Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-21 / 220. szám

1951 SZEPTEMBER 21 3 A meszes! építkezésen több gondot kell fordítani a szakszervezetnek a munkafegyelemre Már egy hónapja, hogy elkészültek e meszest hármas'számú építkezésen a bányászházak. Az új lakások abla­kaiból mosolygós gyermekarcok, ebé­det készítő háziasszonyok néznek át a Tolbuchin-út másik oldalán folyó négyes számú építkezésre. Az építkezés színhelye hosszú évtizedeken keresztül a ku­korica és burgonyavetés megszokott egyhangú képét nyújtotta az arra el­haladóknak. Amikor az út víztorony- felőli oldalán elkezdték a bányász­házak építését, még senki sem gon­dolt arra, hogy valaha ezen az olda­lon is gyönyörű kétemeletes bányász­paloták fognak sorakozni. A fejlődé­sünk üteme azonban egyre gyorsult és itt is megkezdték öt új bányász­lakóház építését. Három bányászlakásnak még eb­ben az évben, december 31-ig el kell készülnie. Az építkezéseken a megszokott mederben folyik a munka. Az egyes számú épületen a Vizíi-brígád, a hár­mas számú épületen a Vasvári-bri­gád a falazása munkát végzi. Szemer­kélő esőben dolgoznak a kőművesek és segédmunkások — ez nem zavarj1! flket. A kettes épületen áll a mun­ka. Pretz Lajos és Csermák János — akik különben jó szakemberek '«leiknek itt kellene dolgozni, a vil­lanyszerelő műhely előtt állva, zseb- rctett kézzel vitatkoznak. Reggel fél hét óta még nem dolgoztak, pedig már tizenegy óra felé jár az idő. Nem törődnek azzal, hogy az építkezés elkészítése határidőhöz van kötve, ők az egyéni kicsi, nyes érdekükkel törődnek, Pigec György munkavezető reggel a fedémbetonozás előtti falazás elvég­zését bízta rájuk és ez elten tiltakoz­nak még most, órák múlva is. Kü­lönböző „érveket" hoznak fel: „Ezen keveset lehet keresni, tíz éves segéd létemre ilyen munkát nem csinálok, stb." A tény az, hogy Pretz Lajos nem hajlandó betartani a munkafegyelmet, csak munkát akar végezni olyan az építkezésen, amilyenhez éppen kedve van. A meszes III építkezésnél egyszer már , otthagyta c munkát azzal az in­doklással, hogy beteg, és ezalatt az idő alatt a Misína-tetőa más­nak dolgozott. Most visszajött megint az építkezés­re, ahol sokféle munkalehetőséget ja­vasoltak neki. A Vizli kőmüvesbri- gádnak azért nem akar tagja lenni, mert azok „idegenek". A leány- brigádnak azért nem akar tagja len­ni, mert azok „nem tudnak doLgoz- nd". Az építkezés vezetősége tűri ezt és szinte könyörögve kéri, hogy lássa be azt, hogy két szakmunkás nem dolgozhat külön egy ilyen hatal­mas épületen. Pretz Lajos fegyelme­zetlen munkás és fegyelmezetlenség­re biztatja a többieket is. A munkavezető utasítását nem hajtotta végre, sőt engedély nél­kül elhagyta a munkahelyét. Ezért büntetést érdemelne, hogy ta­nuljon belőle ő is és az építkezés többi dolgozója is. Az építkezésen laza a munkafegyelem, ezt bizonyítja ez a példa i«, de ezt mondja Káló Péter, az üzemi bizott­ság titkára is. Hogy kik a fegyelem- bontók, azt viszont nem tudja meg­mondani. Az építkezésen nem tart­ják nyilván a műszakmulasztók ne­veit, mert nem törődnek velük, mert nem nevelik őket. A munkaerőhiány­ról gyakran esik szó. A tervteljesí­tésben is 73 nap lemaradásuk van, de amint a lényeik bizonyítják, nem sok gondot fordítanak ennek meg­szüntetéséire. Több, mint egy órai számolás után sem tudták kimutatni, hány igazolatlan műszakmulasztás tör­tént ebben a hónapban. Pedig volt. A fizetések után rendsze­resen előfordul, hogy egész brigádok nem jönnek el munkára, de Kató elv­társ egyszer sem kérdezte meg, kik ezek a müszakmulaszták, hogy foglal­kozni tudjon velük. Ezt a hibát sür­gősen ki kell javítani. A szakszerve­zet a pártszervezet segítségével ja­vítsa meg a név élőmunkát, foglalkoz­zon rendszeresen a müszakmulasztók- kal, serkentse jobb munkára a dolgo­zókat, hogy a határidőre elkészülje­nek a mesresd bányászházak. „KOMLÓ—1NOTA KÜLÖNJÁRAT“ Ti/f ég lámpafény pislog a komlói utcákon, de már jönnek a munkás. ■l. szállító teherautók, autóbuszok. Felhúzott ponyvával röhögnek az alvó városon keresztül. Lassan élednek a munkahelyek. Ma újabb sorok­kal nőnek a házak és újabb méterekkel, mélyülnek az alapok. Két MÁVAUT-kocsi kirobog a városból, egy napra odahagyják a raj­tuk ülök a vöröscsillagos szénosztályozót, a sárosán is vidám Kökönyöst, Oz ujaknai hűtőtornyot: tapasztalatcserére mennek Inotára. Uj úton, új vasútvonal mellett kez_ dödik az útjuk, de míg Inotára nem érnek, nem fogy. ki a néznivaló. Gép­állomások, nagy . lakóházak mellett robognak el, — mindenütt, építkez­nek. Még lélegzetet sem vett a mon­dat után, alti azt mondta: ,,Nézzétek, milyen roskatag házak, bizonyára ura­dalmi lakóházak voltak.“ Még jófor­mán k; sem mondta és az autó máris a kis somogyi falu, új, vidámszípű családiházai előtt futott. ^ cselédek az ország gazdái lettek. Mint egy nagy pajta, olyan gyár­épület és rokkant, görbe kémény mel­lett vezet a7 út. Gyár a kapitalizmus, ból, de elmarad mögöttük és közele­dik Inota. Széles betonúton suhan a kocsi, de vájjon merre is találják az építke­zést? Csakhamar odaszegődnek kala­uznak az óriás távvezetékek. Drót még nem feszül rajtuk, de a Pécsi Porcéi, lángyár szigetelőit egymással vetél­kedve ismerik fel az utasok. Ahová a távvezetékek vezetnek, ott van Inota, Miért nevet minden arc, Imiért csillog minden szem, amikor az építkezés kellős közepén lekászáló- dik a hatvan komlói „tapasztalatcse- xés“ az autókról? Hát becsületes, a ha­záját, a békét szerető ember vissza­tarthatja-e örömét, boldogságát itt, az ötéves terv lenyűgöző alkotásainak tövében? Csak a leértben dédelgetett, öntözött és széltől óvótt virág köze­lítheti meg szépségében a hatóan mé. tér magas, negyvenöt méter átmérőjű vasbeton hűtőtornyot, az épülő 106 méteres kéményt, a hatalmas erőmű, vet, melynek csarnokába emeletes há­zakat lehetne beraktározni. De jön is már a komlóiak üdvözlé­sére a 31- építő tröszt igazgatója, Ki. rálv Lajos elvtárs, az-egykori pécsi építőmunkás,- Nem is jó az ,,egykori „Napraforgó begyűjtés van“ — Most a napraforgó begyűjtése folyik nálunk - mondja büszkén a maisi termény felvásárló, Rozsa La­in- — Két nap alatt három múzsa 'ötven kilót gyűjtöttünk be és mint tervezzük szombatra 100 százalékra teljesítjük a napraforgóból a beadá­si kötelezettségünket. Ez a „most a napraforgó begyuitese folyik nálunk i-t-róként alakult ki, a tanácson is. Addig, amíg a napraforgó begyűjté­se van nem veszünk be kukoricát • _ mondta Rózsa Lajos terményfel­vásárló és nem vette át a dolgozó parasztoktól a kukoricát, amit a be- gyüjtőhelyre vittek. Kövesd, István n holdas dotgozo parasztot is msz- szaküldte 12 mázsa kukoricájával i “ mii vem veszi at. mert „napra­UíkW “ ellenség kongja érvényesül Ma,son. Addigiamig a többi községeinkben szép eredményeket érték el a kuko­rica begyűjtésében. Ma] son pedig visszaküldik a dolgozo parasztokat. szó, mert építőmunkás ő most is, ami­kor sokezer ember munkáját irányít­ja. A régi ismerősök, barátok kezet- ráznak, megölelik egymást -s egy pár „Hogy vagyT Lelogytál, Meghíztál“ után pár megtudja mindenki, hogy az építkezés 103 százalékra teljesíti tervét és a leglényegesebbet: novem­ber 7-én már áramot akarnak fejlesz­teni az első turbinával. November 7, a Nagy Októberi For­radalom évfordulója nagy ünnep lesz, itt is, másutt is. Ez a dátum forradal. mi lendületet ad a munkának Inotán, ahol ezen a napon turbinát akarnak indítani, Dunapentelén, ahol ekkor akarnak először önteni, Komlón, ahol a széreiőműt akarják teljesen befejez­ni. Méltó köszöntése lesz mindez a szabadság hajna'a ünnepének. Még az erőmű tövében ál] a ta- pasztalatcserések csoportja. Ott a négy „bika“ is, ezek emelik be szín. te percek alatt a 40 tonnás, 36 méter magas betonoszlopokat és áthidaláso­kat. A gép előtt most is emelésre ké­szen hevernek ezek a hatalmas épü­letrészek, a gép mögött már ott áll­nak az összeszerelt oszlopok, majd még beljebb már korszerű csőállvá­nyokról be is falazták az oszlopok kö­zét, azon is túl pedig már be is üve­gezték és legbelül már ott állnak a Csehszlovákiából kapott . hatalmas kazánok és ott dolgoznak az össze­szerelésükön a segítségünkre jött csehszlovák dolgozók. Szinte véget nem érő lépcsősoron indulnak az erőmű tete­jére a komlóiak. Amint feljebb és fel- H?bT ú9v látnak egyre töb. bet Inotából, a jövőből.. Erre lakóhá­zak sora arra az alúminiumkombinát es. a tlmfőldgyár építkezése bukkan elő, mindig újabb és újabb látvány c e a lépcsők még nem fogytak el. ", szívbajosok abbahagyhatják a Séf ~ kiá,,ja ™gyv^man w,!Íki1 ,ís harsano nevetés a válasz. Mindenki jön tovább, fel a magasba, meg a beteg, szívet, ig meggyógyítja azjtóafent feltáruló látvány Az'ott Várpalota _ mutatja Ki- rály elvtárs. — Az ötéves tervben le- hontjuk a?. ósdi házait és egész Ino- taig építjük az újakat. Közben már ki-fej meglelte a saiáf szakmáját. Kocsis !mre sztahánovista kőműves, már javában magyaráz a betonozásnál. Tanul és tanít mindenki lejön a ,e- tőrSl és indu. másfelé nézelődni, csak Wágner Gáspár műköves munkás VI még földbegyökerezett lábbal és cső dí.attnl mondta: „fin már láttam ezt o-z erőmül — Moszfcvdhan.“ Most a hűtőtorony megmászása kö­vetkezik. Ez kétszer olyan magas, mint az erőmű gépháza. Szinte al<q ehet felnézni rá. Mondja is valaki tréfásan a tövében: „Jó lesz vigyáz­ni. mert Pm tetejéről ledobnának eav bolhát, mire leérne, húrom kiló esne a tejünkre. A hűtőtorony köralakú belseje olyan, mint egy gigantikus színház. Állványzatról állványzatra mennek a magasba a komlóiak. Közben nézege. tik a torony betonoldalát. Táblás zsa­luzással készítették és a betonban mindenütt ott a leszedett deszkalapok nyoma. Találóan jegyezte meg egy kőműves: „Éppen olyan, mintha a kölcsönkötvények ..nyoma lenne.“ Valóban mintha az egyforma négyt szögek azt hirdetnék: Ebben a hatal­mas építkezésben js benne van Ko­vács János, Szabó Péter és sok-sok- ezer munkás megtakarított pénze. Jó befektetés volt ez. Itt, Inotán az az­előtt kihasználatlan lignitet eltüzel, jük és ellátjuk árammal fél Dunán­túlt, Komlón feltárjuk az eddig elér­hetetlen mélységeket, hogy szenet küldjünk a Dunai Vasműnek, ahol annyi vasat öntenek, amennyi csak kell. Valami ilyesmit juttatott a táb. lazsaluz ás a felfelé igyekvők eszébe. ötkor indultak volna vissza, de vár­ni kellett még azokra, akik nem teltek be a látvánnyal, vagy nem magya­rázták még el alaposan, hogy Komló is milyen szép, milyen nagy. Aztán másnap termelési értekezlet volt a komlói építkezéseken. A rako­dón Vékási József elvtárs kért szót (rá léi órát kellett várni Inotán). így kezdte: .,Kedves elvtársak, én azt lát­tam Inotán..." Nem tudni, hogy összcbeszéltek-c, de tucatnyi ember kezdte ezen a napon Kökény ősön, Al tárón, Ujaknán, a Fürdőnél, a Kenyérgyárnál és a moz- donyszinnél így a hozzászólását: ,,Azt láttam, azt tanultam Inotán...“ Sz. T. A Kossuth-aknai DISZ-szerveiet munkáját meg kell javítani Szerdán délelőtt a DISZ megyei bizottság nem tudott választ adui arra, hogy dolgoznak a Kossuth-aknai DISZ- fiatalok. Duga elvtárs sem tudott sem­mi közelebbit mondani, pedig nem is olyan régen még az ő munkaterülete voll Komló. Azt sem tudta megmonda­ni, hogy ki foglalkozik a Dl-SZ-bizott. ságon a komlói ifikkel. Mindenki tudja, hogy a fiataloknak milyen nagy szerepük van a termelő­munkában. a mozgalmi életben.. Ép­pen a DISZ-bizott#ág ig„ ahol ezt a legtöbbször hangoztatják és ugyan­akkor az ifik tartalmi munkájáról — egy olyan döntő területen, mint Komló — úgyszólván semmit sem tudnak. A komlói járás DISZ bizottságán már valamivel többet tudtak. Szellák elvtárs, járási titkár így beszélt: „Egyedül a hatos alopszervezelnél-be­szélhetünk szervezett, jó munkáról." A hatos alapszervezet a szénosztályo­zóban van és ebből még mindig nem derült ki. hogyan dolgoznak a Kos- suth-aknai fiatalok, azok, akik a föld alatt végzik naponta a munkájukat. A komlói bányában több, mint hétszáz fiatal doflgozik. A DlSZ-szerve- zet létszámát viszont nem lehet pon­tosan megállapítani. Csak úgy hozzá­vetőlegesen „saccolják“, hogy ké'száz tag lehet. A bányában dolgozó fiatalok három alapszervezetre vannak osztva, amelyből csak kettőnek van titkára. Egynek nincs, mert más területre ke­rült a titkár és „nem értek rá mási­kat választani“. Világos, hogy ezek után a bányászfiatalok igen keveset tudhatnak a DISZ-szervezet munka já­ró!. amiből egyenesen következik, hogy a vezetéssel van valami hiba. A Kossuth-aknai DISZ-szervezet tit­kára Lock György elvtárs. Munkáját szervezetlenül, máról-holnapra végzi. Nines előtte meghatározott cél. Regge­lenként beszélgetni szokott a fiatalok­kal. -telefonon, vagy személyesen ér­deklődni szokott az alapszervezetek titkáraitól: „Mi újság?“ Ennél tovább ritkán ' megy. Feladatokat, politikai szempontokat csak ritkán ad az alap­szervezetnek. Nem jár el a járási DISZ-értekcz!etekrc, amelyek az utób­bi időben már e! is maradtak és az aknabizottsági értekezleteket sem tartja meg. Így aztán az alapszerveze­tek előtt nincs feladat. Most az őszi oktatási évad előkészítésén dolgozik Fock elvtáns. Ez a munka aranyiból áll, hogy összeírják a fiatalokat. Azt, hogy ez a módszer helytelen tudja Fock elvlárs is és már most „nagy lemorzsolódásra számít“, pedig még meg sem indultak a politikai iskolák. Érthető ez i». hogy Fock elvlárs nem tudja egyedül elvégezni a mun­kát. A DISZ-bizottság többi tagjai nem segítik. Jcrzánovics Ferenc, aki szin­tén DISZ-bizottsági tag még csak nem is érdeklődik a DISZ-szervezetek mun­kája felöl. A vezetőség tagjai nem fog­lalkoznak a munkaversennyel és igen keveset foglalkoznak az újonnan ér­kezett ifikkel. Van a hatos csapaton egy DlSZ-bri- gád. A déiutános harmadban hat öreg és hat fiatal munkás dolgozik. Telje­sítményük kilencven százalék. Az itt dolgozó fiátallok lelkesen dolgoznak, de nem fűti. nem lendíti őket az az erő a tübblemielésre, hogy ők a DISZ- szervezet élharcosai legyenek a komlói hányában. Az igaz. hogy a brigád DISZ néven szerepel, de kevés szó esik ebben a brigádban a DISZ fel­adatáról. Kocsis Jolán egyike a leg­jobbaknak a csapaton dolgozó fiatalok között. Hat hónapja dolgozik a bri­gádban 130—140 százalékos havi tel­jesítményt ér el. Szívesen dolgozna a DISZ-szervezelben, — kilenc hónapja tagja — nagy kedve van a tanuláshoz, de még erről nem beszélt vele senki. Mint ifjúgárdista jó nevelőmunkát vé­gezhetne különösen a munkásszállító autókon, ha megbíznák feladatokkal, ha számonkérnék tőle ennek megvaló­sítását. Nagyon sok Kocsis Jolán és még 500 szervezeten kívüli fiatal van a komlói bányában, akikkel nem foglalkozik s DISZ-szervezet, nem vonja be őket a munkába. Túri József már egy hónap­ja kitöltötte a belépési nyilatkozatot, de még ma sem tudja, hogy falj lőr- lénl vele, DISZ-tag-e vagy sem. Pedig, ha megfelelően foglalkozna a Kossu'h- aknai DISZ-szervezet ezekkel a fiata­lokkal. nagy segítséget tudnának nyúj­tani a termelés fokozásában. Hiányos szervezetlen a Kossuth- aknai DISZ-szervezet munkája. Ez azért vasú mert a DISZ megyei bizott­sága nem fordít elég gondot erre a döntő területre, de a muraka megjaví­tásához kevés segítséget ad Bánusz és Papp elvtárs, a Kossuth-aknai párt­bizottság tagjai. Az ö segítségük az ellenőrzésben merül ki. De milyen el­lenőrzés az. ahol a hibák nem jönnek felszínre, ahol nem derül ki. hol kell javítani a munkát. A Kossuth-aknai DISZ-szervezet munkáját sürgősen meg kell javílani. Fordítson erre gondot a DISZ megyei bizottság és adjon ehhez segítséget a Kossuth-aknai pártszervezet is. Az országnak kölcsönadott pénz tovább kamatozik A tegnapi nappal megkezdődött a békekölcsönkötvények sorsolása, me­lyet velem együtt a dolgozók százez­rei várnak. Én magam, aki az építő­iparban dolgozom, tisztán látom, hogy mit hozott az a pénz, melyet álla­munknak kölcsönöztünk. Magas és családom nevében 1.000 forint békekölcsönt jegyeztem, habár családom száma elég nagy, hiszen hat gyermek iil minden étkezésnél az asztalhoz. Őszintén megvallom, hogy bánt az a tudat: miért nem jegyez­tem még többet. Ha többe! járultam volna tervünkhöz, akkor még többet nyújthatna az ország. Mi, akik a föld alatt dolgozunk, építkezünk, elisme­résünket fejezzük ki a kapott új für­dőért, öltözőért, hány aszol! öztc tőért és más egyebekért. Gyakran sízóbakerül Komló és a Dunai Vasmű. Úgy beszélhetünk ró­luk, mint az ötéves terv adta váro­sokról. De nemcsak ezekről beszél­hetünk, hanem arról a sok gépről, üzemről, melyek a befizetett pénzün­kön épültek. Otthonomról is szólhatok, melyet új bútorok díszítenek. Beszél­hetek még az új ruhákról is, melyből minden egyes családtagunk kapott. A tervkölcsön és a békekölcsön azt bizonyítja, hogy népünk alkotni tud cs alkotni akar. Az országnak kölcsönadotí pénz tovább kamatozik a dolgozók javára A kölcsönadott összeg fegyver a kezünkben, mellyel fokozzuk a harcot, békénk ádáz el­lenségeivel szemben. Szálai Sándor sztahanovista Komlói Aknamélyítő Vállalat. KOLOZSVÁR-UTCA 10. SZÁM Tlssenhiirom enalád lajilk a Kolozsvár-utcn 10 sz. számú házban. A babonás emberek minden bizonnyal azt mondanák, hogy ez szerencsétlen szám és azt gon­dolnák, hogy a ház lakóit balszerencse kíséri. Pedig- de­hogyis kíséri balszerencse a lakókat! A szép házat bol­dog, ,.szerencsés“ emberek lakják. Persze nem véletlen az, hogy a Kolozsvár-utca 10 számban „szerencsés“ emberek laknak. Rájuk igazán il­lik az a mondás, hogy „mindenki a saját szerencséjé­nek kovácsa.“ Tizenhárom család él a házban és közülük öten nyertek a tervkölcsönsorsoláson. Persze, hogy nyerjenek, ahhoz jegyezniük is kellett tervkölcsönt. Je­gyeztek is szépen mindkét szocialista kölcsönből — a tervitőlcsönből és a békekölcsönből is. A szép, tisztaságtól ragyogó ház földszintjén laknak Madarászék. Madarász Miklós elvtárs összesen 3000 fo­rint szocialista kölcsönt jegyzett és a kölcsönadott pénz negyedrészét már vissza Is kapták. Madarász elvtárs, MAV-tjsztviselő, eddig mindhárom tervkölc?'-'»’sorsolá­son nyeri, legutóbb három kötvényét is kiln össze­sen 340 forinttal. Azóta a pénz ruhaanyaggá vei tozott és a varrónőnél várja hogy ruha készüljön belőle Mada­rásznának. ­— Remélem, hogy most, a békekölcsön jegyzéskor is nyerek — mondja Madarász Miklósáé. — Mszen most még többet húznak ki, mini eddig! Már ki is néztem ma­gamnak a cipőt, amit az új nyereményből akarok venni Solti Lajos az első emeleten lakik ö is MÁV-tiszt- vtselö, ő is boldogan, békében él családiéval együtt. Ehhez a boldog, békés élethez összesen 2000 forinttal járult hozzá saját maga, szocialista kölcsön formájá­ban. Az utolsó sorsoláson egy kötvényéi húzták ki név- értékben, 100 forint értékben. — .lój jött a pénz, talán éppen azért, mert váratla­nul jött, — fogadta a nyeremény hírét Soltiné. — éipőt veszünk belőle a gyereknek! Perne ők itt rúriák már a békekölcsönsorsoldst. Több békekölcsönt jegyeztek, múlt tervkölcsönt, így több esélyük is van a nyerésre. Sóik Lajos pedig saját közvetlen nyereményén kívül a közvetett nyereséget ifi látja: az épülő, terebélyesedő vasútvonalakat, az új mozdonyokat és vasúti kocsikat, a vasutaskluboi, az uj orvosi rendelőt, — mind-mind a terv adta a So't’-csa­ládnak és a többi vasutasnak, a7j ország valamennyi dolgozójának. A múmiáik emeleten ketten nyertek Egy építés­vezető és Sugár Lajos, a Papírértékesítö Vállalat ló­könyvelője. Sugár Lajosnak 200 torint tál húzták ki egyik kötvényét, a többit pedig majd kihúzzák jövőre vagy két év múlva, hiszen 1954-ig minden évben kétszer is sorsolják a tervkölcsönt. a békekölcsönt még ennél is többször! Szerencsések hát a Ko'ozsvdr-utca 10 számú ház la kői. Nem csak azok, akik most nyertek, hanem a töb­biek is. Boldogan, békében élnek a szép, napsugár járt a házban,- boldogan, békében él például Gál József is, a Bőrgyár egyik dolgozója, aki 600 forint ériékü tervköl. csont jegyzett, de enné! a sorsolásnál nem nyerj De nyert a sorsoláson kívül Gál elvtárs új türdöl, zuhanyo­zót, étkezőt, öltözőt, kultúházlehzeielést. egy egészen új üzemrészt és ki tudná még felsorolni mi . mingr-nti Igen, szerencsés ház ez a Ko/ozsvár-ut<.n tize.-, szén és szerencsés ház minden olyan amelyben becsületes, ha­zájukat szerető dolgozók luknak.

Next

/
Thumbnails
Contents