Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)

1951-07-08 / 157. szám

L O 1951 JULIUS 8 Tegnap délelőtt kilenc órakor me­gyénk bányászainak párttitkárai, DISZ és szakszervezeti titkárai ismét össze­jöttek •a Pártoktatcíc Házába, hogy a két héttel ezelőtt megtartott ciklusos munkamódszer kiszu’őcsílésévell kapcso­latos értekezlet után megbeszéljék az elért eredményeket, a kétoldalú ver- 6enyszerződés megkötésével kapcsola­tos feladatokat, s hogy a két hét ta­pasztalatai nyomán új lendülettel in- dul-jahaik harcba a h'bák kijavításáért, új. nagyobb eredmények elértísáért. A pártszervezeteik az elmúlt két hét alatt . alapos felvilágosító munkával nagyrészben már ismertették a dol­gozókkal’ a ciklusos munkamódszer elő­nyeit, egyénileg foglalkozva a bányá- szoiíral, a csapatoknak tartott ejő- ndávsokkal és .külön a műszaki veze­tőiekéi. Ennél a munkánál a legmeggyőzőbb érveket a ciklusos fejtések eredményei adták a népnevelőknek. Komlón a kettes csa­pat a régi módszerrel csak 4.5 csille fejadagot tudott kitermelni, a ciklu sós munkamódszer bevezetése utón pe­dig átlag nyolc csillés fejadagot ter­meltek, de sok esetben a tíz csillét is elérték. Hasonló szép eredményt értek el a vasas! Petőfi-akna dolgozói is. Itt a Nimsz József lejtési csapat, az elő­irányzott 6161 csille helyett 6715 csil­lét termelt ki júniusban és így 103.4 százalékot ért el. Nemrég szervezték át a Ferenc- és Széni-fejtéseket cif? lusossá és előkészítés alatt áll a Máthé fejtés is, ami szintén nemsokára ciklusosán fog termelni. A Ferenc fejtés dolgozói az első négy napon a ciklust 100 százalékban telj esitették. A csapat dolgozói között nyolc párt tag van, mig 12 a pártonkívüli. Az itt dolgozó párttagok, jó példamutatásuk mellett politikai felvilágosító munká­val is sc-iftentik a pártonkívüli dolgozó­kat, a ciklus maradéktalan elvégzé­sére. De dolgoztaik az István-aknai, Fe- renc-aknai és Pécs VI. kerület üze­mi pártszervezetei i«. a ciklusos mun­kamódszer kiszélesítéséért. Pécs VI kerületben a fejtéseik 20 százalékát szeptember 2-á.ra, az első magyar Bá nryásznap tiszteletére már ciklusos munkamódszerre] akarják dolgoztatni. Ezek az eredmények bizonyítékai an nak, hogy bányászpártszervezeteink mentek előre. De nem elégedhetünk meg- az elért eredményekkel. Legtöbb üzemi párt­szervezetünk még nem e'lenőrzi kel­lően a műszaki vezetők munkáját. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy Pécs VI. kerületben, István-aknán a pártszervezetek titkárai csak néhány napra a ciklusos fejtések beindulása után értesültek a ciklus beindulásá­ról. így fordulhatott elő az — mint a vasasi Petőfi-aknán is, — mindjárt baj keletkezett a ciklus körül. A hi­bát Wavra elvtárs, a pártszervezet titkára abban látja, hogy csak négy párttag van éhben a harmadban és így a felvilágosító munka elég gyengé­nek bizonyult. Vagyis helyes lenne, ha már a beosztásnál figyelembe ven­nék azt, hogy minden munkahelyen megfelelő számú kommunista népnevelő is dolgozzék. Ha a pártszervezet, jó] ellenőrizné a műszaki vezetés munkáját, nem for­dulnának elő olyan esetek, mint pél­dául a komlói Kossulh-aknán, az egyies csapaton, ahol le kellett állíta­ni a ciklust, mert „váratlanul“ vége lett a rétegnek, vagy mint ugyanott a hetes csapaton, hogy az utolsó pil­lanatokban kapkodtak a ' fejtés elő­készítésén és olyankor nincs csőhá­lózat, nincsenek a motorok beszerel­ve, ami a fejtés megkezdését -legalább két nappal késlelteti. Hasonló hiá­nyosságok merültek fel a többi üzem nél. Ezek az esetek figyelmeztetés­ként kell, hogy szolgáljanak a párt­szervezeteknek: sokkal nagyobb' gon­dot kell, hogy fordítsanak az ellen­őrzésre, mén keményebben harcolja­nak a Szovjetunió bányászaitól ka­pott munkamódszer bevezetésének mi­előbbi kiszélesítéséért. A DlSZ-szervez-etek kétségtelenül értek el jó eredményeket, megindultak a helyes, úton, de még nem a fiata­loktól elvárt kellő lendülettel. Annak ellenére, hogy a DISZ megyei bizott. sága foglalkozott a ciklusos munka­módszer kiszélesítésével kapcsolatban a DlSZ-szervezetekkel Nagymányo- kon, Szászváron kétízben tartottak termelési értekezletet a fiataloknak, a MESZHART bányászkerület DISZ tit­káraival ft titkári értekezleten jól át­beszélték a fiatalokra váró, a ciklus­sal kapcsolatos feladatokat A Ferenc- aknai fiatalok már megkezdték ezen a téren munkájukat, megértették a ciklusos fejtési módszer hatalmas je­lentőségét. A Ferenc-aknai Liska fej­tésben is ciklusos munkamódszerre^ dolgoznak. Kezdetben akadályozta munkájukat a fa- és ürescsillehiány. Az ott dolgozó fiatalok leküzdötték a nehézségeket, alakította^ egv DISZ szállítóbrigádot és lelkes munkájukkal megszüntettél?: a fa- és ürescsSlehiányt, sőt az utób­bi napokban figyel mezt ették is a Lis­ka-fejtés csilléseit arra, ha nincg üreshiány, az nem jelenti azt, hogy most már csak félig kell tölteni a csil­léket. Ez azt mutatja. hogy a DlSZJiata- lok harcolnajc a szovjet ciklusos mun kamódszer megszilárdításáért, kiszéle­sítéséért. Helyes volna, ha ehhez ha­sonló brigádokat szerveznének a kom­lói és a többi bányák DlSZ-szerveze- tei is. Ebben nagy segítséget kapnak a DISZ misgyei bizottságtól. Ha eze­ket a száXítóbrigádokat megszervez­zük, nem következhet be olyan eset, hogy üreshiány akadályozza a terme­lést vagy elviszik a csilléket az egyik Bányarószből a másikbe« mint á kom­lói bányánál is történt. A hetes csa­pató. előhajtásban azelőtt 903 műszak alatt 83 métert mentek előre. Most a kettős munkamegosztásnál, amikor külön hajtják a felső és az alsó pa­dot, 576 műszak akut 121 folyómétert haladnak előre gurítóhajtásban. Vagy­is az új munkamódszerrel nagyobb teljesítményt tudnak elérni, d« ha nincs elég üres csilléjük, akkor hiá­bavalónak bizonyul) minden erőlködé­sük. Ennek a hibának a kijavítását szolgálják a most módosított hosszúle­járatú versenyszerződések, melyekben szerepel a kétoldalú versenyszerződés misgkötése is. A kétoldalú verseny- szerződéseket a komló; bányaüzemnél már sokan megkötötték, a MESZ- HART-üzemekben azonban csak az elmúlt napokban fogtak hozzá. A Kossuth-aknai üzemi bizottság mi­előtt a szerződések megkötését el­kezdte volna, ütemtervet készített. Ezt az ütemtervet és a szerződés jelentő­ségét ismertette a bizalmiakkal és ezek az ÜB segítségével egyénületf el­beszélgettek a dolgozókkal a vállalá­sokról. Ismertették, hogy tervük tel­jesítésével. lemaradtak. A műszaki dolgozók ismertették az egyes