Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-18 / 192. szám
1851 AUGUSZTUS 18 RIHO Dohánygyár dsfgszóí jövő hőién „Béke-hetet tartanak és céinl tiizfék, hegy inepvííják a minőseget 1 A Pécsi Dohánygyárban nagy feladatot kaptak a fömegszervezetek a pártszervezettől mintegy egy hónappal ezelőtt- „Gyárunk nagy feladat előtt áll" — ismertette Horváth párt- titkár elvtárs a vezetőségi ülésen, ahová a tömegszervezetek vezetőit is meghívták. „Az alkotmányunk ünnepére indított versenybe be kell vonni minden dolgozót, meg kell mutatnunk, hogy a mi gyárunk tud nagy eredményeket felmutatni, arra kell törekednünk, hogy elkerüljünk az utolsó helyről és ismét előretörjünk az élüzem cfm felé!” A hékebisoííság és as MNUSZ vesetői megértették mi a feladat. Az előkészítő üzemben a bébebí- zottság kezébe vette a verseny szervezését. A kocsányozó nők közötti versenyben a békebizottság titkárhely e tt ese, Pécsi né elv- társnő állt az élre. Igaz, hogy ő kitüntetett sztahanovista, békeőr, a teljesítménye állandóan * 190 százalék körül mozgott, mégis • keményen kellett dolgoznia, hogy az ő asztala legyen az élenjáró, a „béke- asztal”, mert Pető Józsefné éknun- ká&, Takács Mária szintén kiváló munkás, szorosan a nyomában jártak. Kis Vörös Pélemé, a szakma legjobb i koosányozója is igyekezett utolérni, leginkább azért, mert ő falujáró is. Mit szólnának a falusi elvtársak gondolta többször magában — ha megtudnák, hogy lemaradtam. Még talán meg is szólnának. Utóbb is azt mondanák: „Miért küldenek a dohánygyárból hozzánk olyanokat, akik nem jó munkások?" Erre természetesen nem került sor. Kis Vörös elv- társnőt nem jól ismeri az, aki azt gondolja, hogy könnyen legyőzik a többiek, De az is nagyot téved, aki azt gondolja, csak az előkészítőben folyt a komoly verseny, A bontási osztályon az MNDSZ tagjai jártak élen a munkában. Gál Ferencné és Ménes Bélámé teljesítménye egyszer sem csökkent 135 százalék alá. As általános késelésiéit, a ládabomtók, liftesek mindenben támogatták az üzemek versenyét Vállalták, hogy egyetlen bontatlan láda, egyetlen álló lift nem akadályozza a folyamatos munkát. Állták is a szavukat, úgy történt minden, ahogy vállalták, A nagy verseny közben Horváth elvtárs többször végigjárta a műhelyeket, Különösen az újonnan, az alig egy-két hete munkába álltak fejlődését figyelte. Nagy szüksége van a gyárnak az új tagjelöltekre, az új élenjáró mtikásokraVa'ek Ilona és Dohos Mária a féh gyártmánykezelőben garat o sok. A termelő munkában nap-nap után jobb eredményeket érnek el, de a békebi- zottságbaa is komolyan dolgoznak. Rájuk bízta a békebizottság vezetősége a propagandaanyagok, a „Béke és Szabadság", a „Tartós Békéért" terjesztését. Ezt a feladatot is végzik szívesen és jól is. Ezért számít rájuk Horváth elvtárs. A dohánygyári munkaversenyben jó eredmények születtek, de van része a versenyüknek, amiről nem szívesen beszélnek. Ez pedig a minőségi munka. „A minőségi munka terén lemaradtunk — legyint Horváth elv- társ —, hogy ez már sok. így nem mehet tovább a verseny." Látják ezt már a dolgozók is. Ezért határozták el, hogy a következő ué- ttym tovább folytatják a tőbbtermelé- sűket, de a jövőbeti béke-héten már nem lesz baj a minőséggel sem. Vállatom, hogy szakítok az eddigi rossz minőségi munkámmal, többet nem kerti! ki a kezem alól más, csak jó minőség — vállalta Pécsiné, kitüntetett szta- hánovista. Öt pedig követik a többiek. Pető Józsefné, Takács Mária, Kis Vörös Petemé. A minőség megjavításával kiköszörülik a csorbát a dohánygyáriak a béke-héten. , Á mohácsi I. számú téglagyárban sem dolgozik együtt a vezetőség, ezért torayosdaak a hibák MEGJÁRTAM Elszórt téglák jelzik az utat a mohácsi Téglagyár 1-es számú telepe felé Minél jobh&p közeledik a gyárhoz valaki, annál több tégláit lát elszórva az úton és a telepen, üt óra már éhnúlt, a munkások is hazamentek, csak a páTttiítkánhelyettes, az üzemvezető és öt-hat ember van a telepen. Nem látszik meg ezen a telepen, hogy ,jó gazdái lennének. — Dehát hogy is lennénk — kap a szón Szekeres Mihály pánttitkáThe- fyetíes, — hisz üzemben ahelyett, hogy összetartás volna, inkább széthúzás van. Tele vannak panasszal, de keveset tesznek '— Sok Itt a mihaszna ember és ketagok, abból Is egy iskolán van. üzemi bizottságunk meg egyáltalán nincs. Albert János kovács rendszeresen későn/övő, aki ahelyett, hogy a munkát meglógná, inkább hajtogat és elégedetlenséget' szít. Fizetésosztásnál pedig kevesli a bérét, rár percet gondolkozik és mondja tovább: — Bórfetelőst Is választottunk, de az Irodába be sem engedik. Semmit nem mutatnak meg néki, úgy, hogy sok dologban, mint például az állásidő kiszámításával, senki sincs tisztában. Beszélgetés közben közelebb került Szolovics Ferenc művezető, aki néhány emberrel síneket rak, hogy a földkotrógép másnapi menetét biztosítsa, Szolovics Ferenc is panasz, szail van. télé. — Lemaradtunk a terv teljesítéssé!^ Vés a párttag. Hárman vagyunk párt- | mert nem volt gépláncunk és a fö’dJakabovics Mátyás még gondolkodik — Sok fáradság, kevés eredmény—, )zt a következtetést szűrte le Jakabo- teies Mátyás magyansarlósi dolgozó panaszt élete munkájáról. Felesége sem ym leteszik vissza másra, mint a hajnal, lói késő estig tartó kemény munkára, lÜlandó hajszára:- — Mennyit dolgozunk és nincs látszata — szokta mondani —, néha úgy Iérzem, a kezem már nem is az enyém, jslyan, mint egy darab fa... Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok sorsát nyögi Jakubovics Mátyás Ös felesége. Az egyéni gazdák, a föld rabszolgáinak sorsát panaszolják. Pedig «ez a sors ma már mennyivel könnyebb jazátmikra, mint a múltban volt, mikor .«megvetett, másodrendű állampolgárok, riként éltek, mikor még saját délszláv ,-fcnyanyelvüket sem használhatták, mi- jfcor a csendőrök és kulákok uralkodtak te faluiéban. Vannak azonban már olyanok is Ma- i ígyarsarlóson, akiknek könnyebb az éle. lük. A termelőcsoportta,goknak már i'Hern gond az, hogyan műveljék meg a földet: közös erővel sokkal többre men- ’ de nem gond az adó sem, meg a beadás sem. Jakabovics Mátyás tisztán látja mindezt. Talán tisztábban, mint a töb. ' bi csoporton kívüli, hiszen 6 tanácstag is amellett, hogy megbecsült, jó gazda. És éppen, mert tanácstag, különösen S szegyei,^ hogy a község hátul, nagyon j hátul jár a beadásban és ha a csoport j nem lendítette volna előre a begyűjtést, bizony még itt sem tartanának, ^zt meg különösen szégyenli Jaka- 1 kavics Mátyás, hogy ő, a tanácstag is hozzájárult ehhez a lemaradáshoz. Ö jeem teljesítette még beadási kötelessé. Bét, ő Í6 adósa még az államnak. 1320 kiló a fejadagom — számolt i papírral, ceruzával Jakabovics Mátyás, 330 kiló a vetőmag. Bizony, nem lesz ; elég búzám hogy tisztázzam q beadást .. . Árpából viszont beviszek többet, hogy mégse maradjak szégyenben! Közben arra is gondolt, hogy a cső. porttageknak mennyivel könnyebb. Jobb ás volt az eredményük, kevesebb io a kötelességük. De ezt a felbukó gondolatot hamar elfeledte, mikor arra emlékezett, amit felesége szokott mondani: — Itthon annyit dolgozunk, ameny- nyit akarunk, a csoportban pedig mindig dolgozni kell, meri nem lesz meg az a munkaegység! Mert ezt szokta mondani Jakabo. vicsné, mikor pillanatokra elfelejti fáradságtól, fájdalomtól zsibbadt kezét, amely „ szinte már nem is sajátja“, mikor elfelejti a régihez való görcsös ragaszkodás közben a kora reggeltől napestig tarló kemény robotot, amelynek eredménye sincs. Pedig Jakabovicsné fivére nem félt az újtól. 0 most a sarlósi csoport elnöke. ö már meglátta a jövő útját. A jövő-útja pedig jó út. Jakabovics Mátyás is elismeréssel beszél róla: — Jól megy a csoport tagoknak. Szépen dolgoznak. Még aratás előtt uborkából, ebből-abból is szépen kerestek. Cséplés után biztos jókora summát tesz majd ki a szorgaimasabbjánál az. elszámolás ... így ingadozik Jakabovics Mátyás ta. nácstag a csoport és a maradiság között. így fontolgatja napról-napra mi lenne jobb, mi lenne könnyebb. — De mit csináljak hetvenéves öreg anvámmal? — ötlik fel benne a kérdés, mikor már a csoport felé hajlana. — De miért robotoljak semmiért? — kér. dezi magától, mikor a felesége az egyéni gazdálkodás mellett tör pálcát. A kérdés azonban előbb, vagy utóbb eldől. Az sem kétséges, merre dől el. Jakabovics Mátyás és még jór-hányán Sarlósról az új utat. a szövetkezés útját választják majd. kotró nem működhetett — kezdi Szolovics elvtáTs. — A gyár dolgozói nem törődnek semmivel, munkájukat hanyagul és nemtörődömséggel végzik. — De azért bízta tó', a g hozzáteszi: — A selejt azért nem sok, cserépnél hat százalék, téglánál egy százalék. Lehet, hogy ha 'volna egry harmadik, akivel beszélgetni teheinOj az megint másként mondaná, mert Szekeres elvtárs előzőleg 20 százalék selejtröl beszélt. Rosszul dolgozik itt a vezetőség, mert a Jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal. Pedig, ha közösen megfognának egy.egy kérdést, n,em is volna olyan sok hiba a gyárban. Kérjenek támogatást VoHár etvtárstól Ha Szolovics üzemvezető a gépáJlás’ alatt beállított volna, néhány kubikost iöldhordásira, akkor nem lett volna annyi állásidő és terviemaradás. Serkentő volna a többi dolgozóra, ha a ki- és behordó brigádot, amely 115— 120 százalékot teljesít, népszerűsítenék. Jó volna, ha Szolovics és Szekeres elvtársak felkeresnék a városi pártbizottságon Vollár elvtársat, aki ismeri a gyár helyzetét és segítséget ígért a felmerülő nehézségekben. Biztosan állná a szavát és minden támogatást megadna a hibák kijavításához. Her get Hona Hát én bizony kegyetlenül megjártam, hogy a disznó kulákra halb gattam. Itt van ni! Előírásom 103B kil^ háza és 246 kiló árpa. Eltelt a S nap a cséplés óta, most 52 kiló búzával és 12 kiló árpával többet kell kö. telezőre beadni. Ha a gép alól bevittem volna, ezért magasabb árat fizettek volna... Volna... volna..., a keservit, hogy lenézettem magamat... Reggel viszem a beadást, de még 4 mázsa 50 kilót C.re is, hogy legalább az iparcikkutalvánnyal kárpótoljam magamat Meg hát, igaz, ami igaz, — jól mondta Takács Pista: így kívánja a becsület... Megnézem már, hol tartok a tojással, baromfival, meg a tejjel. 'A Dunántúli Napló írta, hogy' aki hátralékba„ marad, armak a tojás, baromfi, meg tejbeadási kötelezettségét i$ felemelik. így is van! Aki teljesíti, túlteljesíti előírásait, megbecsülést kap, jutalomban részesítik, aki elmarad — megbüntetik. En bizony az előbbit választom!... Eredményesen folyik megyénkben az új bányamunkások toborzása „ötezer új bányászt küldjétek’* hangzott el a, tatabányai bányászok felhívása. A felhívás nyomán megyénkben Is megindult az új bányászok toborzása. Toborzó-brigádok ala- knliak, amelyek pontos ütemterv szerint járják a járásokat, községeket és toborozzák az új munkásokat a legfontosabb Iparba, a bányászatba. A mohácsi járásban szép eredménye van a toborzásnak. Egy-két nap alatt jelentős számú új bányászt toboroztak. Különösen Himesiiázán értek el szép eredményt a toborzásban. Itt 12 új bányász jelentkezett bányamunkára. A toborző.brigádnnk segítségére voltak azok a hímesházni munkások, akik már régebb óta dolgoznak a há* nyába. Elmesélték a beszélgetéseken életüket, munkájukat, megismertették a falusi dolgozókkal, hpgy milyen szép a bányászmunka. A pécsi járásban Szőkéden tiz, Kökényben négy, Kővágótöttösőn nyolc új munkás jelentkezeti bányamunkára. Kékesú községben Prizmáidé.? Jenő és Podpácz Vince toborzök hét új bányászt toboroztak. A további munka sikerének előfeltétele, hogy a pártszervezetek mellett a töinegszcrvezotek az eddiginél nagyobb segítséget nyújtsanak a toborzásban. Uj módszer a kender aratásában A kendert eddig, nehéz munkával, úgy nyütték, úgy tépkedték ki kézzel a földből. Ez a módszer bizony lassú. A kender erős gyökereit nehezen lehet a kemény földből kiszakítani, még a munkában megkérgesedett kéz is felhólyagzik, kisebesedik egy napi nyüvés után. A kaszálása is nehézkes. a másfélimóter magas erős ken- derszáraik, ha levágja a kasza összevissza dőlnek, nem tud a kasza előre haladni. Ezeket a nehézségeket legyőzte a romonyai III. tszcs kenderes brigádja. Hosszú, 3—4 méteres rúddal meghajtják a kasza előtt az erős szálairat, így azok csak egyíelé dőlhetnek, éppúgy, mint a gabona aratáskor, a még levágattam álló tábla szélére. A kaszás továbbhaladását így nem akadá-1 lyozza semmi, a levágott szárakat pe. J dig marokra szedik, összekötözik. Ezzel a módszerrel még tízszerannyi kendert is könnyűszerrel tevágnak, miniül a nehéz megerőltető munkával nyünék. Szabadrablás! és a népvagyon fosztogatását eredméayezfe a kapitalizmus visszaállítása Jugoszláviában Az amerikai imperializmus balkáni szálláscsinálói, a litoisták, továbbfokozzák a jugoszláviai népek kirablása í. Ez a gonosztevő banda hűségesen teljesíti a Wall Street parancsát: meggyorsította a kapitalizmus restaurációját Jugoszláviában. Ez természetesen csak úgy volt lehetséges, ha a dolgozók nyakára szabadítják ismét az üzérkedők, harácsolok és tolvajok sás- kahadát. Az apatini bocskorvásárlás tanulságai Megjelentek ismét a kapitalisták, akik a dolgozó tömegek számlájára egyre hatalmasabb nyereségeket vágnak zsebre. A mértéktelen harácsolás és nyereségi vágy természetesen rányomja bélyegét az árak alakulására is. így például: amíg Belgrádban 2 ezer dinárt fizetnek egy méter gyen- geminőségű szövetért, ugyanez a szőve! Noviszádon már 5 ezer dinárba, Öszijeken pedig 4.500 dinárba kerül. A leggyengébb minőségű férfiriiha ára Kragujevácon 6 ezer dinár: ugyanezért a ruháért Belgrádban már 13 ezer dinárt kérnek. A nagy árkülönbség Tito népellenes politikájának a következménye. A kormány megengedi a kereskedőknek és üzéreknek, hogy ott vásároljanak árut, ahol kedvezőbb feltételek mellett és olcsóbban kapják, de megengedi azt is, hogy felsrófolják az árakat. A gyakorlatiban ez azt jelenti, hogy Ti- toék szentesítették a kereskedelemben a szabadrablás elvét. Egy belgrádi közvetítő a macedóniai nemesfémipar! igazgatóságtól egész gölönesérüzeme! vásárolt, majd továbbadta azt. Az üzleten 200 ezer dinárt keresett. A spekulációban és árfelliajtásban a bejelentett kereskedelmi ügynökség működik már, amely kizárólag üzérkedéssel foglalkozik. Ilyen ügynökség vezetője például egy Makedonec nevezetű egyén is. aki Apatinban 2.200 dinárért vásárolta a bocskorok párját. A bocskorokat a hclprádi „Trig- Iáv‘‘-vállala!nak láncolta tovább és „közvetítési díj“ fejében már 2800 dinárt vágóit zsebre egv-egy pár becskor után. Egy másik „ügynökség*' mindenféle árut összevásárolt epymiihivatalos kereskedelmi szervek vezet- i lió dinár értékben és elqdta azt Máj- nek. Egyedül Belgrádban 354 olyan I danpeken 400 ezer dinár nyereséggel, A rablóbanda főnöke és az ő egymillió dollárj'a A népvagyon rablásában „jó példával" járnak elől a titoisiák tisztviselői. A belgrádi „Makis" vállalat pénztárosa és számvevőségi főnöke például 800 ezer dinár! sikkasztott. Az „Aulo- Srbija“ vállalat igazgatója nemrégiben hivatalosan Olaszországban járt. Visszatérve, 3 millió 100 ezer líráról szóló költségszámlát nyújtott be. Mqsz- tafa Brkics, egy titoista deleg.-Trió élén Színtanában jár!. „Reprezentatív költségek“ címén pontosan 45 millió 700 ezer devizadinárt sajtolt ki az állami kasszából, a dolgozó nép pénzéből. Node —, mini a közmondás mondja —, a holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Szabadon sikkaszthatnak, lophatnak, 'rabolhatnak a kis- és nagy- tolvajok, ezért senki őket felelősségre nem vonja. Ez érthe'ö is. hiszen a hatalom bitorlói magul- is tolva jok és rablók. A rablóbanda főnöke, Tito, aki nemrégiben megbízta Vásza Szín- janovicsot, a külkereskedelmi főnököt, helyezzen el egy svájci bankban a jugoszláv dolgozóktól zsákmányolt egymillió dollárt. A Tilo-klikk megfosztotta a jugoszláviai népeket a forradalmi vívmányoktól s mint a gazdasági életben bekövetkezett anarchikus állapotok is bizonyítják: Titoék hívei, a korrupt "tisztviselők és az életre galvanizál! kapitalisták szabadon foszlogathalnak. ugyanakkor a dolgozók nagy tömegei az éhhaláínak vannak kitéve. Minthogy azonban egyre nő azoknak a tábora, akik felisiherik és látják a kiutat a zűrzavaros helyzetből, fokozódik az ellenállás az amerikai ■ gyarmatosítók és a Tilo-bandn ellen.