Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-02 / 178. szám

Miésrt saaradt 1© Vósőposdöabó szégyentelj esen ez begyűjtésben? {Col AUGUSZTUS 2 ___________M fl P I« Q s. í télt a pécsi államügyészség a kékesdi kuiákok feketecséplő bűnszövetkezete felett „Itt még el sem kezdődött a csép- — ezt gondolja az, aki meg- ézi Vasárosdombó község szépen egfestett versenytábláját, meiyen Cetien egy név sem szerepe:. De 7 ki a földművesszövetkezet termény- íktárát látogatja meg, az is ugyan- rre gondol, hiszen alig egy-két ku- ae gabona szomorkodik a hatalmas lagtérban. Pedig Vásárosdombón már nagy :amban folyik a cséplés és nem is egnap óta. Két gép dohog a faluban, az egyik másodika óta, a másik tizen- hatodika óta dolgozik, 737 mázsa bú­zát; 128 mázsa rozsot, 518 mázsa ár­pát csépelt már ei a két, gép és a be­adás ennék ellenére mindössze 39 má­zsa búza 10 mázsa rozs és 19 mázsa árpa, a falu terménybeszolgáltatási kötelezettségét ezek szerint kenyérga­bonából kettő (!), takarmánygaboná­ból pedig ö^ százalékra teljesítette! Szégyenteljesen rosszul megy a be­gyűjtés Vásárosdombón és ezért el­sősorban a tanács, a tanácstagok és a párttagok felelősek! Felelősek azért, mert nem mozdították elő a begyűj­tést jó agitációs munkával. Szenyéri Jenő Vp-tag mindössze 116 kilo­gramm gabonát adott be A B vételi jegyre, pedig tellett volna neki még C:re is bőven. Kiss Mihály pártveze­tőségi tag, terményfelvásárió (!) mindössze 44 kiló búzát és 16 kiló árpát vitt be a magtárba és a többi párttag és tanácstag sem járt élen a beadásban, hanem legtöbbje arcpiritó módon hátul kullog. Nincs tehát kit követnie a falu dol­gozó parasztságának, nincs, aki fel­világosítaná őket a beadás jelentősé­géről,. azokról az előnyökről, —• ipar­cikke1 látás, szabadpiac, őrlési kedvez­mény, — amelyeket a jó beadás az egész községnek hozna. A tanácsházán csak sopánkodnak. „A nullával egyenlő, ami tegnap be­folyt!“ — állapítja meg a nyilván­tartó. de semmit nem tesz, hogy se­gítsen a bajon. Arra a kérdésre pe­dig. hogy eljárt-e a tanács azokkal a törvényszegőkkel szemben, akik a cséplést követő nyolc napon belül nem adták le az .előírt gabonameny- nyiséget, csak ez a felelet: — Az eljárás most van folyamat* bánt — azonban hogy mi és-hol van „folyamatban“, arra senki sem tud a tanácsházán válaszolni. Vásárosdombón is —, mint minden helyen, ahol baj van a beadással, — Sok lelkes kezdeményezés indult már el a mecsekszabolcsi István-ak­náról. A hároméves terv két és félév alatti befejezése, a munkaidő teljes kihasználása, különböző versenykihí­vások, -egyszóval olyan kezdeménye­zések, melyek mind-mind a szénter­melés fokozását segítették elő. Ezek a lelkes megmozdulások nagy ered­ményeket hoztak már ezidáig is. De ezeknek a versenyeknek volt egy kis szépséghibájuk is. Az, hogy amikor elmúlott Az a dátum, amelyhez a ver- senyszakasz fűződött, a murikaver- seny lendülete csökkent. Miért? Azért, mert ezidáig a műszaki vezetők nem kapcsolódtak be olyan mértékben a versenybe, mint ahogy arra szükség lett volna. Vagy talán égy is mondhatnánk, hogy az üze­mi pártszervezetek, szakszerveze­ték döntően maguk végezték a verseny szervezését, irányítását kevésbé támaszkodtak a mű­szaki vezetők, a búnyamesterek, mérnökök, aknászok segítségére. Pedig nekik is éppen olyan érdekük * széntermelés fokozása, mint bár- mely fizikai olgozónak. Erről beszél az Isíván-aknai műszaki vezetők lel­kes megmozdulása, az, hogy segítsé­gükre siettek a fizikai dolgozóknak annak érdekében, hogy az alkotmány és a bányásznap tiszteletére tett vál­lalásukat teljesíteni, túlteljesíteni tudják. A terv teljesítéséért elsősorban az üzem vezetője a feleli: Az üzem terv-teljesítéséért elsősor­ban is az üzem vezetője, az. üzem részlegeiben pedig a mérnökök, bá­nyamesterek, körletaknájzok, akna. szók a felelősek. Ez az egyéni fele­lőségérzet kezd egvre jobban érvé­nyesülni az István-aknai műszaki ve- zetők körében. Ezt igazolják az alig •gy hete elindult kétoldalú versenv- azerződéíC'k kötése terén elért ered­mények is. A kétoldalú versenvszervezést a műszakiak vették a kezükbe, a-i- ban a tudatban, hogy a terv telje­szabadon száll a kulákagitáció a falu egyik szélétől a másikig, sőt még a falu határán túl is. Vásárosdombón még igen nagy iábon élnek a kulá- kok, nagy hangjuk van a tanácson, sőt a pártszervezeten bé'ül is. Vásá- rosdombó az a község, ahol vagy a tanács, vagy a pártszervezet, esetleg együtt mindkettő számos kulákot men-' tesített — a legkülönbözőbb ürügyek­kel. Vágyi Mihály mindig egy háztartás­ban élt például anyjával, Vágyi Ven- delnévei. Persze, 1949-ben, mikor a kuiákok boldog világa a vége felé járt. ők is különköltöztek és kérték mentesítésüket, amit a tanács, a párt­szervezet és a népi szervek meg is adtak, a mentesítés után egy évre azonban Vágy iné már Visszajött Ge- rényesröi fiához és nyugodta,-, élnek — mint dolgozó parasztok! Rostás Fe- rencné és veje, Bakán Antal úgy mentesültek, hogy nyilvántartóiapju- kat ..véletlenük' hibásan töltötte ki a nyilvántartó és „nem vette észre“ azt az öt hold földet, amit a kulák bérbe­adott! A 30 holdas Rostásné így lett „dolgozó paraszt.“ A kulák mentési „járványra“ jellemző, hogy Pál Ernő 29 holdas kulák men­tesítési kérvényét maga a párttitkár, Kontár Zoltán vitte a tanács elnöké­hez, aki ugyan megalkuvó és oppor­tunista a kúiákokkal szemben. de ezt a kérést még ő is visszautasította. Arra azonba^ már nem terjedt k,i a tanácselnök figyelme, hogy utána­nézzen a mentesített és a .nem mente­sített kuiákok garázdálkodásának. A kuiákok keze ott van az* ,.alacsony termésátlagok“ mögött, a beadás von- tatottsága mögött. „Nem Jellel az, hogy egyik helyen tíz, a másik .helyen csak öt mázsa a termésállag búzából, hiszen egyenlő minőségű földről valók“ — állapítot­ta meg á ^faluban csépelő gép ellen­őre és ha meggondoljuk., hogy. a ki­adott kézicsépiési engedé’yek között három kulák neve fc szerepel, ha meggondoljuk, hogy néhányan a je­lentettnél kevesebb területeit vetettek be kenyérgabonával, hogy a többit ta­karmánygabonával vessék be feketén “ akkor már rá is jövünk az „ala­csony termésátlag“ helyes magyará­zatára! A tanács természetesen nyugodtan élment ezek mellett a jelenségek mel­lett és a VB-titkárnő is nyugodt lé­lekkel adott ki kuiáknak kézicséplé­sítéséért elsősorban is ők telelé­sek. A kétoldalú verseny jelentősége ab­ban áll, hogy a szén kitermelésétől egészen a napszintre kerüléséig, meg­van mindenütt a munka felelőse. Néz­zük meg ezt egy példán keresztül. Vereckeí Lajos föbáhyámester a múlt hét egyik napján lement a Ney Ferenc-féle DISZ-fejtésbe, hogy ott megkösse a dolgozókkal a kétoldalú versenyszerződést. Ney elvtárs írásban vállalta, hogy az előírt tervelőirányzatot a csa­pat maradéktalanul teljesíti az­zal a feltétellel, ha az üzem veze­tősége biztosítja számára az elő­irányzat kitermeléséhez szükséges munkaerőt. A termelő vájárok pedig vállalták azt, hogy kitermelik azt a szénmeny- nyiséget, melyet a csapatvezető vá­jár felajánlott, azzal a feltétellel, ha a műszaki vezetők biztosítják a vál­lalt szénkitermeléshez szükséges ácsolási anyag odakészítését a mun­kahelyre, biztosítják a szén elszállítá­sát. A csillések cs a készlettolók vál­lalták, hogy az előirányzott szénmenv- nyiseget kiszállítják, ha az üzem ve­zetősége gondoskodik a szállítóvága­tok karbantartásáról, a csúzdáik jó ál­lapotáról, a folyamatos ürescsille, ellátásról. Mindezt lefektették a versenysecr ződésben, melvet minden dolgozó alá­írt. A szerződést Vereckeí Lajos »3- bányamester elvtárs is aláírta, ami azt jelenti, hogy a csapat dolgozói ál­lal kívánt műszaki feltételek mara déktalan biztosítását vállalja. A kétoldalú versenynek át toil fognia az egész iermelÉsi folyamatot Hogy a fejtés dolgozói és a műsza­ki vezetők eleget tudjanak tenni a vállalásnak, szükséges volt, hogy az éjjel es fabeszálUtö harmaddal, az elő. vájási és fenntartási csapatokkal, az ak-naszállitókk-vl is egy ilyen kétoldalú vercenyszerződésl kössön Verecke, elvtárs. Mert hiába vállalta volna a mű­szaki vezetők nevébeu az üres­si engedélyt, a tanács annak sem nézett utána, hogy Pál István kulák miért adott be 11 ' mázsa nedves, át- vehetetlenü! nedves kenyérgabonát, mikor vagy 20 mázsa búzája, 20 má­zsa árpája, hat mázsa zabja és négv mázsa rozsa teljesen száraz állapot­ban áll a padlásán. A tanácseinök már péntek óta ,,készül“ átmenni a kulákhoz, csak „nem volt ideje“. Per­sze, ahol az állami szerveknek ..nincs idejük“ a kulák körmére nézni, ott annál több ideje van a kuiáknak — szabotálni! Pál István kuiák is szépen kimérte még a gépnél a leg­szebb gabonából a fejadagot és a vetőmagot, a visszamaradó nedves, szemetes gabonára pedig ocsroányul röhögve rámondta: „No, ez meg az államé!“ A kulákokat mentegető tanács ri­degen. ellenségesen bánik a. dolgozó parasztokkal. Szikszai Imrépé dolgo­zó parasztasszony, kinek fia néphad­seregünk tisztiiskoiása, égy egyszerű kérelemmel hiába ostromolta heteken keresztül a VB-titkárnőt. — Ezt az isten sem intézi el — je­lentette ki kerek-perec a VB-titkárnő az idős asszonynak, akinek ezek sze­rint öt hold olyan föld után is kel­lett volna teljesítenie a beadást, amely nem is a tulajdona. Gsak Szikszainé bányászfiának erélyes fellépésére in­tézte el a tanács a régóta húzódó ügyet, melyet előzőleg „íelsőbb ha­talmakra“ akartak bízni. Indu'janak harcba a népnevelők és a társadalmi bizottság tagjai, ma­gyarázzák meg a beadás után járó előnyöket, kedvezményeket, aki pe­dig ezután sem teljesíti állampolgári kötelezettségét, állja a törvényszabta büntetést: a beadási kötelesség öt százalékos emelését! A kuiák-mente- getöknek pedig felelniük kell tettei­kért! A sásdi járás bálul kullog a be­gyűjtési versenyben. Ehhez az elma­radáshoz nagyban „hozzásegítette“ já­rását Vásárosdombó község is. A párt­tagok, becsületes dolgozó parasztok kötelessége, hogy ezt a csorbát minél előbb kiköszörüljék, hogy aki a föidműve.sszövetkezei előtti versenytábla e’-őtt .elhalad, meg­elégedetten állapíthassa meg: „Itt be­fejezték már a cséplést,.túlteljesítették a begyűjtést!“ Garami László csille rendszeres biztosítását, ha a szállítók nem kapcsolódták volna a versenyhez. Ugyanígy hiába vál­lallak volna a terv túllellesífését a fejtés dolgozói, ha az éjjelesek, vagy a fejtéshez tartozó elövájási munkások nem teljesítenék ugyan­olyan ütemben a munkát, mint ahogy azt a fejtés előrehaladása megköveteli. Istyán.aknán már hét fejtéscsapat dolgozik kétoldalú ver­senyben, amely nagyon sok dolgozol ölel fel, von be az augusztus 20_ra é., a bányásznapra tett vállalások túl­szárnyalásáért vívott harcba. Ezt a szervezési munkát a műszáki vezetők végzik és innen kezdődik csak igazán a pártszervezet, a pártcsoportek, a népnevelők, a szakszervezeti bizal­miak munkája. Megnövelteit a dolgozók (eíelűssógérzele A pártcsoportvezetők zsebében is ott van a kétoldalú versenyszerző­dés. így a dolgozók is rendszeresen tudnak tájékozódni, hogy minden részről mennyiben teljesítik a szer­ződésben vállalt kötelezettséget. Ha nincs elegendő ürescsille, akkor a dolgozók azonnal mennek a műszaki vezetőkhöz és kemnyeri fellépnek a becsúszott hiba ellen. Vagyis a dol­gozók részéről is kifejlődőit a terv maradéktalan teljesítése iránt az egyéni felelősségérzet. A pártszervezet vezetősége ál­landóan iigyelémmel kíséri mind­két szerződött fél munkáját és politikai felvilágosító munkával segíti úgy a fizikai, mint a mű­szaki dolgozókat a közbejövő nehézségek leküzdésében. Hogy milyen hatalmas eredményekkel jár a kétoldalú versenyszerzöclések megkötése, azt bizonyítja a már ez­zel dolgozó hét fejtés és ezekhez a fejtésekhez tartozó' többi csaoat tel­jesítménye. A csapatok termelése át­lagosan 10~20 százalékkal emelke­dett a szerződés megkötése óta. Ney elvtárs csapatáé pedig ennél is sok­kal többel: Jelenleg is 165 százaié •kot teljesítenek, A Pécs! Államügyészség feketecsép- lésért Gnlyás József kékesdi cséplés! ellenőrt négy évi. Fiilöp Imre cséplő- munkás bizalmit két évi, Imre László cséplőgépvezelőt másfél évi, Bátori Jó­zsef kékesdi fanácselnökhelyöttest öt­évi börtönre ítélte. A fekeléh eséplö kuiákok közül Pesti Mihály kétévi. Pécsi István egy év és 10 hónapi, Ne- perga János niásféiévi börtönt kapott. Mindhármukat súlyos pénzbüntetéssé! és részleges vagyonelkobzással is suj tották. A feketén cséplő dolgozó parasztok közül többet pénzbüntetésre ítéltek. Súlyosabb esetekben egyeseket közü­lük, így például GÜbl Józsefet, Hor­váth Ferencet, Wagner Jánost, Gá! Mihályt, Gyenis Józsefet börtönbünte­téssel is sújtottak. A dolgozó parasztság gazdag termést takarít be, mert megfogadta Pártunk és kormányunk útmutatásait, a jó la lajmunkákra és a helyes Uövcnyápo- lásra vonatkozólag-A kuiákok azonban minden eszközt felhasználnak arra, hogy akadályozzák a termés hcgyiijlé. sót és elvegyék a dolgozó néptől a dolgozó parasztság jó munkájának gyümölcsét. Aljas céljuk elérése érde­Sokan ismerik Pécsett Höflcr Ru­dolf Sallai-utcai (volt Ferencicft-uícs) bőrkereskedőt. Joggal szidták a becsü­letes emberek, akik betértek hozzá vá­sárlási szándékkal az utóbbi hónapok­ban. „Cipőfelsőrészt szeretnék venni". Cipőanyag az nincs — vágta oda Hol­ler, „Cipőkrémet szeretnék". — Nincs kérem —, hangzott ismét a válasz. „Talpat szeretnék venni". — Ugyan kérem, talpat. Nincs, Ja kérem... Ezt a választ kapták Gál Antal gyü- mölcsényi. Hajdú József, Szép Béla pé­csi