csapatokra felosztott tervet, és ezután a reális tehetőségekhez mérten, kötötték meg a vensenyszerződést- A bányász dolgozók a műszakkal, a szál­lítási részleggel, a gépműhellyel, a szénosztályozóval, hogy így biztosítva tegyenek minden területen, hogy az előírt ciklust maradéktalanul teljesí­teni tudják. A kétoldalú párosversenyszerződé- sek megkötésénél a szakszervezetek mindenkor tartsák szemel ő+t Szikra Sándor elvtárs útmutatását, ellenőriz- zéli hogy a vállalatvezető teljesití-e feladatát úgy*. hogy megkeresse az ak­nák legszűkdBt» keresztmetszeteit, és erre a pontra irányítsa a versenyt. Biztosítsa a szervezési .technikai és műszaki feltételeket, hogy ezzel meg­könnyíti»* a dolgozóknak vállalásuk teljesített. A szakszervezetekre nagy feladatok hárulnak a ciklusos munkamódszer kiszélesítéséért vívott harcban. A bi­zalmi hálózatukra támaszkodva szer­vezzék, mozgósítsák a dolgozókat a megadott vensenycélok megvalósításá­ra. Ezt csak állandó politikai, felvi­lágosító munkával tudják elérni, ha rendszeresen megbeszélik a dolgozók­kal a vállalásukkal kapcsolatos pro­blémákat, ha összefogva keményen harcainak e fejtett munkamódszer győzelméért. A turkeveíek a három szomszédos szocialista várossal, Karcaggal, Mező­túrral ős Kisújszálással együtt hozták , fel az új termés első, búzával telt va­gonjait Budapestre. A Nyugati-pálya­udvaron átadták a hatvan vagon bú­zát a munkásság küldötteinek. Csak a búzakalászkoszorút, meg egy nagy, kerek újkenyeret tartottak maguknál. Azt továbbvitlék — egyenesen Rákosi Mátyás elvtárshoz. Meghatottam mosolyogva veszi át Rákosi elvtárs a kis küldöttségtől a kenyeret is, a koszorút is. Az új termésről kezdődik a beszél­getés. Rákosi elvtárs sorra tudakolja az eredményeket. — Mennyi az átlag búzatermés? — Tizenkét és fél mázsa — jön a turkeveíek válasza. — De van, ahol IS mázsát is elértünk. — Hogyan állnak az aratással? — Vasárnapig befejezzük. — Kelcbiáról azt jelentették nekem, hogv arrafelé már bimbózik a gyapot. 6~7 bimbó is van egy bolcron. Ma­guknál mi a. helyzet? Lesz-e ötmázsás átlag? — öt mázsa lesz feltétlenül. De még kicsit visszamaradt. Sok volt ne­ki az eső. Aztán elkövettünk egy hi­bát is. — Nem lazították a talajt, igaz? — Azt, azt. De most a hetedikes- nyolcadikos gyerekek nekiálltak, köny- nyű munka, jól megy a kezük alatt. A rizzsel büszkélkedik el Csóló elvtárs, a megyei tanács elnökhelyette­se: 13.000 hold van a megyében, jól fizet, még a szalmája is hasznos, pa­pírt csinálnak belőle a Szolnoki Pa­pírgyárban. Az asszonyok, Papp Albertné, a kis- cjszállási Sallai-tez, Rácz Sándomé, a mezőtúri Bercsényi tsz. munkacsa­patvezetője a bő mákterm'ist dicséri. — Úgy látszik, szeretnek mákosme- téltet csinálni — mosolyog Rákosi elv­társ. — A cukrot is megtermeljük hoz­zá — pattog a gyors válasz. — A cukorrépából a mi szikes földünkön 90 mázsa volt éveken át az átlag, — az idén 140 mázsára számítunk. Ér­demes termelni, 18 forint mázsája, azonkívül két kiló cukrot, is leket kapni mázsánként, kapunk szárított répaszeletet is .,. — A melaszt se hagyja ki. Az álla­tok szerelik, mint a sót. Még a szal­mát is megeszik vele... Ha már itt tartunk: hogy állnak az általfrnvé*z léssel? Meg kell mondanom: kevés to­jást, vajat kapunk a szocialista közsé­gektől. Ugylálszik vannak, akiknek a szocializmus annyit jelent, hogy mindent ők maguk esznek meg. A karcagiak egy veszélyes jelenség­re hívják fel Rákosi elvtárs f'gyeimé: ■ többhrlyütt orbánc pusztít a malacok között. — Tudok a dologról — mondja Rá­kosi elvtárs, — Csongrádról is szóí'rh már nekem. De azt mondták: ahol be oltották a malacokat, ott nincs baj. — Az állatorvosok panaszkodnak: nehezen kapják az oltóanyagot. Rákosi elvtárs beszélgetése szövetkezeti parasztokkal akik az első űj búzát hozták Budapestre (A SZABAD NÉP cikkéből) — Én ma már beszéltem is erről a Filaxiával. 'Elintézzük ezt is. De azért van (ti még valami. Ha két évig nincs üszög, akkor nem akarnak csávázni. Most két évig' nem volt sertésvész, erre sajnáltuk az oltót a kétlorint- átvenct, ,háromtizet. Vigyázzanak ’ű sertésekre: rengeteg a kismalac az idén, kényes állatok, gonddal kell ne­velni őket. Ha pedig valami baj van, líj kérdés, vessék lel az újságban, a Szabad Népben, a Szabad Földben. Bátran kísérletezzenek, tegyék fel a harcot a maradiság ellen Ha nincs üszög — Hhanyagolni a csávázási, ha nincs serlésvész — el­hanyagolni az oltást: rossz szokás, ma- radiság, hanyagság. De az ilyen rossz szokás, az ilyenfajta ragaszkodás a régihez, az elavulthoz nem áll egy­magában falun. Rákosi elvtárs egész sor példát hoz fel arra: hogyan le­het új, modern módszerekkel, bátor kísérletekkel felvenni a harcot a ma- rndiság ellen és jobb. sokkal jobb eredményeket elérni. Itt van mindjárt a sertéstenyésztés. — Maguknál milyen lajtából van a legtöbb? — kérdi Rákosi elvtárs. — Mangalicából — mondják vala­mennyien. Csak a kisújszállásiak ki­vétetek: náluk sok yorkshirei, berk, shirei malac van. — Arra menjenek rá — tanácsolja Rákosi elvtárs, — hogy a mangalica helyett mindenütt ezek legyenek több­ségben. Igen, a mangalica jó fajta. Nem igényes, jól állja az időjárási, a hirtelen lehűléseket, a rossz kosziét, a betegséget. De ma már az a helyzet és itt az ujjain számolja Rákost elvtárs —, hogy először is: a beteg­ségek ellen van szérum és ha beolt­ják, a yorkshirci is ellenáll. Másod­szor: elmúlt a régi világ ,amikor csa. lánnul eleilék a disznót, ma már jói táplálhatják őket. Harmadszor: r szövetkezetben jó helyen tartják az állatokat, x igv az a veszély, arnil a piszkos ól relent, ugyancsak ehnnjl. És n ynrbshirei sokkal szanorább. lipa hallotlnm hogy valaki keresztezett mrng-’licál yorkshireivnl gs a szapo rulat 6-ról 12-re emelkedett. — Még 14—16 szonorulaf is lián — szól közbe az egvik elviársnő. — Van. És mindezek tetejébe: a vork*hlr«i sokkal *vnrsafbr”: nő Én kísérletképpen hizlaltam két tiszta yorkshireit. Az egyikkel 11 hónap alatt elértem a 170 kilót, a másik 150 kiló lett. A mangalicával nem Jphet- ne ezl ennyi idő alatt elérni. Ügy, hogy jól gondolják meg: érdemes sza­kítani a régi szokásén!. Különösen ha­sonló a helyzet a baromfinál is. Mi­lyen tyúkot tenyésztenek? Parlagit, vagy fehér olaszt? — Parlagit, — Rá kell térni a feltérre. Ez ad­ja a több tojást, s baromfit elsősorban mégiscsak a tojásért tenyészt az em­ber. S hogy a megszaporodott, állatállo­mánynak bőséges eleség is jusson, a a kukoricatermés fokozáséra is ajánl egy jobb módszert Rákosi elvtárs. — Használják-e a kukoricánál a mesterséges beporzást? — Inkább csak az állami gazdasá­gokban. — Nem olyan nagy művészet . az. Épp az imént volt nálam búcsúzkod ■ ni a Szovjetunióba induló paraszt­küldöttség. Az egyik elvtárs elmon­dotta: tavaly két szomszédos holdon kikísérletezte a dolgot. Az egyik hol­don mesterséges beporzást végzett, a másikon nem. Ahol megcsinálta a be­porzást, 20 mázsát kapott, a másikról csak 14-et. Egy napi munkát végzett vele és hat mázsa kukoricát nyert. — Hallgassanak a szavunkra — folytatja Rákosi elvtárs. — Tavaly 300.000 holdra vettünk irányt' az őszi. úrimból is és — fáj a szívem — alig 190.000 hold lett belőle. — Nem akartak nálunk se vetni. — Konzervatívak voltak. A tavaszi­árpa is szép, de az őszi még szebb. Ha megfogadják a tanácsot, 4—5 má. zsával többet termelnek holdanként. — Ma már mindenki látja a kü­lönbséget. Az idén vetünk belőle. — Most menjenek rá a másodveie- ményekre. Olyan a másodvetés, mint­ha megkétszereznék a földjüket. Mint­ha valamiből 400 hold helyeit 800 holdjuk lenne. Száznapos kukoricát vessenek, meg kölest. Azt a tyúk is, csirke is nagyon szereti, no, meg hifi- zetődö. A közmondás is azt tartja: fizet, mint a köles. A. döntő : a munkafegyelem Csak úgy isszák a négy város kül­döttei Rákosi elvtárs szavait. Minden tanács: jobb termés, gyarapodó szö­vetkezet, gazdagabb élet. De nem egy­nek megfordul a fejében: a jó mód­szer nem tesz csodát akkor, ha nem társul szorgalmas munkával. Rákosi elvtárs Is erre t°reli a szót. — Éppen ma olvastam az újságban mondja —. hogy Mezőturon az egyik szövetkezetben 1200 tagból csak valami 600 vesz részt az• aratásban. Mezőtúri elvtársak: hát a többi mit csinál? — Sok köztük az idős, a munka­képtelen. Érzi mindenki, hogy ez a felelet nem valami kielégítő. Csak nem mun­kaképtelen n tagság felé! Elő-előjön a többi ok is. — Nálunk, a turkevei Vörös Csil­lagban 1600 közül csak 1100-ar. dol­goznak. 500 közülük elment Dunapen- lelére, meg máshova, gyárba, építke­zéshez. Van olyan is, aki kutakhoz megy dolgozni. Egyik-másikai három­szor is felszólítottuk, hogy jöjjön, ált jen munkába, de nem jön. — De majd he. elcsépelte a búzát, ekkor jönne, akkor odaállna a Zsák­kal — csattan fel Rákos; elvtárs hangja. — Nem, elvtársak, a szövet­kezel nem fejőstehén. Hogyan gon­dolják ezek: a hutáknál dolgoznak és a szövetkezet adja a lejadagot? Ami pedig azokat illeti, akik gyárban, építkezésnél dolgoznak, ezeknek vá­lasztanok kell: munkások akarnak-e lenni, vagy szövetkezeti parasztok. — Mi már lelvetel/ük ezt a kérdést — mondja Gönczi elvtárs, a turkevei „Harcos1' elnöke — összejöttünk és megbeszéltük, hogyan szilárdítsuk meg a munkaíegyelmet. Az volt a vé­leményünk: aki nem dolgozik le bi­zonyos munkaegységet, az ne is ré­szesedjen az eredményekből. — Mi is erre gondoltunk — mondja Rákosi elvtárs. — Egy rendeletet ter­vezünk: aki augusztus 1-ig nem szer­zett 50 munkaegységet vagy a nyári munkákban nem vett részt, az ne kapjon lejadagot. Augusztus 1-ig 210 munkanap van. Ha ennyi idő alatt valaki nem tudott 50 munkaegységet szerezni, ez annyit jelent, hogy vagy lopta a napot, vagy a szövetkezetei mellékíogla'kozásnak tartja. Ha nem így rendelkezünk, akkor az járna rosszul, aki becsületesen dolgozott. Mi a véleményük az elvtársaknak: ho­gyan lógják fogadni ezt a rendeletét? — Akik rendesen dolgoznak, helye­selni iogják. A lógósoknál ielzúdulás lesz. — Álljanak a sarkukra. Meg kell erősíteni a munkaíegyelmet. Mit ér az olyan szövetkezeti tag, aki 50 munkaegységet sem szerez. Amellett, ha valaki például álami gazdaságban dolgozik, az olt kap fejadagot. Nem is volna helyes, ha a szövetkezel is kiadná neki. A kulákokról került említés az imént. S a küldöttségbeliek most meg­ragadják az alkalmat, hogy elmond­ják: sok a panasz a kulákokra. Ott pöffeszkednok mind a négy szocia. lista városnak a kellős közepén, egés7 utcasorokat foglalnak el. c ugyanak­kor nem dolgoznak, fűt-fát ígérve el­csalják a munkaerőt a szövetkezetek­ből, jól élnek a „tartalékokból“, hi­szen a bőrük alatt is van pénz, a nyugati rádiót hallgatják, rémhíreket terjesztenek, az imperialistákat vár­jál?. — Ismerjük a bajokat — mondja Rákosi elvtárs. — Tudjuk, hogy sok rosszat tesznek, suttognak, piszkálód- nak és vannak, akik hallgatnak is rájuk. De azért mi sem alszunk, és maguk is legyenek résen. Azért dol­gozó parasztok. Örülünk, hogy szövetkezetbe léptünk Késő este van már. A városra rá­ül a sötét. De idebent mintha most még világosabb volna ez a szoba. A jövőről a holnapokról folyik a be­szélgetés. — Konti elvtárstól, Turkevéről, pa. naszos levelet kaptam — mondja Rá­kosi elvtárs. — Azt írja, hogy nincs gépszínjük. Most már tudják az elv­társak a téglavetés módját, csinálja- nalc maguknak. Ami a tetőt illeti, meg kell mondani: addig is, amíg a rengeteg cserepet, meg gerendát be tudnák szerezni, jó lenne a zsuptető is. Különösen a sertésólakra: olt meg­van az az előnye is, hogy télen me­leg, nyáron hűvös. A vályogtól is nagyon jó. Hiába: addig nyújtózko­dunk, amíg a takarónk ér. Később akár palotákban lakhatnak majd a malacok is. Hiszen látják, milyen gyorsan fejlődünk. Azelőtt tíz évig tartott, mig egyet léptek előre. Sorra dicsérik a traktorokat, a kombájnokat: a város, a munkásság ezerny; segítségét. Rákosi elvtárs örömmel hallgatja a gépek dícséretét. — Szocialista megye lesz-e ős^re Szolnokból? — kérdi — Vannak sokan, akik már most be szeretnének lépni, de vannak, akik még húzódnak. — Neki kell gyürkőznl. hogy az cl. számolásnál meglássák: érdemes kö­vetni a példát. Mit küldjünk le az el­számoláskor? — Biciklit — szinte egyhangú a válasz. — Most kaptunk hats^ázat, * egy nap alatt, elfogyott egy szálig. _ Azelőtt egy év alatt se kelt gl en nyi. Mind jobban haladunk előre. Javítják a szikeseket, öntöznek. Ma­guknál fontos, hogy tásítsanak: ültes­senek kanadai nyárfát, akácfát. Meg­látják: ha jól dolgoznak, tíz év múl­va meg sem lehet ismerni Szolnok megyét. Búcsúzni kel. Hamarosan indul ha­zafelé a vonat. — Jól tették, hogy eljöttek ~ mondja Rákosi elvtárs. — Nagy Im­re elvtársnak csak úgy sugárzott. az arca, amikor kiment, a vagonokhoz. És ez csak d tenger első cseppje. Utá­na jön a többi: ontja a föld. A fon­tos most: gyorsan learatni, elcsépelni, beadni. Jó munkát, elvtársak! Jó ter­mést/ M

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents