Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-07 / 182. szám

DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK A MAI SZÁMBAN. A békeharc és a nenuethftii szolidaritás jegyében meg­nyílt Berlinben a III. Vllágtijöságl Találkozó (2. o.) - Az ENSZ-killdBttscg Ismét nem jelent meg a keszont tár­gyaláson (2. o.) — Az Albán Népköztársaság tervjelcntése (2. a.) — A Sopiaua Gépgyárban Gaál János jobboldali szociáldemokrata művezető gátolni akarta az alkotmányi felajánlásokat (3. o.) — Szőkéd és Kisbéréiül fej-fej mel­lett harcol a győzelemért (3. o.) DP BAR AN YAM EGYE I PARTBI 20 TTJACA N A K LA PIA VIII. ÉVFOLYAM, 182. &ZÁM ARA SO FILLER KEDD, 1931 AUGUSZTUS 7 A zászrtówesl előre, ű§ gyözeimek Székely Tamás, Székelyszabar visszatért küldötte a Szovjetunióról beszél Három győzelmi lobogót) kapott va­sárnap a mohácsi járás. Az el?ő zászló a járási pártbizott- •ág falát díszíti 'A járások közötti begyűjtési versenyben első helyen ál­ló járás pártbizottságának titkára. Gregor elvtárs nemcsak, mint elisme­rést, nemcsak, mint a jó munka meg- tisiztelő jutalmát vette ál. Szikra Sán­dor elvtárs kezéből a Megyei Párt- bizottság vándorzászlajíjt, hanem mint figyelmeztetést is, nuáy arra int, hogy a zászló megőrzésihez még jobb munka, még fokozottabib kommunista példamutatás szükséges). A második zászlót Koszt a elvtárs, a minisztertanács kiküldötte nyújtotta át az országos begyűjtési verseny­ben tizedik helyen állj járás tanácsá­nak, A minisztertanács vörösselyem vándorzászlaja az egész ország dol­gozó népének üdvözletét tolmácsolja a határszéli mohácsi járás magyar, délszláv és német ajké dolgozóinak, akik törvényes kötelességük teljesí­tésével tettek bizonyságot hazaszere­tetükről, a Párthoz való hűségükről. Az ünnepélyes átadásnál Gregor elvtár« és Lapos Sándor elvtárs ígé­retet tettek, hogy megőrzik a zász­lót, hogy élenjárnak továbbra is a begyűjtési versenyben, hogy augusz­tus 20-na teljesítik vállalásukat: 120 százalékra eleget tesznek begyűjtési kötelezettségüknek. Nem lesz azonban könnyű dolga a mohácsi járásnak. Az ünnepségen a pécsi járás partbizottságának titkára és a villányi járási párttitkár kijelen­tették, hogy a következő héten már elhódítják a zászlót, első helyre ke rölnek. A mohácsi járás mögött haladó villányi járás nevében pedig Ma- r csúcs elvtárs már meg is hívta a mohácsiakat a kővetkező heti zászló átadási ünnepélyre — Vil­lányba! , A harmadik zászló, a Megyei Párt­bizottság legjobban teljesítő község­nek szánt vándorzászlaja a megye élenjáró községébe, a mohácsi járás­ban fekvő Udvar községbe került. ' — ígérem — mondta a zászló át­vételekor Német «Ívtárs, Udvar köz­ség tanácselnöke —, hogy továbbra Is ilyen lendülettel végezzük mun­eeny zászlaja a mohácsi járásnál van! A mohácsi hfikeharcosok megfogadták, hogy ki nem adják a kezükből, a vil­lányiak pedig arra fogadnak, hogy va­sárnap már náluk lesz a zászló! És a pécsváradiak sem akarnak lemaradni. Előre békeharcosok, a Megyéi Pártbi­zottság zászlajáért! Az első továbbra fs a mohácsi járás * versenyben. Vasárnap esti jelentés szerint 46.3 százalékot gyűjtöttek be esi dolgozó parasztok lelkesen teljesítik tör­vényes és hazafias kö­telezettségüket, de ala­posan javítani kell a munkájukon, ha való­ban meg is akarják tartani a zászlót, meri a villányiak már otl vannak a nyomukban *3.6 százalékkal, s mint suttogják a villányi tájakon, most készülnek a "agy áttörésre, hogy egykét nap alatt rohammql messze maguk mögött hagy­ják a mohácsiakat! Igyekezzenek _ a mohácsiak, mert könnyen „meglepetés «rheti őket... A harmadik a pécsváradi járás 37 százalékkal. Erősen igyekezniük kel a pécsváradieknak, ha a zászlót el járják hódítani, de azért is, hogy a harmadik helyet meg tudják tartam, m*rt o pécsi járás újból crősilcli, s már kánkat, hogy megmutatjuk a Tito- bandának: községünk dolgozó népe nemzetiségre való tekintet nélkül, egy emberként harcol jó beadásával, a békéért! A begyűjtési kötelességét legjob­ban teljesítő termelőcsoportnak szánt versenyzászlót az ócsárdi Béke Őre termelöcsoport nyerte eL Péter La­jos elvtárs, a termelőcsoport elnöke ígéretet tett, mikor Farkas elvtárstól, a Megyei Pártbizottság kiküldöttjé­től átvette a vörös selyemzászlót, hogy 1000 mázsa gabonát adnak le C-vételi jegyj-e, így őrzik meg a drá­ga kitüntetést. — Korábban kelünk, későbben fek­szünk, időben elvégezzük a cséplést és a géptől teljesítjük a beadást! — ezt ígérték az ócsárdi élvtársak a Megyei Pártbizottságnak. A palotabozsoki gépállomás zászló­átadási ünnepségén nemcsak a gép­állomás dolgozói, de a környékbeli dolgozó parasztok is megjelentek. Pászti János elvtárs könnyekig meg­hatva fogadta meg Balogh Mária elv- társnönek a zászló ávételekor, hogy mindent elkövetnek a zászló megőr­zéséért. A szigetvári és pécsváradi gépállo­más kiküldöttei azonban kijelentet- tették, hogy a jövő héten már náluk lesz a zászló, kiharcolják az elsőséget A pécsváradi gépállomás dolgo­zói versenyre l’vták a palotabo- zsokiakatv a begyűjtési verseny támogatására és a női munkaerő szervezésére. — A versenyt elfogadjuk é« nem adjuk a zászlót a jövő héten és az azt követő hetekben sem — válaszol­tak a gépállomás dolgozói a verseny­kihívásra- —- Serkenteni fog ben­nünket a Megyei Pártbizottság zász­laja, megyénk dolgozó népének elis­merése! Vegyen példát a kitüntetett járás­ról, községről, termelőcsopörtról és gépállomásról egész megyénk dolgo­zó parasztsága, minden gépállomá­sunk! Vegyenek róluk példát és igye­kezzenek túlszárnyalni az élenjáró­kat, hogy Baranya megye teljesítse Rákosi eflvtársunkngk tett ígéretét: élenjárjon a begyűjtési versenyben! ott van közvetlenül a nyomukban 36.9 százalékkal, « a legközelebbi jelentés talán máris arról ad számot, hogy hát­rább csúsztak a pécsyáradiak. Ötödik a komlóii járás 31.6 százalékkal. A komlóiak elszakadtak az előttük hala­dóktól, lassúbbodott a járásban az iram, s nemhogy nem törtek előre, ha­nem a szigetváriak (29 százalék) ala­posan veszélyeztetik a komlóiak állá­sait, s ha tovább erősítenek, le is hagy­hatják őket. A csiga-brigád tagjai még mindig a regiek: siklósi járás 24.4 százalékkal, sellyei 21.6 szá­zalékkal és vé­gül a sásdi 9.5 százalékkal. A siklósiak végre kezdenek előre­törni! Egy nap alatt csaknem tíz szá­zalékkal haladtak, s ha tovább fokoz­zák az iramot, elkerülhetnek a csiga- brigádból, erről a cseppet sem megtisz­telő helyről, s azok közé kerülhetnek, akikre büszke egész megyénk. Előre siklósi békeharcosok, törjelek áz élre, az első helyre, harcoljatok a zászlóért! A sellyei járás igen lassan halad előre, a sásdi járás pedig oly lassan moZogiLhogy nemsokára már a csiga is elhagyia őket, lassan már a csiga-bri­gádból is kiesnek. Alaposan javítani kell a sásdiaknak munkájukon, hogy előretörhessenek. Már éjfél után két óra felé jár­hatott az idő, mikor Székely Tamás kinyujtózkodott a székely*zabari kis ház puha ágyában. — No, ma alaposan kialszom ma­gam — gondolta lecsukott szemmel, miközben fészkelődve megkereste a „régi helyét“ az ágyban, melytől a hosszú, öthetes távoliét alatt már­na áj elszokott. A hosszú alvásból azonban nem tett semmi. Hajnali öt órakor már be­kopogtatott Székelyékhez az első vendég: Alfö’di szomszéd. A korai vendég még le se telepedett, már rákezdte: _— Most aztán mesélj! Merre jár­tál mit láttál? Már tegnap este el akartam jönni, de gondoltam, fáradt vagy. Hát azért jöttem inkább reg­gel... — Hát hiszen csak éjiéi után jöt­tem meg — vágott közbe álmosan az ágyból Székely Tamás, — akkor se feküdtem még le, mert elcsípett a ta­nácselnök, neki kellett először me­sélnem. Hát ha már itt vagyok, ne küldj el Tamás — fogta kérőre Alföldi szomszéd, — utána még elhatsz ele­get1 — Nahát, legyen — határozta el magát Székely Tamás és beszélni kez­dett ... Aztán még jónéhányszor me­sélt vasárnap délelőtti vendégeinek akik egyik kézből a másikba adták a kilincset. Nem lett az alvásból bi­zony semmi! A faint már délelőtt megjárla a hír: a parasztküldött délután két órakor beszámolót tart a kolhozokban látottakról. "De a hírrel együtt járt az is, hogy Székely Tamás ágasbúzát, évelő rozsot, meg valami különleges kölesfajtát is hozott magával, azt is bemutatja és sok-sok képet, melyeket a parasztküldöttség tagjai készítet­tek/ A meleg úgy megállt a kis falu­ban, hogy csak úgy fojtogatott. Az emberek arcán, hátán, mellén csak úgy csörgött a verejték. De hiába volt hőség • hiába csábította a hűs, tiszta szoba a dolgozó parasztokat, azok bizony elmentek meghallgatni a szovjetet járt küldöttet. Két óra után a kultúrteremben már nem volt ülőhely. Nagybájszú, ko­moly öregek, DISZ-fiatalok, fejkendős iinneplősen öltözött nénikék nézték kíváncsian, fürkészve a hazatértet és talán még ennél i„ nagyobb érdeklő­déssel figyelték az előtte fekvő kist csomagokat, melyek az ágasbúzáí és' a többi csodát rejtegették. Egyszerre megszakadt a suttogás, a beszélgetés moraja. Székely Tamás felállt és be­szélni kezdett: Kedves elvtársak, gazdatársak! üvgem azért killdt'etek a Szovjetunió­ba hogy elmondjam, hogyan élnek ott a ko’hozoarasztok, hogy beszámol­jak róla, milyen a nagyüzemi gazdál­kodás a szocializmus orszéigában. Elő­ször az állattenyésztésről logok be­szélni. Az egés7 hallgatóság mint egy ern. bér figyelt. Még azok fs- akiknek már a délelőtt folyamán Székelv Ta­más beszélt erről "is, arról is: látott szájjal hallgatták a beszámolót: a jö­vőbe, a sai'ät jövőjükbe néztek. ~~ A kolhozokban a legkorszerűb­ben íelszerell, palotának is bel'Iő is­tállókban tartják az állatokat kezd­te meg a beszédet a falu küldötte és szavai nyomán maguk elptt látták a hallgatók az önműködő Hatókat, a ta. karmúnyszáLító és trágyagyiijtő csil­léket. a hatalmas 3—400 méter hosz- szú istállókat, melyekben a leotöké- letegebb. legjobban hasznosítható ál­latokat tudják kitenyészteni a szovjet kolhozparasztok. A kópék is megkezdték kőrútjukat. Kézről kézre járt egy gyönyörű cső­dön egy kormosfejü bikaborjú képe, melyeknél szebbeket a szabariak ed. dig aligha láthattak. — Ez igen, ez aztán gyönyörű — suttogták a képek fölött összehajU fejek és az elragadtatás moraja miatt Székely Tamás kényszerszünetet tar­tott. Aztán folytatta csak beszámoló­ját a bfit*nszk| napi 50 liter tejet adó tehenekről. — Bizony nem hittük el, hogy 50— 60 liter tejet adhat egy tehén — idéz­te fel a ko hozban tett látogatási. *— „Gyertek el holnap reggel és ellen­őrizzétek magatok a tejest“ — mond­ták erre a kolhozparasztok Széke, iyéknek. — El is mentünk. Kiválasztottunk az isten tudja hány tehén közül tizet, hogy megfejjük őket. Hát. csak rájuk kapcsolták a gépet, ment az magától is. Az elvtársnő, aki ott volt, csak elelnőrizte a gépeket. Aztán lemértük a tejet: a nemrég még üres kannák­ban 12—lő liter tej, habos, zsíros, mandulaízű tej kínálta magát. Csak egy sóhaj tört,, meg a csen­det: „Tizenöt liter?!“ Benne volt eb­ben az egy sóhajban az álmélkodás, a csodálat és benne volt a vágy egy ilyen „tehénke" után, mely első fe­jéire ennyi tejet ád. De nem volt idő a töprengésre, Székely Tamás foly­tatta: — Aztán megfejtük a teheneket tíz órakor, délután három órakor és este is. Persze mindig géppel. Az öSsz. eredmény a legkevesebb tejet adó te­hénnél 48 liter volt! Kicsit kutatott a jegyzetek, note­szok között míg előhalászott egy pa­pírlapot, csak aztán folytatta: — Ezeknek a teheneknek pontosan megszabják, mit, és mennyit egyenek. Télen háromszor naponta kapnak nedvdús silótakarmányt, átlag 35 ki­lót. Természetesen minden egyes ál­latra pontosan megállapítják a „fej­adagot.“ Azután kapnak 8—10 kiló szénát és 5 kilogramm koncentrált takarmányt: olajpogácsa, húsliszt és szemestakarmány keverékét. Mint az orvos a receptet, úgy írta fel Székely Tamás a kolhozokba^ a takarmányozási módokat hogy a fa­lu ne csak az ö szemén keresztül lát­hassa ezeket a bőtejelő teheneket, ha­nem a nagyüzemi gazdálkodást vá­lasztó dolgoz* parasztok a' termelő­csoport istállójában is két.három év múlva már 50 liter tejet adó tehe­net simogathassanak. — Nem az égből hullott le a kot- hozparosztoknak ez a tehén — felette a ki se mondott kérdésekre az elő­adó, — három év alatt a 10—12 liter tejhozamú tehenekbö' is 30—40 literi acló állatokat faragnak a kolhozban. Aztán tovább beszélt Székely Ta­más és szavai nyomán filmként per­gett le a szabariak előtt egy gazdag kolhoz állattenyésztése: a hatalma,, disznófalkák, me yekből könnven tel. jesíti a kolhoz a 70 hízott disznónvi beadási kötelességét, — hiszen még mindig marad 5—600. a falka, mely­ben nem ritkák az olyan kanok, gó­bék. melyeknek súlya eléri a négv má­zsát! (Ezt sem hitték el a küldöt­tek, de mikor lemérték nekik a kol. hozparasztok az általuk kiválasztott állatokat, ' kénytelenek voltak hi­telt adni a tényeknek.) Csodáktól beszéli Székely Tamás. Legalábbis a szabari dolgozók előtt csodának tetszett mindaz, amit el­mondott. A hallgatóság szinte székhez szegzetter, ült és megigézve hallgatta minden szavát. — A Liebknecht Károly kolhozban olyan szöl°ket láttunk, melyek rossz évbén is 120 mázsa szőlőt teremnek hektáronként .— tért át a mezőgazda, ságra Székely Tamás és ismét köz­readott egy csomó képet. — A más­fél méter sor- és egy méter lőtávol- ságra ültetett tőkéket természetesen kutakból öntözik. Az éióadás ismét megszakadt. Min. denki képekhez akart jutni, aki egyet kézbe kapqtt, az nem győzte nézni, nem akarta kiadni a kezéből. Szinte áhítattal jegyezte meg egy bámulattal telt hang: — Annyi a termés, hogy nem js látni tőle a szölővessz°tl De a kolhozföldek mindenütt a bő termések földjei. A beszámoló elvitte a hallgatókat a 40 holdas dinnyeföl­dekre, melyeknek hegymagassáqra emelkedő terméséből évi 7—800.000 rubelt is bevesz a kolhoz. A csodálkozó felkiáltások úgy röp­ködtek mint a megriasztott madarak. „Minden két-három levélre esik egv dinnyel" ,,Akkora Cgy görögdinnye, mint egy zsák!“ megnövő csumizakalászról — egy különleges kölesféléröl, — esett szó. Székely Tamás odaadta ezeket a kü­lönleges növényeket megtekintésre a hallgatóknak. — Az évelőrozsot áprilisban learat- ják szénának — mesélte Székely Ta­más, mint a- világ legtermészetesebb dolgát, — aztán augusztusban ismét aratták, de most már kenyérgaboná­nak! A következő évben nem vet­nek, mert ismét kin0: méghozzá egy gyökérből 10—12 szár is. A gabona hozama hektáronként 25—30 mázsa. Négy évig nem kell újra vetni az év­előrozsot. legfeljebb hektáronként 20 •~25 kilót kell utánavetni — sorolta fel a „száraz adatokat“, De nagyobb érdeklődéssel nagyobb figyelemmel hallgatták a dolgozó parasztok eze­ket a ..száraz adatokat“, mint a kato­na a napinarancsot. A jövő szárnál voltak ezek! Persze, hogy a7 ilyen nagyüzemű gazdálkodás meghozta a Liebknecht Károly kolhoznak az eiső hat hónaD- ba.n már az 1 millió 700.0(10 nibel, és év végére a hétmillió rubel jövedel. met Természetes. hogv az ilyen ter­méseredmények biztosítják Ribák elv­társnak, a kolhoz egyik dolgozójának a7^ évi 22.900 rubel részesedést, ezen felül 1900 kilogramm gabonát. 38 má­zsa zöldségfélét (krumplit, répafélé­ket. kertészeti t.ermelvényeket) és 950 liter bort. Ebből a rengeteg értékből — a ió munka, a kollektív gazdálkodás ered. ményéből. — aztán könnyű úgv élni, ahogy Székely Tamás elbeszéli a szovjet kolhozparasztok é'elét: ~ A kolhozparasztoknak van ház. táji gazdaságuk. Ez hozza nekik a „zsebpénztmert a lő jövedelem ter­mészetesen a kolhozból származik. Minden kolhozoarasztnak van saját két-háromszobás háza. rádióin, könyv­tára. némelyiknek még autója, is; a kulturális élet olyan fedett még a kolhozokban is. mint nálunk a vá­rosban sem látni. A legtöbb kolhoz­nálr külön kórháza van, bölcsődéje, szülőotthona és napköziotthona. Az öregei:, a hatvan éven felüliek' már nem köle’esek dolgozni ellátja, őket, a kolhoz a két százalék szociális alap­ból, — És nd a titka ennek a boldog, gazdag, vidám életnek? — tette, fél a kérdést Székely Tamás. A többiek, a hallgatóság előre tudta rá a választ. — A titok — nem titok: a nagyüze­mi gazdálkodás. _Uj, soha nem látott génekről, szö- lőkapálógéprő], kukoricaül tetőgépről, cukorrépakiszedő traktorról hallottak ezután a szabariak. Csupa olyan gén­ről. me.lyek nem alkalmazhatók a nád. rágszíjparcettákon csak a hatalmas, véget nem érő szövetkezeti földeken. A. kombiin, a kazal rakó gép. a gya- poiszedő kombájn, mind-mind egv újtípusú nép újtípusú gépe. mely az emberi munkát könnyíti meg, mind­mind ismeretlenek még az egvéni gazdálkodást folytató szabariak előtt. De hogy mennyír,, • meg akarják is­merni a7 új éleiet, azt mutatja, hogy hiába ült le Székely Tamás a beszá­moló után, csak körülsereg'etfék és kérdezgették a szovjet emberekről, akik fehér kenyérrel és sóval, végle. len szeretettel .és kedvességgel üdvö­zölték a magyar nép küldötteit. Kér­dezgették még soká a szovjet életről, me v napról napra szebb lesz. Székely Tamás még a Szovjetunió* ban kezébe fogta a tollat és távirat, ban jelentette be: belép a termelő* csoportba. Beszámolója nyomán nem egy székelyszabari dolgozó paraszt akarja követni a példáját és oda akar­ja írni mielőbb nevét a be'épési nyi. latkozat alá.- — Már megalakulhatna az az elő­készítő bizottság — dobogott idősebb Pakusza Vilmos, tízholdas középpa­raszt is a beszámoló után, miközben Székely Tamást kereste, hogy „né. hány pótkérdést“ tegyen fel neki, ~ már megalakulhatna a csoport, hadd legyen nekünk is 50 Uter teiet adó tehenünk, ágasbúzánk, gabonagyá­runk, olvar, boldog életünk, mint a ami­Csak akkor lett megint áhitatos ! csend, mikor az ágasoúzáról. az évelő 1 ko' hozpara«Ttoknak von. mint rozsról, a kukorlcacsőnagyságúra | /yen/ a szovjet emberek élnekl Fokozzuk a békebegyiijtés Iramát! Előre a Megyei Pártbizottság zászlajáért! A fájások közötti békebegyüjtésl ver-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents