Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-17 / 164. szám

185 f JULIUS 17

RÄPlf

8

PARI ÉS PÁRTÉPITÉS *

A kaposszekcsői pártszervezet számolja fel az önelégültséget, vigye győzelemre a begyűjtést

A nagyobb terméseredmenyek, a jobb élőt meggyőzön bennünket,

— belépünk a tszcs-be

üzemeink dolgozói egymással versenyezve harcolnak felemelt ötéves tervünk teljesítéséért, túlteljesítéséért. Falun is hatalmas feladatok várnak pártszervezeteinkre, hogy biztosítsák ötéves tervünk teljesítését a mező- gazdaságban. A pártszervezet feladata, hogy mozgósítsa a népnevelőit harcos agitációra.

A kommunisták és a pártohkívüti népnevelők legjobb agitáciős módszere a személyes példamutatás, de emellett állandó szívós politikai felvilágosító munkát kell végezniök a dolgozó parasztság széles tömegeiben. A békearatás befejezése után harcba kell indulnunk a békebegyüjtés sikeres megvalósításáért.

Megyénk számos községében az

önteltség tett úrrá

pártszervezeteinkbf| hogy az aratás jól sikerült. A tanácsüléseken voltak felajánlások: „itt a begyűjtés menni fog minden nehézség nélkül.“ Az ilyen pártszervezet vezetői elfelejtik azt, hogy a begyűjtés harc kérdése. Az ellenség minden erejét latbaveti, hogy megakadályozza begyűjtésünk sikerét, így van ez Kaposszekcsőn is'. Az aratásban a pártszervezet mozgósította népnevelőit és pár nap alatt szemveszteség né'kül befejezték az aratást Most azonban Pozsgai István „Ivtárs, függetlenített párttitkárnak és Kertész Nándor élvtársnak, az I. típusú tszcs párttitkárának az a véleménye:

„A begyűjtésnél semmi hiba nem lesz, mindenki a géptől teljesíteni fogja begyűjtési kötelezettségét.

~ Nálunk sem lesz semmi hiba, — mondja Virág elvtársnő, a tanácselnök —, mindenki a géptől egyenesen beviszi fölöslegét a földművesszövetkezetbe.

Pedig a kaposszekcsői eddigi eredmények nem ezt igazolják. Kaposszekcsőn eddig négy gazda csépelt ősziárpát, de még egy szemet sem vittek be a földmüvesszövetkezetbe.

Az a hangulat, hogy van még tavasziárpájuk is, „nem fontos“ ősziárpából teljesíteni. Ha a népnevelőket harcra mozgósította volna a pártszervezet, Léc Imre nyolcholdas dolgozó paraszt valóban teljesítette volna a géptől árpabeadási kötelezettségét és ugyanígy a másik három gazda is.

A kaposszekcsői szőlőhegyben Var. ga György és még öt dolgozó paraszt- család 300 négyszögöles telkeken lak. na’k, allot tűzveszélyes a szérű, nem lehet csépelni. A pártszervezet látta, hogy ott csépelni nem lehet, de a népnevelő-munkára komolyabb gondot nem fordított. Pintér Mihály elv- íárs, aki egyben VB.tag is, amint vitte a tejet a csarnokba, bekiabált az utcáról, hogy „nem hordhatjátok be a szérűre a búzátokat, mert szűk a hely“, Vargáék és a többiek nem tudták, hogy ami éveken keresztül jó volt. most miért nem jó. Panaszra mentek Sásdra. Mikor itt megmagyarázták nekik a tűz veszélyéi,

Kemény Gyuláné azzal válaszolt, igazuk van, mert eddig is kénye, rét sütni sem mert, mikor behord- ták a búzát, mert még ötméter távolság sincs az istálló és az asztag között.

Elmentek és azonnal szérű-helyet kérlek a tanácstól.

Ez az egyszerű példa

bizonyíték arra,

hogy ne sajnálják népnevelőink soha a fáradságot, mindig mindéről, ami helyes, meg kell győzni a dolgozó parasztságot, mert parasztságunk örül a jónak és szívesen dolgozik új módszer szerint. így áll ez a kérdés a begyűjtésnél is. A pártszervezet feladata az, hogy minden erőt mozgósítson a begyűjtés géptől való teljesí. lésére.

Kertész Nándor párttitkár elvtárs elmondotta, hogy sokszor meggyőződlek már a népnevelő-munka fontosságáról. A békekölcsön-jegyzésnél, lanácsválasztásnál a népnevelők fáradtságot nem ismerve dolgoztak és szép eredményeket értek eh

Legutóbb avatás elölt egyik va. sárnap győződött meg arról, hogy a népnevelők munkája milyen sokat jelent minden vonalon.

így például a tojás- és baromfibe adásnál nagyon lemaradtak. Szombat este a népnevelőket öszehívták, megmagyarázták nekik, hogy mifiyen fontos a tojás- és baromfibeadás, ezt meg kell magyaráz!» kinn. falun mindenegyes dolgozó parasztnak. A népnevelők nagyon komoly munkát végeztek, és egy fél nap alatt 1700 darab tojást és 127 kiló baromfit gyűjtötték be.

A kaposszekcsői pártszervezetnek le kel] vonni ezekből az eredményekből a tanulságot,

fel kell számolni az önteltséget

és ismét harcba kell indítani a nép. nevelőket. A népnevelőknek, türelmes felvilágosító munkát kell végezni a dolgozó parasztság között, megmagyarázni. hogy a beadás hazafias, törvényes kötelesség. A beadást nenj telje sítők pedig kihívják magukkal szem. ben a törvény szigorát.

A kaposszekcsői pártszervezet vezetőségét ne altassa el az eddigi siker, hanem még nagyobb harcra mozgósítsa őkel.

Ahogy az aratásban élenjártak, járjanak élen a begyűjtésben is.

Ary

Kacsőfa nem nagy község, de annál serényebben pezseg benn az élet. Az aratás befejeztével azonnal hozzáfogtak a másodnövény vetéshez, most pedig már zúgnak a cséplőgépek. Bő termést takarítanak be, mindenkinek van bőven és a begyűjtő- raktár telik már, mert a cséplőgéptől mindenki a begyüjtőhelyre viszi feleslegét.

• • •

Tava.y augusztusban 14 család lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Termelőcsoportjuknak a Jobb Sors nevet adták, mely kifejezi célkitűzésüket. Árpájuk 15 mázsát adott holdanként, búzából 12 mázsa átlagtermést várnak, de lehet, hogy többét is megad, mert. a cséplési eredmények többet mutatnak. Kapásnövényeik is kiválnak az egyéni gazdáké közül. Tervszerűen dolgoznak, minden munkát- időben elvégeznek. Ennek eredményeként kenderük olyan szép amilyet Kacsóta határában még nem láttak. Kukoricából 35 mázsa átlagtermést várnak, de még több is lesz, mert megfogadták Rákosi elv- társ tanácsát, alkalmazzák a mesterséges beporzást. Jószágállományuk egy év alatt jelentékenyen gyarapodott. 25 gyönyörű szarvasmarhájuk adja a tejet. Bőven van takarmányuk, amit még a másodnövény elvetésével is jelentékenyen növelnek. Tíz gyönyörű borjújuk van eddig, de már az újabb szaporulat is útban van.

Jól láft&k ezekét az eredményeket. Mátyás Lajos és Kis Tóth Jenő ka- csótai középparasztok is. Ezért elhatározták, hogy az ősszel már ők is a csoportban dolgoznak.

— Már a tavasszal gondoltam a belépésre, — mondja Mátyás Lajos,.— de meg akartam várni, milyen lesz a termés. Állandóan figyeltem a csoport veteményelt. ‘Figyeltem, hogyan fejlődik az én vetésem és az övék..Az eredmény meggyőzött arról, hogy jobban érvényesülök a csoportban. Nekem csak 10 mázsás búzatermésem

mutatkozik, míg a csoportnak 12, vagy még több is lesz, pedig földjeink egyforma minőségűek. Csakhogy én fogattal szántottam, ök pedig géppel. A kukoricájuk is szebb, mint az enyém. Nekem esetleg harminc mázsás termésem lesz, nekik viszont meglesz a 35, ha nem több.

Sokat dolgoztunk — mondja Má- tyáené, — míg a csoport munkájának legnagyobb részét gépek végezték el. Kevesebbet kellett dolgozniok, mégis nagyobbak az eredményeik.

— Törekvőek vagyunk mi, Kis Tóth kollégával együtt, — veszi át a szót ismét Mátyás Lajos —, versenyeztünk a csoporttal, de mindig alulmaradunk. Együtt szo-ktuk nézni a vetéseket, számítgattuk, hogyan jövünk ki jobban. Juhász József, a csoport elnöke többször felkeresett bennünket, elmondta, hogyan dolgoznak, mik a terveik, milyen náluk az élet Ilyenkor mindig irigykedve néztünk rá. A vasárnapi tanácsülésért végleg elhatároztuk, hogy belépünk a csoportba. Kértünk belépési nyilatkozatot, szervezeti szabályzatot, hogy tudjuk, mik a jogaink és kötelességeink.

— Én is sokat beszéltem erről a kérdésről apámmal, — mondja Mátyás Klári, aki aktív PISZ-tag. — Mi sokat tanultunk a DISZ-ben. így az elméleti kérdésekben jártas vagyok, de az nem volt elég apámnak, ő az eredményekre volt kiváncsi. Most ezt is meglátta és határozott. Ismerem jól, nehezen megy neki valaminek, de ha egyszer belevág, akkor ég a keze alatt a munka. iSn is beléptem a termelőszövetkezeti csoportba, mert tudom, hogy nekem is ott a helyem. Mindannyian azon fogunk dolgozni, hogy az országnak minél többet adhassunk és a .Jobb Sors“ tszcs-ben egyre könnyebb &s szebb legyen az élet.

F. I.

Tóth Ferenc (2) és fejtési e§apat» aK alhntmáisy tiszteletére versenye*

Szá^yon jól halad, — Tormáson nem megy a másodnövéuyek vetése

1938 nyarán a Széchenyi-aknán egy huszonkilenc éves férfi kért bebo- csájtást. Munkára jelentkezett, de nem vették fel. Ugyanez a jelenet egy hét Wulva megismétlődött s ekkor nagy- hehezen sikerült Tóth Ferencnek munkát szereznie. Mint hetvenszázalékos csillést alkalmazták és ezt követően “égy évig megfeszített erővel csilléién, hogy a családja számára a mindennapi élelmet biztosítsa. Nehezen ’lett akkor a csillésből segédvájár, volt, aki tíz év eltelte után i-s csak csillés maradt. Tóth Ferenc jó munkás volt már akkor is. Elövájáson, gázos munkahelyen dolgozott.. Idősebb “munkatársai és a vájárja, Kárpáti, sokat tanították, hogy jó vájárt neveljenek belőle. így. telt el két év, amire vájár lett, de azután is csak a “munka jutott osztályrészül neki. Akkoriban még

nem lehetett üdülni,

kipihenni a hosszú évek munkájának a fáradalmait.

hí megélhetési lehetőségek a háború alatt egyre rosszabbak lettek és a bányászok, köztük Tóth Ferenc (2) is, 1940-ben béremelést kértek, a bányának az „urai“ ezt elutasították és erre a bányászok sztrájkkal feleltek. A sztrájkot 'azonban hamar letörték és

Munka illán

Székelyszabar és Himesháza párosversenyben van a begyűjtés teljesítésében. Ez a verseny azonban nem verseny — mint ahogy azt a megyei tanács kínt járt funkcionáriusai megállapították. A párt- szervezetnél, a tanácsnál a következőket mondták: „Majd ha meglátjuk mennyi a termésátlag, ha vége lesz az aratásnak, a cséplés- aek, akkor lehet versenyezni."

Mit jelent ez? Ha befejezzük a munkát, akkor versenyezünk. Ez ugyanaz, mintha a pécsbányate- lcpi Jelenszki.fejtés bányászai egyik nap kitermelnének 180 csille szenet, majd amikor megvan, akkor felajánlanák, hogy 40 csillével túlteljesítik a normát. Világos, hogy ez nem verseny. így nem verseny a székelyszabari sem, ahol munka után akarnak „versenyezni.“ Ebből pedig verseny soha ■’em lesz ... Eopen azért a helyleien „véleményen“ változtatni kell, V

továbbra is csak éhbérért kizsákmányolva kellett dolgozniok.

Egy novemberi reggelen végétért az elnyomás és a kizsákmányolás korszaka. A felszabadító Szovjet Hadsereg katonái elérkeztek Pécsbányára is, hogy a bányászok kezébe adják a bánya irányítását hogy azután ne másnak, hanem saját maguknak dolgozzanak. A bányászok'fellélegezve, nyugodtan — nem félve a csendőrök szuronyaitól — kezdtek hozzá a szebb és boldogabb életük megteremtéséhez.

1946-ban az azelőtt jóformán észre sem vett Tóth Ferenc (2) vájárból az egyik fejtés csapatvezetője lett. Hatalma«, lendülettel dolgozott az egész csapat, elsők között küzdöttek a széncsatában, legyőzve minden akadályt. Nagyon sokszor megismétlődött az a jelenet, amikor Kirsing elvtárs, körletaknász, reggel odament a csapat vezetőjéhez, Tóth elvtárshoz és azt mondotta neki,

„Ma nagyon sok szén kell.“

Á csapatvezető megkérdezte, mennyi az a sok szén mire a felelet az volt: százhúsz csille kellene. A csapat dolgozói megértették ezt és Tóth .Ferenc (2) csapatvezető irányításával a műszak végére meglett a százhúsz csille.

De nemcsak a széncsatában, hanem a hároméves terv megvalósítása alatt is mindig az elsők között küzdött Tóth elvtárs és csapata: 1948- ban nagy megtiszteltetés érte: él- munkás lett. Ez jobban fokozta a munkalendületét, nemcsak Tóth elvtársnak, hanem a csapat dolgozóinak is. 1949-ben újabb jutalomban részesítette a dolgozó nép állama és az ötszáz forinton kívül, Gallyatetőn, az ország egyik legszebb nyara'ójában, — életében először, — üdült Tólh Ferenc (2) csapatvezető.

A Gallyatetőn eltöltött két bét. alatt nagyon sokat gondolkodott azon, hogy míg azelőtt évek során egyszer sem pihenhette ki magát, mo.-t kényelmesen, minden gond nélkül pihenhet. Nem kell félni, hogy a családnak otthon nincs miből megélnie, mert fizetik a szabadság alatt is a munkabért,

Az akkor kihirdetett, alkotmányunk a dolgozók munkához, pihenéshez és üdüléshez való jogát is (örvénybe iktatta. Amikor Tóth elvtárs elolvasta az alkotmányt, elhatározta magában, hogy ez így is maradjon, ezután még sokkal jobban fog dolgozni.

Ezt az elhatározását meg is tartotta és most is készül az alkotmányunk

ünnepére, augusztus 20-ra. A Széche- nyi-akna tizes csapatának vezetője most. Ez a csapat az alkotmány ünnepének tiszteletére

versenyben áll

a szabolcsi Buchmüller Antal fejtési csapattal. „Ezt a versenyt mi. meg akarjuk nyerni — mondja Tóth elvtárs — és ezért megszerveztük jól a munkánkat. A múlt hónapban is a száz százalékon felül teljesítettük a tervünket, de most még nagyobb eredményt akarunk elérni. Az előirányzatunk nyolc csille fejenként éc így egy harmadban kilencvenhat csillét kellene kiadnunk, de ma is százat szállítottunk. Minden jól menne és a versenyszellem még jobban kialakulna, ha ismernénk a versenytársunk eredményeit is. Az elmúlt hónap eredményeiről sem kaptunk semmi hírt a szabolcsiaktól, vagy ha kaptunk is, nem ismertették velünk. Lehet az, hogy többet teljesítei' ak, mint mi és nekünk még jobban kellene fokozni a munkánkat, hogy utolérjük és elhagyjuk őket, de lehet, hogy nekik kellene erősíteni, Mindezt megtudnánk, ha az alkotmányunk ünnepének tiszteletére fo'ylatott versenyünk nyilvánosan folyna.

így eredményesebb lenne a verseny, a Tóth-fejtés és a Buchmüller- fejfés bányászai i«. jobban tudnának harcolni az alkotmány tiszteletére indult verseny győzelméért.

Az aratás nagy csatájának győzelmes befejezése után dolgozó parasztságunk között mind nagyobb versenymozgalom bontakozik ki. Versenyeznek a másodnövényvetés gyors és sikeres befejezéséért, hogy do’gozó parasztságunk ezzel bizonyítsa: követi Pártunk és Rákosi elvtárs tanácsát.

Szágy község dolgozó parasztsága versenyre hívta ki Tormás község dolgozóit. A szágyi dolgozók az aratásban is megmutatták versenytársuknak, hogy fáradtságot nem kímélve harcolnak az elsőbbségért. _ Jó

mu

nkájuknak meglátszik az eredménye, mert hét nappal előbb fejezték be az aratást, mint a tormásiak.

— Most pedig úgy fogjuk meg a munka végét — mondja Tankovics István tanácselnök, — hogy ismét

győztesként kerüljünk ki

a másodnövényvetésből. Községünk minden dolgozó parasztja meg van győződve a másodnövény vetéséről és arról, hogy Rákosi elvtárs tanácsát jó megfogadni. A kommunisták példamutatása és a népnevelőmunka, amelyet a község élenjáró dolgozói és kommunistái folytatnak, odavezetett, hogy eddig 70 ho’d másodnövényt vetettünk el. Braun Mihály 10 holdas dolgozó paraszt két hold kölest vetett el. így beszél:

Tudom, hogy ezzel elősegítem ál- lattneyésztési tervünk sikeres befejezését és biztosítom magamnak a több jövedelmet.

De nemcsak Braun Mihály követi a szágyi dolgozók közül Pártunk és kormányzatunk határozatát, hanem Besenyei Bálint és a többi dolgozó paraszt is.

— Az eredmények nem maguktól

születtek, nehéz küzdelmet vívtunk, míg idáig eljutottunk — mondja Szá- badelló Bálint párttitkár elvtárs. — De még ennél sem állunk meg, hanem fokozzuk harcunkat, hogy községünk minden dolgozó parasztja örömmel mondhassa, hogy győztünk a másodnövény gyors, időben való elvetésében.

Miért nem megy ez igy Tormáson?

Azért, mert a tormási pártszervezet rá sem gondol arra, hogy megnézze, hogyan dolgozik a tanács. Ha megkérdezzük, miért? — azt a feleletet kapjuk, hogy beteg a párttitkár. Eh. bői következik az, hogy

Tormáson alszik a pártszervezet.

Á párttitkár nem foglalkozik eléggé-a párttagokkal, nem neveli őket harcös- ságra, példamutatásra és az ellenség elleni gyűlöletre. így a pártszervezet egy tagja sem mutat példát a másodvetésben. Megalkusznak a, kulákkgl, hagyják, hogy a becsületes dolgozok a ku'ák befolyása alá kerüljenek. Ebből következett az, hogy m . község még csak harminc hold másodnövényt vetett el. Maga a VB elnöke is azoft a véleményen van, mint a kulák, hogy száraz a föld, és nem lehet szántani. Kövessék a tormási dolgozók a szágyi tanács és pártszervezet példáját, ahol a tömegszervezetek bevonásával minden nap komoly felvilágosító ‘ munkát folytatnak, így a dolgozók megértik a másodnövényvetés előnyét, a felvilágosító munkának már meg van az eredménye, mert a szágyi dolgozó parasztok szerda estig győzelemre viszik a másodvetést.

tt lakom Ivándárda községben, közvetlen a jugoszláv határ mellett. Olt, ahol a két tábor: a béketábor és az imperialisták táborának határa találkozik.

Nálunk, Magyarországon a dolgozóké a hatalom. Mi telkes lelajánlásunk nyomán öt nap alatt arattuk lP vetésterületünket. Hosszú sorokban állnak íöldjeinken a learatott keresztek. Túl a határon még el sem kezdték az aratást.

Nálunk a kukorica már a csöveket hányja, őnáluk még be sincs kapálva. Nálunk a dolgozók kapával, kaszával. jókedvvel mennek ki a földekre, hogy boldog életünket biztosítsák. Náluk szuronyos, fegyveres banditák kényszerítik a dolgozókat munkára.

/» napokban történt — saját szemünkkel láttuk —, hogy a határon túl kihajtottak 35—40 dolgozót aratni. A munka a fegyveres örök erőszakoskodása ellenére sem ment. Egyszercsak, — úgy lél kettő léypan. — kiröhögött egy gépkocsi, arra fellöfedösték az egyik do'gozó nőt és elvitték.

Hogy miért hurcolták el a titoista banditák, azt

nem hallottuk, a jelenet a szemünk előtt játszódott le, de a szél már nem hozta el felénk a hangot.

W' zámtalan ilyen eset történik naponta túl a hatá- 1-7 ron. me’yeknek akaratlanul is tanúi vagyunk mi. határszéli dolgozók. Naponta látjuk, milyen hatalmas különbség van a mi életünk és a határon túl élő dolgozók élete között. A haláron innen a dolgozóké az ország, a határon túl kegyet’énül üldözik, kizsákmányolják a dolgozó népet és a rács mögé zárják azt, aki a terrornak ellenszegül. De azt is látjuk nap, mint nap, hogy a jugoszláv dolgozó nép nem riad vissza a nehézségektől, nem fél a terrortól: szabotálja a munkát, az aratást, szembehelyezkedik a fasiszta kormánnyal. A mi általunk is látott tények bizonyítják, hogy az igazságot nem gátolhatja meg semmi, mint ahogy nem akadályozhatja meg az UDBA-sok fegyvere sem azt, hogy a jugoszláv dolgozó nép előbb vagy utóbb kivívja a győzelmet

HUNYADI SÁNDOR Ivándárda

/

*

,,Túl a haláron méa el sem kezdték az aratástís