Dunántúli Napló, 1951. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-04 / 78. szám

1951 ÁPRILIS 4 3 N Ä P L © PÉCSUDVARD A BÉKESZ AV.ÁZÁS ELŐTT A kővetkező hetekben Pécsudvar- ünn is előkeresik a fiók n1 élvéről a tint.it, a ceruzát és ezázak ívjak be a nevüket a történelembe; mert itt a történelem irányításáról van szó. Amióta világ a világ Pécsudvard livé'Cr eohaisom irányított a történél- inet, de most majd ezt teszi, össze­fogva Kozánnislénnyel. Hássággyal és azon is túl Diósjenövel. ^ Salgó­tarjánnal. Budapesttel, Páríziá-nl, Montevideóval, Sanghajjal, „kezükbe veszik a béke megőrzésének ügyét'“. De senki ne gondolja azt, hogy az aláírással már minden rendben van, az aláírás még nem minden. Sokszor alákanyarítja az ember a ne­vét levelek aljára, meg az újság sar­kára, aztán nem is gondol többet,reá, eszébe sem jut. már. Aztán vannak ko­molyabb aláírások is: az anyakönyv­vezetőnél, tanúként a törvény előtt. Ezeknek már súlyuk van, ilyenkor az emberek mindig tudják, hogy mit is írnak alá Hát hogyne akarnák tudni íz em­berek az ilyen történelmet formáló aláírásnál, bogy mi is ennek a je- léntőségo és hogyne kellene ezt megmagyarázni. Annál fe inkább meg kell ezt magyarázni,' mert az aláírás még ne'm minden, mert azt tettekkel kell alátámasztani. Tettek­kel a munkában, a politikai nevelés­ben, országunk erősítésében, tettek­kel a békére tűrő belső ellenség elle­ni harcban. Pécsudvard községben itt is — , ott te azt hallani: „Élenjárt. Pécsudvard a stockholmi békefelhívás aláírásánál, a békekölcsön jegyzésénél, hál hogy­ne, járna élen a mostani aláírásnál is!" Biztos, hogy . Pécsudvardon való­ban minden becsületes dolgozó alá­írja ezt a felhívást,' de a mostani előkészület mellett bizony nincs ar­ra biztosíték, hogy aláírásukat tettek­kel is kellően alátámasztják. Ehhez mindenek előtt az kell, hogy a felvilágosító munkát döntően megjavítsák. Eddig még nem voltak a községben békekisgyülések, eddig még nem választották ki és nem is­mertették meg feladataikkal a népne- löket, sőt maga a községi békebizott- ,ság sem tárgyalta meg az április 8- Ari induló békealáírásgyüjtés kérdé­sét. A községi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, Bozsánovics Mi­hály elvtár« egyben a községi béke­bizottságnak is az elnöke és mivel eddig nem jutott hozzá, hogy meg­tegye az előkészülethez szükséges intézkedéseket, így azután alaposan lemaradtak. Pedig erre nincs ok, hi­szen a békebizottságnak -van még rajta kívül hat tagja, akiket meg kellett volna, bízni a szervezés mun­kájával. Hogy ez nem történt meg, szt Bozsánovics elvtárs azzal magya­rázza, hogy a békebizottsági tagok legnagyobb részo a vasútnál dolgo­zik és így nappal nemigen vannak a községben. Valóban az a helyzet, hogy a béke-bizottsági tagok között nines egyetlen dolgozó paraszt sem, de meg ennél is súlyosabb az. hogy a pártvezetőségi tagok között sincs és maga a párttitkár sem található napközben a faluban. de nincs a tanács végrehajtó bizottságában, sem a DISZ vezetőségben dolgozó paraszt, hanem annál több vasutas, mintha csak Pécsudvard a vágányok között épült volna fel. Ez pedig komoly hiba. mert nyilvánvaló, hogy a vas­úton dolgozó elvtársak elsősorban ott végeznek pártmunkát' és az is nyil­vánvaló, hogy a vezetőségeknek ilyen összetétele elszakadást jelent a falu dolgozó parasztságától. A község ennek ellenére március II-éré befejezte a tavaszi munkát és büszke • lehet zöldelő, jó termést, ígérő határára. Jól áll a falu a be­gyűjtésben is és még nincs semmi ellentmondás a munkák jó menete és a vezetőségeik rossz összetétele között, mert az eddigi eredmények­nek is meg van a magyarázatuk. Pécsudi ard nagyrészt délszláv la­kosságú, ue vannak itt németajkuak és magyarok is. A múltban a falu urai megpróbálták egymásnak uszóa ni a nemzetiségeket., de kevés siker­rel, csak Melik Imre hitler imádó dará­lómalom- kovácsműhelytulajdonos kit. Iák portája elé vonultak karóval a dol­gozók, mert vol'ksbund megszállással fenyegette a falut. Világos, hogy Hetik Imre most Hitler helyett Titot imád­ja, de ezzel sem érhet el mást. mint hitlerimádatával, meií ahogy itt a felszabadulás előtt utalták és gyűlöl lék Hitlert, úgy utáljak és gyűlölik Titot, akinek rabságában sok-sok ro­konuk sínylődik. Hogy milyen 'körül­mények között, arról keserű hangú" leveleket mutathatnak jópáran, mint 1). aki nem egyszer felolvasta a levelet, melyben tűi, cérnát kérnek Tito Jugoszláviájában lakó rokonai és arról adnak hírt, hogy odaát már kibírhatatlan az éhezés. Krupiéé Mihály 37 holdas kulák persze ezt nem hiszi, hanem inkább azt szeretné elhitetni, hogy ö éhezik és ezért nem futja, már cselédre, ezért nem tett eleget a terménybe* * adásnak. Még ő adta a meglepettet, amikor a ezénapadláson a.«teilta alól 10 mázsa elrejtett csöves kukorica és a pincében a sárgarépa alól 30 mázsa burgonya került elő. Persze az ilyen „szegény“ kulákok, mint Krupies meg Hetik, bármilyen nem­zetiségűek legyenek is. ádáz ellensé­gei a békének és gyűlöködvc nézik, hogy a falu dolgozói milyen testvéri egyetértésben élnek. Az ilyeneknek semmi sem tetszik, ami jó a népnek. Nem tetszett, amikor a Resch-uradalom földjéből 36 dolgozó kapott- Nem tetszik nekik, hogy a faluban már nincs kóáis", mert a község dolgozó parasztsága jólétben él és ismeretlen a munkanélküliség, hi­szen szépszámmal dolgoznak a koksz­műnél, a vasúton, a gépállomáson, a bányában is. Nem tetszik nekik, hogy a faluban kövezett gyalogjáró énül és bevezették a villanyt, azóta pedig hét rádió helyett már "45 van itt, az év vé­gére pedig nem lesz tíz ház, ahol ne lenne tádió. Nem tetszik persze nekik, hogy a kozárraislényi gépállomás trak­torai szántják a dolgozók földjét, még­hozzá kitünően. Az sem tetszik jobban, hogy a községből jópár dolgozó került ki vezető munkakörbe és jutott el a fő- iítcolákra. Mindez azonban tetszik, nagyon is latszik a dolgozóknak. Mindezt — jól tudják — a Párt vezetésével érték cl, mert megfogadták a Párt szavát és jól dolgoztak. Mindez kedves előttük és együttesen c békát jelenti. A békét, melyet megvédenék a Hetiikekke.l, a Krupiétokkal és Titova! .szemben. Ez a magyarázata eredményeiknek is. Ezért kell tudatosítani Pécsudvardon is, újra és újra, szívóban, hogy az ót nagyhatalom megegyezését. követelő felhívás elírása —- és az aláírást alátá­masztó tettek ereje —'a béke, az ered­mények, a boldog élet és a haza meg­védését jelenti. 55 A szovjet emberektől tanulunk44 K cdves Kend ercsi Lajos! Alig pár hónapja, még együtt dolgoztunk, gépállomást építettünk. Vidáman szólt az ének, csengett a tégla és nőtt a fal. Mióta bevonultam, a te békés munkádat is védem Kenderest Lajos, önállók, hogy nyugodtan tanulhass Mohácson az ipari-tanulóvárosban s még kiválóbb szakmunkás légy. Míg én a szovjet aknavetői; tapasztalatait, tanulmányozom, addig 1c a szovjet gyorsfalvtzási módszert ta tudod. A szovjet emberektől tanu­lunk mindketten. Legutolsó leveledben a következőket Írtad: vállalom, hogy április ■1-re 120—125 százalékra emelem a teljesítményemet és Kovács József ipari tanulónak munkamódszeremet átadom. Én sem maradtam el mögötted: Qados László növendék őrmester április negyedikéi versenykihívását, elfogadtam és vállaltam, hogy lágya- korlaton kiváló eredményt érek él. azonkívül Lengyel Károly növendé­ket magyarból és ideológiából segít em, tanulócsoportom átlagát pedig emelni fogom. Vállalásomat teljesítettem. Így fonódott egybe a pú munkánk, így készültünk mindketten leg- nagyobb ünnepünkre, április 4-re. Több és jobb munkával bebizonyítjuk, hogy nem vagyunk méltatlanok a szovjet hősök áldozatos felszabadító ha.rcdra• ' SÁNDOR GYÖRGY tizedes, tiszti-iskolás A felszabadulás évfordulójának ünnepi műsora Április 4-én. a felszabadulás ünnepén reggel zenés ébresztőt ad a hon­véd. és vasutas zenekar. Délelőtt !) órakor koszorúzás! ünnepség lesz a Szovjet Hősi Emlékműnél, amelyen ré'Zlvesznek a fegyveres alakulatok dísz- századai, az üzemek é.s különböző szervezetek küldöttei. Este a l’écsi Nemzeti Színházban díszelőadás keretében bemutatásra ke. riil az „AranycsilJag“. Tegyük méltóvá az aláírás-rfyíijtoíveket a béke nagy ügyéhez Községeinkbe megérkeznek a béke. ívek, hogy a dolgozók ezrei és milliói aláírásukkal tegyenek új fogadalmat: minden erővel hareolunk a békéért: hogy aláírásukkal Is követeljék: kössön békeegyezményl az öt nagyhatalom. Dolgozóink, leányaink, asszonyaink diszíjsek ezeket az ívekét színes raj­zokkal, oly gomldai és szeretettel. ami Íven gonddal és szeretettel őrködnek a béke ügye, a béke megvédése felelt. A tanácsok adjanak meg ehhez min­den segítséget, s a békeívek díszítésébe a békebizottságok vonják be a dolgo­zók ezreit és ezreit, hogy elszántságu­kat. kiállásukat a békéért az íveken aláírásuk mellett az ívek díszítésével is megmutathassák. Szovjet tapasztalatok segítik a majsi ternielőcsoportot Dolgozó parasztságunk számára nemcsak a szabadságot hozta el a felszabadító Szovjot Hadsereg. A hatalmas Szovjetunió évtizedes ta­pasztalatait is átadja a magyar dol­gozó parasztságnak. hogy a fel- omelkedés útján haladhasson előre a szocializmus megvalósításáért. Már 2 esetben a magyar parasztküldöttség a saját szemével győződött meg a világ legfejlettebb mezőgazdaságának hatalmas eredményeiről, a kolhoz­parasztok életéről. Máder Györgyné, a majsi Táncsics termelőesoport, párttitkára a Szovjet unióban szerzett gazdag tapasztalatai alapján szervezi a csoportban a mun­kát. Többek között a Vorosilov- kolhoz munkáját veszi alapul. A Yo- rosilov-kolhozban 25(10 munkás doj- ,gozik. 40 brigád és ezen. belül táti munkacsapat, van. A kommunisták példáig utalóan élenjárnak, de segítik a csoport minden tagját az élenjá­rók soraihoz felzárkózni. Munkájuk 00 százalékát géppel végzik, így a dolgozókat is megkímélik a. nehéz, fizikai munkától és a termésered­mény is sokkal magasabb, A nők. az ifjak minden munkából kiveszik a ré­szüket, a Kmnszomol tagjai mindig ott vannak, ahol rájuk a legnagyobb szükség van. A kolhoz elnöke elmondotta, hogy kezdetben milyen nagy nehézségei-: kel küzdöttek. Az ellenség befurako­dott és végezte a rombo'ó munkát. Nem volt jó a szervezés, nem volt jó az eredmény sem. Máder elvtáiwnö ebből azt tanulta, hogy a nehézségek elől nem szabad meghátrálni. Az ellenség igyekszik itt is befurakodni a csoportba, és lm nem leplezzük le és nem zárjuk ki a befurakodott ellenséges elemeket, szétrombolják a csoportot és a ter­melésben is komoly károkat okoz­nak. Első dolguk volt a majsi Tán­csics termelőesoport tagjainak, hogy felülvizsgálták a csoport tagjait é: kizárták a nem odavalókat, mint pél. dánt.. Uárirék Pál kulákot, akinek több, mint 800 aranykorona jövedel­me volt, lluu Antul kulákcsemeiét, Rupel Pcicr volt SS-t és még több hozzájuk hasonlót. Ezek azért Kira­kodtak be, hogy itt, a határmenten a tagság egyseget megbontsák, hogy mint Tito hú szövetségeséi, -belülről támadják népköztársaságunkat. A pártszervezet azonban éber volt os leleplezte őket. A {szovjetunóiban szerzett tapasztalatok alapján meg­szervezték a brigádokat, munkacsa­patokat. A brigád vezetők átvették jegyzőkönyvileg a földei, szerszámot. A munkából mindenki kiveszi a ré­szét. A tagság fegyelmezetten, öntu­datosan dolgozik és hajtja végre a vezetőség által javasolt inunkat. A ltokéi és ifjúkat is bevonják a mun­kába, akik igyekeznek mindenben jói dolgozni. Lőrinc Hona, Kiss János, Borítás Éva és még sokan, akik most a békealáírás-gyiijtést készítik .elő, felvilágosító munkájukat úgy végzik, hogy a pontos és jó munka elvégzé­sére serkentik a csoport tagjait. A pártonkíviili dolgozók is aktívan részivesznek u felvilágosító munká­ban. Az élenjáró dolgozókból vesznek jel új tagjelölteket, ezekből erősítik a párt-szer vezetet, hogy eredménye­sebben dolgozhassanak. Az eredmények mell'ctt azonban vadnak még komoly hiányosságok. A versenyt elhanyagolja egy kicsit a vezetőség, pedig tagjainak tudnia kel­lene, hogy a munka motorja a ver­seny kiszélesítése és ezen belül az egyem tersens jó megszervezCsC'. A csoport tagjaiban megvan a verseny- .szettem, Innák is egymást -versenyre, csak ezekkel komolyabban kell fog­lalkozni, segíteni kell őket és állan­dóan ki kell értékelni, tudatosítani az élenjárók eredményeit ó:> a munka módszereit, hogy minden dolgozót az élenjárók «óraiba emelhessünk fel. A pártszervezet ős a vezetőség komo­lyabban fogja kézbe a verseny irá­nyítását. mert munkájuk csak így lesz eredményes. jyVegsárpult papírlapok feksze­ncic az asztalon. Mindössze 30 lapból áll az egész, da arról ami ben- ne van, regényt lehetne írni. Hányszor hallatszik: „Az az álkos *IU b Mély értelme van ennek a mon­datnak. Magában foglalja ez a iökléis világ minden posványát, a munkások könyörtelen elnyomását, a nagyobb da- rab kenyér -követelésének véres meg­torlását, a jobboldali szociáldsuiokra- ták aljas árulását. Megyénkben a bányászság volt az, amely a legtöbbet szenvedett a mult- ban. A bányászok voltak azok, akik uira ás újra felvetlek a harcot az el­nyomással, a kizsákmányolással. — -•'óm számított sem a börtön, sem a verés. Még a :ortűz5n keresztül is to- vá'hbvítték a harcot, amit nem tőit mcá 111 ág a jobboldali szcc. dem. áruló l'eycr sem. Erről beszélnek a megsár- tóulf írások. Hogy milven volt az élet, a kere­pel? Beszél erről 1934-es dátummal keltezett szigorúan bizalmas kimuta­tás, amely országos viszonylatban mu­tatja a vájár kereseteket: „DGT 4.9/ Pengő. Szászvár, hiányok. 4.47 pengő.' Mire jutott ebből? Arra is választ ka­punk. Egy szintén bizalmas DGT ki­mutatás mondja: ,.A pótműszakok április 1-töl kezdve fokozatosan úgy csökkentéinek, hogy a PM és bkp rcn- dcleteknek megfelelően június hátul kezdve a munkásonlzénli rendes és Patmüszakok összege nem haladhatja mck n havi hétkő znapok számát & DGT bányában azt jelenlétté, hogy 0jjy bányász heti 3 műszaknál többet nem dolgozhatott. A nagyiná- "Yoki bányákban k 3 nap volt a heti munkaidő. A havi .káreset“ 59.02 pen- volt a DGT-níl, 53.24 pengő a mányoki bányáknál. Ezért egy bányász F ELS2/ÄBÄ DÜLiy INI K.. ti ii 368 kiló kenyeret tudott venni. Más­félhavi keresete volt elég egy öltöny ruhára, háromhónapig kellett volna dolgozni egy rádióért — de akkor nem ehetett. Ilyen „élet" volt. A harc újra és újra fellángolt. A hidasi bányászok —• hogy sorsukon enyhítsenek — 1923­ban is írást küldtek: „Kérelemmel lor- dulunk a bányaigazgatósághoz, hogy keresetünket letemetni szíveskedjék’'. Három munkásmegbízott Háász János, Schvarcz Henrich és Hohmann Holczin- ger írta alá a kérést. Erre aztán sür­gősen ment a jelentés: „Munkásaink új követelésekkel lépjek fel, Pclrovics igazgató." Erre és az ilyen jeleniésekre meg­indult a bánysbárók soraiban a jelen­tések özöne. Budapest, Poz>sonyi-út 2í-böl küldött válaszlevél többek kö­zött ezt mondja: „A sztrájk magába véve nem volna nagy baj, mert elég szénkészUt felett rendelkezünk. Csu­pán a MÁV szállítást kellene beszün­tetnünk. Ez ugyan elég kellemetlen volna, meri félő, hogy a MÁV szállí­tás megszakad. Nagyobb agályunk a sztrájkkal szemben azonban az. hogy kénytelenek leszünk esetleg néhányhe. li sztrájk után derekunkat mégis be­adni és akkor hiába volt az egész erő­feszítésünk, sőt még blamái luk is ma­gunkat.“ Hegy a „blamálást" elkerüljék a tő­kések, :• nsendörpuskához nyúltak, amely kíméletlenül le tudott súlytani a ly'tveászra, ha azt a, tőkés érdike követelte.. „'Van szerencsém a sztráj­koló rui'd. 'saír'- ügyében a levelet megküld'"! - bangáik a Fejrovics aláírása jelentés, amelyet a hidasi ,,M. Ivir. Csendőrparancsnokságnak“ küldtek. A jelentés felsorolja: „Mint rőemjaerek kitűntek: Krausz Ádúm, Prcining Jakab, Trautman János, Emi József. Hoffman András, Papp József, Papp Pál. A hét embert munkába töb­bé nem vesszük fel." ' Ho.g,y mi volt a csendőrsljgen, arról nincs írás, die nem kell hozzá sokat gondolkodni.., Egy DGT-kiiniítatás ‘elsorol vagy ötven nevet, akiket el­bocsátottak, köztük olyanokat, akik ma keményen harcolnak a termelésért. „Elbocsátott munkások névsora: Hart­mann János (2). (Ma István-aknán dolgozik). Heidmann József, Dolezsál Henrik, Dolezsál Ferenc. (Ma Széche- nyi-aknán dolgozik), Tréber Antal. (Ma Pccsbányatelepi vájár), Halbich József. (Ma csapatvezető Széchiinyi- aknán). Újra és újra fellángolt a bányászok körében.a harc. Uj sztrájk tört ki. Ezt az egységes harcot még a jobb­oldali szociáldemokrata, Pcycr sem tudta. megbontani. A jobboldali szo­ciáldemokraták aknamunkájára világos fényt derít többek között egy „Buda­pest, 1922 október 28-án‘‘ keltezésű levél, amelyet Gálocsi Árpád írt a Podmaniczky-ulca 45-bc*l Pctrovics András bányaiigazgató „úrnak". „Úgy érte*ü!'tom — írja a levél — hogy munkásaid a legközelebbi napok­ban bérköveteléssel fognak fellépni. Zárják ki a tárgyalásból a budapesti szakszervezeti vezetőséget. (Itt Peyer- ről van szó, arait egy másik írás bizo­nyít). Miután ezek minden módon az ilyen lárgyalá-on való részvételt arra használják ki, hogv a munkások előtt nélkülözhetetlenségüket bizonyítsák Ennek elérésére a munkeudónát, mint a munkaadó jó barátja Itpn-k tol <:,s. azon a címen veszik engedékeny­ségre a munkaadói, hogy nem képi seb másként tekintélyt tartani a munkások előtt. A munkások elől! pedig a legva­dabban szidják a munkaadót és úgy mulatják he magukat, mint akik egye­dül képesek a munkások részére azok­tól valamit kicsikarni." íme az igazi arca a jobboldali szociáldemderaták• nak, Peyernek! 1923 május 1-i dátummal Pctrovics irt vissza: „Peyer Károly aláírásával írást kaptunk tegnap". Ebben a levél­ben azt írta Peyer: „Gyűléseket és fel­vonulásokat május 1-re nem engedélye­zek." Később a levél: .,Mulatságot, vagy társas kirándulást rendezzem k." A hidasi bányászok nem «cicát adtak P._- yer „tilalmára”. Erről beszél Pctrovics által írt május 1-i levél: ,,A munkások kinyilatkoztatták, hogy nem jönnek dolgozni. Ennélfogva május 1-én n‘m dolgozunk sehol. A munkások egyességel kötöttek a nagymányoki és szászvári munkásokkal is". Peyer árulása nem tudta megtörni a picsvidéki bányászok harcát sím. Az 1935 február havi megtorlás ellenére 1937-ben ismét sztrájkba léptek. Ek­kor ismét Peyer árulta el őket: „El­intéztem mindent, vegyétek fel a muri­kéit." Melyik bányász ne «emlékeznék ezekre a szennyes szavakra. Ez 1937- fcen a közel 13 napos éhségsztrájk után volt. Ezt délelőtt mondotta Peyer és délután Csertelőn eldördült a csend- őrsortíiz és a gyi kos golyók három bá­nyász életét oltották ki Ilyen volt a múlt. Unt éve. hogy el- fújta, ö-'sreíövte a i '< rend-ze-t a történelem. Hat éve, hogy a Szovjet Hadsereg hősei kiü/.tlűk hazánk földjé­ről a Horthy-bitangok utolsó fegyvere* erejét is- A szabadság, a boldog él‘A köszöntött ránk. Hogy milyen ez íz élet? Mit említsünk? Azt, hogy a bányászok hűségjutalmat. teljesítményjutalmat kúpnak?' Azt. hogy ingyen munkaruhát adnak számukra. Ma ritka olyan bá­nyászlakás, ahol mm szól a rád’ó. Nem háromhavi keresetbe kerül. Ma nem 59 pengő a bányász ..keresete", hanem egy átlagos Vjijár 1.000—1.300 forint fizetést kap. Fél havi keresetén tud venni egy öltöny ruhát. Egy havi. keresetén akár két rádiót is. Mit említsünk? Azt. hogy a hidasi bány ászokni.fr a munkáját szovjet fel- lörö-gép könnyíti? Azt. hogy egészség- védelmi szolgálat van minden aknán? Ki törődött a múltban a bányásszal? Beszéljünk ii mesxcsi, a komlói út há­zakról, azokról a bányászokról, akik ma az országvezetés fontos, őrhelyein áll­nak Beszéljünk azc'cról, akik kemé­nyen harcolnak a további felemelke­désért: Béréith elvtársról. Hartman elvtársról, Tréber elvtársról. Halbich Józsefről és a többiről; akik meged- zödték a múlt harcaiban. A mai napot, a felszabadulás napját munkaversennyel, töfcbterméléssel kö­szöntötték a bányászok. Azért tették, mert tudjdr: Eddigi eredményeink, a mostani szép életünk, a kezdetet je­lentik. Életünket, szabadságunkat, bé­kénket a Szovjetuniónak köszönhetjük, a mai nap felszabadulásunk ünnepé­nek 6. évfordulója. Em'ífíez.zünk a múltra, mert vannak, akik gyorsan felejtenek, merítsünk erőt a múlt megpróbáltntá-aiból. a jelenből a jövő harcához. Haszon József

Next

/
Thumbnails
Contents