Dunántúli Napló, 1951. július (8. évfolyam, 151-176. szám)
1951-07-29 / 175. szám
2 195t JÚLIUS 29 NAPLÓ PARI ÉS PÁ ÚTÉPÍTÉS ★ Az András»aknai pártszervezet fordítson nagyobb gondot a kádermtmfeára, a párttagok nevelésére Finta János elvtárs, An áras-akti a párttitkára a csapatok összetételét vizsgái gat ja. Azt, hogy egy-egy csapathat mennyi kommunista dolgozik. Minden csapatban dolgoznak párttagok.. De amikor ezt megállapítja, t inta eivtárs mindjárt hozzá is teszi: — Csak az a hiba, uogy vannak olyan párttagjaink is, akik bizony nem viszik úgy a harcot a csapaton belül, ahogy kellene. Nem állnak sok esetben a verseny élére, nem mozgósítják az egész csapatot a terv tnltcliesíté- »ére, elnézik a csapaton belüli laza munkafegyelmet, nem harcolnak következetesen az igazolatlan m ű szakma lasz (ások megszüntetéséért. Ez tgy is van. Vannak ilyen párttagok is András-aknán. Hogy miért arra ugyancsak Finta elvtárs adja meg a választ, „Azért, mert nem foglalkoztunk eléggé a párttagokkal, nem neveltük éket céltudatos harcosokká*,’ Kovács István elvtárs a Központi Vezetőség ülécén a kádenmunka megjavításáról mondott beszámolójáig az András-aknai pártszervezet vezetői valamilyen harmadrendű kérdésként kezelték ezt az igen fontos kérdést. A Központi Vezetőség ülése óta azonban már értek el némi eredményt a kátíermunka megisvííásában. Ezt bizonyítja Pájer Lajos elvtárs Öntudatra ébresztése is, aki annak ellenére, hogy már végzett pártiskolát, még mindig sok esetben naegfeledke- zct magáról. Pájer eivtárs sokáig abban a téves hitben ringatta magát, hogy i. pártszervezet csak azért van, hogy ha valamelyik párttagnak valamilyen ügyes-bajos dolga akad, azt nyomban elintézze. Természetesen, ami a párt- szervezethez tartozik, azt nyomban elintézte, ami pedig az üzemvezetőséghez, vagy máshova tartozott, to- vábbftottta elintézés végett. Ilyenkor aztán Pájer elvtárs elfeledkezve magáról — meg arról is, amit a párt- iskolán tanult —, többször hirtelen, meggondolatlan kijelentéseket tett. A pártvazetőség eleinte csodálkozott Pájer elvtére viselkedésén, mert András-aknán a legjobb munkálok közé tartozik. ■ „Nem csodálkoznunk kcH — határozta el magát Finta eivtárs —, hanem meg keß nevelnünk-“ így Is tőrt ént, Finta elvtárs egyik napom felhívta Pá}ert — műszak után — a párttrodába és ott két- órán keresztül elbeszélgetett vele. A beszélgetés folyamán kiderült, hogy Páijer elvtársnak még eléggé szűk -volt a látóköre, nem látta elég tisztán Pártunk célkitűzéseit, s csak a maga szürke problémáiba temetkezett, Ez idézte elő a helytelen viselkedését. Ezt magyarázta neki Finta elvtárs kétórán keresztül, amit meg is értett Pájer elvtárs és azóta egyik legjobb pártcsoportvezető lett András, aknám. Nem czalad már minden apró üggyel a pártszervezet vezetőségéhez, hanem maga intézi el — most már mások ügyét is. Tényleges gazdája lett munkakörének, azonnal intézkedik, ha valami hiba csúszik közbe a termelés frontján. A csoportjában dolgozó pártonkívüliek is bátran fordulnak kérdésekkel Pájer elv társ felé, mert most már jé vezető! lámái! benne. Ritka az olyan taggyűlés, melyen Pájer elvtárs ue ajánlana tagjelöltet felvételre. Ez a példa figyeAmentetésként és egyben útmutatásként kellett votna, hogy szolgáljon az András-aknai pártszervezet vezetői részére. . Tanuló égkért le kellett volna szűrniük azt, hogy a párttagság nevelésében döntő a velük való egyéni beszélgatés, a számukra adott párt megbízatás. Ez azonban nem történt meg. A káderekkel való foglalkozás továbbra is háttérbe szorult. Finta elv- társ nem sokat tud tenni, mert maga végez minden pártmunkát, nem osztja meg azt elvtársaival. Ha valaki a párttitkár elvtársat keresi, akkor Finta elvtárs jelentkezik, ha a szervezőtitkárról van . szó, akkor is Finta elvtárs jelentkezik, a káderes munkáját is Finta elvtárs végzi, A termelési felelős helyett is Finta elv társ dolgozik, mert Hajek József elvtárs, akit ezzel a feladattal bíztak meg, ,,n>agy elfoglaltságára" hiva-tkoz. va, még a vezetőségi üléseken is osak ritkán vesz részt. Ilyen körülmények között természetesen nem csodálkozhatunk azon, ha erre a fontos kérdésre — a tagság nevelésére — „nem jut idő," Finta eivtárs helyesen tenné, ha az egyéni beszélgetést a vezetőségi tagoknál kezdené el. Először azokat világosítsa fel, arról, hogy a párttagság új káderek nevelése nemcsak a párttitkár, hanem az egész vezetéség közpecti kérdése bel! Iicgy (egyen. Ha ezt megmagyarázza Hajek elv- társnak — aki mint körletvezető-ak- miásiz dolgozik —, egész biztos, hogy utána ő sem esak a műszaki azem- iiragén keresztül nézi a kommunisták harcát, hanem úgy is, mint párt- vezetőségii tag, akit a párttagság azért állított arra a megtisztelő helyre, hogy fokozott erővel harcoljon az Ar.drás-aik-nai pártszervezet megerő. sítéséért. Ezt kell megérttetnie Finta etvLársnak a vezetőség valamennyi tagjával, s azután az ő segítségükkel valamennyi párttaggal, s akkor büszkén mondhatja majd: nincs András- aknán olyan -kommunista, aki ne harcolna minden erejével az alkotmányi verseny győzelméért, a terv teljesítéséért, túlteljesítéséért. I Megyei Párt&izstfság lékebeovijíési zászlajáért áj leinliüeüei iádat itarcba a pécsi járás A pécsi járási tanács tagjai tegnap tanácsülésre jöttek össze, ahol a bé- kcbegyüjtés -kérdését vitatták meg. Vállalták, hogy a pécsi járás augusztus 16-ig a csáp lést befejezi és a begyűjtést augusztus 20-ra 120 százalékban teljesítik. A felajánlásokban a tszos-k voltak az elsőik, követte őket az egyénileg dolgozó parasztok tömege. Az ócsárdi Béke Are tszcs vállalta, hogy beadásán felül C vé-teli jegyre 800 -mázsa búzát ad be. A görcsőnyi Augusztus 20 tszcs 500, a garéi Fel- szabadulás 200 mázsát adnak C-véieK jegyre, a helcsfai Uj Élet pedig 160 százalékban teljesít: beadását. Több községül ígéretet tetteik, hogy a mai napon békemflszak címen dolgoznák a cséplőbrigádok és még magasabb eredményt érnek el, mint eddig elértek. így például: Me- csekalja, Kacsóta, Garé, Lothárd, Boda és még több községben lelkesen folyik ma. a cséplés, hogy ezzel is meggyorsíthassák a békebegyüjtés teljesítését. így indulnak harcba a pécsi járási tanácstagok, hogy elnyerhessék a Megyei Pártbizottság vándonzász- la j át. Az antalszáilási Petőfi tszcs 8?-Éé LeIss, Horváti János, Hémeüi János és Farkas Gyula egyénileg dolgozó parasztok szemével Benkó Lajos, Horváth János, Németh János és Farkas Gyula antal- szállási dolgozó parasztok azok közé tartoznak, akik szeretik háromszor meggondolni, mielőtt valamit határoznak, de ha egyszer elhatározták, akkor tánloríthatatlanul kitartanak mellette. így volt ez akkor is. amikor tavaly Antalsa álláson megalakult a Petőfi tszcs. Nem léptek be, először meg akartak győződni róla, hogy válik be a nagyüzemi gazdálkodás. Állandóan figyelemmel kísérték a csoport életét és összehasonlították terményeiket a csoportéval. Naponta látták, mint romlanak a csoporttagok állatai, 17 hold kukoricájuk kapálnŰanul „díszelgett“ az egyénileg gazdálkodók jól ápolt földjei auiflevi Burgonyájuk egy rémiét taég januárban is ásták. Az elnök. Efblinger György, iszákos ember volt, aki nem törődött azzal, mi történik a csoportban, csaJk neki legyen, ezért még arra is vetemedett, hogy jogtalanul elveit a csoportéból. Mindez elég volt arra, hogy elmen jen a kedvük a közös gazdálkodástól, mert nem volt alkalmuk arra, hogy egy jól működő csoportot megnéz* hettek volna. Merőben megváltozott a helyzet tavasszal, amikor a csoport eltávolította az iszákos elnököt és hozzáfogott a hibák kijavításához. Uj elnöknek Im- rich Jánost választották, aki erélyes kézre! fogott hozzá a fegyelem helyreállításához és a csoport feljavításához. Bőven akadt dolga, de szívesen végezte, mert szívügye a nagyüzemi gazdálkodás. A osoporttagok megértették őt és vele együtt küzdöttek. Munkájuknak hamarosan meg is lett az eredménye. Már ismét van bőröm pár lovuk, van egy tehenük, egv növendékük és Írét borjújuk. Kukoricájukat gondozták, az is 30—35 má- zsás átlagtermést ígér, de még több lear.c, ha alkalmazták volna a pótbeporzást. Gabonából is 1-esz 'tíz mázsás átlagtermés. Szeműk előtt fejlődött minden, öt hold gyapotja van a csoportnak, ebből is szép jövedelme lesz. Látva most mér a jó eredményeket, kezdtek gondolkozni, hogy mégis nagyobb eredményeket lehet elérni a. csoporton belül mert már elkerülték a csoport terményei az egyéniekét, pedig egész rövidé ideje, hogy új életet kezdtek, A csoportot jó eredményeihez nagymérteikben hozzásegítette Máté János agronomus i®. Jól látták mindezt Benrkó Lajos és társai, el is határozták, hogy a cséplés után ők is belépnek a csoportba. Németh János már segített is a cső. portnak a gabona b eh ordasánál, mert már köztük érezte magát. Minden simán ment, örültek neki, hogy szebb életet kezdhetnek, amikor ismét megjelent a rossz szellem a csoporton belül. Felütötte fejét a veszekedés. Ennek oka pedig az volt, hogy akadtak még most is olyanok, akik a régi elnök példájára art gondolták, hogy munka nélkül is mzgéhneík. Ilyenek: Szemeaí Józeefné, aki csak 42 munkásegységet szerzett. Gasparec Éva, akinek 34 munkaegysége van, továbbá Bukovics Jözsefné és Bukovina Mátyásáé. Őket szívenszurta a minisztertanács határozata az új jö. vedelemelosztásról. A tavasszal, amikor kapálni kellett volna, nem gondoltak arra, hogy dolgozni is kell ahhoz, hogy megéljenek, jobban szerettek á hűvösön üldögélni. Most aztán kiderült, hogy nem kapnak fejadagot. Erre felháborodtak és kezdték Lazítani a csoport becsületes dolgozó tagjait is. . Igyekeztek eSentéteket szítani az elnök és a tagok között. Szeretnék a szépen megindult fejlődést megakadályozni. Ez a jelenség ismét visszaszorította őket a belépéstől, mert ők nem akar. nak olyan környezetben dolgozni, ahol állandó a békétlenkedós, ahol a veszekedés akadályozza a munkát, inkább még várnak. Most a csoport becsülete* dolgozóín múlik, hogy kivessék maguk közül « fekélyt, rendet teremtsenek portájukon. Ha ezt megteszik, biztosan végleg meggyőzik az egyénileg gazdálkodókat, hogy a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő. Benkó Lajos és társai pedig továbbit: ennek a megkezdett úton és biztosan követni fogják őket a falu többi egyénileg dolgozói is, — * nagyüzemi, fejlett gazdálkodás útján. F. L 1930 ‘ftnfa* 13-án, keddi napon Igen melegen sütött a nap. Garai elv- társ, csapatvezető vájár szidta Is a meleget: „Lent /*, lönt Is ez a dőglesz- t6 meleg..." A Nap melegén kívül más ís tüzelte Gnrai elvtársat. Újra és újra azon gondolkodott, amit Ge- rő Ernő elvtárB mondott a Párt Központi Vezetőségének ülésén a magyar népgazdaság fejlesztésének legközelebbi feladatairól. — Lassan emelkedik az cgytőre eső termelékenység, különösen a nehéziparban — Ismételgette Gerő elvtárs nyomán. Erről beszélt abban az időben Berniül elvtárs, párttitkár is és még sokan. Először csak beszélgetés {orgiájában Jött elő a szó: Valamit kell tenni, — majd Garai elvtárs a csapatánál munkához 13 látott... Papp elvtárs, « Varró-fejtés második harmadának vezetője június 14-én a. nagy csarnokban Bemáth elvtárs, párttitkámak újságolta: „Megbeszéltem a csapat tagfaival, valószínű, nálunk te megszervezzük a melegcsákányváltásb Ezen a napon Bozsér János elvtárs. csapatvezető, háttal a korlátnak támaszkodva fogadkozott: „Hát ha a Qaraiéknál megy, akkor nálunk is menni log!“ Lüktetett ezekben a napokban minden István-aknán. Bemáth elvtárs, párttitkámak mondták meg nyiltan szándékukat: „Elsőnek akarunk válaszolni, Rákost elvtársnak arról, hogy mit tettünk a Központi Vezetőség út- mutatása nyomán." Ekkor míg kevesen vo’Jab, akik valóban végre akarták hajtani « nagyszerű tervet: Bozsér János, Garai Jó- ssef, Bemáth eivtárs, Papp elvtárs, Forál elvtára, Melmann eivtárs, Varró •Mára, Németh elvtárs és még né- tónyaa. Lent a mentőállomáson lévő egyik helyiségben ültek össze és itt tárták fel: „Hogyan lehetne a mostani módszerből kiragadni a reggeli műmakkezdést, úgy, hogy a termelőmunka Ideje hosszabb legyen.“ Megvitattak itt különböző javaslatokat,! végül abban állapodtak meg: ,.A po-i lltikai tudatosító munka mellett, kon-l HOVÁ TŰNT A MELEGCSÁKÁNY-VÁLTÁS ISTVÁN-AKNÁN? krét tényekkel kell meggyőzni a többi csapat tagjait a munkaidő jobb kihasználásának, a melegcsákány-vál- tásnak előnyeiről.“ Gara; elvtárs éhkor már kifele tartott a helyiségből és mint a csatát nyert hadvezér, az ajtóból szól visz- sza: Elvtársak, az én csapatomnál holnaptól kezdve átszervezzük a müszak- kezdést és ennek szerintem meglesznek az eredményei. „Könnyű“ volt neki 6 már napok óta „gyúrta“ a csapat tagjait, hogy elindulhasson a lelkes mozgalom. Mondta is Varró elvtárs felfelé a lépcsőn: „Ha ezeknek holnap megmutatkozik a termelésben és a fizetésben, akkor az egész bányában log menni.“ Mindenki várakozással tekintett a következő nap elé. Soknak áldomására jutott, hogy mi készül, de sokan közülük várakozó álláspontra helvez- kezdtek: ,,Majd meglátjuk .. Másnap délidé már jöttek az első hirek, hogy a Garai-csapat „Riadta már a leisztungot“ — ami annyit jelenteit, hogy 12 órakor már 100 százalékra teljesítették az előirányzatot. Elérkezett a két óra is, Garai eivtárs megjelent a nagycsarnokban és nágybüszkén mondta ki a számokat: „141 csille szenet termeltünk, két nappal ezelőtt még 109—110 csille volt a napi átlagos termelésünk.“ Az aknáezirodában működésbe lépett a ceruza és kezdték számítani, mennyit emelkedett a kereset egyes vájároknál. Dallos József vájár néhány fi!lér híján 40 forintot, Kelemen József 52 forintot keresett. A fő öröm volt azonban a 31 csille többtermelé3. így kezdődött eb... A többi aztán gyorsan ment. Falitáblára került a Garai-csanat eredménye, a kereset, értekezleteken magyarázták el a vezetők, hogy a reggeli múszákkezdés átszervezése, a kollektiv étkezés megszürffetése, miiyen szép eredményekkel jár. Másnap a Bokor-fejtésben indult meg fél órával előbb a termelés a szokottnál, harmadnap a Varró-fejtésben. Uj eredményekről érkeztek hírek, új műszakszervezésről számoltak be a csapatvezetők és büszkén számítqat- ták a többtermelést. Harc volt minden perc ezekben a napokban István- aknán. Meg kellett küzdeni a régi inaradisággaí, meg kellett magyarázni a bányászoknak, hogy milyen nagy előnyt jelent a népgazdaság és minden bányász számára, ha reggel nem tél kilenc félé kezdik a termelő munkát, hanem előbb, A* új Egyik délutánmüszakváltáskor gyűlést hívtak össze, itt határoztak végérvényesen a munkáról ég a szénporos arcú bányászok táviratban jelentették Rákosi elv- társnak: ,.A termelékenység emelése érdekében üzemünknél megvalósítjuk a nyolc órai munkaidő teljes kihasználását...“ Ez az ígéret az akkori számítások szerint István-aknán egy nap 450 csille többtermelést jelentett. Az István-aknaiak példájához csatlakozóit később az egész pécsi szén- medence bányászsága. Pécsbánya teleptől egészen Vasasig és győzött az új, a régi ellen. 1951 túl ins ... István-akna szállí- tótornya magasra emelkedik ki a zöl- deiő fák közülés hirdeti a lent dolgozó bányászok dicsőségét. Különösebb változó- nem történt. Egy év hosszú idő, egy év alatt sokminden történik. Találni erre sok példát István-aknán. így jön elő a szó: Mj van a meleg- csákányvultással, ami tavaly olyan szépen innen indult ei? Borbás elvtárs, ÜB-titkár erre ösz- szehúzza homlokát és úgv mondja: vCsak azt ne emlegessük.“ Kicsit gondolkodik és azt mondja: „Nyomai vonnál; még“. Ezt erősíti meg inkeller elvtárs is. aki valóban nyomoz, Ihoqv mi maradt még meg a javalvi I leikes. életrevaló kezdeményezésből. I Vissza Is emlékszik rá, hogyan tőr- I tént az egész. Ahogy feüdéződik a melegcsákány- váltásért folyó harc minden részlete, büszkeséggel lehet arra gondolni, hogy Szép győzelem volt. Az utóbbi hónapokban történtek azonban már nem tartoznak a győzelmek közé. Amikor az egész bányaüzemben szervezetten, megindult a harc a napi nyolcórai munkaidő teljes kihasználásáért. a Forál-fejtésben megvalósult a szó legszorosabb értelmében a me- legcsákányváltás. A fejtés vájárai a munkahelyen találkoztak egymással és olt vették át a munkát. Egv órával többet tudtak termelésre fordítani és amint. Inkeller elvtárs visszaemlékszik, 35—40 csille többtermelést jelentett ez. Igen szépen ment a Fo- rál-csapatnál a melegcsákánvváltás és talán itt mutatkozott meg a legszebb eredménye. Azonban múltak a hetek. Jöílek az új feladatok, a szakszervezeti és páriszervezeti vezető eivtársak „megfeledkeztek“ a melegcsákány- váltásról nemcsak a Forá!-. hanem a többi csapatoknál is. Előjöttek a kezdeti lazaságok, — nem vették fel ellenük a harcot. Hosszú hetek muiva, az év telén Inkeller, Borbás és Takács elvtársak utána néztek: Mi a helyzet a nyolcórai munkaidő kihasználásával. Elmentek a Forál-fejtésba és itt vaióban találtak még a régiből — nyomokat. ^ csapat tagjai korán kezdték a termelő munkát, a második harmad bányászai még akkor is majdnem bent érték őke! a fejlésben, de már csak „majdnem“. Újra szervezték, harcollak a munkaidő jó kihasználásáért Forál elvtárs csapat- vezetővel együtt. Rövid idő alatt visz- sza is állt a régebbi állapot. A szervező és ellenőrző munka nyomán a Jakab-, az Antal-, a Ney- és a Bétái-, fejtésekben is megjavult, a nyolcórai munkaidő kihasználása. — itt aztán ellaposodott az OB munkája; — Így mondja Inkeller elvtárs, maga fs elismerve, hogy ezen a területen hibát követtek ei. A Forál-csapat köziben ciklusos fejtés lett. Többször baj volt a fabeadással, volt hogy bekészítettek elegendő fát, volt, hogy nem. Ha nem, akor a csapat tagjainak kellett ezt a munkát elvégezni és ezzel felborult a csapatnál az a jó szervezés, hogy műszakváltásnál csak a pártcsoportvezető és a szakszervezeti bizalmi ma radt fent a napszinten. Egyszerre mentek, egymásra vártak és azt mondták: „Úgyis iát kell adni, kár előre menni, a leadásnál mindannyiunknak ott kell lenni.“ Itt történt a kezdeti megalkuvás a csapatban a vezetőségben. Ahelyett, hogy kemény kézzel kijavították volna a faadásban mutatkozó időleges zavarokat, megelégedtek azzal, hogy be kell adni a fát. f4em tudni pontosan, mit gondoltak, de ahogy a közmondás mondja: „egy fecske nem csinál nyarat“ — lehet, hogy nem tartották már érdemesnek ezzel az egy csapattal beszélni, törődni. Ekkor már a többi fejtési csapatoknál — egy-két kivétellel, — nyoma sem volt a melegcsák.ányváltásnak és jelenleg is alig egy-két lejtés van, ahol valami még emlékeztet a tavalyi győzelemre. Úgy van, ahogy Inkeller eivtárs mondja: „Elhanyagoltuk ezl a kérdést“. Pedig hiba ez. Azonban lehet rajta változtatni. Jó politikai munkával néhány hét alatt el lehet érni, hogy a nyolcórai munkaidőt az eddiginél jobban kihasználják. Bizonyítja ezt a Bozsér-fejtés példája is. ahol a jó szervező és politikai munka nyomán 60 70 csilléről 110—120 csillére emelkedett a termelés. Nemcsak tavaly volt szükség arra, hogv a nyolcórai munkaidőt kihasználják, emeljék a termelékenységet a bányászok. Idén még fokozott szükség vau rá és az az ígéret, amit Rákost elvtársnak tettek az István-aknai bányászok, idén is érvényes. Igen helyes lesz, ha az István-aknai szakszervezet hozzáfog és harcot ,ndít a bányászok között a nyolcórai munkaidő jobb kihasználásáért. Erre az alkotmányi verseny igen jó alkalom. Kászon József
