Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-30 / 228. szám

6

1551 SZEPTEMBER 30

NAPLÓ

Miért maradt ki az iskolából három bári fiatal?

A most megindult tanévben az eddiginél is sokkal magasabb százalékban kerültek munkás- és parasztfiatalok az iskolákba. Elkezdtek tanulni, hogy minél előbb elfoglalhassák helyüket a termelésben, az üzemekben, az iskolák katedráinál és minden vonalon, ahol a szocializmus épül.

Már a nyár folyamán

örömmel és boldogan készültek

az iskolaév kezdetére Auth Antal, Hirsehinger János és Martina János bári tanulók. A pécsi Magasépítési Technikumban jelentkeztek felvételre. Mindhárman diákotthoni elhelyezést, jó ellátást, tanári segítséget kaptak. Még;s •September 13-án eltávoztak az iskolából és a diákotthonból.

Mi volt ennek a hirtelen távozásaink az oka? Az első pillanatban érthetetlennek látszik, 'még akkor is. ha a tanulók ,,indokát" hallgatjuk meg:

Hiányos és kevés volt az étikezés a diákotthonban.

Ez. nem így áll. ez legfeljebb rossz kifogás. A tanulóifjúság bőséges ellátásban részesül, amit legjobban az bizonyít, hogy hétköznap kétfogásos ebédet. reggelit, bőséges vacsorát, vasáma- ponként pedig többször rántottcsirkét kapnak ebédre. De nézzük meg bárme- fl>ik diákotthoni tanulót! Vidám, egészséges, van kedve tanulni, mert mindent megkap, amire egy fejlődő szerveseinek szüksége van.

A távozás okát úgy deríthetjük fel. i ha megnézzük, hogy a tanulók eltávo- ' zásuk után hol helyezkedtek el. Mindhárom eltávozott diák a bári állami gazdaságban dolgozik. Nagy László gazdaságvezető elvtárs vette fel őket. Lehet, hogy a felvételkor még nem tudott arról, hogy ők már beiratkozott tanulók, de erre időben hgyelmezcietlc

öt Kiss István elvtárs, a község párttitkára és Battyánszki György tanácselnök. Figyelmeztetésükre Nagy László elvtárs azt válaszolta, hogy vissza fogja küldeni őket az iskolába. Azonban mindezidáig nem tett semmit. Ma már szeptember 30-a van és a diákok még mindig az állami gazdaságban dolgoznak.

Pedig Nagy László gazdaságvezető elvtársnak is ismernie kell a minisztertanács rendeletét, melyben xpegtilt- ja. hogy tanítási idő alatt beiratkozott diákokat alkalmazzanak a vállalatok. Ez a rendelet a Magyar Közlöny 1951 július 7-i számában, a 696. oldalon, 13711951, szám alatt jelent meg. Ez a rendelet ötezer forint pénzbüntetést helyez kilátásba a tanulókat iskolaidő alatt alkalmazó vállalatvezetők számáNagy elvtárs ennek ellenére mégis elvonja a jövő műszaki értelmiségét a tanulástól. Elfelejti, hogy az ötéves terv során 17.000 áj építőipari technikusra van szükség.

Ezek a fiatalok is építőipari technikusnak készültek. Azonban a csábító keresetért elhagyták az iskolát. Ebben Nagy elvtárs is hibás. Neki már a párttitkár és a tanácselnök elvtárs figyelmeztetése előtt i-s intézkednie kellett volna, hogy a tanulók visszatérjenek iskolájukba. Ezt nem tette. Megfeledkezett arról, hogy népünknek érdeke az. hogy a jövő értelmisége fejlődjék.

Lehet, hogy ezek a tanulók jó munkát végeznek az állami gazdaságban, de ezzel

közel sem használnak annyit,

amennyit mint építésztechnikusok, vagy mint építészmérnökök használnának.

Ma nyílik meg a „Fegyverrel a szabadságért“-képkiállitás

Mi délelőtt 10 őrekor ünnepélyes külsőségek között nyílik meg a f.Fogyverrel a szabadságért"-képkiál- lítás. A képkiállítás gyönyörű reprodukciókat mutat be a magyar nép szabadságküzdelmeiből, néphadseregünk dicsőséges múltjából és jelenéből.

A képkiállitás szoros kapcsolatban van a Néphadsereg Napjával, s annak még ünnepélyesebbé tételét, a dolgozó nép és szabadságunk védője — néphadseregünk közti forró szeretet elmélyítését szolgálja.

A ' SZOT kultúrhelyíségében ' ma megnyíló kiállítás minden bizonnyal az üzemi dolgozók tömeges látogatásaira számíthat.

Can Cen a „Kína lánya" főszereplője

c. film

Természetesen nemcsak Nagy elvtárs hibás. Hibásak a szülők is. Nekik is előnyösebb lenne, ha gyerekeik tovább tanulnának, Ennek ellenére belenyugodtak a gyerekek döntésébe. Vájjon Hirsehinger János, Martina János és Autb Antal szülei elfelejtették azt. hogy milyen volt az életük a múltban? Nem gondoltak arra, hegy milyen nagy kitüntetés az, hogy fiaik továbbtanulhatnak? Ennek ellenére félredobták dolgozó népünk áldozatos segítségét! Ök is felültek annak a kulákmesének, hogy „rosszul élnek" a tanulók. Pedig ha bemennek a diákotthonba, megláthatják, hogy ennek pontosan az ellenkezője igaz.

Kérdezzék meg a nevelőket,

ők szívesen adnak felvilágosítást, hiszen ők is igyekeznek jó szakembereket nevelni és otthonosabbá tenni mind oz iskolát, mind a diákotthont.

Még nem késő! Az iskola még várja a gyerekeket. A nevelői kar szeretettel foglalkozik velük, ha visszatérnek és minden bizonnyal behozzák, majd lemaradásukat. Gondoljanak arra a szülők, hogy gyermekeik három másik ta- nulnivágyó fiataltól vették el a helyet. Ha nem jönnek vissza, ez azt jelenti, hogy három építőipari technikust, vagy mérnököt vontak el az ötéves tervtől! Jól gondolják meg és határozzanak úgy, mint hazájukat szerető, öntudatos emberektől azt dolgozó népünk el Í6 várja!

Farkas István.

,ISMERD MEG AZ ŰJ KÍNA BÉKÉÉRT HARCOLÓ

HŐS NÉPÉT!“

A KÍNAI FILMHÉT

1949 október elején a magasba emelkedett egy tűzvőrős zászló Peking főterén. Egymilliónyi kínai ujjongó ünneplése közben megjelent az emelvényen a kínai nép győzelmeinek atyja: Mao-Ce-Tung és ünnepélyesen emelkedett hangon, bejelentette: MEGSZÜLETETT A KÍNAI NÉP- KÖZTÁRSASÁG! i

Két éve történt. Véres harcokon át vezetett az út idáig s azóta a szenvedések évezredei után egy boldogabb, jobb korszak köszöntött a kínai népre. A Kínai Népköztársaság ma a Szovjetunió után a béketábor legerősebb oszlopa. Az egész béke szerető világ csodálata és szeretete sugárzik a felé a 475 milliós nép felé, amely lerázta magáról a japán hódítókat, a zsákmányra éhes amerikai imperialistákat és ma önkéntesei fegyveresen segítik a szabadságát védő Korea népét. Hatalmas eredményeket értek el az építés területén. A magyar dolgozók érdeklődéssel fordulnak az új Kína felé. Százezrek nézték meg az új Kína kiállítást, százezrek gyönyörködtek a kínai irodalom remekeiben.

Még mindig úgy érezzük azonban, hogy keveset tudunk a kínai népről. Ez az egyik oka annak, hogy a Kínai Népköztársaság kikiáltásának második évfordulóján megrendezik a KÍNAI FILMHETET, Ezen a kínai filmművészet legkiválóbb alkotásai kerülnek bemutatásra. Elénk tárják a kínai nép múltbeli elnyomatását, hősi harcait és mai építő lendületét.

A Filmhét legnagyobb eseménve a KÍNA LÁNYA című hatalmas filmalkotás. Cselekménye a japánellenes háború éveiben játszódik. Egyszerű parasztasszony a film főhőse. A japánok vadállati módon meggyilkolják férjét. Az asszonyt kétségbeesése és férte gyilkosai elleni gyűlölete a Néphadsereg táborába vezeti. Hogyan válik az elkeseredett, ösztönösen küzdő asszonyból a hadsereg bátor katonáia, hogyan edzi őt olyan vaskeménnyé a Párt. hogy utolsó csepp véréig kész harcolni hazáiéért! erről szól ez a csodálatos film. Méltán kapta a tavalyi Karlovy-Vary-i íílmversenyen az egyik legnagyobb kitüntetést: a „Szabadságért vívott harc" díját.

A csodálatos szép, ragyogó színes, magyarul beszélő kínai filmet a Kossuth filmszínház játsza október ötödikéig. Minden dolgozónak annál is inkább látnia kell a Kínai Fimhét ünnepi filmjét, a „Kína lányá‘‘-t, hiszen a Kínai Filmhét nem csupán kiemelkedő kulturális esemény, hanem a kínai és magvar nép barátságának harcos megnyilvánulása is.

:il i^HIÁ^BEI^ILUTUT!!

■ i ii L’, bocsájtotta ki a

Az elmúlt héten Pécsi Nemzeti

Színház 12 előadásra szóló bérleti felhívását. A 12 előadás között olyan kitűnő darabok szerepelnek, mint Miljutyin Sztálin-díjas zeneszerző „Szibériai Rapszódia" című nagyoperettje, melyben a pécsi dolgozók megismerhetik a színház új énekes primadonnáját, Kovács Annit, viszontláthatják Borvető Jánost és Szabó Samut. A darab bemutatja, hogy ma a nép és a művészet mennyire összeforrott, Ezután a „Titkos Háborút" nézheti meg a közönség, mely izgalmas fordulatokban bővelkedve mutatja be azt a harcot, melyet a szocialista ember folytat ellenséges kártevők, gyilkosok ellen.

.. , .... közül kiemelKíasszikus Arabjaink ked& schm«

„Ármány és Szerelem" című darabja, amelyet vendégrendezőként a Nemzeti Színház Kossuth-díjas rendezője: Getlért Endre készít elő. A főbb szerepeket Szendrő József, Gordon Zsuzsa, Somló Ferenc, és Mester János játssza.

Az új magyar fiatal (rókát Majos Ottó képviseli műsorunkban. „Határszélen" című darabjával. Egészséges humora, időszerű mondanivalója különösen helyi problémáink megoldásához nyújt értékes segítséget. Bemutatásra kerül még az évad folyamán Mikszáth, Szücs-Vince Ottó: „Farkas a Havason" c. nagyoperettje, továbbá lengyel szerző Budapesten nagy sikert aratott vígjátéka, a „Klementina asszony szalonja“, Lehár „Luxemburg grófja", Davidson a fiatalság derűjét árasztó vígjátéka, „Harmadévesek", Sárközi-Mikiszáth „Szelistyei Asszonyok" c. nagyoperettje és a már klasszikus Offenbach mű, az „Orfeusz az alvilágban".

.... , program elA gazdag es színvonalas lenére bár a bérletezés kezdetén vagyunk és komoly eredményeink vannak — még nem olyan széleskörű az agitáció, amilyennek lennie kellene. Ennek a bérleti akciónak az a célja, hogy az üzemi dolgozók minél nagyobb százalékát kapcsolja be abba a kedvezménnyel járó színházlátogatásba, amelyet a 35 százalék jelent. Azért erre az akcióra hívjuk fel döntően a figyelmet, mert a színházi évadban ez biztosítja a legnagyobb kedvezményt a dolgozóknak.

