter- mes, új iskola, ami hamarosan megépül a kövesút mellett, ahol most a község lucernája van, 36 ezer forintjába kerül az államnak. Megvitatták azt, hogy így megszűnik az az áldatlan állapot, hogy az iskola kétfelé van szakítva, és a gyermekek bizony ma még nem egészen iskolának való szűk, homályos helyiségben kénytelenek tanulni. Az új ovóda ott épül, ahol most a régi iskola áll. A homok, tégla és az egyéb építési anyagok már várják, hogy falat formáljanak belőlük a munkáskezek- Minden családnak sokat jelent ez, ahol apró gyermek van a háznál. Nyugodtan dolgozhatnak majd kint a földeken, nem kell félve gol- dolni arra, nem-e esett valami baja a gyereknek, vagy nem-e tesz kárt valamiben egész nap, így, ha a népnevelők fejében pontos, mindenki számára világos adatok vannak arra, mit várhat a falu a tervtől, van bőven miről beszélgetni a dolgozókkal. Mindenki kíváncsi arra, mit is hoz a jövő, mi épül jövőre. Ha mindezt tudja egy népnevelő, álékor nem kell ajtóstól a házba rontani, mint. ahogy Zécz Szaniszló tanácselnök elvtárs mondja, — aki egyúttal kiváló népnevelő is: „Ha sokat tudunk, akkor nem kell úgy kezdeni az agítációt, hogy János bácsi legyen szíves írja itt alá, mennyi békekölcsönt jegyez."

Ilyesmi nem is igen fordult elő a birjáni jegyzésgyüjtőkkel. Ha igen, azt még idejében kijavították.

Zécz elvtárs eredmény nélkül még nem is járt egy háznál sem.

Soha nem mulasztja el

figyelmeztetni a dolgozó parasztokat arra, hogy emlékezzenek vissza a múltra. Vessenek számot azzal, milyen változáson ment keresztül a falu a felszabadulás óta. Régen a falut duplán is elnyomták, azért, mert délszlávok laktak benne, akiket a régi, „úri" Magvarországon nem is vettek emberszámba. Most pedig, mint ahogy Zécz elvtárs mondja:

„A mi államunk úgv gondoskodik minden nemzetiségről, mint anya a fiáról. Egyformán segíti valamennyit."

Ez igaz. Nem is kell mást említeni, elég ha a kövesutat felhozzák a népnevelők az agitációjukban. Régen tengelyig érő sárban kellett Birjánból télvíz idején kivergődni a mohácsi útra. 1946-oan azonban kövesutat kaptak, amin vígan gurulnak a dolgozó parasztok szekerei.

Érvek persze akadnak a falu minden sarkában. Weisz József, akit már úgy ismertek, mint afféle kísérletező embert, most is új dologgal lepte meg a falut. Négyméteres kukoricája termett a földjén. Egyik másik száron hat csövet is megolvastak. A népnevelők nem mulasztották el megmagyarázni, hogy az ötéves terv végére, már ilyen kukorica terem majd az egész határban.

A népnevelők munkája azonban •még eredményesebb lenne, ha a párt- titkár maga is jó példával járna elől.

A párttitkár, ifj. Kétyi Pál elvtárs

nevét nem találhatjuk az élenjáró kölcsön jegyzők között.

Az apjával együtt — közösen jegyeztek 300 forintot, Ezt ha kétfelé osztjuk, csak 150 forint fejenként.

így nem ssámithat arra,

a párt titkár elvtárs, hogy az 6 példáján lelkesülnek majd tel a dolgozó parasztok. Hogy is vennének róla példát, amikor egy egész sor elvtárs és pártonkívüli többet jegyzett, mint ő. Mislenác Antal középparaszt 600, Matusi József tanító 500, Csehné elv- társnő a téglaégetőben dolgozik, ő 300 forinttal járult hozzá tervünk megvalósításához, és ahhoz, hogy Birján most az első között van. Ha a párttitkár elvtárs jobban kezdeményezne, ő maga járna elől jó példával, bizonyára ezek a dolgozók is követnék, segítenének neki, hogy még nagyobb eerdményeket érhessen el a község.

Amit a népnevelők mondanak

Nagykozár községben Zsupán Katalin délszláv dolgozó parasztlány, aki 000 forint békekölcsönt jegyzett. Nép no velő munkája során elmondja a dolgozó parasztoknak azt, hogy ö is azért jegyezte a 60« forintot hogy erősebbé legye vele államunkat, hogy ne fordulhasson többé elő az, ami a múltban volt akkor, amikor nem beszélhettek anyanyelvűken és amikor édesapja a 200 holdas Lenkei Jakab kuláknál a nehéz munkába, szántás közben halt meg. Elmondja azt, hogy azzal a 600 forinttal amit a békekölcsönre jegyzett, biztosítja, hogy továbbra is egyre könnyebb, szebb legyen az életük. Jó népnevelőmunká jának eredménye nem marad el Egyetlen dolgozó paraszttól sem jött úgy cl, hogy az tehetségéhez mérten ne jegyzett volna*

*

Tóth József népnevelő (12) Petőfi-aknán dolgozik. A kormányunk felhívása után ő jegyzet*, először békekölcsönt 1500 forintot. Elmondotta a dolgozóknak, hogy mi vitte őt arra, hogy elsőnek jegyezzen. „Nekem két gyerekem van — kezdie a beszédét — és minden erőmmel azon lestzek, hogy az én gyerekeim ne érezzék meg a háború borzalmai“,, hanem békében, szabadon éljen Ez a kölcsön sokszorosan visszatérül nekem is. A fiamból honvédtiszt iksz — most tanul — és öt is arra nevelem, hogy jó hazafi legyen, bátran védje határainkat a Tito hordáinak provokációi ellem. Az 1500 forintot azért is adom, hogy országunk még jobban erősödjön és az én életem is jobb legyen. Szeretném, ha mindenegyes dolgozó követné a példámat — fejezte be szavait.

*

Ifj. Horváth János kővágótötlösi népnevelő nem tartozik a falu módosabb gazdái közé. Mindössze egy hold földje van, azonkívül, hogy azt megművel!, napszámba jár. Mégis 600 forintot jegyzett a mi békekölcsönünkből. De azonkívül, hogy ő maga erejéhez mérten szép összeget adott köl- esőn a dolgozók államának, igyekszik, hogy mások is kövessék példáját.

— Azért jegyeztem 600 forintot és azért adjatok kölesön ti is az ál- lomnak, amennyit csak tudtok, hogy ne jöhessen többé soha vissza az urak világa, az elnyomás.

Horváth elvtárs saját keserű sor »át beszéli el Ilyenkor s elmondja azt

te, hogyan változol! ez a sors mindig jobbra a felszabadulás után, A J6 agitáclónak meg is van az eredménye. Gyorsan szaporodnak Horváth János jegyzési listáján a nevek, a forintok.

*

Németh Mária ócsárdi traktoros lány 600 forintot jegyzett. Büszke is volt és nem rejtette véka alá, hogy szépen Irivette részét a Második Békekölcsön jegyzéséből Annyira büszke volt, hogy kihívta a gépállomásokat versenyre, hogy ki ér el jobb eredményt a jegyzésben és a jegy- zésgy Ejtésben.

Németh Mária erősen bízik benne, hogy megnyeri a versenyt. Van is rá reménye, hiszen jó, meggyőző érvekkel agitál a gépállomás dolgozói között, összehasonlítja: mennyivel jobb ma a fiataloknak, mint a Horthy- vílágban volt, vagy akár, mint ezelőtt két-három évvel is volt. Ma szabadon tanulhat, dolgozhat a fiatalság, nyitva áll előtte minden lehetőség.

77 * kölcsönt, a Második Békekölcsönt az ifjúság kapja, hiszen

a miénk a jövő, amit ebből a pénzből építünk — szokta mondani Németh Mária,

füaiasi bámiászők, ne (eJedqetek!

Egy óra múlt pár perccel, amikor ) Petőfi-aknára vezető lépcsőkön feltűntek: az első dolgozók, hogy napi ti unkájukat elvégezzék lent a bánya nélyén. Amint az utolsó lépcsőket elhagyják, rögitön szemükbe tűnik az rip* nevét büszkén hirdető „Petőfi" fcév. Valamikor ezen a helyen „Tho- men“ felírás volt. Ez a név lassan feledésbe merül, mint ahogy a betűk hagyta világosabb rész is eltűnik a rárakódó szénpor alatt. Ez a név „Th-omen“ a vasasi bányászoknak csak az átkos múltat juttathatja eszébe, amelyről sokan szeretnek már megfeledkezni, hogy a jelenben elégedetlenek, siránkpzók válhassanak belőlük.

1934-et írtak akkor, amikor a vágási bányászokat a DGT akkori urat kilencven százalékkal fizették ki. Bér- redukálásnak mondták ezt a bányászok ég elkeseredve kérdezték egymás-tói: „Nálad is felváltották a négyet?“ Ez annyit jelentett, hogy tőled te levontak a napi négypengös keresetből 50—60 fillért? „Fel hát" — rendszerint ez volt a felelet. Sztrájkkal válaszoltak.

1937 februárjában

amikor még hófoltok tarkították a tájat, elkezdődött újra a szervezkedés. Még mindig azért az öt százalékért folyt a harc, amit három évvel ezelőtt elvették a bérredukálásnál. A DGT bányaigazgatósága már sok határidőt ígért, — de nem tett semmit. Amikor a mozgolódás elkezdődött, Kessler István és Raub János, két vasasd vájár Pécsre utazott Tolnaihoz, n szociáldemokrata párt akkori „ve. véréhez“ és ezt azonnal elmondták ráki. Fejenként pengőt kaptak, hogy akadályozzák meg a sztrájkot, de ezt már nem tudták megtenni. A délutános harmad leszállt a bányába , és lent is maradt, Uj éhségsztrájk kezdődött, ami 111 óráig tartott. A délelőttösök külszíni tüntetést szerveztek. A vasast dolgozók kilencvenöt százaléka ellepte az utcákat és ■ a következő jelszavakat kiabálta: ,.Le az osztrák kapitalizmussal! Több kenyeret a népnek! Vesszen a burzsoázia!“ Ezután a tüntető tömeg az akna felé tartott.

Az úton már várta őket a csend- őrség szuronyt szegezve, lövésre ké. r.zen. a tüntetést szétverték és két dolgozót megsebesítettek a csendőrök. Ez még fokozta a bányászok harciasságát. Másnap reggel közel kétszáz főnyi tömeg indult el « Pischer.íéle udvarból a Csertető fe'é. Hi. a csendőrök sortűzze! fogadták őket, amelynek három ha'álos és 16 sebesült áldozata lett.

Sok év felt el.

A felszabadulás után a vasasi bányászok is megbecsült emberek lettek, akikre méltán volt büszke az egcsz

dolgozó népűnk akkor is, amikor a széncsatát vívták, vagy 1948-ban, amikor országos viszonylatban elsők lettek a bányák között folytatott versenyben és elnyerték az élüzem címet.

De később is mindig az elsők között találhattuk a Petőfi-akna nevét. 1951 első negyedévi tervteljesítésben az élüzem cím második helyét vívták ki a jó munkájukkal. A bányásznapra is méltóan készültek, melyet az augusztus havi 105.1 százalékos tervteljesítésük is mutat. Méltán tehető fel ezután a kérdés: „Vájjon a vasasi Petőfi-akna bányászai elfelejtették a múltat, hogy a termelésük a múlt hónapban csak kilencvenhat százalék volt és most a békekölcsön-jegyzésben is az utolsók között kullogna^?

A válasz egyszerű. Sokan elfejtették, mert ebben segítségükre volt a megváltozott élet, a megváltozott munka. Valószínűleg így van ez Elter Aladár sztahánovista vájárnál is, aki még nem jegyzett békekölcsönt, annak ellenére, hogy már többször felkeresték Árvái és Kostyák elvtársak, Elter Aladár sztahánovista és a dolgozó nép megbecsüli a munkája után, az államunk szeretően gondoskodik róla is, jutalmakban, kitüntetésekben részesíti. Szebb, boldogabb az élete, de Eltér Aladár ezt nem értékeli.

Hogy a Második Békekölcsön jegyzésénél a Petőfi-aknai bányászok egy- része nem járul erejéhez mérten ötéves tervünk, a béke tervének megvalósításához, a Párt és a szakszervezet vezetői is hibásak. Amikor 27- én röpgyűldsen ismertették a kormányunk felhívását, a dolgozók örültek ennek. A tizenegy főnyi Duzsi-csapat azonnal 14 ezer forintot jegyzett. Horváth János (9) 1500 forintot, Kostyák Mihály vájár a hármas számú aíapszervezet titkára 1700 forintot, Németh János sztahánovista segédvájár 1600 forintot jegyzett és egyben jegyzési versenyre hívta a többi sztahanovistákat is. Amikor Sápi Béla csillés szintén 1600 forintot jegyzett, még kettőszáz forinttal emelte jegyzését.

A dolgozók

lelkesen szálltak- le a hányába, de a munkahelyükön az elíő napo' kivéve nem kérésié fel őket egv^'ten népnevelő-pár sem. A népnevelők nem végzik el feladatukat. Az irodai doí’go zók ülnek kint a felolvasó teremben és várják ho.srv a bányászok odamentenek hozzájuk jegyezni. Ruppeil Endre műszaki rajzoló és Koprényi Dezső statisztikus van megbízva a jegyzés lebonyolításával. Rupperl Endre így látja a megtisztelő fel ad a''át „Jönnek a manuszok, mi meg odaültünk az. ahlak elé és várjuk őket." Ez a példa nem csak Rupperl Dezsőre

jellemző, hanem ilyen hasonló formában megtalálható a MESZHART üzemeiben.

Petőfi-aknán ha a népnevelő-párok munkájáról beszélnek, akkor csak a függetlenített funkcionáriusokról és a műszakiakról lehet szó. Hova lettek a pártcsoportvezetők, tizesbizalmiak, szakszervezeti bizalmiak, DISZrtagok, akik a bányásznap tiszteletére folytatod versenyben jó munkát végeztek. Ott vannak azok mos! is vasasi bányában, csak a párt- és a szakszervezet vezetői nem bízták meg, nem mozgósították őket ennek a megtisztelő feladatnak a végrehajtására. Az íróasztal melletti jegyzésgyüjtés eddig nem vezetett eredményre, nem alakulhatott itt ki a jegyzésgyüjtési verseny, nem folyt kellő felvilágosító munka. Ezek okozták részben, hogy a Petőfi-aknai dolgozók még MESZHART viszonylatban is az utolsó helyen vannak és csak részben csatlakoztak kormányunk felhívásához. Ä Petőfi-aknai bányászok harcos múltra tekinthetnek vissza. Hosszú évekig harcoltak a dolgozók jobblétéért, fel- szabadulásáért és egész bizonyos, hogy most sem maradnak el az ország többi dolgozója mögött. Ehhez azonban az szükséges, hogy a népnevelők megjavítsák a munkájukat, példamutatóan legyenek elsők a jegyzésben, hogy kormányunk felhívásában megjelölt 1 milliárd forintot túlteljesítsük.

Hásságyi Kossuth tszcs tagjai, kövessétek az élenjáró tszcs-két

Megyénk termelőszövetkezeteinek munkaegységre. Úgy számolnak, hogy

tagjai több helyen, felismerik, hogy mint minden munkában, a békekölcsön jegyzésében is a közös nagyüzemi társasgazdálkodás harcosainak kell példát mutatniok. A liptódl tszcs-ben 250 forintot tett ki aT egy főre eső átlag, de nem sokkal rosz- szabb a kölkedi, vagy befvárdgyulai tszcs sem. Ezek a tszcs-k tudják, hogy nagyobb jövedelmet elérni, magasabb terméseredményt biztosítani csak békében lehet, ezért nemosai szóval, hanem tettekkel is harcolnak a béke megvédéséért.

De máskép néz ez ki a hásságyi „Kossuth“ termelőcsoportban, ahol 21 tag még egyáltalán nem is jegyzett. A tszcs-tagok legtöbbje között az a hír járja, hogy nem is kapnak, csak pár forintot egy munkaegységre, „ebből meg nem lehet jegyezni.“ No meg hát követik Vigh Mihály csoportelnök „példáját“, aki csak 200 forintot jegyzett. Petz Ede könyvelő még semmit, Teibler János brigádvezető semmit. És még lehetne sorolni tovább azokat, akik máig sem jegyeztek le.

Nem azért, hogy nem telne miből. Hisz a tszcs vezetői azt mondják, hogv 30 forintot osztanak ki egy-egy

csak a gyapotból hetvenezer forint kerül kiosztásra, de még vissza van a 86 darab süldő, ami 40 ezer forintot jövedelmez, a nyolc hold dohány, ebből 50 ezer forint bevételt várnak.

Ezekből bőven telik kiosztásra. Fritz Ferenc, Teibler János, Petz Hd„ a legtöbb jövedelemben részesülnék, öt-ötezer forint lesz az évi jövedelmük, csak pénzben. Ezenfelül még kapnak kukoricát is, azonkívül, hogy négy kiló árpffe kaptak egy munka, egységre.

Ä tszcs pártszervezete alszik. Nem világosítja fel ezeket a tagokat, miért hazafias kötelesség a békekölcsönjegyzés, hogy ezek a forintok köny- nyitik majd meg a dolgozók munkáját. Hiszen a község már eddig is telefont, kultúrházat és új hidakat kapott. A tszcs földjét traktor szántja. Vontatóval hordják a cukorrépát, amit a gépállomás segítsége tesz lehetővé.

Éppen ezért a hásságyi tszcs tag. ja! kövessék az élenjárók példáját, segítsék államunkat, hogy jegyzéseik nyomán még több iskola, kultúrház, bekötőút épüljön minden községben, hogy jövőre már minden hásságyi lakásban kigyulladjon a villanyfény.

Pécsudvardon szabotálják az őszí velésf, begyűjtést

A pécsudvardi dolgozó parasztok az ősziárpa vetését már befejezték és most a kukorica törésével egyidö- ben a rozs és a búza elvetése lenne a legfőbb feladatuk.

Eddig 30 hold búzát és haszonö! hold rozsot tettek a földbe. Ver- senytársuk, Kozármislény le is hagyta őket.

Ennek meg is van az oka. A faluban lassan megy az ősziek vetése.

Szabotálják az őszi munkákat a pécsudvardi kulákok. Kruoics Mihály, Horváth Pál, Sztanics Miklós 28 holdas kulákok fittyet hánynak a tanács figyelmeztetésére és azt mond' iák: „Nálunk még nem szokás ilyen kor a rozsot elvetni." Azután pedig a dolgozóknak szépen elsuttogják: „Nem jó még most vetni, kieszi a fut rinka, meg sáros is a föld." Néhány nappal ezelőtt még azt mondták: „Száraz a föld“. Egyik sem jó nekik és nem véletlenül...

A kulákok nemcsak az őszi munkákat szabotálják.

Nem elégszenek meg ők ennyivel. Támadási indítanak minden olyan ellen, ami szép cs jó. Még tavasszal

tszcs-t akartak alakítani a dolgozó parasztok. Már csoportosan folyt a döntő elhatározásról a beszélgetés, a dolgozó parasztok jelentős része már be is akart lépni, amikor a kulákok támadást indítottak, tudva, ha megalakul a tszcs, nem lesz aki helyettük dolgozzon. Bozsánovics Anna, ez a minden hájjal megkent, furfangos kr- lákasszony befutotta á falut és elhíresztelte: „A személyi tszcs-ben l~ vöre már nem lesz mit enni, mert nem terem nekik terményük, nagyobb a gaz, mint a kukorica." Azután pedig odasúgta a doléozó parasztoknak: „Jobb lesz, ha leadjátok a földet élelmentek gyámba dolgozni." így uszított ez a kulékasszony, aki nem a kenyeret, de még a nsp- fénvt sem é<-dewh meg. Nagylábon éltek azelőtt a pécsudvardi küákok. Cselédet tartottak Blaskovics Márk is cselédjük volt. aki most tűzoltóparancsnok. Sorsa olyan volt. mint a többi kulákcselédé. „fizetése“ egy évre egy pár csizma és kél nadrág Míg a cselédeit dolgoztak. a kulákok a hasukat hizlal Uk. Így szeretnének élni most is a

pécsudvardi kulákok, ezért, szövetkeznek,

ezért végeznek aknamunkát a vetés, a tszcs-fejlesztés, a begyűjtés ellen.

A falu tizenegy kulákja közül még egy sem teljesítette sem tojás-, sem baromfibeszolgáltatási kötelezettségét. Krupics Mihály kulák többszöri figyelmeztetés ellenére sem te.!jesitette beszogáltatási kötelezettségét. Padlá. sán egy mázsa eldugok lisztet találtak, amit nem ck nélkül rejtett el.

Mint minden munkában most a békekölcsönjegyzésben sem tétlenkednek a kulákok, hanem végzik aknamunkájukat.

Támadnak a kulákok Pécsudvardon, nem elég kemény ellenük a tanács és a pártszervezet barca.

Ez elsösrnban abból fakad, hogy a pártszervczetnek és a tanácsnak nincs elég szoros kapcsolata egymással. Igen helyes lenne, ha a tanács nagyobb gondo* fordítana a kulákok ellenőrzésére és lelepleznék a kulákok aknamunkáját a dolgozó parasztok előtt Nem halgatna rájuk Pécs udvaxd dolgozó parasztság«