Dunántúli Napló, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)
1951-05-08 / 105. szám
1951 MÁJUS 8 N A P h O 8 A mágocsi Rákosi tsz jó munkaszervezéssel biztosítja a növény ápolási munkák zavartalan végrehajtását Áld az ellenséggel barátkozik, az ellenség játékszerévé válik ii. A negyzc!esen vetet kukorica növényápolási munkájának megszervezése joggal keltheti fel többi termelőcso- porljaink érdeklődését. Amint magát a vetés módjáé a Szovjetunió példáján ismerték meg és vezettek be a mágo- csiak csoportjuknál — ugyanúgy nyújtott mérhetetlen segítséget a csoportnak ismét a szovjet kolhozparasztok munkamódszere a négyzetesen vetett! kukorica növényápolási munkáinak megszervezésénél. Ili ugyanis már figyelembe kcllietl venni a munkák megszervezésénél azt az előnyt is, melyet ez a vetésfonna a kapálásnál nyují. A Rákosi termelőszövetkezet tagjai hátfan nyuíltak az újhoz, a szovjet példához ebben a kérdésben is. Az eredmény: fele annyi időt vesz igénybe a munka a szovjet tapasztalatok követésénél, mint a régi, a maradi, kisüzemi módszerrel. , Kukoricábóll az egyenlő elosztás után 38 hold jut egy-egy brigádra. Ezt ismét állandó megművelésre széjjelosztották a négy munkacsapat között, 7—7 holdjával. Egy főre ebből 1.200 négyszögöl terület jut, amelynek meg kapálása kereken két munkaegységet jeleni. Ebben az esetben is hatalmas mértékben megkönnyítette tehát a munkaegység-elszámolásit az a lény, hogy állandó jelleggel szétosztották a területei a munkacsapatok közölt is, és minden dolgozó előre megkapja a maga területét. Most látják csak Igazán a mágo- esiak a szovjet segítség felmérhetetlen értékét:' amikor a növényápolás! munkák zöme folyik — akkor ők bcállithnlnak 25 embert állandó munkára a gyapot termesztésre, akkor ők elvonhatnak embereket az építkezésekhez. Arról nem is beszélve, hogy több idő. több munkáskéz jut a többi növényféleségek ápolásához is. A négyzetesen ve'.etí kukoricát ugyanis ekekapával hosszában is, keresztben is kapálhatják, így csak a bokrok aljái kell emberi erővel megkap állni. Tehát a legnagyobb mértékben kihasználják a mezőgazdasági kisgépekéi. A gépek maximális használata azután lehetővé leszi, hogy az egyébbként két papol igénylő munkát egy nap alatt elvégezzék. A munkaerők biztosítása is hagy gondot okoz legtöbb csoportunknál. Mágoeson ezt is megoldották. Nem igényeltek kapásokat se a Munkaerőtartalékok Hivatalától, se a megyei tanácstól. Eillenben kiaknázták a rendelkezésükre álló, parlagon beverő erőket1: a cso- porttagok családtagjait. Az idén már csak arra kellett hivatkozni az egyes családoknál, hogy tavaly özv. Molnár Imréné és családja — mert hárman dolgoztak a családból — összesen tizenkétezer forintot kereseti, Abrahám János viszont, aki egymaga dolgozott csaknem egész éven át, „mindössze“ 5.000 forint körül részelt. Most a növényápolási munkákba már 21) — eddig még nem dolgozó — családtag kapcsolódott be. Az egyes munkálatok megkezdése, befejezése sem találomra, „majd ha ráérünk “ — öregapám módjára lörlénik. Minden kedden este igazgatósági iilésl tartanak. Ezen résztvesznek a brigád- vezeiök is. Ifit kiértékelik * az eimuM héten elvégzett munkákat. Ellenőrzik, elvégeztek-e mindent a kiszabott időre és minőségben. A mulasztókat felelősségre vonják, majd megkeresik a hiányosságok okait, kicserélik egymás, közt' tapasztalataikat. Az ülés végén megszabják a következő hét