Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-19 / 193. szám

4

MTS > T, o

195Í XUGUS2TÜS W "

Részletek Kaszapovics Andráskátolyi parasztküldött naplójából

Kásádon is termelnek ricinust, megterem belőle holdanként vagy három mázsa. A szovjet emberek ebből a gy enge terméshozamú növényből áj fajtát nemesítettek ki: a fürtös ricinust. Az új növény hektáronként 20 mázsás termést hoz. Parasztkiildötielnk a Sztavropoli kerület Sztálin kolhozának 170 holdas rlcinusUltelvényében gyönyörködnek. 'A háttérben a meaővédő erdősáv látható.

kolhoz messzire híres állnttenyéastéaéről. Pa. rasztktUdöttelnk megcsodálhatták a kolhoz ftnttatóval, villanyfejőgéppel éa a technika legújabb vívmányaival felszerelt istállókat, az évi 5000 liter tejet adá, szebbnél-szebb tdionekd. A kolhoz a legszebb szarvasmarhákul tartja vissza továbbtenyésztésre. A kép •sás tenyészbikát

'A Szovjetunióban érről-évre több dolgozd részesül szervezett üdültetésben. Klszlovodszk városa kizárólag az üdülők számára épült. Ahol a múltban néhány főúr és bojár töltötte ráérő napjait, ott most a kolhozparasztok és üzemi dolgozók ezrei nyaralnak. Az üdülő dolgozók egyik kedvenc kirándulóhelye a várostól nem messze fekvő „Vöröskő“, melyet paraszthill- döltcink Is felkerestek.

Kaszapovlcsék csoportja a sztavropoli kerület kolhozait, szovhozait látogat, ta végig. A Sztálin kolhozban a paraszidelcgácló nőtagjai magyaros mintájú kendőkkel kedveskedtek az őket minden jóval elhnlmoző szovjet asszonyoknak. A képen a magtisztító brigádban dolgozó szovjet elvkírsnők már az új kendővel a fejükön barátkoznak a lusjyar vendégekkel.

Ma az Északi sark csillag kolhozban voltunk. A kolhoznak van saját téglaégetője is. A többiek iobbra- balra barangoltak, de én lecövekel- tem magam egy helyre. Egy furosa alkotmányt láttam, azt nézegettem. Egy hordót (lehetett vagy két hek- tós) bámultam így meg. A íahordó kőiül egy kis ló járt körbe-körbe és forgatott egy vasrudat, amely a hordó közepéből állt ki. Két ember állandóan nedves sarat hányt lapáttal a furcsa készülékbe. Alul, a hordó fenekén állandóan ömlött a finomra kikevert, egyenletes, téglához való sár. A hordóba benézve láttam a „titkot": a ló által forgatott vasrúd- r* 25 centiméter hosszúságú kanalakat erősítettek a leleményes szovjet emberek és ezek a kanalak dagaaz- szák meg a téglának való sarat. Az egyszerű gép melleit dolgozó két cm bér 40.000 téglát gyárt naponta. „Ha hazamegyek, ez lesz az első, amit megcsinálok a mi csoportunknál is — gondoltam.

*

Ma érdekes élményem •volt Vorov* szklj faluban. Egy kicsit elmaradtam a többiektől (megint slbámészkod- tam) és már az autóbuszok bennünleet szólogató dudájára siettem a lalu főtere jelé, mikor találkoztam egy olyan, hetven-hetveriöt év körüli nénikével. A néni barátságosan integetett egy közeli ház felé és úgy hívott: jöjjek be hozzájuk. i

— Nyemá vremená — vettem elő orosz tudásomat és a főtér felé intettem,. ahol a buszok türelmetlenül vártak bennünket.

— No, csak egy percre — tartózta- tott oroszul a néni és akarva-akarat. lan vele kellett mennem. Igaz, hogy nem is bántam, úgyis mondták otthon, hogy nézzem meg: hogyan Is élnek az öregek a kolhozokban1

Kevés házban láttam még olyan rendet és tisztaságot, mint ebben. Persze volt villany (az minden kolhozban van), rádió, voltak csipketerí- . tök, szőnyegek.

_ Mit dolgozik — kérdeztem az

an

yókát és meglepődtem, mikor válaszolt:

— Semmit. Én itthon /Szögetek, az öregem meg a parkba„ üldögél, nézi a szökökutat, a játszadozó gyerekeket.

— Hit ha nem dolgoznak, miből élnekT '

Az öreg mama valósággal kinevetett:

— Nekünk mindenünk megvan: pénzt, terményt kapunk a kolhozból. Itthon Is van két süldőm, kis kertem. Boldogan, nyugodtan élünk.

Hát ezt láttam Is rajta. Nyugodt, kipihent volt, nem volt olyan beesett arca mint a ml öregeinknek. Nem hiányoztak a fogai sem.

Megettem a tojásosszalonnát (mert azzal és gyümölccsel kínált meg a néni) és tndulnl készültem. Az udvaron keresztülmenve láttam, mennyi csirke, liba tulkározik, lráricál mindé. nQtt. A néni elkísért az autóbuszig, csak ott búcsúzott:

— Köszönöm a látogatást — mond. ta és még messziről is integetett.

*

Kiszlovodszk a legérdekesebb város, amit láttam. Itt csak üdülők »élnek. Itt „terem“ a hires Narzán-viz, amit a szívbetegek és májbetegek isznak. De isszák nyakra-főre az egészségesek is, mert azok is üdülnek itt szépszámúval. 46 szanatóriumban és üdülőben 150 ecer kolhozparaszt, munkás üdül itt évente. Az üdülők, ahogy megérkeztünk, közrefogtak bennünket és mindent megmutoga. tak. Elvittek a 970 méter magasan fekvő. „Vöröskő"-höz is, az itt nyara lók kedvenc kirándulóhelyéhez. Bu tos vagyok benne, hogy nem is ke'i olyan sok idő és a mi cscporttagja i* is elmehetnek majd hazánk legszebb helyeire üdülni, mint a szovjet »i. hozparasztok.

* *

Eddig azt hittem, hogy a ml csoportunkban nagyon jól megszerveztük a munkát. Hát bizony Itt kiderült, hogy nem is olya„ jól! Itt nemcsak a brigádok tudják jóelöre, hogy mikor, hova, milyen munkára kell menniük hanem tudják a brigádok és munkacsapatok tagjai is. Nálunk a csoport- tagok csók egy nappal tudnak előre gondolkodni — itt akár hetekkel előre is megmondják a kolhoztagok, mit fognak csiná’ni. A brigádoknak itt önálló rendelkezésre adják ki a földterületet. Azonos területet azonos bri. gád munkál meg, természetesen a legkorszerűbb gépi erő segítségével. Lesz rptt elujságolnom, mire hazamegyek!

A Szovjetunió kolhozaiban a gép végzi a nehéz munkát. A Sztálin kolhozban 10 ekevasas eke dolgozza meg a földeket. Ez az eke nem hagy vakbarázdát, megmfivclctlen területet maga után. A rendkívül nagy teljesítményű gépet Sztalinycc traktor húzza. Term észetesen' n tíz ekevasas ekének használata csak a nagyüzemi gazdálkodás-adta nagy földlcr öleteken -lehetségesA gépi munka fölényét nem egy helyen látták parasztkiildöttcink. A sztavropoli kerüld! temtszbékszl ínagnemcsí tő állomásán megdőlt a gabona. Leara- tása embert erővel csak lassan és rendkívül nagy fáradság árán ment volna. A küldöttek tanul voltak annak, amit a kép is mutat: a Sztalinyec- voníatta két kombájn könnyűszerrel aratja a dőlt búzát.

Küldötteinket mindenütt a legnagyobb szeretettel fugadiák a szovjet emberek. Mint rég nem látott testvéreket, úgy vendégelték meg a Csalajeva-kol- hozban is a népes parasztdelegáeiót. Voll az asztalon minden, amit csak szem, száj megkíván. Ilyen fogadta tás, Ilyen vendéglátás fogadta a baráti szovjet nép földjén mindenütt a magyar nép, a magyar parasztok

küldötteit.

6W( hektárnyi hatalmas, szinte belátli utntlan területen fekszik n sztavropoli kerület Marx Károly kolhozának napraforgó-táblája". Az Igen értékes óla. jós magból több, mint 22 mázsás hektáronkénti átlagtermést várnak a kolhoz dolgozói. A paraszt küldöttség tagjai nem elégedtek meg a szemlélődéssel: felírták, milyen talajelőkészitéssel, trágyázással, növényápolással érit el a szovjet kolhozparaszlok ezt a termésátlagot.