Dunántúli Napló, 1951. augusztus (8. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-26 / 198. szám

6

N A P & Ő

1951 AUGUSZTUS 2« J

A BAR ANYAMEGYEI FILMHÉT ELÉBE

Dolgozó népünk kultúrszínvonala, kultúrigénye egyre nagyobb ütemben ívei felfelé. Kultúrházaink, népkönyvtáraink száma állandóan emelkedik, kultiircsoportjaink gyönyörűen fejlődnek, s végül, de nem utolsósorban szemlátomást szaporodik, erősödik az a tábor, amely felismerte •- haladó filmek látogatásának nagy jelentőségét, megszerette a szórakozást, amelyet ezek a filmek nyújtanak.

Na.pról-napra erősödik a felismerés:

az új filmek, az új mozik a dolgozók számára készülnek,

a dolgozó nép számára épülnek. Erről a felismerésről beszélnek a számok:

1949 első felében 13 nriHió, 1950 első 'félévében 19 millió, 1951 első hat hónapjában már 22 millió volt a mozilátogatók száma. Mi váltotta ki ezt a hatalmas fejlődést?

Az, hogy dolgozóink ma már világosan látják: a mozikban a valóság, az élet pereg le előttük, látják, hogy a levetített filmek feltárják a dolgozó nép harcát, munkáját, problémáit, hűen ábrázolják fejlődését, leleplezik a fejlődé« útjában álló ellenségeket, segítenek elhárítani a felemelkedés elől a nehézségeket. De egyszoTsmittl irányítják is a haladó filmek a harcot, segítik munkánkat, a termelést —r utat mutatnak. Nem véletlen az, hogy egy-egy jó film megtekintése után az üzemekben fellendül a munka, emelkedik a termelés. Nem véletlen, hogy

®ßy-*gy szovjet kolhozfQm megtekintése után az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok százai határozzák 'el, hogy lermelőcso- portot alakítanak,

» az sem véletlen, hogy a begyűjtési versenyben csigalassúsággal mozgó sellyel és sáséi járás a mozilátogatásban is a leghátsók között szerénykedik.

már dolgozóink világosan látják a haladó filmek és a múlt nép- butltó, a tőkések és kizsákmányolók céljait elősegítő filmjei közötti különbséget. Dolgozóink ma már világosan látják, hogy a tőkések filmjei hogyan akarták őket megmételyezni, clbutítani és mind lejjebb és lejjebb süllyeszteni.

A dolgozók ma már látják, hogy mekkora hazugságot akartak a burzsoá filmek velünk elhitetni a .mindenkit érhet szerencse“

' meséjével.

Az ő filmjeikben a szegény leányt elveheti a gazdag fiú, a szegény fiú pedig kimenti a gazdag leányt a Dunából és utána bbldogan élnek, míg meg nem halnak. Az első eset igen gyakran megtörtént a kapitalista urak világában, A szegény lányokat .elvették", de nem feleségül, hanem szabad prédává kényszerítették. A szegény fiú pedig várhatott, ha győzte türelemmel, mert a grófkisasszonyok és bankárlányok nem nagyon siettek az 6 kedvükért a Dunába potyogni

Ezek a szennyfilmek mindent feltálaltak, amit butításra, ködösítésre alkalmasnak találtak. Emlékezhetünk még az amerikai gengszerfilmek bestiális gyilkosságaira, az angol rémfitmek elvarázsolt kastélyaira és azokra a nyúlós, nyálas szerelmi giccsek- re, melyeknek csak egy volt a céljuk: elszenderítení, álombaringatni s végül megsemmisíteni a dolgozókban a kizsákmányolás elleni lázadozás csiráját.

Mindezt « dolgozók ma már tisztán látják, a

ehhez a tisztánlátáshoz nagymértékben hozzásegített bennünket a szovjet/film, a haladó szellemű film.

De nemcsak más filmeket mutatnak ma már be hazánkban, mint pár évvel ezelőtt, de olyan helyeken is bemutatják ezeket a filmeket, ahova azok a múlt rendszerben soha el nem juthattak volna. A régi világban mozik csak ott létesültek, ahol működésűkből profit kínálkozott. Hány olyan falu volt a levitézlett Horthy- rendszerben, amelynek dolgozó parasztsága még hírből sem ismerte a filmet? Nagyon sok! Ezt az átkos örökséget már megkezdtük eltüntetni és ötéves tervünk folyamán végleg fel is számoljuk. Azt akarjuk, hogy

a* ötéves terv végére

ne legyen egyetlen olyan fahi sem, amelyben nincs mozi Ezt a tervünket végre is hajtjuk. Végrehajtjuk, mert kulturális felemelkedésünknek ezt az útját nagy Pártunk, Rákosi elvtárs jelölte ki számunkra.

Filmkultúránk újabb, jelentős állomásához érkezünk szeptember elsején. Ekkor kezdődik a Baranyame- gyei Filmhét, amely hetedikéig tart. A Filmhét célja hogy kultúrára éhes dolgozóink magyar, szovjet és egyéb haladószellemű filmjienk legjavában gyönyörködhessenek. Hatalmas új filmalkotásokat mutatnak be a Filmhét keretén belül Pécsett lelkesen várja már honvédségünk a „Nach imov tengernagy" című azovjet filmet, a „Boldog nyár" című új, színes, magyarul beszélő, vidám szovjet film iránt már most hatalmas az érdeklődés -Bányavidékeink a JDonyeci bányász" című új szovjet bányászfilm fogadására készülnek, a „Dalolva szép az élet" az üzemi dolgozók és kultúrcsoporttagok nagy tömegeit mozgósítja, s a legújabb nagy magyar filmalkotást, a „Gyarmat a föld alatt" című filmet

eddig még soha nem látott érdeklődés

előzi meg. Ez az érdeklődés Indokolt is, hiszen ez a film érdekesebb, izgalmasabb minden kitalált bűnügyi történetnél, hiszen témáját maga az eleven élet szolgáltatta. Ugyanígy várják a megyében a „Berlin eles- té"-t, a „Janiká"-t a „Cirkusz"-t, a „Négy &ziv"-et és a többi kitűnő filmet, melyeknek nagyrészét közönségünk sürgető kívánságára mutatjuk be a Baranyámé gyei Filmhéten.

Üzemeink dolgozói lelkesedéssel várják ezt a hatalmas kulturális megnyilatkozást.

A Porcellán gyár, a Bőrgyár és a Magasépítési Vállalat vezetősége és dolgozói készséggel vállalták kiállítások rendezését, a filmszínházak nagyszabású dekorálását és teltházas látogatások szervezését. A szocialista kereskedelmi vállalatok pompás filmkirakatok rendezésével járulnak hozzá a Baranyame- gyei Filmhét sikeréhez, nagy jelentőségének kiemeléséhez. Vidéki üzemeink, termelöcsoporfjaink szintén lelkesen kiveszik részűket a Filmhét előkészítéséből.

Mindez az bizonyítja, hogy a Ba- ranyamegyel Filmhét megrendezése igen időszerű, s hogy a Filmhét haladószellemű filmjei az ediginél még nagyobb, még hatalmasabb tömegeket mozgatnak meg. Mi biztosan tudjuk, hogy a mozilátogat óknak, a haladó filmek kedvelőinek ezt a nagy táborát a jövőben is megtartjuk, sőt -még az eddiginél is Jobban kiszélesítjük.

Adler Mihály

k MOKÉP Baranyámé gyei Kirendeltségének vezetője.

Az aspíranturáról

Népköztársaságunk a Magyar Dolgozók Pártja kezdeményezésire, törvényerejű rendeletével újrendszert1 tudományos fokozatot létesített; a kandidátusi fokozatot és létrehozta az asplrantura Intézményét.

Lehetővé vált ezáltal, hogy az egyetemet, főiskolát végzett, a néphez hű fiatalok minden anyagi gondtól mentesen, három éven keresztül kiemelkedő tudósaink mellett dolgozzanak és egész Idejüket szakmai tudományos képzésükre és egv magasszínvonalú tudományos értekezés elkészl- ' tésére fordíthassák.

Szocializmusunk építése, kibővített Ötéves tervünk, a béke megvédéséért folyó harc fokozottabb követelményeket állít a magyar tudomány lejlődése elé is. Hogy pedig a magyar tudomány az előtte átlő nagy feladatokat slkeresen meg tudja oldani, jólképzett tudományos kutatók száraira van szükség, akik látják az összefüggést saját tudományos kutatómunkájuk és egész dolgozó népünk munkája között, öleik nem hajlonganak szolgomódrá a burzsoá tudomány előtt, hanem harcolnak az 'ellenséges, reakciós Ideológia, az Imperializmus behatolást törekvései ellen a tudomány területén Is. 1 '

' A múltban a tudományos utárrpót tás kérdése tetjesen a véletlenre volt bízva. A fiatal kutatók a leiszabadulás előtt tlzetéstelen „állásokban'', vagy anélkül tengődtek és alkalmi munkával voltak kénytelenek magukat fenntartani, tudásukat aprópénzre voltak kénytelenek váltani. Látniok és érezniük kell aspiránsainknak azt a nagy kitüntetést, amelyet aspiránssá való felvételük jelent! t '

Ajs asplrantura Intézményének ieláüttásából is láthatjuk, hogy országunkban valóban korlátlan lehetőségek nyílnak az összes tudományágak lejlődése számára.

, SZŰCS JÓZSEF

egyet, gyakornok.

A KÖNYV ÜNNEPE

Hetedszer rendezzük meg ezidén felszabadulásunk: óta a szabad könyv, ■napokat, üzemeink, vállalataink, ter- mefőszövteitkieaeteink készülnek szerte országban kulturális életünk e nagy eseményének megünneplésére. Méltó lesz ez az ünnep egyre diadalmasabban kibontakozó, egyre szélesebb körben szétterjedő kultürforra- dailmunikhoz, újjáéledt Irodalmunkhoz és méltó dolgozó népünkhöz, amely — mint Révai elvtárs mondotta, — „olvasó néppé lett: olvasva és tanulva építi a szocializmust.“

T> écsett és Baranyában szeptember 8—9 és 10-én rendeztük meg a könyvnapokat. Az előkészületeik máris folynak. Két sátrat állít Pécsett az utcán az Állami Könyvterjesztő VAU. lalat, de állít ezen kívül könyvsátrat a Magyar-Szovjet Társasági, a DISZ és az MNDSZ te. Készül a könyvnapokra az üzemek és TéJitaSwtpte egész som. Alig lesz olyan üzem vagy vállalat, amely ne venné ki méltóképpen részét a kultúra, a könyv ünnepéből. Könyvsátrak emelkednek majd a könyvnap okon az üasmek egész sorában —1 a Dohánygyárban, a Porcel- lángyárban a Sop tanában, az aknákon, a Bőrgyárban, Szikra nyomdában, Bányavidéki Építő Vállalatnál, stb., — e ha a dolgozók kilépnek a gyárból, az utcán Ismét megtalálják a könyvsátrakat.

Vidéken sem kisebb a készülődés. Mohácson, Siklóson, Szigetváron is utcaj sátrakban üzemi árusítóhelyeken vásárolhatják a dolgozók a magyar és szovjet irodalom, a könyvnapi újdonságok legjobbjait. De állítanak könyvsátrat az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek Is. Idama- jor, Szerűtegát, üszög, stb. állami gazdaságai valóban ünneppé teszik a könyv napjait, mint ahogy ünnepé, lyesen várják azt a legkisebb községiekben és falvakban is. Közel hetvenöt kis faluban, termeJőcsoportnál rendezik meg ebben az évben a könyvnapot a löldmüvesszövetlceze- tek, hogy a könyv ünnepe ne csak a város, hanem a lalu ünnepnapja is legyen. 1 ,

A sátrak szám® beszédesen

■™ ’ árulja, hogy vidéken minden eddiginél szélesebb területen rendezzük meg a könyv-napokat. Ekerül majd minden faluba a könyv-napon a könyv, hogy azután is ottmaradjon, hogy világosságot, tudást -terjesztve

elűzze a magyar falvakra ezer éva*~> át nehezedő szellemi sötétséget, ,

A falvak dolgozói várják a köpy„. veket. Várja például Horváth. Imié* né .a bári állami gazdaságban, áld, mint levelében írja, szorgalmasan olvassa Petőfit, a Nők Lapjá-t, a Szovjet Kultúrá-t, most olvasta Puskin.) életé-t. Kultúrára szomjas a mi falu--, ai dolgozó népünk, éppenúgy, mint - Horváth Imréné, aki így fejezi be* levélét: „Szeretnék haladni a korral} most jobban van rá Idő és lehetőségi mint a múltban. Ha olvasok, úgy érr* zem, hogy csak az évek múltak eS tölöttem, de lélekben semmit sem öregszem.“

Számtalan Horváth Imrémé él a ml falvadinkban. Számtalan dolgozó pa* raszt várja, -hogy a könyvek segít-« séget nyújtsanak neki a mezőgazda-* 6ági munkában, a mezőgazdaság szó-* cialiista átalakításában, a több termé_. sért, a békéért vívott harcban. Pár-« tunk célkitűzésiéit követjük hát, mi-* kor a legkisebb, legeldugottabb faluba is el okarjuk juttatni a könyvet, hogy megvalósítsuk a. sztálini* tanítást: „Ml minden munkást és parasztot kultúrálttá, műveltté akarunk* tenni — és ezt meg Is tesszük!“

A marxizmus .lónínizmiu:* tolasz-« szakusain/ak:, Pártunk, népünic. vezetőinek müved o könyvsátrak legszebb díszei lesznek. Mellettük felsorakoznak a tudományos, szép- irodailmá és ifjúsági művek —- ma- J. gyár, szovjet és haladó nyugati írók, j valamint a világirodalom nagy blass- i saikusatóak írásai. Az idei könyv- nap mégis döntően az új magyar író-' dalom és klasszikus hagyományaink nagy ünnepe lesz. Petőfi, Mikszáth és - az új magyar irodalom számos ismert és egy egész sor fiatal képviselőjének regényed, verses köteted mellett a könyvnapokon olyan Jóldsm-ert barátokkal találkoznak dolgozóink, mint Azsájev: Távoli Moszkvától, Babajev. szidj: Az aj-anycsiiLLag lovagja. Kozáké vies: Tavasz az Oderán c. regénye, s-mellettük még egész sor más szovjet és magyar regény, amelyek népszerűségét beszédesen jel-zik e fedírá. sok: .harmadik... ötödik... nyolcadik kiadás.“ ,. .. s,

ünnepelj Te Is velünk! Keresd tel a könyvsáfrakajt a vásárolj legalább egy könyvet! Ne feledd: a könyv fegyver a békeharcban, a szocializmus épltésébenl

KÖNYVNAP 1951 *

Petőfi Sándor: JÁNOS VITÍJZ

(Ifjúsági Könyvkiadó)

Az Ifjúsági Könyvkiadónál új kiadásban jelenik meg Petőfi Sándor János vitéze.

A János vitéz már régóta kedvelt olvasmánya gyermekeinknek. Petőfi a magyar népmesék legszebb motívumait használta fel a János vitézben, ez teszi a remekművet különösen alkalmassá arra, hogy különösképpen értékes olvasmány legyen gyermekeink számára. Nagy jelentősége van

annak te, hogy a gyermek, aki még anyanyelvét tanulja, kristálytiszta magyar nyelvű olvasmányt kap a kezébe.

A könyvhöz Róna Emy készített megragadóan szép illusztrációkat Ezek az illusztrációk bizonyára hozzájárulnak ahhoz, hogy Petőfi kla*sz: szfkus műve ezentúl még több gyermek kedves olvasmánya legyen.

KÉT TÖRTÉNET

1937-et írt a naptár, «mikor egyik hideg, havas januári délutánon anyám felsóhaj tett: „Jaj, ennek a gyereknek te kellene valami bakancs- félét venni." Anyám soha »am volt pénzbőségben apám 18 pengős keresetéből Hiába dolgozott ö maga is egy napon két helyen is, — csak any- nyit káresett hogy a lakbérre futotta, meg talán a villanyszámla felét tudta kifizetni belőle. Ha jól emlékszem, 16 pengőt keresetit egy hónapra, e a lakbér 12 pengő voí.t.

Ilyen körülmények között érthető veit gondja, mondta Is: „Mindent a gyomrától kell megspórolni az embernek.“ Ahogy estébe hajlott a délután úgy kesergett egyre jobban anyám. Mit értettem én még akkor gondjaiból, titokban azon örültem: „Lesz egy klassz bakancsom, lehet ródlizni“ — és magam előtt láttam a kisikosodótt Bárány-utat, ahogy lefelé száguldók a szánkón. Ha tudta volna anyám...

Másnap délu*án elmentünk bakancsot venni. Mutattak te pár dobozzal az olcsóbbik fajtából. Kevés válogatás -után anyám erszénye és én kikötöttünk eg.y aránylag elég formás, vörösbőrű bakancs mellett. Jól emlékszem rá, nyolc pengő 40 fillér volt az ára. Már aznap feszítettem a bakancsban, belementem a legnagyobb hóba, kipróbálni, átázák-e, csúszkáltam benne, Jó-e a talpa.

Ahogy «lolvadt a hó és a tavaszi szellő fejszárította az utcákat, a Mecsek.utca tetején lévő gründet, futba'idpővé Lépett elő a téli ródli- bakanoj. Mire eléri-ázott a nyár ás

a sarokba kerüld a bakancs — és helyébe lépett cipőiden lábam, bizony megkopott a bakancs orra és sarka. Nyáron nem voét cipőprobléma. Viszont sokszor lerúgtam a körmömet, ami vérzett és fájt. Ilyenkor mindig arra gondoltam: „Miért ts nem lehet nekem egy futballcipőm, milyen jó lenne“ — és kajánul arra gondoltam, hogy nem mernének leszerelni a többi mezítlábasok.

Szeptemberre aztán, — mire Iskolába kellett menni, — újra előkerült a bakancs. Először meg kellett csináltatni. Az Árpád-utcában lévő Tóth nevű cipész szépen meg is csinálta a bakancs orrát, és sarkát és újra használatba keriilt.

Egylk ősz! délutánon Ismét a

grundra készültünk. Előkerült valahonnan egy új futball és teljes volt örömünk. Többen mentünk lefelé a macsikaköves Nyil-utcán, Jól emlékszem, ott volt Ivánovics János elvtárs is,, aki most a Sopiana I.es telepének vállalatvezetője és még többen. Dobáltuk kézről-kézre az új futballt. Egyszer felém dobták, nem tudtam elkapni, s futottam utána, megbotlottam és a jobbiábamon lévő megjavított bakancs orrából az odafoltozott rész kipattanj de úgy, hogy a zokuis lábam azonnali kiikandikált belőle. Kétségbeestem, mi les® most? „Milyen, verést kapok otthon“ — keserítettem magam. Arra gondoltam: „Miért nem lehet nekem egy lutballcipőm, olyan

stoplis, mint az Igazi focistáknak van, akkor ez nem történt volna."

Este eldugtam a bakancsot és éjjel sok-sok futballcipővel álmodtam, válogattam közötte, — reggel pedig élkeseredtem. Olyan cipőben nem mehettem iskolába és kigondoltam, végrehajtottam a következőket: gyertyát fogtam, fe’olva-sztottam egy cipökrémes doboz tetejében, beleön- töttem a tátongó lyukba, szépen kiformáltam, míg ki nem hűlt egészem, majd bekentem cipőkrémmel feketére. Olyan lett, mint egy rendes cipő. Elindultam iskolába mire a Sétatérhez értem, kiesett a viasz és tátongott újra a lyuk. Az iskolában újabbat eszeltem ki. Hazafelé kátrányt szedtem, hogy majd azt olvasztom fel, és betömöm vele Q lyukat.

Egész délután, egész este egy gondolat járt a fejemben: „Miért nem lehet futbaíicipőm?“ Hogy miért nem lehetett, azt ma már világosan értem. Másnap reggel végre is hajtottam a tervemet, folyékony kátránnyal be- tömtem a lyukat. Tovább tartott, mint a viasz, mert csak az iskolánál esett lel — és újra tátongott a lyuk. Dugtam a bakancsomat,öt napon keresztül és naponta sokszázszor fordult meg a gondolat: „Miért nem lehet ne- ki:m egy futballlcipőm?“ A hatodik napon észrevette anyám a tátongó orrú bakancsomat, szidott, mint a bokrot, hogy nem tudok vigyázni, milyen meggondolatlan vagyok. Egy ünnepnap délelőtt elmentem újra a Tóth cipészhez, levetettem a lábamról, a bakancsot és meg is vártam, míg megcsinálja. Míg vesződött rommá lett cipőmön, arról érdeklődtem tőle: „Suszter bácsi! Ugye drága egy fut- ballcipöí“ Csak annyit válaszolt: „Drága fiam, nagyon drága." a bakancsot megjavította, tovább jártam bemmei, — de futballcipőm későob sem lett.

1951 július 14-én. szombaton a reggéi órákban a Kossuth Lajos-utcán mentem végig. Néhány pillanatra megálltam a Zetkin Klára-utca sarkán Lévő Ruházati Bolt előtt, néztem a kirakatot s tovább mentem. Átértem a másik sarokra, a Játékérc Vállalat üzlete elé, amikor felfigyeltem e-gy lenszőke hajú falusi gyerek hangjára:

— Gyüjjön ide idesapám, Itt van

olyan cipő, amilyent monti'um.

Karonfogta az édesapját, odahúzta a kirakat elé, s a gyerek ujjával rábökött a kirakat üvegére: „Ott van a futballcípő, olyant vegyen nekem íulbaUozni."

Megálltam a Járda szélén és vártam. A falusi bácsi vette át ezután a szóit:

— Ah fiam, ebben nem lehet járni■

— Dehogynem lehet — érveli a gyerek, majd újra. az apja beszélt:

— Ne mond nekem, hát látom én.

Nézd, milyen bunkók vannak a talpán. Kiblcsalclik ebben a lábad, fiam.

A gyerek elkezdett magyarázni, hogy az azért van, hogy bélesüpped- jen a talajba, hogy hirtelen meg lehessen Állni- ha fut' az ember, hogy ne csússzon eh Újra az apja vette át n szót:

— De ebben nem lehet rúgni, mert

azok a bunkók beleakadnak a tőidbe, aztán mégiscsak kiblcsaklík a bokád. 1 ' '

— Dehogy bfcsaklik, ilyenben látszanak az igazi futballisták is, ilyen van a Jancsinak és annak sem bl- csakllk ki a lába. Na, vegyen édesapám! — fordította kérCelőre a szót a gyerek. —1 Vegyen, legyen nekem is futballcipőm. dolgoztam én ts ma. gávat együtt az aratásban.

— Ez Igaz. de .. . Na, nem bánom, Igaz dolgoztál, Gyere visszamegyünk oda az Állami Áruházhoz, ott van anyád, nála van a pénz, aztán kérünk tőle. Legyen hát neked is tut. bcűlcipöd..,

A gyerek széles mosollyal indult as Állami Áruház irányába, látszott, rajba, hogy nagyon boldog. Én ott álltam még néhány pillanatig, eszembe jutott az én „futballcipőm“ majd mégegy- szer betekintettem a kirakatba és arra gondoltam: „Ha most lennék fiatal gyerek, nekem iß Lehetne futball» cipóm.“