Dunántúli Napló, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)
1951-05-27 / 121. szám
NfiPLO Délszláv nyelven tanulnak majd a káíolyi gyermekek — hiába mesterkednek ellene a kulákok A békéért és a szocializmus építéséért Rákosi elvtárs új köícíe mt MÁJUS 27 A mi falunkat, Káíoéyt boldog dolgozók lakják. Együtt él, együtt dolgozik testvéri egyetértésben délszláv, német anyanyelvű és magyar dolgozó paraszt. A falu Lakésságónak fele már a hármas típusú termelőcsoport tagja, a másik fele is majd megalakítja a csoportot, ha megismeri eredményeinket. Szabadon, boldogan élünk mi, délszláv dolgozó parasztok is. So. ha ilyen szabadságban, jólétben nem volt részünk azelőtt, a Horthy-világ- ban. Még saját anyanyelvűnkön sem beszélhettünk, tanulhattunk. Én 10— 12 éves koromban már egy egész sereg verset tudtam — érteni azonban nem értettem meg azokat. A falu 42 délszláv gyerekére már egészen más sors vár. A mi gyerekeink számúra most nyílik majd meg a délszláv »Iskola, ahol anyanyelvükön ismerked. hetnek meg a világgal és ahol szép délszláv nyelvünkön tanítják meg ökoi a mi drága magyar hazánk szerete- tére. Persze vannak azért nálunk olyanok is, akik irigylik a dolgozó nép boldogságát, akik -szeretnék, ha még min. délszlávok éppúgy, mint magyarok és németek. Most is Hoffmann Kristóf- né dolgozik neki, de a kulák még a táreada-ombiztosítótól se jelentette be: „ha megbetegszik a cseléd, hát dögöljön meg“ — tartja a kuIák. Persze nem sikerült behozni a kulá- kokat a csoportba. Felszólaltam és elmondtam róluk — amit csak tudtam, keresztülhúztam a számításukat. Nem hagytuk, hogy a kulák a csoporton belül ingyen cselédeket szerezzen, mert már előre rebesgették Iván- kovics meg Szabó a dolgozó parasztok felé: . — Ha végeztetele a ti pár holdatok, kai, átjöttök a mi földjeinkie és segítetek nekünkl Nem is tetszett ezután már a csoport a kulákoknak, de Horváth Már- konak. meg barátjának Polics Balázs, nak sem. Addig .agitáltak a csoport ejlen, míg sikerült azt szétzülleszteni. A kulákoknak természetesen a délszláv iskola sem tetszik. Ök azok, akik mindig arról fecsegnek, hogy az a korlátozás, ami rájuk vonatkozik, az összes délszlávot sérti, ök azok, akik ha magukról beszélnek, így mondják: „Mi délszlávok" — de azt gondolják: „Mi kulákok\ kulákok meg barátaik terjesztik a rémhíreket: „Ha beíratjátok gy.eTekeitek'ct a délszláv iskolába, úgy jártok, mint a voüksbundisták“ ugyanakkor arról beszélnek, hogy nálunk nemzetiségi különbségek vannak. Pedig nálunk nincsenek nemzetiségi különbségek, Én magam, a tanács elnöke délszláv anyanyelvű vagyok, itt dolgozik a tszcs-bcn Kaszapovics elvtárs, a megyei tanács tagja, országgyűlési képviselő, kongresszusi küldött, aki ugyancsak délszláv, de minden más becsületes dolgozó teljes egyenjogúságban él velünk együtt. dig ök lehetnének a falu megsüvegelt gazdái. Ivánkovics Milán és Szabó Márko kuiákok áskálódnak elsősorban a falu jóléte, a dolgozó nép ellen. Vágyódva gondolnak a fasiszta Tito Jugoszláviájában élő rokonaik jó sorsára, szívesen beszélnek egymás között arról az országról, ahol még mindig — sót inkább, mint valaha — a kulákok a?, urak és végsőkig kizsákmányolják a nékik kiszolgáltatott dolgozó parasztokat. Vannak még nálunk olyanok is, akik minden áron a kulákok szekerét igyekeznek tolni. Horváth Márko, aki nyolc éven keresztül a Horthy-kor- szak megbízható bírója volt az egyes típusú csoport alakulásánál be akarta csempészni a kulákokat is a tszcs.be, — Ezek is a má kutyánk kőikéi — mondta a kulákoUcról — ezek is éppen úgy dolgoznak, mint mi, ezeket is be kell venni közénk a csoportba! Pedig dehogy tartoznak közénk a kulákökI Dehogy dolgoztak ezek valaha is! Ivánkovics helyett állandóan három négy cseléd dolgozott, akik ha a 28 hold földdel végeztek, találtak még elég munkát a kulák szódagyárá- ban, kocsmájában. Szabó Márko 46 holdját se maga művelte. Különbségek és ellentétek csak a dolgozók és a herék, a becsületes emberek és a kulákok között vannak. Hiába akarnak a kulákok nemzetiségi ellentétet szítani, ez nem sikerül nekik. Tudjuk már .igen sokan — és elmondjuk azoknak is, akik még nem tudnák —t hogy Ivánkovics és társai azért kiabálnak, mert a házuk ég, mert látják, hogy as « napjuk már végleg leáhlosott. A kulákok befolyására ellenzi a délszláv iskola megalakítását a tanító, Tompics János is. Kijelentette, hogy ö bizony nem járatja a gyermekeit az új iskolába! Azt se nézi jó szemmel, hogy más szeretné a délszláv iskolát. Mikor Kaszapovics elvtárs ismertette a délszláv anyanyelvű iskolának tervét, az előadásról hiányoztak azoknak a gyermekeknek szülei, akik Tompics János tagozatában tanulnak. — Én kidoboltattam, hogy előadás lesz — mondta a tanító. Kaszapovics elwársnak, mikor az érdeklődött nála a részvétlenség okairól. Kidoboltatni valóban kidoboltatta Tompics János az előadás hírét, de el. mulasztotta a legfontosabbat: minden szülőnek egyénenként megmagyarázni, hogy milyen nagyjelentőségű az, hogy gyermekeink saját anyanyelvükön, délszláv nyelven tanulhatnak. Nem mondta el, hogy mennyivel könnyebb lesz a gyermekek számára a tanulás, hogy a délszláv iskola fellendíti majd a kulturális életet. Nem mondia el a legfontosabbat a szülőknek: anyanyelvén tanulni és beszélni minden magyar állampolgárnak joga van és ezt a jogot Alkotmányunk is pizto. sít ja. t ■ Pedig Tompics János látja, hogy mennyi támogatást kapunk mi délszlá. vök a Párttól, a Magyar Népköztársaságtól. Most koptunk iizenkilencezer iorinlot kultúrházbővítésre is. Az új kultúrház második otthona lesz majd a kultúrcsoport tagjainak, akik a lakisi kultúrverseny döntőjében az első tíz csoport közé küzdötték tel magukat. Tompics János is látta, hogy mi. /yen szeretettel logndták Pécsett a kultúrcsoport délszlávnyeivü népdalait, délszláv népi táncait, hogy még a Magyar Rádiótól is eljöttek, hogy lemezre vegyek azokat az énekeket, melyeket már apáink, nagyapáink is daloltak és bemutassák azo, kát az- egész ország dolgozóinak. Tompics János a kuiáksultogás hatására hanyagolta el az utóbbi időben az énekkart, melynek fejlesztéséért a7 ősszel, a télen olyan sokat tett. — Munkaidőben nem érnek rá a fiatalok —■ szokta mondani, mintegy védekezésül. De arra ráért Tompics János és egyszeribe talált ráérő dolgozókat, hogy a virágvasárnapi „Passió"-t betaníthassa, ha a próbák a késő éjszakába húzódtak is. A kultúrcsoport azonban új életre ébred. Társadalmi munkával, segítenek kultúr házunk at felépíteni, melyben egyformán otthonra talál a. délszláv, magyar és német anyanyelvű dolgozó. A jó munka láttára a német anyanyelvűek is jobban bekapcsolódnak a kultúrmunkába és valamennyi, en segítik majd meggyőzni a falu még ingadozó délszláv dolgozóit az iskola jelentőségéről, a termelőcsoport előnyösségéről és nem utolsó sorban segítenek majd bennünket az edlen ség, a tiíoisto kulákok elleni harcunkban. Elmondta: Gráies Antal tanácselnök A Szovjetunió Tudományos Akadémiája odaitéite a Dokucsájev-dijakat A Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnöksége odaítélte a Vaszi- lij Dokucsájev, nagy orosz természet, tudósról elnevezett dijat és érmet olyan szovjet tudósoknak, akik nagy sikereket értek el Dokucsájev terme szetátalakítási eszméjének további kidolgozásában. Az elnökség a legnagyobb kitüntetésre Vlagyimir Szukacsev akadémikus munkáit tartotta méltónak, Szu- kacsev aranyérmet kapott a botanika, talajkutatás és földrajz terén végzett nagyjelentőségű munkájáért. Szukacsev a Szovjetunió tajgás vidékein, Keiet-Szibéria tundráin és sztyeppéin tenyésző növényvilág fejlődésének biológiai alapjait kutatta, továbbá kidolgozta a botanikai erdőtípusok ősz tályozását. Vlagyimir Szukacsev akadémikus most annak a délkeleti tudományos expedíciónak a vezetője, mely a hatalmas vizierömü-építkezések körzeteiben működik. Rákosi elvtárs legújabb műve békéért vívott harcunk, építömunkánk 1949 májusától napjainkig terjedő szakaszát foglalja egységbe. Ezt a két esztendőt szocializmust építő munkánk hatalmas ütemét és a nemzetközi politika fordulatait tekintve a fejlődés egész korszakának vehetjük. A z elmúlt két év nagyhorderejű eseményeinek, fejlődésünknek irányítója és szervezője dolgozó népünk bölcs vezetője, Sztálin legjobb magyar tanítványa, Rákosi elvtárs. Bókéért vívott harcunknak, szocializmust építő tevékenységünknek nincs egyetlen olyan eseménye sem. amely nem Rákosi elvtárs kezdeményezéséből indult volna ki. amely Rákosi elvtárs előrelátásának, szerető gondoskodásának jegyét ne viselné magán. ,.Ha a Magyar Kommunista Párt ebben a nehéz történelmi helyzetben nagyban é-s egészben meg tudta oldani a rá háruló feladatokat, annak döntő tényezője, hogy a legfelelősebb munkát végző vezetői alkalmazni tudták a marxi-lenini tanításokat abban a formájában, ahogy a bölcs Sztálin e tanokat továbbfejlesztette, elmélyítette és külön a második világháború utáni viszonyokra kidolgozta" — írta Rákosi elvtárs a Társadalmi Szemle ötéves évfordulója alkalmából fejlődésünk első, felszabadulás utáni szakaszáról szólva. Ez a tétel fokozottan érvényes fejlődésünk legutóbbi kél évére. Jg két esztendő alatt Pártunk treje hatalmasan megnőtt, káderei megedződtek. Rákosi elvtárs ráirányította á figyelmet az elméleti színvonal emelésére, a nemzetközi kérdésekkel, a nemzetközi munkásmozgalommal való alaposabb foglalkozásra, megmutatta az utat Pálunk szervezeti hiányosságainak kiküszöböléséhez. Pártunk megerősítése terén döntő fontosságú volt Pártunk megtisztítása a belső ellenségtől: a Rajk-banda felszámolása. A Rajk-banda leleplezésével nagy szolgálatot tettünk testvérpártjainknak. A Rajk-ügy tanulságait és a legtöbb tanulságot: hogy fokozni kell az éberséget, levonta az egész nemzetközi munkásmozgalom. Pártunk erejének növekedése meg- -zilárdította a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, proletárdiktatúránk alapját. A Pártunk vezette dolgozó magyar nép harcos egysége megmutatkozott az 1949.es Népfront-választásokon. a tanácsválasztásckon, a Tcrvkölcsön ős % Békekölcsön jegyzékekor és a sok* millió aláírásban, mellyel népünk már másodízben fejezi ki álláspont, ját a béke. megvédése ügyében. Ö téves tervünkkel a szocializmust építjük hazánkban. A célt Rákosi elvtárs jelölte meg: hazánkat fejlett iparral rendelkező mezőgazdasági országból fejlett, a modern technika vívmányaival felszerelt mezőgazdasággal rendelkező ipari országgá kell változtatnunk. Az egész dolgozó nép hatalmas lelkesedéssel követi vezetőjét, Rákosi elvtársat. Az. ötéves terv első évének eredményei, az egyre szélesedő munkaverseny, a Szlahánov* és újítómozgalom fellendülése, fel- szabadulásunk évfordulója é-s május 1 tiszteletére szervezett munkaverseny és felemelt ötéves tervünk nagy sikerei azt mutatják, hogy dolgozó népünk munkához, való viszonya terén az elmúlt esztendőben döntő fordulat következett be, hogy nálunk a munka ma már becsület cs dicsőség dolga. S zocialista építömunkánk egyik legfontosabb feladatként jelölte meg Rákosi elvtárs: . „... minél előbb szűnjön meg a jelenlegi állapot, amikor egyik lábunkkal a: iparban már szocia-. lista talajon állunk, a másik lábunk a falún sokszázezer egyénileg művelt paraszti gazdaságon nyugszik." A magyar-szovjet barátság elmélyítése, még szorosabbra fűzése, a Szovjetunió tapasztalatainak fokozott átvétele, a testvér népi demokratikus országokkal való kapcsolat megszilárdítása, fontos jellemzője az elmúlt két esztendőnek. Á Szovjetunió segítsége volt az az alap, amelyből kiindulva kivezethetjük országunkat a szörnyű háborús pusztulásból, ez az az alap, amelyre támaszkodva építjük ma a szocializmust. Az elmúlt két év problémádnak elemzésével, a célkitűzések meghatározásúval arra tanít bennünket Rákosi elvtárs, hogyan kell a maixiz- rnus-leninizmast, hogyan kell Sztálin tanításait u mi viszonyainkra alkalmazni. Arra tanít bennünket, hogyan kell növelnünk Pártunk erejét, hogyan keil harcolni az osztálycllcnség ellen, hogyan kell megsemmisíteni az árulókat, az imperializmus ügynökeit. R ákosi elvtárs müve kemény helytállásra tanít, kitartásra és hűségre nevel bennünket a Szovjetunió és az emberiség nagy vezére, Sztálin iránt. Rákosi clvtárs tanít bennünket arra, hogyan szolgálhatjuk a legjobban a béke, a szocializmus ügyét, az egész haladó emberisig ügyét. Rákosi elvtárs vezelésével haladunk előre a szocializmus útján új sikerek, új győzelmek felé! „Éneit lő Pécs*4 a rádióban Városunk énekkarai ma délután az egész ország előtt szerepelnek a rádióban, a rádió „Éneklő Pécs“ rimű t»5 perces műsora keretében. Az Agostnn-térl általános iskola, a Bőrgyár, a pécsbányatélepi bányász énekkar, a pedagógiai főiskola, a Poreellángyár, az állami zeneiskola, a mecsckszabnlcsl „Jószerencsét“ énekkar szerepelnek. A műsort a Kossiiih-rádlö 14 óra 10 perckor kezdi közvetíteni, A Nyomdaipari Egyesülés figyelmébe Az üzemek, falvak dolgozói, ifjúságunk, úttörőink kemény munkál végeznek, bogy a fémgyiijlísi hét sikerrel végződjék. Sokszáz, sokezer kilogram ócskavasat gyűjtöttek már eddig Is a fémgyöjlő brigádok, hogy gépgyártásunkat segíthessék. Ugyanakkor azonban, mikor dolgozóink új gépekre való nyersanyag összegyűjtésével fáradoznak. akadunk üzemek, melyek meglévő gépparkjukul sem használják ki, sőt heverni hagynak ériékes gépeket. A volt Mecseki nyomda kapuja alalf ládákban, a földön, a falnak támasztva rozsdásodnak egy gyorssajtó alkatrészei A.gépet még februárban leszerelték, azóia rágja a kapu alatt a rozsdn, lepi a por a drága gépalkatrészeket, finom aeéliengelyeket, csapágyakul. A Mecseki nyomda megszűnt. Természetes,-hogy a gépre azon a helyen szükség már nincs. Azonban biztos az is, hogy más nyomdában, esetleg más városban örömmel fogadnák a jelenleg rozsdásodó gyorssiijtót. A Nyomdaipari Egyesülés gondoskodjék róla. liogy a gépet minél előbb a termelés szolgálatába állíthassuk és nézze meg azt is, hogy kil terhel a felelősség azért, hogy az iljen hosszú ideig ott rozsdásodom Az 1S49. évi szabadságharcos anyakönyben, melyet á városi Icvéliár őriz, lftl. sorszám alatt szerepe! egy halott. Egészen szokatlanul cs az utókor előtt rejtélyesen a halott adatai között sem a halálNíka, sem a temetkezési belv nem szerepel. Erre adunk magyarázatot a következőkben. *4 ntult »sósad elején egy kicsiny gazdátlan gyerek vetődött Pécsre. Felső.Olaszországban, Udinében születeti 1804. esztendőben. Szobrászattal foglalkozó szegény apja kettőt hagyományozott a kis örökösre: a szegénységet és az álmokat. Bresszán Jártas, az ttdinei származáséi olasz, követte apja művészi hajlandóságát és szintén szobrászattal foglalkozott. Amikor Pécsre vetődött a harmincas években, a városban már épülni kezdtek a jelentősebb barokk épületek s a fiatal kőfaragó megtalálta művészi hivatásának nyugalmát: a pécsi kövek között. Megtanult magyarul-, pécsi leány lett a felesége is. de akkor vált igazán pécsivé, amikor a negyvennyolcas márciusi szelek végig fújtak, a város utcáin. 1840. január végén, dermesztő harminc fokos hidegben Nugent tábornok tizenötezer főnyi császári. sereg élén lovagolt a városba. A pécsid: úgy fogadták, mint Napóleont Moszkva népe. Néptélen utcákkal, csukott ablakkal, bezárt szívvel és ösz- szcszorított ököllel. Brr.sszdn ekkor még csak any nyit tett, hogy áz egyik közkút nak általa faragott Flórián szobrát megfordította. így háltál tisztelte a sereg néma bevonulását. Egy dragonyos hadnagy a szobor nyakára e tiszteletlenségért egy cédulát akasztott, egyetlen szóval: „Hinaus!" Az események azonban érlelődnek. Mire elérkezett a nyár, a császári sereg helyi felelősei any- nyira leigazolt rabszolgákat láttak a város lakóiban, hogy a legkisebb magyar megmozdulást is korbáccsal verték le a nyill utcán, akár fényes nappal is. Jorkovics őrnagy, — ez a bumólszippanló keszeg népgyűlolő, egyben Pécs város parancsnoka, — andédclgctetten emlegette kedvenc mondásul, hogy 0 kiég azt is tudja, leány tolla van a Tanuljunk haladó hagyományainkból „Egy nép nem érez meg egy korbác§r:itésl!w Bresszán János képfaraecmesfer halála városon átrepülő madárnak, mert előtte nincs titok. Pedig rolt titok .1 város lakossága a környező szőlőkben, kis présházakban nyerte vissza u szavát. Estenként és éjszakánként, inig fehér- zsapettes lisztek kotillont és francianégyest tán. coliak az Elefárítos-házban, addig a szkókói, gyü- kési .szőlötisztásokon régi pécsi diófák' alatt égtek a pécsiek^ kis tábortüzei. Ezek körül magyarul, horvátul, németül, de Bresszán ajkán még olaszul is, új és új legendák születtek, amelyet egyedül csuk a Jorkovics-féle pénzelt martalócok nem tudtak megérteni. Június ll.cn déltájban a Piactéren (mai Széchenyi-! éren) csoportba gyülekezve beszéltek arról. hogy a császári zsoldosok magatartása már UirheteUch és hogy valamit kellene tenni c megalázó állapot megszüntetésére. A tanácsház ajtajában megjelent Bresszán János képfaragómester is: A negyvenhárom éves elszánt hazafi nyíltan egy kis Kossuth .kokárdát viselt a kabátján: Arról beszélt. Hogy egy olyan óriási szobrot fog faragni, amelynek az arca Kossut hé, kardja a lengyel Bem apóé, szíve t/dinéi Bresszán Jánosé, a kiviruli szabadság pedig a magyaroké lesz. Azután a, többit megnézheti Jorkovics a fehér-fralikos sáska- hadával és sárgdzsinóros, köcsögkucsmás zsoldosaival együtt. Beszédét 'meghallotta, egy városi hajdú. A városi haja beárulta Bresszán János szavait egy éppen közeledő császári tii-érföhuduagynak. Bresszán János már ott járt. akkor a Piarsck háznál. A császári liszt a'sarkon érte utol. Meglátta a Kossuth kokárdát. ,s ökle megszorul'' kor búcsú nyelén. Megkérdezte BrisszárUóI, hogy mondta-?, a. hallott szavakat, amire az azt felelte, hogy nemcsak mondta., de fogja Is mondani és nemcsak mondani, hanem kiáltani is. Kiáltani fog ő, Bresszán János esküt tett pécsi polgár, inig minden élő meg nem hallja. A korbács lesújtott Bresszán arcára s a ma. gyár szabadságért lángoló vér a kokárdát is meg- pirosította. Bresszán állott, mint az acél. Csak ennyit mondott: „Egy nép nem érez meg egy korbácsütést." A. kitretheiő pillanatban a durvaságban gyakorlott tiszt egy jölirányzott ütéssel földre terítette Bresszán Jánost. És 1849. június 11-én déli 11 órakor az áléit embert a megduhödött fenevad csizmájával halálra, taposta. Parancs szerint Bresszán Jánost egy félnapig elrettentő példának ott kellett hagyni a vértócsában. Még órákig .clt s csak alkonyaikor vált las, sun mozdulatlanná. De a csillagos ég alatt a síkokéi és gyükési szabadságfüzek meg fényesebben égtek s a tüzek körül az összehajtott fejek magyarul. horvátul, németül beszéllek Bresszán Jánosnak a néjrre hagyott szent örökségéről. Késő alkonyaikor egy császári katona, kopott és fáradt közlegény lassan, meg.megállva, óvatosan körülnézve közeledett'a Piarsek ház felé. AmU k'rr nem látott senkit a néma térségen, odalépett a halotthoz. Lehajolt, levette a kokárdát s felegyenesedve. azt óvatosan zubbonya feszes gom. halasa alá dugta. A magános közlegényt Ktobu- csárnuk híriák. s Horvátországból sorozták be a császár seregébe. Megindult s vitte magával a kokárdát, mint picinyke zálogát annak az' eszmének, melyet már itt Pécsett is egy hőst emelt nagyon magasra. Éjjel a ctnsxtít ia k civil lék a holttestei. I Többé nem tudtak róla semmit. A 101. sorszám alatt pedig az anyakönyrben üres a halál oka. Az anyaköny evezető kezét, lefogta a félelem vagy tv. kin a parancs, A temetés színhelyét nem jelölték meg. Pedig be lehetett volna írni: Eltemették Pécs tizenötezer lakója szivébe. VÖRÖS MARTON Helyette is két-három cseléd verejtékesett naphosszat.