lakosok és még nagyon sokan, akik Höfler üzletébe mentek vásárolni. Sem­mit nem kaptak. Höfler az ,,ilyen vi­lágra“ hivatkozott. A dolgozók joggal tettek panaszt, hogy üzletében semmit Jiem lehet kapni. Ezekre a panaszokra felfigyelt a nép rendőrsége és kiderült, hogy van. méghozzá minden van Hof­ier bőrüzleíében. Annyi bőrt, talpat, cipőkrémet, gém varrószijjat. cipöbéléS'árut és egyéb bőrárut ritkán látni rgyrakáson. mint amennyi előkerült Höfler „üres" üzle­téből. Megtelt vele a rendőrségen egy középnagyságú szoba. Szebbnél-szebb, jobbnál-jobb árukat halmozott össze Höfler az üzletben. A kutatásnál elő­került több. mint ezer kvadrát cipő- felsőbőr, 50 kilónyi talp, 300 gombolyag cipész varrófonál, három vég textil ci- pőbálés, 500 doboz jóminőségű cipő­krém, annyi gépvarrószíj, amit egy em­ber egyszerre el sem bír, nagymennyis ségű bőr bélés-áru. több gombolyag ci- péisz-pertli. Ezekből természetesen „semmi nem volt“ Höfler üzletében. Legalábbis azoknak nem, akik nem hasonszőrűek vele. A hozzá basonlók­Bűs-zkén mondják az oldi I. típusú tszcs tagjai, hogy az ö termésátlaguk jóval magasabb, mint az egyénileg dől gőzöké. Holdanként másfél mázsával termett műik több, mint az egyéniek­nek. Itt látszik meg a közős munka eredménye. Old község dolgozói tavaly tavasszal még húzódoztak attól, hogy közösen végezzék munkájukat. Csak huszonné­gyen határozták el, hogy megpróbálják a közös gazdálkodást: megalakítják a2 I. lípúsú tszcs-t. A csoport elnökének ifj. Szabó Károlyt választották meg. A csoporttagok minden este megbe­szélték egymás között, hogy mi a leg^ fontosabb, legidőszerűbb munka és egy­mást segítve, közösen végezték azt el. HI-as típusúra alakítják át a csoportot Mellár Miklós 18 holdas dolgozó pa­raszt, aki tavaly lepett be, így beszél: — Harcot kel! indítanunk a régi megszokottság ellen az újért. Én saját magam tapasztaltam, miután beléptem az 1-es tipúsú tszcs-be, hogy sokkal jobb a közösen végzett munka. De a legegészségesebbnek a IIEas típusút lá­tom. A lll-as tipúsú tszcs-bcn dolgoz­va még jobban meg tudjuk valósitant célunkat, hogy többet és jobbat termel­jünk. Tervszerűen, továbbra is mint egy család, megbeszélve a munkákat, dolgozunk és mindenki végzett munká­ja után, munkaegysége arányában kap­ja részesedését. A tszcs többi tagjának is hasonló a véleménye. Ezért elhatároztak, hogy III-as tipúsú tszcs-vé alakulnak át. Síkkal jobb és fejlettebb a III. tipúsú termelőszövetkezet, ezt látták a ma­kében igyekeznek a dolgozó paraszto­kat megtéveszteni és spekulációs üzél- meikhez segítőtársaknak • megszerez­ni, így került a kuiákok uszályába Kékesden Gulyás József csépiért ellen­őr, Fiilöp Imre cséplőmunkás bizalmi, valamint Bátori József lanácsolnökhe- lyctle.s és közben maguk is a nép el­lenségeivé váltak. Nepcrga János 24 holdas kupéé, Pécsi István 75 holdas és Pesti Mihály 49 holdas kuiákok nagymennyiseiéi búzát úgy loptak cl, hogy egyszerűen le sem mázsálfák. Ezenfelül Gulyás József cséplés! ellenőr több. múlt 20 esépcltetőnek 80 kilóiéi három niS; zsáig nem irt be gabonát és így sok mázsái vont ki a bejelentés alól. Mind. erről tudott Imre László felelős esép- lőgépvezctő is. Fiilöp Imre, a cséplő­in mik ások bizalmija nemcsak tudóit róla, de nem átallott résztvenni a borozgatásokban és vacsoráz.-'áfások- bán, amit a fekeleterményért juttattak Bátori Józsefnek és Gulyás Józsefnek a csépeltetek. , A kuiákok és cimboráik özeiméire a dolgozó nép ébcrséac fényt dcritell *4 a bűnösök elnyerték méltó büntetéstP kct. Az oldi I-es típusú tszcs tagjai előre lépnek megállapított áron. Höfler 500 doboz cipőkrémet tartott elrejtve. Közben a maga-készítetté cipö- (trémet árulta. Most. a cséplés legna­gyobb murüája van. A cséplőgépekhez, a gépszíjvarráshoz .szükséges anyag igen kellene. Ez elrejtve volt Höfler üzletében. Nem véletlen az. hogy Höfler elrej­tette ez! a nagymennyiségű bőrt, Höf­ler a felszabadulás előtt, a Pécsi Bőr­gyár egyik részvényese volt. Napi 1$0 pengőt kapott a részvényei után, ami­ből házat, szőlőt, autót és egyéb mást vásárolt. A Heller „úrnál" tálalt bőráru és egyéb anyag legalább 100 ezer forint értékű. Höfler, ez az „igen szegény ember" 18.000 forint adóhátralékban volt, mert „nem tudta" fizetni. Csak á pénztárban 8000 forint készpénzt talál­tak. Az eldugott nagymennyiségű bőráru előkerült, a dolgozó nép rendőrsége le­leplezte Höfler Rudolfot. Most a rend­őrségi cellában várja. hogy-, a nép bíró­sága ítélkezzen felette. Az általa eldu­gott nagymennyiségű árunak bosszú ke,- resós után megfelelő nagyságú kiraka­tot talállak a 21-es számú ruházati botiban, ahova csütörtökön délután már kikerül a Höfler által eldugott, .,jobb időkre" tartogatott, a dolgozók elöl el. vont áru. Érdemes megnézni és világo­san kiderül abból is. hogy mit szeret­ne. mit vár ez a „tekintélyes" Höfler „úr". Amit viszont nem várt. azt. rö­videsen megkapja, a dolgozó néptől, a megérdemelt hüntetést. gyarteleki III. típusú termclócsoparitől is. Beszéltek ott egy tszcs-taggal, aki például elmondta, hogy két hízót vá­gott, rádiót vett. házat épített mióta a tszcs-nek tagja. Azonkívül a tszcs közös vagyona is szépen gyarapszik. Baromfitenyésztíí-ttílepét, hizlaldát építenek A látogatás után az oldi I. tipúsil tszcs tagok is tervezgetni kezdtek. —A lakihoz két kilométerre van egy legelő — mondja Mihó György/ áz 1. tipúsú tszcs egyik példamutatóan, fői dolgozó tagja. — Ezt a legelőt eddig nem használtuk ki, , pedig nagyon jó helyen van, kis folyó pariján. Úgy tervezzük, hogy ezen a helyen építünk egy baromfitenyésztő iclcpfl. {Ennél al. kalmasabb helyet el sem lehetne, kép­zelni a liba, kacsa, tyúk és a többi by romfi számúra. Azonkívül hizlaldát ín építünk, aminek szintén nagyon meglő, lelő hely. Ez nagy hasznot hoz majd nekünk. Már jelentkeznek az új belépők Mint minden faluban. Óidon is teé besen terjed a hir. Eljutott Fejes Má­tyásáé nyolcholdas dolgozó parasztasz- szonyhoz is. Az I-es típú6Ú tszcsb* nem lépett be, mivel ott nem volt biz­tosítva a megélhetése,,hisz már 70 éven, így nem tud minden munkát végezni. De most belép a III. tipúsú tízes be, mert ott hasznos munkát tud végezni a baromfitenyésztő telepen és a megéL hetese is biztosítva lesz. De hasonlóan vélekedik a község többi dolgozó pa­rasztja is: Ferenci Lajos 12 holdast Katona Lajos 13 holdas, Dccsi Sándor hétholdas, akik most töltik ki 'majd a belépési nyilatkozatukat a III. típusú tszcs-be. H. \. A kétoldalú versenyszerződések megkötése óta 10—12 százalékkal emelkedett azlstván-akoai csapatok termelése Höfler borkereskedőnél százezer forint értékű elrejtett árut találtak nak volt, de ne bigyje senki, hogy i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents