Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-12 / 84. szám

1951 ÁPRILIS 12 tf fi P I* G 3 Miért fejlődik lassan Pécsbáisyatelepesa a Szfállásiév~mozf£aloro? Egyik helyről a másikra dobálják a bányászokat 3 Baranyamegyei Párfvá'asztmány Illése A Magyar Dolgozók Pártja Baranyamcgyci Választmánya április 10-ín illést tartott. A Pártválasztmány első napirendi pontként a Megyei Pártbi­zottság és a Választmány kiegészítéséi tárgyalta meg. Második napirendi pontként a Választmány a Pártkongresszus határo­zata és a Politikai Bizottság januári, a Baranyainegyei Pártbizottság mun­kájáról szóló határozata alapján megvitatta és jóváhagyta a Megyei Párt­bizottság háromhónapos ninukatcrvét, s utasította a .Megyei Páribizoitságot a terv végrehajtására. A Megyei Pártválasztmány a megye legfelsőbb pártszerve, mely kél párt- értekezlet között irányítja a megye pártszerveit és pár'szervezciei'k ellenőr­zi és segíti a Megyei Pártbizottság munkáját. A Megyei Pártválasztmány határoza­tainak végrehajtásához valamennyi pártszervezet, valamennyi kommunista és megyénk valamennyi dolgozójának harcos munkájára van szükség Ezért a Megyei Párlválaszlmány határozatait részletesen ismertetni fogjuk. QléputotLök hat éban a kékéért A felemelt ötéves terv: „Megköveteli a szocialista munka- verseny, az újító-, a Sztahánov- mozgalom további kifejlesztését“ — mondotta Gerő Ernő elvtárs a Pártkongresszuson. A pccsbányatelepi bányában 15 sztahánovista van. Ez nem sok, — sőt az üzem létszámához mérten igen ke­vés. Búzás Rezső sztahánovista vá­jár, Müller Vilmos András-aknai párttitkár, Finta elvíárs s prop. titkár, Garaí Gáspár szakszervezeti titkár és még többen azt mondják: Azért van ilyen kevés sztahánovista, mert nem foglalkoznak velük eléggé. Kemény megállapítás ez, de valóban ez a helyzet. 1950-ben 10 sztahánovista emelke­dett ki Pécsbányatelepen anélkül, hogy valaki segítette volna őket, Most sem segítik á sztahánovista- mozgalom fejlődését. Az új sztahanovistákról csak akkor szereznek tudomást, ami­kor be kell adni a felterjesztést és kiértékelik, vájjon ki érte el a sztahánovista szintet. Sztahánovista munkamódszerátadóból — légmérő De nemcsak a nemtörődömség ta­lálható meg, hanem a tudatos akadá­lyozás is. Januárban két munakmód- szerátadó sztahánovista vájár volt: Búzás Rezső és Barics István, Mind­ketten a munkahelyeket járták és tanították a dolgozókat. Most csak egy van, mert Barics elvtársat éltették légmérőnek az­zal, hogy: „Oda jó szaktudású ember kell.“ Gyökerében helytelen ez. Nem az a feladat, hogy a sztahanovisták szá­mát csökkentsük, hogy kivonjuk őket a termelésből, a munkamódszerátadás­ból, hanem, hogy fejlesszük a moz­galmat Barics elvtárs helyett lenne más is, aki ezt a munkát elvégez­né. Szólt emiatt Búzás elvtárs is. A többszöri figyelmeztetés, kérés ellc- rjére sem tették vissza Barics elvtársat.. Később azt ígérték, hogy Nézzük tovább. Eddig az volt a gyakorlat — és „szükségből" még most is megteszik, —-' hogy egyik helyről a másik munkára dobálták a vájárokat. Van olyan bányász is, aki egy hó­napban 10 különböző munkahe­lyen dolgozott, így nem csoda, ha csak 15 sztahánovista van. De a sztahánovísta-mozgalom kifejlő­déséhez nem biztosítják kellően a munkafeltételeket sem. András-aknán a 3. déli alapvágaton 6 csapat van Valamennyien az aknától hordják munkahelyeikre a fát. Mindegyik csapatnak 2 órát rabol el ez a mun­kaidejéből. Pedig jelentették már ezt az illetékeseknek, — sőt odaírták a kijavítási módját is. Nem kellene más, mint az, hogy a Braun-fejtés faadói megraknának öt ponvádlit fával, amit a munkakezdéskor az alapvágaton dolgozó csapatok csillései felvontat­nának lóval a munkahelyig. Még ennyit sem segítenek. Hát csoda ak­kor, hogy egy olyan jó vájár, mint Glock József, 83 százalékot teljesít? Ő is lehetne már sztahánovista, mint ahogy lehetne Mosonyi Jó­zsef vájár is, akinek jó munká­ját Búzás Rezső' elvtárs már ré­gebben észrevette. De lehelne Szrp Emil is, aki 170-180 száza­lékot teljesít és nem ma tanult meg dolgozni, TizeséVel lehetne felsorolni azokat, akik elérnék és tartanák a sztahá­novista szintet, ha kapnának megfe­lelő segítséget ehhez. Nem túlozunk, ha azt mondjuk: Ha céltudatosan se­munkamódszerátadónak beállítják Schaub János elvtársat. Ezt viszont Vadon bányamester nem engedi. Szállítási felvigyázónak tette meg Schaubot, amit más is, — egy' csat­lós is elvégezhetne. gítenék, fejlesztenék Pécsbányatele­pen a sztahánovista-mozgalmat, nem 15, hanem legalább 150 sztahánovista lenne. A pártszervezet teremtsen rendet! Az újító- és sztahánovista-kör ösz- szeül minden hónapban és megtár­gyalja a feladatokat. De eddig még nem akadt senki, aki keményen óda- állt volna és megálljt kiáltott volna annak a bűnös bürokráciának, ha­nyagságnak, ami a sztahánovísta- mozgalom körül meghúzódik. Felelős ezért a hiányosságért a műszaki vezetőség egyrésze is, de felelős elsősorban a szakszer­vezet, személy szerint Garai elv­társ. A Széchenyi- és András-aknai pártszervezet vizsgálja meg, mi húzó­dik meg a hibák mögött, állapítsa meg, ki a felelős és dolgozzanak úgy, hogy a hibákat a legsürgősebben ki­javítsák. A sztahánovista-mozgalom fejlesz­tésében súlyos hibák vannak tehát Pécsbányatelepen. Kirakatpolítika fo­lyik ezen a területen. Rés van a bé­ke frontján. Nem tudjuk aláírták-e már a műszaki vezetők, a szakszer­vezeti vezetők, a pártvezetőség tag­jai a békeívet, Ha igen, aláírásuk mindaddig nem lesz teljesértékű, míg a sztahánovista-mozgalom fejlesztése terén meglévő hiányosságokat ki nem javítják. (Kászon) Hegedűs István népnevelő, a diós- viszlói tanács elnöke reggel hat órakor elbeszélgetett a murlcába induló tszcs- tagokkal. Arról beszéltek, hogy milyen jelentősége van az időben elvégzett munkának, hogy mennyire emeli ez a terméshozamot, mennyire növeli népünk jólétét cs szolgálja ezzel a béke ügyét. A dolgozók a beszélgetés régén aláír­ták a felhívást, majd elindultak a ve­tési, boronálási munkákra. Egyikük előbb ezt mondta: — Most is a békét megyünk védeni, hazánkat erősíteni. így is dolgoztak és kiváló eredmé­nyeket értek el aznap a diósvisziói tszcs tagjai. * Kémesen Darabos Jenő elvtárs párt­titkár éppen kát közepparaszttál be­szélgetett a béke!elhívásról, amikor odasetienkedetl Ambrus Dávid kupec- kulfík, úgy tett, mintha öt is nagyon érdekelné ez a kérdés. De Darabos elv­társ csakhamar elvette a kedvét a szí- nészkedéstől. mert elmondta ott hely­ben, hogy Ambrus Dávid még ki sem ment a földjére, szabotálja a munkát, nem akarja, hogy kenyere legyen, a népnek. Ugyanakkor pedig a középpa­rasztok, azok, akik ott álltak, nem törődve az időjárással, nedves-e vagy sem: elvetettek 100 százalékig. Ok be­bizonyították, hogy tényleg a béke hí­vei és ezért alá is Írhatták a becsü­letes emberek felhívását, de a kulákok meg bebizonyították, hogy ellenségei a békének és az imperialistáknak az örö­mére szabotálják a munkákat. 4c Bogádon Rózsavölgyi Anna tanács­tag a békefelhívás aláírásánál azzal agitált, hogy ismertette Nagykő/.ár ver­senykihívását a tavaszi munkák április 20-í bevégzésére. — Mi ezt a versenykihívást minden­képpen elfogadtuk volna — mondotta Rózsavölgyi Anna — de most fogadjuk el azzal, hogy miután aláírjuk a béke- felhívást, 18-ára minden tavaszi mun­kát elvégzünk. Valamennyien, akik Rózsavölgyi An. nánál írták alá a békefelhívást, egyet­értettek azzal, hogy a versenyszerze- dcst így' módosítsák. ír Birjánban Zéc Szaniszdó 52 éves párton kívüli délszláv népnevelőtől megkérdezték, hogy miért tart most olyan soká a békefelhívás aláírása. — Nekem is, más népnevelőnek is - mondotta — megfelelő idő kell ahhoz, hogy mindin háznál megtárgyaljam miI tett eddig a bekéért, a hálorú el­len és mit akar ezentúl lenni. Aztán, azt is jól átbeszéljük, hogy hogyan akarják elvégezni a tavaszi munkákat, meri azokkal jó lesz sietni, de a felvi­lágosító munkával nem lehet sietni, mert nem kisebb dologról van itt szó, mint g békéről. Ä Iietvehelyl I* típust! terisielőcsoport jél megszervezte a foüzlís műnkéit Hetvehely községiben a tavasszal me<jalakito:tták az I. típusú Petőfi tér. meiöcsoportot. A csoport megalakulá­sa után a járásban elsőnek készítették el az ütemtervüket. Feltérképezték a határt, megállapították, hogy melyik dűlőben mit .vetnek. A csoportnak 12 lofogata, van. Négy brigádot szervez­lek R oda osztották be segítségül azo­kat, akiknek nincs fogatuk, így vet­nek el mindent, azokót is, akiknek nincs fogatuk és a munkából minden­ki egyformán kiveszi a részét Elér­ték azt, hogy árpát, zabot, négy hold szerződéses hagymát, a burgonyának 60 százalékát máT elvetették és most a kukoricaföldet készítik elő. Min­den vetést, betakarítást közösen vé­geznek el. A vetéstől a betakarításig, mivel I. típusú a lermclőcsoport, a növényápolási munkákat mindenki egyénileg végzi és ősszel a saját te­rülete után a terménnyel egyénileg rendelkezik. A közös vetés után, hogy igazságosan végezhessék az egyéni munkát, megszámozták a föl­deket; mivel a határ dombos, két rész­re osztották és ezután kisorsolták, hogy ki melyik darab földet műveli egyénileg a betakarításig. A dombos es lapos tőidből egyaránt igazságo­san kapott így mindenki. Az egész évi mezőgazdaság; munkák elvégzésé­re páiosversenyre hívták ki az okor­völgyi I. típusú termelőcsoportot. Min­den munkának az elvégzését a mi­nisztertanács határozata szerinti idő előtt 10 nappal fejezik be, jó minősé­gi munkával, amit hetenként kölcsö­nösen clenőriznek. Vasárnap az o-kor- völgyjek voltak Hetve helyen (azelőtt a hetvehelyiek voltak náluk). így megállapították közösen, hogy eddig fej-fej mellett halad a tavaszi mun­kákban a két csoport. A verseny még jobb munkára serkent,- a csoportok tagjait, hiszen elsők akarnak lenni mindketten. Hetvehaly az őszi munkákban egy­szer már első lett. A község elnyerte a megyei vándorzászlót, a DÉFOSZ- tól pedig rádiót kaptak jó munkáju­kért A jó eredményt a párt-, tanács-, DÉFOSZ-szervezetek jó munkájának köszönhetik. A párt­titkár elvtárs, a tanácselnök fáradha­tatlanul dolgoztak a csoport megala­kításán is. de most is minden mun­kában élenjárnak. Sebes elvtársat, a párttitkárt, szeretik a dolgozók, mert becsületes, egyenes ember, aki az ö érdekeikért harcol. A Párt segítségét látják benne és híven követik őt min­den munkában. így a többi párttag is, — mint például Horváth Ferenc, — példamutatóan jár elől. Amiről be­szélnek, azt js cselekszik. Az őket kö­vető pártonkívüliek között is többen A MARFAS VERSENY... A napokban hallottuk, hogy a siklósi Járásban Mária községben 42 egyénileg dolgozó paraszt all pnrosversenyben! Meglátogattuk a mórfai dolgozó parasz­tokat. Kovács Ferenc*,^ a község termelési felelőse, eléggé tájékozott n vetési mun­kák állásában. Kimondatta, hogy « Jalu ban mái* régóta jó a versenyszellem, mull évben is versenyeztek és elsők i* lettek Te re heggyel szemben. — Megy iu a verseny jól. Nagy Já­nos Ág Károllyal i'ill versenyben, Tóth József Erdei Jánost hívta ki, én inasam — mondja Kovács Ferenc — Fakó (iá­borral állok versenyben, Fényszárosí Gergely Bakó Imrével, Cs. S/nhó Jáno* Baus/. Jánossal versenyez. Már van vagy két hete, hogy RádFalvót is kiMvtiiK versenyre. A DÉFOS/i járási titkárságról Schneider Dániel v olt kint iucgs/.evyezni a versenyt, úgy tettük meg a kilövést, hogy a luiniszíertanacN által kiírt lia'ar Idők előtt mindent elvetünk és termés eredményeink is magasabbak lesznek. , Előkerül a jegyzőkönyv, szépen so­rakozik raj ti* 12 martai dolgozó paraszt neve. úgy Hí zik, lingy minden a leg­nagyobb rendben van. Nézzük hát, hogyan áll a verseny, nem itt n papíron, hanem a val. sáí- bon. Fényszárosí Gergely huh is tud «rrót, hogy ö versenyben állna. Pedig versenyezne szívesen. Cs. Szabó Jánosáé örömmel beszél arról, hogy kukoricába! már elvetett fél holdat, rövidesen veti n többit is. nog a cukorrépát is. — de o versenyről ,‘ö sem tud semmit. Bakó Gábor magával Kovács Ferenccel, a tér inelési felelőssel ÚM versenyben. — a jegyzőkönv\ szerint. De erről ö sem tud s Un mit. Erdei János Pa sz Jneos sem hallod még arról, hogy ö versenyben »dun. Mit mond minderre Kovács Ferenc? ,.Eii nem tehetek róla, csodálom, hogy senki nem tud a versenyről, ez a kis­bíró hanyagsága, mert már régen ki kellett volna dobolni és u névsort is ki kellett volna függeszteni.“ Kovács elvtárs nem látja tisztán, mit jelent a verseny. A béke ügyét — mert a verseny a többtemielésen ke­resztül a béketábort erősíti — ő egy­szerűen a ki,bíróra, u dobszóra bízná. 11 ii ro k ru tikitsa b b „ verseny sze rvezés i mód - szeri“ keresve sem találhatott Volna! Kovács Ferenc nem segítette elő, hf'gy a múrfai lelkes dolgozó parasztok jobban hanoijának, többet tegyenek^ a bekéért. Kovács Ferenc nem jé) beke­ll arcos! Nem áll a helyén, nem végzi feladatát, rést hagy azon a frontszaka- t/.on. melynek irányítását a nép ráfnz- !•!.' Jó lenne, lm Kovács Ferenc átérezné ic.Ielosscgét. Es jó lenne, ha megértenek fcl'.*- 1 ősségi!két azok, akiknek a szemcláttára tórícnt mindez, a községi tanács, s el •'sorban^ Schneider elv társ és a Dli- 1;OS/ járási fókára, (íriff elvtárs. aki úgy látja, hogy a járásban ..minden rendben megy.' A béke ellenségei nem alszanak, miért aludt hát el (íriff elv- társ a posztján? Miért nem ellenőrizte immkatársá( és a múrfai versenyt? Nem hisszük hogy Schneider elvtars. Gi-HT elvtárs és Kovács clvtárs mngodl hdkiisni'*reftel írhatnák alá a békéivé:. Nem álltak helyt becsülettel. De nem késő- álljanak u múrfai do'go/ó parasz­tok élére, s lendületükre, erejükre tá­maszkodva szervezzenek valóságos ver senyf! S ükkor valóban nyugodt b',ki- istnerettel írhatják majd nevüket a be keivre. kitűntek már a jó munkával, mint például Greiszkopf Mátyás, Tóth Kál. mán és még jónéhányan. A pártszervezet Rákosi elvtárs sokszori figyelmezte­tése alapján a szigorú önkéntesség el. ve alapján szervezte a csoportot. Így a dolgozók a legnagyobb örömmel, megelégedéssel dolgoznak. A kulákot nem vették be, pedig Mauk Antal 28 holdas kulák máT az elnöknek, Greisz­kopf. Mátyásnak levelet is írt, hogy be akar lépni, vegyék, fel. A párt- szervezet azonban éber volt, leleplez­te, hogy a kulákot nem vehetik fel, akinél a múltban még a cselédek sem maradlak meg, otthagyták, mert nem bírták nála a nehéz robotot. A hetvehelyi pártszervezet‘feladata, hogv még fokozottabb felvilágosító munkát. végezzen és a békealáirásl kösse össze a tavaszi munkák idő előtti elvégzésével. A közös célért fo­lyó harcban még sokkal jobban mé­lyítsék el .a dolgozók között a kol­lektív szellemet, hogy mindent tegye­nek meg összefogva a békéért, a több­termelésért. Egy bnrgoiiyaliiufalúsról A városi tanács április hatodikai! burgonyát utalt ki az Élelnilszerkis- kercskedclmi Vállalat számára, áru­sítás coljára. A kiutalás csak április 11-én érkezett meg a vállalathoz, ami azt jelenti, hogy a város dolgo­zói csak hal nappal később juthat­nak hozzá burgonyaszükscglelükhöz. A késés oka Balatonyi Jenő, a ki­utalás aláírója nem vezette rá az aktára a sürgős jelzést, az osztály­irodán is két napon át hányódott a levél, inig postához jutott. Ez a bü­rokratikus ügyintézés igen helytelen. Különösen káros akkor, mikor va­rosunk köze Hátasát érintő sürgős le­vél kerül a bürokrácia labirintusá­ba. A hibát nem menti az sein, bogy liéliőn telefonon értesítette a keres­kedelmi osztály az Éleim iszerkiske- reskedelinit a kiutalásról, hiszen ugyanezt megtehette volna már pén­teken is. Vizsgálja meg a kérdést a tanács végrehajtó bizottsága cs te­gyen intézkedéseket, hogy a sürgős leveleket ne lelketlenül, biirokruliku- san, hanem a dolgozók érdekeinek megfelelően, azonnal postázzák! Bogdán eivlárs kiabál... Pártunk és a tömegek szoros kap­csolatainak megszilárdítása elsősor­ban a népnevelők jó munkáján mú­lik. De, ha olyan módszerekkel ne­velnének népnevelőink, mint a Pctőfi- aknún dolgozó Bogdán János clvtárs, akkor elriasztanánk magunktól a pár- Innkiviili dolgozókat. Bogdán elv­társ a szívós, meggyőző munkát, ordílozással, szitkozódássnl helyette, siti, így „neveli“ n hozzá beosztott bányászflalalokat. Ez a volt bánya- bárók nevelési módszere! Bogdán clvtárs ne sajnáljon fáradságot a beszédben, világosítsa fel azl az If­júmunkás!, ha valamit nem jól csi­nál. 11a egyszer nem érti meg, ma­gyarázza el mégegyszer és ha kell, akkor tíz-szer, addig, míg csak meg­érti. Ez a kommunisták nevelési módszere és nem a kiabálás, a ledo- rongolás! És csak az lehet népne­velő, aki ezt megérti és így is cse­lekszik. Egy jugoszláv anya levele gyermekéről... „Kedves Katicám! Most már ameny- nyire egészségem szolgálna, csak ne volna ez az átkozott helyzet, ami itt van nálunk. Megáll az ember esze. nem tudok már gondolkodni. Tudja Katicám, többször olyan vagyok, mint. a nem okos. Képzelje csak mennyire örültem az én kisfiamnak, most pedig a legnagyobb szomorúságom, meri kedves Katicám, most jár iskolába, de hasztalan, mikor szegénykémnek nem tudok ruhát venni, de még ami ennél is csekélyebb, első osztályos is­kolai felszerelést, sem. Gondolhat ja, édes. Katicám, hogy mennyire táj ez egy anyának, hogy nem. bírja nevelni úgy a gyerekét, ahogy szeretné. Jó magúknál: Katicám. írja, hogy nia- guknál minden van. de nálunk sem­mi. többször úgy érzem, hogy elhagy az eszem Ne haragudjon édes Katicám, hogy ilyen nyíltan panaszkodom magának, de amikor nincs- más senkim, mint maga. csak az a baj, hogy nagyon messze vagyunk egymástól. A vi­szontlátásra,!“-X Est a levelet kapta nemrég Popé Józselné, lippói levelezőnk Tito Jugo­szláviájában élő barátnőjétől. Érde­mes elgondolkozni ezen a levélen. A mi gyermekeink soha ily boldo­gan. felszabadultan nem éltek, mint most. Mindenütt ott látni őket. piros nyakkendőjükkel, vidám daluk már messziről mosolyt csal az ember ar­cára. Boldog, vidám gyermekek, biz­tos a jövőjük. Nyitva elöltük minden út: mehetnek mérnöknek, tanárnak, orvosnak, — amihez kedvük és te­hetségük van. ösztöndíjak, diákszál­lások várják őkel. államunk gondos­kodik arról, hogy valamennyien ta­nulhassanak. Megrendítő ez a néhány szó: „Mennyire, örültem az én kisliamnak, most ped'g a legnagyobb szomorúsá­gom . ■." Es ezt egy anyának kellett leírnia -saját gyermekéről! A íasiszla barbárok csak pusztítani tudnak, tönkretenni embereket., életeket. Le­het-e tájóbb, szomorúbb annál, ami­kor egy anya nem lúd gyermekének ruhát venni, amikor nem tudja szá­mára megvenni az .iskolaszereket, hogy tanulhasson! Lehel-e íájóbb an­nál, amikor egy anya kénytelen azt írni gyermekéről, hogy ö a legna­gyobb szomorúsága! Ez Tiloék igazi arca. Véres dollá­rokért eladtak mindent, a lát. a lé­met, a repülőtereket, az egész orszá­got. s eladlak még a gyermekeket, a gyermekek jövőjét is... Meg az ál­lat is megvédi kicsinyeit, de ezek rosszabbak az állatnál is . .. És ukodiinl: nálunk emberek, ha ugyan ezeket a kulákokat, volt csend­őröket. banditákat, embernek lehet ne­vezni akik Tiloékai várják, akik abban reménykednek', hogy Tiloéklól kapják vissza hatalmukat, a malmo­kat. a cselédeket, a kakastól tat. a gyárat. Itt vannak közöttünk, olyanok öli is, mint íasiszla szövetségeseik, — gyermekeinket, mindenünket eladnák, ha. tehetnék, csakhogy ők jól élhes­senek, a dolgozó nép zsírján hízhas­sanak. Ostoba remények ezek! A jugoszláv hazafiakat Tito soha nem tudja el­adni. A jugoszláv hazafiak egyre vi- lógósabban látják, mit kell tenniök, s inog már a föld a hazadrulók lába alatt. Robbannak a hadianyaggyárak, a benzimaklárak, — a nép nem hagy. ja eltiporni magát! S itthon. — gyermekeinkért, — lep­lezzük le mi is a banditákat. Elbújva, sötét szobákban most ír­ják alá odaát is a békeíveket. Aláír­ja, egész biztosan aláírja az az anya is, aki barátnőjének elküldte Lippóra ezt a levelet. Aláírja, hogy megment­se gyermekét, s a többi jugoszláv gyermeket, hogy ruhát tudjon vásá­rolni neki, hogy a jövőjét biztosítani hídja. Erre í;»mlóljánál.- a magyar anyák, amikor a békeívet kezükbe veszik. A mi gyermekeink boldogok. ' jövőjük biztos, őket védik attól a sorstól, amit Tiloék a mi gyermekeinknek is szánnak, őket védik, a bókét. És alá- írásukkal, s az aláírások mögött álló tettekkel erősítik a jugoszláv hazafi­ak harcát is. új reményt öntenek e levelet küldő anya s a többi százezer­nyi rabságban sínylődő anya szívébe. Gyermekeinkért, a békénkért. a vi­lág valamennyi gyermekénekr jövőjét éri — ezért írja alá minden becsületes magyar anya a békéivel!

Next

/
Thumbnails
Contents