Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-05 / 154. szám
. <J í ; _ Z_.Jt 0x3 •) M Ä F L O-Vh» PÁRT ÉS PÁRTÉP1TÉS * Á Széchenyi-aknai kommunisták vitatták meg a kádermunka A magyar püspöki kar nyilaikozafa ■'A Széchenyi-akria kommunistái harmadikán tartották meg taggyűlésükéi. A titkári beszámoló — a szén termelés fokozása melleit — igen komolyan foglalkozót! a káderra unka terén elér1! eredményekkel, bátran feltárta a hiányosságokat. Amióta megalakulj az üzemi párt. szervezet — 1949 szeptember — a Széchenyi-aknai pártszervezet 62 pár!hű elvtársat adóit az országnak különböző vezető tisztségek betöltésére. Páncél Ferenc volt vájár elvtárs néphadseregünkben, mint alezredes, Kövesdi István élmunkás vájár pedig, mint főhadnagy teljesí1! szolgálatot. Kirhner András vájár ma a Détsaj! Vállalat vezetője > és így lehetne tovább sorolni mind a 62 neve!. A beszámoló büszkén emlékezett meg ezekről az elvtársakról és a tagság arcáról is le lehetet', olvasni, hogy örülnek ennek a nagyszerű eredmény nek. FsHMelesen választották ki s péríiskolára kilSdctt etvtársak egy részét • A Széchenyi-aknai pártszervezet ve- 7.p ói — Kovács István elvlárs, a Közön nli Vezetőségi ülésen elhangzott, kádermunkáról szóló beszámolójáig — úgy gondolták, hogy náluk ezen a téren minden a legnagyobb rendben megy. Csak a nagy jeleni őségü ú'.mu tatás alapján jöttek rá, hogy ez távolról sem úgy van, ahogyan ök gondolták. A titkári beszámoló most bátran kihozta, hogjr a káderrítevelés kér. dósét eddig csak mellékkérdésként kezel’ék a Széchenyi-aknai pártszervezetben. A pártiskolákra való küldést, csak felületesen, mechanikusan hajtották végre, jóformán csak a munkához' való viszonyt nézték meg azoknál az elvtársiaknál, akiket pártiskolára javasoltak. így csúszhattak be olyan hibák, amelyek "csak most éreztetik hatású . kai. amikor nőnek a feladatok. Vadon Mihály clviársnál is, amikor kéthónapos pártiskolára javasolták, csak a termelését nézték meg. Az persze jóval a 100 százalék felét állt mindig. De azt már nem nézték meg, hogy milyen társadalmi munkál végzet!, hogyan harc-ol Pártunk célkitűzéseiért, hogyan agitál, hogyan mozgósítja társait is az építő munkára, az előttünk álló feladatok megoldására Vadon Mihály elvégezte a párt- iskolát. Visszatérése u'án a pártszervezel vezetősége igen komoly megbí zást adott számára: a legényotthon ban lakó új bányászok nevelésével bízíák meg. Vadon elvlárs azonban nem teljesíti a pártmegbiza'ást, a tájékára sem megy a legényotlhonnak, s amikor a vezetőség kéri, hogy számoljon be végzett munkájáról, egyszerűen így felel: „Nem volt időm, nem ériem rá.“ Ez a fény azt mutatja. hogy Vadon elvtársat eddig még nem annyira az öntudat, mint a több- kereset buzdította a jó termelésre. De, ha a pártvezetőség ezt már akkor megvizsgálta volna, amikor Vadon elvtársat pártiskolára küldte, — akkor is megláthatta volna, ha állandóan, rendszeresen foglalkoztak volna vele a vezetők, taggyűlésükön kérdéseit munka közben ismerték volna meg, mielőtt pártis-kolára küldi, ék volna. ■kw. egyszerűen Isváüani, hanem segíteni, nevelni keli a kádereket Echter elvtárs beszámolójában fog lalkozolt az alig néhány hónapja megválasztott pártcsoportvezetők munkájával is. Megállapító1 la, hogy a kádermunkában is hibák történtek, a megválasztott párlcsoportvezetők közé olyanok is bekerültek, akik nem állják meg a helyüket, mint például Kökai István és Mózes József (21). Még a inai napig sem mu1 attak példát. nem tettek felajánlásit alkotmányunk ünnepére sem, a rájuk bízót; feladatokat csak úgy „félkézzel“ végzik el. Echter elvlárs beszámolójában azt mondotta, hogy „Az ilyen vezetőket le költ váltanunk és helyükbe másik elvtársakat kell választanunk.“ Echter elvlárs nem lát helyesen ebben a kérdésben, s ha így tennének, akkor éppen nem Kovács elvlárs beszédének szellemében cselekednének. Echter elvtárs úgy látszik megfeledkezett arról, hogy milyen nagy szeretettel kell foglalkoznlok a pártszervezetek vezetőinek a káderekkel, Nem nyakra-főre leváltani kell Síiét, még a gyengén dolgozókat sem, hanem segíteni, nevelni, megtanítani vezetni, s ez elsősorban magának a vezetőségnek, mindenekelőtt pedig magának a párt-titkárnak a feladata. Ilyen mélyrehatóan még egyetlen alkalommal sem foglalkoztak a Széchenyi-aknai kommunisták a kádermunka kérdéseivel, mint ezen a taggyűlésen. Éppen ezért nagy lépést jelentett ez a taggyűlés a kádermunka megjavítása felé. A YIT jelszavával együtt harcolnak a békéért e bőrgyári „öregek66 a fiatalokkal Előre a III. Világifjúsági Találiko sóért!... ez a céi lebeg a Pécsi Bőrgyár fiataljai előtt is. Lelkes munkájúk, készülődésük azt mutatja, minden erejükkel azon vannak, hogy a Berlinben megtartandó találkozó sikeres leigyen. Ez a nagy dili, a Világifjúsági Találkozó sikere vezérelte a bőrgyári DISZ-szervezet vezetőségét akkor is, amikor javaslatot tett a tagság felé: Tartsunk VIT hetet. A hír gyorsan terjedt az üzemrészek között és különösen a fiatalok fogadták lelkesen. Rc-pgyüléseken vitatták meg, a tennivalókat és határozták él: Megmutatjuk mi is tudunk még jobb é« gyorsabb munkát végezni. A pártszervezet is segítette a fiatalokat szervező elő- k'ílszítő munkájukban. A politikai iskoláikon, népnevelő, értekezleteken határozatot hoztak, hogy a DISZ-fia- talok nem egyedül tartják meg a VIT- hetet, hanem az ,.öregek“ is segítik sikerre vinni a harcot. Kedden reggel a munkaidő megkezdése «lőtt a bőr- gyári dolgozók az üzem p-dvarán gyűltek össze. A pártszervezet részéről Gungl elvtárs, a DISZ részéről Nagyfi István, az üzem részéről Péter fia Lajos vállalatvezető tartott rövid beszédet. Ismertettük a VIT jelentőségét, és annak sikeréért folytatott munkában előttünk álló feladatokat. Ezután ünnepélyes pillanat következett. A DTSZ-szcrvezet zászlóját felvonták a zászlóméra, amely azt jelképezi, hogy ettől a pillanat. , tói kezdve a bőrgyári DISZ fiatalok karöltve az idősebb munkásokkal, még fokozottabbban harcolnak a termelés frontján a a békéért, a VIT sikeréért. Az ünnepély után soha nem látott ‘hatalmas lelkesediéssel indult meg a munka, az üzemrészekebn. A fiatalok vágya az volt: Előretörni, lehagyni a termelésben az idősebb, tapasztaltabb munkásokat is! Szeim János ipari tanulónak ez sikerült is, mert a tal- . P-as műhelyben a faragógljpnél Szilágyi Dezső szakmunkást állandóan ellátta anyaggal. Kilenc órahor megszólalt a hangoshíradó és az elmúlt két óra alatt megisizületett eredményeket közölte, Egymás után hangzottak a fiatalok nevei ... Schweizer Irén 140 százalék, ifj. Borsos József 12b százalék, Orcsík Ferenc 166 százalék, Kerner Kató 167 százalék, — és sorolhatnánk még sokáig. Utána a le/' * óbb eredményt elérőknek a DISZ- ezervezet mozgalmi dalokat küldött, hogy ezzel még jobb munkára buzdítsa őket. Tizenegy óra, új eredményeiket közölnek: Horváth Tibor 130 százalék. Auth Katalin 146 százalék. Varga Irén T'45’ százalék, Schweizer Irén i.s tartja még u ki- ieneórai eredményét, Gulyás. Rózsi is előretört 140 százalékra. Újból hang zanak az indulók a munka élenjáró harcosait kösz öntve. A munkaidő végéig sok új győzelem született meg a Bőrgyárban, ‘úgy az „öregek“, mint a fiatalok részé ről. Kovács László az üzem legfiat-a. labb munkása 124 százalékról 132 százalékra emelte teljesítményét. Kerner Kató 112 százalékról 133 száza lékra, az Ifjú Gárda brigád 111 szá zalékra, Pető Vince 128 százalékra. Visnvei István 167 százalékra teljesítették a VIT hél első napján normá. j u kát. Nem maradtak el az „öregek“ sem. Nyuli György 269 százalékot, Végh Lajos 269 százalékot, Sutyor és Müller elvtársak 185 vzázalékot teljesítettek. Nagy Sándorné hatvanegy éves kora ellenére is fiatalos lendülettel vett részt ebben a munkában és az első nap is már 112 százalékról 118 százalékra emelte a teljesítményét. A VIT-hét második napján sem csökkent a munka lendülete, hanem fokozódott. A DISZ-lagok egytől. egyig túl akarták szárnyalni a tegnapi eredményeiket. Kerner Kató a fényezőknek készíti el ő a bőrökéi és ez gyors munkát követel, mert ha csak egy pillanattal is késik már egy fényezőknek várakoznia kell rá. Homlokát meglörölve büszkén mondja: „Túlteljesítem a VIT sikeréért lett vállalásomat, ami 120 százalék, mert ma is meglesz 130—140!“ Kovács Sanyi az öregboxosban aláhúzó. Azzal fogadja a DISZ-titkárt, amikor feljön a lépcsőn „Ma több lesz, min! tegnap volt! Tegnap 118 százalékot értein el, de ma már a 150 né] tartok és a munka végéig lesz úgy 160—170 százalékom!“ Su_ tyor elvlárs is ifi dolgozik az öreg- boxosban. Már nem olyan fiatal, hogy DISZ-tag lehessen, de munkáját fiatalosan, lendületesen végzi. A VIT- hét sikeréért dolgozik ő is, habár még egy távolabbi cél űzi-hajlja, amiről egy pillanatra sem tud elfeledkezni: a sztahánovista üzemrész megvalósítása. A VIT-hét jó munká ja még sokkal előbbre viszi ennek a célnak az elérésében Sutyor elvtársat, de az üzemrész többi dolgozóját Is. A VIT-hét két napjának' az eredményei azt mutalják, hogy a bőrgyári fiatalok egységesen harcolnak a békéért, az új háború veszély« ellen a III. Világifjúsági Találkozó sikeréért, Meslerfalvi Gyula Syolcévi börtönre ítélte a nép bírósága az aratást szabotáló Szabó Sándor 134 holdas szavai hulákot A pécsi járásbíróság szerdán vonta felelősségre Szabó Sándor 134 holdas szavai kulákot, a Vaskapu-puszta tulajdonosát. Szabó Sándor kulák veszett düh vei tört dolgozó népünk jövőjére, azon dolgozott, hogy minél jobban megkárosíthassa a dolgozók államát. Tanult vejétől, Jánosi Páltól, a volt horthysta csendőrszázadostól is, hogy hogyan lehet legtöbbet ártani a dolgozó népnek. A növényápolási munkákat nem végezte el, ezzel kezdte kártevését. A gaz ette meg a növényeit. Huszonhat hold kukoricáján 350 mázsa kárt okozott. Nyolc és fél hold napraforgóját sem gondozta, ezzel 32 mázsa kárt okozott az országnak. Három és fél hold cukkorépájából 135 mázsa ment veszendőbe, takarmányrépa területének nyolvan százaléka hasznavehetetlenné vált, burgonyáiból 70 mázsa lesz a kártevések miatt a veszteség. A kulák beadási kötelezettségének sem tett eleget 3.0S0 darab tojásból alig adott be valamit, 299 kiló baromfiból pedig egyetlen dekát sem. Harmincöt hold búzája már június 28-án viaszérésben volt, aratnia kellett volna. A kulák azonban nem azért ellenség, hogy rendben elvégezze a munkát, Szabó Sándor is szabotált, nem kezdte meg az aratást, várta, hogy hadd hulljon a szem, hogy minél kevesebb teremjen a nép országának. 50 mázsás szemveszteséget okozott ez a bandita szabotá lásávál, ennyivel károsította meg dolgozó • népünket! Pimasz, cinikus hangon vallotta be bűneit. A dolgozók sok mindent elmondtak róla a tárgyaláson. Nem egyszer, pofozta a munkásait Szabó Sándor. Számtalan bűnéért most meglakolt. A nép bírósága igazságos ítélettel büntette az ellensléget: Szabó Sándor nyolc évig börtönben gondolkodhat aljasságai felelt, elkobozták teljes vagyonát, 10 évre eltiltották a közügyek tői és egy évre kiutasították Szava közis égből. „A magyar püspöki kar dj Czapik Gyula egri érsek elnökletével július 3-án ülést tartott, amelyen egyhangúlag a következő nyilatkozatot fogadta el: A magyar püspöki kar — a katolikus hit elveit követve és engedelmeskedve Isten parancsainak, mely szerint annak az államnak, ahol élünk, kötelességteljesítő polgárai legyünk, annak törvényeit tartsuk be, mert azok Isten törvényeinek meg tagad ásóra nem köteleznek,. — a következő nyilatkozatot teszi: 1. Kijelentjük, hogy a magyar államot: a Magvar Népköztársaságot szeretett hazánknak ismerjük, törvényeit megtartjuk és megtartatjuk. 2. Ugyanezen elvet követve elítélünk a Népköztársaság és annak biztonsága ellen bármiféle és bárki által vezetett minden erőszakos és törvénytelen eszközöket igénybevevő törekvést és cselekedetet, különösen elítéljük és megbélyegezzük azokat az egyházi személyéket, akiknek bűnös tevékenységére a legutóbbi napok fo-i, lyamán fény derült. 3. Kijelentjük. hogy a Magyar Nép- | köztársasággal kötött megállapodást fokozott mértékben betartjuk és ennek értelmében egyházi törvényeink szerint fegyelmi úton eljárunk mindazon egyháziakkal szemben, akik a- Népköztársaság törvényei áthágásában bűnösnek találtatnak. Támogatjuk a magyar kormány törekvéseit, amelyekkel békénket ucdf, hazánkat a háborútól megóvni törekszik. Ezért hivatásunknak megfelelően előmozdítjuk a békát, helyeseljük egyházunk szellemében a katolikus papok békemozgalmó*. Ünnepélyesen kérünk mindenkit, hogy megnyilatkozásunkat tegye magáévá és annak megvalósításában legyen segítségünkre. A MAGYAR PÜSPÖKI KAR“. Az összeesküvés tanulságai Eiiinger Ferencié olvassa el íjból, begy számára is milyen életet akartak visszahozni a banditák A hasaárutó GrSsz-handa perének tárgyalásakor a vádlottak közül többen is elmondották a bizonyítékok súlya alatt, hogy közvetlen céljuk volt a hatalom erőszakos átvétele után a föld visszaadása a volt nagybirtokosok, grófok, bárók, hercegek kezébe. Grősz maga mondotta el a tárgyaláson, hogy egész pályafutása során a iötdretorm ellensége volt, 1945-től pedig mindent elkövetett, hogy a demokrácia vívmányát, ú földreformot valamiképpen visszacsinálhassa. Már 1945 május 27-én tiltakozó memorandumot nyújtott be a földreform ellen. Az összeesküvők programmjában első helyen szerepelt ez. Lényege: Magyarországot ismét a hárommillió koldus országává tenni. Ezt akarták visszahozni a banditák, s ettől mentette meg dolgozó parasztságunkat, dolgozó népünket Pártunk, Rákosi elvtárs, az Államvédelmi Hatóság ébersége. Magyartelek községben nemrég avattak fel tizenkét gyönyörű új házait a dolgozó parasztok, a Gerő Ernő termelőszövetkezet tagjai. Ezek a dolgozó parasztok a múltban „Kämmerer nagyságos úr“ — így kellett a föld urát szólítaniok —, kutyába sem vett cselédjei voltak. Emlékeznek még erre a világra a magyarteleki dolgozó parasztok, a volt cselédek. Lankovics Ferenc, a tsz tagja, sokat tud beszélni arról a világról. Nyomortanya volt a Kämmerer „nagyságos úr“ cselédjeinek otthona, a tüdőbaj szedte sorra áldozatait;. a zsúfolt, dohos, penészes cselédlakásokban. Sokszor nyolcan- tizen is laktak egy szobában. Lankovics Ferenc ötödmagával lakott egy szobában. Úgy járt akkor, hogy alig takarta a ruha a testét. Egyszer eszébe villant, hogy miért nem jut neki is végre új ruha, amikor látástól vakolásig állandóan dolgozik? Elment Lankovics Ferenc a „nagyságos úrhoz“ ruhát kérni. A válasz igen rövid volt: „Minek magának új ruha? Szereti magát így is a lelesége, kotród- jón csak hazafelé!“ Nem lett új ruhája Lankovics Ferencnek, hiába dolgozott annyit, hogy csaknem belésza- kadt. Glávics György 1942 óta dolgozott Kammeremek. — Negyvenháromb&n — emlékezik vissza —. hatan éheztünk a négy gyerekkel. Két álló hónapig nem volt egy falat kenyerünk sem. a. gyerekek sírtak, az asszony is csak sírt. Szavunk nem volt... Történt egy eset, arra pontosan emlékszem. Nyár volt akkor is, a nap úgy sütött, hogy a bőrünket égette. Kazalrakó voltam a gépnél, délben ott szaladtam át a fák között. Az udvaron terítettek a „nagyságos úrék“, a hűvösben. Boros- pezsgős üvegek álltak az asztalon. Na gondoltam, ezeknek lesz jó ebédjük! Egy pillanatra meg is álltam, Kämmerer észrevett. Relém bökött az ujjúvái és erre mindannyian röhögni kezdtek. Lógott rajtam a ruha, poros voltam, csak a szemem látott. Elfogott a méreg, előreléptem, kihúztam magam, úgy mentem előttük. Majdnem odakiáltottam: Gazemberek, jól nézzelek meg, egyike vagyok azoknak, akiknek a véréből, verejtékéből dorbézollok! Aztán csak mentem a düledező lakásom felé, hogy harapjak valamit, hogy délután tovább húzhassam az igát. Lankovics Ferenc é« Glávics György most kétszobás-konvhás, éléskamrás új házakban laknak’. Lanko- vicsék házában világvevő rádió ia van, ott hallgatták a Grősz-banda tárgyalását. Úgy tört elő a gyűlölet valameny“ nyiükből. mint az árvíz, amikor áb> töri a gátat. Azt a világot pedig soha senki vissza nem hozhatja! A házat, a rádiót, a szövetkezetét, a. traktora, kát, az egész ragyogó új világot senki el nem veheti! Lankovics, Glávics és a többiek vá* laszolnak Grőszóknek. Tudják ők jól, hogy nem elég gyűlölni a régi világot, hanem erősíteni építeni kell az újat, hogy a régi soha vissza ne tér-, hessen. Ezért fejezik be most már valósággal órák alatt a búza aratását, ezért vágott ]e szombaton dőlt búzából Nagy György elvtárs ,3752 négyszögölet, s ezért vállalt még nagyobb teljesítményt. És így dolgoznak, így építik az új, drága életek a régi tek metőjét, a többiek is. De nem valamennyien. Eiiinger Fe- rencné nem vesz részt az aratás nagy munkájában, pedig ^minden lehetőség* meg lenne hozzá, a gyerekeket is be* adhatná addig a napközibe. Eilingeiné js becsületes dolgozó parasztasszony, ő sem gyűlölt semmit annyira, mint a régi világot, amit a Grősz-banda akart visszahozni. S mégis, hanyagságával, fegyelmezetlenségével, neon erősítette azt az új életet, azt az államot, mely megszabadította őt a múlt* tói, mely védi boldog, szabad életét. Eiiinger Ferencné vegye elő új-) ra az újságot, s olvassa el, mit akar-, tak a hazaárulók, mik voltak a tér* veik. S akkor látni fogja hogy fér gvelmezetienségével milyen károkat» okozott, hogy eddiq nem harcolt jól az átkozott, múlt ellen. S akkor a magyarteleki Gerő tsa egy új harcossal, kemény harcossal fog erősödni. Bagolyyár, vagy kaltárliáz? Gyám-ároson, a rét közepén elárvultán áll már hosszú hónapok óta a gyárvárosi knltúrház. A hatalmas, emeletes épület a baglyok és denevérek tanyája, ahelyett, hogy a kultúra otthona lenne. Az alagsorba,, niétcrmagasan áll már talajvíz, az ajtók megrepede- dczelten, kopottan, meg vetemedve nyikorognak a szélben, mely a kitört ablakokon keresztül álfujja az egész épületet, a lassan hírhedtté vált „bagolyvárat“. A kuHűrház befejezésére az elmúlt évben népköztársaságunk kormánya biztosította a szükséges terv. bitéit. Ezt a hitelt azonban a vá. rosi tanács nem használta fel, meri „a Magasépítési Vállalat nem tudott sznkembert biztosítani". Természetesen ez csak átlátszó kifogás. •Kifogás, ami nem kisebbíti a városi tanács és ezen belül a „műszaki ügyosztály“ helyesebben Icrvosz lály és annak vezetője: Dulánszky Nándor felelősségét. A hatalmas költséggel, a dolgozó nép pénzén épült kultúrliáz már „legjobb“ irton van a lönkremenés felé. Dulánszky elvtárs. akt többször emlegette már önelégülten, hogy milliókat takarít meg a varosnak, a gyárvárosi dolgozók figyelmeztetésé ellenére még’ a kul- túrliáz ablakait sem helyeztette biztonságba. így történt, hogy a kul- tiírház 172 darab — átlag 46x50 centiméter, nagyságú, — ablakát 25—30 kivételével ellenséges kezek, vagy i: környéki gyermekek betör, lék. A város dolgozóinak vagyonát hagyta Dulánszky elvlárs tönkretenni azzal, hogy: „Majd bevesszük a pótköltségvetésbe!“ Tört cserepek, üvegszilánkok, fellépett padlásdcszkák, tiiukrcinenl drága mosdó- és WG-felszerclés fogadják a kultúrliáz látogatóit, akik . joggal teszik fel a kérdést: Meddig hagyja még a városi tanács pusztulni népköztársaságnak, dolgozó népünk vagyonát?
