Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-22 / 143. szám

11 $1 JUNIUS 22 NAPLÓ a Ai sásdi pártszervezet kommunistái taggyűléseik ön megtisztították soraikat az ellenségtől — felkészültek a békearafás és csépiés nagy csatájára ' (Sáedi járási tudósítónktól). Hétfőn es'.'e f-él nyolc óra felé gvii- äekei ni kezdtek a párttagok a sásdi falut ,i páriszervezet helyisége előtt. A nyol c órakor kezdődő taggyűlésre vár­tak,! kis csoportokban beszélgetlek egy­másíjai. Hamarosan a taggyűlés napi- icndä ponvjan kerültek szóba, amelyek közé itt egy ellenséges elem kizárása is szén rpelt. Sí >k olyan párttag is eljött erre a *ag5 yűlésre. aki a Zolnai párttitkársá- ga í dalt nem szokott taggyűlésre járni. Mord ilt akarnak lenni ők is. mikor az * ellenséget kizárják soraikból. É' lieren figyeljük a kulák mesterkedéseit! N yolc órakor a pártszervezet tag- ’gyű lése megkezdődik. A -titkári besza­rna lóban Temesi Béla elvlárs a nem- zelíhözi helyzetről, a jugoszláv nép Titriék elleni harcáról, majd az ara­tásnál kapcsolatos feladatokról be­szel It. Hangsúlyozta, hogy sokkal ébe­reb íreknek kell lenni, különösen most, am ikor az aratás- cséplésnél o kulák jösö évi kenyerünkre tör. Beszélt még arr ól is, hogy i; hékcaratás naay csatá ja kiíz- I ten számtalan új káder fog fcl- ! (sínre kerülni, számtalan párion- I (ívüli dolgozó paraszt kerül élre ebben a munkában. Ezekkel az i élenjáró dolgozókkal nagyon sokat j kell foglalkozni, nevelni kell őket i és az arra alkalmasakat bevonni e pártszervezetünk soraiba. A'• beszámolót a tagság megvitatta és sóikban kiegészítette. !•— Döntő feladat a gabona viasz­érésben való aratása és a kártevők el­leni megvédése. Fel kell készülnünk minden eszközzel a tűzveszély elhárí­tására is — fejezte be szavait Kalauz elvlárs. A tagfelvétel és a tag- és a tagjelölt­könyvek kiosztása lilán kerül'1, sor a kizárási javaslatnak a megvitatására. Temesi elvlárs, az alapszerveze! tilkú. ra, ismertette az alapszervezet vezető­ségének javaslatát, melyben Zölnail azért javasolják a Pártból való kizá­rásra. mert keretlegény volt és nagyon sok esetben súlyosan megsértette a pártdemokráciát, fehyeget^sekkel ter­rorizálta a dolgozó parasztságot. A kiskirály lelepleződött A hozzászólások beigazolták ezeket a vádakat és sok bizonyítékot tártak fel. Szabó elvlárs hozzászólásában el­mondotta, hogy Zolnai karöltve Du­dással, a volt JB-titkárral, olyan nyo­mása gyakorolt Sásdra és a környező községekre, hogy a párttagok nem egy helyen elidegenedtek a páriszervezeí- lől és ez az oka annak is, hogy na­gyon kevés párttag van a dolgozó pa­rasztok között. A kritikát Zolnai nem tűrte él, habár elég gyakran kapott. Zolnai a termelőszövetkezetet úgy „szervezte“, hogy délelőtt közölte az általa felkeresett dolgozó parasztiak hogy amennyiben délig a belépési nyilatkozatot nem írja alá, délután már a rendőrségre kerül. Kalauz elvtárs mondja el: Zolnai tudatosan végezte ellensé­ges munkáját, napról-napra, újból és újból megsértette Pártunk pa­ra-sztpolitikáját. Ezért mint a párt­szervezet titkárát le Is váltották, de a faluban végzett ellenséges munkáját nem hagyta abba, ami nem is csoda, mii várhatunk egy voll keretlegénytől, akire a Horthy- rendszerben a politikai foglyokat bíz­ták. A pártszervezet nevelje harcossá a párttagságot! Zolnainé is résztvett. ezen a taggyű­lésen és állandó közbeszólásaival za­varta a taggyűlés rendes menetét és amikor a szavazásra került a sor, kihí­vóan nézel* körül, hogy- ki mer az ö férje ellen szavazni. A párttagság na­gyobb része nem törődött ezzel, bát­ran kizárta soraiból az ellenséget, de voltak otl olyan elvtársak is, akik op­portunista módra nem merték feltar­tani a tagsági könyvüket sem akkor, amikor ellene, sem akkor, amikor mel­lette kellett szavazni. Ezek az elvtár­sak azt gondolták, hogy „jobb“ sem­legesnek lenni, vagy lalán megijedtek Zolnainé kihívó tekintetétől. Ezek az elvtársak nem viselkedtek szilárd, kemény kommunistákhoz mél­tóan, nem küzdöttek, úgy Pártunk so­rainak tisztaságáért, ahogyan arra Búkosi elvlársunk oly sokszor figyel­meztetett bennünket. A párt vezetőség beszélgessen el ezek. kel az elvtársakkal, tanítsa, nevelje őket kérlelhetetlen harcosokká, akik nem rettennek meg semmiféle ellen­ségtől, akik minden körülmények kö­zött, minden áldozat árán készek győ­zelemre vinni Pártunk politikáját. M. Gy. Kemény ítéletet követelek a dolgozók Grösz József és összeesküvő társai­nak ügye mély felháborodást váltott ki a dolgozókból, Érthető ez. Ki az a becsületes, hazáját szerető ember, aki ne háborodna fel olyan vádirat olva­sásán mint amilyen Grőszéké, amely világosan feltárja, kik is valójában a reverenda mögé bujt alakok, kik. ke! szövetkeztek a munkások, a dol­gozó parasztok ellen. Osztenburg- különítmény, Horthy-fasiszta tisztek, királypárti gyáros, orvul gyilkoló szerzetes, Tito janicsárjai és hason­szőrű alakok. Heller József elvtárs, Ferenc-aknai vájár dupla műszakra indult, amikor hallotta a rádióban Grösz és'társainak vádiratát. A két műszak után kiszáll, va azt mondta: „Olvastam én az új­ságban, hogy ez a Grösz nem írta a'á a békeívet sem. Akkor arra gondol­tam: aki nem írja alá a békeívet, az a béke, a dolgozó nép ellensége. Be­bizonyította ezt a vádirat. Kár. hogy nem vehetem őket kezembe. De nem baj. visszavágok én úgy, hogy azt az erőt. amit rájuk íordítanék, a lej- iőkalapdcsra adom. De keményen meg kell büntetni őket.“ „Beismerni, hogy az általam veze­tett összeesküvés megkezdte íegyve. rés csoportok szervezését, amelynek feladata volt a népköztársaság meg­döntése és a hatalom átvétele“ —* vallotta Grösz. ökölbe szorult Sve- gál András olaszi dolgozó paraszt keze, mikor meghallotta Grósz fenti vallomását és a vádiratot: .jAmit ed­dig kemény munkával építettünk, ezek romba akarták döteni, ismét az elnyomók uralmát, a Habsburgolcut akarták ide visszahozni. Követelem, hogy sújtson le rájuk » törvény ke­mény ítélettel.'1 Vánkovics Györgyné, heivárdgyu- lai dolgozó parasztasszony art mon^ dotta: „Fe’hábprodással vettem tudo­másul Grösz és társainak terveit. Ke­mény ítéletet követelek nemcsak ma­gam, hanem a többi asszony nevében is, mert tudom, hogy ebben egyetér­tenek vetem." Kemény ítéletet! Ezt követelik or­szágszerte a dolgozók. Ezt követelik azokra, akik nem undorodva semmi szennytől, piszoktól, oszíenburgisia, böUérbicskás fasisztáktól — arra sző. vetkeztek, hogy felborítsák a dolgo­zó nép hatalmát. Azonban a szövet­ség széttört, mint az olcsó vásári cseréppohár és a törvény szigora, a dolgozó nép követelése megmutatja Grősznek és társainak, hogyan bűn­hődik az, aki a dolgozó népre emeli a kezét. A bari állami gazdaság állatgondozói prémiumot kaptak A bári állami gazdaság kiosztotta a napokban a prémiumot azok között a dolgozók között, akik a göbölyök és szarvasmarhák gondozásában, hiz­lalásában tevékeny munkát fejtettek ki. így Szauer József 1391 forint, Stang Június 21-én délelőtt 10 órától 12-ig a meszesi építkezésen Meszesen „felnőttek“ már a falak. At épületeken a belső munkák és a tetőbetonozás van hátra. Ezen dolgoz ?,cak a kőművesek, segédmunkások, — • azaz osak időnként dolgoznak ezen. .mert különös dolgokat lehet látni a moszesi építkezésen. ■«s A víztorony mellett álló „Keller épület" északi oldalán „munkaszdnet'' van. Hét ember áll támaszkodva, Iá bakai váltogatva és nem osinálmtk semmit, öl percig tartó tétlen állás után „munkához“ látnak. A felvonó- gépház nádfalából kihúznak egy-egy szál nádat, előkerül a bicska és kii- ftin'éöző méretű sípokat faragnak, amit ki is próbáinak hangos nevetés közWen. Nemes Károly gépkezelő i» mélai'ús tekintettel tördeli a nádat. Ttz ptercig tart a nádtördélés, mikot hekiali egy sapkás ember, elnyújtott hangom az épület tetejéről: j.Eg,y ta­licska \cserép jöhet!" Ketten erre el­indulnak, a többi áll tovább. © A mesi esi építkezésen nem talics­kával, hanem csillékben hordják a ha barcsot. Elvből merik ki a maltcrszál- lítók faiádUkba. Ez a munka is nagy­szerű társalgási alkalomnak bizonyul Meszesen. 'Ott áll a csille a sínen, egy ember meri belőle a habarcsot, hatan állnak meglelte és nézik. Bele­túrt négy perc, mire elvégzi a mun­kát. Utána ,egy másik veszi kezébe a merőt és öt vembjer nézi tovább. Mikoi kiürül a csille, heten „nekifeszülnek" és tolják. © Az építkezik északi oldalától szá mitva a haronadik épületen (a „Frá- nyios-épületen“) Zoller segédmunkás öt percig bed zélget az ablakon át egy munkatársnőijével, majd kijön, sétái egyet, rátán inszkodik egy keveröre és úgy beszélget másik két emberrel újabb öt pétiéig. Mikor azok elmen nek, hintázik., egy kicsit a pallón, unajd besétál az épületbe és nagy vál­tatva megjelenik, kezében a „tróger- ral.“ Míg er,, megtörténik, a beton keverőgépbe a újra hatan tólják a csillét — ürtesen. A követktv.ő épületen Readies La­jos kőművest* a tetőn áll, magyaráz vagy öt percjpt. közben a kezében lévő pohárral vizet locsol a munkásnők felé. Fordul! egyet, lejön az épületről, odamegy az anyaghordó lányokhoz: „Hol a lapál'am, hova ralclátok a la­pátomat?" Azok pedj. g rászólnak: „Lajos dol­gozz, mert, Üieten állunk miattad.1 Bradios Lájjcts tényleg munkához lát, a lányok otVavisznek neki betont, — ezt a munktit heten végzik — és kő- rüállják. Ofjlaverüdnok az épülő lép osőházba miig vagy négyen és állnak. A lányok nevetnek, komolytalankod­nak. Rraditis Lajos közben dolgozik. A lányok hozzálátnak az „ugratás­hoz”, beszélnek hozzá, s mikor az nem figyel: rá. ahányon vannak, éne­kelni kezdetmek: „Gyere Lajos szedjük a meggyet1'. Erre Bradics Lajos „fel­háborodik“. elkezd magyarázni, ami belétart vagy félórát, a lányok pedig hallgatják, nevetnek rajta. ’ Bradie? Lajos újra munkához lát. öt percet dolgozik, majd újra magyaráz, a Iá nvok újra nevetnek, újra énekelnek: „Gyere Lajos szedjük a meggyet." így tart ez másfél órán át A szállítógépnél hárman állnak e-sipöre tett kézzel. Fentröl- egy kő­műves kiabál vagy háromszor „halla­ni természetesen nem lehet“, — mert nagyon elmerültek a beszédben. Mi kor megunja a kiabálást, ledob vala­mit. mire a beszélgetők észreveszik, hogy nekik szólnak. Egy fiatal .18— 19 év körüli, kék munkaruhás ember sietve jön felülről. A legalsó épület előtt megáll és vár. Vár vagy öt percet, megfordul, szép lassan vissza­megy, eltűnik egy másik épület mö­gött, ahol újra várni lehet. így zajlik a munka a meszesi építkezésen. Nem kell ah­hoz éles szem. hogy ezt, valaki meg­lássa. Csak körül kelj nézni. Szinte hihetetlen, hogf a munkavezetők ezt még nem vették észre, néni gondoltak arra. hogy egy nap milyen nagy mennyiségű munkaidő esik. ki a „ló­gásokból“. a beszélgetésekből. Szá moljunk egy kiésit. A „Keller-épütet- nél" heten álltak 15 percet, az hét embernél számítva 105 perc. A ha- bar os tóit ősnél várakozással, beszéddel eltelt 72 perc. A „Frámcs-épületen"' Zoller segédmunkás és tái-sai beszél­getésével 25 perc esett, lei a munka­időből, mert ő maga 10 percet, míg három beszélgető társa öt-öt percet töltött el így. Bradics Lajos kőmű­vesnél és a hét segédmunkásnál — s a .,szórakozásra“ odatértek idejével együtt — 845 perc esett ki a munka­időből. Ez összesen J047 perc és ez a kiesés mindössze két óra alatt tör­tént, 10 órától déli 12-ig. Az 1047 perc 17 óra és 27 percet tesz ki. ami egy óra 27 perccel több. mint két munkás egynapi munkaideje. Tehát végső fokon ennyi munkaidő esett ki két óra alatt a termelésből a meszesi építkezésen június 21-én, dél­előtt 10 órától 12ág. Katies elvtárs. az építkezés párt­titkára a munkafegyelemmel kapcso­latban azt mondja: „Azt. nem mond hatjuk, hogy jó a munkafegyelem“. Szavai nyomán mások is napvilágra jönnek. A pártszervezet vezetői több­ször szóltak már Baranyai Ignác munkavezetőnek a munkafegyelem la­zasága miatt. Javulás azonban nem történt. Mi. sem bizonyítja ezt jobban, mint Herceg Erzsébet segédmunkás 'brigádvezető esete, aki megsokalta másfélóra után a .,szórakozást" és szólt Fránice munkavezetőnek, hogy adjon neki más munkát, mert sokan vannak ahhoz, hogy heten egy kőmű­vest lássanak el anyaggal. A kérés Fránios munkavezető egyik fülén be­ment,, a másikon ki és a héttagú bri­gád ..hordta“ továbbra is az anyagot Bradics Lajosnak. Tűrhetetlen lazaság ez a meszesi építkezésen. Nemcsak a munkaidő „ellógáeáról" van szó. ha­nem a munkaerő tervszerűtlen olosz tásáról is. Ez a kettő szorosan egybe­tartozik. Komoly összeggel károsodik nemzetgazdaságunk a mész esi 'építke­zésen. A 10-töl 12 óráig több, mint 17 órás kiesést is megfizetik, mert mi sem könnyebb, hogy beírják a munkalapra: ,.Ennyi és ennyi perc várás anyagra“ —- vagy valami más­ra. Ezt ellenőrizni bérelszámolásnál nem lehet. De lehelne munka közben, ha az építésvezetők komolyan ven­nék a munkafegyelem kérdését és nem néznék cl a lazaságokat. Ha két óra alatt ilyen nagymeny- nyiségü munkaidő esik ki a termelés­ből, akkor lehet következtetni arra. hogy egy hét, egv hónap alatt miiven nagyra emelkedik a beszélgetésekkel, játékkal és énekléssel, munka nélkül eltöltött idő. A meszesi építkezés dol­gozói augusztus 1-re vállalták az épít­kezés befejezését. Ha nem lenne a munkafegyelem ilyen laza. legalább egy héttel előbb elkészülhetnének a munkák. Sürgősen* rendet kell terem­teni Meszesen a munkafegyelem te­rén. * Kászon József Gáspár 604 forint, Speizer Adám 606 forint, id. Dorn Antal 544 forint, Ko­vács Ferenc 295 forint, Hengl István 256 forint, Gerst János 128 forint, id. Dorn János 322 forint, ifj. Dorn Antal 322 forint, ifj. Dorn János 360 forint, Kiasz Ádám 356 forint és Szigeti Lő­rinc 220 forint jutalmat kaptak. To­vábbá a baromfikeltetésben elért ki­váló eredmény jutalmazásaként Kara- dics Mihályné, aki különben gazdasá­gunk élmunkása is, 489 forint, Kara- dics Katalin 197 forint és Eilingsfeld Katalin 197 forint jutalmat kaptak. A begyűjtési és aratási munkálatok után a kiváló eredményt elérők kö- “ött hasonló jutalmakat osztanak ki. Nekünk, az állami gazdaságok min- des egyes dolgozójának úgy kell a munkánkat végezni, hogy a munka- területünket a szocializmus építési területének tekintsük, tudatában le­gyünk annak, hogy ezzel is boldog jövőnket építjük. Vámhidi Szilárd bari állami gazdaság. Úttörők nyári társadalmi munkája Az úttörők nyári társadalmi munkál közül a legfontosabbak a kalász, a gyógynövény- és a mákgubógyüjiés. Úttörők tízezrei vesznek majd részt — a szovjet pionírok példájára — a magasabb lemiésercdményekért folyó hazafias mozgalomban, a kalászgyüj- lésben. A kalászgyüjtő mozgalom beindulá­sakor az úttörőtáborokban ünnepélyes csapatgyűlési tartanak, „Úttörők, har­coljatok minden szem gabonáért, bő termésünk betakarításáért!!* Ezzel a jelszóval kezdik majd meg az úttörők a munkát. A kalászgyüjtési elsősorban a -tszcs-k, állami gazdaságok területén végzik, előre megkötött szerződés alap. ján. Udvar község békeharcos aratói átnéznek a határon (Mohácsi járási tudósítónktól) Hajnalban, bárom óra­kor indul az udvari Petőfi csoport két ara­tó-brigádja: míg a har mat felezárad, repcét, aratnak, s aztán kezdik az árpaaratást. A cso­port J7 hold ősziárpa földjén már az egymást erő keresztek hirdetik a csoport jó munkáját. Vidáman folyik a mun­ka. Budai Ferenc cso­portelnök vezetésével. Az elnök a gyakorlati munkából is mindig ki­veszi részét. Biztos ke­zekkel vezeti a csopor­tot a nagy harcra. Mos:' még sokkal nagyobb erővel dolgozik, mer: az a nagy megtisztelte­tés érte, hogy felvették a Pártba tagjelöltnek. A Párt iránti forró sze retet még nagyobb erőt ad munkájához. — Elsők leszünk a megyében a békearafás befejezésében — mond­ja nagy bizalommal Bu dai elvtárs. — ' Megbe­széltük a falu dolgozó parasztságával, hogy a közel 200 hold kenyér­gabonavetést hat 'nap alatt fogjuk learatni. Versenyre hívtuk ki mohácsi járást — most azután minden erőnk­kel harcba indulunk, hogy győzelmet arat hassunk. —- Miközben beszél, a dolgozók biz­tatóan néznek rá. hogy számíthat bátor, helyt­álló munkájukra. — ■Hétfőn már búzát, aratunk. — szól közbe Eesch Károly brigádve zető, — nálunk az asz- szonyok is valamennyi­en résztvesznek a béke- aratás munkájában. — Különböző rémhí­rekkel, amerikahang já­rni bennünket nem le­het félrevezetni — foly­tatja a tanácselnök. — A mi községünk dolgo­zó parasztsága tudja, hogy mit jelent, számá­ra: a béke, a szabadság, nemzetiségi egyen jogú sáiy (Udvar nemzetiségi község), saját szemével látja, hogy milyen rab­ságban, elnyomatásban él, alig pár száz méterre tőlünk a jugoszláv nép, n fasiszta Tito igája alatt. — Most, is a katonák gyűjtötték a szénát — mondják többen is egy­szerre. — A fegyver az oldalukon és csak úgy immel-ómmal., alig tét tek-vettek, úgy dolgoz­tak. .,Karonabrigaá'* aratta a repcét is. Lát­tuk tavaly is, amikor a dolgozó paraszt aratott, állandóan fegyveres ka­tona állt mellette! — Tavaly is ott feke­tédéit a búzájuk, ke­resztben a mezőn — mondja Losch Károly brigádvnzetö. — A ku­koricát januárban szed­ték le. A jugoszláv dol­gozó népnek nincs mi-' ért dolgozatok, úgyis mindent elvisznek tő- lük.... Valamennyien egye! gondolnak: hu csuk saj náljul: a jugoszláv (bú- góró népet, m-'-' r-­se in mit sem scgi'nnk rajtuk.' A békeuralás, csépién, begyűjtés, sike­res befejezésével tudunk erőt, bátorságot adni harcaikhoz. A határon túl nagy tábla búzát lenget a szél. — Évek óta kalászos növényt vetnek ide — mondja ifjú Golbak Já­nos. — Az búza? — mutat a határon túlra id. Gol­bak — az nem búza. nincs itt egy teli kalász sem. míg a mi búzánk csaknem kétméteres, hogy nem látszunk ki belőle, addig alacsony, cérnavékony szálú, üres- kalásza búza van ottan. Hisz csoda, hogy ilyen az a. búza? Nem csoda, nyakigérö gaz volt ott ősszel a tarlóföldön Olyan sekélyen szántot­ták le, hogy a gaz ■fe­li)! maradt. El sem bo­ronáitól;, egyszeri szán­tásba vetették cl a bú­zát. • Egyszerre feláll. — Hogy mi 16 mázsás árpatermést érünk cl és hasonlói búzából, azt mi a jó munkánknak kö- s tőnketjük. Háromszori szántásba, jól megmű­velt földbe vetettük el a magot. Még saját eredmé nyeikről beszélnek, új­ra és újra a jugoszláv dolgozók nyomora jut eszükbe. — Borzasztó nagy ott. a nemzetiségi elnyomás — mondják többen. A begyűjtésnél is több­szörösét fizeti egy ma­gyar, német vagy más nemzetiségi dolgozó. Aratás előtt minden darab föld végén kint van egy tábla (így volt ez tavaly is), rajta a tu­lajdonos neve. Egy bi­zottság helyszínen ál­lapítja meg, hogy kinek mennyit kell beadni. .1 kulákoknak alig való mit, a szerb dolgozó parasztoknak már sok kai többet, u kisebb nemzetis ég ii dől go. ó k nak, magyar, román bolgár stb., annyit kel! beszól gáltatniok, hogy legtöbbször nem is te­rem annyit a föld „Ha nem (eljesftfült beadásunkat, egy szélű­én bebörtönöznek ben nünket — Írja. levelé­ben Udvarra az egyik család hozzátartozója Jugoszláviából. — Ti legalább tudjátok, miért dolgoztok, de, nekünk még kenyerűnk sincs, hogy mi lesz velünk, el sem tudjuk gondolni" Udvar község magyar és németajkú dolgozó parasztjai valóban tud­ják is. hogy miért dol­goznak: a békéért, a hazáért, a szebb, boldo­gabb jövőért. A német-' ajkú dolgozók szaba­don saját anyanyelvű- kön beszélnek, teljes egyenjogúságot é!ve*ve a magyar dolgozókkal minden téren: Udvar község magyar, németajkú dolgozói "gy emberként indulnak harcba minden szem gabonáért, a békeara* tás. csépiés. begy fiit 6* győzelméért, hogy vál­lalásukhoz híven, elsők loh^ssenk a járásban — és szilárd őrei legyenek békénknek, szabad ha­zánknak a határmentén. Ary Rótt*

Next

/
Thumbnails
Contents