Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-13 / 85. szám
1351 ÁPRILIS 13 ?* R P h rr D 8 Hat és léi holdat nyert a Mohács-szigeti Petőfí-tszcs a mesgyék íelszántásával A mohácsszigeti III. típusú Petőfi termelőcsoport már 1949 decemberében megalakult. Kezdetben sok nehézséggel küzdöttek. Szétaprózott parcelláik voltak. így még ők maguk sem látták a nagyüzemi, társasgazdálkodás igazi jelentőségét. Gulyás János csoportéinak az ősz folyamán részívett a tagosító bizottság munkájában. Itt látta meg, hogy milyen nagy jelentősége van a táblásgazdálkodásnak, mikör a sok mesgye nincs a táblák között. Kiszámolta: a csoportjuk területén mennyi föld vész kárba a mesgyék miatt, mennyit lehet az így elveszett földön termelni. A csoport 288 hold földjén 304 mesgye volt. Minden három mesgye 2 sor kukoricát tesz ki. Ezek a kukorícasorokba átszámí- - főtt földterületek 6 és fél holdat tesznek ki. A tavalyi szárazság ellenére is 22 mázsás átlagtermése volt a csoportnak kukoricából. Hat és fél holdon tehát 143 mázsa kukorica termett volna. A csoport ennyit veszített. Ebből is láthatjuk azt, hogy a nadrágszij parcellákkal szemben milyen óriási előnye van a táblás gazdálkodásnak. Országos viszonylatban évente hány száz vágón kukorica vagy más termény vész kárba csak a sok mesgye miatt is. Segítik as egyénileg gazdát k odó k a t A kulákok tavaly még gúnyolták a csoportot, azt híresztelték, hogy a tagok éhen fognak halni. Most azonban mennek hozzájuk takarmányt kérni, mert a csoportnak még több, mint 100 mázsa takarmányrépája, 200 köbméter silója, borsószalma és 100 holdon termelt pelyválya van. A csoport természetesen nem ad a ktdák- uak, hanem igen helyesen kisegíti a kis- és középparasztokat, akik egyénileg dolgoznak és elfogyott takarmányuk. Az egyénileg dolgozó parasztok most látják csak, hogy a csoport „nem hal éhen’. A csoportnak van mindene. Az építkezést is megkezdik vetés után, 200 férőhelyes hizlaldát és 24 férőhelyes fiaztatót építenek. A bevitt jószágok értékét a szervezeti szabályzat értelmében már kifizették. A munkát jól szervezték „meg. A brigádvezetők 4 évre szerződésileg vették át a földterületet és a gazdasági felszerelést. Minden géppel végezhető munkát a gépállomás végez, mert így olcsóbb, gyorsabb és az eredmény sokkal több lesz. Az ősziek acatolását már 50 százalékban elvégezték. A tavaszi kalászosokat és a burgonya 70 százalékát már elvetették, most a 15 hold gyapotföl- det készítették elő kellőképpen, mü- trágyázták előírás szerint, bogy a több terméseredményt biztosítani udják. 12 hold kertészete is lesz a csoportnak. A palánták már gyönvö- ruek a melegágyban, kiültetésre vár- n5... 6 holdat elkészítettek öntözés cei|ára. Minden zöldség és más nö- V/'ny szerződéses, hogy magasabb áron értékesíthessék terményeiket. Miért csak papíron folyik a verseny? Eredményeik mellett azonban mindet, megtaláljuk a csoport hiányosságát is, amit rövid időn belül ki lehet javítani. A Petőfi csoport párosversenyre hívta ki a Vörös Fény szintén III. típusú csoportot, amely ugyancsak a mohácsi szigeten van. Ez a verseny azonban csak papíron folyik. Nem tudják, hogy mit végzett már a Vörös Fény csoport, azok viszont nem tudják, hogy a Petőfi hogyan áll a munkában? Még egy esetben sem ellenőrizték egymás munkáját, így pedig a verseny nem sokat ér. Dallos elvtársnő, a párttitkár most végezte el az egyhónapos pártiskolát, líj erővel fogjon hozzá a munkához és első dolga legyen a Pártkongresz- szus határozata értelmében a pártszervezet megerősítése. Erős pártszervezettel lehet csak komoly munkát végezni. A kommunisták járjanak élen minden munkában és segítsék a többi dolgozókat is. Szervezzék eleven élő mozgalommá a versenyt. A városi pártbisottság adjon több segítséget A Petőfi termelőcsoport munkájá hoz sokkal több segítséget adjon a városi pártbizottság is. A tél folyamán a csoportban semmi politikai oktatás nem folyt, így nem lehet a csoport tagjait igaz hazaszeretetre, bátor helytállásra, a munkához való jobb viszonyra nevelni, Most, hogy békealáírási mozgalom folyik, a csoport tagjai az esős időben szívesen végeznének felvilágosító munkát, szívesen résztvennének az agitációban, de a városi párt- bizottság nem néz feléjük. Suli András és Szűcs Mihály a csoport tagjaival már napok óta beszélgetnek, részletesen megmagyarázták a békealáírás jelentőségét és a feladatokat, amire az aláírás kötelez. Most itt állnak, nem tudják hova mehetnének, mert senki nem osztotta be őket. A városi pártbizottság törődjön többet a csoport pártszervezetével, segítse a kommunistákat, vonja be őket jobban a munkába. Hol porosodik másfél esztendeje Bontyé Traján habard DSSZ-titkár tagjelöltfelvételi kérelme ? Ötvenen vagyunk a DISZ-szerve- zetben, én vagyok a titkár. A párt szervezet munkáját a fiatalok mindig lelkesen segítik, bármilyen megmozdulásról esik szó. Én szorosan együtt dolgozom a pártszervezet vezetőségével és mint pártonkiviili népnevelő saját példámon keresztül mutatok irányt a többi parasztfiatalnak abban, hogy hogyan kell eredményesen har; eolni Pártunk politikájának megváló, sításáért, nekünk, akik büszkén mondjuk magukról: „Mi vagyunk a termelés rohamcsapata“. Most párttagokkal együtt házról-házra járok felvilágosító munkát - végezni a tavaszi munkák időelőtti elvégzéséért, a békeívek aláírásával kapcsolatban. 'Jutruérban volt egy éve, amikor úgy éreztem, hogy nekem is az élcsapatban lenne már á helyem. Kitöltöttem a tagjelölt-felvételi kérelmemet, amit a taggyűlés cl is fogadott. Végtelen boldogság töltött el, hogy tagjelöltje lehetek a pártszervezetnek, most már, mint kommunista fokozhatom munkámat, harcolhatok az előttünk álló szép jövőnkért. A helyi pártszervezet továbbította kérésemet a felsőbb szervek felé. Izgatottan vártam, hogy rövidesen megkapom a piros könyvet. Vártam augusztusig, a kérelemre nem jött válasz, hiába kérdeztem a párttitkárnőt, az csak azt mondta: „Most már meg kell, hogy jöjjön.‘‘ Augusztusban újból kértem a tagjelöltfelvételemet, azt szintén továbbították. Hogy mindkét kérelmem hol akadt el, azt nem tudom. Csak azt tudom, hogy az alapszervezet a mohácsi JB-re küldte jóváhagyás végett. Azóta már eltolt 15 hónap és még ma sem tudom. Gyms Pé?er mohácsi kólák arcképe A kulák dolgozó népünk legveszedelmesebb ellensége. Támad növekvő jólétünk, szépülő életünk ellen, minden eszközt igénybe vesz, hogy szocializmusunk építését, meglassítsa. A béke ve. szett ellenségei a kulákok, olyanok valamennyien. mint Gyenis Péter mohácsi 40 holdas zsírosparaszt. Gyenis Péter _ aki az úri Magyaror szág mohácsi polgármestereit vendégelte, aki maga is, mint képviselő, testületi tag, saját zsebe javára igazgatta a város ügyeit, -- nem nézi jó szemmel azt. hogy ma már a nép tulajdonává lett Mohács városa, a gyá- rak, a földek, az egész ország. Nem nézi jó szemmel Gyenis Péler épülő szocializmusunkat, azért tá- útotfí tavaly a tarlóhántásl ellenőrző G'vtársakra baltával, azért szabotálja o mezőgazdasági munkákat,' amiért ’őkbízben meg is büntette már, a bt- rostig. Pehn levágásért, a begyűjtés sza- “0,áiásúérl is lelelösségre vonták már. Cselédei nem bírták ki nála 1—2 hónapnál tovább. í/tez- •ei/e őket: durva, goromba in.brr, °bb szidást kaptak nála a cselédek, 'pint. ételt. A feketén vágóit disznókból, a rejtett gabonából nem jut a felédnek, inkább állataival eteti azt *.e’ Gyenis kulák. Weiner Mihály, aki Idenleg cselédeskcdik nála, csupa csont és bőr. Rongyokban lóg le. róla a ruha. Pedig telne a kuláknál ennivaló ... Telne a kukáknak a beszolgáltatásra is. De Gyenis Péter nem akarja, hogy cselédje emberi életet éljen, nem akarja, hogv a. gyárak dolgozói számára fehér, puha kenyér jusson, nem akarja, hogy a dolgozó parasztok traktort, új házakat, utakat, iparcikkeket kapjanak. Gyenis Péter azt szeretné, ha — mint Tito Jugoszláviájában —, éheznének a dolgozók, a^kis- és középparasztok pedig a huták rabszolgáivá válnának. Gyenis kulák ezért hajtotta rá disz- nait frissen zöldelő búzaveiésre. ezOTl őrizte saját maga sertéseit, nehogy „véletlenül“ a füvet legeljék, hanem1 csakis a búzát, Gyenis Péter csak egy kulák. Csak egyike Ti o ügynökeinek, öt már lelepleztük és a dolgozó "ép ellen elkövetelt bű ért, a béke ellen elkövetett cselekedeteiért felelősségre vonja bíróságunk. Azonban ott vannak társai Mohácson, Villányban, Pécsváradon, falvainkbaiy akii; 'ahol csak tudnule, ártanak dolgozó népünknek, háborúra spekulálnak, szabotálnak. •Leplezzük le őket, ne engedjük mocskos kezüket a békcívekre tenni, fedjük fel a gyeniapéterek igazi arcát. hogy miért nem fogadják el kérésemet, amikor minden vágyam az, hogy Rákosi elvtárs Pártjának tagja lehessek. Azért írom meg esetemet, mert Rákosi elvtárs a Kongresszuson mondott beszámolójában külön is kihangsúlyozta az ifjúság nevelésének, mun. kába, a mozgalomba való bevonásának fontosságát. * Erősítsük a falusi pártszervezeteket, új fiatal harcosokkal, olyanokkal, akik eddigi munkájukon keresztül azt kiérdemelték. Ezt olvastam a Pártkongresszus határozatában, amelyet nagyon megértettem. Csak azt nem látom tisztán, hogy ezt miért nem értik meg ott. ahol az én kérelmeim, már közel másfél esztendeje porosodnak. Én DISZ- titkár vágyok, sokkal eredményesebben tudnák harcolni a békéért is, ha tagja lehetnék a Pártnak. Hogyan nevelhetem a fiatalokat Pártunk tagjelöltjeivé, amikor ha a pártépítésről beszélek nekik, egyszerűen azt mondják: ,.Te beszélsz, hiszen már kétszer is kérted, tagjelölt felvételedet a Pártba és még sem, vagy a tagja." Ezután is szívesen dolgozom a pártszervezetben. Tudom, hogy a mi boldog jövőnket építjük. Do rosszul esik, ha rágondolok: Miért nem lehetek én is kommunista? Miért halogatják el a felsőbb 6zervek a választ? Azt, hogy _ elfogadják-e kérésemet vagy sem. Kilenc holdas középparaszt gyermeke vagyok, de úgy érzem, hogy helyem a munkásosztály élcsapatában van, mert Rákosi elvtárs zászlója alatt szeretnék harcolni az ötéves terv sikeréért. Szeretném, ha levelemre úgy válaszolnának, hogy tagjelöltje lehetnék a babarc! pártszervezetnek. Bontyé Traján Babarc DISZ-titkára. QlÁpfie velők karé kast a hőkéért Szederkény községben nemrég bé- kegyűlést tartottak. A gyűléseit Hor- vátics György igazgató a bökeharc- ról, Tito bandájának provokációiról beszélve elmondotta: Most jött beiratkozni az iskolába a Jugoszláviából nagynehezen hazajött Rácz-csa- lád két gyermeke. Három hónappal ezelőtt jöttek haza a fasiszta Tito Ju_ goszláviájából. Az egyiknek negyedik, a másiknak harmadik osztályba kellene már járni. Amikor Rácz bácsi elhozta a gyerekeket, elmondoita: „Van Jugoszláviában is iskola, de nem az ilyen magamfajta szegényember gyermekeinek.“ Mindkét Rácz- gyerek most kezdi meg az iskolai tanulmányait, hogy pótolják azt, amit a fasiszta Tito igája alatt kénytelenek voltak elmulasztani." * A szederkényi békegyűlésen felszólalt Szabó István 7 és íélholdas paraszt is. Elmondotta: A békeív aláírásával egymagában még nem teszünk meg mindent a béke megvédéséért. A békéért a tavaszi munkai a vetés mielőbbi jó elvégzésével is harcolnunk kel]. Ne higyjünk a ku- lákoknak. Azok azt híresztelik, hogy ráérünk vetni, hideg a föld, a mag tönkre megy. A kulák gátolni, késleltetni akarja a vetést. Egyizben én is halogattam a vetést, hogy majd- majd. Mire vetni akartam, teljes két hétig esett az cső és eredménye az lett, hogy míg másoknak — akik időben elvetetlek, — már kibújt a mag a tőidből, én meg akkor vetettem. Ne hallgassunk a kulákru, ellenségünk az nekünk. A Dohánygyárban Déri Perencné békeharcos nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is harcol- a békéért, mozgósítja, harcba viszi a gyár lobbi dolgozóját is. A békeív aláírása mellett vállalta, hogy a selej.lel csökkenti, fokozottan takarékoskodik az anyaggal és gondosan karbantartja * gépét. *;< Szálbillng Dénesné, a szigeti városban végzi az új békeharcosok toborzását. A beszélgetések során elmondj ja, hogy a Zsolnay-gyárban, ahol ő dolgozik, milyeD nagy fejlődés vau. A gyár többszázezer forint értclrbtn gázkemencét kapott, építik Közép- Európa legmodernebb kerámiai laboratóriumát, a szállítást megkönnyítő alagút készült, új gépeket, kultúrhú- zat kaptunk, a munkásanyák gyermekeire a szépen felszerelt napközi otthonban gondoskodnak. „Hat év alatt ennyi minden történt csak a mi üzemünkben. Ezért és a további tejlódé. sért érdemes harcolni" — tette meg hozzá. Aki a békéért harcol, annak nem lehet háborúspárti „barátja“ Válass a kémest tanácstitkár levelére Lapunk április 1-i számában megbíráltuk Kémes község tanácstitkárának megalkuvó munkáját, mellyel el. altatta a harcot a kuiákkal szemben. A bírálatra válasz érkezett a tanács titkárától, Molnár Béla elvtárstól. A többi között ezt írja: „Valóban elmaradt községünk n tavaszi munkákkal és ebben nagy része van a tanács gyenge munkájának. Az éberség terén is voltak hibák, amiket a tanács belátott és a hiányossá, gokat tel fogja számolni. Elhatároztuk, hogy a jövőben minden héten kétszer határjárást tartunk és személyesen fogunk meggyőződni a munkák állásáról. Már eddig is mutatkozik javulás, a tavaszi munkák nagy lendülettel megkezdődtek Levele végén Molnár elvtárs azt ír. ja, hogy ,,Helytelenül állapította meg a cikk írója azt, hogy a tanács titkára a kulákok barátja és hozzájuk ját disznótorra. Mert a disznótorozás ideje már régén lejárt, de akkor sem voltam, még csak egyetlen kuláknál sem disznótoron. Ez összeférhetetlen lett volna párttagságommal.“ Valóban javult a munka a bírálat óta Kémesen. Megváltozott maga Molnár elvtárs is, most már pontosan jár munkába (azelőtt gyakran késett), s rendesen elvégzi feladatait, Hz így igaz. De szeretnénk arra figyelmeztetni Molnár elvtársat, hogy ahogyan nem fér össze párttagságával a kuiákkal valg barátkozás, méq kevésbbé fér össze az, hogy ezt a tényt — letagadja. Egyetlen példát kért Molnár elv- társ, hát akkor emlékezzen kicsit visz- sza, hol volt disznótoros vacsorán például karácsonykor? Emlékezetébe idézzük: Pápai kupec-kuláknál. Ma fokozott harcban állnak a békeharcosok szerte á világon. Erősítik soraikat, s keményebben harcolnak az ellenség ellen, mint bármikor, fiést hagy a békeharcosok sorában az, aki ilyenkor az ellenséggel cimborái, rést. hagy az, aki nem számol le, azzal a „barátsággal" mely őt a béke veszeti ellenségeihez fűzi. Molnár elvtárs — ebben biztosak vagyunk — békét akar. Mi keresnivalója van akkor a háborúspártiak között? Semmi! Halálos ellenségeinkhez, gyermekeink, békénk, épülő szocializmusunk, drága hazánk ellenségeihez semmiféle kapcsolat nem fűzhet bennünket. Akt együtt vacsorázik a kuiákkal. az nem harcol a békéért, — ellenkezőleg. Molnár elvtársnak ezt meg kell' ér. tenie, s szilárdan kell helytállnia, nem a pápaiak, a kupecek. a háború, — hanem a nép, a béke oldalán. „fi főiskolán a lesttflaM!) Másfél éve járok a pécsi Pedagógiai Főiskolára. Ez az idő életemnek talán legszebb része. Biztosítva van számunkra, hogy jól felkészüljünk, elsajátítsuk mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy a szocialista társadalom számára megfelelő embereket neveljünk. A főiskolán a leghaladóbb tudományokat tanuljuk, példaként áll előttünk az élenjáró szovjet tudomány. Gondolják meg ezeket azok az érettségiző tanulók, akik pályaválasztás előtt állnak. Anyagi gondoktól ne féljenek. A Magyar Népköztársaság gondoskodik arról, hogy a főiskolai hallgatók anyagi gondoktól mentesen folytathassák tanulmányaikat. A felemelt ötéves terv újabb záloga annak, hogy a magyar diákság gondtalanul tanulhasson. Horváth Dénes főisk. halig. ROZA SUZAN HAZATALÁLT A Pörgetésre az asszony nyitott, ajtót. Suzán Márk le sem ült, állva eveit néhány falatot. Róza kenyeret, kukoricalisztet rakott a tarisznyába. Suzán vállára vette a tarisznyát, géppisztolyt és indult. — Vigyázz magadra .. . és őrá is! — Búcsúzott. Márk. Suzán felesége másállapotban volt. Róza örök rettegésben élt: hátha Márk nem is fogja látni a gyereket, mert.. . fent a hegyekben csak egyik perctől a másikra élnek a partizánok. Soha nem tudni, hogy mikor találja el valahaimét egy golyó ... Az asszony elfújta a lámpát, vis$zaf"küdt. Nem sokat plhatolt, csak arra ébredt, hogy nagy dörömböléss'l beszakították az ajtót az UDB pribékek! — Hol az urad?! Róza szégyenlősen takargatta magát és csak rebegte 1élelmében: — Nem tudom... nem tudom, hová ment... — Az UDB-ás tiszt korbáccsal vágott az asszony hátára. A vékony ruha ronggyá szakadt a korbács nyomán és a bőr kipattant. A részeg Tito-pribék a vér láttára még jobban megvadult és még nagyobb dühvd verte az usszonyt. Gyűlölte a parasztokat, munkásokat, akik negyvenhatban, feketéző apjától elveitek az üzletel. De most Tito visszaadta, újra az övéké és most bosszút áll. Majd ő megtanítja ezt az elégedetlen népségei!... Nem, hogy örülnének a szabadságnak, a nyugati kultúrának, amit Tito honosított meg itt Jugoszláviában. Mit elégedetlenkednek akkor ezek a nyomorultak, amikor van pénz elég. hiszen Belgrad kávéházai, bárjai újra zsúfoltak, — iga/., a régi vendégekkel. Az asszony összecsukto/l. Még eszméletlenül is hasán tartotta a kezét, mintha a gyereket védené ezektől a vadállatoktól. Csak a börtönben tért magához. Annyian voltak a sötét cellában, hogy alig tudtak megmozdulni. Parasztok, munkások voltak. akiknek hónapok óta rágja testükéi a tetű, rüh és a rengeteg patkány. — Téged miért hoztak? — kérdezte valaki n sötétben,- Róza alig tudta a száját kinyitni: — Mert az uram partizán... De a mi falunkból többen is felmentek a hegyekbe, sokan... nagyon sokan! Pár óra múlva nyílt a cellaajtó. Róza Suzánt elvitték. Nem sokáig volt távol. Visszahozták, belökték az ajtón. A bentiek kapták el az asszonyt, aki nem tudott kiegyenesedni, hanem csak görnyedt, mintha görcs húzna. Vallatták, de egy szót sem tudtak kiszedni belőle. A borzalmas ütlegeléstől az asszony elvetette a magzatát. * Barna György őrvezelö bajtárs arra lelt figyelmes, hogy . a határmelletti füzfabokrok alatt Ichérlik valami. Egy asszony feküdi ott, arcra borulva, olyan hálóing léiében, amely csupa rongy és vér volt. A határőr gyo— san levetette a köpenyét, ráteritetle az asszonyra, sípjába fújt. Rövid idő múlva még kél bajlárs érkezett. Az asz- szony ekkor már észhez tért és csak egyre, ezt hajtogatta: — Róza... Róza Suzán... — mintha tudta volna, hogy a nevét kell mondania először ezeknek a furcsa^ruhás katonáknak, akik érdekes, nem bántják, hanem még <i köpenyüket is ráterílik. Most rr.rír tudta, hogy Magyar- országon van. De mi lehel a többivel? Cellatársaival együtt ugyanis autóra rakták őket és vittek volna őket az ország belseje leié. a halár mellől. A négy fegyveres kísérő a laiuban leszállt a kocsma előtt. A parasztok egyszerre körülfogták a teherautói és mikor a ponyva alatt belesték a kocsi belsejébe, megrohanták az autót• Baltákkal feszítették le a kocsi oldalát és a bent lévő foglyokat kézenfogva vitték szét a faluba, ki a hatat leié. így menekült meg Róza Suzán is, aki még egy egész éjjel gyalogolt, amíg csak a kimerültségtől össze nem esett. Dl talált rá a magyar határőr. A határőrök ölbe lógták az asszonyt és megindullak vele az örszobc, leié, Róza Suzán hazatalált Magyarországra, ahol szereidben és megbecsülésben- lesz része, m-rl becsüld's dolgozó asszony. Férje pedig a szabadságért küzd, valahol Jugoszláviában .. •
