Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)

1951-06-20 / 141. szám

1951 JUPMUS 20 *» A P T, O 3 PÁRT ÉS' PÁRTÉP ÍTÉS * Az Islván-aknaí pártszervezetben nagy gonddal választják ki a következő páitokfatási évad propagandistáit Május 25-én jelent meg a Politikai Bizottság határozata az 1950—-51-es pártoktatási év: tapasztalatairól és az 1951—52-es pártoktatási év feladatai­ról. A határozatban a Politika’. Bi­zottság többek között a következő feladatot tűzi párlalapszervezeteink elé: „Az 1951—52-es oktatási év fel­adatait csak akkor lehet sikeresen megvalósítani, ha a pártbizottsá­gok és a pártsiervczetek még a nyár folyamán nagy gonddal ké­szítik elő az új tanévet, elsősor­ban a propagandisták kiválasztá­sát és kiképzését.“ Az István-aknai pártszervezet meg­szívlelte a Politikai Bizottság hatá­rozatát. Vertikc István elvtárs párt- titkár és Feuerstaller János elvtár ágit, prop. titkár már több hete dől goznak azon. hogy a tavalyi pártokta tási év tapasztalataiból tanulva, a PB határozatának megfelelően, javaslat ként előre kijelöljék azokat az elv társakat, akik fejlődésükkel méltókká váltak arra, hogy alap- és középfokú politikai iskolákat vezessenek a kö­vetkező oktatási idényben.. Komoly, felelősségteljes munka ez. Ezt át is érzik István-aknán, bizo­nyítja ezt az, hogy Vertike és Feuer­staller elvtárs hosszan elidőznek egy- egy elvtárs nevénél, mérlegelik alkai más lesz-e arra, hogy a többi bá­nyászt képezze, tanítsa. Nem kerüli •l figyelműket a PB határozatának a;: a része: „Most fokozottan olyan pro­pagandistákra , van szükségünk, akik alaposan ismerik Pártunk politikáját gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek a gyakorlati munkában, szabadon tá­jékozódnak a belpolitikai és a nem zetkozi helyzetben." Most csak összeírják az elvtársak neveit, sorraveszik őket, nehogy ki­maradjon valaki. Megbeszélik kettes­ben,' hogy kit, milyen oktatási mun kára «gondolnak megfelelőnek. Ez persze csak a kezdet. A munka legfontosabb része az lesz, amikor az elvtársakkal egyenként beszé­lik meg: megfelelőnek tartja-e a maga számára a pártmegbizatást, el tudja-e látni, vagy éppen alkal­masnak érzi-e magát nagyobb, ne­hezebb feladat vállalására is. Sorolják a neveket. Feuerstaller elvtárs . kézzel teleírt papírlapról ne­veket mond, Vertike elvtárs a nyilván tartó lSpokat nézi, amiről sok mindent le lehet olvasni. „Garai József elv- társ" — mondja Feuerstaller elvtárs, majd elidőznek ennél a névnél. Két­hónapos pártiskolát végzett, a Pártot szereti, bizonyítja ezt a termelésben is. Alkalmas lesz politikai iskola veze­tésére. így folyik a munka az István-aknai pártszervezetben a délelőtti órákban. De nemcsak a régi, ismert, bő tapasz­talatokkal rendelkező elvtársakat ve­szik számításba a pártvezetöség tag­jai, hanem az újakat is, akik a ta­valyi oktatási évben nőttek fel. Fel is sorolnak' egymásután három nevet: Horváth Jakab aknász, Tónács Lajos napszinti munkás, Ragoncsa Ist­ván bányaasztalos. Rajtuk kívül van még több is, ezek az elvtársak szorgalmas ta­nulásukkal olyan szépen fejlődtek, hogy a következő évben már al­kalmasak lesznek arra, hogy tanít­sanak. Egy-két név van már csak vissza a ceruzával teleírt papírlapon és ami­kor az utolsó nevet is megvitatták, végétért a politikai iskola vezetésére alkalmas elvtársak • adminisztrációs munkával való kijelölése. Nem köny. nyű feladat ezt sem jó! elvégezni, de a nehezebb része még hátra van. A közeli napokban kezdik meg­beszélni mindegyik elvtárssal a feladatukat, megbeszélik velük, képesek lesznek-e megbirkózni vele, örömmé1 vállalják-e, s azt is, hogy milyen segítséget, támoga­tást várnak munkájukhoz. Figyelmeztetik őket a nagy felelösség- -e: szép és megtisztelő feladattal blz- .a meg őket a Párt, — kommunisták aevelésével. Ezek a beszé’getések dönfik majd el, hogy az előzetes javaslatok helyesek voltak-e, vagy pedig változtatni kel! azokon. Kétfajta gondja is van Feuerstaller elvtársnak. Egyik, hogy jól készítse elő a következő oktatási évet, a má. sík, hogy sikeresen fejeződjön be szervezetnek. Egyizben már megbe­szélték a politikai iskolavezetőkkel, hogy milyen módon kell ünnepélyessé tenni a záróvizsgákat, ahol a legjobb előmenetelt elért elvtársak könyvju­talmat kapnak. A legközelebbi készü­lődés július 6-ra van, ekkor fejeződ­nek be az alapfokú politikai iskolák. Készülnek az iskolavezetők is a záróvizsgára. Már valamennyien na­pokkal ezelőtt kézbekapták a vizs­gakérdéseket, amit a hallgatókkal is­mertetnek, hogy idejük legyen felké­szülni. öt alapfokú és két középfokú politikai iskola fejeződik be a közeli betekben az István-aknai pártszerve­zetnél. Az ünnepélyes befejezés is hozzájárul a következő oktatási év sikeres beindításához. Tudják ezt 1st- ván-aknán, ahol tanultak a tavalyi év tapasztalataiból és most a Politikai Bizottság határozata nyomán készül­nek fel a következő oktatási évre. Jó munkát akarnak végezni István- aknán, győzelmesen akarják befejezni a politikai iskolákat, sikeresen akar­ják megindítani az ősszel az új okta­tási évet. ahova az ideihez viszonyít­va több, mint mégegyszer annyi elv­társat vonnak be, hogy képezzék ma­gukat, hogy gyakorlatban is megvaló­sítsák, amit a Szervezeti Szabályzat minden párttag kötelességévé tesz: „Szakadatlanul fejlessze politikai tu­dását' és emelje műveltségi színvona A hetvehelyi állami gazdijáéban számolják fel a megalkuvást, a tehetetlenséget, s vigyék diadalra a békearatás csatáját! iúliusban végetérő oktatási év. Erre j lát, igyekezzen elsajátítani a marxiz- is gondja van az István-aknai párt | mus-lcninizmus tanítását." EGY VASASI ÉS EGY PÉCSBÁNYATELEPI VÁJÁR TALÁLKOZOTT... jffótftin ttfliitáv Stencer János vá jár Vasasról. Papp János (14) vájár pedig Pécsbányatelepről utazott, be Pécsre, hogy gyermekét magasabb is­kolába írassa. Ilyen ..ügyintézésre“ nem volt szüksége Stencer és Papp vájár édesapjának, mert abban az idő_ ben „untig elég volt egy bányászgye­reknek a hat elemi, de sokkal jobb volt, ha csak négyet járt ki.“ így aztán az idősebb Stencer és Papp bányászok nem koptatták cipőjüket holmi iskolai beiratásra. De az ulób. bi hét évben akkorái változott az élet, hogy a mostani bányászapának ki kell ismernie magát a magasabb iskolai beiratásokban is. Így történt az, h'ogy mindketten külön-külön bejöttek Pécsre, egymás. Tói milsem tudva, nem is ismerve egymást. Elintézték a beiratást és eb ben a júniusi melegben ugyancsak megizzadt az ingháta, meg kiszáradt a torok, mire elhagyták a beiratái színhelyét. ff.. "-ran• hn-rya mom — úgylátszik egylelé vezetett útjuk, — és betérte1 egy pohár sörre, — ugyancsak Jcü' lön-külön a Széchenyi-léren lévő vá rosi vendéglátóba, a volt „Radócsai. vendéglőbe“. Stencer János is, Papi. János is külön asztalhoz ült . a pohái sör mellé, amely jó hideg volt él hűtötte a törköt. Verődtek mindké asztalhoz mások is — és mint' ilyen kor szokott, elindult a beszéd. Mirö is beszél legszívesebben egy bányász ha nem a munkájáról! Stencer János is, meg Papp János is elkezdte em legetni a „kapuit“, a „íirschnit“, c ,,lulnit“, a „stempln“ — ás felügyel lek egymás beszédjére. „Ez is bá­nyász, ez is dönti a partot, mint én“ — gondolták egymásról és addig-ad- dig hallgatták külön-külön az asztal nál egymás beszédét, míg összeültek, — két bányász mégiscsak jobban megérti egymást, mert mit tudja egy városi ember, aki bányát csak szállí- tóloronyról látott, hogy mit is jelent az, ha egy bányász egy műszakon „beakaszt három kapnit.“ Elkérdezték egymást, „mi járatban van?“ — és kiderül, hogy a járat egy iskolai beiralás. Erről íolyt egy dara, big a szó. aztán arra terelődött, hogy milyen nagy pénzébe kerülhet ez az államnak, így iskoláztatni a gyerc- j keket. Fjén a s> hevró hogy szó szót fed- J veíetf, hosszan beszélgettek a gyere­kek jövőjéről és a, végén abban ál\am podtak meg: „A gyerekek jövőjéért érdemes jobb munkát végezni, verse nyerni.“ Itt aztán teljesen egyvonal- ba jutott keltőjük véleménye és Papp János szólalt meg: „Akkor én ver­senyre hívom magát. Vállalom, hogy a Bányász Nap-ig 115 százalékra lel jesítem tervemet Erre aztán Slencer lelhorkant; „Ha maga 115 százalékot vállal, akkor én 116 százalékra teljesítem tervemet.“ étire ideértek a beszélgetéssel el­mentek, kezetszoritottak egymással és egyikük Vasasra, a másik Pécsbánya- telepre ment „cjönfeni a partot“, hogy az államnak több pénze legyen ísko. lázlatnj a gyerekeket. Egymjás ver. senyéről pedig tudomást lógnánk sze­rezni. k. J. (Sásdi járási tudósítónktól). A hetvehelyi álSnmi gazdaság két üzemegységében megkezdődött az ara. tás. Hó'főn reggel 24 kaszával és két aralógéppel fogtak hozzá a 250 hold árpa aratásához. Az aratónífinkások két csoportban, két oldalról kezdték a munkát. Egy,csoportban 12 kaszás dolgozik, kettőnek van egy maroksze­dője, egy kötözője és egy köétterítő- je, aki egyben marko! is szed. Az aratás így jó ütemben folyik, de lehelne még könnyebben és gyorsab­ban is végezni. A kaszások egymás után — megvárva mig az előttük be­álló néhány métert előrehalad, — fog­nak hozzá a munkához. Ez a riiódszer megakadályozza az egyéni munkaverseny kifejlődését, mert ha valamelyik gyorsabban akarna haladni, nemsokára elka­szálná az előtte haladó lábát. Az aratók ezt maguk is látják, ezért a munka befejezése irtán megbe­szélik, hogyan osszák fel egymás . . között a területet. Egy csoportban csak két kaszás dol­gozik majd és így nem tartják vissza egymást, versenyben dolgozhatnak. Lemaradtak a növényápolási munkákkal Annak eülenére, hogy az állami gaz­daságban már aratnak, egyes üzem­egységek nagyon lemaradtak a nö­vényápolási munkával. A háromházai üzemegységben a répa, a borsó, de még a kukorica első kapálását sem fejezték be. Hasonló a helyzet — kivéve a bükkösein, — a többi üzemegység­ben Is. Az ätlmmi • gazdaság s-ezetője Szántai János elvtárs eztt a lemaradást a rossz időjárásra hárítja. „Nem flehet, nem lehet.“ Ezzel el van intézve Szántai elv'árs szerint. Pedig lehetett volna, ha a munkát jobban megszervezik, ha na­gyobb felelősséggel végezték volna munkájukat, ha a pártszervezet irá­nyítása érvényesül! volna a gazdaság­ban. Szántai elvtárs számára „mindegy“ — népgazdaságunk számára egyáltalán nem az! A háromházai üzetnegységhen nincs állandó dolgozó az üzemegységvezetőn és a kocsisokon kívül. Időszaki mun­kást sem szerződtettek, mert a helve helyi gazdaság vezetőségétől az! az Ígéretet kapták, hogs- tőlük kapnak majd munkaerőt. A munkaerő eddig még nem jött meg. a vélemények pe­dig mennek tönkre. Szántai elvtárs szerint „mindegy ha Háromházán, vagy Moródon megy tönkre a vetés." De népgazdaságunknak nem mindegy az. hogy Háromházán. 25 hold borsót még egyszer sem kapáltak meg és hogy így most a „ragya“ nagy száza­lékát tönkreteszi 1 És nem mindegy az sem, hogy n nagy gaztól a 12 hold ré­pavetést is alig lehet megtalálni! De hasonló állapotban van n kukorica is. Az állami gazdaság vezetője, Szán­tai elvtázs, felelős elsősorban ezek­ért a mulasztásokért. Mert az idő­járás ugyanilyen volt a többi ál­lami gazdaságban Ls, azok is mun­kaerőhiánnyal küzdöttek, de a nö­vényápolást azért nagyrészben befejezték — mert nem nyugod­tak bele a hibákba, nem tűrték meg azokat. Vasárnap az üzemi háromszögéríekez. létén Tóth elvtársnő, a pártszervezet titkára felhívja erre a gazdas-ágvezető figyelmét. Ugyanakkor kérte, hogy egy kocsist ' küldjön Háromházára, mert az egyik fogattal nincs aki dol­gozzon. Ennek ellenére a foga! hélfön sem tudott kimenni, mert Szánjai elv- társ „elfelejtett" kocsist küldeni. Bátrabban támaszkodjanak a dolgozókra Tóíh elvtársnő még egy értékes ja­vaslatot terjesztett a háromszögértc- kezlet eüé. Javasolta, hogy az admi­nisztrátorok és a műhelyben dolgozók vasárnap segítsenek a növényápolási munkában. Ezt a javaslatot ifjú Rapp István üzemibizottsági titkár „nem tartotta elfogadhatónak.“ Többek kö­zölt azt mondta: „Az adminisztrátorok és a műhelyben dolgozók nem szokták meg ezt a munkát, hátha napszurdst kapnak.“ I$app István és még néhányan megfeledkeztek arról, hogy a diá­kok sem szokták meg ezt a mun­kát, s ők mégsem „félnek-* a „nap- szúrástól“, de a kapanyéltől sem, hanem az állami gazdaságokban 100 százalékon felül teljesítik normájukat! Az adminisztrátorok pedig bizonyoian nagy örömmel mennének vasárnap se­gíteni a nagy csatában. A hetvehelyi állami gazdaság na- gyón lemaradt a nővényápofási mun­kával, de jó szervezéssel, minden ere­jüket rnegfeszí.ve még ezen a héten be tudják hozni a lemaradást, hogy aztán az aratási munkálatokat időben elvé­gezhessék. Jfesterfaivi Gyula 4 párt sajtó terjesztése elválaszthatatlan a pártmunkától Baranya megyében a Szabad Nép kampány ideje alatt jó népnevelő- munkával közei 20.000-re emelték Pártunk központi lapjának, a Szabad Népnek előfizetői táborát. Az eredmények azonban elbiznkodot. takká tettek bennünket. Nem kísértük fi­gyelemmel az előfizetők számának fej. lődésái. Ahelyett, hógv fokozatosan növeltük volna a kampány alatt elér! eredményeket, sorsára hagytuk, nem törődtünk vele tovább. Ez ázt eredményezte, hogy' akcióba lépett az ellenség, eflhitet'e agi'.áció­Horváth Mátyás délszláv dolgozó paraszt felelőssége (Mohácsi járási liuló- sí tónktól) Nyugtalanul fekszik betegen-az ágyban Hor­váth Mátyás kiicnchol- dae délszláv, dolgozó paraszt. Feküdni most!1 Az árpaaratá«> Papjai­ban? Nem! Azt nem le­het! Még kara rpggel van, de melegen süt, ba a nap az .ablakon, „Mi lehet a mezőn? Aratják-e már az őszi- árpát? Mi van azzal a FI hold rétiszónávat, amit az apaállatok re­gére koll begyűjteni? Harminc embert kértem tegnap, Ijpjjy jöjjenek tnar a szénát öeszcgyüj­A gondolatok egy- niást kergetik az agyá­ban. „Lányosok község dolgozó parasztsága na­gyon sokat vár tőlem, nem azért választottak njeg helyettes tanács­elnöknek, hogy most, itt. feküdjék az ágyban, ha- 00,11 «ért, hogy 'amint * kdetie hold földeméi rendesen szoktam kezel­ni, úgy vigyázzam most az egész község határát. Megpróbál felkelni. Sikerül. Felöltözik, el­indul a mezőre, hogy saját szemével lássa, mit csinálnak a.z embe­rek. Miközben állandó­an törölgeti verejtékező homlokát: ez jár a fe­jében: „Személyesen fe­lelős vagyok a béke­aratás győzelméért. Mit kell tennem, hogy győ­zelmes legyen a béke­aratás?“ Ha egy' óv múlva számonkérik, hogy mit 'tettél a dol­gozó népért, a hazáért, jé eredményekről sze­retne beszámolni. Min­den erejét, tudását igyekszik összeszedni, hogy minél több segít­séget adhasson a nép­nek,.a hazának. — Nagy megtisztelte­tés számotnrff az. hogy én, mint délszláv dolgo­zó paraszt, akit azelőtt még észre sem vettek; ma Lányosókon helyet­tes tanácselnök lehetek: Ez a megtiszteltetés ko­moly kötelezettséget ró vállaimra. Eg*sz nap kint dolgo­zott, gyűjtötte a szénát, a többi dolgozókkal együtt. Estefelé még a saját magukét is össze, gyűjtötték. Felesége fél­tégetve nézte gyöngyö­ző ' homlokát: „Beteg embernek pihennie kel­lene.“ De ismerte fér­jét, nem szólt, tudta, hogy úgy is hiába, a férje a munkát nem hagyja ott. Este nyolc órakor értek haza. — Adjál nekem va­csorát, — szól a fele­ségének — elmegyek VB ülésre. ~~ Hiszen beteg vagy, egész nap dolgoztál, le kell feküdnöd. erösködik az asszony. Ott kell lennem ma este — mondja ha­tározott hangon. — a bókon ratás problémái- beszéljük meg. örökké bántana, ha nem lehet­nék ott. ki tudja mi­lyen újabb problémák vetődnek még fel. Meg kell értened. — ma­gyarázza feleségének hogy személyesen felelős vagyok azért, hogy Lányosókon szem­veszteség ‘nélkül vi­gyük győzelemre a bé­kearatást. Mire megteszi a két kilométer utat á tanács­ig. fáradtan ül be egyik székire. — Matyi bátyám ma­ga beteg, pihennie kel­lene — mondják neki többen. — Nekem ma este itt a helyem, sürget bei, minket az aratás, végig- ■ jártam ma a határt, nemcsak a kilenc hold földemért, áz' égesz község határáért én is és valamennyien — mu­tat a többi tagra - felelősek vagyunk. Az ősziárpa aratása olyat! 65—70 százalékban már' kosz. de láttáip olyan táblákat, amit ho,u,ip feltétlenül aratni kell Menj ki holnap «zeHe ­lyesen, — mutat ti-ta­nácselnökre — ha eset leg nem aratják, azon­nal intézkedni kp!l; hogy szemveszteség nél kft' learassák. Közben nem győzi törölhetni verejtékező homlokát. Napsütötte, barna arcán és őszülő hajfürtjein csorog a ve­rejték­— Meg kell sürgetni a növényápolási mun­kákat is. Néhány nap múlva indulni kell a döntő csatára. A dom­bokon aratni kell a bú­zát, erre az időre be keli fejezni a növény- ápolást. Horváth Mátyás ’ki­lenc hold földje min­dig jól gondozott és bő- ventermő volt, most azért harcol, hogy az egész határ ilyen le­gyen. Kislányát, feleségét aludni küldi és ü maga terveket készít. ‘ „Mennyi kenyérgabo­na vár aratásra? Meny­nyi a munkaerő a fa­luban? Megnézzük ki­nek van búzája a dom­bon. é« kinek n völgy ben. Hh ezek egymás­nak ^melegítenek min­den szem ‘gabonát viasz- érésben learathatunk. Ezt holnap megvitatjuk. — Saját erejét mérege­ti. — Úgy érzem, pár nap múlva egész jól leszek. Viaszérésben le arathatom a 2000 négy­szögöl búzámat. Ha ez‘ nőm csinálom, hiába beszélek a többi dolgo­zó parasztnak a gyors aratásról.“ Sokáig forgolódik az ágyban, nem tud el­aludni. Még félálomban is az jár a fejében: „Felelős vagyok az egész község határáért, hogy viaszérésben arat­hassunk. Felelős va­gyok azért is, hogy a cséplőgéptől azonnal hevigyük a feleslegün­ket a raktárba. Miért is vagyak még felelős?...“ Ilyenkor eszébe jut­nak az ellenség támadá­sai. Tüzőrségei fel keli állítani és ehhez hason­ló újabb és újabb tenni­valók jutnak az eszébe, mig boldog mosollyal arra gondol: „Milyen széf» és ió dolog, hogy mi délszláv dolgozók is résztvevőnk, a községe az ,állam irányításában. Felelősek vagyunk a hazánkért,, a békéért.. I Ary Róza ját, hogy „jön a sffk munka, nem érünk rá olvasni“ és lemorzsolódás kezdődött meg. Az ellenséges agitáció- nak a leverésére és az elmaradt elő­fizetők visszaszervezésére sürgősen harcba kell indítani népnevelőinket. Fel keli világosítani a lemondott elő­fizetőket, helytelen cselekedetükről, rá kell világítani ismét és ismét a sajtó olvasásának fontosságára. Nem szabad lemondani nekünk az állandó sajlóagitáeióról, mert ha lemondunk, annyit Jelent, bogy lemondunk a tömegek felvilágosí­tásának, nevelésének egyik legfon­tosabb módjáról. A pártsajtó terjesztése elválaszthatat­lan a pár'munká'ól. Éppen ezért fek­tessenek nagyobb súlyt járási pártbi­zottságaink, alapszervczcleink a sajtó, hálózat kiépítésére, a Szabad Nép ba­ráti körök és a Icvelezőliálózal. vala­mint a lemondó-1': és új előfizetők szer­vezésére. Ne elégedjenek meg járási pártbizottságaink azzal, hogy kihív­ják egvmást versenyre a sajtómunka megjavítására, hanem valósítsák is meg vállalásaiba?. A’ sajtómunka megjavítására, a járá­sok a kővetkezőt vállábák: Pécsvára- di járás versenyre hívta ki a mohácsi járást és 190 elmarad! előfizető he­lyett vállalta 250 beszervezését. Siklósi járás versenyben van a szigetvári, mohácsi és sellyei járással. Vállalta, hogy a 450 elmaradt előfizető heTve't 600-at szervez be. Szigetvár vállalta 260 helyett 300-at. Ezek a járások ezenkívül vállalták a sajtóhálózai ki­építését. A Dunaszekcsői KIOSZ dolgozói a békearatás győzelméért A dunaszekcsői KIOSZ dolgozói harmincöt-negyvenen szerdán egy napi aratásra mennek ed a dunaszekcsői ál­lami gazdaságba. Keresetüké: a koreai gyermekek megsegítésére ajánlották fel. Az állami gazdaság gépkocsival jön értük és vissza is szállítja őkel.

Next

/
Thumbnails
Contents