Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-14 / 214. szám
Fokozzuk o beetvüités htomét, (Sriünk ess első helyre! PART ÉS PA R Erősödik az oidi pártszervezet — de jobbaa menne a munka, ba a járási pártbizottság több segítséget adna munkájukhoz Kanyargós út vezet a hat-ártól másfél kilóméterre Lévő Old községbe. A szépen meszelt házak, a rendben tartott udvarok, a dolgozók szorgalmát mutatják — az egész község hangulata bizakodást, jó életet tükröz. Egy évvel ezelőtt nem így éltek az oldi dolgozó parasztok. Dolgoztak, de távolabbi célt nem láttak maguk előtt, Baksi József volt ekkor a falu párttitkára, (Azóta kizárták a Pártból.) Nem hallgatott Baksi se a kommunistáit, se a pártonkívülíek szavára. „Én vágyóik itt az atyaisten. Úgy lesz, ahogyan én akarom." így beszélt a dolgozókkal, félvállról, lekezel ve az embereket. A dolgozók féltek tőle. Rajta keresztül nézték a Pártot is. Nem bíztak a Pártban és azt hitték, a Párt mindent úgy akar, mint Baksi. Ex az idő már a múlté az oldjak életében. Megváltozott az élet, megváltozott a dolgozóik viszonya a Párthoz. Tavaly, decemberben Hazai Antal dolgozó parasztot választották párt- titkárnak. Hazai elvtárs egyszerű, szerény ember. Nem tartotta magát különbnek a többi becsületes embereknél. 'Ahogyan elmaradt a fölényes- kedés, elmaradt a parancsolgatás, úgy maradt el a dolgozók félelme is. Nem- osak a párttagok, de a pártonkívüli- ek is egyre gyakrabban jöttek Hazai elvtárshoz. Elmondták problémáikat, segítséget kértek tőle. Hazai elvtárs érezte, hogy bíznak benne az emberek és neki nem szabad visszaélni bizalmukkal. Állandóan foglalkozott a dolgozókkal és a tanács, vagy más tömegszervezeti vonalon dolgozóknak megbízatásokat adott. A népnevelő munkában, kitűnt legjobb dolgoztokat felvették a Pártba tagjelöltnek. A Pártkongresszusra megszervezték az egyes típusú Szabadság tszcs-t, Hazai elvtárssal az élen, a kommunisták elsőnek léptek be. (Azóta III. típusú lett a csoport.) Megszervezték a tszcs-ben a közös vetést, közős betakarítást. Hazai elv- társ állandóan figyelemmel kisérte minden dolgozó paraszt munkáját, érdeklődését a Párt iránt. Mellár Miklós és Dávid Jenő középparasztok többszőr jöttek hozzá kérdésekkel. Érdekelte már őket az egész község ügye, nem úgy, mint azelőtt. Aratásban példamutatóan kitűntek a falu dolgozói előtt. Begyűjtésnél a géptől teljesítették beadásukat. Mindenben követték a Pártot. Mindkettőjüket tagjelöltnek vették fel. Hazai elvtárs nagy örömmel beszél Mostoha Lajos parasztfiatalróL „ö maga jött el hozzám, hogy szeretne tagjelölt lenni Megvitattuk a párttagokkal kérését és felvettük tagjelöltnek. Megérdemli Mostoha elvtárs. Szövetkezeti vonalon igen aktív munkát végez. Aztán ami a legfontosabb: — fiatal és fejlődőképes. Szeretném pártiskolára küldeni, hogy tanuljon. Mindössze négy párttagja volt az oldi pártszervezetnek decemberben. Azóta 14-re emelkedett. így erősödött, fejlődött Hazai elvtárs vezetése alatt. A vezetőségről tisztásra készül a pártszervezet. Az évi beszámolón komoly eredményekről számolhat be Hazai elvtárs. Erre az ünnepélyes taggyűlésre úgy készülnek, hogy minden munkában élen akarnak járni. Hazai elvtárs sok segítséget ad a tanácsnak, a DÉFOSZ-nak, a munkák jó megszervezésében. Az őszi vetéstervük már kész. A népnevelők, dűlőfelelősök is megkapták a feladataikat. „Komoly eredményeket értünk már el eddigi munkáink során. Az őszi munkákban is elsők akarunk lenni" — magyarázza Hazai elvtárs, majd abbahagyja a beszédet, gondolkodik, látszik rajta tovább akarja folytatni, — valami bántja. Nem is tartja magában a szót: „Erősödött pártszervezetünk, szeretik a dolgozók, hallgatnak a pártszervezetre. De azért van hiba is. Beadási tervünket C-vonalon eddig még nem teljesítettük, pedig ezt is teljesíteni kell." Ahhoz, hogy valóban minden vonalon jól menjen a munka, nem elég maga a párttitkár. Old községben nincs pártvezetésig. Egyedül a párttitkár végez minden munkát. Nincs egy vezetőség, aki heiehkint összeülve kiértékelné a munkát és határozatot hozna a feladatok megvalósítására. Hazai elvtárs jogoséin, követelte több esetben már a JB-től, hogy segítsék munkájában és egészítsék ki a vezetőséget. Ez azonban még nem történt meg. Ha a járási pártbizottság több segítséget ad az oldi pártszervezetnek, ha nem egyedül Hazai elvtárs végez minden munkát, valóban elsők lesznek az őszi munkákban is. Horváth Mihály és GIósz József megtudta, milyen szomorú élet van Tito zadmgáiban Válaszul mind a ketten beléptek a tszcs-he Kiskacsán a „Korea” III. típusú ezcs irodája mellett lakik özv. Cup- ►on Jánosné 14 holdas, hatgyermekes Jolgo-zó parasztasszooy. Hat évvel ez lőtt Apatinban laktak, ott cselédked- ek Richárd Ferenc 2f>0 holdas földbirtokon uradalmában. Szálláson leírtak, lolgozniok sokat kellett, fizetősük 700 ^engő volt egy esztendőre. Ezért a vénzért dolgozott az egész család egy Wn keresztül. Mi v.olt ez egy nyolcágú család fenntartásához? Erre az időre nagyon jól emlékszik vissza Cup- onné dolgozó parasztasszony:- Őröljünk, hogy megvan a betevő ía!af <- mondta gyermekeinek, amikor pa- >aszkodíaú arról, hogy nekik nincs uliájuk, nincs cipőjük még arra sem, kogy az iskolába el tudnának menni. Ez volt Cupponék életük röviden felzáróivá. Dolgoztak reggeltől estig és lem tudták, hogy miért, A felszabadulás után a földosztás kor 14 hold főidet és egy szép családi házat kaptak a népi demokráciától Kiskacsán. „Végre magunknak dolgoz• \atunk, nem dirigál többé Richard kálók ispánja, nem lényégét többé úgy, hogy fogja be a száját, mert... — mondta akkor, Cupponné. Kiskassán tavaly alakult meg a tszcs. Cupponné eleinte töprengett. „Mit csináljak. a tszcs-ben való munka nem ilyen öregeknek való már. Hogyan tartom cl c hat gyereket, ha nem „magamnak" dolgozom." Ekkor még nem látta elég tisztán, hogy a tszcs-ben mindenki a végzett munkája után munkaegység arányában részesül a jövedelemből, ezenkívül a 14 hold után még földjáradékot is kap. Persze erről ekkor még nem hallott Cupponné, meg arról sem, hogy a csoportban mindenki olyan munkabeosztást kap, amelyet képességei szerint könnyen el tud végezni. Egy esztendő telt ez azóta, hogy Cupponné tszcs-tag. Száz munkaegysége azt bizonyítja, hogy Cuppon néni „öregsége" ellenére is jól kivette részét a munkából. Lesz is szép jövedelem, a gyerekeknek új ruha, cipő, minden, amire csak szüksége van egy családnak. Egy héttel ezelőtt váratlan vendég érkezeit Cupponékhoz. Egv rongyokba öltözött öreg anyóka kért bebocsájtást. Cuppon néni nyomban nem ismerte fel. Az öregasszonynak elkezdtek csorogni a könnyei, amikor látta, hogy a lánya milyen jó erőben van még. Cupponné édesanyja jött át Jugoszláviából, mert ahogy mesélte, azt nem lehet kibírni, amit a kulákok művelnek a zadrugák Az öregasszonyt beosztották egy nagy tábla föld megművelésére. Kora hajnaltól késő estig kint a földön dolgozott, mert nem akart szembe kerülni a kulákok vad dühével-. De eleget nem tudott tenni. Nem is tehetett, mert, éhesen dolgozni nem lehet, ö pedig csak annyit kapott a zadruga konyháján, hogy éppen éhen nem halt. De ehhez járult még az is, hogy éjjel a padláson, a deszkákon, pihenhetett, mert a szegényeknek más nem jár a fasiszta Tito Jugoszláviájában. Cupponné nem tudta, hogy hogyan vendégelje meg rég nem látott édesanyját- Mikor eléje tette a hófehér kenyeret. az öregasszony szemeiből ismét kicsordultak a könnyek. „Nálatok ilyen is van, én már nem is tudom megmondani, hogy mikor láttam ilyen kenyeret — mondta zokogva az öreg anyóka, aki úgy érezte, hogy végre hazatalált. Másnap a faluból solan felkeresték Cupponné édesanyját. Azoknak is elmesélte, hogy milyen sorsban élnek odaát a dolgozó parasztok. Kíváncsian hallgatták az öregasszonyt Horváth Mihály 10 holdas és Glész József 10 holdas középparasztok is, akiit addig nem tudtak dönteni: Belépjenek-e a tszcs-be ’ családjukkal együtt, vagy sem. Mikor Cupponné édesanyját meghallgatták. Mindketten elhatározták, hogy belépnek a tszcs-be és fokozott erővel harcolnak Cupponnéval együtt a még szebb élet megteremtéséért. H. J. Szépeiméin tudni, lehelek-e párttagjelölt vagy sem? Ahogy olvasom a pártsajtót, azt látom, nogy a pártszervezeteknek mindig komolyabban kell foglalkozniuk az új tagjelöltek nevelésével, Amikor egy-egy ilyen cikket elolvasok, komoly gondolkozásra késztet. Nem tudom megérteni, hogy az én tagjelöltségi kérelmemet miért nem intézték már el, amikor elég erősnek érzem magam ahhoz, hogy a Pártnak tag jelölt je lehessek. Bányászasszony vagyok. Férjem a pécsbányatelepi Ándrás-aknán dolgozik, mint segédvájár. Én a bányakórházban dolgozom, mint takarítónő. Falujáró és népnevelő vagyok. Minden megmozdulásban ott harcolok a kommunisták mellett. Már 1949-ben úgy éreztem, hogy nekem a Pártban van a helyem, a kommunisták mellett. Be is adtam a tagjelöltfelvételi kérelmemet, melyet — 1949 szeptember 2-án — a taggyűlés egyhangúlag el is fogadott. Büszke voltam, hogy a Pártnak tagjelőltje lehetek, örültem, de nem sokáig. Múltak a hónapok, de válasz nem jött, hogy lehetek-e tagjelölt, vagy sem. Bär« mikor találkoztam az akkori párttitkárral, Spirik elvtárssal, az csak mindig megvigasztalt: „Majd megjön a könyvecskéd," Közben Albrecht elvtársnő lett a párttitkár. Annak is nyomban szóltam, sűrítem az ügyemet. Az — ahogy nekem mondta — utána is nézett, de eredménytelenül. Egyszerűen eltűnt a tagjelöltségi kérelmem. Két év óta várom a piros könyvecskét, de hiába. Nem tudom elképzelni, hogy vájjon miért nem kapok választ, amikor öntudatos, becsületes, a Párthoz és a dolgozó néphez hű, elszánt harcosnak érzem magam. Eddig hiába fordultam a pártszervezetünkhöz, csak azt kaptam: „Hát kérje mégegyszer és akkor, majd tagjelölt lehet." T^. dóm biztosan, hogy a Párt nem így vélekedik az ilyen ügy elintézéséről. Hiszem azt, hogy végre elő. kerül a kérelmem, bárhol is van. Tudom, hogy a Párt ebben a kérdésben is segítségemre lesz. Marslcs Józsefné bányászasszony. így akarják behozni lemaradásukat a komlói bányászok Meeryénkben egyedül a komlói bányászok nem tudták teljesíteni legnagyobb ünnepük a bányásznap tisz leletére tett felajánlásukat. Ez nem kis dolog, adósnak maradni az országnak és különösen nem kis dolog éppen a komlóiaknak. Komlót most avatták várossá, ami azt jelenti, Hogy államunk hatalmas beruházásokat fordít Komló fejlesztésére. Szemlátomást nőnek az új utcasorok, épül, szépül megyénk első szocialista városa. És mi ehhez a építéshez netp járulunk úgy hozzá, ahogy azt Pártunk és dolgozó népünk joggal elvárhatná. Nem! Mert még C6ak az előirányzott széntermelésűnket sem teljesítjük. Erről folyt a vita a hét elején Szakács Mihály fejtési brigádjában. „De... hát mi teljesítettük" — vágta rá az egyik idősebb bányász, de Szakács elvtárs nyomban megadta rá a választ: — Az igaz, hogy mi teljesítettük, de ha megnézzük az akna teljesítményét, akkor azt látjuk, hogy még sem teljesítettük. Nem azt mondták, hogy a Szakács-brigád kitett magáért a bányásznap tiszteletére indított versenyben, hanem azt, hogy az egész megye bányaüzemei közül éppen mi. komlóiak nem tartottuk be szavunkat. A többiek is igazat adtak Szakács elvtársnak és nyomban kezdték fejtegetni: Hogyan íehetne kimászni abból a hullámvölgyből, hogyan lehelne lemosni a szégyent. Fel kell éleszteni Í6mé<t a munkavcrsen'y l. Ebben látták a kiutat. Még aznap megszületett a határozat. Kollektíván elhatározták, hogy szeptember elsejétől kezdődően tervelőirányzatukat állandóan túlteljesítik és ezévi tervüket december 2t-re, Sztálin elvtárs születésnapjára befejezik, az év végéig pedig 300 csille szenet termelnek terven felül. Komoly elhatározás volt ez, de nem álltak meg ennél. Nem akarnak úgy járni, mint * bányásznapi versenyben. Megtanulták azt, hogy egy fecske nem csinál nyarat, Ebből a tapasztalatból kiindulva úgy határoztak, hogy az összes szenelő- brigádot kihívják versenyre. így is történt. Másnap reggel röpgyűlésen ismertették terveiket az egész üzem kollektívája előtt. Úgy adták elő a tényeket, mint ahogy elindult a mozgalom fejtésükben. A lelkes megmozdulás komoly visszhangot váltott ki ott nyomban, a röpgyűlés színhelyén. A csapatvezető vájárok azonnal megbeszélték beosztottjaikkal és sorba keresték fel a versenyirodát, hogy bejelentsék: Követjük a Szakács-brigád példáját. Ennek nyomán már tizenegy szenelő-brigád, 241 fővel határozta el, hogy tervét állandóan túlteljesíti. így akarják behozjll lemaradásukat a komlói bányászok. Gábor Balázs üzemi levelező. MINDENNAP NYEREK“ A tervkölcsönkötvcnyek harmadik sorsolásával ismét csapást mértünk az ellenségre. Jól emlékszünk 1949-re, amikor az imperialisták hazai ügynökei aljas híreszteléseket terjesztettek a 400 forinttal hatezret nyert Gyalus Katalin 1950. öss Gábor elvtárs, a Szörényi párUitkárnak nem kellett sokat gyalogolnia, hogy Gyalusékhoz érjen. Éppen csak átvágott a szekérúton, ment két-három lépést leijeié és máris belátott Gyalus Katalin portájára, öss elviárs azonban nem elégedett meg azzal, hogy benézett az alacsony kerítésen. Kitárta a kaput sarkig és be is ment. — Jánapot Unta ! Jobban van.e már? — kérdezte a háziasszonyt. — Hát csak úgy nyavalyáson — válaszolt Gyalusné, — tudja, a tüdőm már nem olyan, amilyennek kellene lennie. — Ej, hat mindig ilyen rosszkedvű... Azt hitlem, hogy a nyeremény kicsit telvidámítja ... Szép pénz az az ezer torint, amit a tervkölcsön hozott/ Ah, elviszi azt a betegség, meg az adó, kevés marad abból idehaza! Dehogy viszi el, hiszen ha ez nem jött volna, akkor egy hízó ara menne el a betegségre, vagy adóra, így pedig az megmarad — nem igaz? . így beszélgetett a párttitkár elvtárs Gyalus Katalin huszholdas kozépparaszttal, míg rátért a tárgyra: ?,°'/,0,ía-e m^T' bogy békekölcsönt jegyez a falu? — Hallottam hát, hogyne hallottam volna . . De tudia, ez a betegség. . Nincs nekünk most arra ... . b>e hát a béke épül ebből a kölcsönből! Uj kór. hazak, uj iskola, villany, meg telefon készül belőle! Hát csak nem akarja, hogy egyedül maga maradjon ki a falu dolgozói közül?! Hát legalább annyit jegyezzen, amennyit a tervko csönön nyert! Hisz maga tudja lea- jobhan hogy az allam visszaíizeti, kamatoson visszafizeti a kölcsönt! Gyalus Kata fontolóra vette a kérdést: . . . .A nagygazdák ugyan azt beszelik, hogy kétszer úgyse lehet nyerni. . Meg azt is hallottam, hogy többször nem is sorsolnak! — Hál csaknem hisz el mindenféle kulákmesét! — oktatta Gyalusáét öss elvtárs. _ Nyugodt lehet: a kötvényéi közül nem csak ezt az egyet húzták ki, hanem ban, a dolgozó, parasztokkal, különö- kihúzzák valamennyit! Még van egy tervkölc’söne, azt sen at olyan öregekkel, akik már nem kihúzhatják akár a legközelebbi sorsolásnál, azután jön bírják úgy a munkát, mint a fiatalok, o békekölcsönsorsoiás... Lesi azt majd az egész iáiul Maga pedig ott szégyenkezik majd húszholdas gazda létére egy kétszázlorintos kötvénnyel... — Hát. jegyzek négyszázat — látta be a párttitkár igazát Gyalusné, — de mondja, tényleg a békét szolgálom ezzel a pénzzel? — Itt a Ucxrm rá, de majd maga is meglátja ... 1951. Az erdőből kivágott tcJefonpóznák már ott hevernek Szörnéyben. A villany, a lény is egyre közelebb kúszik a községhez. Az iskola már tavaly felépült: itt van Szörényben a lelsőtagozat, míg a szomszédfaluba az alsósok járnak. Békésen él, fejlődik a falu. Gyalus István — Gyalusné házas jia, _ hétfőn anyja háza leié sietett. Alig, hogy betette maga mögött a kaput, elkezdte szólítani a házbelieket: Édesanyám, édesanyám! Nyert megint a kötvénye! ötezer forintot nyert! Gyalusné, akit nemrég operállak, egészen elsápadt a jó hírre. — Hát igaza volt öss Gábornak, mégiscsak többször lehet nyerni/ De ötezer forintot... Biztos vagy benne? — Biztos hát! De utánanézhetjük! Fordíthatták a kötvényt jobbra, fordíthatták 'balra, így is, úgy is stimmelt. Annyira, hogy szerdán már a pénzt is kifizették Gyalus Katalinnak. — Most kikúrált öthatja magát édes! — tanácsolta a lánya. — Fizessük inkább mosi ki az adót. aztán több pénzünk marad, ha eladjuk a hízókat! — így vélekedett : térje. Jusson erre is, arra is — határozott Gyalusné. — Az ország pontosan űzetett nekünk, fizessünk mi is pontosan, de az egészség is fontos! — Majd nyerünk c békekölcsönnel is! — mondta Gyalus István, — akkor majd űzetünk arra, amire most nem telik... Gyalusné tiltakozott, — Hát mit gondol«*,más nem akar nyerni, csak mi?! Nyerjen csak más is! — Miközben beszéli, szeretettel simogatta meg a békekölcsönkötvényeket és jól megnézte rajtuk a számokat Biztosa„ emlékezni iog rájuk még húszadikán, a sorsoláskor is. tervkölcsönnel kapcsolatban. A kommunisták és az öntudatos pártonkívüli dolgozók felvették a harcot az ellenség híresztelése ellen. Megértettük dolgozó társainkkal a kölcsön j egy zé# jelentőségét, melynek eredményét ma már minden dolgozó saját maga is látja, amikor körültekint munkahelyén, vagy végig megy az utcán. Ma már kevés azoknak a száma, akik még felülnek az ellenség híreszteléseinek. Minden, ami körülöttünk épült. ■ miénk és ezt még az ellenség sem tudja meghazudtolni. A sok beszédnél világosabban szólnak a tények. Ha csak itt. nálunk az üzemben körültekintünk, akkor azt látjuk, hogy nagyon kévé* azoknak a száma, akik nem kapták vissza duplán az országtól kölcsön adott pénzüket, Én magam is a boldog nyertesek között vagyok. A .legnagyobb nyereményem az volt, hogy a felszabadulás után a szakmámban dolgozhatom. Nagy- nyertes voltam akkor is. amikor munkámmal elértem azt, hogy sztaháno- vista lettem. Minden nap nyerek, amikor valami újat építünk szerte az országban. És duplán nyertem akkor, amikor a kölcsönadott pénzemből is visszakaptam már 100 forintot. l*ozsár András, sztahánovista kesztyűszabás«. Kesztyűgyár. Jelentkezz vasipari tanulónak A vidéki leányokat budapesti otthonokban helyezik cl. Képzect oktatók és nevelők, kitűnő szaktanárok felügyelete alatt sajátíthatok el * vasesztergályos, lakatos, motorszerelő vagy villanyszerelő szakmákat. A munkájukért jó fizetést, munka- és egyenruhát, évente 28 nap fizetett szabadságot kapnak, amit az ország legszebb üdülőiben tölthetnek el. Fiatal leányok, fiatal leányok szülői! A Rákosi Mátyás Müvek valamenv- nvi vasipari tanulójának nevében kérünk benneteket, jöjjön minél több fiatal leány a tanulóműhelyemkbe.
