Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-30 / 228. szám
Dolgozó parasztok, jegyezzetek békekölcsönt, minden kötvénnyel nyerni Fehet! PÁR1 ÉS PÁRT ÉP 11 ÉS * Á Pécsi Bőrgyár üzemrészeiben verseny folyik a békék öicsönjegyzés jobb eredményeiért A Pécsi Bőrgyár a békekölcsön jegyzésében a példamutató üzemek közé tartozik. Az egy főre eső jegyzési átlaguk jóval meghaladja a hatszáz forintot. Ez az eredmény, amire a gyár minden dolgozója, — aki résztvett a jegyzésben, — büszke lehet, elsősorban a pártszervezet és a tömegszervezetek népnevelőinek az érdeme. Az ő példamutató jegyzésük, felvilágosító munkájuk nyomán születtek meg a 800, 1GG0 forintos, meg az ennél is magasabb jegyzések. A népnevelők alaposan felkészülve, jó agitációs érvekkel fel- . szerelve indultak ki 27-én kora reggel a műhelyekbe a dolgozók '* * közé, éppen eiért fogadták őket mindenütt örömmel. A békekölcsön jegyzés első napját ünneppé varázsolták a népnevelők. Éjszaka, miután értesültek a minisztertanács felhívásáról, megkezdték a gyár feldíszítését. Minden műhelyben, az udvaron, a nagykapu felett elhelyezték a kölcsönjegvzésre felhívó plakátokat, a raktár oldalára a ver- ■senytáblát, ami most már a bőrgyárban szinté nélkülözhetetlen, bármilyen megmozdulásról is van szó. A • jegyzés első napján reggel öt órakor már ott szorongtak a népnevelők, párttagok és pájrtonkívüliek á pártirodában, alig várták, hogy ők elsőnek aláírhassák a jegvzésgyüj.tési ívét. és mehessek azután ki a műhelyekbe. .A lelkesedés a műhelyekben sem volt kisebb, mint a népnevelők között. Már az első órákban megszülettek a szép eredmények. Molnár János asztalos, az elsők között jegyezte le az ötszáz forintját. A tíztagú családjának a békéjére gondolt, amikor aláírta az ivet. Az ifik között megindult a versengés, ki jegyez többet, amikor szétfutott a híre a műhelyekben, -hogy Szabó elvtárs, DISZ-titkár 1000 forintos jegyzéssel mutatott példát a fiataloknak. Itt mutatkozott meg igazán, milyen előnye van a népnevelőknek, ha pontosan kidolgozott, helyi érvekkel agitálhat. Érdemes volt a pártszerve-i zet vezetőségének kidolgozni külön- küfön műhelyenként, mit kapott és nrit vár a gyár az ötéves tervtől. Brüll elvtárs, Bagi Barnabisné. és Juronovics Anna nemcsak a példamutató jegyzéseikkel agitáltak , a meszes műhely dolgozói között, hanem részletesen elmondták azt js, hogy a gyár eddig sokszorosan kapta vissza beruházásokban, új épületekben, gé pekben azt az összeget, amit a terv- !• ölesönön és a békekölcsönön jegyezlek a dolgozók. A meszes műhely ebből 300 ezer forint értékű új gépeket. új meszező hordókat és még sok más szerszámot kapott, ami most könnyebbé teszi a meszesi munkát. De elmondták azt is, mit kap a műhely még 1954-ig. Jövő ilyenkor nem kell már az ebédünket a vizes, és nem is éppen illatos műhelyben elfogyasztani, — magyarázták a dolgozóknak, — mert felépül már az új ebédlőnk. Erre hiába vártunk annyi sok évig, amíg a Róth „méltóságos úr" volt a gyúr gazdája. Tőle nem is kaptunk volna soha ebédlőt. Neki a saját zsebe előrébbvaló volt, mint a munkás egészsége, A dolgozók államában azonban az ember a legfőbb érték. Ezért kapjuk meg majd az kiöntő haspeleket is. Nem kell többé a vizes, nehéz bőröket horoggal ki- huzgálni a hordókból, könnyűszerrel kezeljük majd az önkiöntő hordókat. Az ilyen szóból persze könnyen megértik a munkások, hogy érdekük a tervünket támogatni. Szívesen is jegyeztek. Az éhnunkásók, Pataki Jenő elvtárs, Gergely József elvtárs elsőnek jegyezték le 90<J forintjukat. Utánuk jöttek azután a többiek. A legjobb agitátorok közé tartoztak kétségkívül a kertvárosi úttörők is. ők „patronálják" a Bőrgyárat. Már az- első nap délfelé megjelentek vidám nótaszóval, kezükben virággal, Amit a népnevelők mondanak cigarettával, amivel a jegyzésben élenjáró dolgozókat ajándékozták meg. Vidus Mihállyal, ahogy mondani szokták, „verebet lehetett volna fogatni", amikor a kispajtásoktól átvette az ajándék cigarettát. Azóta is tpindennapi látogatók a kispajtások. Lelkesítik, felvidítják a dolgozókat. A népnevelők közé bevonták azokat is, akik h legutóbbi sorsoláson a szerencsés nyerők között voltak. Palotai Ottó, a lakatosműhelyben, 1000 forintot nyert a békekölcsönön, most is jegyzett 800 forintot, ő tudja a legjobban bebizonyítani, hogy tízszeresen is kamatozik a kölcsön. Ezért sokan követték a példáját, ezt mutatja az, hogy a lakatosműhelyben 700 forintot is meghaladja az egy főre eső átlag. A műhelyek között egyébként is komoly verseny folyik az elsőségért, hétfőn értékelik majd pontosan, kié az elsőség. A két legjobb műhelyt dfszes oklevéléi tüntetik ki. Már készíti őket a festő. A fehér papírra gyárakat, lakóházakat festett. Ezek fölé nyújtja ki védöleg izmos karját a kép szélén a bőrköté- nyes munkás. Épp így védik a bőrgyári munkások is épülő gyárukat, lakásaikat, családjukat a háború ellen, a Második Békekölcsön-jegyzésükkel. Jegyeznünk hazánk e 4 A Második Békekölcsön jegyzésére kibocsájtott felhívás a magyar dolgozók táborában lelkes fogadtatásra talált. Lelkesen fogadták dolgozóink a kölcsön hírét, hiszen az elmúlt két év alatt beigazolódott, hogy Pártunk ígéretei élő valóssággá válnak, hogy a kölcsön a sokféle juttatáson, az életszínvonal emelkedésén, az épülő gyárakon és erőműveken kívül kamatosán megtérül a rendszeresen megtartott sorsolásokon. A dolgozók által adott forintok nem a kizsákmányolást szolgálják, nem a kiváltságosoknak és tőkéseknek javítják az életét, hanem a dolgozó nép életét, szocializmusunk építését, hatalmas beruházásainkat, emelkedő életszínvonalunkat segítik elő. Ezeket a beruházásokat valamennyien saját szemünkkel láthatjuk. Valamennyien meggyőződhetünk róla, hogy a Dunai Vasmű, az Inotai Erőmű, a komloi új város, a napköziotthonok, a gépállohé k eb ölesön t FŐsítésére mások, kultúrházak százai nem ígéretek, hanem megvalósult tervei a békének. Nem nevezheti magát igaz hazafinak az, akinek hazája sorsa közömbös, aki felszabadult hazánkat a háborús gyújtogatok, a véreskezű imperialisták prédájául hagyná odavetni. Minden hazáját szerető, öntudatos dolgozónak csak. egy akarata lehet: a béke. Hogy valóban béke legyen, hogy a szovjet katonák harcai árán ajándékba kapott szabadságunkat megvédhessük, hogy fejlődhessünk, hogy gyarapodhassunk, az kell, hogy áldozatkészen, erőnkhöz mérten álljunk forintjainkkal is a béke megvédése mellé. Minden forintunkkal- a béketábort erősítjük, így magunknak, családunknak és hazánknak ügyét szolgáljuk. Jegyezzünk békekölcsönt a magunk erősítésére, az ellenség gyengítésére! Szilágyi Ferenc 73. sz. Tröszt csoportvezető. Molnár László vájár a nagymányo- ki szénbányában, ö is egyike azoknak a népnevelőknek, akik a .saját példamutatásukkal buzdítják a bánya többi dolgozóit arra, hogy minél több kölcsönnel segítsék egyre szépülő, fej- lődö országunkat. 27-én, amikor 1200 ioríntot jegyzett a következőket mondotta el. Én már nyertem a kölcsön- sorsoláskor és nagyon jól tudom, hogy ezt a pénzt elsősorban magamnak és a családomnak jegyzem. A múltban abból a csekély fizetésből, amit kerestem 16 pengőt vontak le hadfel- szere'ésj adóra anélkül, hogy engem megkérdeztek volna. Akkor az a pénz a háborúra, az emberek pusztítására szolgált. A most jegyzett forintok a békés családi életet, a béke megszilárdítását jelentik. * A komlói Magasépítési Vállalatnál sokan dolgoznak németajkú munkások. őket vette pártfogásába Leisz Katalin. Németnyelvű röplapot szerkesztett. Leírta benne, milyen is volt régen a német anyanyelvűék élete. Lenézték őket, „buta sváboknak“ csúfolták. Most azonban már egyenlő jogaik vannak, mint a magyar anya- nyelvűeknek. Leisz Katalin is mostanában tanulhatta ki a kőműves szak. mát, és már helyettes munkavezető, párttag, mindenki megbecsüli jó munkáját. » • Vince lstvánnénak is teljesült a régi vágya, már az öléves terv e'ső évében. Már kislány korában szinte húzta valami a beremendi cementgyár télé. — Beremenden laktak akkor is. Égető szeretett volna lenni. Azt tartotta a legszebb munkának. De, amikor ö még gyermek volt, a gyár kapuján mindig csak az a tábla lógott: munkásokat nem veszünk tel. Télen meg nem is füstöltek a magasbanyúló kéményei, — á'lt a gyár. Most már ilyen nem fordul elő. Télen, nyáron dolgozik a gyár. De benne dolgozik már Vince Istvánná is. Jó égető, megkeres még havonta 600 Ioríntot is. A lérje, Vince István, aki örökéletében kubikos volt, szintén elérte a célját. Művezetői iskolára küldték. tanulhat. A Vince-családnak ezt. adta az ötéves terv — eddig. Vincéné 600 íorintot adott a tervnek, — a békekölcsön- jegyzéskor. * A békekölcsön-jegyzés lelkes nép. nevelői között ott vannak az első sorokban a békebizottságok tagjai is, meggyőző szavukkal mozgósítják a dolgozókat a békekölcsön jegyzésére, a béke védelmére. Ambrus Mátyásné, a7 újpetrei béke. bizottság tagja. Férjével együtt a tszcs-ben dolgozik. Ö mindenkinek elmondja azt, hogy a múltban mindig más cselédjei voltak, most pedig felszabadultan, jól élnék a csoportban. A' férjét még mezőgazdasági szakiskolára is elküldték, ahol 14 hónapig tanult, agronómus lesz majd a csoportban. kiszámította, hogy ezidő alatt államunk körülbe'ül 30 ezer forintot költött a férjére, azzal, hogv biztosi, totfa a nyugodt tanulását. Ezért jegyzett Ambrusné ezer forint békekölcsönt. , , * —r* T—r-n—■ Bozsánovics Mihály szalántai pár. tonkívüli délszláv népnevelő elsősorban saját példamutatásával agitál: 400 forintot jegyzett, édesanyjával közösen müveit öt hold földje után. Bozsánovics Mihály a hozzá beosztott hégv családnál összesen 3000 forintot jegyeztetett. Személyes példamutatá- sán kívül ezt az eredményt úgy érte el. hogy elmondta milyen sora volt néphadseregünknél. Elmondta, milyen nagv megbecsülésben volt része, nem úgy, mint sok szalántainak a Horthy- hadseregben. — Még a honvédségnél megfogadtam — mondta Bozsánovics Mihály, — hogy itthon is részivé szék minden harcban, hogy a békét védjem., hogy néphadseregünket segítsem. * Néphadseregünk katonái is kiveszik részüket a békekölcsön jagyzésgyüj- tésiből. Vas Lajos palkonyai dolgozó paraszt gyereke, most már alhadnagy. Jelenleg szabadságideje alatt otthon van a falujában. Nam tölti tétlenül az idejét. Sorra felkeresi azokat a gazdákat, akiknek a fiuk katona. Elmondja nekik, hogyan lett belőle és a többi parasztfiatalokból tiszt. Tőle megtanulhatják a dolgozó parasztok, milyen szép jövő vár a katonaijukra. A pécsváradi járás vezet az őszi munkákban Járásaink egymással versenyezve végzik az őszi mezőgazdasági munkálatokat. Az eddigi eredmények alapján a következő sorrend alakult ki: 1. pécsváradi járás 17, 2. szigetvári járás 12, 3. komlói járás 12, 4. sellyei járás 11.5, 5. mohácsi járás 10.8, 6. villányi járás 10.5, 7. Mohács város 9.8, 8. pécsi járás 9.7, 9. sásdi járás 8.8, 10 siklósi járás 8.8 százalékkaL Élenjáró községek az őszi munkák végzésében: Boly 35.6, Véménd 33, Köblény 30 százalékkal. Elmaradt községek: Boda, Bük- kösd, Gorica, Belvárdgyula, Bere- jnend, Bcrkesd. Ezek a községek a betakarításban is lemaradtak, az öczi munkához pedig még hozzá sem kezdtek. Sürgősen hozzák be a lema radást, mert egész megyénk eredményét hátráltatjálk. A* ív índ/ird«! termelőszövetkezet tagjai valósággal megszánták a répaföldet. A csata mád ét ól a kukoricáig — és ez jó széles terület — hajladozó asszonyok, férfiak szedték a nágyranőtt, fehérhúsú cukorrépát, högy lenyakazva, hegyétől megszabadítva kupacokba rakják. A fogatok is sűrűn jártak a rópaföld és a raktár között, üresen jöttek és tetézve rakva, nyögő szekérderékkal hajtottak vissza Az egyik kocsi kereke nem is bírta a megerőltetést: eltörött. Úgy maradt a kocsi fé'oldalra billenve, miközben Papincsák Pál, a kocsis hossz úrap$tt szakállát cjjörzsölte: — No, ez aztán elbánt velem! Mintha csak a jósors hozta volna, ekkor jelent meg a tábla végében Bárácz István elvtárs, a tsz elnöke. — De jó, hogy jössz — fogadta örömmel Papincsák Pál — éppen mos'- ment szét ez a nyavalyás kerék! Nincs itt semmi baj — fogta m tris a kiszolgált kereket flárác- 1st- ván. — hozok hazulról azonnal egy másikat, aztán közösen beszereljük! • T?V is történt. Már ott volt a ko- r- mellett az ép kerék, már görnyedtek is föléje, hogy a helyére tegyék, mikor megszólalt egy ismerős hang a fiilük melleit: — Hát mennyi répátok lesz az idén? Szabadság, alhadnagy bajtársi — ö . ueg Bárácz elvtárs a halogatónak Lesz idén répa annyi, hogY nem is bírják a szekerek! Kétszer, háromszor annyi is terem, mint tavaly. ~ Tavaly . . Tavaly ilyenkor még jóval hátrább tartottatok, mint az idén — emlékezett vissza az alhad- nagy bajtárs, — Emlékszem, novemberben szedtétek a cukorrépát, azt a keveset, ami termett, a kukorica pedig még januárban is kinn húsúit a tóidéként — Hát ez igazi De akkor még a ITT MINDEN DOLGOZD HATAROR I kulák dirigált a csoportban ... A ti } segítségetek eredménye, hogv ma már valójában a miénk a termelőszövetkezet! Egy évvel ezelőtt bizony még a kulákok dirigáltak a Sarló Kalapács termelőcsoportban. Bárácz elvtárs iskolán volt, a vezetést pedig Rüll János kulák vette át. De ott voltak me'lette a Mór testvérek, a cséplő- gépes Olácsi Imre is és ott ártottak, ahol csak tudtak. — Tönkremennek a birkáitok, elhanyagoljátok őket! — figyelmeztette az alhadnagy bajtárs nem egyszer Rüll kulákot. — Tönkremennek hát, nem való a csoportnak birka, nem ért Hl senki .a kezeléséhez! •— válaszolta, a kulák. Persze a többi kulák is uszított a munkafegyelem, a csoport ellen, Per- ge csendőr például éppen a cukorrépa- szedésnél akart galibát csinálni: Nem érdemes a répaszedéssel vesződni. csak ázunk, fázunk, de nem lesz teteje a munkánknak! Alig várta már a csoport sorsát érdeklődéssel és szeretettel figyelő alhadnagy bajtárs, hogy megjöjjön az iskoláról Bárácz elvtárs. a tszcs elnöke. Ahogy megjött, mindjárt, mellének szegezte kérdést: — Tudod-e, hogy ki ez a Rüll János? — Hát'hogyne tudnám! Csoporttag. engem helyettesített, míg odayoltam! — Szóval nem tudod, hogv ki! Hát én megmondom: kutak! Cse’édekei tartott, embereket zsákmányolt ki, most pedig szét akarta bomlasztani a csoportot. Persze ezt te nem tudhattad, mert csak tavaly jöttél ide, nem ismerted a tagokat... Mi azonban utánanéztünk őke'mének! * 1951 február nyolcadika volt a n-.gy nap. Ekkor tisztították meg a bajtársak figyelmeztetése után a csoportot az ellenségtől. Úgy emlékszik erre a napra minden csoporttag. mintha krétával írva állna előtte. Nem is csoda, hiszen ekkor fordult az élet jóra a Sarló Kalapács termeiőcsopcrt- ban. Ahogy Bárácz elvtárs végignéz a kövér répákból rr.kot* gúlákon, megismétli: „A H segítségetek eredmérye, hogy idén már ISO mázsa cukor'coa termett egy holdon!“ — Persze, mert megszerveztétek a munka csapatokat, mert sokan, akik ° kulákok basáskc-rlása miatt nem jöttek dolgozni, ismét munkábaáVlak, mint az öreg Vésel bácsi is, — No nézzétek, hogy szerénykedik — nevette el a vita folytatását Bárácz elvtárs, odafordulva Papincsák Pálhoz és ifjú Lovas József brigád- vezelöhöz. — Úgy csinál, mintha az aratásnál nem segített volna minden nap 10—15 bajtárs, vagy mintha a behordásnál nem segített volna állandón^ ökrös bajtárs, meg n Mo'núr Laci, azután Papp, Csépányi és a Nagy szakaszvezető bajtárs .. — Hát a kutyás bajtárs, róla ce feledkezzél meg — szólt közbe Fapin- csák Pál. — Ki az a kutyás bajtárs? — érdeklődött az alhadnagy baltárs is. — Hát a Szabó bojtár3.. Tudod, akt mindig kutyával jár. . — Egy szó, min! szúz, hiába is Szerénykedsz, nektek köszönhetjük, hogy nyle nap alatt végeztünk az aratással, hogy időben befeleztük a behot- dást! — zárta le a vitát a tsz elnöke. — Azonban ne hidd, hogy megszabadultatok lölünk1 Építkezni szeretnénk ... Nálatok talán akadna kőműves, aki hasznunkra lenne? — Akad hát! Ahogy jöttek a baj- társak az aratáskor, úgy segítenek majd most is. Jön a tél, a fagy, a rossz idő, kell, hogy befejezzétek az építkezést! Meg azután nein is idegeneknek segítünk mi, hiszen ti is határőrök vagytok! Nem igaz?! Csak merné valaki azt mondani, hogy nem Igazi — tüzek Bárácz 1st ván. — Hát nem éppen egy hete, hegy elfogtuk azt a hatarsértő kulák- csemetét?l * Egy he5e IcrfénJ hogy Óvári György a szövetkezet) bolítkezelő és Kovács János VB-titkár a határt járták motorkerékpárral. — Állj meg! — rántotta meg egyszerre Kovács János a boltkezelő kabátját. — Valaki most bujt La a csa- lamádéba! A motor leállt, a két slvtárs fel- fegyvereitc magát a pumpával és a legnehezebb szcrelókulcsokka,, azután megindultak a bujkáló rejtekhelye felé. — Gyere ki azonnal — kiáltották, mikor a bujkáló elé értek. Nem is kellett kétszer mondani máin elő. kecmergeh minden izében remegve, a határsértő: egy traktoros opera iba öltözött alak. ' — Hova mész? — Sarokra igyekeztem, engedjenek is, mert sietek' — mondta, riadozva az o veraltet, — Akkor mondd meg előbb, hogy miért bujkálsz?I — Elvesztettem a határsávcaiat, azért... Kovács János időközben észrevette, hogy közelednek a határőrbejtársak. Az alhadnagy bajtárs is köztük lova. golt. Gyertek csak erre! — kiáltott nekik, közben elkapta a szökni akaró határsértő karját. — Te addig csak maradj! Az alhadnagy bajtárs igyekezett, mert nem értette, mit akar a két motoros a fraktoristátó!. — De hiszen ez nem is traktorista — ismerte fel közelebb érve az ove- raltest. Ez a mi falunkból való kulák! Mii keresel erreíelé? — Arra igyekeztem — mulatott a határ felé a kulák. — Oda akartam me.mii * — Az szép munka voll, bojtár- sak! — búcsúzott az alhadnagy. — De vigyáznunk kell továbbra is. Ne jussanak át a kémek, határsértők a határon sohasem! — Hál arra vigyázunk! — ígérte Lovas József elvtárs. — Nem aki runk itt olyan világot, mint túl vani Mi már rég elcsépeltünk, :nikor „túl“ még r.Sak arattak, lekete is volt a gabona az esőtől, mint az üszők! Aztán o katonáik... Nem olyanok, mini. a mieink, nem segítik azok a népei, hanem puskával meg géppisztollyal hajtják munkára.' Ha minket meglátnak, akkor pedig nekünk szegezi! fegyvereiket,.. — És akkor te mit csinálsz? -- kérdezte az alhadnagy bajtúra. — Azt mondom: No, mc-si egy igazán szép nótái, hadd lássák odaá . hogy itt szabad, boldog emberek dolgoznak/ Olyanok, akik ezt a sztp é/t* tot msg akarják és meg is tudják védeni! Lássák, hogy iti minden dolgozó — határőr! Garami I.ászló
