Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-22 / 143. szám

DUNÁNTÚLI VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK ' A MAI SZAMBÁN) A francia rendőrség súlyosan inzultálta az egyik magyar külkereskedelmi vállalat megbízottját (2. o.) — Az iráni kormány megszakította a tárgyalásokat az angol.iráni olajtársasággal (2. o.) — A sásdi pártszervezet kommu­nistái taggyűlésükön megtisztították soraikat az ellen­ségtől, felkészültek a békearatás nagy csatájára (3. o! — Június 21-én délelőtt 10 órától 12 óráig a meszes) építkezésen (3. o.) — Két baranyai énekkar a budapesti kultúrhéten (4. o.) AZ M D P BARANYA M E CY El PART B1 20 TTIÁCAN A LA P JA VILI. ÉVFOLYAM. 140. SZÁM ARA iá la FlLi-fc-K PÉNTEK, •##.! JUNIUS r. Ne tűrjük a bürokráciát gépállomásainkon ! Rákosi elvtárs a Pártkongresszu­son figyelmeztetett bennünket ar­ra. hogy „A mezőgazdasági gép­állomások fejlődése még csak részben váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Itt még rengeteg a tennivaló, a politikai színvonal emelése, a munkafegyelem, a jobb szervezés, az anyagtakarékosság, felelős egyéni vezetés, stb. terén. E kérdésekben kell gyorsan javita. nunk, hogy az állami mezőgazda- sági gépállomások, különösen az átmenet esztendeiben, a falu szo­cialista építésének megfelelő eme­lői lehessenek.“ Gépállomásainkat nem a régi, burzsoá rendszertől örököltük. Üj szervek ezek, proletárdiktatúránk szülöttei. Nem örökölték a múlt rothadt maradványait, nem örö­költék a bürokráciát sem, s mégis meg kell látnunk: annak, hogy ed­dig csak részben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, nem utolsósorban az az oka, hogy „új" bürokrácia gátolja gépállomásaink forradalmi munkájának kibonta­kozását. Most, amikor gépállomásaink' is készülnek a nagy csatára, az idei jó termés betakarítására, különö­sei) élesen kell ezt a kérdést fel­vetniük és megvizsgálniok gépállo­másaink kommunistáinak, vezetői­nek. A bürokratizálódás elsősorban abban jelentkezik egyes gépállomá­sokon, hogy a vezetők és a dol­gozók egyrésze egyszerűen egy üzemnek tekintik a gépállomást, olyan üzemnek, mint bármilyen más üzemet, s ennek megfelelően ,,szabályszerűen“ végzik munkáju­kat Nem látják azt, hogy az ö feladatuk forradalmi feladat, hogy a munkásosztály őket bízta meg közvetlenül is azzal, hogy segítse­nek a falu új életének kialakításá­ban, segítsenek megdönteni a régit, a múltat, s felépíteni az újat, — a szocializmust. Nem mint forradalmi feladatot, hanem mint bármilyen más munkát látják el egyesek fel­adataikat. Ez pedig, — akkor, amikor falun sarkaiból forgatjuk ki a régit, az ósdit, és új világot teremtünk, — igen kevés. Nyilvánvaló, hogy Kal­már József elvtárs, a szigetvári gépállomás vezetője nem látja fel­adatát forradalmi feladatnak akkor, amikor kijelenti, hogy ha nem kap­ja meg a hiányzó alkatrészeket, akkor „nem vállalja a felelősséget“ az aratás.cséplési munkák jó el­végzéséért. Kalmár elvtárs talán úgy gondolja, hogy az ő gépállo­másuk — Rákosi elvtárs szavaival élve —, különvonaton, átszállás nélkül siklik a szocializmusba. A harcban nehézségek is vannak, s azért vagyunk kommunisták, veze­tők, hogy vállaljuk a felelősséget a nehézségek leküzdéséért, mint aho­gyan a palotabozsoki gépállomáson igy is tesznek. Pálkuti Keresztély elvtárs, a gépállomásvezető ugyan­olyan nehézségekkel küzd, mint Kalmár elvlárs, mégis kijelentette: ,.Feladatunkat minden körülmények között végrehajtjuk!" Végrehajtják, mert látják, hogy forradalmi fel­adat az, s forradalmi módon áll­nak hozzá a megvalósításhoz is. Egész országunkban nagy harc folyik most azért, hogy pótolni tudjuk a hiányzó munkaerőt. Egész szocialista építésünknek egyik igen fontos kérdése ez. S nem kismér­tékben azt követeli meg e feladat megoldása tőlünk, Hogy egyre nagyobb számban vonjuk be a nő­ket a termelő munkába. Számtalan maradi nézetet, makacs ellenállást, ellenséges aknamunkát kell legyőz, nünk c harc közben. S kitől vár­ja munkásosztályunk, dolgozó né­pünk, hogy e forradalmi lépésnek falvainkban a bábája legyen, ha nem elsősorban a proletárdiktatúra szülötteitől, a gépállomásoktól! S mégis, számos olyan gépállo­másunk van, ahol nemhogy nem se. gítik elő a nők traktorra, gépre ül­tetését, hanem egyenesen gátolják azt. Kertelés nélkül meg kell mon­dani, hogy a bürokráciának ez a formája, a régi, a maradi védelme, méltatlan gépállomásainkhoz, — egyenesen az ellenség malmára hajtja a vizet. Bolyon ezelőtt fél­évvel még húsz traktorista lány dolgozott a. gépállomáson, s ma mindössze pégyen vannak! Ezek a bátor lányok, akik nem egyszer szembeszálltak szüleik, rokonaik, is. merőseik maradi nézeteivel, s hő­si harcot vívtak azért, hogy meg­becsülést szerezzenek maguknak, elvárták volna azt. hogy ebben a harcban minden segítséget meg. kapjanak a munkásosztály falusi erődjeiben, a gépállomásokon. A bolyi gépállomás vezetője azonban valósággal üldözte, a legkisebb hi­báért kipellengérezte őket, s a férfi traktoristákat ellenük . uszította. Nemhogy elősegítette volna az új fejlődését, hanem durván lenyír- bálta a friss, növekvő, életerős hajtásokat. Ha mindenütt olyan szeretettel, megbecsüléssel veszik körül gépállomásainkon a dolgozó nőket, mint az ócsárdin is teszik, akkor válthatjuk csak valóra Rá­kosi elvtárs figyelmeztetését, hogy valóban tegyük egyenjogúvá a nő­ket: minden területen egyre na­gyobb számban vonjuk be őket a termelőmunkába. Ócsárdon a nők lelkesen, vidáman készülnek a bé­kearatás és cséplés munkájára, igen jó termelési eredményeket ér­nek el, mert a gépállomás vezetői, dolgozói törődnek velük, segítik őket. A falu legszebb házában kap. lak a nők szállást, s most, a nagy munkák idején is úgy osztották be őket, hogy munkájukhoz minden segítséget azonnal megkaphassa, nak. Gépállomásainknak az új élet féltő, gondos ápolóivá, őrzőivé, élenjáró harcosaivá kell válniok. Mint a munkásosztály szilárd vilá­gítótornyai, úgy kell, hogy minden téren mutassák az utat dolgozó pa­rasztságunk előtt. Nem lehet olyan akadály, ami visszariaszthatná gép. állomásaink vezetőit, dolgozóit, nem lehet olyan nehézség, mely arra késztesse őket. hogy papírok­kal, „jegyzőkönyvekkel" takarózza­nak, s kitérjenek a forradalmi mun­ka elől. Elsősorban a gépállomások párt. szervezeteire vár ezen a téren ha­talmas feladat. Mozgósítsák a kom­munistákat és a gépállomások va­lamennyi munkását a bürokrácia, a „hivatal -szellem kinövései ellen, neveljék a dolgozókat harcosakká, áldozatkészekké, olyan forradal. marokká, akik tisztán látják azt a ragyogó feladatot, amit osztályuk, Pártjuk rájuk bízott a falu szocia­lista felépítése nagy munkájában. LelUeien, jó munkával készül a VIT»re a kisasszonyfa! iiatalok aratókri^ádja Kisasszonyfa község határában meg­érett már az ösziárpa. A dolgozó pa­rasztok örömmel néznek a sárguló ár­pa-, búzatáblák felé. Büszkén mondo­gatják egymásnak: sokkal szebb ter­més várható, min! tavaly volt. A hul­lámzó gabonatáblák bizonyítják azt, hogy a községben gondosan ápolják ezeket a területeket. A község egyéni­leg dolgozó parasztjai rpár a kora haj. nali órákban nekilátlak az aratásnak, szemveszteség nélkül akarják learatni a még lábon álló gabonákat, hogy ez­zel is erősítsék népgazdaságunkat. Az ara'ás nagy csatájából a DlSZ-szerve zet fiataljai is méltóan kiveszik részű, kel- Megalakították lí) taggal az ara- lóhrigádot, a brigád minden tagja örül. hogy kiveheti részét ebből a munkából. Kedden este összejöttek a fiatalok és a másnapi aratás előkészí­téséhez láttak. A fiuk kaszákat kala­pállak. a lányok és az u'.törőpajtások kötelet csináltak már előre, közben pedig indulókat énekeltek. Szerdán hóra reggel elindult a brigád aratni. Az időjárás miatt azonban nem tud­ták megkezdeni és ezért délw’án öt óra tájban nekiindult a lelkes brigád húr-, más sorokban felzárkózva, fegyelmük zetlen mentek keresztül a községen és közben harsogva énekelték: „Egy a jelszóul». a béke*1. Kiérve a sárga ár- pa'áblák közé. amelyeket a szellő haj­togatott a fiatalok nagy lelkesedéssel, .,liurrá“-kiáltással nekiláttak az «lá­tásnak. Megy a munka, a kaszások erősen markolva a kasza nyelét, vigan fiityörészve, nótázva vágják a gyönyö­rű árpát. A marokszedő lányok köny. nyedén és gyorsan szedik marokra, az úttörők pedig gyorsan és vigan terítik a kötelet. Ök is kiveszik részüket a békearatásból. Közben már két holdat learattak és a harmadik holdba kezd­tek. De azért nem Fáradtak e! a fia­talok. Nem szabad ilyenkor elfáradni, mi lesz majd akkor, ha megkezdjük a búza aratását, mert azt is araiunk majd és ha méltóak akarunk lenni a lenini Komszomolhoz, akkor mégjob- ban ki kell venni részünket az ara'ás, ból, a békéért folytatott küzdelemből, ezt mond'a Markó Júlia elvtársnő is. Mi tudjuk azt, hogy miér! aratunk. A jövőévi kenyerünket biztosítjuk és ez­zel népgazdaságunkat erősítjük. — Nem is hagyjuk abba az aratási, amig egy szál legralatlan gabona tesz a határban — veszi át a szót Anderlei József. — A jólvégze'.t munka után a fiata tok nótaszóval mentek vissza a faluba, ahol közösen megnézték a „Kínai nép győzelme“ című filmet. A kínai nép harcain felleikesedvc a fiatalok elha­A kemsei Béke tszcs június 1-re be­fejezte a kukorica, napraforgó, cukor­répa és a' sárgarépa kapálását. A cso­port tagok megértették niijiiszterlaná esünk határozatát és a magasabb ter­méseredmény elérése érdekében határ­idő előtt fejezték be a kapálást. Versenyben vagyunk a piskói tszcs- vel, mely lemaradt a növényápolási munkában. Csoportunk vezetősége meglátogatta a piskótákat és hasznos tanácsaival, valamint munkával is se­gítette őket a lemaradás behozásában. A jó eredmény mellett azonban hiba is akadt. A csoport vezetősége elnézte azt. hogy a kapálást csapatokban vé­gezzék a tagok, habár sokk ni előbb be- tejezhct'ték volna a munkát, ha ki­hagyták volna domborodni az egveni teljesítményeket. Ezt a hibát a munka további szakaszában kijavítjuk. Az ara'ási munka gyors befejezése Üzemünk, a Szigetvári Cipőgyár dolgozói nemcsak a termelés vonalár, értek el szép eredményeket, hanem :• népnevelőmunkával, kuli ármunkává: is hozzájárulnak a szocializmus'építé­séhez. Kultúrcsoportunk májusban minden hónapban felkereste a falvak dolgozóit, hogy terjessze a szocialista kultúrát. Üzemünk dolgozói, megértve a mun­kás-paraszt szövetség jelentőségét gyakorlati munkával is segítenek dol­gozó parasztíársaiknak. Az árvíz és az esőzések miatt elmaradt növény­ápolási munkák gyors behozását úgy tározták. hogy a következő nap még keményebben fognak a munkához és Kisasszonyfán is sikerre viszik a bé- kearalásl. Igv készülnek a kisasszony­fai DISZ fia átok a VIT-re és'így vá­laszolnak (irösz József és bandájának aljas összeesküvésére. ( xavajda Gyula • setlyei járási DISZ titkár. érdekében a tagságot aratópárokra oszto .uk feí és minden aratópár tud­ja mennyi az aratásban ráeső napi mennyiség. A bebórdáshoz öt fogat áti rendelkezésünkre, mely kevésnek bizonyult. Ezért a vajs/lói gépállomás­tól három napra egy vontatót kértünk, hogy a hehurdást is gyorsan be tudjuk fejezni. A cséplési munkaerőt összeát'lí1 otluk. A raktárhelyiségeket is rendbeho/'uk. Most várjuk a kalászok éréséi és úgy végezzük az aratást. Büszkék vagyunk arra. hogy a Selv- lyei járásban a Iszcs-k között elsőink fejez ők lie a növényápolási munkát. Ezek illán még jobban fogunk dolgoz­ni, hogy béke-táborunk«: erősíthessük és v'mzaüthessi'ipk a szomszédunkba» acsarkodó lito-bandának. Kiefer Borbála Kein se segítettük elő, hogy az üzem kom­munistáinak személyes példamutatásai köveivé, egv csoportunk elindult va­sárnap egésznapi munkára. Hétfőn ezt a szép kezdeményezést követték üze­münk többi dolgozói is és munkaidő után küencvcnhatan segítettek a . szentegáti állami gazdaságban a nö­vényápolási munkák elvégzésénél. Üzemünk dolgozói ezzel is hozzá­járultak a munkás-paraszt szövetség megerősítéséhez. Kacor Pál pártfítkár, Szigetvári Cipőgyár. A kemsei Béke (szcs-ben az aratásuói már nem lesz egyenlősdi A Szigetvári Cipőgyár őolgszsi vasárnap és imliaiiie mán segítenek dolgozó paraszltársaiknak a mezőgazdasági munkák elvégzésében ESTÉTŐL REGGELIG ÓCSÁRDON (Pónsi járási tudósítónktól). A Nap aranysárga sugarai eltűn­tek a láthatár szélein, beköszöntött az este. Ócsárd falu dolgozói hazafelé mennek a mezőről. Ä III. típusú Béke Őre tszcs dolgozói hazaérve, otthoni munkájuk elvégzéséhez látnak. Jószágot etetnek, az asszonyok va­csorát főznek, ruhát tisztítanak és egyéb házi munkákkal foglalatoskod nak. Munkájuk befejeztével pihenőre térnek, kipihenik a napi munka fá­radalmait, hogy kora reggel friss erő­vel hozzáfogjanak a békearaláshoz. Az eddig világító házak ablakaibó kiszűrődő fénysávok eltűnnek, jelez­ve, hogy a ház lakói alszanak már. csendes a falu Csak két ház ablakai­ból szűrődik ki a fény. Az egyik házban a munkából haza­tért Berke György párttitkár készül a taggyűlésre, hogy a tagság előtt beszámoljon az eddig elvégzett munkájukról és iránvi mutasson a következő feladatok el­végzésére. Berke párttitkár elvtirs maga is együtt dolgozik a tszcs tag­jaival és szorgalmas munkájuk nyo­mán napróknapra erősödik is a cso­port. A másik ház, ahonnan ablakon szű­rődik ki a világosság, a tszcs irodája. Bent, a helyiségben a falon Lenin Sztálin, Rákosi elvtársak képei van­nak, fölöttük felirat, szép piros betűk, bői kirakva. Az utca felöli falon díszoklevél van. Ezt a csoport, Pár­tunk kongresszusára végzett kiváló munkájáért kapta a pécsi járási ta­nácstól. A szobiban hosszúkás, sár gára festett asztal körül Péter Lajos, a tszcs elnöke megbeszélést tart a csapat- és brigidvezetőkkel. Kiérté kelik a napi munkát, megbeszélik a következő napi feladatokat, •— Most nagy feladataink vannak, mert elmaradtunk a sok esőzés miatt a fűkaszilással. Az aratási munkák»; is időben akarjuk befejezni, ezért most úgy kell beosztani a munkaerőt, hogy gyors ütemben végre tudjuk hajtani a tervünket, nem akarunk le­maradni az aratási munkákban — mondja Péter elvtárs. Ezért ülnek össze ilyen késő este a csapat- és brigádvezeiök, hogy át­szervezzék alaposan a brigádokat. Az asztalon most csendesen hallgat a rá­dió, nem érnek rá hallgatni q nóta kát. Csak a híreket hallgatják meg. utána a megbeszélésüket folytatják. Tudják azt, hogy őket a tszcs dolgo zói bízták meg a vezetéssel, ezt s bizalmat ki is akarják érdemelni. Már tizenegy óra felé jár az idő, amikbr minden csapat- és brigádvezető el­indul, hogy otthon lepihenjen. Most már a falu minden ablaka el­sötétül, csak néha veri fel a csendet egy-egy kutya ugatása, jelezve, hogy őrködik a ház lakói felett. Éjjel kiírom óra leié az ébresztőóra berregése veri fe! a] alvó dolgozókat, az álomból. Kint még sötét van. A kakasok kukoréko­lása behallatszik a szobákba. Reggel közeledik. Néhány perccel az ébresz­tőóra ciörömpőlése után már lépések, kalapácsütések verik fel a falu csend­jét. A dolgozók élesítik a kaszákat, készülnek a munkára. Később trak­torok dübörögnek el a falu utcáján. ' iszik az aratógépeket a mezőre. Mire a nap teljesen megvilágítja a falu határát, a dolgozók már a mezőn dol­goznak. Csak a kulákok hevernek luk­fán a meleg ágyakban. Ók nem siet­nek a munkára, ..nehéz" nekik az ara. lás. „Csak ez a tszcs ne volna Ha nem ez a rendszer volna, hej de el­bánnánk mi a dolgozókkal. Nem kel­lene akkor nekünk dolgozni, majd zavarnánk mi őket" — gondolja ma­gában Szentéi ktilák a zárt ablakok mögött, miközben a másik oldalára fordul. Ezek a gondolatok zavarják a többi kulik álmát is. A Béke őre tszcs dolgozói pedig vidáman mennek a mezőre, bfcgjy a csoport nevéhez méltóan végezzék munkájukat, hogy minél előbb befe­jezzék s békoaratást, Ambrus Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents