Dunántúli Napló, 1951. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-29 / 227. szám

DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJA!EGYESÜLJETEK! A MAGAD HASZNÁRA, A HAZA JAVÁRA, JEGYEZZ BÉKEKÖLCSÖNT! AI M DP B ARANYAM EGYEI PA'RTB IZ OTTIÁC A NA K L A P J A MII ÉVFOLYAM, 227. SZÁM ÁRA OÖ filler SZOMBAT, 1951 SZEPTEMBER 29 Néphadseregünket ünnepeljük Pártunk és a minisztertanács ha. tarozata alapján ez évben először ünnepeljük a Néphadsereg Napját, amelyre minden egységünknél ko moly előkészületeket tettek. Ebben a készülődésben fokozódott a len­dület a kiképzésben, a politikai ne­velésben, még jobban igyekezett mindenki, hogy méltó legyen felké­szülése a mi ünnepnapunkra. Min den harcos és parancsnok tudata ban volt; a bizalom nyilvánul meg ebben a határozatban felénk. Elis­meri eddigi munkánk eredményeit, amelyek erősítik népünknek a béke megvédésébe vetett hitét. Munkásosztályunk és dolgozó pa­rasztságunk által hadseregbe kül­dött káderek, mindent megtettek, hogy valóraváltsák szeretett vezé­rünk, Rákosi elvtárs szavait: „Lét­rehozunk egy olyan hadsereget, amely méltó utóda azoknak a hő­söknek, akik Rákóczi, Kossuth zászlaja a 1 a11^ annyit véreztqk a szabadságért!" Népünk egyik legjobb fia, Far­kas Mihály elvtárs, vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetése alatt, a Párt állandó támogatásával cs a Szovjetunió bennünket fel­szabadító hadseregének, a Szovjet Hadseregnek gazdag tapasztalatait felhasználva nagyot fejlődtünk és kiérdemeltük a bizalmat a Néphad. sereg Napja megünneplésére. A kormányhatározat azt is meg­mondja miért éppen szeptember 29-én ünnepli az ország Néphadse­regünk Napját: „Az idegen elnyo­más, az évszázados jogfosztottság ellen felkelt magyar nép fegyveres ereje, a dicsőséges emlékű szabad­ságharcos magyar hadsereg 1848 szeptember 29-én a Velence—pákoz- di ütközetben vívta meg első csatá­ját a hazánk területére betört el­lenséggel szemben." A forradalom további fejlődése szempontjából döntő ütközetben a sokszoros túlerővel szemben is fé­nyes győzelmet arattak nagy előde­ink, mert a 48 as honvédsereg a népből volt, a nép szabadságáért, a nemzeti függetlenségért harcolt. Forradalmi hadsereg volt 48-as honvédségünk, amelyben ott voltak a legjobb hazafiak mellett az áruló, a néptől idegen, császárhívö oszt­rák tisztek is, akiknek nem volt szívügyük a magyar forradalom megvédéso. De minden szabotázsuk ellenére, az egyszerű katonák és a néphez hű tisztek győzelemre vitték zászlóinkat első jelentősebb ütkö­zetükben, Velence—Pákozdnál. Maguk mögött tudták az egész népet, amely emberrel, anyaggal, partizánharcokkal és a legkülön­félébb szolgálatokkal volt segítsé­gére fiatal néphadseregünknek., így a baranyamegyei dolgozók voltak azok, akik szeptember 28-án Róth generális egész hadtápját el­fogták és ezzel nagymennyiségű, felbecsülhetetlen értékű lőszerhez juttatták honvédeinket. Népünk támogatása és az igaz ügyért, a szabadságért folyó harc­ba vetett hitük megsokszorozta ka­tonáink erejét és a harcmezőn a túlerővel szemben is megállták a helyüket. 100 év után újra a népé lett a hadsereg, amely a szocializmust építő és a Szovjet Hadsereg által felszabadult népünk békéjét védel­mezi, ügy lehetünk csak méltó örö kösei mai honvédek, 48-as szabad­ságharcos honvédségünknek, ha mindig előttünk lebeg: nekünk min­den körülmények között, töretlenül ki kell tartanunk a nép ügye mel­lett, Ahogy hős elődeink a csaták füzében bizonyították be a nép irán­ti tántoríthatatlan hűségüket, ne. künk is készen kell lennünk arra, hogyha hazánkat közvetlen veszély fenyegetné, ott js megálljuk he­lyünket, ott is a nép hű fiának bi. zonyuljunk. Dolgozó népünk magáénak érzi a mi hadseregünket. Számtalan meg­ható jele van ennek. Szülők és kő zeli rokonok köszönő levelei, amelyben megköszönik a parancs­nokságoknak, hogy embert nevel­tek gyermekeikből, hozzátartozó, jukból. Iskolák úttörő csapatainak, DISZ-szervczeteínek meghívásai, középiskolák patronálásukra való való felkérései, üzemi dolgozóink levelei mind a bizalom ezerféle megnyilvánulását mutatják. Egyik levélíró, Sinkovics Anna építkezési gépkezelő Kaposvárról például a következőket írja: „Büszke vagyok arra, hogy öcsém tagja lehet annak a hadseregnek, amely a hős Szov­jet Hadsereg oldalán harcol a bé­kéért, a szocializmusért és védi a dolgozó nép építő munkáját. Meg fogok adni minden támogatást öcsémnek először azzal, hogy az építkezésen még jobban fogom vé­gezni munkámat, mint eddig, más­részt pdig tanácsokat adok neki, hogy parancsnokai utasításai sze­rint éljen, szolgáljon, mert csak így lehet a békét megvédeni. Ha pedig kell, az ő oldalán én is fegy­vert fogok, hogy megvédj ük azt, amit felépítettünk!" így ír egy becsületes, hazáját és az azt védő hadsereget szerető fia. tál lány, egyszerűen, őszintén. Az ő levele sok-sok ezer fiatal és öreg érzéseit is kifejezi és ez nekünk hatalmas erőt biztosít. A mi dolgo­zó népünk egységesen áll a Szov­jetunió vezette béketábor ránkeső frontján, Az imperialisták és csatlósaik provokációira a mi dolgozóink az­zal válaszolnak, hogy még jobban dolgoznak, javítják munkájukat, hogy béketervünket, az ötéves ‘ter­vünket idő előtt végrehajtsák. Mi katonák, honvédek a kiképzés szüntelen tökéletesítése közben örömmel vettük a Párt és a minisz­tertanács felhívását a Második Bé­kekölcsön jegyzésére. S most, a Néphadsereg Napjára úgy készül­tünk fel, hogy ünnepünkön nincs egyetlen honvéd, tiszthelyettes vagy tiszt sem, aki ne jegyzett volna bé­kekölcsönt. A mi egységünknél ki­számoltuk, hogy az egymilliárdos kölcsönből mennyi esne ránk és ezt az összeget az első órában a jegy­zés megkezdése után túljegyezték bajtársaink. Fiatal, izmosodó néphadseregünk katonái így válaszoltak a felhívás­ra, mert tudják azt, hogy minden forinttal gyorsítják hazánk fel- emelkedésének és a béke tervének megvalósítását. S valamennyien tudjuk, hogv ez a legméltóbb felké. szülés részünkről az első Néphad­sereg Napra! Asztalos János alezredes. A Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterének parancsa a Néphadsereg Napja alkalmábéi BAJTÁRSAK! HONVÉDEK, TISZTHELYETTE­SEKI TISZTEKI TÁBORNOKOK] Ma, a dicsőségem pákozdi ütközet évfordulóján ünnepeljük először a Néphadsereg Napját. 1848 szeptember 29-én Pákozd mellett vívta meg első csatáját a hős szabadságharcos ma­gyar honvédsereg, a hazánk terüle­tére betört ellenség dien. A haza lángoló szerető tőnek tüze acélozta meg a honvédek karját, a szabadság védelmének szent elhatározása sok­szorozta meg erejűket, a ránktört rabló ellenség iránti engesztelhetetlen gyűlölet pótolta a hiányos felszere­lést, a honvédsereg nagy győzelmet aratott a számbeli túlerőben lévő császári zsoldossereg leletL Mi, a magyar néphadsereg katonái büszkén nevezzük magunkat a hős 48-as honvédek és a dicső 19-es Vö­rös Hadsereg örököseinek. Elődeink lángoló hazaiiságának és a szabad­ságharcokban tanúsított elszántságá­nak példája arra buzdít bennünket, hogy továbbra is minden erőnket megfeszítve küzdjünk hazánk függet­lenségének, népi demokráciánk vív­mányainak megvédéséért, néphadse­regünk erősödéséért. Ez azt fcUmU. hogy szakadatlanul tanulnánk kell felszabadítónktól s nagy példaké­pünktől, a dicső Szovjet Hadseregtől. a feladatoknak teljesítéséért, amelye­ket népünk és dicső Pártunk jelölt meg a honvédség számára, felszínre hozta a magyar katona kiváló tulaj­donságait: az áldozatkészséget, a bá­torságot, a lankadhatatlan kitartást. Az imperialista háborús gyujtoga- tók és hitvány csatlósuk: a gyilkos Tito-banda gyűlölettel kísérik a mi építő munkánkat és fokozott háborús készülődéseikkel veszélyeztetik né­pünk békéjét. Ma azonban a magyar nép nincsen egyedül, mint volt 1848- ban. Velünk van a hatalmas Szovjet­unió. Megbecsült tagja vagyunk a le­győzhetetlen béketábomak, amelyet korunk legnagyobb lángelméje: a nagy Sztálin vezet. Hazánk szent határainak, dolgozó népünk békéjének védelmében a mi szeretett Rákosi elvtársunk mutatja az utat: „Lankadatlanul, hűen, erőn­ket nem kiméivé küzdünk tovább a béke frontján s mindenütt ott le­szünk, ahol a béke nagy ügyéért küz­deni és áldozni kell.“ A mai napon gondoljunk valameny- nyíen forró szeretettel felszabadult magyar népünkre: A mi hős munkás- osztályunkra, dolgozó parasztjainkra, haladó értelmiségünkre. Köszönjük dolgozó népünknek, Pártunknak és forrón szeretett vezérünknek, Rákosi elvtársnak fiatal néphadseregünk erő­Néphadseregünk honvédéinek, tiszt- I sítése érdekében hozott áldozatait, helyetteseinek, tisztjeinek és tábor-1A mai napon valamennyien a soha nokainak kemény munkája azoknak | el nem múló hála és ragaszkodás érzésével fordulunk a nagy szovjet nép, a felszabadító dicső Szovjet Hadsereg és tanítónk, a bölcs Sztá­lin ielé. BAJT ARS AKI HONVÉDEKl TISZTHELYETTE­SEK, TISZTEKI TÁBORNOKOKI A Néphadsereg Napja ünnepén köszöntelek benneteket és kívánom, hogy még nagyobb sikereket érjetek el a békéért folyó harcban, a győ­zelmes sztálini haditudomány elsajá­tításában, hazánk üdvére és dicsősé­gére. Éljen a tartós béke megdönthetet­len erődje, a kommunizmust diadal­masan építő nagy Szovjetunió! Éljen felszabadítónk és példaké­pünk, a hős Szovjet Hadsereg! Dicsőség a nagy Sztálinnak, a ma­gyar nép nagy barátjának, a béke­tábor lángeszű vezérénekl Éljen szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen a magyar néphadsereg, füg­getlenségünk, szabadságunk, békénk védelmezője, szabadságharcos őseink méltó utódai Éljen győzelmeink szervezője, nép­hadseregünk nevelője és lelkesítője, a Magyar Dolgozók Pártja! Éljen a magyar nép bölcs tanítója, szeretett vezérünk, Rákosi Mátyási FARKAS MIHÁLY sk. a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. Baranya dolgozói a maguk hasznára, a haza javára jegyzik a békekölcsönt ^KráróLórára emelkedik a Második Békekölcsön jegyzésének össze- ge. öntudatos, hazáját szerető ipari munkások, dolgozó parasz­tok, értelmiségiek, kisemberek írják nevüket a jegyzésgyüjtő ívre. ölszáz, ezer, ezerőtszáz és ennél magasabb összegek kerülnek a jegyzésgyűjtő (vekre, amely bizonyítja megyénk do logzó népének rendíthetetlen haza­ér békeszeretetét. A péntek déli jelentés alapján a jegyzés összege: 39.254 fő lejegyzett 17,028.500 forín tot. A Komló Bányavldéki Építési Tröszllől jelentik: Lelkesen folyik üzemünknél a békekölcsön-jegyzés. A szakszervezet röplapokat készített, amelyben fel­idézi az épitőmunkásoknak a régi harcokat, amit a tőkések ellen foly­tattak, feleleveníti az építőmunkások régi életét, a mai életét, azt a sok­oldalú és áHandó munkalehetőséget, amelyet népi demokráciánk biztosít. A röplapoknak meglett az eredmé­nye, még világosabban látták * dol­gozók a második békekölcsön-jegyzés jelentőségét. 14 gépkezciőnő, akiknek átlagfizetésük 600—650 forint, ezer forintos átlagot értek el jegyzésük­kel. Példát mutat a jegyzésben Vár­aljai Béla gépkezelő, aki fizetésének háromszorosát, 3000 forintot jegyzett. Az egyes részeredmények a követke­zők: A karbantartó vállalatnál 76.750 forintot jegyzett 89 fő. Egy- före eső átlag 841 forint. A mélyfúró vállalatnál 59 dolgozó jegyzett 58.100 forintot, az egy emberre jutó összeg. 984 fo-: rintot tesz ki. Az aknamélyítő vállalatnál 228 dolgozó jegyzett eddig 174.600 forintot, az átlag 776 forint. A szerelőipari vállalatnál az eredmény 73.000 forint, amit 99 dolgozó jegyzett és átlaguk 737 to- rint. A magasépítési vállalatnál 246,450 forint a jegyzési eredmény, 818 forintos egyfőre eső átlaggal. A tröszt központjában 60 dolgozó jegyzett 80.000 forintot, amiből az, átlag 1224 forint. Kelenfi Ferenc is nyert és mért jegyzett ismét, hogy még többet nyerjen Jegyeznek a Petőfi-aknai bányászok Pftőfi aknán a délutános műszak ke zdődik. Még mielőtt a leszállást jelző duda megszólalna, röpgvfllésre jönnek össze a bányászok Rövid beszéd hangzik el. majd elsőnek Nimdh Já­nos (10) sztahánovlsta segédvájár je­lenti be: „Ezerhntszáz forintot jegy­zek!" Vár néhány másodpercet, majd folytatta: „Petőfi-akna őstzes szín/«i. novistáit jegyzési versenyre hívom." Alig, fejezi be mondanivalóját, Sáplk Béla sztahánovlsta csillés szól és bc­ielienll. hogy 6 i* 1600 forintot ad kölcsön az államnak. Ezt nem állja meg szó né'fíiil Németh János, mert ha verseny, hát legyen verseny es még 200 forintot jegyez. Ezzel meg is in duU a verseny. Nimsz József csapatvezető kezdi a beszédet: ..Ahogy Petőfi-akna dolgozói megmutatták a termelésben, hogy tud­nak élenjárni, úgy a jegyzésben sem maradunk cl." Nimsz József után egy- re több név került a jegyzési ívre... Szeptember 27. déli tizenkét óra volt. A málomi tanáosirodában élesen csengett a telefon. Uj hir! — szólt Kovács Sándor elvtárs VB elnök és izgatottan nyúlt a hallgató felé. Halló! Itt o málomi tanács! Itt Tiborc Ferenc nagyárpádi tanácselnök beszél, Mint min dm munkában, a békeköl­csön jegyzésben is a két község ver­senyben áll egymásai. Éppen ezért hívták fel egymást Jelefonon, a tanács­elnökök, hogy megtudják a félnapi eredményt, — Mi az eredmény? —- kérdezte Ko­vács elvtárs. — Nyolcezerötszáz. Akkor már lehagytunk bennete­ket. mert nálunk tizenegyezer! Te menny// jegyeztél? — Ezret — mondta büszkén Tiborc elvtárs. — Csak? Hát nekem nincs is föl­dem és ezret Írattam! Nyomjátok meg jobban, mert lemaradtok... Nemhiába tartotta legfontosabbnak Kovács elvtárs a vezetők és népnevelők példamutatását! A példamutatást kö­vették a falu dolgozói. Kovács elv­társ elsőnek ezer forintot jegyzett, utána Kelenfi Ferenc hétholdas dolgo­zó paraszt ötszáz forintot írt alá. ~ Mi nem szorulunk külföldi köl­csönre! — mondta, mikor letette a tollat.. saját erőnkből építjük szebbé országunkat! Ezt látják Tiloék is. és bizony erőnket, összefogásunkat látva százszor fs meggondolhatják, hogy békénket meg merjék-c zavarni! Kelenfi Ferenc a múlt évben ugyan­csak ötszáz forintot jegyzett. Most ne.m húzták ki kötvénye számát, mégis nyerőnek érzi magát, En ts nyertem. Mindjárt elmon­dom. hogy mi mindent. Ezt mondta el: * Mikor a német fasiszta rablók esze­veszetten futottak a szovjet katonák elől, Kelenfinek két lovat elhuroolták. Irt egy kérvényt, hogy térítsék meg legalább a lovak árának egy részét, és art elvitte a keszűi körjegyzőség­hez. mert akkor még nem volt tanács Mólomban. Bement a jegyzöségre, na­gyot köszönt a főjegyző ,úr" előtt és elmondta, hogy miér széd faluból ebben a felhőszakadásban. miért jött át a szom- el'hősza felelte a jegyző — Jó! Leülhet — ,.úr.‘‘ Vár Kelenfi Ferenc félnapon keresz­tül, mire a kérvényt átvették tőle és megnyugtatták, hogy elintézik. Persze azóta máig is intézik. * öt év telt el azóta. Mólomban sok változás történt. Azelőtt a kocsik ten­gelyéig ért a sár, mikor az esős idő beköszöntött. Ma már kövesutat kapott a község. Ahol azelőtt Lakatos György népnyúzó csendőrnek füszerüzlete volt, most tanácsiroda van. Nem kell már Kesziibe járni minden apró,ságért. Hu egy járlatlevélre van szüksége Kelenfi Ferencnek, elmegy a tanácshoz és percek alatt elintézik az ügyét, utána végezheti munkáját, akár moziba is mehet, mert azt is kapott a község. Van már telefon és a villany is kigyul­ladt a dolgozó parasztok lakásában. — Ezeket nyertem én — mondja Kelenfi Ferenc. — És nyert velem együtt a többi málomi dolgozó pa­raszt. Államunk jó helyre fordította fo­rintjainkat és jó helyre fordítja most is, még szebbé teszi a málomiak életét is. Ezért jegyzett Szabó Józsefné » halszáz forintot. Zsebe Istvánná ötszáz forintot, Dofotics István ötszázat és a többi málomi dolgozó parasztok ha­sonlóképpen, hogy hozzájáruljanak ők is forintjaikkal a szocializmus építé­séihez, a béke megvédéséhez. Lelkesen jegyeznek a pécsvidáki bányászok A békekölcsön jegy zés állása pénlek déli jelentés alapján a MESZHART- bányakerületben: Pécsbányatcüepi Szé­chenyi- és András-aknán 474 dolgozó 259.250 forintot, Ferenc-aknáo 145 fő 93,750 forintot, István aknán 278 jegyző 234.150 forintot, Petőfi-aknán 385 dolgozó 285.450 forintot, Újhegyen 245 fő 115.650 forintot, a Bányaigazga­tóságon 111 jegyző 87.360 forintot, a MESZHART szénbánya üzemeknél 1611 dolgozó összesen 1,075.600 forintot jegyzett, ami 666 forintos átlagnak fe­jel meg. __

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents