Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-08 / 81. szám

MRP ló 1051 ÁPRILIS 8 Sokat- kmulf- a Mojszejev együttestől az újhegyi tánccsoport, bátran indul a városi döntőre Az újhegyi kultúrház esténként igen mozgalma«.. Itt gyűlik. össze az erőműnél, dolgozó fiatalság java, de megtalálni itt a korosabbakat is: Karpáti Ferenc • elvtársat, az üzemi párttitkárt, Schön Gyula elvtáreat, a knltúrcsoport „édesapját“. Mióta a kultúrházból kiszorult a rumba, a somba, az ideggörceezerií sztepp és ezeket a tánooknaik nem is nevezhető rángatédzásokat kedvelő j amper:társaság, azóta felélénkült az élet, vidám fiatalokkal téltek a kul- túrház terviéi. Az udvaron labdázó fiatalok, a teremben sakkozók. Ha nincs partner, bizony nem röstelnek rákiáltani a betévedőre sem: „Elvtárs, tudsz sakkozni? Játsszunk egy partit.!'“ A ping-pong kedvelők is megtalál­ják itt szórakozásukat. Vidáman re­pül a labda keresztül'a hosszú aszta­lon és-cseng a nevetés, ha valaki „el­packázza“ a fehér kaucsukgömbüt. Az újhegyi tánccsoport tagjai az,ón­ban pár nap óta nem vesznek részt ezekben a szórakozásokban. Komoly beszélgetésre dugják össze fejüket. A Szovjetunió Állami Népi Táncegyütteséről beszélnél.. A tánccsoport majd minden tagja . megnézte a Mojszejev együttesi. Har­mat Vera, aki éppen akkor beteg volt, talán az egyedüli, aki nem látta a szovjet táncegyüttest (Bánja is már! Ha megtehetné, most már bete­gen is megnézné őket.) Ahogy hall­gatja Pálmai Piroska, meg a többiek beszámolóját, összefacsarodik a szíve, hogy ennyi szépet elmulasztott. — Nem is tudom megmondani, me­lyik táncuk voll a legszebb — meséli ki tudja hányadszor Pálmai Piroska. — Talán a partizántánc... vagy ta­lán az orosz szvit __ esetleg a „b ulyba". Nem. nemi lehet eldönteni! Kár, hogy ilyen hamar elmentek, még akárhányszor boldogan megnéztük volna őket. Megfigyeltük a mozdula­taikat, arcukat, szemüket, lépéseiket. Csodáltuk tökéletes fegyelmüket. — Táncaik szavak nélkül elmondták ne­künk a szovjet nép életét, harcait. — Megtanultuk tőlük — vág köz­be Mészáros Gyula-, a tánccsoport leg­idősebb (18 éves) tagja, - hogy csak fegyelmezett munkával, komoly gy<x korlattal juthatunk előre. Most láttuk csak be igazán a kultúrvereeny fon­tosságát, a szocialista kultúra hatal­mas erejét. Mi is megszilárdítjuk a fegyelmet és a szovjet példát követ­ve dolgozunk a jövőben. A tánccsoport „édesapja“, Schön Gyula is leteszi a garast az ilyen be­szélgetéseknél: — Én úgy voltam vele, hogy csak néztem, bámultam őket, nem úgy mint táncos, hanem mint el­ragadtatott néző. De egyszeri látásuk is sok jótanácsot jelentett a kultúr- csoport számára. Az újhegyi kultúrcsoport most a tanulságok alapján készül a városi, döntőre és Mojszejcvéket látva, fel tudott készülni a békealálrásgyiijtés támogatására is. A szovjet táncosokhoz hasonlóan akarják táncukkal kifejezni az újhe­gyiek népünk életét, új érdünk szép­ségeit, a felszabadulás e'őtti idők küz­delmeit. A bányakerületi versenyben 531 ponttal^ első helyezést elért új-' hegyi kultúrcsoport nem elégszik meg eddigi eredményeivel. Pjabbat. szeb­bet akar adni a szovjet vendégek lá­togatása után, a békea- átrásök idején, mint eddig. Nagy cél hevíti őket: ha a városi versenyben elsők lesznek,-el­viszik tudásukat a tatabányai bá- nyászelvtársak közé és őket is gyö­nyörködtetik művészetükkel. Remélik a sikert, mert Mojszejevék- től sokat tanultak. Megtanulták, hogy eredeti tánchoz eredeti ruhát kell 6zerezniök, csak akkor érvényesül a tánc teljes szépségében. — A városi döntőn a baranyai osil- lagtáncot már eredeti mohácsi vise­letben járjuk — Ígéri az újhegyiek nevében Schön elvtáre. Az se kisebb fontosságú, hogy a tdncszámolMt megfelelő hangszerrel kisérjék — tanulták meg a Mojszejev együttestől az újhegyiek. — Megalakítottuk * négytagú népi zenekart — újságolja Mészáros elv­társ. — Játszik benne a párttitkár elvtárs, Sebőn elvtárs én az üzem­nek kőt dolgozója. Harmónikával pe­dig az orosz táncokat, kísérjük majd. A siker érdekében, a jó munka ér­dekében hetenként két próbát tarta­nak a táncosok. „Jó kiadósakat“ — Szavak és tettek... A siklósi JB tagjai és politikai munkatársai is bizonyosan gyakran beszélnek értekezleteken, gyűlése­ken a tagjelöltíelvétel fontosságá­ról. De a tények arra figyelmeztet, nek, hogy még ők maguk sem ér­tik meg eléggé. Varga Gyula, az idatnajori állami gazdaság tanítója január elején adta be tagjelöltfel­vételi kérelmét, ezt a taggyűlés el­fogadta, a kérelem a JB-hcz ke­rült, onnan megkeresték az elvtár­sak Varga Gyulát, beszélgettek ve­le, — de még máig sem értesítet­ték, hogy jóváhagyták-e {elvételét, vagy sem. A siklósi JB-nél is tudníok kell az elvtársaknak, hogy a kommu­nisták a szavakat és tetteket nem választják el egymástól. mint ahogy Sebőn elvtárs mondja. Havonta egyszer falura is mennek. A cél kettős: Az első, hogy kivigyék és terjesszék falun is a szocialista kultúrát, a másik ezúttal az lesz, hogy összeszedjék és feldolgozzák a népi motívumokat, táncokat, lakodal- mas szokásokat. így szolgálja majd a tánccsoport valóban a munkás-pa­raszt szövetséget, így szolgálja a bé­ke ügyét. Igaz, hogy a békéért kiállnak a csoporttagok úgy is, hogy kézbeve­szik majd az aláírásgyűjtő ivet és megmagyarázzák dolgozó társaiknak a béke megvédésével kapcsolatos kérdé­seket. Meg a munkaversennyel a bé­két támogatják a fiatalok is. Ezeken túl azonban kiveszik résáiiket a bé­keharcból, hogy a békealáirásgyüjtés támogatására 15-én békemüsort ad­nak Sásdon, de az üzemi dolgor.bk számára is rendeznek műsort a kiiL túrházban. Az újhegyiek nem csak tervezgetnek, de meg is valósítják terveiket. Segíti a fiatalokul terveik valóravdltásában a pártszervezet, a párttitkár elvtárs, Kárpáti Ferenc, aki támogatással, de elvtársi bírálattal is erősíti a csopor­tot. A fiatalok jó munkával hálálják meg a segítséget. Aki elmegy estén­ként az újhegyi kultúrház messzire világító ablakai alatt; nyugodtan mondhatja: Odabent jó munka, kom­munista munka folyik. A TAVASZT HOZTÁK NEKÜNK Magasban ültem ahonnét, Ellátni a város felett: Nyugatra simuló lapály, Másutt dombok kéklenek. A táj mint egy nyitott-tenyér. Hagyta kilesci titkait. Bokor-tövében kis virág, Nvitotta édes szirmait. A völgyből szivárgó zajok: Meleg baráti üzenet. Régi ismerős gyanánt, Köszöntöttek az üzemek. Közülök jöttem én is eL Egy éve vagyok csalt diák, Derűs a szívem mint az ég, Mint virágbaborult almaiák. Hazám arca is derűs! S e verset-büszkén adom át, Emlékül, köszönet gyanánt. Elvtársak, szovjet katonák!. ., GYENIS ISTVÁN Ped. Főisk. A Magyar—Szovjet Barátsági Hónap alkalmából érkezett hozzánk a Szov. jetuníó Állami Népi Táncegyüttese, — a világhírű Mojszejev együttes — amely néhánynapos eddigi magyarországi szereplése alatt is csodálatba ejtette a nézőket. Képűnkön a Mojszejcv-együttes műsorának egyik jelene­tét látjuk. Qtjj&iÁtk i&gász-íiak Barátaim! Ti, akik most érettségi vizsgára mentek, olyan kér­dés eldöntése előtt álltok, ami már nemcsak saját, jö­vőtők merre fordulását jelenti,, hanem választásotok, ~ hogy állásba mentek-e vagy a továbbtanulást választ­játok — dolgozó népünk ügye is. Bizonyára hallottátok már sokszor, hogy épülő hazánknak sok-sok kiváló\n képzett szakemberre van szüksége. Kiválóan képzett szocialista mérnökök, orvosok szü/eségések népünk éle­tének jobbátételére, de szükség Vari a dolgozó néphez hű, szocialista jogászaidra is. Ma a jogásznak más feladata van, mint a Horthy- rendszer, vagy a kapitalista országok jogászainak. A múlt jogászai hűséges kiszolgálói voltak az elnyomó úri bitangoknak és kíméletlen ellenségei a dolgozó mil- lióknak. A szocialista jogász feladata más; elsajátítani a marxi-lenini tudományt és felvértezve az igazi jog- twlomdmyal, elősegíteni a dolgozó milliók sorsának jobbrafordulását. Amikor túlestem érettségi vizsgáimon, hasonló gon­dolatokkal néztem a jövő elébe, mint közületek sokan. To-vább tanulok, de csak a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Érettségi vizsgám után azonnal állásba men­tem, ahol nagyon megtetszett nekem az élet, nem is sokat foglalkoztam a továbbtanulás gondolatával. Ami­kor megtudtam, hogy az Állam- és Jogtudományi Egye­temre vettek Jel, végkép lemondtam a továbbtanulásról. Abban az időben, amikor, ezt tettem, még nem tudtam, rnü jelent a nép ügyeinek szolgálata, csak akkor értet­tem meg, amikor mégis az Állam- és Jogtudományi. Egy*, tem hallgatója lettem. Ma már tudom, hogy jövömet adtam volna el egy tál lencséért. Ma már tudom, hogy mit jelent, a tovább­tanulás: jelenti a dolgozó nép iránti kötelesség telje­sítését. Dolgozó népünk hatalmas összegeket fordít fiainak tanítására az egyetemen azért, hogy kiváló szakembe­reket képezzen belőlük, azért, hogy a gazdasági, társ'*- dalmi és politikai életben mindenütt olyan vezetői le­gyenek, akik egyek a dolgozó néppel, egyek a szocia­lizmusért folytatott kemény harccal és munkával. Egyetemünk hallgatóinak nagy része havi 325 fo­rint ösztöndíjat kap. Ezenfelül diákszálló biztosítja nyu­godt és kényelmes tanulási lehetőségünket. A tandíj- mentesség, a könyvtár, a különböző jótanulási jutal­mak naprólnapra könnyebbé teszik életünket. Mindest a segítséget a Pártnak, dolgozó népünknek köszönhet­jük. Mi nem szóban köszönjük meg, hanem kitartó, ke­mény tanulással és ragaszkodó hűségünkkel. Tőletek is azt kívánja a Párt, és a dolgozó magyar nép, hogy minél többen válasszátok a továbbtanulás út­ját, mert ez az út nem a pillanatnyi célt. szolgálja, hat- nem emberiuip.iók célját: a békét és a ragyogó életet,'<t szocializmust! Gyertek jogásznak! Felemelőm szép feladat elvé.g- zésére vállalkoztok: q . marxi-lenini-sztálhii fényes esz. mék birtokában szolgálhatjátok dolgozó népünk érde­keit. ijaiidÄläiliHsJ*1 Tóth Józscl I. éves joghallgató. rm A Dózsa tisztiiskolát nem is olyan régien, hat, évvel ez­előtt „Híidaprod“-nak nevezték. Had­apródnak hívták a dolgozók is, de gyűlölet vibrált hangjukban, ha róla beszéltek. Válogatott úri csemeték, bárófiak, grófi sarjak de „legrosszabb esetben is" földbirtokosok, nagyiparosok gye­rekei juthattak csak be ebbe a vas­ráccsal elzárt'épületbe. Szegényember leszármazottja legfeljebb cselédként szolgált itt, vagy mint a tiszt urak „pucérja" . Itt, ebben az épületben nevelték a nép elnyomására, a kenyérért sztráj­koló bányászok irgalmatlan, megkín- zóeára, a dolgozók megvetésére a nö­vendék horthysta tiszteket. Ezek a ka­détok a családi házból, illetőleg kas­télyból magukkal hozott úri gőgöt megfejelő környezetben növeszthették, ízmosíthatták a dolgozók ellenS ádáz gyűlöletté. Innen, a Hadapródból eresztette szárnyra a Horthy-rezsim a prónayak véreskezű utódait, a báró Branden- steinokat, hadiüzemi parancsnokokat, a büntetőszeázadok és mumkaszolgála- tos csapatok'kerettisztjeit, a pusztító háború parancsnokait. Gyilkosokkal, rablókkal teli fogházban nem találni annyi gonosztevőt, mint ahányat, ezek között az öreg falak között felnevel­ték horthyék, hogy megvédessék ve­lük korhadó,- rothadó, rocsegő-ropogó uralmukat. PAPP JÓZSEFBŐL ALHADNAQY LETT Hat évvel ezelőtt azonban, mindem megváltozott ebben az országban, megváltozott minden a Hadapródban. is. Megváltozott neve, jellege, külseje, de ami mindennél fontosabb, megvál­tozott tartalma; megváltoztak lakói. Bányászok, üzemi munkások, dolgozó parasztfiatalok, néphez hű értelraisé- gieink legjobbjai gyűlnek itt össze, a Dózsáról elnevezett tiszti iskolában, hogy megtanulják felszabadítóink, a szovjet hősök, a Szovjet Hadsereg haditechnikáját, hogy megtanulják eredményeinket., épülő országunkat megvédeni. Uj tisztek, hősök nevelődnek itt. Jelszavuk: „A néppel tűzön, vízen át“ és ennek a jelszónak szellemében élnek, dolgoznak, tanulnak a néphad­sereg, a dolgozó nép honvédségének jövendő tisztjei. Hat éve, hogy a nácik, s fasiszta nyilas cinkosaik kitakarodtak orszá­gunkból. Ennek az évfordulóján, áp­rilis negyedikén ünnepeltek a régi faJnk között A szemerkélő, csendes esőben ott álltak az új tisztek ke­mény vigyázzban, egyenes testükön, domború mellükön feszült az új ruha: a tiszti, alhadnagy! egyenruha. Vál- lapjukon csillogott az aranycsillag. Tömör, fegyelmezett sorokban álltak az új tisztek, a fiatal alhadnagyok, hallgatták a honvédelmi miniszter bajtár« napiparancsát Mélyen, dö­rögve verték vissza a régi, szürke falak a parancsolvasást követő há­romszoros lelkes hurrát Vájjon kik ezek a lelkes fiatalok? Ott ál! az egyik sorban egy egész­séges, barnapiros arcú, mosolygó- szemű bajtiárs. Mosolyog szeme, szája, arca, mindene. Mosolyog a boldogságtól, az örömtől. Hogyne mo­solyogna, hogyhe örülne. Megkapta szorgalmáért, jó munkájáért jutáim*.-. Papp József baj társ Kaposvárról ju­tott ide. A szovjet katonák., a Párt küldte. A Szovjet Hadsereg szabadí­totta fej Papp Jóskát hat évvel eze­lőtt, a Párt tette lehetővé, hogy az élenjáró szovjet, haditudományt ta­nulmányozva Papp Józsefből kiváló tiszt legyen. Mert ha ők nem jönnek, Papp Jós­kából soha nem lehetett volna tiszt. Nagyszülei még olvasni, írni sem ta­nulhattak, nem engedték az urak. Szüleit 16 évvel ezelőtt vitte el a tüdőbaj. Erejüket, egészségüket az urak szolgálatában áldozták fel. Ez a sors várt volna Papp Jóskára is. ,.Kéményseprőinas''-nak ment, keser­ves volt a sora. Aztán jött 1945 áp­rilis negyediké. .És lassan-lassan min­den megváltozott. Ahogy az urak ki­szorultak, úgy vált könnyebbé az élet a Papp Jóskák számára, úgy vált életté az ©let Papp József számára is. — Jókedvűen, az egészségtől pi­rulva jöttek haza a bajtársak a ka­tonaságtól Szigetvárra — meséli Papp bajtárs, hogyan került a Dózsa tiszti- iskolába. — Meséltek jó életükről, de legfőképpen arról, mit is jelem ma katonának lenni. Azt jegyeztem meg belőle akkor, hogy a mi katonáink feladata, megakadályozni, hogy a régi idők visszajöjjenek, hogy az urak is­mét a nyakunkba akasszák 9 jármot. — Aztán egyszer csgk falragaszok jelentek meg: Jelentkezhetünk tiszt- képző iskolára... Hát persze, hogy jelentkeztem. Hiszen én se akartam, hogy visszajöjjön az urak világa, a tüdővész, meg az írástudatlanság vi­lága. Igv kerültem a tisztilskolába. Elrepültek a hónapok. Papp József alhadnagy bajtárs búcsúzik az iskolá­tól, a bajtársaktól, a falaktól, fák­tól, a berendezéstől, mindentől, amit ittléte alatt úgy megszeretett. Elmegy, hogy honvédek százainak, ezreinek adja tovább, amii itt tanult- nevelje őket a szocializmus védelmére, a nép, a Párt szeretetére, bajtársi szellemre, az ellenség elleni gyűlöletre. — Az ellenség elleni gyűlöletre nö­velem majd katonáinkat — mondj» Papp József alhadnagy bajtárs. — A* ellenség izzó gyűlöletére, a koreai tömeggyilkosok, a háborús uszítok, a Tito fasiszták gyűlöletére. Magma* gyarázom majd katonáinknak, hogy az (ellenséggel szembeni gyűlölet a nép iránti szeretetet jelenti. Azok iránti szeretetet, akik lehetővé teszik áldó* zatos munkájukkal, hogy mi itt .anul» junk. akik ruháinkat, jó fegyverein­ket, elsőrendű felszerelésünket adják A nép munkája, népünk iránti szere« telünk tesz bennünket legyőzhetetle­nül erősekké. Legyőzhetetlenül erős emberek van­nak ott most., ahol régen, hat évvel ezelőtt csak a,velejéig rothadt tőkés­osztály fiai basáskodiak. A Hadapród megszűnt és megszűnt az épülettel szembeni ádáz gyűlölet is. Megszűnt mert Papp Józsefek és hozzá hasönl^ becsületes fiatalok már a lakói és a gyűlölet helyébe lépett: az őszinte, mély szeretet. Szerelik a dolgozók men a sajátjuk, szeretik, mert bemig nevelődik az országnak, a nép vagyo­nának, szent határainknak, békénknek őrzőjévé Papp József, benne neve­lődnek jó katonákká népünk legjobb, jegönfudatosabb fiai-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents