Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)
1951-06-03 / 127. szám
4 wr ä pi6 1951 JUNIUS 3 Á A GYERMEKEK ÉLETÉÉRT ÉS BOLDOGSÁGÁÉRT írta: Pelagéja Kocsina, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja A gyermek — az emberiség tavasza, reménysége, boldogsága. Humánus és nemes cél megvédelmezni minden egyes világrajövö kis lény jogát az éleihez, az egészséghez, a gondtalan gyermekséghez. E nemes céit szolgaija a Nemzetközi Demokra. tikus Nöszövetség 1949 novemberében Moszkvában tartott tanácsülésének ha- lároza'a folytán évente megtartott Nemzetközi Gyermeknap is. Nem véletlen, hogy azt a figyelemreméltó gondolatot, ho-gy a népek erejét fogjuk össze a békéért, haladásért, a gyermekek boldogságáért vívott harcban, a, szovjet állam fővárosában vetették fel, annak az országnak a fővárosában, amelyben a gyermekekről .való gondoskodás az élet egész szocialista rendjének megmásíthatatlan törvénye. Lássunk néhány számadatot és tényt annak jellemzésére, hogy hogyan ■tel- jesítik a szocializmus országában az anyák és a gyermekek védelméről szóló törvényeket, A szovjet kormánynak a háború idején, 1944-ben kiadott rendeleté óta 1950 január I-ig terhességi és szülési segélyekre, valamint a sokgyermekes és egyedülálló anyák támogatására több mint 18 mi (.ló rubelt lordílo'.'tak. A Szovjetunióban több mint 10 ezer, nők és gyermekek részére, felállított, orvosi tanácsadó és tejkonyha működik. Az állami állandó óvodákat és napközi otthonokat naponta több mint 3 millió kisgyerek látogatja. Több mint négymillió gyerek tölti ide. jái a tavaszi-nyári időszakban működő kolhoz-óvodákban. A szovjet állam évente mintegy egvmilliárd rubel' ad ki a társadalombiztosítási összegekből a nyári úttörőtáborok megszervezésére, tizekben több mint ötmillió iskolásgyerek tölti a nyári szünetet. A szovjetországban nincsenek árva gyerekek. Az állam ezerszámra tartja fenn a gyermekotthonokat, amelyekben a szüleiket a Nagy Honvédő Háborúban elveszített gyermekek cinek és nevelkednek. Az országban több mint ezer uttörőpalota és otthon van, valamint 140 gyermek és bábszínház. A szovjet anyák nyugodtan és biztosan tekintenek gyermekeik jövője elébe. Semmisem árnyékolja be az ifjú szovjet polgárok örömteljes gyermekségéi. A nagy Szovjetunió példája nyomán meleg szeretettel gondoskodnak a gyermekek éleiéről a Kínai Népköz- társaságban és a népi demokratikus Országokban is. Egészen más kép lárul elénk a tőkés országokban. Az £NSZ szervezetétől származó adatok szerint ezekben az országokban 80 millió gyermek valósággal halálra vau ítélve. A lesoványodott kisfiúk és kislányok fillérekért végeznek súlyos, kimerítő munkát, sokszor éjidőben és egészségtelen munkaviszonyok között. l’rancoise Leclerc, a Béke Világta- nács tagja a nemzetközi nőmozgalom tevékeny francia dolgozója mondta el a kővetkező esetet: Karácsony- éjszakáján Paris egyik utcáján újszülött gyermek sírása hallatszott. Kinyitották a szemét- ládát és benne találták a gyermeket. Paris, karácsony, szemétláda és újszülött gyermeki... A gyermek meghalt. És hány ilyen tragédiái élnek át az anyaság örömeitöt megfosztott asszonyok, mert nem képesek megadni kicsinyüknek a megélhetés lehetőségét? Ott, almi a dolgozók lerongyolódása eljutott a legszélső halárig, az anyák eladják gyermeküket'. A gyermekkereskedelem megszokott jelenség még Angliában is. Az egyik londoni kórház tisztviselője beszélte el a „Daily Mirror" című újság hasábjain: „Naponta jön hozzánk négy-öt ember, Még vannak általános elfogadott árak is. az újszülöttekre: 80 fonísterling a fiukért, 150 fontsler. ling a leányokért“. Virágzik a gyer- mekkereskedelein Japánban is. Az „Aszúi" című napilap írja, hogy az egyik közvetítőként dolgozó rabszolgakereskedő a különböző falvaikból 2.500 gyermek eladását szervezte meg. Borzalmas viszonyok között élnek a gyarmati cs függő népek gyermekei. Álljon itt néhány megrendítő erejű könyörtelen lény És számadat a külföldi országok statisztikai kimutatásaiból, újságcikkeiből és brosúráiból: „Indiában a gyermekek fele 15 éves kora előtt meghal. Az indiai gyermekek 25—60 százaléka pusztul el életének első évében“; Afrikában a gyarmati lakosság gyermekeinek fele meghal, mielőtt elérné a 15-ik életévét“. „Törökországban és Iránban a dolgozók gyermekeinek 60—80 százaléka pusziul el életének első évében.“ A hivatalos statisztika szerint a gyarmati országokban 500 millió gye. rck közül 480 millió nem jár iskolába. A gyermekek rabsága ellen, munkájuk embertelen kizsákmányolása ellen, s a rájuk váró erkölcsi züllés ellen világszerte kiállnak az anyák és az összes haladó emberek. „A gyermekek jólétéért dolgozni annyit jelent, mint a béke ügyéért dolgozni4’ — mondotta az olasz Elena Caporoso másfelév elöli a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség tanácsának moszkvai ülésén. E szavak teljességgel megmutatják, hogy milyen óriási a Nemzetközi Gyermekvédelmi Nap jelentősége ma, amikor a háborús gyújtogatok minden erejüket megfeszítik, hogy új világháborúi robbantsanak ki és a gyermekek millióit tegyék árvává. Kinek és miér!, milyen célra kellenek a lövedékek újabb és újabb tonnái, s a kapitalista országok ipara által nnpról-napra lázasan készített tankok és ágyúk újabb ezrei? Kinek az Öleiét fenyegetik ezek? Ezek a nyugtalanító kérdések az egész emberiséget érdeklik. És bármennyit ravaszkodjanak is hazug propagandájukban a háborús gyújtogatok, egyre hangosabban cs haragosabban zúg fel a népeik szava: „Békét gyermekeinknek!“ „Nem engedjük meg. hogy háború legyen 1“ A gyermekek jogait csak az egész viliág békeharcával lehet megvédeni! Egyre állhatatosabban sürgeti a világ, hogy a nemzetközi biztonság megőrzésének felelősségét elsősorban viselő öt nagyhatalom megkösse a bekeegyez- nicnyt. Minden anya, minden apa és minden becsületes ember szent kötelessége, hogy a gyermekek élete és boldogsága érdekében harcoljon e követelés megvalósításáéit. A dán rendőrök és a gyermekek Sven Holten, a dán rendőrség főfelügyelője már gyermekektől is ujj. lenyomatat akar venni. A „Sivilfors- vars-btadet“ című dán folyóiratban nyíltan fel fe vetette ért a javaslatai, sőt azt is hozzátette, hogy ezt az ujjlenyomatot tartalmazó archívumot úgy kell elhelyezni, hogy az a legbiztosabb kezekbe kerüljön. Vájjon kinek a kezét tartja a „leg. megbízhatóbbaknak“ e derék rendőrfőnök és mit gondol, hol lenne a leg jobb helyen ez a gyermek dakiilo- skopiai gyűjtemény? „Ennek a kétségtelenül iontos prob, lémának — Jelenti be nagyképűen a lenti lapban, — az lenne a legjobb megoldása, ha az Egyesült Nemzetek Szervezete külön ujjlenyomat-gyűjtő hivatalt állítana fel. A gyakorlati kérm désekkel azonban toglalkozzon csak továbbra is a rendőrség...“ Mit jelentene ez? Nem mást, minthogy az európai országok növekvő nemzedékét lajstromba vennék az amerikai Gestapo hivatalaiban, az FBI-ben. ■ Holtén elképzelésének megvan a maga, mondhatnánk „rendőri“ logikája. A dán rendőrfelügyelő javasla. tának tulajdonképpen az lenne a célja, hogy korkülönbség nélkül, minden becsületes embert fogollyá változtas. son. Ezzel az ,,ajándékkal“ akarnak kedveskedni a dán rendörkopók az ország ifjúságának a Nemzetközi Gyér, meknap alkalmából. (Liieraturnaja Gazeta) A nagy forradalmár, Lenin és Sztálin hű munkatársa évvel ezelőtt, 1946 június 3-án ” halt meg Mihail Ivanovics Ka' linyin, a. Bolsevik Párt és a szovjet állam egyik nagyszerű vezotője, «a kommunizmusért vívott küzdelem megingathatatlan harcosa. Kalinyin, aki egész életét elválaszthatatlanul összekapcsolta a nép felszabadításáért vívott harccal, a szovjet nép s a haladó emberiség nagy vezéreinek, Leninnek és Sztálinnak közeli tanítványa, küzdőtársa volt. Együtt vett részt velük a Bolsevik Párt megteremtésében, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésében és irányításában, a szocialista állam építésében. Fáradhatatlanul harcolt a nép ellenségei ellen és a leninizmus győzelméért. „Életem történetét — mondotta Ka linyin — és tényétjében a munkásosztály történetét is, abban lehet ősz- szefoglalni, hogy Lenin és Sztálin vezetésével éltünk, s harcoltunk.“ \ z a tény. hogy Kalinyin húszon- két évig volt a szovjet állam feje, államférfiul bölcsességéről és tekintélyéről tanúskodik, egyben visz- szatiikiözi a szovjet rendszer állandóságát és erejét. Mihail Ivanovics Ka- linyinnak a néphez fűződő kapcsolata példás volt. Bejárta a szövetségi köztársaságokat, számos város, falu és település dolgozó milliói találkoztak vele és hallgatták a marxizmus- leninizmus lánglclkü szószólójának, a kiváló publicistának, a néptömegek nagy felvilágosítójának szavait. Könyveit és brosúráit 74 nyelven. 50 millió példányban adták ki. 1917 töl 1946-ig 970 előadása és 137 cikke jelent meg a sajtóban. Kalinyin saját, lázasan tevékeny életének és termékeny munkájának példájánál tanította meg a Szovjetunió munkásait, parasztjait és értelmiségi dolgozóit a haza önzetlen, lelkes szolgálatára. Azt mondta, nagy boldogság ebben a korszakban élni, melyet a Nagy Októberi Forradalom nyitott meg. Azt mondta, korunkban nincs és nem is lehet haladóbb, nemesebb, fenköltebb feladat, mint a kommunizmusért vívott harc. Büszke volt azokra a történelmi jelentőségű változásokra, melyeket a szovjet nép a Bolsevik Párt vezetésével hajtott végre. Fáradhatatlanul hirdette, hogy a szovjet nép által megoldott nagy feladatok az egész világ dolgozóinak érdekét szolgálják. „A Szovjetunióban élő népek alkotó' munkájának egyetlen célja — írta — a dolgozó emberiség boldogsága. Lehet-e nagyobb dolog annál, mint Sztálin elvtárs vezetésével önzetlenül harcolni a kommunizmus teljes győzelméért az egész világon?“ alinyin arra buzdította a SzovxV jetunió minden dolgozóját, hogy Lenintől és tíztálintól tanulja meg szolgálni a kommunizmus ügyét. Lelkesülten beszélt a nép nagy* vezéreiről: „Lenin és Sztálin nemcsak önmagukban nagy emberek. Gyökeret vertek a tömegekben s szervesen hozzájuk kapcsolódnak a világ dolgozó tömegeinek legnemesebb eszményei és célkitűzései. A gyarmati elnyomás, az ínség és a kapitalista kizsákmányolás terhe alatt nyögő százmilliók Lenin és Sztálin nevel összekapcsolják felszabadulásuk derengő hajnalával." M. I. Kalin yin, a szovjet ifjúság bölcs tanítómostero cs barátja átadta a fiataloknak mélyreható, sokoldalú, tudását és gazdag tapasztalatait. Szívhezszóló lelkes szavakkal fordult; a fiatal munkásokhoz és parasztokhoz: „Aki szocialista munkának akar élni, az alkot, megváltoztatja az életet, harcol, szétzúzza a régit és újat teremt. A mi szovjot valóságunk megadja a lehetőséget minden dolgozónak, hogy leghatékonyabban fejthesse ki képességét és tehetségét.“ Kalinyin, a lánglclkü szovjet- hazafi arra nevelte népünket, hogy legyen büszke szocialista hazájára. mely óriási szerepet játszik a' haladó emberiség fejlődésében. M. I. Kalinyin, mint a szovjet állam feje, következetes sztálini békepolitikát folytatott. Gyakran figyelmeztette a szovjet népet afmak veszélyére, hogy a Szovjetuniót ellenséges kapitalista környezet veszi körül. „Tizenkét éve élvezzük a békét — mondotta 1938-ban — de minden tőkés országból felénk hallatszik ellenségeink fogvicsorgalása. Nem szabad azt hinnünk, hogy a lökés világ belenyugodott létezésünkbe és azon a véleményen van: hadd éljenék nyugodtan!“ Szigorú és jól fegyelmezett éberségre hívta fel a szovjet embereket, hogy „a mi szovjet államunk képes legyen szembenézni bármilyen meglepetéssel.“ |Vf a, mikor az USA és Anglia inr 1 x perialistái új agresszív háborút készítenek elő, a szovjet nép élén ken visszaemlékezik a bölcs államférfinak erre a tanítására, A Kalinyin halála óta eltelt öt év alatt a Szovjet nép Lenin és Sztálin pártjának vezetésével sikeresen foly tatja tovább a kommunizmus építésének ügyét, melyért’ Kalinyin is egész életét, minden erejét, tudását ét gazdag tapasztalatait áldozta, A szovjet nép az egész dolgozó emberiséggel együtt örökre megőrzi szívében Mihail Ivanovics Kalinyin- nak, a nagy forradalmárnak, Lenin- és Sztálin hű munkatársának, a kommunizmus megingathatatlan harcosának emlékét. Március bözepónhatalmas jelentősé- ! gd események történtek Spanyolor szagban. „Uj korszak nyílt meg a spanyol nép harcában“ — irta ekkor Dolores Ibárruri elvtársnő, a Spanyol 1 Kommunista Párt emigrációban élő főtitkára. Barcelonában, Spanyolország legna gyobb és iparilag legfontosabb váro- i sában közel félmillió dolgozó hagyta abba a munkát és tüntetett az elviscl- , betetlen életkörülmények és Franco fasiszta diktatúrája ellen. Abban a 1 Spanyolországban történt ez a fórra ] dalmi megmozdulás, ahol törvény tiltja a sztrájkot, ahol a munkásosztály 150.000 legjobbja börtönben sínylődik. . S erről a Spanyolországról mondották nemrégiben az amerikai politikusok. I hogy az ő „legjobb és egyedül meg bízható szövetségük.“ Barcelona csak a kezdet volt. Az illegális Kataloniai Egyesült Szó eialista Párt és a törhetetlen erővel harcoló kommunisták nagy felvilágosító és szervező munkája nyomán sorra lobbant fel a sztrájkok lángja s környező városokban. Leállt a munka a manresai textilüzemekben, sztrájkok és tüntetések voltak Mad riclban és az elmúlt napokban a aztráj kok teljesen megbénították a hadiipar szempontjából legfontosabb bilbaói és san-sebastiani iparvidéket. A „legjobb és egyedül megbízható szövetséges" alapos meglepetést., fáj- I dalmas csalódást hoíott a háborús * uezftóknak. Az amerikai imperialisták I komolyan építettek Franeó’-a. Azt gondolták, a fasiszta diktníúra eleÍ gendö biztosíték számukra, hogy Spanyolországot könnyen háborúba vi’r) CorusU Otjoa. Cunjk AouoOHf Pjr/uön öevief ti gi-tómjff/zcM- ™HadiIrOröfö ' Vitt fölt ZKÖfö erejében is, hiszen tudták, hogy az országban 200,000 pap, 38.000 templom és ugyanakkor csak 35.000 iskola van, ahol nem folyik mindenütt a tanítás. Éppen ezért nemcsak a Franco- renuszerre, de az arra építő amerikai háborús usztíókra is hatalmas csapást mértek a spanyolországi események. Hiába alkalmazták legutóbb is a legvéresebb terrort, hiába folytak a letartóztatások, a sok tízezer roham- rendőr és a páncélos cirkálók ellenére — május elsején a spanyol nép ismét megmutatta öklét. A legfontosabb sztrájkközpontok mellett megmozdult az egész ország. Sevillában, Malagában és egész Andalúzia tartományban számos dolgozó szüntette be a mun kát. Még saját katonaságától is rettegnie kellett Franconak, s ezért május 1-én egész nap zárva tartották a kaszárnyák kapuit. És ugyancsak tehetetlenek voltak a május 22-i hatalmas tüntetések, felvonulások idején. Az események bebizonyították, hogy a minden eresztékében recsegő ropogó kapitalista rendszer egyik gyenge láncszeme a spanyol fasizmus. Bebizonyosodott, hogy a nyílt erőszak, a kegyetlen elnyomás nem tudja elfojtani, hanem még jobban megacélozza a dolgozók kommunisták által vezetett ellenállását. A spanyol nép hatalmas erejű sztrájkharcai igazolják Dolores Ibárruri elvtársnő szavait: „Spanyolország — bármit mond is Franco — nem lesz a spanyol nép által jogosan gyűlölt angol-amerikai imperialisták ágyútölteléke!’\ „oktatták" a 665.000-es létszámú fasiszta Spanyol hadsereget és a 125.000 főnyi csendőrséget és _ rendőrségét. Ugyanakkor az elmúlt években ezerszámra jártak Spanyolországban az amerikai „specialisták“ és „turisták“, akiket Francoék ugyanolyap szívesen fogadtak, mint az amerikai hadihite- lekct, kölcsönöket és az amerikai fegyvereket. Az imperialisták utasítására épült, az címűit években az országban 57 repülőtér és a 44 tengeri kikötő. Ezért kapott Franco nemrégiben az „Amerikai Légió“ nevű fasiszta szer vezettél kitüntetést, ezért mosták oly sürgősen tisztára az ENSZ-ben az imperialisták Franco véres szennyesét. A leglényegesebbel azonban ismét nem számoltak az imperialisták. Nem számítottak arra, hogy a spanyol pép a legvéresebb elnyomás ellenére is keresztülhúzza számításaikat. Nem számítottak a kommunisták szívós, felvilágosító munkájára, az ország több részén működő partizáncsoportokra. Azt hilták, a nép eltöri, hogy a spanyol költségvetés 75 százalékát háborús kiadásokra fordítsák és csak egy-egy százalék jusson mezőgazdaságra és iskolákra. Azt hitték, hogy a 14.000 spanyol milliomos erősebb a többmillió munkanélkülinél, azt hitték, hogy a palotákból harsogó dáridó elnyomja a 400.000 madridi és barcelonai barlanglakásból kihallatszó elégedetlenséget. Bíztak az egyházi reakció gyék. Igen fontos lenne számukra Spanyolország, mert itt vannak az Amerikához legközelebb eső európai kikötök és bőven megtalálhatók az országban a modern hadviselés fontos nyersanyagai is. Franco már hosszú évek óta hű kiszolgálója az imperialistáknak. Amikor az amerikaiak a leghirhedtebb náci vezetőket — a látszat kedvéért — még börtönben tartották, Francoék nál már régebben náci gyilkosok A SPANYOL NÉP NEM LESZ AZ AMERIKAI IMPERIALISTÁK ÁGYLTÖLTELÉKE