Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-15 / 87. szám
6 iBPLO 1931 ÁPRILIS 15 Ismerteiéi Kirsznnov könyvéről: A jugoszláv nép az amerikai imperializmus fasiszta bérenceinek igájában A Szovjetunió és dicsőséges hadserege történelmi győzelmével felszaba. 'b ottá Közép- ős Délkeiet-Eurppa népeit a fasiszta zsarnokság alól. Ez a győzelem megszilárdította és kiszóle. sitette a szocializmus bázisát az egész világon. A népi demokratikus országok megerősödtek és jelentős eredményeket értek el a háború befejezése óta. Ezeknek az országoknak elért pjgy sikerei az imperialisták vad du. hét váltják ki, akik vissza szerelnék forgatni a történelem kerekét. Az im. perialisla agresszorok kudarcot vallottak azokkal a kísérletekkel, hogy a polgári pártok és jobboldali szociáldemokraták segítségével megdöntsék a népi demokratikus rendszert és a tvfai sliail-terv segítségével maguk alá rendeljék a népi demokratikus or. szagokat. Ezért bevetették legutolsó tartalékukat:, Tito klikkjét, amely Jugoszláviában magához ragadta a hatalmat. Kiiszanov közelmúltban megjelent könyve hiteles adatok hosszú sorával bizonyítja, hogy a belgrádi uralkodó klikk igen rövid idő alatt hogyan tat te meg áruló útját angol-amerikai gaz- dá. utasítására a burzsoá nacionalizmustól a fasizmusig. Ma már nyilvánvaló, hiszen egyáltalában nenr titkolják, hogy Tito klikkje az imperialisták ügynöksége. „A;; amerikaiuk minden Jugoszláviáid költött dollárért két dollárt kapnak“ — ismeri be cinikus őszinteséggel egy ismert newyorki újságíró, aki felszólítja a Wall Street mágnásait, hogy ne fukarkodjanak Titoval szemben a segítséggel. Miután rámutat a segély méretére — 150 millió dollár évente, öt éven keresztül — cinikusan összegezi, hogy etz a kiadás igazolni fogja magát, mivel „Jugoszlávia elsőrendű üzlet, hiszen gyakorlalilag az ország egész gazdasága az amerikaiak rendelkezésére áll." Az amerikai monopolisták nyíltan azt követelték Tito klikkjétől, hogy ütemezzék be a Jugoszláviából kiszállításra kerülő nyersanyag kipréseiésének térvét olymódon, hogy 1950 végére csak az Egyesült Államokba irányuló színesfémkivitel iöbb, mint kétszeresére, 16 millió dollár értékről 35 millió dollár értékre növekedjék, 1949-hez viszonyítva. A titoisták 1950 folyamán egyedül Olaszországba 130.000 tonna baoxiíot, 5000 tonna finomított ólmot, 4000 tonna magnezitot, 300Q tonna kró.- mot szállítottak. Jugoszláviából szakadatlanul érkezik króm, réz, anlimon, magnezit, bauxit, cink Nyugat-Német- orszagba, az angol-amerikai imperialisták arzenáljába. Az 1950 évi jugoszláv stratégiai nyersanyagkivitel, (amely csak a tőkés országokba irányul), több, mint ötszörösen felülmúlja az 1937. évi háborúelőlü kivitelt. Talán a Tílo-kormány előnyős feltételek mellett kötött kereskedelm; szerződéseket az imperialistákkal? Sz/, 6incs róla. A jugoszláv fasiszták a színesfémet például sokkal olcsóbban adják el az imperialista országoknak, mm/ azelőtt a népi demokratikus országoknak adták, pedig ennek a fontos stratégiai nyersanyagnak az ára a világpiacon az utóbbi időben jelentős mértékben emelkedett. Ezáltal a titoisták Jugoszláviát az angol-ameri. kai imperialisták .által előkészített háborús kalandba vonják be, amely a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen irányul. A belgrádi é3 az athéni bábkormányok óceánontúli gazdái tárgyalásokat folytattak, hogy katonai szövetséget létesítsenek a rendőr- gestapoista Jugoszlávia és a monar. cho-fasiszla Görögország között. Az amerikai diplomaták létrehozták az úgynevezett Belgrád—Athén. ,,tengelyt", amelynek a háborús gyújtogatok földközitengeri tömbjének támasz, pontjává kell lennie. Számtalan tény bizonyítja, hogy Tito fasiszta klikkje lázas gyorsasággal változtatja az országot az imperialista agresszorok katonai felvonulási területévé. Sietve építenek olyan autókat, amelyek az ország nyugati részét az északkeleti járásokkal kötik össze. Katonai repülőtereket és különleges leszállóhe. lyeket építenek a légierő szántára. A titoisták megadták a jogot az angol-amerikai haditengerészet erőinek, hogy jugoszláv vizeken és kikötőkben tartózkodjanak. Korcsula szigetéből, mely Dalmácia közelében fekszik, amerikai haditengerészeti támaszpontot csináltak. A játék természetesen a dolgozó jugoszláv nép bőrére történik. A tilols- ták kizsigerelik a munkásokat, hogy saját meggazdagodásukat biztosíthas sák és a lehető legmagasabb profitot érhessék el a külföldi monopolisták számára. E cél elérése érdekében a Tito—Rankovics-hlikk a legaljasabb módszerekhez folyamodik: beesapja, zsarolja, lenyegell és mindenképpen tinyomja Jugoszlávia dolgozó népét. Táb!' drákói törvényt hoztak, amelyek a munkásokat valóságos rabságán döntik. A munkások kényszerítésére felhasználják az országban uralkodó éhségei is. A kereskedelmi miniszter rendelete értelmében a vállalati igazgatókat feljogosították, hogy saját belátásuk szerint adják dolgozóiknak az élelmiszer jegyeket. Ez lehetőséget nyújt az adminisztrációnak, hogy nyomást gyakoroljon a munkásokra. így arra kényszerítik őkel, hogy naponta 14—26 órát dolgozzanak és erejüket meghaladó normát teljesítsenek. így például a ze- muni fémfeldolgozó üzemben 800 embertől megvonták az élelmiszerjegyeket, mert azok nem teljesítették az erejüket meghaladó normát. Erre a dolgozók sztrájkba léptek. Az ipari munkás tömegek, szervezetten hagyják el munkahelyüket és ezzel juttatják kiíejezésre a fasiszta kizsákmányolok iránt érzett gyűlöletükéi. 1950 első öt hónapjában például a szénbányászok több, mint 45 százaléka ment el a bányákból. A szlovéniai Brod városában a vagongyárból egy hónap alatt 500 ember lépett ki. Hasonló példák jellemzik az erdőkitermelést, a bőr-, a textil- és az egyéb iparágakat is. Jugoszlávia dolgozói a véres üldözés és megtorlások ellenére is támogatják a Béke Híveinek mozgalmát és egyre határozottabb a n lépnek le] a háborús gyújtogatok kalandor tervei ellen. A városokban és falvakban löldaiatti békevédeimi bizottságok alakulnak. A lakosság körében aláírásokat gyűjtenek a békeielhívás_ rn, leleplezik a titoisták provokációit, népellenes politikájukat és mindent elkövetnek, hogy ne sikerüljön Jugoszláviát az imperialista agresszorok katonai felvonulási területévé tenni. Kende Sándor Szigligeti vígjátékát nagy sikerrel mutatták be az Ifjúsági Színházban a diákszínjátszók Szombaton este az ifjúsági színházban mulatták be a Janus Pannonius gimnázium és az Ipari Leánygimnázium szín. játszói a Liliomfi-t, Szigligeti Ede ká- romfelvonásos vigjátékát. Hajnal Ernő igazgató hozzáértő kézzel, jól rendezte az előacfást, A szereplők mitaszerű fegyelme, előadói stílusa, a pergő, eleven cselekmények a rendezőt dicsérik. De dicsérik a diákokat is, akik a ruháktól a díszletekig mindent saját, maguk készítettek és emellett, tanulmányi eredményeiket is javították. A szereplő fiatalok nem színészek. Játékbeli fogyatékosságaikat azonban bőségesen pótolja fiatalos lelkesedésük, üde,, hamvas előadásmódjuk és a szeretet, amellyel haladó hagyományainkat felkarolják, művelik és terjesztik. Az előadás és az egyes szerepek részletes megtárgyalására még vissza, térünk. KULAK I SLUGA... Együtt küzdenek a kultúra fegyverével is a titoista kulit ltok elten Mohács magyar és délszláv dolgozói A felszabadulás ünnepén, április negyedikén boldogan, vidáman ünnepelt egész felszabadult népünk. Mohács is feldíszítve, vörös lobogókkal ékesítve várta ezt a napok Együtt ünnepelte április negyedikét délszláv, magyar ós németajkú, együtt ünnepelt minden becsületes dolgozó. A kultúrcsoporlok is hozzájárultak az ünnepségek fényének emeléséhez. Közös kultúrműsort adtak a „Kulturni Dom“-ban, — a délszláv liv^túr otthonban, — Mohács kultúr- csoportjai: a Honvédség, DISZ, a délszlávok, a tanulóváros, a gyárak üzemek és vállalatok kultúrosai. Együtt küzdenek a magyar dolgozókkal a kultúra frontján is felszabadult nemzetiségeink a békéért. Szombaton a kisgyüléseken ott- voltak a kultúrosok is. Táncaikkal, dalaikkal beszéltek boldog életükről. A délszlávok gúnyverseket szavaltak Titóról, a véreskezű diktátorról, szerb nyelven mondták el, hogy szenved a jugoszláv nép, hogyan küzdenek határon túli testvéreik a szabadságért. Soha ilyen fejlett, egészséges kul- túrcsoportja neun. volt Mohácsnak, mint most. Soha'ilyen megbecsülésben nem volt része annak a nyolc- vanegynéhány délszláv dolgozónak, akik a Indtúr csoportban dolgoznak. — A múltban soha nem szerepelhettünk színpadon, különösen Pesten nem — mondja Treuer Ferenc, a kultúrcsoport egyik vezetője. — Legfeljebb mutogattak bennünket, mint érdekességet, de művészetünket meg nem becsülték. Ma annál inkább megbecsüljük őket. A megyei kultúrversenyben a legjob. bak között végeztek, azok között, akik Pesten is bemutathatták Rákosi elvtárs előtt tudásukat, művészetüket. A mohácsiaknak nem szállt fejükbe a dicsőség. Régi népi játékkal, a „Prelo“ (fonó)-val állnak nemsokára a mohácsi közönség elé, de új színdarabot is tanulnak. A címe: Kulak i sluga — A kulálc és a szolga. A kulákot mutatják be ézzel’a6zín. darabbal, a kulák aljasságát, furfang- ját. Bemutatják, milyen elszánt ellensége a kulák a dolgozó népiek. Együtt küzdenek a kidákok ellen magyarok, délszlávok Mohácson. Együtt küzdenek, hiszen Budzsáklia Jánost, a kultúrcsoport tagját éppen úgy kiszipolyozta volt gazdája, mint Balogh Jánost Kalkán kulák, aki egy hónapra 6 forint bért akart fizetni. Egyformák a kizsákmány ólók. Éj> pen úgy Titot kívánja Gyenis Pé tér kulák, mint Sírok Imre, vagy Bakó Gergely 50 holdds zsirosparaszt és Kersics Lukács kulák. Egyformán gyűlölik őket a magyar és <i délszláv dolgozók, együtt küzdenek ellenük a kultúra fegyverével is. A „Sztárparádé66 Pécsett Az Állami Bábszínház pécsi műsorán szerepel a Pestem 3 hónapja telt házak előtt futó „Sztárparádé." A darab előjátékában felvonul a pénzember, aki ízléstelen Sztárparádéja kéz. dése előtt ellenőrzi a színpadot, te. hetségtélen szeretőjét beugfatja egy szereplésre, kidobja a tehetséges művészeket. Aztán megkezdődik a műsor: hamisított magyar táncot látunk, az operaénekest és a népszerű „mű. dal" énekest hallgatjuk — szatirikus torzítással Majd egy kis „álirodalom" következik és a jazzquartett áraszt valódi esik ágói levegőt _ ami után sü rgősen ki is kell szellőztetni. A közönség operettrészleteket lát és hall, — olyan ízléstelen, giccses előadásban, amilyet a tőkés világ színházaiban produkáltak. Sor kerül a hamisí. tott „magyar nóták“ sírva-vigadó el- dauázására is, és megjelenik a kíván- sághangversenyek elmulaszithatatlan „fénypontja“, a divatos dizöz, aki énekelni nem tud ugyan, de annál ke. csesebb a mozgása. A „Sztárparádé" célja: vidám, optimista műsorával megmutatni a művészeti élet ferdesógét, gyomlálni a szellemi gazt, irtani az ellenséges ideo. lógia maradványait. Dunapentelén, a Duna partján munkások ezrei és nemsokára már tízezrei építik ötéves tervünk csillagát: a Dunai Vasművet, a hatalmas acélvárat. Hetek alatt új házsorok emelkednek itt a magasba, napról-napra egymásután nőnek ki a földből, a gyár első üzemegységének szürke vasbetonoszlopai. És nemcsak az épületek növekednek ilyen hihetetlen gyorsasággal, hanem maguk az emberek is. Fiatalok ezrei dolgoznak itt, s válnak kemény, harcos emberekké, a parasztfiatalok ifjúmunkássá; gépkezelői tanfolyamra járnak a leányok, s ko- hómérnöknek készülnek a fiúk. A Dunai Vasmű toborzóinak szavára szinte naponta százak és százak indulnak útnak, az ország minden részéből, hogy felépítsék ezt a gyönyörű várost és gyárat. És aki ott mcgízlelte az alkotás igazi szépségét, maga előtt látta a magasba, emelkedő házakat, összeforrott az építkezés hatalmas közösségé'vel, — az gyökeret ver, összeforr a munkásosztállyal, hogy maga is munkássá, öntudatosabb emberré véljék. Egy ilyen paraszfiatalról, Fábián Gyurkáról szól Sándor András írása. E„ ppen egy hónap fii hogy Fábián Gyurka kijelentette: ő hazamegy. Ez azokban a meleg, februári napokban történt, amikor Dunapenteléje besző: költ a tavasz és sok mindenki szórná. rn korán elhozta a magraváró föld üzenetéi. Évszázados mozdulás ez, már lassan természetévé vált a parasztnak és most, az új évszázadok küszöbén, nz új éleibe való belépés első pillanataiban, az épülő Vasmű falain, a téglák, vasbelongerendák, gépek és az ipar ezernyi újdonságai között sokan érzik ezt. Ereje van a rögnek, köti az embprt és követeli g gondozást. amíg egy darabja is az ember sajátja. Márpedig Fóbiái ':hnak van. t Fábián Cyuika uny:,(jkcz.i:lö u kilenc lcocka építkezésén. Árváinál. Életében először van ilyen ielelös állása. Szőkébb hazája alig tizennyolc kilométernyire van ide, Nagykarácsony, a zirci papok egykori pusztája. Itt töltötte gyermekségét Fábián Gyurka, apja araló volt az uradalomban, amolyan iél-rabszolga. Nagy rendeket tudott vágni az idősb Fábián, sokszor szeretett volna búza helyeit úri lejeket nyiszálni a kaszával, de ez sohasem következett be, csak a búza dűlt évről-évre a Fábiánok kaszái alatt — a zirci apátság számára Aztán egy napon megjelentek a vörös kozákok s attól kezdve új világ virradt Fábián Gyurkára. A Fábián-csa- lád 12 hold tulajdonosa lett. Szerette a Jóidét, különben Is ő a legidősebb íiú, öccse kőművesnek tanult s az Idősb Fábián öt, Gyurkát szánta utódnak az eke szarva mellé. Hanem olyan különös világ ez. hogy évek alatt évtizedek peregnek benne és Fábiánétc egyszer csak azt vették észre, hogy nem is igen kell az „eke szarvára“ gondolni, mert most már nekik is traktor szántja a nagykarácsony! határt, mint egykor a papoknak. Gyurka azért szeretett volna a maga gazdája lenni és lassanként úgy érezte, fölösleges ő a tizenkét holdon. Először a szarvaspusztai álla. mi gazdaságba járt el, reggel menf, este jött, majd nagy elhatározás érlelődött benne: Dunapentelére megy dolgozni. Mert olyan meghitten'súg az emuér (ölébe a löld. de Mába: mindenki nem maradhat ottan. Nem ám, mert itt a traktor, a kombájn, a iükaszálógép — mind-mind munkáskezeket szabadit fel. S a Halai képzeletet füll ám az ilyesmi: nagv város építése, ú/ élet. c.gy sor újdonsággal való ismerkedés. A munkának meg jobb«,, van látszat- .;a is. Azért is, mert a lal az ember szeme előtt nő magasra és úgy is ma. rád, de azért is, mert minden héten, vagy minden hónapban, kézhez kapja az ember a munkája eredményét. Azért családját is, önmagát is megnyugtatta, hogy ö nagykarácsonyi marad továbbra is, a Szőlőhegy, a kedves kis Retyegő jesz az otthona, csak éppen Pentelén dolgozik, amíg el nem jön a munka dandárja a mezőns S most milyen komoly állásban van... Úgy néz a „kilenc kockára“ (kilenc háromemeletes kocka-ház), hogy az nélküle bizony nem állna, mert minden téglája, minden szál drótja, csere pe, cementje, az ö kezén ment keresztül. ö vette át, ő számlálta meg, ő őrizte, ő adta tovább, mintha csak a saját házának anyagát vigyázta volna. De közben azért nem tudott elsza kadni Nagykarácsonytól, téllábát ofí. bon hagyta és biztosításképpen elvállalta a DISZ-titkárságol is Nagykarácsonyban, hogy ez jobban kösse. Mert már ilyen kötelékekre volt szüksége. Furcsa dolog: a „kilenc kocka“ néhány hónap alatt épült lel s máris van akkora ereje, mint a hazai tőidnek, amely születése pillanatától fogva ezer meg ezer szállal fűzte magához Fábián Gyurkát. Nagy mérkőzés ez. Hogy gyermekkorában egy barázdát sem mondhatott magáénak a négyezerholdas határból? Mégis övék volt az a föld, hiába bitorolta az apát úr s a szálak még erősebbek lellek, amikor a telekkönyvbe bekerült a Fábián-név a tizenkét hold mellé. Igen ám, de a kilenc kocka, a sok álmatla,, éjszaké, a harc a sárral, a szállítási osztállyal, az alallomosok kai. azután az örömök s itt a szeme' Gyurka meggyöl:erezeti a Dunai Vas- elöli a termés, mely olyan szép vagy mii tcslct-lcjkcl iormáló bclontalajá- még szebb, mint bármilyen jószág, a j bait. téglaszínű, plrostelős,' szelíden ívbe hajló házsor, a kilenc kocka... Fábián Gyurka kijelentette, hogy hazamegy, de mégis maradt. — Mikor mész? — kérdezték tőle. — A jövő héten — mondotta ilyenkor és zavartan elmosolyodott, vagy szeme sugarát merően túrta a távolba, a szemébe hulló barna, göndör tűrtök alól. S most, néhány napja, amikor utoljára kérdeztem tőle, mikor megy haza, azt lelelte: — Nem megyek. Nevetett. Levette zsíros kalonasap_ Icáját és megsímogatta a haját. Aztán folytatta: — Sokáig haza akartam menni. Meri — mégis csak vágyik haza az ember. Ott a föld, — eddig minden évben tavasszal — már amióta juttatott földünk vem —, kimentem trágyát teríteni, szántani, vetni, íogasolní, most is hiányzóit. De itt, — itt valahogyan más az élet. Tudom, hogy valamit csinálok, ami sokáig, talán «ülőkké meg log maradni. Esténként elmegyek a kultúrba, jó Hímeket Iátok, tanulok és egyszer még mérnök is lehet belőlem ■.. Hanem éppen egy hete határoztam el véglegesen, hogy itt maradok. Szabó Pityut téve. désből kijelentették az OTl-ból és azt mondták neki, el van bocsátva. Persze, nem hagyta magát és rendbehozták a dolgot. De abban a pillanatban eszembe jutott, hogy én ki Bern bírnám, ha nem dolgozhatnék itt. Ha már ennyit éjszakáztam, meg küszködtem a sárral. A kongresszusra lelő alá hoztuk ... Arra gondoltam, hogy addig mondogatom: megyek, megyek, amíg egyszer csak engem is szépen kijelentenek. Dehogy is megyek. Bottal se lehetne elkergetni innen ... Aztán még hozzátette: — Átadtam a DISZ-titkdrságot is a Szőlőben. Most már bizonyos, hogy Fábián SÁNDOR ANDRÁS: FÁBIÁN GYURKA MARAD... HONVÉDEK A SZÍNPADON Élettel, friss izgalommal, elevenséggel telik .meg a levegő, ha ők jönnek ki a színpadra. Saját életüket játsszák, önmagukat alakit- ják. Az „Arariyesillag" honvédszereplőit estéről-estére szeretettel fogadják • dolgo- «óink Hám ős György Kos- suth-díjas Író katonaoperettjében, újjászületett operettirodalmunk kimagasló alkotásában. A rendező szerencsésen fogta meg a második és harmadik felvonásnak azt a részét, melyben a néphadsereg katonái bemutatják honvédségünk boldog, felszabadult életét, azt a harci szellemet, amely ebben a jelszóban csúcsosodik ki: „A néppel tűzön vizen át/“ Nem újoncok már a bajtársak. Nem újdonság nekik a kultúrmunka sem, hiszen mióta magukon viselik az egyenruhát, azóta kuUúrcso- portban is működnek és gyakran járnak falura, üzembe. — Jól felhasználjuk majd az itt tapasztaltakat a falujárásnál — gondol már a jövőre Éger. István bajtárs. — Ebben a darabban saját életünket mutathatjuk be dolgozóinknak a színpadon. Jót kacagnak, amikor az öreg Kerekes „pótlást” hoz a fiának. Mi aztán igazán elmondhatjuk, hogy milyen jó a katonamenázsi! De nemcsak a bajtársak tanultak a színészektől, a színészek is tanultak tőlük. Elsősorban a darabban előforduló szakkérdéseknél nyújtanak segítséget a rendezőnek, példát mutatnak a fegyelmezettség terén is. — összeforrott a mi munkánk a dolgozókéval az életben éppúgy, mint a színpadon — állapítja meg Blaskovits Iván. A néphadsereget száz és száz fizol fűzi a termelőcsoportokhoz, a gyárakhoz, üzemekhez, bányákhoz. Ezt mutatja be az „Aranycsillag“ is. A mi életünket mutatjuk be. Jártunk mi is a bányában, üzemekben, termelőcsoportokban és nemcsak, mint kulturosok; segítettünk a szén- csatában, ott voltunk az aratásnál, a kukoricatörésnél, ahol csak szükség volt ránk. Az öltözőkben Mojszeje- vékről beszélnek a bajtársak. Sokat. nagyon 6okat tanultak tőlük. — összeforrtak a közönséggel, kinyíltak előttük a szivek — mondja Blasko- vics Iván. De összeforrtak a Jcözön- séggel, a dolgozó néppel, az Armycsillag előadásában éppúgy, mint az ólet minden területén honvédéin!:, bábánk őrei is. összeforrtak velünk néphadseregünk katonái, akik a dolgozó népet ■ szolgálják „tűzön, vizen át!“
