Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-29 / 175. szám
4 HAPLO ISM JULIUS 29 TANULJUNK A BOLSEVIK PÁRT TAPASZTALATAIBÓL Falusi párt szervesetek politikai munkája a begyűjtés és gabonabeadás győzelméért A falut! pártszervezetek {eladat», hogy vezessék a mezőgazdasági dolgozók tevékenységét mind a politikai, mind pedig a gazdasági munka lerületén s hogy a figyelmet mindenkór a mezőgazdaság döntő feladatainak végrehajtására irányítsák. Ezt csak úgy érhetik el, ha a szovhozok- ban, gépállomásokon és kolhozokban állandóan fejlesztik a pártmunkát. A Párt egyik legfőbb fegyvere mindenkor és mindenütt az agitáció — tanítja Sztáiin elvtárs. A bolsevik agitáció tehát fontos eszköz a dolgozók kommunista nevelésében, a szervezési munkában, . valamint a Párt és a tömegek közti kapcsolat megszilárdításában. Jó eredményeket ért el a politikai munka terén a. sztavropoli vidék gofickai járásában lévő Sztáiin-kol- itoz 25 . tagú pártszervezete. A begyűjtési csata indulása előtt nyílt pártgyü'ésen vitatták meg a kolhozvezetőség állal készített munkatervet. Miután jóváhagyták ezt a munkatervet, a kolhoztagok megbeszélték a verseny vállalásokkal kapcsolatos kérdéseket. Elhatározták: 18 nap alatt befejezik az aratást és augusztus 1-ig teljesítik a beadási tervet. Ez a vállalás állott a kommunisták egész tevékenységének középpontjában, A mezei szállásukon ,,vörös sarkokat“ létesítettek könyvekkel, újságokkal és folyóiratokkal. Munka uián itt beszélik meg a napi eseményeket, itt adják át tapasztalataikat az élenjárók dolgozó társaiknak, itt hallgatják meg a kommunizmus nagy építkezéseiről szóló újabb híradásokat. Ivan Nyeszterov kombájnvezető egy nap alatt 53 hektáron gyűjtötte be a gabonát. Az agitátorok ezt az eredményt még aznap ismertették a többi 15 kombájnvezetővel s ez hozzájárult verseny további kiszélesítéséhez. Ebben a kolhozban a kolhoztagok körében végzett komoly és tartalmas politikai munka eredményeképpen nagy sikerrel folyjk a begyűjtés s naprói-napra túlteljesítik a gabonabeadási tervet. Aratás és csépilés idején, amikor aranyat ér minden nap, minden óra, rendkívül rugalmasan és operatív módon kell vezetni az agilációs munkát. Mint minden eleven pártügy, az agilációs munka sem tűri az elcsépelt szólamokat. A jó politikai agitációt hatásában kell lemérni, értékelni; azt kell nézni, mennyiben segíti elő a jobb munkaszervezésért indított harcot; hozzájárul-e a munkafegyelem és állami fegyelem megerősítéséhez, valamint a felelőtlenség és a szervezetlenség felszámolásához. A bolsevik agitáció ereje mély eszmei tartalmában, céltudatosságában és konkrét voltában rejlik. A jó politikai agitáció megérteti a kolhoz- parasztsággal, hogy munkája szorosan összefügg a kolhoz, a járás, a terület általános feladataival, á szocialista haza további felvirágoztatásával és a vi'iágbéke megszilárdításának érdekeivel. A begyűjtés ncldás, veszteségnélküli végrehajtása a terménybeadási terv határidőelőtti teljesítése „gyik fontos előfeltétele a szovjet haza továbi megszilárdításának s az életszínvonal emelésének. Éppen ezért minden egyes pártszervezet, minden egyes kommunista ezekben a napokban arra törekszik, hogy a begyűjtési csata győzelme és a terménybeadási terv határidőelőtti teljesítése érdekében ezeknek a feladatoknak a végrehajtására összpontosítsa o^sz szervezési és politikai munkájai. r-'or-4;voFrr-s' BELGRAD MA Még alig ereszkedett !:e az esti szürkület Belgrádi«, s az ulcák már elnéptelenednek. Minél messzebbre megyünk Belgrád főterétől,- Torázie- től, annál kevesebb járókelőt látunk a gyéren megvilágított és és komoran hallgató utcákon. Csak az őrjáratok léptei döngetlek; Tilo gestapo-legényei vállukon átvetett géppisztollyal, kettesével őrzik a belgrádi hóhérklikk nyugalmát. Belgrádban nyugtalan, zaklatott az élet. Az éjszakai órákban a belgrádiak nem érzik magukat biztonságban az utcán, még otthon sem. Még be sem sötétedett,, s a városon át — épp úgy, mint a hitlerista megszállás napjaiban, — fekete gépkocsik, Rankovics „halálaidéi“ vágtatnak. Hol egyik, hol má'silk ház előtt állnak meg. Dö römbölés az ajtón. Asszonyok és gyermekeik kétségbeesett kiáltozása hallatszik, s a gépkocsik viszik a Glávnyacsába Tito rémuralmának soronkövetkező áldozatát. A Glávnyaesa börtön, amelyből az emberek ritkán kerülnek ki élve. Csaknem a varos középpontjában fekszik, óriási, szürke kőfal veszi körül; a Glávnyaesa a mai Belgrad, a Tito-klikk fészkének bor- ealmas jelképe. Szájról-szájra ad- " ják a baljóslatú híreket azokról az embertelen kínzásokról As középkori gyötrelmekről, amelyeket Itt a letartóztatottaknak cl kell szenvedniük. A Glávnyaesa magas falai mögül n teljesen ártatlan emberek ezreinek »óhaja száll az égnek, s alig valamivel odébb, a Terazie térrel határos kerületekben a Tito-mágnások orgiái folynak. A „Majestic“ étterem elé egymásután gördülnek a Gadillacok és Buickok. A belgrádiak tudják, hogy honnan vannak a litoista elő. kelőség éknek amerikai autói. A „Ma- jestic“-ben, a „Lotos“-bárban és más lebnjokban folyik a tiloisták és amerikai vendégeik — helyesebben gaz. dáik — dáridója. Láthatunk ott egy kori Nedics- és Pavelics-talpnyalókat, régi, még háborúelőtti provokátorokat és spicliket, akiket Tilo már régen „feloldott bűneik alól“. Gyilász, s az iszákos és szadista Pijade a Tito-banda más főkolomposaival együtt be-benéznek a ,,Ma- jeslic“-be, hogy’ — a belgrádiak szavával élve — „kipihenjék“ „munka, juk“ fáradalmait. Belgrádban különösen fesztelenül érzik magukat az amerikaiak. Az amerikai követség új hatalmas épületbe költözött, közel a jugoszláv külügyminisztériumhoz. A követség és a minisztérium a legszorosabb kapcsolatban áll, így hát kellemes, hogy nem kell messzire menni. Az USA követségének személyzete ezidő. szerint mintegy 300 fő. A valóságban az USA Jugoszlávia! nagykövetének, a Wall Street lakájának. George Allennak Irodájából Irányítják most Tito külpolitikáját. Innen irányítják n tc- iMrdek amerikai kém tevékenységét. Ezek a kémek különféle „szakembereknek ' és „tanácsadóknak“ álcázva, szabadon utazgatnak az országban, kiképezik a jugoszláv hadsereget és provokációkat szerveznek a népi demokratikus' országokkal közös ha- árokon. Meggyőző bizonyságául annak, hogy a tiloisták liasoncsúsznak az amerikai imperialisiák előtt, — az utcákon, az üzletek kirakataiban Truman és MacArihur képei díszelegnek. Sokba kerül a jugoszláv népnek Tito klikkje, amely eladta országát az amerikai monopolistáknak. Az őrüli fegyverkezési hajsza, s az ország egész gazdasági életének átállása háborús vágányokra, gazdasági katasztrófába vitte Jugoszláviát. Mindenkit, aki Belgrádija érkezik, meglep a lakosság kimerült külseje. Gyakori látvány az utcákon a rongyokba csavart lábú ember és mezítlábas asszony’. A boltok előtt végletem sorok állnak. A lakosság 2—3 hónapon át nem kap jegyre húst és zsiradékot. „Talán holnap szerencsénk lesz“ — gondolják a sorbanál'lúk. Ha azonban fel is tűnnek az élelmiszerek a boltokban, rendszerint csak fél napra elegendők. A. piacokon a városiak tömege veszi körül a feljövő parasztok fogatait. De az árak oly magasak, hogy nem mindenkinek a zsebéből futja. Hiszen a munkások bérc nem haladja meg a 2800—3500 dinárt, ami egy kisebb család létminimumának csak egytizedét teszi ki. A belgrádi vezetők, hogy eltitkolják az ország éhezésének igazi okait, hazugságokkal hálózzák be a népet, s azt állítják, hogy mindennek az 1950. évi szárazság az oka. De ki ne tudná Jugoszláviában, hogy nem ez okozza a nyomorúságukat; a jugoszlavok haraggal és felháborodással figyelik, hogy a búzával, tengerivel, vágóállattal, baromfiakkal, tojással megrakott gőzösökéi és vasúti szállílmányo- kai hogyan Indítják útnak Angliába, Franciaországba, Nyugat- Németországba, Olaszországba és más inarshal'lizált országokba. Iparcikkeket Belgrádban' csak a fekete piacon lehet szerezni, E cikkek a belgrádi kisemberek számára elér- helcllenek. Valóban hogyan tudhatna a legmagasabb képzeltségü munkás is felöl'.öt szerezni, ha az 50—00 ezer dinárba kerül, vagy öltönyt, amelyéri a spekulánsok 40~50 ezer dinárt kő. veíelneik? Hiszen ez az összeg meghaladja a munkás egész évi bérét! A ma! Belgrad alig különbözik valamiben Ivaragyorgycvlcs királyok és a náci megszállás Belgrád- jától. ínség és clrémílő szegény. ’ ség a munkásnegyedekben, tobzódás és gazdagság azokban a kerületekben, amelyekben tltoista főkolomposok élnek. Dedinye, az új arisztokrácia keriile- '.e, a burzsoáziáé, amelyre Tilo támaszkodik. Itt löbb a rendőr, mint a lakó. A titoisták félnek a nép haragjától. Ez különösen nyilvánvaló azokon a napokon, amikor Tito, ez a gyáva, életéért rettegő hóhér a Szkupscsina ütéseire megy. A belgrádkörnycki Fehér-Háztól, Tito rezidenciájától a Szkupcsinához vezető út a Milos herceg útján átvezet. A 10 kilométeres út hosszán a járdán és az úttesten végig fel. sorakoztatják Tito testőrségét. Ezek túlnyomórészt volt Nedics- esemlőrök. kulák'cscmolék, árulók, akik kezüket beszennyezték a hitleristákkal való együttműködésben. A belgrádi kalandor gépkocsija előtt több gépkocsi halad állig feifegyverzett titkos rendőrökkel. Néhány gépkocsi vágíat Tito autója mellett is. Bár a háború befejezése óta már hat év telt cl, Belgrádban még mindig láthatók a harcok nyomai. A háború óta dltellt idő alatt csak néhány házat állítottak helyre, s azt is csak a központban fekvő utcákban. A Terazie-'fér mellett sok a Beépítetlen telek s a Duna vizéből kimerednek az amerikai bombázók által szétrombolt hidak vázai. A magán építkezés csaknem teljesen megszűnt. Az épületek többségét a háború óta még nem tatarozták. A belgrádiak erős lakáshiányban szén. vednek. Az egyáltalán nem korlátozott háztulajdonosok egyre magasabbra srófolják a lakbéreket. Egyébként az állami házakban is 400—450 dinár a havi lakbér. A város elhanyagolt, piszkos, az utcák tele vannak szeméttel és csak igen kevés utcának van aszfaltburkolata. Nyomasztó benyomást keltenek a dolgozók a Belgrádban kis számba^ folyó, főként katonai rendeltetésű építkezéseknél. Ezeknél túlnyomórészt parasztok dolgoznak, akiket „önkéntes munka“ címén hajtottak ide. Mind sovány, lerongyolódott emberek, akik között sok a 13—14 éves serdülő. Naponta reggeltől késő estig dolgoznak, havi 1500—2000 dinárért. Ennyivel csak az éhhalál szélén tengődnek és nem csodálatos, hogy 6zámos munkás tüdőbeteg. Az. erejüket meghaladó munkában elgyötört emberek arca, komor tekintetük, a fasiszta-titoista rendszer elleni gyűlöletről beszél. Ezt tudják a tltoista vezetők is. Félnek is népüktől, annak jogos haragjától. Rettegnek a nép ítéletétől, a néptől amely előtt felelniök keli gaztetteikért. A fasiszta banda vére,, terrorral, letartóztatásokkal és gyilkosságokkal igyekszik elnyomni a jugoszláv hazafiak szabadságharcos lendületét. Rankovics ügynökeit a szó szoros értelmében leütötték, amikor harcoltak a népnek az ellen a törekvése ellen, hogy támogassa a béke és demokrácia világot átfogó táborát. Már maga a „béke“ szó rettegésbe ejti Titot és fullajtárjait. * ... Belgrádra leszállt az éj. A fényszórók nyugtalan, kergető zö lénye kutatja az eget. A város lelett szüntelenül keringő repülőgép erőszakos motorzúgásával még nyomasztóbbá teszi a nyugtalanság és megriadtság légkörét. És ezekben az órákban, amikor a város nyugtalan álomra hajtja a fejét, bátor jugoszláv hazafiak fülüket a rádiókészülékekre tapasztják, s rejtett, titkos zugokban a távoli Moszkva hangját hallgatják. Az elcsöndesült Belgrád utcáin ahol minden sarkon titkos-rendőrök sötét alakjai bukkannak elő, merész, bátor emberek mennek végig. Semmi sem rettenti meg őket. sem az n veszély, hogy a"hóhérok kezébe kerülnek, sem a Glávnyaesa Belgrádra 'nehezedő sötét ár-nyéka. S a jugoszláv főváros lakói reggel ott olvassák a házak falán a lángoló szavakat, amelyek mindannyi tikban lelébreszlik a harci akaratot és közelgő felszabadulásba vetett hitet: ..Le u fasiszta Tilo-klik- kell“, — „Éljen Sztálin elvtársi1' Hét nap a külpolitikában A Béke Vi!ágtanács Irodája a napokban ülésezett Helsinkiben. A Helsinkiben hozott határozat a békeharc hatalmas méretű fokozására hívja fel a. figyelmet. Molotov elvtárs. a Szovjetunió minisztertanácsának helyettes einöke, vasárnap Varsóban tartott beszédet. Beszédében legfontosabb feladatnak a világméretekben folyó békeharc további kiszélesítését és fokozását jelölte meg. A két egymás után nyilvánosságra kerülő nagyjelentőségű felhívást a háborús uszítok minden eddiginél nagyobb méretű készülődései tették égetően szükségessé. Az imperialisták a föld minden rendelkezésükre álló pontján tovább siettetik a háború kirobbantásához szükséges feltételek’ megteremtését. Azonban az ismert módokon túl a fokozott készülődés újabb jelei is mutatkoznak. A iapjelentések arról számolnak be, hogy Bradley, az amerikai vezérkar főnöke, Angliában és Franciaországban nagyfokú elégedetlenségét fejezte ki a „gyenge“ háborús előkészületek láttán. McCloyt, a nyugat- németországi amerikai főbiztost újabb utasításokra rendelték haza Washingtonba. A nyugatnémet fasiszta hadsereg szervezése az új utasítások óta ugrásszerűen nekilendült. Dulles ugyanakkor Japánban tárgyal. Kijelentette; Japánnak készen kell állnia arra, hogy —1 Japán területén kívül is! — bármely pillanatban harcba- vesse hadseregét... Perkins azért utazott Bolgrádba, hogy déli határaink mentén új repülőterek és támaszpontok kiépítését sürgesse... Harriman Teheránban gyakorol nyomást a népelnyomó burzsoá kormányra, hogy az olaj sem az iráni népé sem az angoloké ne jegyen, hanem az amerikaiak ölébe hulljon. Vandenberg tábornok, az amerikai légierő főparancsnoka, az afrikai légitámaszpontokat járta sorba. Sherman háborús szervező körútja közben pusztult' el Olaszországban, miután Franco fasiszta hadseregének négyszázezer emberét lekötötte a tervezett új háború céljaira. Marxwell Taylor Kairóban időzik, hogy az arab országokban végleg kiüsse az angolokat a nyeregből. William Bullitt, saigoni tartózkodása a vietnámi nép szabadságharca elleni amerikai intézkedésekkel van kapcsolatban. Az amerikai tábornokok és tőkések, mint valami dögkeselyűk, röpködnek szét a világban, zsarolva, sürgetve az áldozatot, hogy készüljön a vágóhídra, minél előbb szedje ösz- sz„ magát. Ezek a milliók éleiével kereskedő rablók nem tartják megfelelő üteműnek a háborús előkészületeket, a helyszínen ütöttek tanyát, hogy személyesen sürgessék a háborús készülődések meggyorsítását. A háborús uszítok utazgatásával, tárgyalásával egyidöben a háborús készülődés minden tekintetben újabb lendületet kapott. Titoék új rézíelő- helyeket adnak át az amerikaiaknak feltárás végett. Az amerikai kiképző tisztek mellett most már amerikai bányászati szakértők is kószálnak Jugoszláviában, hogy minél előbb előkészítsék a Tito-Jugoszláviát a szabad népek ellen. Nyugat-Németországbari a bonni kormány új büntető törvénye alapján ma már a békének és a német egységnek még a gondolatát is üldözik. A nép minden rétegéből börtönbe vetik azokat, akik a német nép érdekeinek megfelelően a béke és az egység mellett szállnak síkra. A bonni lakájok féktelen terrorral próbálnak aiapot teremteni háborús készülődéseiknek. Az imperialisták Japán gyors felfegyverzése érdekében sürgetik a különbékeszerzö- dés mielőbbi nyélbeütését Marshall amerikai nemzetvédelmi miniszter nyiitan kijelentette, hogy a japán csapatokat az USA katonai parnesnoksá- ga az amerikaiak rohamcsapatának szánja. Truman legutóbbi^ beszéde is a fokozott háborús készülődéseket bizonyítja. Truman rámutatott, hogy a katonai szükségletekre előirányzott költségek elérték az évi több, mint 35 milliárd dollárt, ami 50 százalékkai több mint a hat hónap előtti színvonal. E költségeknek ez év végéig több, mint 50 milliárdra és 1952 közepéig csaknem 65 milliárd dollárra kell emelkedniük. Ezek után nem sok magyarázat kell annak a megértéséhez, hogy az amerikaiak a koreai fegyverszüneti tárgyalások alkalmával mennyire őszinte hívei a békének. „Békés szándékaikra“ egyébként ők maguk is rácáfoltak Koreában és Kínában. A tárgyalások óta ugyanis állandóan bombázzák Phenjant, sőt Kína légiterét íb ismételten megsértik. Ehhez járul még az, hogy a keszoni tárgyalások alkalmával mindent akarnak, csak egyet nem: a megegyezés biztosítékát, az idegen csapatok kivonását Koreából, a koreai és a kínai nép sorozatos győzelmei, az amerikaiak hatalmas veszteségei, a Szov-1 jetunió következetes békepolitikája, a sokszázmilliós béketábor ereje ismét tárgyalóasztalhoz kényszeritett„ a háborús fonevadakat, azonban most mindent elkövetnek, hogy a megegyezést akadályozzák. A háborús uszítok lázas készülődései láttán válnak valóban harci ria* dóvá , „ Molotov elvtárs szavai: „Ilyen körülmények között feltétlenül nemcsak fenn kell tartani, de minden erővel fokozni keli a népek éberségét a háború elkerülése és a béke védelme érdekében. Csak ebben láthatjuk a béke biztosításának megbízható garanciáját.1* A béke erőinek hatalmas tapasztalatai és rohamosan növekedő ereje a további győzelmek szilárd alapját képezi. Ez az erő az elmúit héten is számos sikert aratott, A Szovjetunióban diadalmasan folynak a kommunizmus építkezései. A- Volga—Don csatorna építése « közeljövőben már be is fejeződik. Moszkva, a béke fővárosa, öt tenger kikötője lesz, ugyanakkor óriási területek öntözése is lehetővé válik. A kommunizmus többi alkotásainak építése is hatalmas méretekben folyik. Ezek » művek a bébe építkezései, az egész szovjet nép szívvel-lélekkel, teljes erejével dolgozik rajtuk. Koreában a koreai és a kínai csapatokat nem tévesztették meg az imperialisták békeszólamai, a betolakodók provokatív támadásait sikeresen verték vissza és május vége óta 71.000 ember veszteséget okoztak. A jugoszláv nép is soha nem látott elszántsággal harcol a Tito-banda ellen. Csupán a jugoszláv hajóépítő munkások 22.000 tonna hadifontosságú nyersanyag kivitelét tették rövid idő alatt lehetetlenné. A jugoszláv parasztok szembeszállnak a gabonarabló udbá- 6okkal. A jugoszláv hadseregbe^ ij egyre növekszik azok száma, akik felismerték Titoék gazságaik és kemény harcba kezdtek a belgrádi banda ellen. Ma már nemcsak a közkatonák és tisztek, hanem a főtisztek és a tábornokok is szembefordulnak a jugoszláv nép hóhéraival. A katonák egymás után szökdösnek meg a hadseregből. Az elmúlt héten például egy jugoszláv határőr és egy hajóskapitány keresett menedéket ha* zánkban is. A béke erőinek hatalmas arányt! küzdelmére jellemző a békealáirások sikere is. Július közepéig a világ 43 országában 421 millió aláírás gyűlt össze. Kínában az őt nagyhatalom békeegyezményét követelő ívekre 129' millióval több aláírást gyűjtöttek, mint a stockholmi felhívásra. Az olasz és francia kormányválság szintén súlyos csapást mért a háborús uszítókra. Ebben a két országban különösen elégtelennek tapják a háborús készülődés fókái az imperialisták. A francia kormányválság' tizenhatodik napján, amikor már fél- •tucat miniszterelnökjelölt megbukott, Bidault kísérletezik. A7 olasz kormányválság, bár De Gasperit Ismét kinevezték miniszterelnöknek, csak nem oldódott meg. Az olasz és a francia nép keresztülhúzza azokat a számításokat, amelyek gz ö vérére spekulálnak. A béke erőinek ezek a1 győzelmei mindeddig lehetővé tették a béke biztosítását, a háború elkerülését. Ennek a harcnak azonban hatalmas mér-' tékben fokozódnia kell. Győzelmeink biztosítéka mindeddig az volt, hogy a béke erői gyorsabban növekedtek a a háborús uszítok erejénél. A háborús uszítok fokozott készülődései éppen ezért intő figyelmetztetésül szolgálnak, hogy erőnk növelését sokkal gyorsabb üteműre, sokkal nagyobb mértékűre fokoznunk. Ebben a harcJ ban hatalmás segítséget nyújt a Béke Világtanács Irodájának legutóbbi ülése, amely fokozott harcra buzdítja a békeharcos százmilliókat, a Béke Világtanács határozatának szavait: „még nagyon sokat keli tenni, ha nem akarunk a szakadékba zuhanni. A béke veszélyben van, a békét meg kell védelmezni, a békeharcot fokoz-, ni kell“ __alaposan meg kell szivleN nü nk, akár üzemben, akár a szántóföldeken visszük a harcot hazánk erősítéséért, a bókéért,
