Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-16 / 216. szám
2 P *» f, o % 1951 SZEPTEMBER 16 PARI ÉS PARI ÉPÍT ÉS » így dolgozik a mohácsi vasöntöde pártszervezete a termelés fokozásáért A moháé« Állami Vasőwtöde épület«!, az öntő és a lakatosműhelyek ipeghüzódnaJc a Kossuth Lajos-utca egyik jókora háza mögött. Azt, hogy a kapun belül egy fejlődő, növekvő üzem él és dolgozik, csak a felirat jelzi az épület homlokzatán.. Az üzem, bár nem emlegetjük az ötéves terv hatailmas alkotásai között, mégis ötéves tervünk gyermeke. Még nincs egészen egy éve, hogy az apró, gépgyárnak elnevezett műhelyt államosították. Kivették a kapitalista Zsoldos úr kezéből és a dolgozóknak adták. A kisüzem, ahol azelőtt 4—5, nagyritkán pedig 17—18 munkás dolgozott, egyszerre fejlődésnek indult. Az államosítás utáni egy-két nap. bon már 30-ra emelkedett a mun- . káslétszám, ma tnár tízszer anynyian dolgoznak benne, mint as államosítás előtt, az ötéves terv végér« pedig mégegy ner annyi munkás lesz az üzemben mint ma. A régi, szűk öntőmühely mögött épülő új, világos csarnok falai már a jövő képét mutatják. Az újonnan született középüzem vezetése, a túlnyomórészt faluiról bekerült új munkások nevelése, a mun- kaverseay szervezése, a pártszervezet megerősítése komoly, nagy feladatok elé állította Kiss Károly párttitkár elvtámsat és Barta elvtársat, a helyettesét. Márciusban, amikor megalakult a pártszervezetük, alig heten, vagy nyolcán voltak párttagok- Kis* elvtárs akkoriban került haza a kéthónapos párt iskoláról. Késlekedés nélkül hozzáfogott • felvilágosító, nevelő munka megjavításának, „L«gelő«zör 1« alaposan körülnéztem a műhelyekben, kik lehetnének tagjelöltek, ki érdemli meg, hogy komolyul számítsunk rá- Hamarosan megtaláltam őket. A népnevelőknek név szerint megmondtuk, kivel foglalkozzanak többet, és felelőssé tettük őket az Siető szaktémák fejlődéséért. Én Doskity Antal ifi munkást vettem pártfogásomba. Taaftgattam, magammal vittem népnevelő munkára, a békealás- írások alkalmával pedig már önálló munkát adtam neki. A területi párt- szervezetnél végzett akkor agilációs munkát. Szakmai fejlődését is figyeltem. 11 éves vasöntöi tapasztalataim mai sok mindenre meg tudtam tanítani. A tanítást lelkesen fogadta és az alkotmányi versenyben már jutalmat is kapott jó munkájáért. Körülbelül így foglalkoztak a többi népnevelők, bizalmiak is a rájuk bízott fiatalokkal Eredményes munkájukat bizonyítja az, hogy rövid idő alatt már öt tagjelöltet neveltek, de már ismét vannak újak és a jövőben is lesznek újabb tagjelöltjeínk. A mohácsi vasöntöde termelése ma már nem a régi, rozoga cséplőgépek javításából áll, mint régen. Komoly megrendeléseken dolgoznak már. Villanymotorpaizsokat, kereteket gyártanak nagvűzemek részére. így tehát népgazdaságunk számára sem közömbös, hogy milyen munkát végeznek az üzem munkásai. Teljesi- Hik-e, vagy túlteljesítik a tervüket. Hogv nem végeznek rossz munkát, arra bizonviték a városi tanács vörős- selvem versenyzászlaja, amit az alkotmányunk tiszteletére indított versenyben nvertek a többi 'mohácsi üzem előtt. Tervteljesitési százalékuk ed dig minden hónapban emelkedett. Júliusban 108, augusztusban 112 százalékra tele sít ették a tervüket, az eddigi eredményeik is azt mu'atják, hogy szeptember végére már 120 szá Zalákra szökkenhet a tervtelj esttési grafikon szára. Ezekben a beszédes tényekben is visszatükröződik a pártmunka eredménye. A pártszervezet népnevelői egyúttal munkamódszer- átadók is, Hermann elvtárs, akire Muschler DISZ fiatal nevelését bízták, a politikai munka mellett jó esztergályost is faragott Muschler Sándorból. Az eredmény nem maradt el. Ma már állandóan ICO százalék felett teljesíti a normát és. mint a legjobb ifjúmunkást — jutalomképpen, üdültetésben részesítették. A versenyszervezés terén azonban még sok tennivaló vár a pártszervezetre. A jólszervezett, céltudatos népnevelő munka mellett biztosítani kell a verseny nyilvánosságát is. A versenytábla amellett, hogy apró, aÜg fér eí rajta három név, rosszul is van vezetve. Néhanapján kerül csak rá új eredmény. A verseny pedig csak úgy lehet eleven, ha a versenyző munkások tudják, hogyan alakul a versenyük, ki vezet a versenyben, ki ért el kiemelkedő eredményeket. Nem lehet elnézni azt, hogy a normás gyengesége, vagy nemtörődömsége miatt sánt'káljon a verseny nyilvánossága. A munkaversenyszarvezés hibája, hogy a DISZ-re nem bíz a pártszer vezet önálló feladatokat. Önálló feladatok nélkül pedig a DISZ-szeirvezet nem válhat a pártszervezet igazi segítőjévé. Nem az & cél, hogy egy-két ifi kitűnjön a többi közül, hanem az, hogy mindenki magáénak érezze a tervet és harcoljon érte. A DISZ a pártszervezet által adott termelési feladatok megoldása közben mutathatná meg igazán az erejét, és még nagyobb számban új harcos tagjelöltek is nevelkednének. A mohácsi vasöntödében nagy figyelmet kell fordítani az ellenség elleni harcra is. Vannak a gyáron belül még levitézlett kulá- kok, mint például Jónás István, ak: a fő műszakmulasztó volt, míg 100 forintra meg nem büntették, mellette ott van Újvári, aki kupec, később pedig kocsmáros volt. Ezek minden erejűkkel azon vannak, hogy a dolgozók figyelmét elvonják a munkaversenyről. Amikor a népnevelők az ötéves tervről beszélnek, ők siránkoznak. Ezeket a „siránkozókat" le kell leplezni, úgy, hogy mindenki tudja meg, kik voltak ezek az „urak" azelőtt és mi a céljuk most. így lesz csak erősebb a munkások gyűlölete a kupe- cek, kulákok ellen, így szeretik majd meg igazán a tervet, amiért harcolni szép és érdemes. Ha átnézünk a határon, akkor fndjuk csak igazán megbecsülni a mi boldog, szép életünket A járások begyűjtési versenyeredménye Megyénk két hellyel visszaesett a begyűjtési versenyben a legutóbbi kiértékelés szerint. A második helyről a negyedikre estünk vissza, mert nem fokoztuk eléggé eredményeinket, mert nem számoltuk fel járásainkban kemény kézzel a megalkuvást, az elbizakodottságot. Ez a döntő hiba található tanácsaink munkájában úgy az élenjáró, mint az elmaradó járásokban mindössze azzal a „különbséggel", hogy egyik' helyen kevésbé, a másik helyen nagyobb mértékben mutatko zik. Az, hogy negyedik helyre kerültünk, figyelmeztetés számunkra: Ha nem igyekezünk, még hátrább is kerülhetünk. Ezt pedig nem akarja, nem akarhatja egy becsületes dolgozó paraszt sem. Éhhez azonban az szükséges, hogy a járások meggyorsítsák a begyűjtést, mert napi egytized százalékos „előrehaladással" — mint a legújabb mohácsi eredmény mutatja —, nem megyünk előrébb. Az élenjáró pécsi járás sem gyorsított az eredményen, mert kéttized százalékot mentek előre. A járások begyűjtési versenyének további sorrendje: Második a mohácsi járás, harmadik a siklósi, negyedik a villányi. őtöd:k a pécsváradi, hatodik — hetedik a komlói és szigetvári járás, nyolcadik a sásdi, kilencedik a Sellye.] járás. A mostani „eredményekkel“ nem lehet tovább folytatni a begyűjtést, mert előbbutóbb oda vezet, hogy hátrább kerülünk. Éppen ezért tanácsaink, pártszervezeteink vezessék új harcra a népnevelőket, az élenjáró dolgozó parasztokat és új kezdeményezésekkel tegyék elevenné a versenyt. Ne tűrjék el tanácsaink megalkuvóan a „nincs felesleg" mesét,- mert számtalan esetben bebizonyosodott, hogy van felesleg, ahol céltudatosan, harcosan dolgoznak a népnevelők. Nem tétovázhatunk egy percet sem, nem várhatunk a „holnapra", hogy majd akkor begyüjtünk, hanem még a mai napon új eredményeket kell elérni a begyűjtésben. Törvényes kötelessége minden községnek, minden dolgozó parasztnak, hogy legalább teljesítse az előrenyzott mennyiséget. Fokozzuk a begyűjtés versenyt! Az ígéret szép szó, ha megtartják ügy jó Azt mondja a közmondás: „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó.“ A bikali dolgozó parasztok az utóbbit választották, mert nem tartják be ígéretüket — azóta, hogy d- haitgzott Drávaszerdahely dolgozó parasztjainak felhívása (pedig az már hetekkel ezelőtt volt) és csatlakoztak hozzá — mindössze egy százalékot mentek előre a begyűjtésben. Eb as egy tusnatalék három mázsát tes,, ki. Pedig van ga- bonafe’.es'eg a községben. Hogy miért áll a begyűjtés Bika- Ion, arra megtalálni a választ. Neubauer K. Ernő elvtárs, helyettes párttitkár így beszél a felvilágosító mun. káról: „Hogy milyen fe'világosító munkát végzünk? Kint van mindenhol a tábla, hogy: Előzzük meg Bács- Kiskun megyét.“ Ezek szerint „szépen“ mozgósítják Bika’.on a dolgozó parasztokat a verseny fokozására, azaz a táblákon keresztül azt hirdetik: Menjünk vissza hatodik helyre, mert Bács-Kiskun megye a legutóbbi versenykiértéke- léskor az ötödik helyre került, Baranya pedig a negyedikre. Mintha csak a rákok példája elevenedne meg. Nem előre, hanem hátra menjünk. így érthető, hogy' nincs, ami mozgósítja a bikali dolgozó parasztokat, A felirat, hogy: ,.Előzzük meg Bács- Kiskun megyét", még nem mozgósítja, nem győzi meg Bózsig Dánielt, Ka- szonits Imrét és a többi dolgozó parasztot, hogy miért kell teljesíteni begyűjtési kötelezettségét. Pedig van mindkettőjüknek feleslegük, volt nekik jó termésük. Ez az egyik hiba Bikaion. A másik ats, hogy úgy agitálnak, mintha könyőr- adományt kérnének a dolgozó parasztoktól. Csermák elvtársnő tanácselnök ezt a helytelen „módszert“ alkalmazza. Nem, erről szó sincs! Nem könyöradomány a beszolgáltatás teljesítése, hanem törvényes kötelesség Helves lenne, ha a pártszervezet több segítséget adna a tanácsnak. A községben öt párttitkár van (a tszcs-k és a községi pártszervezeté), de egyik elvtárs sem ad a begyűjtési munkához megfelelő segítséget. Gyorsítsák meg a begyűjtést Bikaion, csatlakozzanak Baksa község dolgozó parasztjainak felhívásához, de úgy, hogy a szavak és tettek között ne legyen különbség. Megkziiitl a krgcnya,k«!rá ás napraforgómag begyűjtése Ma, csütörtökön Szabó Vendel Kossuth La jós-utcai lakos megállított az utcán. — Legyen szives, adjon nekem C- oásdrlási utalványt, • mert látom, hogy megérkeztek a bakancsok a földműves- szövetkezeti boltba. Megkérdeztem tőle: — Miért olyan sürgős Szabó elvtárs 7 , — Tudja titkár elvtárs — felelte Szabó Vendel — az én lábamon a fel- szabadulásig, de még azután js egv darabig nemhogy új, de rendes lábbeli sem volt. Most, hogy az állam ilyen kedvezményt biztosit számomra, hogy C-utalvárryra olcsón bakancsot vásárolhatok, minél előbb ki akarom használni az alkalmat, minél előbb fel akarom húzni az új bakancsotl Sok ilyen dolgozó van a ran faiunkban, aki múltban zsellér- aorban élt: sommás, vagy napszámos volt. Ezeknek nemhogy bakancsra nem jutott, hanem még rendes ingre sem. Alá már nem Így van. Ma a község dolgozói rendes ruhában és cipőben járnak, nem rongyosan, mint az urak idejében. Ezt hozta a felszabadulás, a földosztás, ezt adta a Párt, ezt érte el munkájával az egész dolgozó nép.* Büszke is rá községünk, hogy jó munkájáért gyönyörű kultúrotthon! kapott, olyat, amilyenről a múltban nean is álmodhattunk. A kultúrotthon- ba kétszázötvenen férünk, meg is kaptuk az államtól a szükséges 250 új széket. Az itkolo is gyönyörű tiszta, úgy várja a dolgozók gyermekeit. A község főterének parkírozására pedig most kaptunk 6.065 forintot. A járda- javításra ja 10.000 forintot adott az állam. Ezt a munkát az őszi szántásvetés után végezzük el. Azt a sek mindent, amit kaptunk, jó munkával háláljuk meg, olyan munkával, amilyet nz állam minden hazáját szerető, becsületes dolgozótól el" vár. Községünktől pár száz méterre húzódik a fasiszta Tito Jugoszláviájának határa. Ha átnézünk a határon, akkor tudjuk csak igazán megbecsülni a mi boldog, szép életűiket. Amikor mi már learattunk, „odaát“ még semmi mozgást sem láttunk. Mikor Pétcr-Pál napján csépeltünk a Szabadság-utca végén, közvetlenül is láthattuk, hogy .túl" nemhogy nem csépelnek, de még nem is aratnak. Jól tudják a jugoszláv dolgozók hogy miért szabotálják a munkát. Tud ják, hogy nem maguknak, hanem a titoista banditáknak aratnának. Azt hozzák a hírek, amit mi magunk is látunk: ahogy a jugoszláv dolgozók elcsépelik terményeiket, a titoista jani csárok elmennek és elviszik azt szinte az utolsó szálig. Annyit áem hagy nak a dolgozóknak, hogy éhen ne vesz- szenek, Fels őszen tmártoo délszláv anyanyelvű dolgozó parasztsága büszke arra, Hogy hazánkban egyenlőek a dolgozók nem zetiségre, nemre, anyanyelvre és fele kezetre való különbség nélkül. Titoná! viszont úgy mér k a „becsületet", hogy kinek mennyi földje van, kinek mennyi vagyona van, ki tud jobban uszítani a háborúra. Titoék aljas tervei és a mi ötéves tervünk között felmérhetetlen ellentét Nincs a korai vetésnek pírja Az ivánbattyánj Ságvári Endre termelőszövetkezet alig fejezte be a 15 hold bíborhere és 15 ho'd szöszös rozs vetését, a taz tagjai • -1 hozzálát tak a vetést előkés: ' szántáshoz. ,,Nem várhatunk a ve ,.l, mert minden perc késedelem kárt okoz n jövő évi termésben", — hangsúlyozza Ber- náth István, a tsz elnöke, „Nincs a kera vetésnek párja," Hogy miért az) is megmagyarázza- Tavaly, október 29-re minden terményünket. elvetettük. Ez a bő termés mellett azt eredményezte, hogy korán learat Itattunk és 150 hold főidet bevethettünk másodnövénnyel. A földei így kétszer használtuk ki. Először megteremte a gabonát, utána a másodnö vényt c>s ezzel könnyen biztosíthatjuk az állatoknak a takarmányt,“ A tsz tagjai most azon igytfceznek. hogy a* összes vetést október 15-re befejezzék és elérjék húzóból a 16 ár pábcl a 22 mázsás terraésátlajjot. van. De nincs különbség a jugoszláv becsületes dolgozók és a magyar dolgozók terve és harca között. A jugoszláv és a magyar dolgozók terve és célja egy: a békéért és a szocializmusért folytatott harc győzelemre segítése! Balogh Antal VB-tltkár. Országszerte megindult a burgonya, kukorica és napraforgómag begyűjtése. Zala megyében a legjobb eredményt eddig a zalaegerszegi járás érte el 2580 mázsás begyűjtésével. Vas megyében a vasvári járásban értek el legjobb eredményt. 907 mázsa burgonyát gyűjtöttek be a földművesszövetkezetek. Szabolcsban a kapások közül a búr gonya begyűjtése igen jól indult. A, B és C-jegyre együttesen 32.9 százalékosan teljesítették eddig a burgonya- begyűjtési tervet. Jőafsz&iőia/t megtérült a &frpiana-gigának kölrJő tie J947 »xopf-mh’-r- 77. Az „Uj Dunántúl“ hasábja in a következő hír jelent meg: „Leégett a Sopiana Gépgyár. A gépi berendezés, a műhelyek majdnem teljesen elpusztultak, 120 ember vált munkanélkülivé.“ Az Uj Dunántúl a 19-j számban így ír: „A Sopiana Gépgyárat a tulajdonosok nemtörődömsége és gondatlansága vetette oda a lángok martalékául. Ez a gondatlanság abból áll, hogy — alighanem bízva saját kártalanításukba„ nem törődtek azzal, hogy az üzemnek megfelelő tűzvédelmi berendezések álljanak rendelkezésére.“ A nagytőkések ebben az időben mindent megtettek, hogy egyre erősödő népi demokráciánkat gáncsolják. Ez azonban nem sikerült nekik. Valóra váltak az Uj Dunántúl szeptember 17-én írt szavai: „Mentették a munkások a részvényesek gyárát, akiknek eszébe sem jutott, hogy akár csak egy tűzőrt állítsanak. A leégett gépgyár fel fog épülni! De ez a gyár azoké a munkásoké legyen, akik a verejtéktől csurgó arccal, a fecskendőtől tetőtől talpig vizesen, kormosán és átégett gerendákat kerülve, életük kockáztatásával mentették munkahelyüket!“ A Sopiana Gépgyár a dolgozóké lelt. Rohamosan, máról holnapra épült lel. A szűk, sötét műhelyeket tágas, új, korszerű csarnok váltotta tel, kezdett megváltozni a dolgozók munkakörülménye. ■ 194'* rxtptemhvr ÍV'. Az egész ország népe lelkesen sietett a kormányunk íelhívását teljesíteni. A Sopiana Gépgyárban is folyt a tervkölcsönjegyzés. A dolgozók emlékezetében még tisztán élt a régi műhelyek, a nehéz munkakörülmények emléke és a régi, használt gépek helyett jQ újakat szereltek válna kapni. 132.200 forintot jegyeztek, bízva abban, hogy ez sokszorosan megtérül nekik. Nem is kellett sokáig vúrniok. Az ötéves terv első évében a meglepetések sorozata érte őket. örömtől ragyogott a munkások arca, dicsekedve mondották a többi „vasasnak", amerre csak jártak: „Gyönyörű új gépeket kaptunk“ Ezt a mondatot egyre sürűbben ismételhették. Az év végén már öt darab új EU 175/1500 gyártmányú esztergapad állt a műhelyben, amelynek darabja 82 ezer forintba került. A tervköl- csünre jegyzett 132.200 lorint jól kamatozott már az első évben isi Tizennégy új korszerű géppel gyarapodott a nagy szerelőcsarnok, ami a jegyzett összegnek több, mint három és félszeresébe: 470.000 forintba került, Ezt eredményezte gépekben a dolgozók tervkölcsönre adott 132 200törni ia De a Sopiana.gépgyári dolgozók ugvan- ‘úgy, mint az ország többi munkásai, még ennél is többet kaptak. Az élet megváltozott, szebbé, tartalmasabbá vált. Az ötéves terv második évében a fejlődés üteme egyre gyorsult. Az új gépek egyre sűrűbben érkeztek a gyárba, felépült az új fürdő, az új iroda. A Sopiana- gyári dolgozók kölcsöne sokszorosan visszatérőit. Németh Gyula, a gyár DISZ-szervezelének titkára is új gépet kapott. A Szovjetunióból küldték. „Horizonthál“ esztergapad. Mint a rossz emlékre, emlékszik visz- sza a régi gépére, amelyen csak nehéz, megfeszített munkával lehetett dolgozni. Boldogan beszél az új, a szovjet gépről, amely gombnyomásra végez minden munkát. A dolgozók még ma is megállnak egy-egy pillanatra, gyönyörködnek az új esztergapadok munkájában és szinte még most Is csodálatosnak tűnik az, ahogy dolgoznak rajta. Ksepfinr* da a .fordulatul- percenként és a forgács elvi tv a válik le a megmunkált anyagról, a táfJi esztergapadokon ritkán lokozták a íordulatot száznál feljebb. Ezernyi és ezernyi példa mulatja a Sopiana Gépgyárban is, hogy a tervkölcsönre jegyzett forintok a dolgozók munkájának megkönnyítésére, szebb és boldogabb életük megteremtésére lettek fordítva. Az ötéves terv második évében 812 ezer torint értékű új gépet kapott a gyár. Ezek a gépek, a rajtuk készített munkák mezőgazdaságunk, iparunk fejlesztését, a béke megvédését segítik elő. A Sopiana Gépgyár dolgozói az ónba,, nem csak új gépekben, a 620.000 iorintos fürdő és irodaépületben kapták vissza a tervkölbsönre jegyzett forintjaikat, 1hanem a mostani tervkölcsönsorsoláskor is. Sokan vannak a dolgozók között, akik már nyeréményekbői visszakapták azt a pénzt, amit az államnak kölcsönöztek. 132.200 forint tervkölcsönt, 188.500 forint békekölcsönt, összesen 320 700 forintot jegyeztek a gépgyár dolgozói. Ennek az értéknek több, mint hatszorosát. 1 millió 092 ezer 500 forintot kaptak vissza két év alatt. N'-rrr ér telt «■ a tűz óta Négy év alatt a dolgozók tulajdonában épüli, fejlődött korszerű gyárrá a Sopiana. öntudatos dolgozók új gépeken végzik itt a munkát A fejlődés nem áll meg, tovább erősödünk Terveink nagyok, a béke ügyét 'szolgálták A Sopianában is úlabb szerelőcsarnok átképzösmöhely építkezését kezdik meg. A dolgozók kölcsöne ez* a munkát segiti elő. MESTERFALVI GYULA
