Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-03 / 127. szám

6 NAPLÓ '051 JUNfUS S 1 A, -naijykozári MNDSZ ügyvezető Pilgermayer Gyprgyné asztalán szépen sorakoznak egymás mellé az ügyesen kiformál* kiflik. A szorgalmas, asszony­kezek azért, formálják olyan szépre őket, mert., nép akárjniiyen.,knf]ik azok. Nagy napra' készülnek. A gyermekna pon fogjak megvendégelni velük a nagykozári úttörőket. t Lelkesedéssel dolgoznak a szorgalmas asszonyok, és boldogok, hogy gyermekeik ilyen vidám, derűs gyermekkori élhetnek. Nagyon szeretik az MNDSZ asszo­nyok az. úttörőket. Ezért fogják a gyermeknapon az uttörőzászlókra fel­kötni azt a szép piros szalagot, amibe az arany betűkön ítiviil a szeretetüket is hélebiméztck. A szeretet az olyan valami, aminek a fénye mindenhová eljut, és minden­hol boldogítani tucL Ilyen a nagykozári anyák szeretete is. Az ő szeretetük eljut Koreába is. a szenvedő koreai gyermekekhez. A falu népe három nyelven beszel, de.amókor arról volt szó. hogy szenve­dő gyermekeken kell segíteni, az egész falu dolgozói egy emberként álltak ki és segítettek. Segítettek az úttörők is. Mióta a fém, gyűjtési hét végétért, még büszkébbek az úttörőkre Nagykozároh, mint előtte voltak. A falu fémgyüjtési előirányzata 12 mázsa • hulladék volt. és maguk az úttörők 14 mázsát gyűjtöttek össze. A gyűjtés eredménye pedig 90 mázsa hűl- ladik lett. A pajtások azonban nem, csak a fémgyűjtésben mutattak ilyen szép példát. Gyűlésükön, hadat üzen­tek á rossz tanulásnak, és elhatározták, hogy a tanulás frontján is az élenjárók közé fognak kerülri.. —Ennek meg is mai átkozik már az eredménye — mondja Vihart László, az iskola igazgatója — az eredmények arra mulatnak, hogy ez évvégi zred- ményt a félévihez viszonyítva 5—6 tizeddel lel tudjuk emelni. Kovács Ottó a csapattanács tagja a saját példájával is lelkesíti pajtásait. A félévi átlagos hármas eredményét az év végére négyre emeli. ígéretét még is fogja tartani. A kis Pálján/Anna. nemcsak pajta, padiak, de az egész falu népéinek példát mutatóit, ö is résztvett a fémgyűjtés­ben .harcol a jobb tanulmányi ered­ményért és nagyon-nagyon szereti a koreai pionir pajtásait. Minden héten egy forintot kapott az édesapjától, mo zira. Pálján Anna szépen összerakta a pénzt, és Hz forintot gyűjtött már ősz. eze. Mikor megtudta, hogy a koreai gyermekek javára az MNDSZ asszo­nyok gyűjtést indítottak, ő is az elsők között volt, akik teljes megtakarított pénzüket- a koreai gyermekek javára adták. A jó példának van is foganatja. Itt is, ott is megszólal egy-egy pajtás: .,Én is vettem koreai bélyeget/’’ „Én is!" A pajtások boldogok, ha a gyermek­napra gondolnak. Arra, hogy az alatt a zászló alatt fognak felvonulni, amely­re ez van írva: „Előre a szocializ­musért." Boldogok, mert tudják, hogy ők épülő szocializmusunk legféltettebb 4 kincsei Érzik, hogy milyen szeretettet készít a gondos kezek az MNDSZ helyiségé-# ben a holnapi napra a sok ajándékot.# A szeretet pedig boldogít. # Nagykozár határában egy tábla áll. # Ez van rá felírva: „Ebben a községben # minden dolgozó paraszt száz százalékig # elegei lelt a beszól gól látási kötelezett- # ségének." Legyenek a nagykozáriak # méltók ehhez a táblához a gyermeknap# sikerével is. AZ Ú J TANÍTÓ Az új tanító című film a demokrati­kus nemei filmgyártás egyik kiemelke­dő alkotása. A legkomolyabb oroblé- mákat d^riis formában, szórakoztatóan, sót izgalmasan dolgozza fel. Csillogó fonálként húzódik végig a történeten a Német Demokratikus Köztársaság dol­gozóinak optimizmusa. A film 1946—47-ben játszódik, a demokratikus német iskolarendszer rohamos fejlődésének korszakában. Eb­ben az időben képeztek ki tanítónak számos, fiatal munkást. A film főhőse egy a sok munkás-ta­nító közül. Telve erővel, akarattal in­dul útnak, hogy egy kis tahi apró gyer­mekeiből bekeszerető, a békéért harcol­ni is tudó. szocialista embereket nevel­jen. A tanító győz a filmben, mint ahogy győznek az életben is a népet izolgáló, a nép érdekeiért harcoló dol­gozók. Ö viszi győzelemre az újat, ö tölti meg új, friss levegővel az iskola dohos termeit, ő ébreszti lel a gyerme- k kben a tudás, a tanulás szeretete!. 1 ermészetesen a győzelem nem megy simán. Kemény Karcokban vívja ki a megbecsülést, a szereletet a fiatal taní­tó. Lassan összegyűlnek a szövetsége­sek is. Először a gyermekek, majd a szülők, aztán —- s ami talán a legna-i gyobb győzelem, — az öreg tanító csat- i lakozik hozzá. A becsületes emberek # valamennyien az új tanító szövetsége- sei lesznek. - Az ellenség is k’mutatjai azonban a foga fehérét: az ö érdeke az. hogy a gyermekek ne tanuljanak s ezért gáncsolja a fiatal pedagógust, A film osztály harcos jellege különö­sen aktuálissá teszi bemutatását nálunk is. Révai elv/árs párlkongresszusi be­széde után. melyben az iskolákban fo­lyó osztályharc kérdéseiről beszélt. De aktuálissá feszi bemutatását a június 3-i gyermeknap is. Ezen a filmen keresztül megismerkedhetnek gyermekeink a ba­ráti Német Demokratikus Köztársaság területén élő'pajtásaikkal, akik ma már éppen ágy jótanulásral, a fegyelem szilárdításával küzdenek a békéért, mint a magyar tanulók, mint a népi de­mokratikus országok tanulói, akik va­lamennyien a szovjet gyermekek pél­dáját követik. Jelenet „Az ú.j tanító“ f. filmből. Vi mondaná el, fogy mennyi jókívánság ran a szánkon S hogy együtt örülünk veletek Mindannyian mi magyar dolgozók, Hogy figyeljük minden léptelek Hogy veletek vagyunk a nagy csatákon Hogy p mi ellenségünk is az ellenségetek! Ki mondaná cl, De úgy, hogy meghalljátok mind; milliónyian: A versenyekben értetek is dolgozunk, Mint ahogy 11 is harcoltok érettünk Hogy Fönjang, Szöul és Sangtou Oly ismerős város minekünk. Mintha itt volnának a Duna parton. Ki mondaná el, Hogy szeretnénk külön megölelni Minden hős koreai harcost! Szeretctiinket kifejezni, újság, rádió kevés, .Szívünk kitárjuk, s viszi hullámain a szeretet: Éljen a Párt! Éljen Kim ír Szén! Éljen a felszabadít» hadsereg! RABITZ OTTÖ ‘ped. főisk. hallgató • r. V) Érdemes me»hozDÍ a a tanulásért minden áldozatot Jogász vagyok. Sokan mondják, nem jó pályát választoltam. A ..jogász“* szó hallatára a dolgozók azonnal a Horlhv-rezsim népnyúzó, urakat kiszol­gáló ügyvédeire gondolnak. Mi azonban nem az urak ügyeinek védőivé., nem ilyen ügyvédeknek készülünk. Hazánknak sok ideológiailag jól képzett, magas szakmai művelségű becsületes jogászra van szüksége. Ma már i'.t is, — ahol alig egy éviizeddel ezeiölt 2.8 százalék volt a munkás- és párasztszármazású hallgatók aránya, — többségben munkás- év paraszü'iatalok tanulnak. Készülünk arra, hogy őrizzük a dolgozó nép va­gyonát. hogy mint vállalati ügyészek, államigazgatásunk, vagy népi bírósá­gaink tagjai szolgáljuk hazánkat. Pártunk biztosítja,- hogy tanulásunk mind -tökéletesebb, jobb és nyugod- tabb legyen. Olcsó jegvze'ekkcl, ösztöndíjakkal, diákszállóval és menzával segít államunk bennünket. Én 325 forint ösztöndíjat kapok, amiből a szálló és étkezési díj befizetése után is körülbelül 100 forintom marad. Ebből jut szórakozásra, újságra, még könyveket is vásárolhatok. Ilyen segítséget kapunk mi, a munkásosztály gyermekei! Apám a MÁV- nál munkás cs neki som jelent gondol, ha' tanulmányaimért áldozatot keli hoznia. Tudjuk valamennyien, hogy érdemes meghozni a tudásért minden, áldozatot. Az egyetem elvégzése után nem az állástalanság, hanem biztos munka­hely vár bennünket. Nem úgy, min; a Ilorlhy-korszakban, mikor a diploma» ember — hacsak nem volt igen nagy protekciója, — örült, ha villamoska- lauz, vagy hólapátoló munkás lehetett. Mi már el se tudjuk képzelni, hogy másként legyen, mint ahogy tervezzük. A mi terveink már nem lesznek füst­be ment tervek! Tervezgettünk mi persze már régen, a felszabadulás előtt is. Csakhogy az a tervezgelés puszta ábrándozás, álom maradt. Ma azonbán van mar, aki valóra váltja álmainkat, a fiatalok álmodozásait: a Párt1 Horváth István I. éves joghallgató A Carmen-ra is vállhalnak jegyet az Operavonat utasai A kilencedikén reggel induló Opera­vonat utasai számára az Állami Ope­raház a Carmen szombat esti előadá sara is biztosított jegyeket. A jegyek az IBUSZ-nát vásárolhatók,’ ugyan, ott kaphatnak balletkedvelöínk még a Paris lángjai című hallétre is jegye­ket. Azoknak a dolgozóknak, ' akik szombaton reggel nem tudnának el­utazni, 5 forint költségtöbblettel le­hetővé teszi az IBUSZ, hogy a 13 óra 25 perckor induló személyvonat.- tál utazzanak, amennyiben legalább 25 jelentkező ezt kéri. A fcarangokafmár hetek során át féli evezték, mellyel tudatták: a vá­ró* elpusztul a dögv észtől, a mirigy- haláltól, ha valami csoda hirtelen meg nem menti. A -védi az ilrögi részen jelent meg először. Az utolsó élő a Makárhegy felől' lapokodott a város felé. Nem tudta elviselni, hogy egyedül haljon meg az elnémult falúban. Valahol a püspöki vár Kinizsi tornya közelében lőtték le a városi hajdúk, mert sta­tárium volt. azok részére, akik a vá­ros felé közeledtek vagy innen ki­szökni szándékoztak. A. város tanácsa egyik este rend­kívüli ülést hívott egybe. Meghívták a kenőcs és gyógyítófüvek keverésé­ben jártas ferences gvardiánt és Jusz­tina asszonyt is, kiről a város ösz- Szes öreg asszonyai hitelesen megál­lapították, hogyyelőre lát, meghallja a gyökerek, növését, ujjaival meg mutálja a gondolat útját is. Csak azt hallgatták el, hogy rágalmazott és káromkodott, ahogyan a Summa- völgyi ejgánvfáták átokszótárába n sem fordulhatott elő. P.écs,lakóinak egyharmadá már ki­pusztult s a deszkákkal beszögezett falak mutatták, hogy bent az üres szobákban nincs mit keresnie a feke­te -halálnak som. Az egybehívott esti tanácsülésen már három szenátor nem is jelent meg. A város, bírája. — mert még nem •volt polgármester, 1708. évben járunk — tehát mondom, a város bírája is- meitette a helyzetet. Legelsőben azt. hogy a bécsi kamarilla megengedte a kihalt' pécsi családok vagyonát a pestis elleni küzdelemre fordítani. Ez. sajnos, nem volt, jelentős ereimé■ v. Nem mintha a családok nem haltak volna, ,d<\ mert az ingóságok nagy rosiét e! kellett égetni. A gazdagok hagyatékából ismeretlen kezeaen át ezé’futónak, a kösöntyűk, a- diízes rásrák gyöngyraká'<ú díszek, pompás rézedényok. tíivelhimzett párták, mind- megannyi rohamosan terjesztve a dögvészt. A' szegények gazdátlan haj­lékában azonban érintetlenül mar-ad­Tanuljunk haladó hagyományainkból Pécs város válasza a császári parancsnok levelére tak, fertőtlenítő máglyatüzre várva a kopott öreg cserépfazekak, foltok­kal tarkázott, -elnyűtt holmik, olcsó, kézzel faragott faeszközök — egy koldustársadalom vigasztalan hagya­tékaként. Amíg a vita folyt a tanácsházban. — mely a mostani városháza helyén feküdt — az ablakon át beszűrődött a csengő gyengülő hangja. Ilajottat vitték s csengettek hozzá, hogy tér­jenek ki az útból, inert a targonca szélén a pestis árnva ül. M ég a tanácsteremben is érzett a fűszerezett füst, a fertőtlenítés sza­ga, melyet a szenátorok ruhájukon magukkal "hoztak. , A főutcán (a mai Kossuth Lajos- utcában) laktak a magyarok s a né­metek. Az akkor még mindössze öt méter széles főutcát szegélyező ma­gas, keskeny házak balkonjai osak. nem összeértek, elzárva a napfényt az ablakok elöl. A sötét szobákban, ahol átlag ezidőben még öt-hat ember lakott, örök .vendég volt a homály, a XVIII. század szellemének utitársa. A budai szenátorok kifogásolták, hogy az Utcából nem takarították ei a szemetet, amióta betört a dögvész. Napról-napra nőttek a kupacok, mint a járványt szegélyező sírdombok. Amelyik ház előtt nem növekedett, ott kihaltak, a- családok. A török für­dő hárotnkupolás, vastagfalu romjai előtt, a mai Cafflish cukrászdával szemben még éppenséggel oly szemét- halom gyűlt össze, hogy a kövér gombkötő hulláját szállító targonca felborult rajta. A város bírája komoran megszó­lalt: —■ Mohácsról kaphatunk-e segít sé­A gvardián lehajtötta fejét. Nem hiszem. De Szigetvárról eines hír. A császári katonaság elzár­ta az utat. Orvost sem engednek, át. a vonalon. Egy 'frankhoni svulizsér kapitány még azt is üzente: .,Hogyha a töröl: alatt nem is döglöttek meg a magyarok, hát most majd fognak Rákóczistól, meg egyéb rebcllioslul együtt. A pestis büntetés a császár őszentsége elleni folytonos lázadás és követelés miatt. Most hát lássák, Ha 'majd kipusztulnál;, az országot fel­szántják és bevetik új népekkel!" A. pécsi tanács örömben, bánat­ban együtt élő három nemzetségé­nek képviselői e hírre összenéztek. Szemükben tűz gyulladt fel s egy pil­lanatra a pestis is eltűnt mellőlük. Egyik-másiknak ökle keményen köp pant a tanács asztalán. Kroner posta­mester, a német nenflzetség vezetője felkiáltott: ­— Mit? Miféle áj népeket? Tudja-e az a kanóegyujtogató svalizsér zsi- vány, hogy e város falai között mily testvéri együticsségben él e három nemzet!? Tudja-e, hogy amióta a fél­hold, meg lófarok idegen uralma, meg­szűnt itt becstelen törvényt ülni, egy zokszó sem esett magyar, német és szláv testvér között? Ha nem tudja, akkor a pestis pusztítsa el egész fen­séges ármádiájával együtt, ott a szi­getvári hadi-útón! A városbíró csendet intett, — Senator társaim. A falakon be­lül g fekete hatói, a falakon kívülről a frunkhoni vasasok nyomnak ben­nünket A Nekünk. mind keltől vissza kell nyomnunk. Ez a város, minden lakójának szívében egyel akarva, nem fog széthullani, A kapukat zárva tart­juk minden vész előtt. — Dó az öklünket is — tette, hoz­zá Gsultár Péter,-öreg bosnyák, a bu­dai-városrész nevében. A bíró újén intett: — A járvány mjiftf a beszállásolás szünetel. .1 szigetvári őrség parancs­noka most ennek megváltását pénz­ben kéri. Azt üzente, hogy fizesse­nek a halottak, azoknak már úgy sem kell enni. Visszamaradt ingósá­gaikat, vegyék meg az élői; s a pénzt gyűjtsük össze. A múlt havi listán szerepel 500 akó gabona, 1000 me- szely városi sör, 100 tehénbőr, 100 vég barnaposzfó és öt hordó gyertya- faggyú. Ennek árát mind pénzben kell fizetnünk. Kroner postamester, ez a vérbő. nviltszájú és nyitottsüémü ember, ke­serű dühvei folytatta: — Hát jól van! Húzzuk ki a párnát a haldokló Kecskeméti Márk feje alól; vegyük le a bocskort a ma ki­terített Szélig Jakab lábáról; akasz- szűk' le a vasserpehyőt a tegnap el­temetett' Banics Márké pitvarából. Aztán rendezzük meg a halál árve­rését a szigetvári parancsnok kedv­telésére. így minden nemzetség hoz majd áldozatot az ő szakadásig zsú­folt zsebének. De egyet ne felejtsünk cl: minden ember kétszer hal meg. Először amikor eltemetik, másodszor amikor szegény holmijait széllopkod­ják. Nemcsak kézzel, de párnával, bocs korral, és vasser pengővel is lehet ölni! A a ajtón kopogtattak. Egy vár őr hajdú jött sietve és zavartan, ke zében papírlapot tartva. A bíró rászólt: — Uj halottak? A hajdú lihegett: — Rosszabb! a szigeti parancsnok levele. Átnyújtotta. A kémény, fás papír recsegve nyí­lott szét a bíró kezében. Halotti csendben hallgatták az ékes német sorokat, mely röviden ennyit mon­dott: ,,Miután őszinte szivünkből kíván­juk. hogy a. pestissel sújtott vá­ros települjön dicső uralmunk ja­vára, kérjük a dázsmakivetés ér­tékét pénzben feltétlenül, átkül­deni," A tanács a választ megküldött«,•- melyet mégegvszer felolvastak a -kö­vetkező, XVIII, századra jellemző szöveggel: .,Szívünkkel ki sem fejezhető az a. hála, mellyel a pestissujtóttá város népére küldött jókívánságo­kat fogadtuk. Bizodalmunk va­gyon abbén, hogy a város újra felépül mindg^nyiunk akaratú- ( bői, ha nem is másoknak, de la­kóinak dicső javára. Miután üzenni kegyeskedtek; hogy ne az élük. hanem a halottak fi- ' .zessenek, átírunk nekik, bele- ■ ' értve Kecskeméti Márkot, Szélig Jakabot és Banics Márkot, hogy tegyenek eleget a felsőbb kíván­ságnak. Miután mély kegyeletünk nem engedi, hogy sürgessük., .as ö nevükben kérjük a,, kegyelmet, esetleges kcsedelmezcsükért. Őszinte gráciával maradunk fel­tétlen hívei, mi falak mögé zárt nagy szegény pécsiek," A mikor a küldönc elvitte a vá­laszt, a bíró megkérdezte, van-e ész­revétele valakinek? — Van — felelte Osultár Péter. — Írjuk a város lakói javaim az 500 akó gabonát, az 1000 meszely sört és a többit. Kroner azonban hirtelen kijavítot­ta: — Csak négy hordó gyertyafaggyút az öt helyett. — Miért? — kérdezte a bíró. Kröner még egyszer odacsapta tik' leit az asztalhoz: — Mert én a magam személyében egy hordót felajánlok gyertyának, a szigetvári parancsnok temetésére, Hátha ennyi elég lesz a népek gyöt- rése miatt hazajáró lelke nyugtalan­ságának kibékítésére! Az utolsó szó a pestisgyógyitó ' gvardiáné volt, aki komoran -mon­dotta: —' Huszonöt gyertya, béke nyugal­mára! Vörös Mártott Nagykozárban a gyermeknapra készülnek Üdvözlet a Koreai Néphadseregnek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents