Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-14 / 86. szám

mi április 14 W Ä P L O 8 Békénk? boldog életáink ' halálom ellenségeinek igfaxi arca. Levél Alsóssenl marton délszláv községből Községünkben, Alsószentmárton dél­szláv községben is folyik a békeívek aláírása. Békebizottságunk 14 tagból áll, mind lelkesen dolgoznak és még harminc népnevelő jár a dolgozókhoz, hogy felvilágosítsa őket a békeharc fontosságáról. Népnevelőink a leg­nagyobb türelemmel világosítják fel a dolgozó parasztságot, naponta két- három családhoz mennek csak el, hogy legyen idő mindent alaposan megbeszélni. Márkovics Márk népnevelő leleplezte őket Egyik legjobb népnevelőnk, Már­kovics Máxk DISZ-tag, akit eddig nem is vontunk be semmilyen munkába, csak most és máris lát­juk, hogy fejlődik és megérde­melte azt, hogy népnevelő le­gyen. Kedden elment egy középparaszthoz, akinek a felesége Dofátics Má- tyásné kulákasszony unokája, Dofá- ticsné unokája, amikor Márkovics Márk a békéről beszélt, rátámadt az­zal, hogy „békéről beszélnek és a kulákoknak mégsem hagynak békét, azok talán nem olyan parasztok, mint mi?" A szomszédasszonya — pedig az csoporttag — az is bele­szólt, hogy miért nincs ez se, meg az se, és a leánya is ilyeneket beszélt. Márkovics megfelelt nekik: azért nincs, mert a kulákok összevá­sárolják a dolgozó nép elől, sze­retnének mindent elszedni a dol­gozóktól, koldusbotra juttatni őket, mint szövetségesük, Tito, aki már a dolgozók nyakára ültette odaát a kulákokat. Az ilyenek dugdosnak el mindent, Janics Ádám kulák is azzal akarta gyengíteni a nép államát, hogy kuko­ricáját elrejtette, a Horváth Péter kulák pedig gyufát, paprikát, zsírt rejtegetett a pincéjében. Márkovics népnevelő joggal mondta, hogy a kulák eldugdos mindent, meg szabo- tálással is gyengíteni akarják a bé­ketábort, mint Márkovics István ku­lák, aki elszabotálta ősszel a mély­szántást, borbeadását nem teljesítet- znna-ra hivatkozva, hogy neki csak 400 öl szőlője van és amikor a tanács fe,mérté, akkor kiderült, hogy 6S0 öl van. „Gospodin44 Bosnyák plébános Amikor a dolgozók a békéért har­colnak, többtermeléssel és a tavaszi munkák gyors elvégzésével, akkor az ellenség mindenhol erősebben támad. Bosnyák Mihály plébános — akit még az anyja is „gospoditT-nak nevez — szentbeszédében azt mondta, hogy a békéről csak az beszélhet, aki ott a templomban cérdrcborulva könyörög, de azt nem mondta el, hogy ő Balogh Péter proletár gyermekét hal hó­napon keresztül dolgoztatta és fizetségül egy kopott nadrágot adott neki. Bosnyák Mihály plébános úr an­nakidején Tito komisszáríőhadnagya volt, azután Barankovics legnagyobb kortese, aki annakidején Verbánácz kulák segítségével agitált a hatos lista mellett. Bosnyák plébános úr­nak még ma is van összeköttetése egy titoista kollégájával, Marín Blá- zsev baranyalócsi plébánossal. Bos­nyák Mihály plébános úr isten igé­jét hirdeti, mégis különbséget tesz az emberek között. Amikor Kosztícs István, mint ke­resztapa vitte kereszteltetni Mít- rovics Mihály újszülött gyermekét, akkor a plébános úr faggatni kezd­te mindenféléről és a végén nem keresztelte meg a gyermeket, mert dolgozókról volt szó, ugyanakkor ugyanott kérdezősködés nélkül megkeresztelte egy volt volks- bundista SS gyermekét. Gálosi, a „becsületes dolgozó4 Bosnyák plébános úrnak nagy se­gítséget nyújt az apja, Bosnyák Já- r. -s is, ak' azzal ijesztgette a dol­gozókat hogy az amerikaiak már megszállták a Szovjetuniót és jönnek ide is és akkor visszajönnek azok a szer'.nie becsületes dolgozók, akiket elvittek a községből, mint Gálosi Já­nost is. Énnél a „becsületes" Gálosi Já­nosnál hetenként háromszor is megfordultak a feketéző autók, kocsmája, szódagyára, daráló- malma, hentes és mészáros üzlete volt, 28 hold földje és három cse­lédet tartott. Annyit kupeckedett, hogy vett két nagy autót és Sik­lóson megvásárolta a Spitzer-léle pwrlotát. A plébános úr ezért a Gálosiért is mondott misét, hogy szeretettel vár­ják őket vissza. A termelőcsoport ellen úgy szervez­ték meg az agitációt, hogy a plébá­nos úr, mint kuruzsló házról-házra járt a faluban, az apja meg a köze­lebbi szomszédságban, Verbánácz Mi- hályné kulákasszonyt meg elküldte a középparasztokhoz, hogy azokat meg­nyerje a csoport ellen. Ilyenek a mi ellenségeink Mi, délszláv dolgozó parasztok, együtt a magyar dolgozókkal és minden dolgozóval, nem becsül­jük le az ellenségeink erejét, de úgy dolgozunk, hogy az utolsó szálig szétzúzzuk őket, mert ök nem békét, hanem háborút akar­nak, mint azt többször meg is mondták. A dolgozó nép lesz olyan éber és erős, hogy az ilyen ellenséges ele­meket leleplezze és kiszórja maga közül, még ha báránybörben jelent­keznek is. Az fáj ezeknek, hogy azok, akik a múltban csak arra voltak jók, hogy kizsarolják őket, hogy az ökrö­ket hajtsák, most mégis tudnak köz­séget vezetni és csodákat művelni. Ezért támadják a párttitkárt, meg a tanács elnökét és a járási tanács titkárát is. Szeretnék leváltani a dol­Ax I. típusú csoportok közös munkájáról A siklósi járásban közvetlen Tito Jugoszláviájának ha­járán jól szervezték meg a gordisai Uj Jövő 1. típusú csoport tagjai a munkát. A csoportban 47 család van, 4 brigádot alakítottak, a lovakat és a veiögépekat egyenlően osztották be. Minden brigádnak jutott 40 hold tava_ szí vetés, akik előbb végeznek, segí" térték a lemaradóknak. Minden brigád­vezető nyilvántartást vezet a munká­ba n részvevő tagokról, hogy ki mi­iyen munkát végez, gyalogost, vagy fogatost, pontosan feljegyzi. Munka után átszámítják a végzett munkát fo rintértőkre, aki több munkát végzett, annak év vegén megtéríti a köllsé- gat. az, a;ki kevesebb munkával járult hozzá a közös talajműveléshez; Amikor megszervezték a közös munkát, egyesek nem értet­lek, idegenkedve fogadták. Akkor látták csak tévedésüket, amikor az első öt holdat szinie órák alatt elve­tették. Ha egyénileg dolgozlak volna, ♦gyikük sem jutott volna tovább a laiajelökészítésnél, mert az eső meg. zavarta a munkát, míg így közösen szép eredményt értek - el. Boldogan beszéltek az első nap után a közös munka előnyéről Gordisén. Megbeszélték előre, Kinek melyik dűlőben van a földje, összccsoporto- sitoiták a löldeket, a magot előre összeadták és a dűlő egvik végén feledték a vetést, mentek sorba végig, így gyorsan tudtak végezni a munká_ vak A földeket aztán úgy osztották el, hogy aki jobb földet adott be, le­hetőleg jót k kapott elvetve, aki vi­szont gyöngébb földet vitt be, a gyöngébb minőségűből kapta meg te­rületét egyéni művelésre. Hasonlóan jó a csikós'tőttősd Uj Ta_ vasz, ahol Hegedűs András elvtárs cikke nyomán szervezték meg a mun­kát és a költségek nyilvántartását, 150 család 15 brigádot alakított 10—10 családdal. Görcsönyben és Báksán a helyi tanács komoly segítséget adott az I. típusú csoportoknak a közös munka megszervezésben. A jó eredmények melle ft meg kell említeni a hibákat is. Nagyon sok olyan csoport van, ahol nem értették me!l_ a közös tavaszi vetés nagv je­lentőségét, — azt, hogy a közös munka egységesebbé kovácsolja az újonnan alakult csoportokat, meg­sokszorozza erejüket, ellenállásukat mindennemű ellenséges támadással szemben. [Nagyszerű példája a jól működő I. típusú csoportnak a régi I. típusú belvárdgyulai csoport. Az ő jó példájukon megerősödött sza_ badszentkirályi Rákóczi, n hetvehelyi. a duriaszekcsöi, a csikóstőttösi és a gordisai —, do lehetne sorolni többet is, — ahol megértették a közös tava­szi vetés ieleutös-égót. ahol ez a közös munka m t: egységesebbé, acélosabbá tette új 1. típusú csoportjainkat gozókat és maguk soraiból választani helyükbe, mint Titoéknál a zadrugák- ban van. Szétzúzzuk az ellenséget! Mindig harcolunk ezek ellen és segít bennünket a járási bizottság, a Megyei Pártbizottság is. Szétzúzzuk az ellenséget, mert népköztársasá­gunkban senki sem uszíthat büntet­lenül a háborúra, nem gátolhatja a nép felemelkedését. Mi sok eredményt elértünk már. Fiataljaink az ország tíz legjobb kul- túrcsoportja között szerepeitek Bu­dapesten is, azok az anyák, akik so­ha nem voltak fővárosunkban, most elérhették, hogy gyermekeikkel együtt láthatták a szépen újjáépült Budapestet, mely ma már nem az urak, a bárók városa, hanem a mienk, a népé. Elmentek gyermekeikkel, akik a fővárosi dolgozó testvéreink­nek bemutatták délszláv viseletűnket és nemzeti táncainkat, Községünk dolgozói nagy örömmel fordulnak fő­városi testvéreink felé, akik oly sok szépben és jóban részesítették ott ifjúságunkat és az anyákat, akik ve­lük voltak. Dolgozóink mind köszö­nettel vannak ezért is szeretett apánknak, Rákosi elvtársnak. Az ellenséget pedig szét fogjuk zúzni, mert mi erősek vagyunk, és többet soha senki nem ülhet a r.ép nyakai a Jakabovics István párttitkár. Amikor egy kultúrcsoport elfeledkezik saját üzeméről A Zsolnay Porcellángyárban készülntíc a dolgozók a bőkéi vek alá­írására. Készülnek, hogy aláírásukkal tegyenek bitet a béke mellett, de a bé­keakarat kifejeződik abban, hogy az utóbbi néhány napban zuhanásszerűen csökken a selejt: a dolgozók már tud­ják, hogy selejtmentes, jó munkával lámaszhalják alá leginkább aláírásukat. Nyári Gergely elvtárs, kullúrfelelö- selejttermelcse alig-alig éri el a két százalékát. Teljesítményével is kifeje­zi: harcos tagja a béketábornak. 188 százalékot teljesít és eredményével nincs is megelégedve. Helyes is, hogy Nyári elv-társ eredményeit tovább akar­ja fokozni, csak az a helytelen, hogy nem lép fel hasonló igényekkel a kui- túrmunka terén is, mint amilyeneket a munka frontján támaszt. A Zsolnay-gyúr énekkara lépett csak fel a körzeti kultúrversenyen, a tánc­csoport és a színjátszócsoport félreállt és nem vett részt a város üzemeinek kulturális seregszemléjén. Valóban ne­hézségekkel küzd a fánco-ktató, hiszen nem az üzemben dolgozik, az is igaz, hogy a színjátszócsoporlból kiesett két fiafa-l. Azonban, ahogyan a selejtet le­küzdötte Nyári elvtárs, ahogy Rózsa Gyula, a színjátszócsoport vezetője példát mulat munkájában, úgy kellett volna leküzdeni más láncoktató — pél­dául Cvenits Éva — beállításával a ne­hézségeket, úgy kellett volna példát mutatni a szinjálszócsoportnak a töb­bi üzemi csoport felé. Ax énekkar kibővíti a körzeti dön­tőn bemutatott, műsorát. Helyet kap­nak már a számok közölt, felszabadult, szép életünket bemutató mozgalmi da­A MESZHART-aknák negyedévi versenyét Petőfi-akna nyerte A körletek között az Illés-körlet, a csapatok között a Bátai-csapat lett az első A MESZHART pártbizottság és az igazgatóság kiértékelte a MESZHART- aknák 1951. év első negyedévi munká­jának eredményét. A kiórtlákelés alap­ján a termelési eredmények az 1951. év első negyében így alakulnak; Vasas kerület 105,6 száz.alék Szabolcs kerület 104.3 százalék Pécs 6, kerület 99.9 százalék Az aknák közötti versenyben az 1951. évi első évnegyedben a vasasi Petőfi-akna lett az első 105.6 százalé­kos termetei eredrm-nnyel. A MESZ­HART pártbizottság és a vállalat ve­zetősége úgy döntött, hogy a negyed­évi jó munkáért a győztesnek járó vö­rös vándorzászlót, a vasasi Petőfi-ak­nának itéh oda. A körzetek közti munka vers rnv ben az első helyezést a kiértékelés alkalmá­val a Pécs-szabolcsi Ferenc-akna, Illés Károly-körUt érte el. A ködet terv- előirányzatát 96 százalékos munkaerő­ellátás mellett 106 százalékra teljesí­tetne. A körlet elővájási előirányzatát 136.6 százalékra teljesítette. A körlet jó munkájának elismeréséért 3 napig ég a vörös-csillag a Pécs-szabolcsi István-akna tornyán. A' csapatoknak járó vörös vándor­zászlót az lsfván-aknai Bálái János ,.Török István"-brigád nyerte el, amely széntermelési előirányzatát 197.6 szá­zalékra teljesítette, a megengedett munkaerő mellett. Jó munkájuk elisme­résére 2 napig ég a vörös csillag az István-akna tornyán. A fejtési csapatok közül a második helyet a pécsbányatelrpi Bertusz Jó­zsef csapat érte ej, tervelőirányzatát 178.6 százalékra teljesítette. A harmadik versenyben a vasasi Weber Bálint fejtési csapata, amely előirányzatát 127.1 százalékra teljesí­tette. Iáink, több lendület, több élőt lesz a műsorban. Azonban az énekkar tagjai sem hihetik komolyan azt — amire igen gyakran hivatkoznak,-— hogy szá­mukra a társadalmi munka az éneklés­sel be is fejeződött. A békéért harcol most szerte a világon minden becsüle­tes ember, a békéért még fokozottab­ban kell harcolniok hazánk felszaba­dult dolgozóinak, kultúr mun kásainak is. A termelési értekezleten, a béke- aláirásgyüjlésben résztvevői az ének­kar tagjainak is kötelességük, nemcsak joguk. Sok szép kulturális terv valósul meg a Z-olnay-gyárban. Május else­jére már a színjátszók is kiállnak a „Nászajándék" és a „Bányászok" című jelenetekkel, villám tréfákkal. Korsós Sándor színjátszó is szorgalmasan pró. bál amellett állandóan 140—150 száza­lékot teljesít. Két héten belül kimennek falura is, színdarabokat visznek a községekbe, melyeket táncbet étekkel színesítenek. A bábcsoport, de a színjátszók, meg a zenekar is, már elmúlt vasárnap ki­ment falura, segítette a békealáirás- gyüjtök munkáját, zeneszámokkal. jele­netekkel mulatták be a termelés szere­pét a békeharcban. Nyári elvtárs azonban elfeledkezett saját üzeméről, a Zsolnay-gyárról. El­feledkezett arról, hogy ott is támogat- ni kéne a békealáirasgyüjtőket, hogy ebédszünetben, riipgyütéseken, különbö­ző megmozdulásokon való szerepléssel bizonyíthatná be a kultúrcsoporf, hogy mennyire egybeforrott a gyár dolgozói­val, az üzem életével, problémáival. Nem szabad a Zso/nay kultúrcsoport- jának a Révai elvtárs által leltárt hibába esnie. — „Egyes üzemi és falusi kult.árcsoporlok inkább szeretnek ,.pub­likum előtt" fellépni, tapsokat, sikert, aratni, mintsem saját üzemük, saját, falvaik szükségleteit szem előtt tartva, segíteni az ott felmerülő nehézségek le­küzdésében." — hanem a kulturális munkán keresztül segítenie kel! a béke. alcirásgyiijtöket, „hogy népünkben még jobban tudatosodjék a termelőmunka és a béke védelme közti összefüggés" Nyári elvtárs azonban nem tudta, hogyan támogathatná a csoport az üze­men belül a békealáirasgyüjtést. Nem tudta, mert kicsit elhanyagolta csoport­ját, nem ment. el az express meghívó ellenére sem a SZOT csütörtök esti kuUúrvezetöi értekezletére, hanem a sportfelelőst küldte, de nem ment cl a vasárnapi MÉMOSZ kultúraktiva- gyűlésre sem. Ezért volt tájékozatlan Nyári elv- társ. Azonban a hibát még ki lehet és ki is kell küszöbölni. A SZOT szíve­sen tájékoztatja a feladatok, jl a Z~ol- nay-gyár kultúrfelelősét, a gyár párt­szervezete és párttitkára, Gyenis István elvtárs pedig szívesen megad minden szükséges támogatást a munkához. Se­gít a zenekar fejlesztésében, rendszere­sen látogatja, bírálja és tanácsokkal látja el kuliúrcsoportot. Győz a Makszímenko-módszer a Komló-kökönyösí építkezésen is Több, mint egy hónapja, hogy a Dunántúli Napló „Hárítsák el a kom­lói építkezéseken az akadályokat a Sztahánov-mozgalom általános alkal­mazása elől" címmel bírálatot közölt a Komló-kökönyösi építkezésről. Az azóta eltelt idő alatt lényeges változások történtek az építkezésen. Megszűnt a sztahánovisták ide-oda helyezgetése. Császár Lajos jobboldali szociál­demokrata munkavezetőt a dolgozók nagy örömére eltávolították az építke­zéstől. Nem akadályozta meg a Makszi- menko-módszer alkalmazását sem a cement, sem a téglahiány, most már zsinórkaloda is van és a palló­ért sem kell közelharcot folytatni, annál is inkább, mert megérkeztek a Makszimenko-féle fémvázas állások. A bírálat megjelenése után a fo­lyamatban lévő falazási munkákat már Makszimenko-módszerrel fejez­ték be és most az újabb falazások­hoz már így látnak hozzá. Azonban korántsem lehet még azt mondani, hogy minden rendjén van a sztahánovista munka feltételeinek biztosítása terén. Keresztes Zoltán jobboldali szociál­demokrata, bércsaló munkavezető, aki nem adta ki a dolgozóknak a munkalapokat, akinek az építkezésé­nél „véletlenül" rövid egymásután­ban történtek a műszaki hibák, a leleplezés után sürgősen szabadságra ment és most újból látták az építke­zésen, habár senki sem tud számot adni róla, hogy ki küldte szabadságra és ki fogadta vissza. Bárhogy is tör­tént, nincs semmi keresnivalója az építkezésen. Rédler Károly főmérnök sem lelt kisebb ellensége a Makszimenko módszernek, mint volt. Ezt bebizo­nyította a Tóth-brigáddal kapcso­latban. Rédler főmérnök furfangos ember Tóth István elvtárs Schnetz János ifjúmunkással brigádot alakított. Ösz- szesen nyolc tagú a brigád, de kö­zülük hatan — tekintve, hogy nem­rég szabadullak — még száz százalék alatt dolgoztak. Tóth elvt árs vállal­ta, hogy a brigád április 4-ig 150 szá­zalékot teljesít. 180 százalékot értek el. Éppen az egyik felső emeletet fa­lazták Makszimenko-módszerrel, ami­kor megérkezett Rédler főmérnök és a következő kijelentést tette: — Nagyon silány munka. Persze érthető a dolog, ilyen hajrá tempóvá! nem is lehet más. Hej, ha valamikor ilyen falat mertünk volna csinálni! — mondta mélabúsan. Este termelési értekezlet volt, ahol Rédler főmérnök előadásban számol! be arról, hogy a Sztahánov-mozgalom milyen jó, a Maksziinznko móds/e: milyen nagyszerű. Az e.'V.dás után Tóth elvtárs szót kért és azt mondta. — Rédler főmérnök most dicsőíti a Makszimenko-módszert, de a munkán ócsárolja. Azt a hibát, amit kezdő kőművesek követnek el, úgy állítj-1 be, mintha a gyorsfalazási rendszer hibája volna. A dolgozók nagyon megtapsolták ezt a felszólalást, csak Rcdler főmér­nök nem szólt rá semmit. Nem szólt, de másnap kiküldte az ellenőrzési csoportot három brigád munkájának felülvizsgálására. A Tóth- brigád munkájára azt mondta, hogy ott 4—5 centis eltérés van és minő­ségileg nem átvehető. Az ellenőrzési csoport azonban minden további nél­kül átvette a munkái, mert szó sem volt 4—5 centi eltérésről. Ez csak egyetlen eset ahhoz, ho gvan próbál iák elgáncsolni a szovjet munkamódszerek gvözalmét. Ez azon­ban nem sikerülhet. Nem sikerülhet azért, mert a dolgozók, miután meg­ismerték a Makszimenko-módszert, nem hagyják magukat eltéríteni tóle. De nem sikerülhet különösen akkor, ha az üzemi pártszervezet az eddigi­nél is sokkal jobban kiáll a szovjet munkamódszer védelmében, leleplezi ellenségeit és azoknak, akik még nem ismerték fel a jelentőségét, a népne­velőkön keresztül megmagyarázza. Az üzemvezetőség előtt feladatként áll, hogy az anyagszállítás zavarta­lanságát továbbra is biztosítsa. Az anyagosztály már megjavította a munkáját, de azért még voltak zava­rok a szállításnál, így legutóbb a ka­vicsnál. A zavarok oka az, hogy a vasúti kirakodásnál nincs rendesen meghatározva, hova tárolják a téglát, hová a kavicsot. Jól dolgozik a Május 1 brigád Most kezdett a felmenő falazáshoz a 12-es épületen a Május 1 brigád. Vezetője Sztankics elvtárs. Merk Ferenc ifjúmunkás munkavezető rak­ja előttük a zsinórkalodát és itt dol­gozik Lang Maria is, aki a bírálat óta már nem válogat a munkában, hanem, mint igazi sztahanovista-jelölt­höz illik, elvégzi a könnyebb és ne hezebb munkákat egyaránt. A Május 1 ifibrigád Makszimenko- módszerrel dolgozik. Esik az eső, da ök mégsem gondolnak arra, hogy félbehagyják a munkál. A végén még Merk elvtárs szól rájuk: „Falazzátok fel a maltert és azután menjetek már be!" De ők csak falaznak tovább. Az egyik térit a Makszimenko kanálból, a másik odakészíti a téglákat és a harmadik pedig elhelyezi. Makszimen­ko-módszerrel dolgoznak és ez aratil- szer itt, a komlói építkezésen is nagyobb akadályokat legyőzött és ie is győz, mint az áprilisi eső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents