Dunántúli Napló, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)
1951-05-06 / 104. szám
4 1951 MÁJUS 8 NAPLÓ r / / TÁVOL A VOLGÁTÓL „A kujbisevi vizierőmü 1 millió hektár iöld öntözését teszi lehetővé.“ Arkadij Panov villanyszerelő elgondolkozott a szavakon. Eszébe jutottak tanulóévei, a Szovjetunió történetévéI íoglalkozó órák. Volga-vidék ... szárazság, tomboló viharok. És most a Párt akaratából a Volga vize szét. árud a földeken. Arkadi) szívből irigyelte azokat akik résztvehetnek a vizierőmü és a gát építésében — Munkára, végre a pihenőnek! — hallotta Alekszej Koljesznyikov hangját Újból szikrák pattantak a villany_ hegesztő készülékből. Arkadij gondolatai messze szálltak, a soha nem látott Volga felé, amelyet mégis jól hmert egy tucatnyi dalból. — Mit búsulsz? — kérdezte Alek- *zef — A Volgára gondolok, Aljósa. Bárcsak mi is ott lehetnénk. — így is azokon az' építkezéseken dolgozunk. —mondotta megértő mosollyal Aljósa. Arkadij nem fogta fel azonnal a szavak értelmét, de már késő volt a kérdeződösködéshez, mert Alekszej a műhely túlsó végén dolgozott. Később váltáskor bejött Andrej Szazikin, a műhely Komszo- mol.szerVezetének titkára és így szólt: — Maradiatok itt egy kicsit. — Gyárunkban, — kezdte el, mikor összegyűlt az ifjúság, — kotrókat, talajgyalukát és egyéb gépeket rendeltek a kujbisevi vizierőmü részére. Ez igen nagy megtiszteltetés ... Azt javaslom, hogy holnaptól minden szerelőnk sztahanovista módon küzdjön a feladatok idöelőtli teljesítésé, ért. Alekszej Koljesznyikov kért szót elsőnek. Arról beszélt, milyen öröm a kollektíva számára hogy résztveliet az építkezésekben. Bár nem közvetle. nül az építkezéseken dolgozik, mégis tudja, hogy minden általa összeszerelt kotró jelenlösen hozzájárul a gigászi sztálini tervek Volgán, Dnyeperen, Donon és Turkméniában való megvalósításához. — Mégis, _ jegyezte meg ravaszul Ar kadij felé pillantva, — vannak fiúk, akik azt nem tudják megérteni. Versenyre hívom Arkadij Panov villanyhegesztőt. .— A1 jósának igaza van — állt lel zavartan Arkadij. — Reggel óta azon ábrándoztam, hogy az építkezésekhez szeretnék íréről ni. Nem tudtam felfogni. hogy itt, saját műhelyemben, a gépek készítése közben is résztveszek A béke kérdésében Olaszországban is a nép hozza meg a döntést EUROPA MÍO NEM FELEJTETTE EL, hogy a fasiszta Olaszország milyen szerepet játszott Hitlerek mellett a tízmilliókat elpusztító második világháborúban, a ma ismét egyre több szó e^ik az olasz fasizmus újabb szerepeltetéséről. Arról az új szerepről van szó, amelyet ezúttal az amerikai imperialisták szánnak Olaszországnak. Az Olaszországgal 1947 februárjában kötött békeszerződést már régen fálre- rúgták az impcriali“ták. Már régen nem tartják be a békeszerződés pontjait, amelyeknek céljuk: az olasz hadigépe. zet leszerelése, a támadó olasz fasiz.- nius újjáélesztésének megakadályozása. HOGYAN SZEGIK MEG AZ IMRE RILL1STÁK és a reakciós olasz kormány a békeszerződést? — A mai Olaszországra elsősorban ugyanaz jellemző, mint Nyugat-Niémetországra: a fasiszták szabadon mozognak, vezető állásokat töltenek be £s ugyanakkor a kormány mindent elkövet a haladás és a béke erőinek elnyomása érdekében. Az olasz hadsereg a békeszerződésben megengedett 300.000 lő helyett, elérte a 406.Q00-es létszámot, amit az imperialisták még mindig keveselnek, pedig a hadsereg létszámához kell sorolni a 215.000 főnyi' „rendőrnek" álcázott fegyveres erőt is. Olaszország 1949- 50-es hadi kiadásai 305 milliárd lírát tettek ki. Az 1950—51-es évben a hadi kiadások már elérték a 323 milliárd lírát, amit a De Gasperi-kormúny amerikai gazdáinak parancsára további 50, majd 200 milliárd lírás póthiiellel toldott meg. AZ AMERIKAIAK PARANCSÁRA az olasz, repülök provokációkat folytatnak a békés Albánia ellen. Az olasz ipar, a repülőgépgyárak, a hajóépítő műhelyek, mind-mind egy újabb háború előkészítését szolgálják. Az őrült fegyverkezés eredménye, hogy a nem katonai célokat szolgáló ipar leáll, újabb százezrekkel növekszik a munka- nélküliség, még mindig éktelenkednek a második világháború romjai és az olasz nép milliói tovább nyomorognak. A HÁBORÚS POLITIKÁT FOLYTATÓ OLASZ KORMÁNY főkolomposai nemrégiben Londonban jártak, ahol az angol-amerikai imperialisták, kai és Tito megbizottaival egy támadó háború terveit tárgyalták meg. A napokban érkezett hír arról, hegy Eisenhower tábornok, az úgynevezett északatlanti hadsereg amerikai főparancsnoka Észak-Olaszországba érkezett, hogy résztvegyen az olasz had. serég és légierő hadgyakorlatain. Ugyanakkor Nápoly, Rapallo, Spézia és több más olasz kikötőbe amerikai hadihajók érkeztek „látogatás" céljából. A Tarantoi öbölben pedig közös hadgyakorlatot tartanak az olasz és amerikai tengeri-, valamint lé.gierök. AZ OLASZ NÉP HATÁROZOTTAN TILTAKOZIK az ilyen háborús mesterkedések ellen. Az olasz mp békéért folytatott harcának biztoskezű vezetője és szilárd támasza a Togliatti elvtár.« vezetésével harcoló, több mint két és félmillió tagot számláló Olasz Kommu. nista Párt, amely akcióegységben vívja harcát az Olasz Kommunista Párt több, mint 700.030 tagjával. Abban a legfontosabb kérdésben, hogy béke lesz-e, vagy háború Olaszországban — a ncp hozza meg a döntést. Naponta zajlanak le hatalmas sztrájkok az ország minden részében, az éhező olasz parasztok, a hatóságok terrorja ellenére, újabb ezer cs ezer hold földet foglalnak el. A genovai kikötő munkásai „Változtassuk a Földközi.tengert a beké tengerévé!" jelszóval harcolnak a békéért. És ez a harc nem eredménytelen. Mantovában, Udinében, Firenzében, Rónaiban, Genuában és az ország más részein a fiatalok megtagadják a katonai szolgálatot. A stockholmi bükétől, hívárt 17 millió olasz írta alá, s a berlini bckefelhívást újabb milliók készülnek aláírni. Fiatalok kétféle karca egy célért — a békéért A jugnssláv ifjúság nem less a titoisták eszköze a hadiutak felépítésében sem A Tiio-fasiszták már 1950 októbere óta, nagy lármát csapnak a Luka- Dobej útvonal megépítése körül. Világgá kürtölték, hogy az útvonal megépítése „nemzeti érdek“, az ország gazdasági fejlődésének „legfontosabb objektuma“. A munkára „önkéntes alapon" az ifjúságot szeretnék megnyerni. Persze az útvonal megépítésének semmi köze nincs Jugoszlávia gazdasági fejlődéséhez, de annál több köze van a Tito-klikk szervezett háborús készülődéseihez. Ma, amikor mindenki előtt világos, hogy a Tito-klikk Jugoszláviát nyíltan az imperialista támadó blokkhoz csatolta, az is világos, hogy ennek az útvonalnak az építése azt a célt szolgálja, hogy kiszélesítse a stratégiailag fontos útvonalak hálózatát, amelyek Jugoszláviát a trieszti és ausztriai amerikai haditámaszpontokkal kötik össze. Ezen kívül ezt az útvonalat akarják felhasználni a Triesztből és Ausztriából Jugoszláviába irányuló hadianyagszállításokra, amelyeket az imperialisták egyrészt Jugoszlávia központi megyéibe, másrészt a népi demokratikus országok határaira küldenek. Azonban ennek az útvonalnak nemcsak stratégiai jelentősége van, hanem pontosan beilleszkedik a Tito-banda gálád, a jugoszláv nép kifosztására irányuló terveibe. A Banja Luka-Do- bej útvonal egész sor bányászmedencét fog összekötni a fő vasútvonallal, amelyen keresztül az ország gazdag természeti kincseit az imperialista államokba szállítják ki. Azon a vidéken, ahol az útvonal keresztülhalad, több, mint kétszázezer hektár megművelt föld terül eL A Tito-banda természetesen arra számít, hogy az új útvonal segítségével sokkal gyorsabban és nagyobb mennyiségű mezőgazdasági terméket tud majd kiszállítani. Mindezek a tényekvilágosan mutatják, hogy a Banja Luka-Dobej útvonal megépítése az agresszív támadó terveket, a jugoszláv ncp kifosztásának és az imperialisták- még fokozottabb kiszolgálásának célját szolgálja. A jugoszláv ifjúság azonban nem hajlandó segédkezet nyújtani az ország elpusztításához. Az úgynevezett „harcosok szövetségének“ közelmúltban lezajlott kongresszusán még Ran- ko.vics is kénytelen volt beismerni, hogy az ifjúság erősen ellenáll az ország militarizálásának. Az ifjúság tisztában van — már az eddigi tapasztalatok alapján is — azzal, hogy az útvonal építőinek szörnyű munkafeltételek mellett kell dolgozniuk. Nem felejtették el, hogy a Samac-Szarajevo útvonal építésénél több, mint 420 ifjú vesztette életét és hogy a legtöbben fizikailag teljesen leromlottam betegen, sokan pedig egész életükre megrokkanva tértek .vissza, a munkából. Ilyen körülmények között érthető, hogy az ifjúság a legszélsőségesebb terror ellenére sem hajlandó az „önkéntes" munkára. Nem fér kétség ahhoz, hogy a jugoszláv- ifjúság, amely hű maradt népéhez és elszántan harcol az ország szabadságáért és függetlenségéért, nem lesz a titoisták eszköze háborús politikájuk végrehajtásában. Tanulóifjúságunk új jelszava: „Nyáron mi is ott leszünk a Vasműnél!“ A jugoszláv fiatalok úgy harcolnak, hogy nem mennek dolgozni. Nem mennek építeni a titoistáknak a hadi- utat, nem segítik elő hazájuk kifosztását. Ök úgy harcolnak a békéért, hogy nem építenek. A mi fiatalságunk is harcol a békéért. Harcolnak a fiatalok jó munkájukkal, tanulásukkal, szocializmusunk építésének ségítésével. A mi fiatalságunk a békéért harcol akkor, amikor a Dunai Vasmüvet, az ötéves terv ragyogó büszkeségét megy építeni. A Vasmű több gépet, több traktort ad iparunknak, mezőgazdaságunknak, több iparcikket dolgozó népünknek. Erősíti hazánkat, erősíti az egész béketábort. A mi erősödésünk pedig segíti a jugoszláv fiatalok békeharcát, gyengíti az áruló, fasiszta Tito- bandát. Ezért írják a Győri Vagóngyár DISZ fiataljai: ,,A DISZ-szervczel közel száz tagja elhatározta, hogy fizetéses szabadságának időtartama alatt rohambrigádokban vesz részt a Vasmű építésénél." A diákok is ki akarják venni részüket a boldog jövő építéséből. „.. .Kérjük a DISZ Központi Vezetőségét, nyújtson módot, arra, hogy szabadságunk néhány hetét a Dunai Vasmű építkezésénél tölt- hessük el" — így írnak a Varga Katalin általános leánygimnázium tanulói. A budapesti Rákóczi Ferenc gimnáziumból pedig az elmúlt pár nap alatt huszonnégyen jelentkeztek a Vasműhöz munkára. Pécsett Is megkezdődött a Rátáink, készülődése a Dunai Vasmű felé. Horváth Anna, a közgazdasági leány- gimnázium III. oszt tanulója már április elején elhatározta, hogy segít felépíteni a Dunai Vasművet. „Az ötéves terv egyik pillérének, a Dunai Vasműnek az építéséért az egész ország versenyben áll. Mi, diákok is jelentkeztünk a nyárra munkára, mert tudjuk, hogy milyen nagy jelentőségű ez az építkezés. Tudjuk, hogy fejleszteni kell a gépgyártást, <t nehézipart, hogy felépíthessük a szocializmust, megvédhessük szabadságunkat, békénket“ — írja levelében Horváth Anna. Győrffy Ibolya, diákotthonban lakó tanuló ezeket írta: „Dunapentclét az ifjúság építi fel. Ott bebizonyíthatjuk, hogy méltók vagyunk a Párt bizalmára, hogy megálljuk helyünket a szocializmus építésében. Mi látjuk ennek a feladatnak nagy jelentőségét és ezért jelentkezünk annyian Dunapcntelcre dolgozni. A nyári szünidőt én is a Dunai Vasműnél akarom eltölteni. Ki akarom venni részemet az új város felépítéséből. Be akarom bizonyítani, hogy hazámnak hasznos, építő tagja vagyok.“ És csatlakozik még hozzájuk számtalan fiatal, lány, fiú egyaránt. Egyre gyakrabban, egyre többen mondják: „Nyáron mi is ott leszünk a Vasműnél!“ Ás ötéves terv végére befejeződik községeink villamosítása 1945-ben hazánkban a községek 36.8 százalékában világított csak a villany. Azóta már számos új községben kigyulladtak az égők. 1951-ben már a községek 60 százaléka kapott villanyvilágítást. Megyénkben a hároméves terv során 24 községbe, két állami gazdaságba és egy gépállomásra vezették be a Villanyt. Az ötéves terv első évéhen további 17 község, hat állami gazdaság és három gépállomás . kapott villanyt. Ebben az évben tovább folytatja államunk a villamosítást. Megyénkben a legközelebbi napokban kigyulladnak a villanyfények Hirics és Vejli községekben, s ugyancsak villanyt kap a közeljövőben Szulimán, Somogyhárságy, Zsi- bőt, Mozsgó, Óbánya, Gerde, s ezen kívül öt állami gazdaság és három gépállomás. Az ötéves terv harmadik évében további húsz községed hat állami gazdaságot, öt gépállomást és három tszcs.t látunk el villannyal, mig az ötéves terv végére megyénk — és egész országunk — valamennyi községében villany log világítani. a vizierőmű építésében. EUogadom AL jósa kihívását. A 4. szerelőcsarnokban ahol a Volgái építkezések talaj gyalult szerelik össze, ma minden szerelő legalább 110 százalékra teljesíti normáját. Az 1. szerelőcsarnok kollektívája két hó_ nap alatt 127 kotrógép-vedret és a kotrók százait készítette el a vízi- központok és csatornák építői számú, ra. Ennek a csarnoknak Komszomol. titkára Andrej Szazikin elégedetlenül jelentette a Komszomol-bi'zottságnak: — Ez nem mehet így tovább. Csarnokunk a megrendelés időelőtti elkészítéséért küzd, de a száUítómühelyek, a préskovács- és szerszámműhely hibájából, sokszor kénytelenek vagyunk vesztegelni, őket talán nem érdekli a megrendelés? Nekik is részt kell ven- niök a versenyben. Néhány nap múlva felhívások jelentek meg a gyár falain: „Szállúó. Büszkék lehelnek a komlói bányászok! műhelyek! Ne késleltessétek a szere löket!" A szállítóműhelyek a Párt és a Komszomol segítségével gyorsan kiköszörülték a csorbát. A „Kuljusen- ko“-gyár munkáját már jól ismerik és becsülik a Volga—Don-csatorna, a kujbisevi és sztálingrádi vizierőmű építői. Az első megrendelés leszállítása után a kujbisevi vizierőmű ifjú építői levelükben a nagy volgai építkezések munkatársainak nevezték a „Kulju- senko‘'.gyár Komszomol-iljúságát. . ■. Késő este, amikor együtt indulj tak haza a váltás után Arkadij Panov villanyhegesztő, így szólt Alckszej Ko lesznyikov szerelőhöz: — Messze vagyunk a Volgától, Al. jósa. Mégis úgy érzem magam, mintha Sztálingrádban, vagy Kujbisevben lennék. . 1 (Komsz. Pravda) A. kommunizmus építkezéseinél! hatalmas ügye az egész szovjet nép ügye. A dolgozók, bármily távol végezzék is munkájukat a Volgától, Sztálingrádtól, Kahovkától, — mindenütt tud. ják: az ő munkájuk is. nélkülözhetetlen a csodálatos erőmüvek, hatalmas öntö- zőcsatornák megépítéséhez. És különösen nagy büszkeséggel tölti el a gyárak dolgozóit, ha tőlük, az ő üzemükből rendelnek gépet, anyagot a kommunizmus építkezéseihez. Á szovjet embereket az a tudat, hogy a gép, melyet ők öntenek, formálnak, szerelnek össze — a kommunizmus építkezésein segíti az építők munkáját hatalmas eredmények elérésére buzdítja. Dicsőség és megtiszteltetés olyan üzemben dolgozni, ahol a volgai, tuíkméniai építkezésekhez gyártják a gépeket, készítik az anyagot! Mi a.szovjet emberek nagy példájából tanulunk, őket követjük. A Duna partján, a kis Dunapentole község mellett új város, soha nem látott hatalmas gyár épfii. Egész házsorok állnak már készen, már parkosítják a szocialista város elsőnek elkészült utcáit, az őszre már ezer vasmunkás lakik majd az új házakban, családjával együtt. A gyár első csarnokai már épülnek, hetek múlva megkezdik a gépek szereléséi. A. Dunai Vasmű ötéves tervünk büszkesége. Az egész nemzet, az egész dolgozó nép nagy ügye. Azok az üze- meé, melyek az építkezés, a gyár részére készítenek gépeket, anyagot, — forró szeretettel minden eddiginél nagyobb versenylendülettel dolgoznak a Dunai V-smü számára készülő gépeken. Először a MÁVAG vállalta, hogy határidő előtt készíti el a Dunai Vasmű rendelését, majd utána a budapesti Szellőzőművek dolgozói üzentek a Vasmű építőinek: „Hét hónappal előbb készítjük el a megrendelt berendezéseket!" Büszkék lehetnek megyénk dolgozói, s különösen büszkék a komlói bányászok! Komlón hatalmas, szocialista város épül. a komlói bányászok adják majd a Dunai Vasmű kokszolómüvcnek a szenet! A szovjet emberek segítettek bennünket hozzá ahhoz, hogy magyar szénből, hazai szénből kohókokszot állíthassunk elő. A komlói bányászok munkáját figyelemmel kisérik a Dunai Vasmű építői. Az ötéves tervben meginduló hatalmas gyár kohóiban a komlói szénből készült koksszal gyártják majd az acélt, amelyből új traktorok, új kombájnok, új szerszámgépek készülnek, — az acélt, mely még erősebbé teszi hazánkat, néphadseregünket, a béke tábörát. Nagy és megtisztelő feladat vár a komlói bányászokra. Már megindult az új aknából a szén. Végzik az új feltárási munkálatokat. Komló bányászai készülnek új, hatalmas csatákra, s lelkesítse őket az a tudat, hogy a Dunai Vasmű számára dolgoznak, lelkesítse őket a szovjet emberek példa- mutatása.
