Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-10 / 82. szám

2 NAPLÓ 1051 ÁPRILIS te .......................i'Wmtmm Az ország legjobb sztahánovísfa bányászai megtárgyalták a széntermelés fokozásának kérdéseit — A szénbányászat dolgozói előtt soha ilyen feladatok nem álltak — kezdte beszédét. A széntermelés nö­velésének elengedhetetlen feltétele a bányák gépesítése. Egész sor bánya­vállalatunk kapott már kaparószala­got, fúrógépet, fej tőkalapácsot és egyéb bányagépet. Elkészültek az el­ső Ajtai—Szilárd-féle fejtő és rako­dógépek. 1951-es tervévünkben már a szénmennyiség 12 százalékát rése­ié- és tejtőgépek segítségével termel­jük ki, míg 1950-ben mindössze 1.1 százalék volt a gépi termelés: — A gépesítés mellett — folytatta, — elsősorban a munkaverseny, a Sziahánov-mozgalom az. aminek se­gítségéül az új, módosított ötéves terv szénbányászatunkra vonatkozó feladatait meg tgdjuk oldani. • Köze! 600 bányász sztahanovista van az országban — A Sztahánov-mozgalom a bánya- iparban lassú fejlődést mutat. 1950- ben mindössze 276 dolgozó nyerte el a sztahánovista címet. Tavaly 32 ki­váló bányász vett részt sztahánovista iskolán ez év januárjában újabb is­kolát is indítottunk, amelyen 25 rész­vevő fejlesztette tudását, mégis már ezekből a számokból is megállapítha­tó, ,hogy a sztahánovisták módszeres tanítása, fejlesztése nem volt kielé­gítő. A sztahánovista mozgalom fej­lődésében nagy hiányosság volt az is, hogy az oklevelet kapott dolgozók ma gyakran csak rövid időre emel­kedtek ki teljesítményükkel s újabb eredményeket, már nem igen értek el. Országos viszonylatban a kongresszu­si versenyben kitüntetettekkel együtt a sztahánovista oklevelet elnyeri dol­gozók száma a bányászatban megkö­zelíti a hatszázat, Eddig a sztaháno­vista jelvényt összesen 65 bányász kapta meg. Ebből is megállapítható, hogy bár van fejlődés sztahánovista mozgalmunkban, de még nem vált tö­megmozgalommá. Pedig a Sztahánov- mozgalom tömegmozgalommá való fejlődésének feltételei nálunk is meg­vannak. A Sztahánov-mozgalom szé­leskörű elterjedését elősegítették az itt járt. szovjet bányászok is, így Fi­limonov, Podzsarov és Logvinyenko, akik átadták élenjáró tapasztalataikat, A hiányosságokról szólva Czottner Sándor miniszter elmondotta, hogy a mozgalmat sok helyen még mindig bürokratikuson kezelik. — Ha megvizsgáljuk, hogy szén­bányászatunk 1951. év első negyed­évében hogyan tett eleget tervének — folytatta a továbbiakban —, akkor azt látjuk, hogy bár a kongresszusi ver­si1 ny lendületében 317.000 tonnával többet termeltünk’, mint 1950. első negyedében, mégis az előirányzattal szemben 140.000 tonna szén hiányaik. — Mi úgy látjuk, hogy a terv tel­jesítésében való lemaradás okai: a Sztahánov-mozgalom nem megfelelő segítése, a nem kielégítő munkafegye­lem, a sok igazolatlan műszak és a százszázalékon alul teljesítők magas száma. A miniszter ezután arról beszélt, hogyan hajtották végre a miniszter­tanácsi határozat szociális jellegű in­tézkedéseit. Körülbelül 22.000 dolgozó 8 és félmillió iorint összegű hűségju­talmat kapott — mondotta. — Ezen­felül munkaruhát, bakancsot, csizmát, fehérneműt, mintegy 23 és íélmi/lió Iorint értékben bocsátott kormányza­tunk rendelkezésre. Uj lakásokat, le­gényszállásokat épiteitün.k. Az ötéves terv első évében 1200 lakást kaptak bányászaink. E juttatások ellenére a munkafegyelemben a kívánt javulás még mindig nem állt be. A sztahano­vistáknak is feladatuk, hogy jó fel- világosító munkával élen járjanak eb-' ben a harcban. Ezután a Sztahánov-mozgalom eddi­gi eredményeiről szólt. Ezek közé tartozik az is, hogy országszerte meg. indult a munkamódszerátadás. Külö­nösen Dorogon értek el jelentős ered­ményt. — A munkamódszerátadás — ha az egész bányászatban helyesen megszer­vezzük —, hansúlyozta, — egyik leg­főbb hajtóereje lesz ötéves térvünk megvalósításának. A kongresszusi ver­seny eredményeképpen a januári 56.3 százalékról 40.3 százalékra csökkent az olyan teljesítménybérben dolgozó bányászok száma, akiknek termelése a százszázalék alatt van. Különösen je­lentős a munkamódszerátadás az új bányászok tanítása szempontjából. 1950 októberétől bányászatunkban a dolgozók száma 4.800 fővel növeke­dett. A sok új, a bányában, még járat­lan munkaerő csak fokozott segítség mellett tud rövid idő alatt teljes érté­kű munkát végezni. A miniszter ezután a ciklusos fej­tés előnyeiről beszélt és felhívta a sztahánovisták figyelmét: Legyenek harcosai az új munkamódszerek beve­zetésének, majd a műszaki dolgozók ieladatairóí szólt, akik a sztuhánovis- ta mozgalom patronálásával, segítésé­vel biztosítják a termelékenység nö­veléséi,- Meg vagyok róla győződve — fejezte be beszédét, — hogy a bányá­szok és elsősorban a sztahánovisták úgy, mint az 1945—46-os széncsaták- ban, az újabb, sokkal nagyobb fel­adatok megoldásáért, a békéért, a szocializmus telepítéséért követik Rá­kosi elvtárs útmutatását, követik Pár­tunkat és első soroltban küzdenek a Sztálin elvlúrs által vezetett hatalmas béketábor erősítéséért. Czottner Sándor miniszter beszédét hozzászólás és vita követte. Egymás után emelkedtek szólásra a bánya­ipar legjobb sztahánovisták élenjáró dolgozói. Ismertették tapasztalataikat, munkamódszereikét, amelyekkel a sztahánovista kitüntetést kiérdemel­ték. Sudár Ferenc Kossuth-díjas pécs- bányatelepi stzahánovista bányász, Szennán István Kossuth-díjas bánya­lakatos és a többi hozzászólók hang­súlyozták, hogy az új munkamódsze­rek és a tapasztalatok rendszeres átadása biztosítják a sztahánovista mozgalom hibáinak felszámolását és a mozgalom tömegmozgalommá való fejlesztését. Az értékes tapasztalatcsere után Kusz János komlói sztahánovista vá­jár, az ország legjobb vájára mon­dotta el; hogyan éri el kiváló telje­sítményét, majd versenyre hívta az ország valamennyi bányász sztahá- novistáját, a termelés növelésére és a munkamódszerek átadására. Ezután Varga Barnabás tatabányai Kossuth-díjas sztahánovista jelentet­te az értekezletnek: Május 1-re vál­lalta, hogy műszakonként 11 csille szenet termel ki. Ezt a vállalását mái túlteljesítette: egy műszak alatt 14 csille szenet termelt ki. Varga Barnabás után Sugár Lajos elvtárs, az MDP Központi Vezetősége párt- és tömegszervezetek osztályá­nak képviselője szólt az értekezlet­hez. A KÍNAInepkoztarsaságban A textilipar hatalmas sikere A kínai textilipar igen gyorsan, alig valamivel több, mint egy év alatt nemcsak leküzdötte a Csang Kai-Sek-rendszer okozta pusztulás következményeit, hanem jelentékeny aikercket is ért el. Kína textilipara már 1950-ben 16 százalékkal több fonalat és 7.8 százalékkal több szö­vetet gyártott, mint virágkorában, 1936-ban. A kínai textilipar ezeket a jelen­tős sikereket nemcsak azért érte el, mert a tcxtilmunkások elsőízben dolgoztak felszabadított munka fel­tételei között, hanem azért is, mert a Népi Kína kormányának sikerült megoldania az ipar nyersanyagel­látásának kérdését. A felszabadulás előtt a kínai textilipar jelentős mértékben a kapitalista országok­ból behozott gyapottól függött. Az amerikai gyapot egyre inkább tért hódított a kínai piacon, ugyanakkor pedig Kína gyapot-vetésterülete év­ről évre ősökként. A helyzet gyökeresen megválto­zott a népi hatalom megteremtése ‘után. Kína gyapottermésc 1950-ben már 58 százalékkal haladta meg az 1949. évit, ami lehetővé tette, hogy az ország összes textilvállalatait belföldi gyapottal lássák el. Az 1951. évi terv a fonal- és •zővetgyártás további fokozását Írja elő. Az agrórreforni befejezése Oél-K iangszu tartományban A keletkínai Dél-Kiangszu tar­tomány mezőgazdasági körzeteiben nagyjában végrehajtották már az i agrárreformot, amelyet Kína Köz­ponti Népi Kormányának terve alapján e tartomány területén 1950 szeptemberében kezdtek meg. A tízmilliónyi mezőgazdasági la­kosságot számláló Kiangszu tarto­mány volt az első felszabadított keletkínai tartomány, ahol meg­kezdték az agrárreform megvalósí­tását. Az agrárreform végrehajtása so­rán 9 körzetből nyert adatok sze­rint a tartományban élő parasztok között 2,160.000 mu földet osztot­tak szét, amely azelőtt a feudális nagybirtokosok tulajdonában volt. (1 mu = l/16 hektár.) Az agrárreform végrehajtása po­litikailag aktivizálta a parasztsá­got. A parasztegyesülések tagjainak száma a reform kezdete .óta 2,900.000 főről 4,200.000-re emelkedett. A parasztság jólétének emelkedése Északkelet-Kínúban Északkelet-Kína négy tartományá­ban a mezőgazdasági vidékek tanul­mányozása azt mutatja, hogy a me­zőgazdaság terén 1950-ben igen nagy eredményeket értek el. A jólét emel kedését az újonnan épült házak és a jólöltözött emberek bizonyítják. A falvakból nyert értesülés szerint a mezőgazdasági termelés általános színvonala 1950-ben 20 százalékkal haladta meg a legmagasabb háború- előtti színvonalat. A jószágállomány 60 százalékkal gyarapodott. A parasztság Északkelet-Kína min­den részében az állami kereskedelmi társaságoknak adta cl «■'mottevö gabonaföluilegét, amelynek áráért j iparcikkeket vásárolt. A lakosság vásárlóképessége 1950- ben 42 százalékkal emelkedett 1948- hoz képest. A szovjet bányászok munkamódszereinek alkalmazása A ..Zsenminzsibao“ című lap közli, hogy amióta, a Hopei-tartománybeli Tun-Csung bányában alkalmazni kezdték a szovjet szakemberek szén- fejtési módszereit (a hatalmas szén- pásztákat lefelé haladó rétegekben fejtették), Csao Ven-Szing fúrómes­ter ezzel a módszerrel 7 óra 20 per­ces miiszak alatt 243 tonna szenet bá­nyászott s ezzel felülmúlta az eddigi legmagasabb országos teljesítményt. Keni hivatalos loioeredmények A sportfogadások 1951 április 8-i 14. fordulójára 161.403 kél hasábosnak megfelelő tippszelvény érkezett a «portfogadási osztályhoz. Tizenkét találatot csak egy pályázó ért el, s az kh. 80.701.50 forintot nyer. “ (141.5:55 „Szerencse“ jeligére) Tizen­egy találatot is mindössze csak har­minchármai) értek el. « ezek egyen­ként kh. 2.445 forintot kapnak. Öt­százötvenen értek el tíztalálatot. Nye­reményük 146 forint. Bp. Honvéd—Ep. Vasas 1:1 x, Dorog Csepel 1:1 x, Salgt.—Bp. Dózsa 0:1 2, Sz. Petőfi—Bp Bástya 2:6 2, Bp. Kinizsi—Di. Vasas 1:0 1, Sortex— Győr 1:1 x. M. Építők Dcbr. Lók. 0:3 2, M. Honvéd—Özd 1:1 x, Bp l.ok.-M. Lók. 4:0 1, PBDSE—T. Bá­nyász 2d 1, Komló Pécsi Lók. 1:0 I. Sz. Szikra—Sz. Lók. 0;3 2. Á kommunisták feladata dolgozni és harcolni azért, hogy győzedelmeskedjék ez olasz nép békeakarata Április 8-án végétért az Olasz Kommunista Párt VII. Kongresszusa. Palmiro Togliatti kongresszusi zár- 3zavában mondotta: — A kongresszus központjában az a javaslat állt. hogy olyan kormány kerüljön hatalomra, amely megment, heti az olasz nép békéjét, gyökere­den megváltoztatva a jelenlegi ke­resztény demokrata kormány által folytatott külpolitikát. Ez azt jelen­ti, hogy a Kommunista Párt riadóje­let ad az egész világot fenyegető ve­szély láttán. — Az egész olasz néphez, az egész országhoz fordulok, mindenkihez, aki meg tudja érteni riadójelünk komoly­ságát. Felhívjuk az egész olasz né­pet. fogjon össze, hogy elkerülhes­sük a háborút. — A városok és falvak dolgozó tömegeihez fordulunk, a középréte­gekhez, a megfontolt értelmiséghez. az ifjúsághoz és a nőkhöz, akiket a legsúlyosabban fenyeget a háború. Nemcsak vészjelet adunk nekik, de mély bírálattal feltárjuk előttük a külpolitikai, belpolitikai, gazdasági és szociális helyzetet, amelybe . az or­szág jelenlegi vezetőinek bűnéből ke­rült. — Mivel meg akarjuk előzni a há­borút — mondotta a továbbiakban Togliatti — új társadalmi és politi­kai helyzetet akarunk teremteni Olaszországban. Ne tápláljanak illú­ziókat a jelenlegi politikai vezetők: Olaszország már tragikus tapasztala­tokon ment keresztül és Olaszország nem követi őket az áltálul: válási­tól! úton. Az olasz nép megtagadja, hogy az agresszív amerikai imperia­lizmus' szolgálatában a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen és a haladás ellen háborút vi­sel jen! — Emlékezzenek a jelenlegi veze­tők arra, hogy mi történt 1941. ári­ban: a rendszer, amely mindenható­nak látszott, rombadőlt. a nép diihe elsöpörte még előbb, mint a fegyve­rek ereje. Ma más a helyzet: egy tra­gikus tapasztalat már mögöttünk van és összehasonlíthatatlanul erősebbek a nép szolgálatában- álló szervezett, erők. Nem fenyegetünk senkit, de a bekéi nem- alamizsnaként kérjük az urakodó osztálytól: harcolunk a bé­kéért! Az országban fokozódik a politikai nyugtalanság és elégedetlenség. Ez az oka a saragalisták. és a- kormány­zó-csoportok körében megfigyelhető zűrzavarnak. — A kommunisták feladata dolgoz­ni és harcolni azért, hogy győzedel­meskedjék az olasz nép békeakarata. Újabb tiim&ta hazugság Az MTI közli: A titoista hivatalos sajtóügynökség szombatról vasárnap­ra virradó éjszaka azt a hírt kürtölte világgá, hogy április 5-én a magvar- jugosziáv határon összeütközés tör­tént, amelynek során a magyar ha­lárörök megsebesítettek egy jugoszláv határőrt. illetékes hely felhatalmazta ,i Ma­gyar Távirati Irodát annak közlésé­re. hogy a titoista sajtóügynökségnek ez a közleménye az első betűtől az utolsóig szemenszedett hazugság. Áp­rilis 5-én a magyar-jugoszláv határon semmiféle összeütközés nem történt. A koreai néphadsereg főparancsnokságának hadijelentése 1‘hrnjan (TASZSZ). A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadse­regének főparancsnoksága április 9-én közli: A néphadsereg egységei a kínai ön. kéntes egységekkel szorosan cgyflHnifi- küdvc valamennyi arevonalon kemény védelmi harcot folytattak, miközben emberben cs hadianyagban nagy vesz­teségeket okozlak az ellenségnek. A néphadsereg egységei a középső arevonalon az elmúlt néhány nap ájult több mint 2.300 ellenséges kálónál és tisztet semmisítenek és sebesítettek meg, köztük több mint 700 amerikai katonát és tisztel. Mégsem m isi let t e k hal iiarekoesit és négy gépkocsit. Az amerikai légierő provokációs támadásai kínai terület ellen Az Uj Kína hírügynökség tudósító­ja jelenti Antungból: Az utóbbi időben amerikai repülő­gépek ismét többízben benyomultak Északkelet-Kína légiterébe, ahol bom­bákat dobtak le és lövöldöztek. A bombázás és lövöldözés a lakosság körében áldozatokat, követelt és kárt, okozott a kínai nép tulajdonában. Március 13-án 12.00 órakor négy amerikai repülőgép megjelent Antung felett, lőtte a várost és öt bombát do­bott le, köztük két gyújtóbombát. Március 13-án 12.05 órakor tizenkét amerikai repülőgép jelent meg Laku- sao felett (Kuana-n járás) és ott bom­bákat dobott le. Március 13-án 12 óra 16 perckor 28 amerikai repülőgép repült el Csian já­rás felett és bombákat dobott le. . Március 30-án 19.00 órától március 31-én 3.00 óráig amerikai repülőgépek 17 ízben sértették meg Kína légi ha­tárát. Március 31-én 9 óra 10 perckor két csoportban 12 amerikai B 29 bombázó­gép repült el Lincsian járás felett és ott harminc bombát dobott le. Április 7-én 9 óra 05 perckor 24 amerikai B 29 bombázó és lökhajtáscis repülőgép újból bombázta Antungot. A gépek Antungra és a várostól északkeletre több, mint ötven bombát dobtak le. A Zsenminzsibao vasárnapi számá­ban kommentálja a sorozatos ameri­kai határsértéseket és azt a tényt,, hogy amerikai repülőgépek többízben bombázták Északkelet-Kína területét. „A kínai nép már a Korea ellen indított amerikai agresszió kezdetén világosan felismerte, hogy az ellenség legfőbb célja Kína megtámadása — mutat rá a lap. — Északkelet-Kína ismételt bombázása a háború kiter­jesztésére irányul. Ez sem mentheti meg azonban az amerikai agresszoro- kai a vereségtől Koreában: sőt, ép­pen ellenkezőleg, megerősíti a kínai nép elszántságát, hogy visszautasítja az amerikai agressziót és segítséget nyújt a koreai népnek. Újból levon­hatjuk a következtelést, hogy csak elszánt harccal cs a koreai népnek nyújtott segítséggel védhetjük meg békés és boldog életünket“. Megkezdődött a baromfi- és tojásbeadási kötelezettség teljesítése A terménybegyüjtési rendelet értel­mében a baromfi és tojás beadási kö­telezettséget április 1-től kezdődően folyamatosan kell teljesíteni és július l-ig baromfiból az egész kötelezettség­nek tíz, tojásból hetven ' százalékát kell beadni. Holdanként az egyéni dolgozó pa­rasztoknak baromfiból 2 kiló 25 deka, tojásból 30 db, a III. lipusú termelő- csoportoknak egy kiló és 15 db. az idén alakult III. típusú tszcsk-nek 80 deka és 10 darab, az I. típusú tszcsk- nek 2.15 kiló és 28 db, a ti. típusúak­nál; két kiló baromfi és 27 db tojás a beadási kötelezettsége. A beadott baromfi és tojás mennyi- ségééri a töldművesszövjtkezet ,.B" vételi jegyet ad a termelőnek és köz­vetlenül pénzben kifizeli a beadott ba­romfi ós tojás árát. A ,,B‘' vételi jegy­re beszolgáltatott baromfiért kilónként, bízott libáért hél, forint negyven fil­lért, hízott kacsáért hét. forint húsz fillért, tyúkért hat forint harminc fil­lért, csirkéért hét forint húsz fillért, gyöngyösért hat forint harminc fil­lért, pujykáért hat forintot, a tojásért darabonként 38 fillért fizetnek a ter­melőknek. A kötelező beadási mennyiségen fe­lül eladott baromfit és tojást a iöld- müvesszövetkeziek ;,C“ vételi jegyre vásárolják meg, amelynek ára ma­gasabb. mint a beadási kötelezettségbe áladott baromfi és tojásé. Azoknak, akik korábban tojásszer- zödést kötöttek, a szerződésben bizto­sított magasabb árat fizeti a földmíl- vesszövclkezet. A szerződésre beadott mennyiség a beadást kötelezettségbe beszámít. Ez évben a széntermelés 12 százalékát réseid és fejtögépekkel termeljük ki Vasárnap délelőtt Budapesten a bá­nyász szakszervezet, székházéban ősz- szeültek az ország bányász sztahano­vistái, hogy megtárgyalják a bánya­ipari Sztahánov-mozgalom eddigi fej­lődését, és megbeszéljék a Sztahánov- mozgalom előti álló feladatokat. — Czottner Sándor bánva- és energia­ügyi miniszter tartott beszédet. „Végre akarjuk hajlani Pártunk II. Kongresszusának határozatát" — Rákosi élvtái« gondoskodik a bányászokról és nem kétséges, hogy az ő segítségével bányászatunk be­hozza lemaradását — mondotta a többi között. — Biztosak vagyunk benne, hogy ebben a harcban a mi hős bányász-sztahanovistáink büszke, élenjáró szerepet töltenek majd be. Sugár Lajos felszólalása után Czottner Sándor bánya- ós energia­ügyi miniszter válaszolt a hozzászó­lásokra. majd az értekezlet résztvevői hatalmas lelkesedéssel határozták el. hogy levelet intéznek Rákosi Má­tyáshoz. A levélben a többi között elmond­ják. hogy az értekezleten szárabavet­ték az eredményeket és szigorú bírá­lattal fedték fel a bányaipar területén fellelhető hibákat, fogyatékosságokat. „Végre akarjuk hajtani Pártunk 11. Kongresszusának határozatál — ír­ják a többi között — és valóra vál­tani Rákosi elvtárs szavát. Mint a mozdony a vonatot, előre akarjuk ragadni a széntermelés egész front­ját. Első és legfontosabb feladatunk­nak tartjuk a sztahánovisták számá­nak megsokszorozását. Tanítással, miinkamódszerátad-ással, minél több új sztahanovistát akarunk nevelni. 1 gyanúkkor a száz százalékon alul teljesítők részére elvtársi segítséget nyújtunk.“

Next

/
Thumbnails
Contents