Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-11 / 159. szám

1951 JULIUS 11 NAPLÓ 3 Miért alszik Meszesen a munkaverseny ? A meszesi építkezésen nem szervezik a műn ka versenyt, nem ellenőrzik a vallatások teljesítését Csütörtökön reggel a meszesi há. uyászlakóházak építői, kőművesek, ácsok, segédmunkások termelési érte­kezletet tartanak, Ezen az értckezle- ten kell megvitatniok munkájuk elö- relendftöjenek, a munkaversenynek a kérdését. A munkaversenyt már rég­óta alaposan elhanyagolták Meszesen, A szakszervezet versenyszervező munkáját nem találjuk meg a meszesi építkezésnél. Miért? Erre így vála­szolnak: „Nincs a szakszervezeti bi­zottságnak titkára.“ Ez igaz. A szak­szervezeti bizottságnak valóban nincs titkára, mert Csákány elvtárs néphad­seregünk katonája lett. De vájjon a szakszervezeti bizott­ságot egyedül a titkár jelenti? Egyedül az ő feladata a verseny­szervezés? A szakszervezeti bi­zottság többi tagjának már nincs is semmi tennivalója ezen a téren? Világos, hogy a szakszervezeti t'itkár hiányzása nem jelentheti a verseny elhanyagolását. Versenyszer JŐdcsek a fiókban De nézzük meg, mennyire törőd­tek a verseny szervezésével addig, míg Csákány elvtárs vezette a szak- szervezeti bizottságot. Kétségtelenül értek el eredményeket. Ezt semmi más nem bizonyítja jobban, mint ma­guk a gyorsan növekvő, egymás mel­lett sorakozó bányászházak. De a munkának sokkal gyorsab­ban kellett volna menni, — és mehetett volna is, ha a verseny szervezésével komolyan, lelkiisme­retesen foglalkozott volna a szak- szervezeti bizottság. Vari ugyan néhánv versenyszerzödés, de ezeket a szerződéseket a kereske­delmi dolgozók számára (!) készített lapokon kötötték meg, s érthető, ha ezeken a lapokon az építömunkások számára nem sok szempont található. Ez meg is látszik a vállalásokon, nagy általánosságban a munkaidő jobb kihasználásáról szólnak azok, «áyegy a termelékenység emelésére vonatkozik, de határidőt már sehol nem tüntettek fel. Formális, üres ver­senyszerződések ezek, nem viszik előre a munkát. És még ezek a versenyszerződések is „eltűntek". Májusban 41 dolgozó kötött ilyenmódon versenyszerzödést. A versenyiroda akkori vezetője nyugodt lelkiismerettel bezárta ezeket n versenyszerződéseket az íróasztal egyik fiókjába, mintha ezzel minden kötelességének ele­get tett volna, s mintha ezzel már a vállalt feladatok meg is való­sultak volna. A dolgozók pedig vállalásaikat azóta már jórészt el is felejtették, mert azok soha nem kerültek nyilvános­ságra, s ki sem értékelték azokat. Ba­ján Jenő volt versenyfelelős megelé­gedett azzal, hogy tíznaponkint kiírta a versenytáblára a legjobban teljesí­tők. nevét és százalékát, de az már nem került nyilvánosság­ra, hogy a versenyben álló dolgo­zók teljesítették-e vállalásukat, hogyan állnak a terv teljesítésé­vel. A százszázalékon a uliakat sem ser­kentette munkájuk javítására az, hogy nevük ott szerepelt a lemara­dók tábláján, mert ilyen tábla nincs is az építkezégen. Van, vagy nincs szakszervezeti bizottság? Furcsa dolog Meszesen, hogy a dol­gozók, de maga Katies elvtárs, a pártszervezet titkára sem tudja, hogy kik a szakszervezeti bizottság tagjai. Még azt sem lehetett megállapí­tani — bármennyire hihetetlenül hangzik is —, hogy egyáltalában van-e szakszervezeti bizottság, vagy nincsen. ■ Katies elvtárs előkerített egy név­sort, amin néhány név szerepelt, de azt már nem tudta megmondani, hogy pz már a megválasztott szakszervezeti bizottság névsora, vagy pedig csupán a javasoltak névsora. Egyedül Ka- rádi Józsefet ismerik a szakszervezeti bizottságból, mint termelési felelőst, de ő is csak három hete végzi ezt a munkát, s nem látja tisztán, mi a helyzet a meszesi építkezésen. Vilá­gosan látszik ebből, hogy a pártszer­vezet. súlyos hibákat követett el, nem ellenőrizte, nem segítette a szakszer­vezeti bizottság munkáját. A vezetők ne marad janak el a tömegek lendülete mögött! A dolgozók azonban nem alsza­nak, mint egyes felelős vezetők a meszes! * építkezésen, hanem öntevékenyen, nagy lelkesedéssel készülnek alkotmányunk ünne­pére. A Szabadság szállító-brigád az elmúlt héten kötötte meg hosszúlejáratú ver­senyszerződését. Vállalásukat először alaposan átgondolták, megvitatták és az alkotmány ünnepére 200 százalékos átlagteljesítmény, november 7-re 202 százalékos átlagte’jesítmény, decem­ber 21-re pedig 205 százalék elérését vállalták. Selejtjüket felére csökken­tik, munkakapcsolási módszereiket még három brigádnak' átadják. Vál­lalták, hogy egész évben nem lesz köztük igazolatlan mulasztó. Hasonló vállalásokat tett az Alkotmány, Mak- szimenko és a többi brigád is. A brigádok, a dolgozók lelkes kez­deményezését nem szabad hagyni el­laposodni. Meg kell szervezni a ver­senyt, a verseny rendszeres, jó kiér­tékelését a meszesi építkezésen. Elsősorban az a feladat, hogy a pártszervezet segítségével álljon talpra az „elveszett“ szakszerve­zeti bizottság, s a pártszervezet és a SZOT tanítsa, segítse őket a verseny szervezésére, feladataik megismerésére és elvégzésére. Ha megszervezik jól a versenyt, akkor valóban méltóképpen köszöntik a meszesi dolgozók is alkotmányunk ünnepét, s többi nagy ünnepünket, méltóképpen veszik majd ki részü­ket ezévi tervünk teljesítéséből, gyor­sabban épülnek a meszesi bányászhá­zak, gyorsabban épül-szépül me­gyénk. A fermelöcsoporíok magas termésátlagai minden szénái jobban bizonyítják a nagyüzemi gazdálkodás fölényét Hússmássás őssiárpatermések csoportjainkban A békeara'.ás elvégzése után máris rúgnak megyénkben mindenfelé a cséplőgépek. A csép'lési eredmények mindenütt azt mutatják, hogy a nagy­üzemi gazdálkodás az egyedül helyes üt, ez biztosítja dolgozó paraszt­rágunk felemelkedését, ez vezet a bol­dogabb élet felé. Megyénkben számos termelőcsoport ért el kimagasló eredményeiét. A szederkényi Dózsa tszcs tíz hold ősziárpát aratott le. Holdanként 20 mázsát csé­pellek. A kisbmlméri Vörös Hajnal tszcs 18 holdon termelt ősziárpát, termésátlaguk megha­ladja a IS mázsát. A mohácsi já- ráshan a bólyi Haladás tszcs 11 hold bíborhere földjén 4.10 má­zsás átlagot, az nfmamcllcki tszcs r pedig 4.85 mázsás átlagot ért cl. A somogyapáti Győzelem tszcs rep­céből átlag 0.8 mázsát ért el. És so­rolhatnánk tovább a kimagasló ered­ményeket, s a mindenütt elért jó áf­ásokat. . A bólyi Haladás 1szcs tagjai mon­dogatják is egymásnak, hogy meny­nyire érdemes a csoportban dolgoz­ni, mennyivel jobb a közös gazdál­kodás. Különösen azok beszélnek ar­ról, akik tavaly ősszel léplek be, s akkor még sokáig gondolkoztak azon, érdemes lesz-e bejönni, vagy sem. Most örömmel számolgatják, hogy a tsz.ben ősziárpából holdanként 17 mázsás átlagtermést takarítottak be, míg az egyénileg gazdálkodók sokkal kevesebbet. Például Atkári Vilmos tizenháromhoMas, Pintér Gyula uyolc- hoCdas, Bock Gáspár nyolcholdas. Lasányi László öt holdas dolgozó pa­rasztok csupán legfeljebb tíz mázsás termésátlagot értek el. Most látják már, hogy jól választottak, helyesen tették, hogy beléplek a csoportba. A még egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok is számolnak. Ök is egyre világosabban látják — nyíltan beszélnek a terméseredmények erről —, hogy melyik a helyes út, merre kell haladniok. Egyre gyakrabban ér. dcklődnek a szövetkezeti éCct, a kö­zös munka iránt. Lasányi László öthoidas dolgozó paraszt is sűrűn eljár Hegedűs Mátyáshoz, a tsz igazgatójához, s kérdezgeti tőle, mennyi volt a terméseredmény, s milyen mód­szerrel érlék azt cl. Örömmel hallgatja a válaszokat. — Közösen jobban mgszervezzük a munkát. A földjeink egy táblában vannak, a megművelésükhöz kevesebb munka kell, a gépiéről jól ki tudjuk használni, ki tudjuk használni a nagy Szovjetuniótól tanult módsze­Azzá! válaszolunk a Orosz-banda aljasságaira, hogy még éberebben leplezzük le az ellenséget! Mi, a fekedi Meg védj ük a békét tszcs tagjai azzal válaszolunk a Grösz- bsnda aljas hazaáruló terveire, hogv teljes erővel egy emberként harcolunk *u> aratás, cséplés, tart cihán tá« gyors elvégzéséért. Ezzel egyidejűleg harco­lunk és leplezzük le a dolgozó nép •Hanságéit, a kulákokat is. Fabrik Mihály malomtulajdonos ku lóknál két fegyvert és fél kilóra való töltényt találtunk. Veje. Geist Albert pedig orwadászattial foglalkozott, és •ÍV jó barátjával feketéztette el az •lejtett vadak húsát., Ezek újból a dolgozókat akarták nyúzni és fegyve­rükkel irtani. De mi nem nézzük el ét lenül aljas tevékenységüket, hanem tesujtunk rájuk, mint akik népünk jó­létét és ötéves tervünk sikerét vaszé- lyeztetik. id. Szőke Ferenc* Feked Öi gépállomások épii nsk Uj gépállomások épülnek Harkány­ban. A gépállomáson traklörszint, gépjavítómühélyt és két cséplőgép- szint építenek. Néhány hónap múlva már büszkén mondhatják a harkányi dolgozók: „A mi gépállomásunk az ötéves terv második évében épül''..“ A kozármislényi gépái'domús ú j iker­házakkal bővül, az építkezés nemso­kára befejeződik. A villányi gépállo­más kibővítését is tervbevct'lék és a harmadik tervnegyedben megkezdik az építkezést. reket, a legfejlettebb agrotechnikát. És hallgatja a részleteket is. Lasá­nyi László gondolkozik. És hozzá hasonlóan gondolkoznak dolgozó parasztjaink szerte a megyében, figyelik a csopor­tok terméseredményeit, öszehasonlít- ják a magukéval, számadást csinál­nak. Termelőcsoportjaink jó munkájá­nak eredményeként a nagyszerű ter­mésé Bagók nem egy dolgozó parasz­tot fognak végleg meggyőzni arról, hogy a nagyüzemi gazdálkodás útja, a szövetkezeti gazdálkodás útja a he­lyes út, azon kell járni, az vezet a jobb élet. a soha nem látott felemel­kedés felé. És új tagok százaival erő­södnek majd nemsokára csoportjaink. Béli ©begyűjtési emléklapok a beremendi házak ablakaiban Beremcnd község dolgozó parasztsága már 8-án ünnepélyesen megkezdte a kenyérgabona cséplését és a cséplőgéptől azonnal a begyűj­tést. Feldíszített kocsikkal, najfy örömmel, lelkesen vitték a földműves- szövetkezet raktárába a frissen csé­pelt gabonát a dolgozók. Sípos József négyholdas dolgozó pa­raszt élenjárt a begyűjtésben, beadási kötelezettségét azonnal a géptől 360 százalékra teljesítette. A község dolgozó parasztjai min­denféle örömmel, nagy lelkesedéssel tették ki ablakaikba a békebegyüjtési iveket, s nagy betűkkel tüntették fel azokon, hogy hány százalékra teljesítik beadási kötelezettségüket, illetve máris hány százalékban teljesítették. De sok olyan ablak is akad, ahol már ki kellett cserélni a béke- begyűjtési ívet, mert tulajdonosa már régen túlteljesítette eredeti vállalását. A békebegyüjtési lapok a haza, a béke szeretetérőí, tettekről tanúskod­nak. Ezért teszik ki büszkén ablakaik­ba a dolgozó parasztok. Ott van a békebegyüjtési iv Ürge Mihályné hat­holdas dolgozó parasztasszony abla­kában is, s büszkén hirdeti, hogy Ür­géné mit tett most a békéért: 590 százalékra teljesítette beadási kötelezettségét. Gilbert Bálint nyolcholdas, Csaut János nyolc, holdas dolgozó parasztok vállal­ták, bogy 200 százalékra teljesí. tik kötelezettségüket. Bender Jánosné 12 holdas dolgozó parasztnál most folyik a cséplés. Azonnal a géptől viszi be a gabonát ő is. Még folyik a cséplés, de máris 200 százalékra teljesítette kötelezett­ségét. — Eddig háromnegyedre síét csépeltük el a gabonának és már 200 százalékot teCjesítefem — mondja — de ahogyan a végére érünk, még 150 százalékkal túlteljesítem beadási kö­telezettségemet, hadd lássák meg a Tito-banditák, hogyan harcolunk mi a békéért! Erről beszél Molnár Zol­tán dolgozó paraszt is, aki verseny­ben áll több társával, s vállalta, hogy 400 százalékra teljesíti beadási kötelezettségét azonnal a cséplő* gép mellöl. A beremendi házak ablakában bü=z- kén piroslanak a békeharcosok béke­begyüjtési ívei. Hirdetik népünk egy. ségét, elszántságát, mellyel kércvn állnak a béke védelmére, mellyel erő­sítik szabad hazánkat, a béke bá»* tyáját. Mi, erdősmár oki úttörők most fejez­tük be a tanévet. Amikor szüléink a nyári nap égető tüzében aratnak, hogy a mi életünk sokkal szebb, boldogabb legyen, akkor mii sem nézhetjük tét­lenül az ő fáradozásukat, moly min­den szem g,aboaáért folyik. A «ok ta­vaszi eső kimosta az utakat, s ctz ne­hezíti a hehordiást, rázódnak a kocsik, sok szem elperegne. Ezt mi, úttörők megakadályoztuk úgy, hogy június 27-én niügyszázmiéferet; útszakasz* ren-dbehoztunk, hogy ezzel is segítsük a bJkearatás sikeres végirehajtását. Méltóak akarunk lenni ezzel is a szovjet pionírokhoz. Előre! Erid’ősmároki úttörő csapát. A maj?i dolgozó parasztok a béke íratásban lehagyták versenytársukat, a nagynyárádiakat, — le akarják őket hagyni a másodvetésben is! Aliig néhány napja annak, hogy Rákosi elv társ a szövetkezeti parasz­tokkal való beszélgetése közben java­solttá dolgozó parasztságunknak a má­sodnövény vetését, (S máris ország­szerte nagy versenymozgalom bonta­kozott ki. Dolgozó parasztságunk ezerszer meggyőződött már arról, hogy amit a Párt, Rákosi elvtárs ta­nácsol, az az ő érdiekét szolgálja, s érdemes ezt a tanácsot követni, ezért ■követik most is Rákosi elvtárs taná­csát. Községek a községekkel, termelőcso- portok a terinelőcsoportckkal állnak versenyben, hogy minél előbb elvessék a másodnövényeket. Majs község dolgozó parasztsága versenyre hívta ki Nagynyárád dolgo zóit s vállaíták.hogy másodvetési elő­irányzatukat határidő előtt teljesítik A versenyfelhívás természetesen az igazi nagy csatára, a begyűjtésre is vonatkozik, a majsiak vállalták, hogy azonnal a gép mellől teljesítik minden kötelezettségüket. Majs már régi versenytársa Nagy- nyárádnak. Az aratás elvégzésében is versenyben álltak, s akkor a majsiak oly nagy lendülettel láttak a munká­hoz, hogy mesze lehagyták a nagy­nyárádiakat. Most pedig nemcsak egy­szerűen azért harcolnak, hogy a nagynyárádiakat lehagyják, hanem nagyobb cél van előttük: elsők akar' nak lenni a járásban, s meg akarják nyerni a begyűjtésben a Megyei Párt­bizottság zászlaját! A másodvetésben most a második helyen állnak a járásban. —- 106 holdon vetettük el a másod- növényeket — mondja Dalmer Péter tanácselnök — és megforgattuk már 180 hold tarlót a gépállomás segítsé­gével. — Mint mindenben — mondja Ba* rész József elvtárs — a másodnövény vetésnél is a legfontosabb a kommu­nisták személyes példamutatása. Az is bizonyítja ezt, hogy amikor én elve­tettem a kéthold száznapos kukoricát, a pártor.kíviili dől gőzei parasztok is nyomban hozzáfogtak a munkához. Például özv. László Gyuláné kilenc4 holdas dolgozó parasztasszony másfél hold kölest, két hold tarlórépát és máslé! hold csalamádét vetett. Özv. László Gyuláné nemcsak a másodvetésben követi a kommunistá­kat. a Párt szavát, hanem a begyűj­tésben is. Beadását mindjárt a géptől 100 százalékra teljesítette. ' — Azért tettem — mondja —. hegy ezzel is védjem a békét, hogy megmu­tassam az ellenségeinknek, mi forrón szeretjük, s minden tehetségünkkel erősítjiik hazánkat. NEM JUTOTTAK EL GAZDÁJUKHOZ M ikoraxeaet történt, még zöld volt a búza, a kukorica is csak éppen hogy kidugta a fejét a földből, de a halár már mutatta; gazdag, szép ter­més lesz az idén, ha a dolgozó parasz­tok megfogják a munkát. A hercegtöttösi kocsmában, — minf vasárnap általában, — folyt, a tere­iére. Ki az csőről, ki a vetésről, más a szövetkezetről beszélt. Csak három hidegen hallgatott mélyen, legfeljebb egymásnak dobtak oda egyegy kurta mondatot'. Keresőén néztek széjjel, mintha vártak volna valakit, mintha szerettek volna valakit meginvitálni asztalukhoz. A három idegen szorgalmasan itta a bátorságot. Gyakran és mélyen néz­tek a pohár fenekére. Végre az egyik megemberelte magát és odaszólt a hozzá legközelebb álló vendégnek: — Mondja csak, papa — aztán el­hallgatott. várva, hogy a megszólí­tásra majd közelebb jön az öreg. Az azonban csak arrafordűlt és úgy kérdezte: Mi kéne, ha volna? Az idegen hümmögött, krákogotl, nem tudta hirtelen, mit is mondjon. Kiabálni, hangosén beszélni nem akart így hát felkelt és ő ment kö­zelebb. — Mondja csak,., izé .,t — kezd te akadozva, — milyen lesz erre a termés.? Az öreg elcsodálkozott a kérdésre, de vú'oszolt: — Ahogy kinéz, nem lesz rossz... Jó termésünk lesz idén. — Aztán nem léinek, hogy itt a határ mentén valami baj éri c vetést — kérdezte az idegen, most már meg­találva a fonalat. — Nem félünk, m’töl félnénk — i>á- laszolt az öreg helyeit egy harminc év körüli termelőcsoporttag. — Itt a határőrség, megvédi az, meg ka kell, mi is segítünk nekik ... — Igaz, ide messze is esik még a határ — jött. bele a beszélgetésbe az idegen, — jó pár órát kéne gyalogol­ni, míg odaérnénk. Igaz-e? — Hát ez igaz — szólt vissza az öreg, — de ezért olyan nagyon mesz- sze azért nincsen. Néhány óra alatt én. is megteszem az utat, pedig en­gem nem visz már könnyen a lábam. — Ez az út is odavezet? — bökött az idegen a kocsma előtti útra. me­lyen nagy tócsákban ott állt még a reggeli cső. A csoporttag nekiállt. magyaráz­kodni: — Hát oda, ha nem is egyenesen Ezen végigmegy, aztán átmegy n si neken, azontúl pedig rátér a köves- útra, az aztán egyenesen nckiviszi a határnak. Az idegen visszakanyarodott az asz­talhoz, leült, a borhltos terítő mellé. Kényelmesen kihúzták a bort, ami az üvegben maradt, fizettek és feleibe- lödtek. Nagyot nyikordult utánuk az ajtó, nagyokat cuppant cipőjük a sáros úton... Néhány perc múlva isniét nyikor­dult az ajtó. A csoporttag sitiéit, ál uz úton. Egyenesen a tanácsház felé tartott. Telefont keresett... * A három idegen kiért a kövesútra. Bokán lelül sáros cipőiket lerázták, ide-oda topoglak. Aztán elindullak... Arra, amerre a határőr járőr várta őket, amerre a csoporttag mondta nekik: a virágosi elágazás felé. * A löttöri határban már beérett a gabona. Gazdag aratásuk volt a tér melöcsoport tc.gjainak. a dolgozó po­roszlóknak. Meghálálta a föld a jó munkát, a gondozást. Nehéz kalászok­kal volt terhes a szál. — Ki tudja — mondta elgondol­kodva az a csoporttag, aki a határ őrségre telefonált, — ha nem fogjuk el azt a három piszkos kémet, falán ma nem aratnánk ilyen nyugodtan. Terveikben mi is szerepeltünk. A mi földjeink, a mi termésünk, a mi ga­bonánk. De ezek a tervek nem irtek el Tilohoz! Az erismároki ullörőcsapat megjavított 400 méteres útszakaszt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents