Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1951-04-12 / 84. szám
1951 ÁPRILIS 12 tf fi P I* G 3 Miért fejlődik lassan Pécsbáisyatelepesa a Szfállásiév~mozf£aloro? Egyik helyről a másikra dobálják a bányászokat 3 Baranyamegyei Párfvá'asztmány Illése A Magyar Dolgozók Pártja Baranyamcgyci Választmánya április 10-ín illést tartott. A Pártválasztmány első napirendi pontként a Megyei Pártbizottság és a Választmány kiegészítéséi tárgyalta meg. Második napirendi pontként a Választmány a Pártkongresszus határozata és a Politikai Bizottság januári, a Baranyainegyei Pártbizottság munkájáról szóló határozata alapján megvitatta és jóváhagyta a Megyei Pártbizottság háromhónapos ninukatcrvét, s utasította a .Megyei Páribizoitságot a terv végrehajtására. A Megyei Pártválasztmány a megye legfelsőbb pártszerve, mely kél párt- értekezlet között irányítja a megye pártszerveit és pár'szervezciei'k ellenőrzi és segíti a Megyei Pártbizottság munkáját. A Megyei Pártválasztmány határozatainak végrehajtásához valamennyi pártszervezet, valamennyi kommunista és megyénk valamennyi dolgozójának harcos munkájára van szükség Ezért a Megyei Párlválaszlmány határozatait részletesen ismertetni fogjuk. QléputotLök hat éban a kékéért A felemelt ötéves terv: „Megköveteli a szocialista munka- verseny, az újító-, a Sztahánov- mozgalom további kifejlesztését“ — mondotta Gerő Ernő elvtárs a Pártkongresszuson. A pccsbányatelepi bányában 15 sztahánovista van. Ez nem sok, — sőt az üzem létszámához mérten igen kevés. Búzás Rezső sztahánovista vájár, Müller Vilmos András-aknai párttitkár, Finta elvíárs s prop. titkár, Garaí Gáspár szakszervezeti titkár és még többen azt mondják: Azért van ilyen kevés sztahánovista, mert nem foglalkoznak velük eléggé. Kemény megállapítás ez, de valóban ez a helyzet. 1950-ben 10 sztahánovista emelkedett ki Pécsbányatelepen anélkül, hogy valaki segítette volna őket, Most sem segítik á sztahánovista- mozgalom fejlődését. Az új sztahanovistákról csak akkor szereznek tudomást, amikor be kell adni a felterjesztést és kiértékelik, vájjon ki érte el a sztahánovista szintet. Sztahánovista munkamódszerátadóból — légmérő De nemcsak a nemtörődömség található meg, hanem a tudatos akadályozás is. Januárban két munakmód- szerátadó sztahánovista vájár volt: Búzás Rezső és Barics István, Mindketten a munkahelyeket járták és tanították a dolgozókat. Most csak egy van, mert Barics elvtársat éltették légmérőnek azzal, hogy: „Oda jó szaktudású ember kell.“ Gyökerében helytelen ez. Nem az a feladat, hogy a sztahanovisták számát csökkentsük, hogy kivonjuk őket a termelésből, a munkamódszerátadásból, hanem, hogy fejlesszük a mozgalmat Barics elvtárs helyett lenne más is, aki ezt a munkát elvégezné. Szólt emiatt Búzás elvtárs is. A többszöri figyelmeztetés, kérés ellc- rjére sem tették vissza Barics elvtársat.. Később azt ígérték, hogy Nézzük tovább. Eddig az volt a gyakorlat — és „szükségből" még most is megteszik, —-' hogy egyik helyről a másik munkára dobálták a vájárokat. Van olyan bányász is, aki egy hónapban 10 különböző munkahelyen dolgozott, így nem csoda, ha csak 15 sztahánovista van. De a sztahánovísta-mozgalom kifejlődéséhez nem biztosítják kellően a munkafeltételeket sem. András-aknán a 3. déli alapvágaton 6 csapat van Valamennyien az aknától hordják munkahelyeikre a fát. Mindegyik csapatnak 2 órát rabol el ez a munkaidejéből. Pedig jelentették már ezt az illetékeseknek, — sőt odaírták a kijavítási módját is. Nem kellene más, mint az, hogy a Braun-fejtés faadói megraknának öt ponvádlit fával, amit a munkakezdéskor az alapvágaton dolgozó csapatok csillései felvontatnának lóval a munkahelyig. Még ennyit sem segítenek. Hát csoda akkor, hogy egy olyan jó vájár, mint Glock József, 83 százalékot teljesít? Ő is lehetne már sztahánovista, mint ahogy lehetne Mosonyi József vájár is, akinek jó munkáját Búzás Rezső' elvtárs már régebben észrevette. De lehelne Szrp Emil is, aki 170-180 százalékot teljesít és nem ma tanult meg dolgozni, TizeséVel lehetne felsorolni azokat, akik elérnék és tartanák a sztahánovista szintet, ha kapnának megfelelő segítséget ehhez. Nem túlozunk, ha azt mondjuk: Ha céltudatosan semunkamódszerátadónak beállítják Schaub János elvtársat. Ezt viszont Vadon bányamester nem engedi. Szállítási felvigyázónak tette meg Schaubot, amit más is, — egy' csatlós is elvégezhetne. gítenék, fejlesztenék Pécsbányatelepen a sztahánovista-mozgalmat, nem 15, hanem legalább 150 sztahánovista lenne. A pártszervezet teremtsen rendet! Az újító- és sztahánovista-kör ösz- szeül minden hónapban és megtárgyalja a feladatokat. De eddig még nem akadt senki, aki keményen óda- állt volna és megálljt kiáltott volna annak a bűnös bürokráciának, hanyagságnak, ami a sztahánovísta- mozgalom körül meghúzódik. Felelős ezért a hiányosságért a műszaki vezetőség egyrésze is, de felelős elsősorban a szakszervezet, személy szerint Garai elvtárs. A Széchenyi- és András-aknai pártszervezet vizsgálja meg, mi húzódik meg a hibák mögött, állapítsa meg, ki a felelős és dolgozzanak úgy, hogy a hibákat a legsürgősebben kijavítsák. A sztahánovista-mozgalom fejlesztésében súlyos hibák vannak tehát Pécsbányatelepen. Kirakatpolítika folyik ezen a területen. Rés van a béke frontján. Nem tudjuk aláírták-e már a műszaki vezetők, a szakszervezeti vezetők, a pártvezetőség tagjai a békeívet, Ha igen, aláírásuk mindaddig nem lesz teljesértékű, míg a sztahánovista-mozgalom fejlesztése terén meglévő hiányosságokat ki nem javítják. (Kászon) Hegedűs István népnevelő, a diós- viszlói tanács elnöke reggel hat órakor elbeszélgetett a murlcába induló tszcs- tagokkal. Arról beszéltek, hogy milyen jelentősége van az időben elvégzett munkának, hogy mennyire emeli ez a terméshozamot, mennyire növeli népünk jólétét cs szolgálja ezzel a béke ügyét. A dolgozók a beszélgetés régén aláírták a felhívást, majd elindultak a vetési, boronálási munkákra. Egyikük előbb ezt mondta: — Most is a békét megyünk védeni, hazánkat erősíteni. így is dolgoztak és kiváló eredményeket értek el aznap a diósvisziói tszcs tagjai. * Kémesen Darabos Jenő elvtárs párttitkár éppen kát közepparaszttál beszélgetett a béke!elhívásról, amikor odasetienkedetl Ambrus Dávid kupec- kulfík, úgy tett, mintha öt is nagyon érdekelné ez a kérdés. De Darabos elvtárs csakhamar elvette a kedvét a szí- nészkedéstől. mert elmondta ott helyben, hogy Ambrus Dávid még ki sem ment a földjére, szabotálja a munkát, nem akarja, hogy kenyere legyen, a népnek. Ugyanakkor pedig a középparasztok, azok, akik ott álltak, nem törődve az időjárással, nedves-e vagy sem: elvetettek 100 százalékig. Ok bebizonyították, hogy tényleg a béke hívei és ezért alá is Írhatták a becsületes emberek felhívását, de a kulákok meg bebizonyították, hogy ellenségei a békének és az imperialistáknak az örömére szabotálják a munkákat. 4c Bogádon Rózsavölgyi Anna tanácstag a békefelhívás aláírásánál azzal agitált, hogy ismertette Nagykő/.ár versenykihívását a tavaszi munkák április 20-í bevégzésére. — Mi ezt a versenykihívást mindenképpen elfogadtuk volna — mondotta Rózsavölgyi Anna — de most fogadjuk el azzal, hogy miután aláírjuk a béke- felhívást, 18-ára minden tavaszi munkát elvégzünk. Valamennyien, akik Rózsavölgyi An. nánál írták alá a békefelhívást, egyetértettek azzal, hogy a versenyszerze- dcst így' módosítsák. ír Birjánban Zéc Szaniszdó 52 éves párton kívüli délszláv népnevelőtől megkérdezték, hogy miért tart most olyan soká a békefelhívás aláírása. — Nekem is, más népnevelőnek is - mondotta — megfelelő idő kell ahhoz, hogy mindin háznál megtárgyaljam miI tett eddig a bekéért, a hálorú ellen és mit akar ezentúl lenni. Aztán, azt is jól átbeszéljük, hogy hogyan akarják elvégezni a tavaszi munkákat, meri azokkal jó lesz sietni, de a felvilágosító munkával nem lehet sietni, mert nem kisebb dologról van itt szó, mint g békéről. Ä Iietvehelyl I* típust! terisielőcsoport jél megszervezte a foüzlís műnkéit Hetvehely községiben a tavasszal me<jalakito:tták az I. típusú Petőfi tér. meiöcsoportot. A csoport megalakulása után a járásban elsőnek készítették el az ütemtervüket. Feltérképezték a határt, megállapították, hogy melyik dűlőben mit .vetnek. A csoportnak 12 lofogata, van. Négy brigádot szervezlek R oda osztották be segítségül azokat, akiknek nincs fogatuk, így vetnek el mindent, azokót is, akiknek nincs fogatuk és a munkából mindenki egyformán kiveszi a részét Elérték azt, hogy árpát, zabot, négy hold szerződéses hagymát, a burgonyának 60 százalékát máT elvetették és most a kukoricaföldet készítik elő. Minden vetést, betakarítást közösen végeznek el. A vetéstől a betakarításig, mivel I. típusú a lermclőcsoport, a növényápolási munkákat mindenki egyénileg végzi és ősszel a saját területe után a terménnyel egyénileg rendelkezik. A közös vetés után, hogy igazságosan végezhessék az egyéni munkát, megszámozták a földeket; mivel a határ dombos, két részre osztották és ezután kisorsolták, hogy ki melyik darab földet műveli egyénileg a betakarításig. A dombos es lapos tőidből egyaránt igazságosan kapott így mindenki. Az egész évi mezőgazdaság; munkák elvégzésére páiosversenyre hívták ki az okorvölgyi I. típusú termelőcsoportot. Minden munkának az elvégzését a minisztertanács határozata szerinti idő előtt 10 nappal fejezik be, jó minőségi munkával, amit hetenként kölcsönösen clenőriznek. Vasárnap az o-kor- völgyjek voltak Hetve helyen (azelőtt a hetvehelyiek voltak náluk). így megállapították közösen, hogy eddig fej-fej mellett halad a tavaszi munkákban a két csoport. A verseny még jobb munkára serkent,- a csoportok tagjait, hiszen elsők akarnak lenni mindketten. Hetvehaly az őszi munkákban egyszer már első lett. A község elnyerte a megyei vándorzászlót, a DÉFOSZ- tól pedig rádiót kaptak jó munkájukért A jó eredményt a párt-, tanács-, DÉFOSZ-szervezetek jó munkájának köszönhetik. A párttitkár elvtárs, a tanácselnök fáradhatatlanul dolgoztak a csoport megalakításán is. de most is minden munkában élenjárnak. Sebes elvtársat, a párttitkárt, szeretik a dolgozók, mert becsületes, egyenes ember, aki az ö érdekeikért harcol. A Párt segítségét látják benne és híven követik őt minden munkában. így a többi párttag is, — mint például Horváth Ferenc, — példamutatóan jár elől. Amiről beszélnek, azt js cselekszik. Az őket követő pártonkívüliek között is többen A MARFAS VERSENY... A napokban hallottuk, hogy a siklósi Járásban Mária községben 42 egyénileg dolgozó paraszt all pnrosversenyben! Meglátogattuk a mórfai dolgozó parasztokat. Kovács Ferenc*,^ a község termelési felelőse, eléggé tájékozott n vetési munkák állásában. Kimondatta, hogy « Jalu ban mái* régóta jó a versenyszellem, mull évben is versenyeztek és elsők i* lettek Te re heggyel szemben. — Megy iu a verseny jól. Nagy János Ág Károllyal i'ill versenyben, Tóth József Erdei Jánost hívta ki, én inasam — mondja Kovács Ferenc — Fakó (iáborral állok versenyben, Fényszárosí Gergely Bakó Imrével, Cs. S/nhó Jáno* Baus/. Jánossal versenyez. Már van vagy két hete, hogy RádFalvót is kiMvtiiK versenyre. A DÉFOS/i járási titkárságról Schneider Dániel v olt kint iucgs/.evyezni a versenyt, úgy tettük meg a kilövést, hogy a luiniszíertanacN által kiírt lia'ar Idők előtt mindent elvetünk és termés eredményeink is magasabbak lesznek. , Előkerül a jegyzőkönyv, szépen sorakozik raj ti* 12 martai dolgozó paraszt neve. úgy Hí zik, lingy minden a legnagyobb rendben van. Nézzük hát, hogyan áll a verseny, nem itt n papíron, hanem a val. sáí- bon. Fényszárosí Gergely huh is tud «rrót, hogy ö versenyben állna. Pedig versenyezne szívesen. Cs. Szabó Jánosáé örömmel beszél arról, hogy kukoricába! már elvetett fél holdat, rövidesen veti n többit is. nog a cukorrépát is. — de o versenyről ,‘ö sem tud semmit. Bakó Gábor magával Kovács Ferenccel, a tér inelési felelőssel ÚM versenyben. — a jegyzőkönv\ szerint. De erről ö sem tud s Un mit. Erdei János Pa sz Jneos sem hallod még arról, hogy ö versenyben »dun. Mit mond minderre Kovács Ferenc? ,.Eii nem tehetek róla, csodálom, hogy senki nem tud a versenyről, ez a kisbíró hanyagsága, mert már régen ki kellett volna dobolni és u névsort is ki kellett volna függeszteni.“ Kovács elvtárs nem látja tisztán, mit jelent a verseny. A béke ügyét — mert a verseny a többtemielésen keresztül a béketábort erősíti — ő egyszerűen a ki,bíróra, u dobszóra bízná. 11 ii ro k ru tikitsa b b „ verseny sze rvezés i mód - szeri“ keresve sem találhatott Volna! Kovács Ferenc nem segítette elő, hf'gy a múrfai lelkes dolgozó parasztok jobban hanoijának, többet tegyenek^ a bekéért. Kovács Ferenc nem jé) bekell arcos! Nem áll a helyén, nem végzi feladatát, rést hagy azon a frontszaka- t/.on. melynek irányítását a nép ráfnz- !•!.' Jó lenne, lm Kovács Ferenc átérezné ic.Ielosscgét. Es jó lenne, ha megértenek fcl'.*- 1 ősségi!két azok, akiknek a szemcláttára tórícnt mindez, a községi tanács, s el •'sorban^ Schneider elv társ és a Dli- 1;OS/ járási fókára, (íriff elvtárs. aki úgy látja, hogy a járásban ..minden rendben megy.' A béke ellenségei nem alszanak, miért aludt hát el (íriff elv- társ a posztján? Miért nem ellenőrizte immkatársá( és a múrfai versenyt? Nem hisszük hogy Schneider elvtars. Gi-HT elvtárs és Kovács clvtárs mngodl hdkiisni'*reftel írhatnák alá a békéivé:. Nem álltak helyt becsülettel. De nem késő- álljanak u múrfai do'go/ó parasztok élére, s lendületükre, erejükre támaszkodva szervezzenek valóságos ver senyf! S ükkor valóban nyugodt b',ki- istnerettel írhatják majd nevüket a be keivre. kitűntek már a jó munkával, mint például Greiszkopf Mátyás, Tóth Kál. mán és még jónéhányan. A pártszervezet Rákosi elvtárs sokszori figyelmeztetése alapján a szigorú önkéntesség el. ve alapján szervezte a csoportot. Így a dolgozók a legnagyobb örömmel, megelégedéssel dolgoznak. A kulákot nem vették be, pedig Mauk Antal 28 holdas kulák máT az elnöknek, Greiszkopf. Mátyásnak levelet is írt, hogy be akar lépni, vegyék, fel. A párt- szervezet azonban éber volt, leleplezte, hogy a kulákot nem vehetik fel, akinél a múltban még a cselédek sem maradlak meg, otthagyták, mert nem bírták nála a nehéz robotot. A hetvehelyi pártszervezet‘feladata, hogv még fokozottabb felvilágosító munkát. végezzen és a békealáirásl kösse össze a tavaszi munkák idő előtti elvégzésével. A közös célért folyó harcban még sokkal jobban mélyítsék el .a dolgozók között a kollektív szellemet, hogy mindent tegyenek meg összefogva a békéért, a többtermelésért. Egy bnrgoiiyaliiufalúsról A városi tanács április hatodikai! burgonyát utalt ki az Élelnilszerkis- kercskedclmi Vállalat számára, árusítás coljára. A kiutalás csak április 11-én érkezett meg a vállalathoz, ami azt jelenti, hogy a város dolgozói csak hal nappal később juthatnak hozzá burgonyaszükscglelükhöz. A késés oka Balatonyi Jenő, a kiutalás aláírója nem vezette rá az aktára a sürgős jelzést, az osztályirodán is két napon át hányódott a levél, inig postához jutott. Ez a bürokratikus ügyintézés igen helytelen. Különösen káros akkor, mikor varosunk köze Hátasát érintő sürgős levél kerül a bürokrácia labirintusába. A hibát nem menti az sein, bogy liéliőn telefonon értesítette a kereskedelmi osztály az Éleim iszerkiske- reskedelinit a kiutalásról, hiszen ugyanezt megtehette volna már pénteken is. Vizsgálja meg a kérdést a tanács végrehajtó bizottsága cs tegyen intézkedéseket, hogy a sürgős leveleket ne lelketlenül, biirokruliku- san, hanem a dolgozók érdekeinek megfelelően, azonnal postázzák! Bogdán eivlárs kiabál... Pártunk és a tömegek szoros kapcsolatainak megszilárdítása elsősorban a népnevelők jó munkáján múlik. De, ha olyan módszerekkel nevelnének népnevelőink, mint a Pctőfi- aknún dolgozó Bogdán János clvtárs, akkor elriasztanánk magunktól a pár- Innkiviili dolgozókat. Bogdán elvtárs a szívós, meggyőző munkát, ordílozással, szitkozódássnl helyette, siti, így „neveli“ n hozzá beosztott bányászflalalokat. Ez a volt bánya- bárók nevelési módszere! Bogdán clvtárs ne sajnáljon fáradságot a beszédben, világosítsa fel azl az Ifjúmunkás!, ha valamit nem jól csinál. 11a egyszer nem érti meg, magyarázza el mégegyszer és ha kell, akkor tíz-szer, addig, míg csak megérti. Ez a kommunisták nevelési módszere és nem a kiabálás, a ledo- rongolás! És csak az lehet népnevelő, aki ezt megérti és így is cselekszik. Egy jugoszláv anya levele gyermekéről... „Kedves Katicám! Most már ameny- nyire egészségem szolgálna, csak ne volna ez az átkozott helyzet, ami itt van nálunk. Megáll az ember esze. nem tudok már gondolkodni. Tudja Katicám, többször olyan vagyok, mint. a nem okos. Képzelje csak mennyire örültem az én kisfiamnak, most pedig a legnagyobb szomorúságom, meri kedves Katicám, most jár iskolába, de hasztalan, mikor szegénykémnek nem tudok ruhát venni, de még ami ennél is csekélyebb, első osztályos iskolai felszerelést, sem. Gondolhat ja, édes. Katicám, hogy mennyire táj ez egy anyának, hogy nem. bírja nevelni úgy a gyerekét, ahogy szeretné. Jó magúknál: Katicám. írja, hogy nia- guknál minden van. de nálunk semmi. többször úgy érzem, hogy elhagy az eszem Ne haragudjon édes Katicám, hogy ilyen nyíltan panaszkodom magának, de amikor nincs- más senkim, mint maga. csak az a baj, hogy nagyon messze vagyunk egymástól. A viszontlátásra,!“-X Est a levelet kapta nemrég Popé Józselné, lippói levelezőnk Tito Jugoszláviájában élő barátnőjétől. Érdemes elgondolkozni ezen a levélen. A mi gyermekeink soha ily boldogan. felszabadultan nem éltek, mint most. Mindenütt ott látni őket. piros nyakkendőjükkel, vidám daluk már messziről mosolyt csal az ember arcára. Boldog, vidám gyermekek, biztos a jövőjük. Nyitva elöltük minden út: mehetnek mérnöknek, tanárnak, orvosnak, — amihez kedvük és tehetségük van. ösztöndíjak, diákszállások várják őkel. államunk gondoskodik arról, hogy valamennyien tanulhassanak. Megrendítő ez a néhány szó: „Mennyire, örültem az én kisliamnak, most ped'g a legnagyobb szomorúságom . ■." Es ezt egy anyának kellett leírnia -saját gyermekéről! A íasiszla barbárok csak pusztítani tudnak, tönkretenni embereket., életeket. Lehet-e tájóbb, szomorúbb annál, amikor egy anya nem lúd gyermekének ruhát venni, amikor nem tudja számára megvenni az .iskolaszereket, hogy tanulhasson! Lehel-e íájóbb annál, amikor egy anya kénytelen azt írni gyermekéről, hogy ö a legnagyobb szomorúsága! Ez Tiloék igazi arca. Véres dollárokért eladtak mindent, a lát. a lémet, a repülőtereket, az egész országot. s eladlak még a gyermekeket, a gyermekek jövőjét is... Meg az állat is megvédi kicsinyeit, de ezek rosszabbak az állatnál is . .. És ukodiinl: nálunk emberek, ha ugyan ezeket a kulákokat, volt csendőröket. banditákat, embernek lehet nevezni akik Tiloékai várják, akik abban reménykednek', hogy Tiloéklól kapják vissza hatalmukat, a malmokat. a cselédeket, a kakastól tat. a gyárat. Itt vannak közöttünk, olyanok öli is, mint íasiszla szövetségeseik, — gyermekeinket, mindenünket eladnák, ha. tehetnék, csakhogy ők jól élhessenek, a dolgozó nép zsírján hízhassanak. Ostoba remények ezek! A jugoszláv hazafiakat Tito soha nem tudja eladni. A jugoszláv hazafiak egyre vi- lógósabban látják, mit kell tenniök, s inog már a föld a hazadrulók lába alatt. Robbannak a hadianyaggyárak, a benzimaklárak, — a nép nem hagy. ja eltiporni magát! S itthon. — gyermekeinkért, — leplezzük le mi is a banditákat. Elbújva, sötét szobákban most írják alá odaát is a békeíveket. Aláírja, egész biztosan aláírja az az anya is, aki barátnőjének elküldte Lippóra ezt a levelet. Aláírja, hogy megmentse gyermekét, s a többi jugoszláv gyermeket, hogy ruhát tudjon vásárolni neki, hogy a jövőjét biztosítani hídja. Erre í;»mlóljánál.- a magyar anyák, amikor a békeívet kezükbe veszik. A mi gyermekeink boldogok. ' jövőjük biztos, őket védik attól a sorstól, amit Tiloék a mi gyermekeinknek is szánnak, őket védik, a bókét. És alá- írásukkal, s az aláírások mögött álló tettekkel erősítik a jugoszláv hazafiak harcát is. új reményt öntenek e levelet küldő anya s a többi százezernyi rabságban sínylődő anya szívébe. Gyermekeinkért, a békénkért. a világ valamennyi gyermekénekr jövőjét éri — ezért írja alá minden becsületes magyar anya a békéivel!