munkáit, feladatai1'.. Úgy folyik le egy-egy ilyen igazgatósági ülés, mint valami párt- választmányi ülés, ahol értékelik az elvégzed munkát és megszabják a fel. adatokat. így is van, hiszen valameny- nyien a Pártban tanulták el a vezetés, irányítás nélkülözhetetlen módszerei!, a Pártban sajátították el a bfrálat- önbírálal hasznosítását, majd az értekezlet végén a határozatok meghozatalának módját. A pártszervezet állandó, kitartó munkájának eredménye ez. Es a szövetkezet pártszervezete nem is merül el most már a gazdasági iigvek intézésében. Ellenőrzi a hozott határozatok végrehajtását, a munkák menetét. Felelősscgrevon- ja a mulasztókat. Tanácsokkal látja el az igazgatóságot. És főként: gondoskodik az alapos, helyi érveken alapuló, az egyéni gazdálkodókra is kiterjedő, fflvilágosító munkáról. A brigádvezertök az igazgatósági ülés után brigádért ekezlctct tartanak. Itt részeire bontják a brigádra váró feladatokul: mi jut abból egy-egy munkacsapatra, melyik csapat mibe áll be, hány emberrel, mit mikor kell kezdeniük és mikorra kell kész lenniük, az elvégzett munkáért mennyi munkaegységet kapnak. Sőt megbeszélik azt is, hogy ha valamelyik munkacsapat előbb végezne, mint ahogy előre meghatározták, azonnal milyen munkába álljon. A Dózsa-brigád munkáját legutóbb például Így határozlak meg. A fogatosök a hét minden napján trágyát és a rom-bon'tásból építkezési anyagot hordanak. Szerdán elkezdik az árpa, zab gyomtalanítását és csütörtökön estig be is kell fejez- niöjí. Péntek reggel kezdik a cukorborsó saraboíását és be is fejezik az- ■ nap. Szombat reggel hozzáfognak a I napraforgó kapálásához és estig azzal is végeznek. Hétfőn és kedden elvégzik a cukorrépa sarabolásál — de csak két csapat. Mind a négy munkacsapat ugyanis nem lalálna elégséges munkát a brigádra jutó összesen öl és fél holdnyi vetésen. A brigád másik két munkacsapata tehát ezidő alalt a romépület bontásán, építkezésen dolgozik. Az építkezési anyagot és trágyát bordó foga'osok, az építkezésen dolgozó csapatok jelentik a brigád számára az időjárás viszontagságai': ellensúlyozó biztonsági szelepekéi. Múlt hét végén például megzavarta az eső a vetésekben dolgozó csapatokat. A munkacsapat-vezetők erre csapataikat az építkezéshez, a rombontáshoz, vagy az építkezési anyagok hordásához irányították addig, amíg ismét rámehettek a földekre. Akkor azonban az építkezésnél, a rombontásnál dolgozó csapatok, valamint a fogatosok visszasegíteiiék a növényápolásban elvesztett időt. A bri. gádotk ügyeljenek azonban arra, nehogy túl gyakran forduljon ez elő, csak m*gy szükség esetén. Ha ugyanis mértéknélkül működtetnék ezt a „biztonsági szelepet", sűrűn beavatkozna egyik munkacsapat a másik munkájába, akkor az károsan befolyásolná a munkafegyelmet és nem éremé a csapat teljesen magáénak területét, nem , rezné olyan súCilyal a felelősséget sem a végzett* munkáért. Ilyenformában jut idő mindenre. Munkaközben a felvilágosító munkára, a párosversenyek kiértékelésére — és ami igen nagyjelentőségű: a munkaegységgel való számolás áldandó is- merletésére. A munkacsapat-vezetők állandóan, az ebédszünetekben gyakorlati példákon magyarázzák ed a munkaegységgel történő számolást. A csoporttagok — még az új munkaerők is — előre tudják mi a munkájuk. mennyit kapnak azért és ha jól dolgoznak, több munkaegységet is teljesítenek, amit maradéktalanul elszámolnak. Ezáltal is nagymértékben — állandóan javul a ■ munkafegyelem, mely nélkül nem végezhetnének eredményes munkát. így viszont szombaton is az estig előirányzott napraforgó kapálás! négy órahossza alatt elvégezték és beállhaltak már délben másik munkába. A Dózsa-brigád Borbély János vezetésével ezek szerint szombaton 200 százalékos eredményt ért el a napraforgó kapálásában. A .Szovjetunió gazdag tapasztalatai nyomán, a Párt vezetésével, huzamos tanító-nevelő munkájának segítségéved a mágocsi Rákosi termelőszövetkezet a növényápolási munkákat már valóban nagyüzemi módra szervezte meg. Gyarmati József. NŐNEK' A FALAK MESZESEN A péantjhegyi víztoronynak volt ideje nyújtózkodnia másfél évtizeden keresztül. Nem zavarta ebben semmi. Nyugatról a Mecsek oldala, Keletről a szántóföldek bámullak rá, lábai előtt ott feküdt a meszest domboldal — egyszóval a víztorony uralta, hosszú éveken át as egész tájékot. Büszkeségén az utóbbi időben „csorba" esett, mert a víztoronynál sokkal büszkébb házakat, bányászházakat építettek, — tizenhetet az ikerből, nyolcait a kétemeletesből. A víztorony még sokáig „úr" maradt volna... fia Ozanics maradt volna a pécsbányai bánya üzemvezetője, Imi a Visnyarcsalád továbbra is zsebrevagdalta volna a munkások verítékén szerzett ezreseket, ha a II orthy-fasiSztáknak nem kelleti volna hanyat- homlok menekülni az elöl az erő elől, amely Sztálin-, grádtól kezdve úgy verte a bitangokat, mint a csép- hadaró. Két érvel eaelőtt még vígan zörgőit a kukorica levele a szélben, most a csipkefüggönyök szélét emeli lei a zöld ablak mögül a pajkos tavaszi szél. „A házgyár" munkásai fejükbe húzzák a sapkát, hatat fordítanak a szélnek cs rakják rendületlenül az épülő új házak, egyre magasabbra nyújtózkodó falait. Olyan ez a Meszes- telepi építkezés, mint egy „házgyár". Januárban még semmi, nem volt, most pedig hat épülő ház téglafalai nyújtózkodnak már emelet magasságban. Csodálatos dolog ez. Néha. még az öreg szakmunkások is kihúzzák derekukat és végigtekintenek a magasodó falakon. Ilyenkor a régi építkezésekre gondolnak. Katies elv- társ, a párititkár is ezt meséli: A Szcchenyi-téren levő takarék épületet — most megyei tanácsháza — három évig épít ették vagy 120 kőművessel. Meszesen, most hat kétemeletes ház épül és 36 szakmunkás van. Az anyag, amit beépítenek, másfél tanácsházát kiadna — ha nem többet — és februárban kezdték, július 1-re pedig bejejezik. A Szovjet Hadsereg amely géppisztollyal, katfusá- Val, meg tankkal verte a fasisztákat, nemcsak ilyen gépeket hozott magúval, hanem másmilyent: is. A h<t- l>urcskeverőgép az egyik — amelyet szovjet minta nyomán gyártottak .nálunk. Nagyszerű gép. Gumiszalag íriszt rá a homokot, messet, csapról folyik a dobba a víz, vhol összekeveredik' a habarcs, — majd kifolyik belőle és egy kpmprcsszer csövön felnyomja, a kőműves elé, csaknem az építendő falra. Azelőtt úgy csinálták ezt a munkát, hogy mal/erkeverőláddkat ástak a földbe és hosszú kanalakkal keverte hét-három — nagyobb építkezésen S—1.0 ember,—a már előzőleg belerakott anya- bot, . majd. kimerték ládákba, „trógerokba" és , deszkapallókon felhordták a kőművesnek. Most egy karmozdulattal végzik ezt munkál. A másik a betonkeverőgép. Ilyet már sokan láttuk, öt- perc alatt egy köbméter betont kever ' meg. Ezt a mennyiségei kézzel 2—3 óráig keverték azelőtt. ' A gépek mellé még módszert is kaptunk, ezt úgy hívják: Makszimcnko-módszer. A piros sapkás Pretz Lajos brigádvezetö éppen egy új roham előkészületeit végzi Máj Jánossal, Krizmanics Jenövei, meg még egykét emberrel. Ez a brigád hat főből áll, ők falazzák egész Meszes főfalait. A kalodaszerelést kezdik — ha készen lesz, kedd délután négy órára ismét egy újabb emelet-magasság föjalat építenek. Nyolc óra alatt eny- nyit végeznek el a gépek, a szerszámok segítségével, amelyek újak, amelyeket soha nem ismertünk azelőtt, amelyeket a Szovjetuniótól kaptunk. Építkezésen azelőtt csak munkavezető, kőműves, meg segédmunkás volt. Ma gépészek is vannak. Ok kezelik a gépeket. Katies elvtárs régi kőműves, de ha 1946—47-ben, — különösen a felszabadulás elölt azt mondta volna valóját neki, hogy gépész is lesz az építkezésekért, bizony nem tagadja, de nevetett volna. A felépült és épülő meszesi házaktól délre húzódnak a régiek, amit még abban a világban építettek, amikor büntetés nélkül szabad volt a munkást, bányászt ■kizsákmányolni. A meszesi Ixtlónia önkéntelenül is a múltai sugározza épületeivel, — éles ellentétben az épülőkkel. Mert amikor azokat építették, nem voll gondja a kőművesnek, hogy a fürdőszoba padlózatán lyukat hagyjon — mert nem épített fürdőszobát. De nem volt arra sem gondja, hogy a kétszobás lakás válaszló falát felépítse, — mert nem építettek a bányásznak kétszobás lakást. Elég volt annak egyszobás is... Csupa alkotás Meszesen minden. Az arrajáró érzi az ötéves terv felemelő nagyszerűségét, amelynek morzsája csak Meszes, de mégis milyen nagy. Kétszázezer hasonló lakás épül még országszerte az ötéves terv folyamán. Ebből Meszesre, július 1-ig 102 lakás van előirányozva, utána meg a többi, amit a. Tolbuchin-úi másik oldalán építenek. Hat nap múlva hozzá is kezdenek az újabb Ili darab háromemeletes ház építéséhez. Házak nőnek a meszest domboldalban, elzárják a víztorony elöl a kilátást, és maguk a házak a jövő felé mutatnak ulat, mulatják az ötéves terv nagyszerűségét. Éjsfkdnkétzt a sötétséget ötágú vörös csillag fénye töri meg, .messze hirdetve: ötéves tervet tudósítani: meg cs 'innak egy részé a Meszesen épülő sok bányászlakás is. K ASZÓN JÓZSEF Lapnak április 28-i számában bíráló írás jelenít meg az egyházaskozári III. típusú tszcs pártütkáráról, Szkrip- kár Peteméről. A bírálat felvetette, hogy Szkripkárné nem támogatja a fia. talok kezdeményezését. Néhány nap múlva válasz érkezett szerkesztőségünkbe. A levélben Szkrip- kárné visszautasította a bírálatok Megtörtént már más alkalommal is, hogy a pártsajtó egyik írásával valaki nem érlett egyet és megírta véleményét, mint kommunista a Parijának. Ez a levél azonban nem*ilyen levél volt. Mocs. kos hangon rágalmazta a pártsajtót, sajtótörvénnyel fenyegette a cikk íróját, „tendenciózus, hazug rágalom"- nak az írás minden sorát. Megfenyegette a cikk íróját, hogy ha nem vonja vissza állításait, öt napon belül, akkor ... Kommunista így nem írhat a párt- sajtónak. Megnéztük, mi van a durva levél mögött, Szkripkárné munkatársunk előtt is állította, hogy a bírálat hazug volt, s újból szidta a pártsajtót, kommunistához nem méltó szavaikkal. Mint ott mindjárt kiderült, Szkripkárné szavának nem igen lehet hinni — ő az, aki nem mond igazat. Munkatársunk meg. kérdezte tőle, miért nem mutat példát a munkában, miért van máig is csak 16 és fél munkaegysége? Szkripkárné azzal válaszolt, hogy pártmunkával tölti el az idejét, ezért nem ér rá dolgozni. A legutóbbi taggyűlés napján is azért nem tudóit elmenni munkába, mert készült. Szkripkárné nem mondott igazat, mert azon a napon egyetlen sor jegyzettel sem készült a taggyűlésre, hanem — mint Sovány Ferenc szászvári akna- titkár, aki a-taggyűlést ellenőrizte, el. mondotta — egyáltalán nem készült a taggyűlésre, tőle kérte el egy régi beszámolóját, s abból olvasta fel a nemzetközi helyzetről szóló rész.t, hogy egyáltalában mondjon valamit a taggyűlésen. Miért nem mondott igazat Szkripkár. né, miért akarta félrevezetni a pártsajtó munkatársát, a Pártot? Azért, mert aki az ellenség közé keveredik, az előbb-utóbb együtt mocskolódik velük. Szkripkárné az ellenséget választotta barátjául, s az ellenség sugallatára rágalmazta a pártsajtót. A levelet, amit válaszul megírt íapunknak, odaadta Balogh István hegyhátmarécí tanácstit. kárnak, jóismerősének", hogy stilizálja át. Balogh István a régi idők főhadnagya, Horthy főjegyzője, akit B.listáz- tak ugyan, de valahogy mégis bekerült a tanácsba, — „stilizálta" a levelet. Belejavított néhány mondatot, llyenc. két: „A sajtótörvényre való hivatkozás sel. . . — „...nem vagyok hajlandó tűrni a nevemet megrágalmazó piszkos hazugságot..." — „ az aljas rágalmazó nevét kérem nyilvánosan kipellengérezni..." — „ ... a hazug, súgón alapuló kritika megnyilvánulása nem kritika és nem építő kritika, hanem durva, romboló hatású, az osztály- idegen elem megnyilvánulása és ha ez így megy, akkor sorravehetik az összes pártfunkcionáriusokat, ahelyett, hogy használna, árt, az ellenség malmára hajtja a vizet,.." — „...ilyen piszkos és aljas rágalmakat nem vagyok képes eltűrni és magamon száradni, mert \a becsületem az első..." Balogh István igy „stilizálta“ a levelet, Szkripkárné pedig aláírta. Kommunista funkcionáriusként az el. lenség szájávul rágalmazta, gyalázta a Pártot. Mindemellett a pártsajtó 'nem tévedett, igazat írt. a bírálat minden sora helytálló volt. Fábos Péter DlSZ-titkár maga is panaszkodott Koós István elvtársnak, a komlói járási pártbizottság szövetkezeti felelősének, hogy Szkrip. kérné megakadályozta, hogy a fiatalck brigádot alakítsanak. (Nem tudjuk, mivel fenyegette meg Szkripkárné Fábos elvtársat, de a DISZ-titkár saját magái meghazudtolva most letagadta, hogy panaszkodott volna Koós elvtársnak.) A kommunista, aki nem tűri el a bírálatot, nem veszi észre, hogy ezzel a pártsajtó segíteni akarja munkáját, ids süllyed, ahova Szkripkárné süllyedt. Hazudik a Pártnak szembekerül elvtársaival, az ellenség kihasználja sértő* döttségét, s felhasználja őt a Párt elleni támadásra. A sértődés, a bírálat ko. nők visszautasítása előbb utóbb az ellenség táborába vezet. A pártszervezet tagsága és a járási pártbizottság nyilvánvalóan nem fogja tűrni, hogy olyan ember álljon a páti- szervezet élén. olyan ember tartsa ke. zében a párttagsági könyvet, aki ideig süllyedt. A hibák mögött keressék meg az ellenség kezét . .. Magyarsarlóson már 6.000 darab tojást vásárolt fel a szövetkezet, de abból idáig meg egyetlen darabot sem szállított el a Baranyainegyei Tojás- és Baromfifelvésárló Kirendeltség. Nem adott a tojás tárolásához ládákat és ketreceket sem. A felvásárolt tojás árának kifizetése is elhúzódik több napig, mivel a felvásárló egyenlőre mindössze 500 forint összeggel rendelkezett, de a a begyűjtött tojás értéke 2.300 forint. A kulákok a kifizetés elhúzódását azonnal felhasználták rémhírterjesztésre, a begyűjtés elleni uszításra. Rövid vizsgálat után kiderült, hogy a felvásárló kirendeltség vezetője, Pályi Jenő elvtárs, későn adott be igénylést a különböző felszerelésekre. Csak május másodikén kért a Dunántúli Baromfiipari Egyesüléstől megfelelő összeget, holott már április 28-án, Pécsre érkeztekor tudta, hogy 60 községben az ő előde rossz munkája miatt nincsen elég pénz. A Dunántúli Baromfiipari Egyesülés — amely Sopronban székel — minden felszerelés nélkül indította be a pécsi felvásárló kirendeltséget. Nem biztosított se ládákat, ketreceket, még csak irodai felszerelést sem. A zavartalan szállításhoz szükséges öt tehergépkocsi helyett mindössze egy dolgozik jelenleg is. A megyei tanács elnöke arra hivatkozik, hogy miért nem kért tőle segítséget Pályi elvtárs. Ez helytelen. Varga elvtárséknak már előbb észre kellett volna venni a hiányosságokat és annak kiküszöbölésére mindent meg kellett volna tenniök idejében. A belkereskedelmi minisztérium haladéktalanul vizsgálja ki az ügyet és gondoskodjon arról, hogy ezeket a jelenségeket — melyek az ellen, ség malmára hajtják a vizet — tüstént felszámolják, azonnal kifizessék a tojás és baromfi árát a dolgozó' parasztoknak, és a szállítás Is zavartalanul történjen. . Baracs elvtárs és a jelentés . . . Dolgozó parasztságunk már jó egy hete serényen végzi a növényápolási munkákat. A megyei tanács növénytermelési csoportja azonban úgy látszik, ezt még nem vette észre.* Legalábbis ezt bizonyítja az, hogy a községi tanácsoktól csak a vetési munkákról kert jelentést, a növényápolásról nem. A csoport vezetője, Baracs elvtárs szerint azért nem, mert a minisztérium tőlük sem kért eddig jelentést. Most csak az a kérdés, hogy mire jó a jelentés. Véleményünk szerint arra, hogy ha valahol hiba van, lemaradás, akkor a tanács gyorsan közbeléphessen, segíthessen. Persze akadnak bürokraták, akik szerint arra jó a jelentés, hogy ők tovább jelenthessenek felfelé. Baracs elvtárs panaszkodik, hogy a növényápolása munkák tervét a VB még nem hagyta jóvá, ez is oka a lemaradásuknak. Úgy látszik, nem is nagyon érdeklődött iránta, mert akkor megtudta volna, hogy a tervet a VB már két hete megtárgyalta és jóváhagyta. Baracs elvtárséknak irányítaniok kellene a növényápolási munkát. De ehhez az élen kellene állni és nem hátul, a dolgozók lendülete mögött kullogni... Börzsei Mihály „nem tűri“ a bírálatot Szombaton Széchenyi-aknág pártnap volt. Tíz bányász hazafelé menet látta, bogy az üzem- vezetőség a pártnap helyett a Ncpbüifében szórakozik. Rajzoltak egy karikatúrát Börzsei Mihályról, Szepeshegyí Istvánról, Szokola Ferencről, Ebinger mérnökről, Suták Jánosról, Krivanek Lajosról — ahogy’ az asztalnál ülnek. A dolgozók ezt a karikatúrát Intették a falujságra. Börzsei üzemvezető észrevette és letépte: „Disz- nóság, hogy énbelŐlem figurát csinálnak és nem túrom el azt, hogy itt az üzemben, az én tudtom nélkül valami a faliújságra kerüljön** — mondta. Később az egyik segédtísztvisclö- vel az egész faliújságot letépetté, mondván: „Ezentúl csak az cn ke. zemen keresztül mehet valami a faliújságra." Ez történt. A kritika ilyen arcátlan elnyomását nem mostanában láttuk. Mit gondol Börzsei Mihály, hogy neki szabad elnyomni a jogos bírálatot? Vagy azt képzeli, hogy csuk neki szabad bírálni, nem egv ízben d"- rongnlni a dolgozókat? Nem, ennek az ideje már 1944 november 29-én tej árit
