Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-23 / 222. szám

2 W R P I, O 1951 SZEPTEMBER 23 Hogyan segíti a MESZHART-pártbizottság a Pécsi Bányász szerkesztőségének munkáját? PÁRT és pártépítés ★ A Sopiana Gépgyárban ellenőrzi a pártszervezet a terv teljesítését Bjjy évvel ezelőtt ]e?®nt meg a „Pécsi Bányász“, o MESZHART pártbizottság hetilapja. A lapot hamar megszerették a bányá­szok, példányszóma is egyre eme ke- dett, mutatja, hogv szívesen olvassák a pécsvidéki bányászok a lapot, hogy sajátjuknak fogadták. Rendszeresen Írtak és jelenleg is írnak a bányászok a lapba, közzéteszik elért eredményei­ket, felvetik a hibákat, bírálatot mon­danak a vezetés felé. Amikor a „Pécsi Bányász“ elindult, nagy feladatok álltak e.őtte, de ezek semmivel sem voltak nagyobbak, mint amelyek a többi üzemi lapok előtt álltak. Ezeknek a feladatoknak csak kis részét tudta és tudja megol­dani a lap. így a „Pécsi Bányász“ nem vált a bányászok nyilvános felszólalásá­nak, bírálatának, javaslattételének erős fegyverévé, a lap nem fordít különös gondot a sztahánovlsták, a munka é'enjáró hő­seinek megszólaltatására, az új kezde­ményezések népszerűsCésére, elterjesz­tésére. A lap szerkesztősége neon vonta be megfelelő számban a dolgozókat a lap szerkesztésébe, nem szélesítette ki a munkáslevelezők hálózatát, hanem a meglévők között igyekezel újra és újra népszerűsíteni a munkáslevele­zést. A lap igen keveset és felszínesen fogCalkozotlt az üzem belső éleiével éa ami fő, a lap nem volt elég harcos, nem harcolt keményen a bányáknál mutatkozó hiányossá­gokkal szemben, (igazolatlan mulasztás, muríkaerőván- dordás, munkásokkal való foglalkozás stb.) nem leplezte le a megbúvó ellen- •éget. ; A lap munkájában mutatkozó hibák nem újkeletűek. Er­re világítón rá a Szabad Nép szep­tember 11-i száma, amelyben a követ­kezőket Irta: „A Pécsi Bányász nem harcol a munkafegyelem megszilárdí­tásáért, szemet húny a helyenként ki­vívó ellenséges aknamunka dőlt. Nem foglalkozik a most munkábaálló fia­talokkal sem. Megelégszik az eredmé­nyek egyoldalú felsorolásával, nem mulatja meg, milyen úton lehet és kell a terved teljesíteni a pécsii há­nyj kivár- is. Nemcsak a hiányosságok mellett megy el a lap érthetetlen kö­zömbösséggel: A jó iapaszíala'ok, kez­deményezések is hidegen hagyják.“ Ez a bírálat megfejel a valóságnak és a hibáknak elég mély gyökerei vannak. A lap a MESZHART pártbizottság lapja, de ezzel igen keveset törődik. Hogyan muf.aikozik meg a pártbizottság segft- •ége a szerkesztőség munkájában? Dér Mihály elvtárs, a lap szerkesztője rendszeresen résztvesz a pártbizottság ülésein; de ott a lap feladatairól igen ke­vés sző esik, főleg arról nem, hogy mik a hibák a lap munkájában. ÍA lap heti fefadai'ait, és hosszabb idő­re szóló feladatait a pártbizottság nem beszéli meg a lap szerkesztőjével, aid legtöbbször a saját belő ősa szerint állítja össze a lapot. Konkrét segít­ségnyújtás afig tapasztalható a pártbi­zottságtól és a pár;bizolteág titkára, Baris István elvtárs sem érzi kellően a felelősségét a lap iránit. Dér elvtárs feladata az lenne, hogy a pártbizott­ság munkáját a sajtón keresztül is elősegítse. Ehelyett vele és munkatár­sával löbb esetben elöfordul/t. hogy a lop munkájától elvonták és pártnapok, szemináriumok ellenőrzésére küldték U őket. De a pártbizottság titkára és a pártbizottság tagjai igen keveset ír­nak a saját lapjukba. Olyan nagy ün­nepekre, mint a bányásznap, Baris „ív-tár* n,rm árt rá megírni a vezércik­kel és ezt is az utolsó pillanatban mondta meg a lap szerkesztőjének. _.n a .v.j. szerkesztőségé löbb eset­ben kért már nagyobb segítséged, de ez nem történt meg. Mire mutatnak a felsoroltak? 4 pártbizottság tagjai nem látják az üzemi lap jelen­tőségét. Nagy feladatokról beszélnek' — amelyek a valóságban is megvan­nak — de arról elfeledkeztek, hogy a lapot használják fel segítségül a feladatok megoldásában. Fgy, egyes konkrét feladatokról nem beszélnek meg munkaiterveket a lap szerkesztőségével, hogy a lapon ke­resztül, a cikkekben ehhez támogatást kaipjanak. így fordulhat elő, hogy a pártbizottság és az aknai pártszerve­zetek, szakszervezetek és az üzemve­zetőségek küzdenek a munkafegyelem megszilárdításáért és ez a lapban nem tükröződik vissza. A pártbizottság harcosi a ciklusos fejtési módszer ki- szélesítéséért, de ez a lapban nem lát­szik meg. így lehe'ne felsorolni a kü­lönböző feladatokat, amelyben a lap nem nyújt segítséget a pártbizottság­nak. Mindez azért van, mert ezekre a feladatokra nem mozgósítja kellően 9 pártbizoYság a lap szerkesztőségét, a lap munkatársait nem neveli har- oosságra, a hibák etUeni könyörtelen harcra. De a lap hiányosságai nemcsak a pártbizottságtól erednek. Hiányosságok vannak a szerkesz­tőség munkájában is, elsősorban Dér elvtárs munkájában. Elsősorban a cikkek megírásáról kell beszélni. Dér élv:Ars — annak ellené­re, hogy nem egv ecetben bebizonvi- tot'a. tud jó cikket is írni — felüle­tesen írja a cikkeket, nem gondolja meg a szavak jelentőségét és egészé­ben úgy néz ki sokszor munkája, hogv azért írja, mert a lapban cikknek kell lenni. Arra, hogv a cikk hogyan viszi előre az egyes kérdéseket, hogyan se­gít azokat megoldani, keveset gondol. Ebből származnak az olyan „vfzállál- jolenlés“-szerű cikkek mim* amüvenc- ket sok eve'ben ír Dér elvtárs. Több­ségben felületes, általános hangú cik­kek kerülnek ki keze alól. Erre a hibára a Dunántúli Napló szerkesztősége Is többször felhívta már figyelmét, de Dér elvtárs ke­reset törődött azzal, hogy ezen n hibán segítsen. Emellett Dér elvtárs nem kér tanácsot a Dunántúli Napló szerkesztőségétől a cikkek megírásához. Mindez azért van, mert Dér elvtárs elhanyagolja sa­ját képzését, nem fordít gondot a ta­nulásra, a szépirodalom olvadására. Hiányzik Dér elvtárs munkájából a szenvedélyesség, a lap szerété'«, a lap színvona,Iának emelésére való törek­vés. Dér elvffápsnt bízták mejj a „Pécsi Bányász“ szerkesztőségének segft a ..Pécsi Bányász“ szerkesztősé­gének munkájában, cikkeket ír a lap­ba, a cikkek nyomdakész álilapo ba el­készítsél is elvégzi. Ez a segítés még kevés lenne. Emclle't újra és újra szól Dér elv'ársniak, mit kellene megcsinál­niuk. Egyidőben Dér elvtárs rendszere­sen részivel! a Dunántúli Napló szer­kesztőségi értekezlc'ein, de erről el­maradt, mert „számára nem fontos kérdéseket tárgyait az értekezlet-“ A Dunántúli Napló szerkesztősége azl tapasztalja, hogy a segítséget közömbösen veszi Dér elvtárs leg­alábbis erre mutat, hogy a megyei pártsajtó szerkesztőségét Igen rit­kán keresi fel és tanácsot nem kér. ügy a MESZHART pártbizot'ság, mint Dér elvtárs közömbösséggel fo­gadta a „Pécsi Bánvász“-t ért bírála­tot és a pártbizo'fság még nem szól*, erről a szerkeszt őségnek. Dér elv'Ar­is felületesen vetfe tudomásul a lap munkájában mutatkozó hibákat. A Pécsi Bányá«z munkájában komoly hiányosságok vannak, de ezeket ki lehet javítani. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a MESZHART pártbizottság többet se­gítsen a saját lapjának, alakítsa ki n heti po'ti'ikai feladatait, bírálja meg a ozerkesz'őség munkájában mutatko­zó hiányosságokat, adjon azok kijavf- ■ásához segítségeit. Tudjuk, hogy a pártbizottság erői Is határosak. Azonban, ha megja­vítják a lap munkáját, ezzel sa­ját erejüket Ls növelik, munkájukat könnyítik és ez az a fel­adat, amit világosan feli kell ismerni a pártbizottság tagjainak. A lap szerkesztőségének pedig eél­A pártszervezeteknek a Szerveze'i Szabályzat1 biztosítja a jogot, hogy be- számol'athatják a vállalatok gazdasá­gi, és műszaki vezetőit, ellenőrizhetik a gazdasági vezetés'., így helyes ké­pet kapnak a termelés és tervleljesí- tés állásáról és a legfom'o'ahb felada­tok elvégzésére mozgósíthatják a kom- munis'ákat. Kiss Ferenc elvtárs, a Sopiana Gép­gyár párt'itkám él a Szervezeti Sza­bályzat adta jogokkal, azok gyakorlá­sát kötelességének is tekinti. Az igaz­gatót rendszerec-en beszámoltatja — általában kéthetenként — közösen beszélik meg, hol van le­maradás, hol kell erősíteni, milyen nehézségek merüllek fel a 1erv tel­jesítése közírón, amit azonnal ki kell javítani. Ezek a megbeszélések nem egyszerű beszá­molók, ahol az ellenőrzés csak formá- liiis, hanem feltárják a döntő problé­máikat, és határozni okát hoznak a ki­javításukra. Kiss elvtárs azonban nem elégszik meg csupán az igazgo'ó és a műszaki vezetők beszámolójával, ö maga is nap nap irtán figyelemmel kí­séri a termelésit. A terve! már ismeri, könnyen kiigazodik rajta. Révész és Helénvi mérnök munkatársak segítsé­gével áftanulmáuvoz'a, de többször is kikéri a mérnökök véleményét, ta­nul hogy szakember legyen a terve­zésiben is. E nélkül nem lenne képes vaf.óban ellenőri zni a terv'elj'esítésit. A termelés, a tervteljesítés átvizsgá­lása közben vette észre, hogy a ká­belszövő gépek gyártásánál lemaradás van. A Sopiana ezeket a bonyolult gé­peket exportra gyártja, más, értékes gépeket kapunk érte cserébe a szom­szédos barái'i államoktól. Ezért ezek­nek a gépeknek a késedelmes legyár­tása néni csak a ml, hanem egy másik, szocializmust épí ő ország tervének végrehajtását is akadályozza. Ilyen esetben gyorsan kell határoz­ni. Kiss elvtárs összehívta a műszaki vezetőket, a kábelszövőgépgyárfás csoportvezetőit és a Iakatosműhely pártc-so por (vezetőjét, Sclmeczi elv- társat. Az értekezleten egymásután vetődtek fel a problémák. Sohneczi elvtárs meg­bírálta a műszakiakat, amiért ro'sz volt a munkaadagolás, hol a rajzra, máskor a munkalápra vagy a munka­darabra kellett várakozni, rengeteg időkiesés volt emiatt. Ezután hozzálátlak a hiba kijavítá­sához. Herrn,é elviársnőt, — aki a munkalapkiáílí'.óknál dolgozik — a pártszervezet megbíz'a, hogy mint kenunumis'a szervezze meg a versenyt, hogy a munkalapok a munkadarabbal egvütt kerüljenek a dolgozókhoz. A műszakiak is Ígéretet tettek, hogy megjavítják, tervszerűvé teszik a mun­kaadagolást. ígéretüket he is tartot­ták. A lakatosműhelyben folyamatosan kapják már az anyagokat a rajzzal, munkaláppal együtt. így segíte't a pártszervezet ellenőrzése, kijavítani a munka szervezetlenségét. Az ignzl páríellenőrzés -azonban nemcsak a párttitkártól kívánja meg. hogy a terv gazdája legyen, megkívánja azt minden párteso- portvezetőtői, minden kommunis­tától. A pártcrtopoTtveze'őnck is figyelni kell a műhely termelését és úgy kell moz­gósítani a kommunistákat, hogy a se­gítségükkel felszámolhassák a legdön­tőbb hibákat. Selmecri elv'árs a Iakatosműhely pártesoportvezelője is szép eredményt érhetne el. ha foglalkozna az eszter­gályosokkal, hiszen tudja, hogy az ő frontjukon van jelenleg lemaradás. Kilós nézet az, hogy ha a tagjaival foglalkozik, elmarad a termelésben. Lehet velük foglalkozni munka után, kezdés előtt. Nevelni kell őket. arra, hogy a tervet magukénak tekintsék, harcoljanak érte. így érhetnek el iga­zán komoly eredményeket. vezetésével és ebben a vezetésben is mutatkoznak alapvető hibák. így a lap munka'crv nélkül, spontán készül, a munka kapkodó, tervszerűtlen. Dér elv'.ársmak feladata lenne, hogy érté­kelje a lapot hetenként, mi volt az eredményes és jó, mi volt a hiányos­ság. Ezt igen ritkán teszi és akkor is felületesen. Egyszóval Dér elvtárs nem érzi át eléggé azl t a felelősséget, amivel a Párt őt megbízta nem látja hogy munkája milyen nagyjelentőségű az előttünk álló fcladaíok megoldá­sában. A Dunántúli Napló szerkesztősége tudatosabbá, tervszerűbbé és főleg harcosabbá kell tenni a lapot, fel kell számolni azt a nagyfokú megalkuvást, ami a lapból is visszatükröződik. A „Pécsi Bányászának a pécsvi­déki bányászok harcos, mozgósító lapjának kell lennie. Erre megvan a lehetőség, ha a párt­bizottság és a szerk eszi őség megszív­leli a Szabad Nép bírálatát, az útmu- taitásl, amit a „Pécsi Bányászának is adott. Ha a pártbizot'ság és a szer­kesztőség közös erővel kijavílja a meg­lévő hiányosságokon a bányászok még jobban megszeretik a lapot, a Lap be­töltheti fcfa dalát. Kihúzták a Bráz-cscilád kötvényét HÁROMNEGYED KILENCET muta­tott az óra. Dobpergés hallatszott Kis- dobszán a falu vége felöl. Aztán min­dig közelebb hangzott a dobszó, majd közvetlen a ház közelében hallották a kisbíró jól ismert hangját. Mint a legtöbbször, most is készülődött Brázné, hogy meghallgassa azt, hogy kik az élenjárók, kik a lemaradottak a begyűjtés teljesítésében. A Bráz- családot mindig érdekelték az ország eredményei. A Bráz-család akkor is gondolt erre, amikor lejegyezték a békekölcsönt. Brázné megtőrölte a kezét, aztán kiállott a ház elé. Akkor ért lei, ami­A MUNKAMÓDSZERÁTADÁS EREDMÉNYE Sok munkával eltöl­tött év múlott el azóta, hogy Búzás Rezső mint fiatal gyerek először le­került a bánya mélyére. Mint sok más bányásztársa, a „takarító“ be- osztásnál kezdte. Évekig Ügyelte a bányászok munkd/dt, innen Is, onnan is ellesett valamit, új fogást, új mód­szert. Megtanult a csákánnyal bánni, ácso7atot készíteni, győzedelmesked­ni a természet felett. Mikorra vájár lelt, beleszeretett a bányamunkába, lelkesen dolgozó, szorgalmas bányász lett belőle. A tanulóidő nehéz volt, sok megpróbáltatáson, szenvedésen kellett átesni annak, akt bányász, il­letve vájár akart lenni. Szűkszavú emberek voltak akkor még a bányá­szok. Az új munkásoknak nem sokat magyaráztak, de annál több esetben „járatták bolonddá', űztek gúnyt be­lőle. Búzás Rezsőt is így tanították: „Tanuld meg, ha vájár akarsz lenni." • Ez a világ elmúlt, a bányában is megváltozott az emberek egymáshoz való viszonya, megváltozót' a munká­hoz való viszony. Az elmúlt hat év alatt nagyon sokat fejlődött egész dolgozó népünk. Most már szeretettel fogadják az új munkásokat, segítenek egymásnak a munkában a bányászok, megtanítják egymást nagyobb terme­lési eredmény elérésére. Búzás Re­zsőnek sokkal nehezebb körülmények között kellett elsajátítani a bányá. szók páratlanul szép mesterségét, mint a mostani bármelyik új bá­nyásznak. A saját példája serkenti arra, hogy tudását minél több bá­nyásszal ismertesse meg, minél több bányásztársától tanuljon új módszere­ket. Mint a pécsbányatelcpl aknák egyik legjobb vájára, munkamódszer- átadó » lett. Kitüntető megtiszteltetés ez a számára. Pécsbányate’.ep bányá­szai tőle várják a segítséget, hn ne­hezen megy a munka, tőle akarnak tanulni új módszereket, hogy a ter­melés területén megállják a helyü­ket, mindig magasabb termelési ered. ményt érjenok el Az egymásnak adott elvtársaias segítségnek a tükörképe 'Búzás Rezső munkamódszerátadási j naplója. Száznál is több név szere­pel benne, akiknek nagyrésze meg­fogadta a jó tanácsot, örömmel vette azt a segítséget, amit Búzás Rezső adott neki. hogy munkája az eddigi­nél sokkal eredményesebb legyen. . Két hónappal ezelőtt, július 25-én, Búzás Rezső munkamódszerátadó egy elővájási munkahely meglátogatására indult. Tudomására jutott, hogy Ka­lauz Istvánnak, a munkahely vájárjá­nak nehézségei vannak a munkában. Kalauz István sztahánovista fejtési vájár. Kiemelkedő teljesítményei na­ponta mutatták a versenytáblán, hogv 5 a legjobbak közé tartozik. Ezért foglalkoztatta egész úton az a gondo­lat, hogyan tudna segíteni Kalauz Istvánnak. Kétségei is voltak afelől, hogy fogadja a segítséget, nem vé­szbe rossznéven Kalauz István, ha őneki akar „magyarázni.“ Ez azon­ban csak gondolat volt és addig tar­tott, amíg Kalauz István munkahelyé­he. ért. Kalauz István eddig fejtés- ben dolgozott, de alapvágaton még nem. Nem ismerte, nem volt tapasz­talata az elővájási munkában, hiá­nyoztak nála azok az „apró fogások“, amelyek alkalmazása, megkönnyíti és meggyorsítja a termelést. Búzás R'i'ő azonnal meglátta a hibát, ami a termelést akadályozta. A munkahely közepén egy nagy kőbe­ágyazás volt, amelyet Kalauz István nem réseit jól alá, hanem a kőbe. ágyazást is réselte. Ezért nem haladt a munka. Azonnal hozzáfogott, hogy megmutassa, hogyan végezné ezt a munkát ő. A középkőzet alatt 1.5 mé­tert aláréselt és kifejtette a fedő mel­letti részt ls. Az eredménye azonnal meglett. A kőzetet nem i« kellett ré­sein!, mert az magától leesett és a Jövcsztés a kétszerese lett annak, amit Kalauz István tudott jöveszteni. Az eredménynek mindketten örültek és egymással kicserélték a tapaszta­lataikat, ami lehetővé tette, hogy az elővájás munkája ezen a területen zavartalanul folyjon. A nwn,'amádii»r<*(»d<«í nanló nagyon sok ilyen példát tartalmaz. A munkamódszerátadók mindenütt ott vannak, ahol nem megy a termelés, ahol akadályok vannak a munkában. Nagy segítséget nyújtanak a százszá­zalékos alul te’jcü'ő dolgozóknak de még a százszázalékon felülieknek is. Sánta Ferenc csillés augusztus 17-én a 234-es csapaton dolgozott, önálló­an végezte a feltörésben a munkát. A fúrógép azonban nem akart egyenle­tesen járni a kezében. A fúrólyuká- kat is helytelenül telepítette és a rob­bantás után csak a szén dőlt ki, a kő bentmaradt. Neki is Búzás Rezső segített. Elmagyarázta, majd azonnal meg fs mutatta, hogyan kell ezt a munkát elvégezni. Az eredmény há­rom köbméter jövesztés lett. így fog­lalkozott Búzás elvtárs még a7 év ele­jén Srp Emillel is. Teljesítménye min­dig a száz százalék alatt vök. Segéd­vájár létére is bátortalanul végezte a munkát, mert nem volt tisztában egves munkafolyamatokkal. A munkamód­szer átvétele után hatalmas változá. son ment át Srp Emil. Az eredménye a szé/z százalék fölé emelkedett, maid később sztahánovista lett belőle. Pe- jer Lajos, Vadon Ernő és még sokan, a munkamódszerátadóknak köszönhe­tik, hogy termelésük a százszázalék fölé emelkedett. * A mnnkamédsTerátadásnok hatalmas jelentősége van a termelé­sünk fokozásában. Pécsbányatelepen is sok dólaozó van még, aki a száz százalék alatt termel. A két munka- módszerátadó akármilyen becsületes, odaadó munkát végez is, nem tud mindenkivel foglalkozni. A lejtési csapatokon belül megalakított mim- kamődszeráladási mozgalomra még nagyobb gondot kell fordítania a szakszervezetnek és az üzemvezető­ségnek is, meri nem elég az, ha ezt csak Búzás és Gracsner elvtársak el­lenőrzik. A százszázalékon alul telje­sítőket nevelni, segíteni — ez min­dennapi feladatként kell, hogy áI//onj a bánya összes dolgozója előtt. M. Gy. I kor a kisbíró azt mondta: „A nyertes békekölcsönkötvény sorozata 5380, száma 0312/B.“ Most jutott hirtelen az asszony eszébe, hogy ők is jegyeztek, de ar. ra még nem is gondolt, hogy hozzá­juk köszöntött be a szerencse. Befe­lé igyekezett, amikor leánya ott ter­mett az anya mellett. — Édesanyám, nézzük csak meg a mi kötvényünket, hátha a miénk nyerte a tízezer forintot. ^ leány be­szaladt a szobába, felnyitotta a szek­rény ajtaját. Kivette belőle az ötven forintos kötvényt. Gondolkodott, csak egy pillanatig, nézte a számokat... úgy rém'ett, mintha egyeznének a számok, amit hallott az előbb. Gon­dolt egyet, aztán szaladni kezdett a kisbíró után... „Ede bácsi...! Ede bácsi...! Áll­jon meg csak egy pillanatra. Mutassa legyen szíves a számokat — mondta lihegve, Szeme gyorsan végigfutotta a számokat Nyertünk! Mi nyertünk! Csak ennyit mondott, aztán futott ha­zafelé. — Édesanyám, ml nyertük meg a tízezer forintot! Brázné nem sok örömet mondhatott el életéből, de most úgy meglepődött, hogv még szóhoz sem jutott. — lgaz lehet ez? Mi riYertünk volna? LEÁNYÁT LÁTTA maga előtt, az egyik gyermekét, akiben eddig örö­mét látta, aztán a másikra gondolt, Jóskára, aki az ötödik osztályt járja. Aztán, ha lehet így nevezni, a leg. kedvesebbre: a kilenchónapos Ist- vánkára. Az ura örömteljes pillantá­sára gondolt, amikor ezt mondta: — Eriggy csak lányom, szólj az apádnak. Mondd meg neki, hogy jöj­jön azonnal haza. Máriának nem kel­lett biztatás, ielugrott a kerékpárra és ment, boldogan ki a mezőre... Bráz György az eke szarvát fogta. Meglepődött, hogy miért keresi a leá­nya. Hirtelen arra gondo’t, hogy ta­lán valami baj van. Mária hamar el­mesélte az őrömet, de a 40 éves apa csak a tejét csóválta: nem tudott hin­ni a szavaknak . Bráz Györgv vette át a kerékpárt, most ő sietett visszafelé. A község­ben futótűzként terjedt a bír: Brázéké a tízezer íorint! A ház előtti térség hamar benépesedett. Mindenki arról beszélt, hogy érdeme« volt békeköl­csönt jegyezni Később, mint ahogy Pap Istvánné mondta: „Most aztán jó helyre jött a forint.“ Erről beszéltek mindannyian, együtt örültek a nye­rőkkel. Brázék később magukra ma­radtak. számolgatni kezdtek .. — Jó LETT VOLNA többet jegyez­ni — szólt a ház ura De megelég­szünk ezzel is, így is spk pénzt ka­punk, 2500 forintot. Veszünk a gye­rekeknek ruhát, ami megmarad, azon magunknak is veszünk majd valamit Nagy dolog ez asszony, hogy ilyen sok pénzt adott nekünk az ország. , , . > 1 1 > Farkas Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents