Dunántúli Napló, 1951. június (8. évfolyam, 125-150. szám)
1951-06-17 / 139. szám
6 NAPLÓ 1951 JUNTOS. U Vidáman, boldogan élnek Bogádmindszenten a Leőwey Klára leánygimnázium tanulói IFJÚSÁGI SZÖVETSÉGÜNK EGYÉVES ÉVFORDULÓJÁRA — Itt legalább ezer lány zsibong ezt gondolja a látogató, ha belép a bogádmmdszentá állami gazdaság ebédlőjébe. Aztán, ha megszokta a szeme a lányok ide-oda cikkázását, megbarátkozott füle a hangzavarral, rájön: nincsenek többen a szobában, mintegy ötvenen, de azok miközben kanalazzák a levest, egyszerre, mesélik élményeiket, dicsekednek telje, sí fmény ükkel, beszélnek szálláshelyükről, egyszóval mindemről, amiről csak városról falura került diák. lányok beszélhetnek. A gulyásleves csodálatosképpen a beszélgetés ellenére is roppant gyorsan fogy a tányérokról. Még szerencse, hogy ott gőzölögnek az asztalon az inycsiklandozóan illatozó, papriká. tól-zsírtól pirosló, hússal' dúsan meg. rakott gulyással teli tálak. Van „után- , pótlás" bőven. Hirtelen még hangosabban csattan fel a lányok hangja: behozták a második fogást. Hatalmas tálakon zsírospogácsa kerül az asztalra, . mellette tenyérnyi szeletekből gyű. mai csíz-torony emelkedik. „Jobbízű a falat, ha mindnyájan esznek...“ — írta Arany János, s itt látszik meg igazán, mennyire igaza volt a költőnek: nincs itt étvágytalan, fiimy.ás'kodó, csak egyetlen egy kislány nem eszi meg az ebédet a 147-böl, az is azért, mert a reggelitől (tejeskávé, sültszalorína. sajt) elrontotta a gyomrát. Réh Katalin hangosan nevet és úgy meséli: — Képzeljétek, a szállásadóm, Bra. vc.cz néni, tegnap este megkérdezte, hogy vacsoráztam-e, nem vagyok-c még éhes... Alig tudtam lebeszélni, hogy ne hozzon vacsorát. A lányokkal együtt dolgozó Bizse Jánosáé tanárnő se panaszkodik a szállására: —■■ Melegvízzel, vacsorával!, dunnák. kai. . párnákkal puhára vetett ágy gyal várnak bennünket a dolgozó pa íjásztok. Olyan kedvesek, hogy szinte nem is tudnak bennünket hova tenni. A jó fogadtatás, — Mi most íejeztük be a normát — rohan be kipirulva Kriszt Éva, kollégiumi DISZ-titkár. — délután már a 200 százalékért gyomlálunk. Meglátjátok, első lesz a „Munkával a V1T- érV‘-brigád! Az 1/a első csoportja se hagyja magát: — Mi' eddig már 80 sort kapáltunk meg tizen, mi is túlteljesítjük majd a normát — mondja Horváth Erzsébet, brigádtag. -— Mi nem szaladgálunk ám percenként vízért, nem süt- tétjük magunkat a nappal — és itt sokatjelentöen a mellette álló kislányra néz, — hanem dolgozunk. Már élmunkásaink is vannak: Pintér Marika és Sárkövi Vera. Lát_ nátok csak, hogy dolgozik a Sárkövi. Pedig soha nem volt kapa eddig a kezében, hiszen komlói bányászlány! Horváth Erzsébet kis szünetet tart — a hatás kedvéért, majd bejelenti: — Elhatároztuk, hogy addig maradunk, amíg a munka tart! Ekkor derül ki, hogy a legtöbb brigád már így határozott. Tálán csak tizen mennek összesen haza a hétvégén, a többiek ráhúznak még egy hetet; sőt már vagy 25 lány tárgyal hosszabb szerződésről. Megszerették a munkát, a fehér aranyat: a gyapotot, az állami gazda, ság dolgozóit és a falusiakat, akik szeretettel, kedvesen veszik őket kö. rül. Megszerették a kollektív életet, a versenyt., megszerették a harcot, me. lyet a jó termésért vívnak. — Von röplabdapálya és asztaliteniszt is játszhattok — jelenti be Bi- zséné, — vasárnap pedig kijön a siklósi kultúrcsoport is! A bejelentésnek hatalmas sikere van. A lányok ú j izgalommal tárgyalnak a vasárnapi látogatásról. Még erről beszélnek a gépkocsin is, amely a munkahelyre viszi őket visz- sza. Este pedig, mikor előkerülnek a ceruzák, tollak, levelezőlapok, a legtöbb lány odaírja befejezésül: — „Addig maradunk, amíg munka van, hiszen jobb dolgunk van itt, mint otthoni“ Néphadseregünk katonái, tisztiiskolásaink első sorokban harcoltak a faJ- vainkat, kenyerünket fenyegető veszedelem: az árvíz ellen. Errőí a győztes küzdelemről írta ezt a verset az ár ellen harcoló bajtórsak egyike. Mint feltört (Hó kcttényilt a gát, zúgva, robogva törte át magát a megvadult folyam. irta: KÖVESDI JÁNOS Lapátunkra a vizes föld ragad, marókkal ássuk, hordjuk a sarat, mellünkig ér az ár. Habostaréjú bullám felrepül), ég felé szökkent, aztán elmerült, mint visszavert roham. Küzdelmünk, csatánk hősi, ragyogó! Egymás ellen küzd ember és folyó, mint íjj feszül a váll. Remeg a búza, félőn ring a szár. elsodor, megöl.. . Jaj, bekap az ár! ... s már ftvínn is tova. Fntkos a vad is, majdnem megszakad, zárva az út, az erdő víz alatt: rejtőzni nincs hova. „Bajtárs, a puszta kéz gyenge talán, meg nem áll a víz marék sár falán .— és már tovább rohan.“ „A sok marékből fai épül. erős, Egy ember semmi, sokból lesz a hős: legyűrjük hát s'okan!“ a jól tartás meg is látszik a fiatalok munkáján. ■jt . 1 Mér brigádokba osztva dolgozik a Leőwey Klára gimnázium hallgatóságé, és a brigádok keményen versengenek egymással. Gyorsan a vízhez, a rézangyatát! Dagad a folyó és nem tart a gát, elsöpri kenyerünk. Hideg a víz? Ejh, oda se nekt- Csizmánk már sárral, vízzel van teli? Számíthat ez nekünk? Epiil a sár-fal. Lépést se hátra! Dolgozó népünk tekint a gátra, s ez új erőt adó ... Egetverően harsog a hnrrá! A győzrlem lesz szivünkben úrrá; „Nézd, hátrál a folyó!“ Egy esztendeje alakult meg a magyar dolgozó- és tanulófiatalok Párthoz tartozó egységes ifjúsági szövet, sége. Ez alatt az egy év alatt. Szövetségünk hatalmasan megerősödött Ha visszatekintünk az eltelt egy évre, azt keli, hogy mondjuk, hogy a megsokszorozódott feladatok megoldására egyre inkább öntudatos és harcos fiatalok nevelődtek. S ok olyan feladatot oldott meg ifjúságunk, amellyel nagyban élösegítette a szocializmus építését. Ezekét a feladatokat csak úgv tudtuk sikeresen elvégezni, hogy az elmúlt ősz folyamán újjáválasztottuk DISZ szervezeteink vezetőségét, szervezeteink élére a legjobb fiatalokat, a termelésben és a tanulásban élemjá. ró ifjakat állítottuk. Akkor, amikor Pártunk felhívással fordult a fiatalok felé a tanácsválasz, tás idején, a békékölcsönjegyz,esnél, a Dunai Vasmű építésére, a kongresz- szusi munkaversenynél és a fémgyűjtésnél, fiataljaink ezrei végeztek népnevelő és agitációs munkát, de kivették részüket a termelésből is. A nagy many oki bányászt iát alóli teljesítménye a kongresszusi munka- verseny idején 207 százalék volt, 1st ván-aknám a DlSZ-brigád átlagosan 130 százalékot teljesített, Barialovics Kadaíin, a Mohácsi Se'.yemgyárban 160—180 százalék között teljesített és sztahánovisDa-jelölt is lett, Gyunics Anna a kongresszusi munkaverseny előtt 100 százalékon alul teljesített, majd le ke* munkája révén rövid idő alatt 128 százalékot ért el és a Kongresszusi Héten 180 százalékot teljesített. H asonló eredmények születtek a mezőgazdaságban is. A szilágyi állami gazdaság DtSZ-brigádja 140~~160 százalékot, teljesített, azért, mert jól megszervezte a munkát a brigádvezető. és mert téjesítménybérben dolgoztak. Szép eredményt ért ^ a liippói DISZ-titkár, aki a mezőgazdasága munkában 360 százalékot teljesített. Ezekre a fiatalokra épül a mi Sző. vétségünk egysége, ezek a fiatalok teszik erőssé és megbonthatatlanná szervezeteinket és ma már ezeket a fiatalokat követi szervezeteink minden egyes tagja. Eredményeink tehát úgy megyénk területén. m;nt országos viszonylatban szépek. De nem elégedhetünk meg ezekkel áz eredményekké!'. Pártunk Kongresszusán hozott Két nappal ezelőtt éoforduhíja volt annak, hogy 1849. június 15-én a pécii csata lezajlott. F. nap krónikájából kiemelünk egy mozzanatot, melyek levéltári bejegyzése a . következőképpen hangzik: „Burghard György pécsi polgár, hét árváinak atyja és Mágócs János hosszúhetényi szolga csatározás közben elfogatott, a város kőhídja mellé vitetett és rögtön agunnlöoe.- tett“. (Arch. Mat. Def. 1849. Nr. 108.)-4 rebbenő melegben a leven» remegett d- érésbe fiajló búzatáblák fölött. A Mecsek óriási eöld köpenye szélén, sárgás falkoszorúba öleltcn, várt a város arra, hogy mi történik c napon. Délfelé a dombokon túl még mindig lomhán szállt a turonyi tüzel: szürke füstje, a császári sereg Iá- togatása nyomán. .4 megyeri malomnál egy kisebb nemzetőrcsoport foglalt, elővédállást, a várható ellenség erejének kikémlelésére. A csoport tagjai pécsiek, hosszúketényi ostorosok és mágocsi nemzetőrök sorából kerültek ide, önkéntes jelentkezéssel. Fel- adatuk volt megtudni, hogy a várost védő Perczel Antal nemzetőrparancsnoknak a városban visszamaradt katonai erejével lesz-e módja a várost megvédeni. Magasan futott már a nap a toronyi dombok fölött, amikor a távoli tüzek füstje elé sárgásszürke por nyomult, mely a napfényben kén színével ragyogott. Jönnek — mondták a megyeri malomnál és a siklósi út felé mulattak. A városból elhalkultan, mintha csak csengő lenne, kihállafszptt egy félrevert harang kiáltása. Rá felelt egy másik, komoran, mélyen, mintha fÖM alól dobogott volna Jet a Mecsek. l.A megyeri .malom elszánt vállalkozóinak pa- rfthcsnökg elégedetlenül nézeti vissza a városra, mely a távolban apró tetőivel, mint szamócatelcp, piroslott a nyári napban. TJgy látszik, nem bíznak bennünk szólt szemrehányóap. ■— Majd- akkor harangozzanak, amikor mi már nem leszünk itt. _ — Rosszabb lesz ,ez Gyuri bácsi, mint a jégeső— tette hozzá Mágocs János hosszúhetényi legény, akinek katonáskodása előtti rándorköny vébe alig olvasható szavakkal írták be: foglalkozási minősége' — szolga. Burg hard György az idegenből jött pécsi polgár cs Mágocs János hosszúhetenyi szolga egymás rneljc kerültek e napon a maguk akaratából. Burghard György a városban maradt hét gyermekére gondolt, míg a hosszúhetényi arra, hogy két hét múlna aratnak, harsak olt, azok le nem gázoljál: a termest. A porfelleg közben lassan közeledett. Néha a meginduló szól felfelé törve szürke tornyot rakott fölé'. Sclytímfénnycl ■ hullámoztak az érett táblát;, amelyekben egy nemzetőri vonal földre lapulva várt. A dombtetőn megcsillant a sok fénypont, amiről még nem lehetett megállapítani, hogy mily Tanuljunk halódó hagyományainkból A pécsi csata évfordulója tartozéka a felvonuló császári seregnek. Burgharri György harmadmagával a régi malom felső őrlő párkányára húzódott, núg a többit lent hagyta a malomtercmben. Minden ablakra jutott vagy három nemzetőr. Béniről messze lehetett ellátni. Siklós felé az emelkedő útra, amelyen felvonulási alakzatban, tömött oszlopban közeledett az ellenfél. A város felé pedig a nemzetőrök vonalára, mely főként, a régi kőhíd melletti Vashámor mellett erősítette meg jobbszárnyát. A Vashámor könnyű földszínű füstöt lehelt. Még az ellenség szája előtt is dolgozott a vasverő üzem: kapát, kaszát kalapálva a nemzetőröknek. Az. ellenfél sorából egyszerre csak kivált és előre ügetett két lovas. Amikor nem messze a malomtól megálltak, hosszasan nézték a várost. Mintha a zsálcmánylehetőséget mérlegeltek volna. Annyit megsejtettek, hogy odabent tudnak róluk, mert kihallott a város különös, harangszóval hevert neszezcse. Amikor az egyik kezét szeme elé emelte, teljes felsőtestben célpontot tartva, a malom tetején eldördült egy fegyver. Puhán, mint melegben a viasz, a lovas a földig hajlott. Lova kiugrott alóla, s gazdátlanul futott a város felé. A mások lovas sarkantyúra kapva vágtatott visszafele. Körötte apró porcsomókat csaptak fel az utána küldött golyók. A földre bukott lovas ruháján látszott, hogy az granicsárokat kisérő lovasságból való. Burghard csendesen odaszőtt a másiknak: — Ez sem kiváncsi többéi a hét gyerekemre. Az ellenfél az út kél szélére gyorsan félreállt és a sorol; között éles csörömpöléssel előre vágtatott a császári tüzérség. Kihívóan, nyílt célpontként lemozdonyozott az út közepén. Az egyik lő- veg a malomnak nézett a többi legyezöszerücn a búzatáblák felé. Sikollva lobbant fel a tűz a nyári fényben. A malom földszintjén hangtalanul széthullottak az ablakok védői, míg köröskörül messze megborzongva remegtek q táblák. A kartácstűz zuhogott minden irányban $ a malom fala szárazon kopogott az ólomesöben. Burghard a tető alól irányított minden lövést. Bárom granicsár már az út porában fekvő lovas mellé került, amikor a kartácsoló üteg még közelebb nyomult. A malom lett a főcél-pont. Tető- cserepet pattogva hullottak szét s a fenttartőz- kodás lehetetlenné vált,, Burghard és két társa leereszkedett a malom- terembe, nhöl a szétveri ablakok körül vetett kéveként feküdtek a nemzetőrök. Itt nem volt sok tennivalója Burghardnak harmadmagával az áradat ellen. A búzatáblák között is már ktiszolt vissza a gyengébb fegyverzetű nemzelőrvonal a Nagyárok felé. Burghard a Vashámort' akarta elérni,' hogy ott egyesülve a többivel tovább harcoljon. Visszaszólt társainak, hogy a malomárkon át jöjjenek utána, de látta, hogy már csak a hosszúhetényi legény követi. Fűzfák során visszajutottak a nemzetőrökig, akik a túlerővel szemben a víz mentén foglallak állást. A granicsárok ismét megindultak. Szöcskeként zizzent az ólom a levegőben s a táblák madarai riadtan röppentek fészkük mellől. A kartács tovább zuhogott s most már a Vashámor kopogott az esőjében. Az olvasztó tüze vörösen lobbant a beléje röppenő golyótól s az ólom kékesen lángoltat üstök alatt. Burghard egy acélmerítővei alánynlt a kékesen izzó salaknak s a Vashámor ablakán villanva ívelt a fény a vetés felé. A tűz futva harapta a szárakat s a nyakig gázoló császáriak, mint riadt sáskahad, menekültek az útra. — Kossuth nevében — tette hozzá Burghard. de aztán megfehéredett. Míg a mentőért nyúlt, letett fegyverét mögötte egy benyomult granicsár késbe vette, kettő pedig szuronyosan közeledett felé. Mögöttük Mágocs János, a hosszúhetényi szolga a falnak dőlve hevert. Barotta őrnagy, a parancsnok elé vezették mindkettőjüket, aki elcsodálkozott, amikor Burghard nevét hallotta. — ön német? — Kérdezte. — Nemzetőr vagyok — felette. — De az ön neve nemei — mordult rá Barotta. — Nem a nevemmel harcoltam, hanem a. fegyveremmel — válaszolta Burghard nyugodtan. — Helyes — dörgött az őrnagy. —- A fegyverét meghagyjuk, csak a nevét töröljük ki az élők sorából. Burghard felemelte a fejét és határozottan válaszolt: — A szabadságért ez nem sok. Helyettem s mögötf^m ezren állanak a sorba. De nem nyer vele az őrnagy új,, akinek olasz nevét császári zsoldon vették meg. Az őrnagy vörös lett. Dühösen a térkép fölé hajolt s kísérő tisztjének intve rábökött: — Ott a kőhíd, vigyétek! így került egymás mellé a messzi tájról jött Burghard György cs Mágocs János hetényi parasztlegény. Kezüket egybekötötték, pedig anélkül is egj/ek voltak ők. Még hallotta a város riadószavát, még látta a tüzérség gránátjainak füstjét a pécsi tetők fölött és hét árvájára gondolt, amikor tizenkét fegyveres granicsár töltött fegyverrel eléje állt. * A mostani pécsi köztemető XXIV. parcellájában nyugszik Burghard György, aki egykor a Vashámor izzó tüzeböl merített s nevét, öntötte acélba. Vörös Márton határozatok, a felemelt ötéves tere még nagyobb eredményeket, fokozott áldozatkészséget kíván meg fiatalja' i raktól. A nagyobb eredmények eléréséhez nagy segítségeit nyújtanak a most megváiasztoít középszervek, melyek Pártunk útmutatása szerint, a leninisztálini Komszomol munkája szerint végzik munkájukat. Most, amikor elérkezett mezőgáz* daságunknak egyik döntő kérdése, a növényápolás, az aratás és a csépié* beindítása, különösem szép feladat há. ru-i fiataljainkra. Rákosi elvtárs hívó szavára megyénk területén a fiatalok nagy lelkesedéssel jelentkeztek a növényápolási munkára, a tanuló- fiatalok nagy többsége vállalt mezőgazdasági munkát, de jelentkeztek üze. mi fiatal jaink is munkaidő utáni, vasárnapon,kénti munkára. A Gépipari Technikumból 171 fia. tál ment az állami gazdaság segítségére. A bőrgyári DISZ-szervezet 30 tagja munkaidő után a pécsi állami gazdaságban 160 százalékot teljesítőit. A Párt, Rákosi elvtárs lehívására útmutatása nyomán indulnak harcba szervezetű,tilt tagjai megyénk területén is és mozgósítanak minden fiatalt a termelés fokozásáért, a nő. vényápolás sikeres elvégzéséért, az aratás, csépi és gyors beindításáért. De megsokszorozza még erőnket a DISZ alakuló kongresszusának cgyéVes év. fordulójával egy napon lezajló megyei DISZ-értekezlet, ahol megyénk legjobb fiataljai ülnek össze azért, hogy megvitassák az elmúlt év munkáját és a felmerülő hiányosságokat. Ezen az értekezleten határozatba foglaljuk ifjúságunk feladatait, . megválasztjuk a megyei választmányt. A béke megvédése, a. szocializmus felépítése nagy feladatokat állít a magyar dolgozó- és tanulóifjúság elé, de ezeket a feladatokat meg lehet é^ meg is kell oldani, végre kelti hajtaná úgy, hogy a szervezeten kívülálló fiatalokat is csatasorba állítjuk, hogy erősítjük a békéért folyó harc ifjúi seregét, hogy még fokozottabban támaszkodunk a pártszervezetek irányítására. "trégezzük jól munkánkat a III. * Világifjúsági Találkozó sikeréért, szárnyaljuk túl eddig elért eredményeinket és kíméletlenül leplezzük le szabadságunk, függetlenségünk el fen iörö ellenségeinket, a kulákokat, jobboldali szociáldemokratákat. Kövessük a nagy Szovjetunió hős népét, legyen példaképünk a lenini-sztá. tini Komszomol munkája és lelkesítsen bennünket Pártunk útmutatása és belénk helyezett bizalma. Vadon János DISZ megyei titkár. Július 1-én gyermek konferencia lesz hazánkban A Demokratikus Nők Nrmzetkozi .Szövetsége ősszel nemzetközi gyer- mekkonfereneiát rendez. Ennek előkészítéseként mind a szabad országokban, mind a kapitalista országokban nemzetközi gyermekkonferenciát rendeznek a demokratikus nők nemzetközi szövetségének tagszervezetei. Az MNDSZ július 1-én, vasárnap rendezi, meg az országos gyermekkonfergneiát. A július 1-én rendezendő gyermek- konferencián a beszámolókban feltárják majd a kapitalista országok gyermekeinek sivár, nyomorúságos helyzetét, ugyanakkor a mindennél ékesebben szóló tények és adatok hosszú sorával fogják szemléltetni a a Szovjetunióban és a népi demokráciákban élő gyermekek nagyszerű, boldog, örömteli éleiéi. A magyar gvermekkonferencia három főkérdéssel foglalkozik majd: A gyermekek cgészscgügyi-szociálpoliü- kai. közoktatásügyi és kultúrális hely. zetével. „Hadaprúcl-nica“ A hadapródiskola a népclnyotnó, gyilkos Horlhy-rcndszer egyik fellegvára volf. Itt nevelték gyilkolásra a szabadság könyörtelen elllprn- sára, a paraszt és a munkás pofozására a Jakkcsizmás, bányászokra lövető tiszturakat, az egyenruhába öltözött tümeggyilkosokat. Az urt rend képviselői és leghiibb védelmezői lettek az innen kikerült „had- apródok“, akikről csak’ gyűlölettel és megvetéssel beszéltek dolgozóink, az egyszerű emberek milliói, a liszl- urak zsarnoki kénye alatt nyögő ,(bakák“ tízezrei. Az urak világával együtt eltűnt a „hadapródiskola“ is, gyűlölt hadaprőrijuival együtt. De nem tűnt el az utcatábla, mely még ma is hirdeti messze olvashatóan Pécs egyik utcájának minden házán: „Hadaprőd-utca“. Ideje lenne, hogy a városi tanács nz időszerűtlen utcanevet i* a keresztszülők után hajítsa! 't:
