Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-26 / 198. szám

Tonrrar N KOLHOZAIBAN " • mt aiwjmw »1 Réawle<«li Tas»: Jtdzaefné kémest parasztküldött naplójából Mindenütt a legnagyobb szeretetted fogadták a magyar oép kŐTettít A szovjet emberek elhalmozták magyar vendégeiket minden széppel és jó­val. A kép küldöttségünk néhány fca gját ábrázolja, amint éppen AJek- szej A mx as vili (Élenjáró-kolhoz) ^ruz kolhozpaxászt — vendéglátójuk — gyönyörű lakásában gyönyörködnek. Amerre küldöttségünk Kazahsztánban fárt, mindenütt sóval és kenyérrel, a barátság és szeretet e két ősi fel vényével fogadták. Persze ezen kívül kínálták még parasztküldötteinket mással is; minden jóval, amit csak a föld megtermett. A PoKtotnyelic-kol hozban különösen ízlett a hatalmas- szemű, zamatos málna. Kazahsztán fővárosában, Alma-Atáb an gyönyörű Úttörő-palota emelke­dik. A palotában harminc szakkör működik, ezek közül is a legnépsze­rűbb a repülőgép-modellező szakkör. A parasztküldöttek valósággal ámu­latba estek, hogy a kis szovjet uttö rők milyen gyönyörű modelleket ké­szítenek. Kazahsztán fővárosában, Alma-Atáb an a repülőtéren már virággal várták a szovjet elvtársak a magyar paraszt delegációt. A szeretetteljes fogadtatás hatására azonnal megindult a barát kozna. Vasa Jdzeefné a Járási Kom» szomol titkárral kötött szoros barát Ságot. bm elő­_____________ tartott ne­künk. Az előadás címe ez volt: Ka­zahsztán múltja és jelene. A jelent azt itt látjuk, de a múltat csak ebből az előadásból és az öreg kazah kolhoz­parasztok elbeszéléseiből ismertük meg. Egy pár érdekesebb adatot fel­jegyeztem. Kaz ahsztánban, ebben a virágzó köztársaságban a forradalom előtt nem is volt mezőgazdaság. A kaza- hok nomád életet éltek, nyájaikat ott terelgették a ma már gazdag gabonát ringató széles szteppéken. Tavasszal északra, ősszel pedig délre hajtották csordáikat és a nomád pásztorkodás adta sovány kenyéren éltek. Imi, ol­vasni csupán a lakosság két százalé­ka tudott: a papok, akik ütötték, ver­ték a népet és a cári hivatalnokok, akik még a vért is kisrófolták volna a dolgozókból. A népet járványok, betegségek pusztították, a nőket pén­zért adták-vették az adók, mint má­zsás súlyok nyomták a dolgozók vál­lait. 1920-ban kiáltották kJ m kazah dol­gozók a köztársaságot és csatlakoz­tak a szabad népek szövetségéhez: a Szovjetunióhoz. Amit mi Itt láttunk és látunk, az mind-mind azóta épült, az­óta keletkezett: a szabad nép alkotó- készsége, teremtő ereje hozta létre. Július 16. Július 24. A kazahsztáni Kelet fénye kolhozban öntözéses gazdálkodással fl­Landóan a termésátlagot. A vöröshagymát is öntözik, így érik ed, bogé hektáronként 300 mázsás az átlagtermés. A parasztdelegáció a képen éppen a hagymamagtermesztés „műh elytitkaii“ fürkészi.-j A Belet Fémye- koChoz egyik kol- Jakésiba kopogtat, ma be. Az Bssmonv volt otthon, szeretettel, örömmel fogadott bennün­ket, messziről érkezett vendégeket. Kömlvezetett lakásában: csupa sző­nyeg, csupa «népség volt a lakás. Még a faliakat 1® drága parzsaszőnye. gek takarták. Olyan, szőnyegek voltak a padlón, hogy nálunk ilyenen eifek- hetnénk! Nem ig ültünk székre, ha­nem le, a finom, puha szőnyegekre. ,A lakásban kó* rádió volt: egy vi­lágvevő és egy, amellyel a kolhoz adó-vevőkészülék érnek műsorát és hi- reit hallgatják. Villany nélkül itt még az istállót sem lehet elképzelni, nem­hogy a lakásokat! Mindegyik házban, legalább két szoba van és konyha. Az újonnan épülő házak már emele­tesek és ran a lakásokban fürdőszo­ba is. Megnéztük a „speiaoft“ Volt benne befőtt szalonna, sonka, Uszít, cukoré® egyéb élelmiszer is bőven. Csupán paprikát nem láttunk — ezt a fűszer- növényt Kazahsztánban nem ismerik. Megnéztük a háztáji gazdálkodást Is. Negyed hektár földje volt házi- gazdinknak, melyeit a háztáji gazdái, kodás keretén belül művelt Termelt azon mindent, amire csak a háztartás. naik szüksége van: gyümölcs, hagyma, krumpli, spáigatöfc és ki tudná felso­rolni, mi még. A háztáji gazdálkodás­hoz tartozott még egy tehén, egy bor­jú egy anyakoca (hat malaca volt), két hizlalásra beállított süldő, 40 ap­rójószág — és amit még soha nem láttam: egy fejőló. Kazahsztánban ugyanis igen kedvelt ital a kumisz, az erjedt kancatej. Alma-Atában éppen lóverseny volt a parasztküldöttség érkezésekor, A kazahsztáni fejlett lótenyésztő-kolho zok legszebb lovai futottak ezen a versenyen. A győztes a Kelet fénye kolhoz elnökének a lóvá volt, amely ről már első ránézésre is megállapít ható, hogy méltó az első díjra. A Vörös Csillag- kolhozban a cu­korrépatermesztést tanulmányoztuk. Beszélgettünk Zsentakovával, aki há­rom éve tartja a cukorrépatermesztés világrekordját. Zsentakovát jó mun­kája jutalmáért választották be a leg. felső Tanácsba. Ö a szocialista munka hőse és háromszoros Lenin-renddel kitüntetett dolgozó. Anyagi eredmé­nye is megvan jó munkájának: saját Pobjeda kocsiján jár-kel a világ leg­jobb cukorrépatermesztője. Zsentakova az elmúlt években egy hektáron 1892 mázsa cukorrépát tér. melt. Ebben az évben vállalta, hogy két hektáron 2000~2000 mázsát, bri­gádjával együtt pedig az egész cukor, répaterületen hektáronként 1200 má­zsát termei. ' Feljegyeztem, hogyan készíti elő ti tőidet Zsentakova és hogv ápolja a fejlődő növényeket: Szántás előtt hek­táronként öt mázsa szuperiosztátót, három mázsa nitrogéntrágyát és 25 tonna istállótrágyát szór szét. A cu­korrépát őszi szántásba veti és 14—15 ízben kapálja, a kapálás természete­sen géppel történik és kapálás köz­ben végzik el öt ízben a növény mű­trágyázását — ugyanazzal a géppel. Egy-egy esetben három-három má­zsa műtrágyát használnak iel erre a célra. A növényeket tizenegyszer ön. tűzik a cukorrépaiöldet keresztülba- rázdáló öntözőcsatornáhból és árkok­ból. A sok munka eredménye — elkép­zelni is sok — 1200—2000 mázsás cu­korrépatermés hektáronkénti Érdemes követni a példáiI Az Alma-alai Mezőgazdasági Tudom ányos Intézetben a köztársaság leg­kiválóbb tudósai, agrotechnikusaí Iri sérlcteznek, dolgoznak, hogy még tökéletesebb, még bővebben termő növényeket, még több hasznot hajtó állatfajtákat alakítsanak ki, A kép az Intézet egyik állatkísérleti labora­tóriumát mutatja be. Az Alma-atai Víljamszki nevet viselő tudományos intézetben gyönyörű gyakorlati eredmények születtek. A parasztküldöttek a jarovizált burgo­nyákból fejlődött krumplibokrokat vizsgálják, melyeknek tövéből ebben az évben rekordtermésre számítanak a szovjet elvtársak.

Next

/
Thumbnails
Contents