Ma már a színházbérlet nem luk- szus, hanem mindennapi szükséglet, hisz tudjuk jól, hogy csak „kiművelt emberfők sokaságával" építhetjük fel szocialista hazánkat. A színház is ma már ennek az építésnek a szolgálatában áll, mert színdarabjaival

szórakoztatva nevel, utat mutat, kritikát mond a hibák felett és tanít.

Tapasztáléiból IiidjuV, hatása " van

a mindennapi életre a művészetnek. Gondoljunk csak a jól bevált csasz* tuskákra, vagy a színház életéből egv-két példára: Mágocs községben a Mélyszántás előadása útán a termelőszövetkezeti mozgalom hatalmas lendülettel tört előre, vagy a „Tar- tuffe" előadása után Alsószentmár- ton községben az álszent reakciós pap leváltását.

Mit bizonyít ez? Azt, hogy a mindennapi kérdésekkel foglalkozó színdarab növeli éberségünket, tágítja látókörünket, segít az új társadalom felépítésében.

A színház darabjai tünket ábrázoló

ootímista müvek, amelvek éoülő szocializmusunk problémáival foglalkoz-. nak,

A kitűnő műsor, prózai és operett társulatunk megerősítése biztosíték arra, hogy a tavaly elért művészi sikereket az idei évadban fokozni tudjuk. Minden pécsi színházba járó tudja, hogy a budapesti „vidéki színházi héten" a Pécsi Nemzeti Színház a legjobb színháznak bizonyult.

Pécsi Nemzeti Színház titkársága

Szép napsütötte vasárnap délután volt. Úgy sütött a nap, hogy májusban sem különben. Pedig már szeptember vége van. Az emberek az utcákon tolongtak, terek padjain üldögéltek vagy a Mecsekre siettek. Úgy gondolták, raktároznak egy kicsit a fényből, a nap meleg, jóleső cirógatásából.

E, a szép Idő csalt ki engem is, meg évfolyamtársnőmet: Mohai Hildát. A dolog úgy történt, hogy sokat beszéltem neki a bányáról, a bányászokról, az életükről s ö kiváncsi lett. Kért, hogy menjünk ki a bányászok közé, szeretné megismerni őkel. Igaz. hogy én a salgótarjáni bányászokat ismerem. ott gyerckeskcdtem, ott nőttem fel is csak most kerültem ide, a pécsi egyetemre, de az nem tesz semmit, örültem kérésének, hisz úgy is ki akartam menni egyszer, valamelyik bányatelepre.

A Széchenyi-téren autóbuszba ültünk és már robogtunk is Pécs-Sza- bolcs felé. Hátunk mögött két fiatalember beszélgetett. Felfigyeltünk rájuk. Hamar megtudtuk, hogy szakérettségis hallgatók, tanulmányaikról beszélgettek. Hildára néztem. összemosolyogtunk, Hogyne, hózen ezek voltak a mi tavalyi problémáink. Igen. a tavalyiak, amikor még szakérettségisek voltunk és év elején küzdöttünk a szellemi munka nehézségeivel. Nem akartam szólni, de mikor a Hú nagyot sóhajtva megjegyezte, hogy a csillét könnyebb tologatni, mint tanulni, odafordultam hozzájuk:

— Ugyanezt mondta Rácz Jóska, mig Bordás Sanyi is Debrecenben tavaly, aztán most mégis itt vannak. Nem kell mindjárt begyulladni!

Mikor megtudták, hogy mi is szakérettségisek voltunk, hamar összeba- "ö.t koztunk. Kérték, hogy meséljünk nekik az elmúlt esztendőről. Mi szi- '■JW teljesítettük kérésüket. Szabolcs V'é némultam csak el, orromat úgy nh,nyomtam az ablakhoz, m!nt hajda- ' ’ben a fényes kirakatok hideg üvegé- 'VI és bámultam kifelé. Az út mentén

„ERŐSÖDNÜNK KELL, ERŐSÖDÜNK IS"

baloldalt egyforma, szép házak sorakoztak— Az új bányászlakások — magyarázta néma kérdésemre az egyik fiú — Itt is olyanok lesznek nemsokára —. mutatott aztán jobbra, ahol gerendák. homokhegyek, meg téglarakások szaladtak el mellettünk. Közben megérkeztünk a fehérhegyi megállóhoz. Le szálltunk. Az autóbusz új barátainkkal tovább robogott.

— Hát most merre menjünk.? — néztünk össze, majd elindultunk a többiek után. a Tolbuchin úton, ahol sokan sétáltak. Zeneszó ütötte meg a fülünket s mi arra mentünk. A Hősök terére érve leültünk egy padra. .4 tér salakos részén gyerekek labdáztak. Mikor elhallgatott a zene. a rádióbemondó hangja csendült fel:

— Híreket mondunk.

Ekkor nagybajuszú öreg bácsi köszönt ránk és ült le mellénk. Ráncos arcából fiatalosan csillogott a szeme. Pipát húzott elő zsebéből és tömöget- ni kezdte, miközben erősen figyelte a rádiót — én meg őt. Ajka néma mozgásából láttam, hogy egyetlen szót sem akar elmulasztani, együtt mond minden szót ti rádióival. A hírmagyarázó Titoékról, az amerikaiakról beszéli.

— Gazemberek! — motyogta az öreg. Pipáját kivette a szájából és hegyeset. köpött.

— Bizony azok! Orvul meggyilkolják a mi határőreinket, — bizonyítottam neki és ezzel már barátok is lettünk. Az öregből lassan indult a szó. Elmondta, hogy 36 ével dolgozott a bányánál, most már nyugdíjas, csendben, bekében szeretné leélni hátralévő éveit. Fiáról is szólt, aki most költözött, új lakásba, majd a háborúról kezdett beszélni:

~~ Bizony, ott voltam én fiam az olasz fronton, Isonzónál, kemény napok voltak azok. Aztán mindrgi úgy csináltunk, hogy ha az ellénség támadni akart, rrA is erősítettünk, felkészültünk rá,

Pipájából bodor füstöt eregetett, mintha az idő ködét akarná vele jelképezni. Kicsit értelmetlenül nézhettem az öregre, meri felém fordult és megismételte:

— Igen, igen! Felkészültünk a támadásra, erősít ettünk.

— Most is készen, erősen kell állnunk, hiszen tudja, a déli határon. Figyeljen csak ide... — itt megakadtam, mert nem tudtam az öreg nevét.

— Pista bácsi, csak szólítson fiam Pista bácsinak. Az vagyok én mindenkinek — segített ki mosolyogva. Megköszöntem a-segítséget, majd folytattam:

fi

tereljen ide Pista bácsi. Erősödnünk kell, erősödünk is. Gyárakat. üzemeket építünk, Dunapentelét, tiszalöki erőművet és új lakásokat mindenfelé. A villanyvezetékek mint vérerek futnak széjjel az országban. Aztán tudja-e, hogy honnan erősödünk?

Az öreg pipájának füstje mögül kérdőn nézett rám, de nem szólt semmit. Válaszolni akartam, de Hilda, aki egy szőke kisleánnyal játszadozott, most odafigyelt, és megelőzött.

— Magunk erősitjük magunkat, ez ám a valami.

— Úgy láttam, hogy■ most meg a: öreg néz ránk értetlenül, mint. aki nemigen érti a dolgot, hát én folytattam l ovább.

— A tcrvkölcsönncl, meg a békekölcsönnel.

— Az csak 'annak jó. aki nyer, ■— makacsolta meg magát az öreg.

— A békekölcsönön mindenki nyer — feleltem —, minden becsületes magyar ember, csak azok nem. Titoék — s mutatóujjammal délfelé böktem. — Kölcsön adjuk pénzünket az államnak. hogy gyár legyen belőle, ház, kombájn, meg minden, ami kell. Éppen Pista bácsi mondta az előbb, hogyha az ellenség támadni akar, fel kell készülni rá, erősíteni kell. A maga derűs, nyugodt öregségét, unokájának csengő kacagását védjük és jövőnket építjük a békekölcsönnel.

Az öreg megcsóválta a fejét:

— A mi családunkban senki sem nyert, pedig sokat jegyeztünk.

— Azt mondja Pista bácsi, hogy nem nyertek, hát az semmi, hogy fia új lakásba költözött? Meg maga is vette bizonyára hasznát?

— Hál nem mondom, Hévizén voltam a nyáron két hétig, meg a nagyobbik unokám ösztöndíjjal tanul a pécsi egyetemen.

Az öreg szótlanul ült egy darabig, pipájával babrált, ránk nézett, majd felsóhajtott': Hej ha nekünk fiatalkorunkban ilyen sorunk lett volna, mint a mai fiataloknak — vállon veregetett, majd folytatta:

— Azf gondolták ügye, hogy érteiden vagyok. — hunyorított ránk — pedig értettem én mindent az első perctől kezdve, lEllgatom mindennap a rádiói csak arra voltam kiváncsi, hogy maguk értik-c? Ugylátom, nagyon is jól értik. Tudnak azért még az öregek is valamit, ha udvarolni nem is... — nevetett Hildára az öreg. Szemesarká- bán ráncba szalad arcbőre, szeme mélyén, pedig ott csillogóit hetven esztendejének egészséges derűje.

/V

1 ~ em féltem én Pista bácsit, hisz mindjárt elcsábít engem is, különösen ha ilyen szépen pedri a bajszát, mint most, — szólalt meg Hilda.

— Az öreg nagyon kedvelhette bajszát, mert a dicséretre arcának minden barázdája mosolygott, és pipájából olyan vidáman eregette a bodor füst- felhőt. hogy öröm volt nézni.

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Hilda kabátom csücskét rángatja.

— Gyere Jóska, menjünk, mert hü- vösödik.

Akkor nettem csak észre, hogy már lassan esteledni kezdett,. Elbúcsúztunk az öregtől és ballagtunk az autóbusz- megálló felé. Mikor felszálltunk; egy néni ült le velünk szemben. Mi az öregről beszélgettünk.

— Iflintha csak nagyapámat

láttam volna, — jegyeztem meg. A néni fiilét. csak a ..nagyapa" szó üthette meg, mert ránk nevetett.

— A nagyapánál voltak? Ugye maguk még nem régi házasok? No, de ilyent kérdezni, hisz egész fiatalok. Hej mikor mi esküdtünk,.. tudják az én férjem... — és itt elkezdett beszélni böbeszédüen a férjéről, még mielőtt közbe szólhattunk volna. Meg sem várta a válaszunkat. elkönyvelt bennünket házasoknak. Eddig nem is lelt volna baj, mosolyogtunk az eseten, de amikor a néni kedvességéig odáig ment, hogy a gyermekfürösztés technikai részleteit kezdte ismertetni. Hilda elvörösödött.. Én alig bírtam visszatartani nevetésemet. Még bizonygattam is a néninek, amiért aztán kaptam a fejemre. miután leszálltunk a buszról.

— Maid adok én neked. Nagyapa! Gyermekfürösztés! Hát még mit nem?

Tréfásan mentegetőztem, hogy a néni úgy beszélt, mint a vizfolvás. nem lehetett megállítani, majd komolyan folytat! am.

Azt meg. hoay a nagynoánk, nem is mondta rosszul a néni Miért, nem lehetne a mi nagyapánk Pisla bácsi, hisz olyan kedves volt ősz bajszával, ráncos arcával, öreg, bölcs mosolyával.

— Nem mondom, hogy nem volt kedves az öreg. de miért nem mutattál nekem egy csinos bánvászgyerck"t, rév igazi fiatal bányászt? — ivódott Hilda.

— Bánvászgyereket? Itt vagyok én,

— tréfálkoztam, majd tovább fűztem.

— Most már találsz bányászt az egyetemen is, nem kell utaznod sem.

Mosolyogva mcgszorilottnk egymás kezét és elvegyültünk a Kossutlvutea vasárnapesti forgatagában.

BORSOS JÓZSEF l. ó. joghallgató.