Dunántúli Napló, 1951. május (8. évfolyam, 101-124. szám)

1951-05-06 / 104. szám

NAPLÓ 1951 MÁJUS « PÁRT ÉS PÁRTÉI* IT ÉS * í j ta’sjelöltekkel9 friss erőkkel erősíti sorait a JbikaíJt állami gazdaság; pártszervezete Hat újonnan jött dolgozóból és há­rom régebbi párttagból alakult meg a mull év tavaszán a pártszervezet a bikali állami gazdaságban. Addig csak pártcsoport volt itt. A. megalakult pártszervezet Bátori Antal,elvtárs tit­kár irányításával jól kezdte meg munkáját. Az őszi gabona begyűjtését, aratását és cséplését a gazdaságba be­furakodott ellenség szabotálta. A pártszervezet leleplezte a kártevőket és eltávolították a gazdaságból dr. Élő Dezső és Deli József gaizdaság- vezetőket. Az ellenség eltávolítása után javult a munka. Ahogy nőttek az eredmények, úgy nőttek a feladatok is a pártszervezet előtt. Hogy a felad.aiok.kal megbirkóz­hasson a pártszervezet, új, arra érdemes dolgozókkal erősítette meg sorait. A műit év augusztusi tag­gyűlésen 10 tagjelöltet vettek feL A felvett dolgozók valamennyien a termelésben, a helytállásban példamutató fiatalok voltak. De nem elégedtek meg ezzel az ered­ménnyel sem. Tovább nevelték a fia­talokat, a dolgozókat, hogy kiérde­meljék a kitüntetést és a Párt tag- jelöltjei legyenek. A nevelési munka eredménye: a mai napon rendkívüli taggyűlést tartanak és négy új tag­jelölt és egy párttagsági könyvet ad­nak át arra érdemes dolgozóknak. Nyolc tagfelvételi és egy tag- jelöltfelvételi kérelmet vitatnak meg a taggyűlésen, köztük Valkai Alajosét, aki a traktoros-brigád vezetője. Brigádja állandóan 160 százalék felett teljesíti normáját. Valkai Alajos, mint népnevelő jó munkát végzett a brigád, tagjai kö­zött. A másik kiváló, tagjelöltségre érdemes dolgozó Boóz Tibor, aki szintén a Valkai-brigádban dolgozik és normáját jelenleg is 173 százalékra teljesíti. Geizer Mária elv- társ tagjelölt is most kérte tagfelvé­telét. Hat hónapja tagjelölt: Mint a DISZ-szervezet aktívája, végezte mun. kaját. A pártszervezet beosztotta az alapfokú politikai iskolára. A tanu­lásban szépen fejlődött, a tanultakat jól felhasználja a termelő munkában. Mint gyapotszedö brigádvezető, jó po­litikai munkával nevelte a brigád tag jait, amit az elvégzett munka, az ál­landó 100 százalék feletti teljesítmény is bizonyít. Jó agitációs munkát vég­zett az 1-es típusú termelöcsoport megalakításában. Hasonlóan nevette tagjelöltekké a pártszervezet Schenk Imre, Mé­száros József, Läufer Mária, Szél­lé Janka és a többi elvtársakat is. Ezeket a dolgozókat most veszik fel a Párt soraiba. Nagy gondot fordít a pártszervezet a tagjelöltek nevelé­Kötetlességemnek tartom, mint öntti- datos kommunista, hogy hazánk és békénk megvédésében helyt álljak a munka frontján. Mi, most az ötéves tervvel a szocializmust épíljük. Az öt- éves terv mielőbbi befejezéséből aka­rom én is kivenni a részemet, hogy szabad hazánkat még szebbé és virág, zóbbá iehessük. Jó munkánkon kérész­iül mutáljuk meg a háborús gynjto- galóknak, a Koreában vérengző ame­rikai fenevadaknak és csatlósaiknak, a jugoszláv dolgozó népet elnyomó Ti- toéknnk, hogy békéi akarunk, erősek vagyunk. A béke megvédése számunkra és gyermekeink számára új életet, boldog jövőt és nyugodt éjszakákat jelent. Ezt akarjuk mindannyian, akik a Párt zászlaja a'.á sorakozunk, amit a dicső. Termelőszö vet keze teink fejlődése valóban nemcsak a-növénytermesztés­ben, hanem az állattenyésztésben is meglátszik. A Béke Őre termelőszö­vetkezet a Petőfi termelőcsoportbó! fejlődött fel. A Petőfi csoport 1^49- ben alakult, még azon az őszön kapott 15 darabból álló tehéntörzset. A ta­gok által beadott nyolc tehénből és a tizenöt törzsből ma már 56 darabra szaporodott a szarvasmarhaállomá­nyunk. Ugyancsak 1949—1950-ben kapott 20 anya- és egy apasertésből, ponto­san 140 darab sertésállományunk van. Meg kell itt jegyeznem, hogy a sertés­törzs mangalica, tehát nem lehet olyan szaporulat, .mint a jorksiri vagy -a berksiri fajtánál. sére is. A tagjelöltek munkáját fi­gyelemmel kíséri a pártszervezet ve­zetősége, ahol szükség mutatkozik, ott segít nekik. Félév céltudatos munkájának eredménye: kilenc tag­ról 17 tagra, 21 tagjelöltre emelke­dett a bikali állami gazdaság párt- szervezete taglétszáma. A megerősö­dött pártszervezet, jobban, könnyeb­ben tudja ellátni a feladatokat és to­vább erősíti sorait is, az arra érde­mes dolgozókkal. séges nagy Szovjetunió bontott ki számunkra. Én is a béke nyolcszázmilliós tábo­rához tartozom. Én Is cgv menetelője vagyok, aki e zászló alatt haladok. Az öntudatos dolgozók millióival harcolok a munka frontján, a békéért. Április ban 1122 százaléknál 'tartottam. Május 1. tisztelőére a termelésemet 137 százalékra einellem fel. Az anyagtaba- rékossági felajánlásomat 30 százalékot 47 százalékra teljesítettem,. május 1. tiszteletére. Ezután is újabb és újabb numkafeíajánilásl fogok lenni, ezzel is kifejezem hálámat Pártunknak azért a sok jóért, amiben minket, dolgozókat részesít. Igv harcolok továbbra is a békénk megvédéséért. Szikszai Gyuláiié levelező. Szikra-nyomda Ma már 900 holdas gazdaságunkban tervszerűen dolgozunk. Erdős elvtárs a jánosházi brigád-iskola elvégzése után rávilágított, hogy ezután a se­lejtes marhát nem adjuk át a csonto- zóba, hanem figyelemmel a fajtörzsre, a selejtes marhát saját takarmányunk­kal, a zöldfutóskalag bevezetésével meghizlaljuk. Mint felhizlalt állatot adjuk át a közfogyasztásnak. Most építünk egy 38 kutricás fiaztatót. A tehenészetnél az istállót 25 férőhely­jel bővítjük ki. Van 85 hold lucernavetésünk, amit az állattenyésztés fejlesztésére vet­tünk tervbe. Csalamádé lesz egész évben, ebből nem lesz" hiányunk. Standovári Pál Lippó, Béke Őre tszcs. „Én is a béke nyolcszázmilliós táborához tartozom“ 56 darab szarvasmarhája, 140 sertése van a hppói Béke őre tsz-nek A BOLSEVIK SAJTÓ ÜNNEPE Május ötödikén volt 39 éve, hogy a Pravda, a világ legjelentősebb na­pilapja megjelent. Ezt a napot évröl- évre megünnepli a szovjet nép, de megünneplik május ötödikének napját a világ becsületes dolgozói, megem­lékeznek róla az egész világ haladó­szellemű sajtóorgánumai is. Természetes ez a megemlékezés, hiszen a szovjet sajtó — mely a Prav­da megjelenése napján üli születés­napját — nemcsak a szovjet dolgozó­kat lelkesíti a békéért való harc foko­zására, de az egész világ haladószel- lemíi sajtójának, különösen pedig a népi demokratikus országok sajtójá­nak mutat irányt, hogyan kell küzde­ni a szabadság és a béke ügyéért. A békevilágmozgalom áradatszerü megnövekedését is előmozdította a bolsevik sajtó és ezt a békemozgal­mat legszebb hivatása, legszentebb kötelessége támogatni a haladószel- leraü sajtónak is. A bolsevik sajtó hasábjain felkarolja a béke védel­mét szolgáló jó kezdeményezéseket icemén> en bírálja a haladás, a fejlődés akadályozóit, leleplezi a béke ellensé-. gélt. Híven tolmácsolja a dolgozók békeakaratát, tolmácsolja a szovjet emberek, a világ becsületes, béke­szerető mitlióinak hangját, a béke- szerető milliók izzó gyűlöletét, melyet az amerikai imperialistákkal, a hábo­rús «szitokkal szemben éreznek. A szovjet sajtó a béke szavának legmesszebbzengő hirdetője. A Prav­dában jelent meg Sztálin elvtárs nyL latkozata a béke megvédéséről, mely­re mindenütt felfigyeltek, s amely fel­gyújtotta a békeküzdelem lángját az egész világon. A szovjet sajtó erős, mert a bé­két hirdeti, erős, mert a népre tá­maszkodik. Nemcsak azért erős, mert 33 és félmillió példányban jelennek meg a szovjet lapok, mert a Szovjet­unió minden lakosa hűségesen olvas­sa a bolsevik sajtót, de azért is erős, mert munkatársai között ott vannak a gyárak dolgozó milliói, a kolhozpa­rasztok százezrei és a technika, a tu­domány, a kulturális élet legjobbjai. Ez a milliónyi munkatárs élteti és teszi a dolgozó nép sajtójává a bol­sevik sajtót, olyanná, melytől minél többet kell tanulnia a magyar sajtó­nak, a magyar dolgozóknak is. A bolsevik saj'tó kimeríthetetlen tapasztalatainak tanulmányozása, ezeknek a tapasztalatoknak az átvé­tele és átültetése a magyar viszonyok­ra, segíti magasabb színvonalra a ma­gyar sajtót, hogy eleget tehessen azoknak a feladatoknak, melyeket a béke megvédése, a Párt, a dolgozó nép, az ország építése állítanak elé­be. A bolsevik sajtó 39. születésnapján forró szeretettel köszöntjük Lenin és Sztálin tanításainak hirdetőjét, a bé­kéért folyó harc élenjáró harcosát, a bolsevik sajtót. A MUOSZ választmányának ünnepi díszülése a bolsevik sajtó napja alkalmából A Magyar Újságírók -Országos Szö- ve.ts égének választmánya pénteken este ünnepi díszülésen emlékezett meg a bolsevik sajtó napjáról, a szovjet sajtó nagy ünnepéről, május ő-ről. Az ünnepi diszülésen megjelentek a szovjet sajtó Budapesten dolgozó munkatársai is: Alekszandr Bcljajev, (i Szovjet Tájékoztató Iroda buda­pesti vezetője. Zetncov, a Szovjet Tá­jékoztató Iroda munkatársa és Balá- kin, a TASZSZ budapesti tudósítója. Az ünnepi ülésen Mihályfi Ernő miniszterhelyettes, az Ujságírószövet- ség' elnöke mondott beszédet. Mihályfi Ernő beszólt a bolsevik sajtó nagyszerű tulajdonságairól, majd elmondotta: több, mint hétezer újság jelenik meg a Szovjetunióban több, mint harminc millió példányban. — Mi. magyar újságírók tanuljunk a fzovjet sajtótól, — mondotta — tanuljunk meg mindent a Szovjetunió élenjáró újságírásától. Munkánkban tekintsünk állandóan az utunkat meg­világító ragyogó példára, a szovjet sajtóra. A Magyar Újságírók Országos Szö­vetsége az ünnepi díszülésről távira­tot küldött a Pravda szerkesztőségé­nek és a Szovjetunió Újságíró Szövet­ségének, melyben hangsúlyozzák, hogy a magyar újságírók példaképük­nek tekintik a szovjet sajtót és a békéért, az emberiség boldogabb jö­vőjéért folytatott karéban vele együtt haladnak Kultúrotthon, telefon, vízvezeték Villány községben Villány község kultúrotthon felsze­relést, az álalmi faiskola és szőlőolt- ványtelep telefont kap. Megépítik a vízvezetéket, mely megkönnyíti a la­kosság vízellátását. < Sok dicsőséget látott már a fel- szabadulás óta Mecsekszabolcs — ahogy az utóbbi időben nevezik: Pócs-Szabolcs. A zöld fák közé búj. tatott kolóniák negyedszázadon ke­resztül nem láttak annyi fejlődést, amit az utóbbi hat év alatt. Alit fe. lettük az idő, tespedésbe döntötte még az idők múlását is a bányabáróvilág úrttafó keserűsége, nyomora. Építet tok ugyan egy koronás emlékművet', nagy ceremóniává) fel is cicomázták úgy 1936 körül a ,,munkaadók", de e/.en kívül semmi nem történt.. Iliet- ye történt, de ezt nem örökítették meg. mert Csertető agyagos pora be­itta a bányászvért, — a csendőrverés nyomán felszakadó kiáltás pedig nem hallatszott túl a szoba hégy falán. Reggel schiebt, másnap schicht — így őrlődtek az emberek, szívükben a ke. . serűseggel, fájdalommal. Aki 1936— 1943 között látta Szabolcsot és 1944 decemberében újra látta az nem is mert rá. A* ®mí napon egyetlen mondat elsöpörte a keserűséget. Azt kiáltot­ták Ferenc- és István.akna alapvága tain, fejtéseiben, Azonnal kiszállni a bányából, itt vannak az oroszok!“ Ez! még a bányabáróvilág helytarlói, Sillaiék adták ki, de ekkor nem az volt már a fontos, hogy ki mondja, hanem mit mond. Kiürültek a vága­tok. Marton János e’.vtárs, akkori f-erehe-aknai vájár még bebiztosítot­ta a gurilólyukasztást, gondolván, ne kelljen előíró) kezdeni. A bányák üresek, de a kolóniák annál tömötteb- bék lettek. Voltak, akik „tanácsot“ kértek, mitévők legyenek, voltak, akik „tanácsollak“: Hordjátok cl ma­gatokat, mert... Itt még megszorult a szó. m-ert a katjusák még Szederkény körül rengették ^ földet, még mere, dezett a nyilas pártszolgálatos gép pisztolya a „nagyszájúakra". Novem­ber 29, szerda reggelre kinyílott a bányásziorok és teleharsogta az egész kolónia: „Szabadság tovaris!“ Fur­csa beszélgetések hallatszottak szerte a telepen: „Nyemet njncs. elpasllzott.“ — ,,Ur?“ Pán nincs, az is pasli!” A kérges bányásztenyerek a szavak nyomán fenyegetően meredtek nyugat felé amerre a német és a Horlhv- fasiszták hordták irhájukat. Két-bárom nap múlva csak z*. n í gott Szabolcs. Pártról, munkáthafalom-. ról, az urak országának vénéről bo-l SZABOLCSI BÁNYÁSZOK, NE FELEDJETEK! széltek a bányászok és rövidesen ki­áltások is hallatszottak: ..Holnap kez­dődik a schicht!“ És megkezdődött.. Az ország újjáépítéséről bőszeitek eb­ben az időben. December sáros nap­jai a rongyostalpú bányászbakancsok sercegésére ébredtek, ki-be, ki-be így járt a víz, a sár, a nyűtt bakan­csok belsejében. Azért elindult a munka. Pár napig dolgoztak különö­sebb gond nélkül, majd rájuk szakadt egy e's° pillanatban megoldhaíallan nak látszó kérdés: kezdett elfogyni a bányafa. Még az öreg bányászok is megvakarták fejüket: „Mi fesz?" IhtHHxú érékig csak a szél dön­tögette a fákat a szabolcsi erdőben, de most hozzáláttak a bányászfejszék’ *s- ,Vo,.t °*yan bányász, akj 8 órát erdoiríáson, 8 órát pedig szénfejlésen dolgozott. Berta József, Csicsók Já­nos és még sok Ferenc.aknai vájár úgy kezdte a munkát, hugy először fát vágtak az. ácsoláshoz, lehordták vállog a bányába és hozzáláttak: győzelemre vinni a széncsatát. A Párt adta ki ezt a jelszót. Amikor erről kérdez valaki a szabolcsi bányászok tói, felsóhajtanak: „Hej, de kemény idók is voltak azok." Élelem is alig­hogy volt. Ruffli Lajos elvlárs négy sültkrumplival ment műszakra. Volt. aki ökölnagyságú kukorica-málé't evett. 24 órában egyszer. A fizetés nagynéha egv zacskó bab, pár ciga­retta, pár szem krumpli volt. De a harc az nem állt meg. Az országnak szén kellett, a szabolcsi bányászok tehát győzelemre vitték a széncsatát. Sok hős dolgozott. Müller Vilmgs. Müller Nándor. Csicsók János, Ta­vasz Ferenc, Bozsér János és még nagyon sokan. Ebben a nehéz .időben is jókedvű volt Szabolcs. A mostani kultúrház- ban vasárnap esténként táncmulatság volt. A község szovjet katonai pa­rancsnoka — egy negyvenév körüli hadnaerv — szombatonként felült a színpadra a zenekar mellé és nézte a szórakozó bányászokat, a táncoló fia. latokat. Körülrajongták sz^retetükke! a szabolcsiak ezt a szovjet hadnagyot. Szerették s ö is szer?lie a bányászó I:: Mikor a zein'-zes már hazafelé Vrlnlm:,- volna, «róttuk neki a fiaía- o'- ér 'csak annyit mondott; „Tánc! 1 meg, pol csú-i.“ Vasárnaponként az­tán ha be akartak jönni Pécsre a sza. bolcsiak, -összekapaszkodtak vagy hu szán és nyakukba vették a hosszú utat. A nehézségek ellenére ment, fejlődött az élet, — egyre kevesebb lett a nehézség Elmúlott jónéháiiy év . . . Fekete, bodor fiintiit eresztve megy a .kéktestű autóbusz, rajta a felirattal: ,,Készült az ötéves terv első negyedében.“ A szabolcsi vám előtt elkerüli a másik. Erre az van írva: „Készült a hároméves terv utol­só negyedében.“ Papp Erzsébet 17-18 éves lány, büszkén vágja oda barát, nőjének, Boros Klárának az autóbu­szon: „Nekem már megvan a staíé- rungom. a konyhabútorom." Távolabb két asszony azt beszéli, hogy: „A gyerek is akar biciklit, de jobban szerelne motort — majd adok neki a lejére, hogy kitörje a nyakát. A bi­cikli t, azi nem bánom...“ Egy má­sik bányászasszonynak segítik lerak ni a csomagot. Egy kékruhás bá­nyászasszony azt mondja férjének: ,.Kíváncsi vagyok, mit szól a Pista, ha meglátja az új kabátodat?“ De megváltozott minden ... A „mexikói" fadepón annyi a bá­nyafa. hogy a vasúti vagonokat látni sem lehet. A felszabadulás után kény. szerbői kivágott erdő helyén új, fia tál lak. bokrok nyújtogatják nyaku­kat a májusi meleg napfény felé. Más lett minden. Az István-aknai dombte­tőről Meszest lehet látni, ahol már nem fü zöldé], hanem téglák pirosia. nak a felépült és épülő bányászháza­kon. A bányászok munkájának ered­ményéből épül: a Terv adta, a Terv adja. Hol vannak azok a bányászok, akik 1945-ben állták a harcot a ne­hézségekkel szemben, győzelemre vit­ték a széndsatát? Meg lehet találni őket. Müller Vilmos ma is Ferenc, aknán dolgozik. Sztahanovista, !eg utóbb Gallyatetőn nyaralt, nemrég motort vett, fiát iskoláztatja, auró- és motortechnikus lesz belőle. Nándor, a testvére ma is állja a harcot, egyi­ke a legjobb vájároknak. Tóth Jó­zsef (17) házát épített, konyha-szoba­bútort vett. A múltban szegény volt, mint a többi bányász, olyan szegény, hogy „észre sem vették." Kolb János házat vett, Mezödi Gvörgy, Réti Já­nos, Lakatos János, Török István (3), Bencegh* Ferenc. Horváth József (2), Győző Alajos Meszesen kétszobás összkomfortos lakást kaplak jó mun. kájúk jutalmául. Vasárnap reggel Stettner Ferenc (2), Grósz Márton, So- modi Pá, Hévízre megy üdülni. Ki tudná tovább sorolni, hiszen minden bányász neve mellé olda'akat lehelne írni, hogy mennyit változott, az élete Számokban is sok kifejezni a rádió kát, amelyek vidámmá teszik a bá­nyászlakásokat és el kell számolni harmincig, hogy összeadhassa az em­ber azoknak a bányászoknak számát, akik külföldön voltak, vagy a na­pokban mennek külföldre üdülni mint Bátai János csapatvezető és Peik János. 1st ván-aknn piros palatetős tor nya alatt megtalálható ma is Ruffli Lajos. Ma már nem négy sültkrump­lival jár műszakra, ma már sztaháno vista és batyuba elférő ,.belyárbútor“ helyett takaros lakása, bútora van. Köriünk János, Horváth Lajos ma is hajcolnak, dolgoznak. Moór Ferenc elvtárs, Islván-aknai vájár, akit igen szerelnek a szabolcsiak, ma azon ör ködik. hogy béke legyen — néphad­seregünk alezredese. Bozsér Jánost is meg lehet találni szenesen, mosolyog, va és azt újságolja: Fia a Szovjet­unióban tanul. Valamennyien tudnak újat, szépet, felemelőt mondani és szinte kapaszkodni kell a szavak nyomán, hogy haladni lehessen azo„ a meredek emelkedőn amely a sza­bolcsi bányászok éleiét, életük javu­lását jelképezi. Lüktet ,itt minden. Minden a Terv­ről beszél, meg a Pártról, amely a Tervet adta. Itt vannak az öreg har­cosok, akik ma már nem az ország újjáépítésén, hanem a szocializmus építésén dolgoznak. A 45-ös széncsa­ták hősei nem babot, pár szem krumplit és cigarettát kapnak „fizetés. ként'1, hanem 1200. meg 1800 forinto­kat. Nem szürcsőg már a viz a ba­kancsokba. mert új van a lábakon, a Pari, az állam udta. Nem rongyosak már a ruhák, még a munkaruhák sem mert azt ;s adott a Párt, az állam öröm, boldogság minden. Nem lehel te.nni egy lépést sem. hogy újba ne botoljon bele az ember. Nem lehet anélkül öt percig beszélni, hogy va laini új, nagy dologról ne esne szó. És mégis ... És mégis vannak Ferenc.aknán, István-aknán olyanok — a régi har­cosok között is, — akik ézt nem Iát_ ják. .,Természetesnek" veszik, hogy nem gyalog járnak a városba, hanem a félóránként induló autóbusszal. — ,,Megszokottnak" tartják már, hogy Meszesen épülnek és készen állnak a bányászházak. Vannak akik a másfélezer forint, fizetésre nagycsend, ben kibökik: „Hát nem sok." Van, aki ,.mindennapinak“ tartja, hogy két éve van rádiója. Hogy új ruha van? Hát ez a világ legtermészetesebb, legmagátólértetődőbb dolga. És ezek az emberek, ezek a becsületes bá­nyászok arra nem gondolnak, hogy mi 'volt ezelőtt hat éve? Hartman János (5) elvtárs mit. szólsz ehhez? Rólad, aki élmunkás vagy, egyike a legjobb vájároknak, azt beszélik, hogy közömbös vagy, hogy napi termelő munkádon kívül más nem érdekel. Mit szólsz ehhez Bokój- József, Dobszai Mihály? Párt­vezetőségi tagok voltatok. Leváltot­tak, benneteket, mert nem törődtetek a legszentebb üggyel, a Párt ügyével. Geresdi János? Belőled a népi demo. krácia csinált, aknászt és arra sera vagy hajlandó, hogy elmenj alapfo­kú- politikai iskolára. És mit tudtok mondani ti, műszakmu;asztok? Egy­szerűen nem jöttök dolgozni, mert nem sínylitek meg, ha egy hónapban 1—2 napot nem dolgoztok, mert keres, tek ezen kívül is annyit, hogy vidá­man megéltek. Ilyet is lehet találni Pécs-Szabolcson a felszabadulás után hat évre, az ötéves terv második évii­ben. Ilyen árnyfoltok is vannak még, bár ezeket a fejlődés fénye, ereje el nyomja. Hát nem jut az ilyen bányá­szok eszébe 1945, nem gondolnak 1937-re, 1942-re, az elnyomás sötét éveire? A jóban, könnyű.elfelejteni a multat. Szabolcsi bányászok, ne fe­ledjétek a múltat, lássátok meg, hogy miért harcolunk, hogy miért kell harcolnotok. Szén kell az országnak, mert öléves tervet valósítunk meg, meri szocializmust építünk. Nézzétek meg saját életeteket, hogy mit vál. tözotl és milyen jövő dl/ előttetek. Búitok előtt és akkor nem hagyjá­tok, hogy Fereuc-akna 76 százalékra, István-akna 91 százalékra álljon • havi tervteljesitésben. Kászon József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents