Dunántúli Napló, 1951. március (8. évfolyam, 50-74. szám)

1951-03-21 / 67. szám

1051 MÁRCIUS M s RRPLO II Ferenc-aknai Keresztes-fejtés kesnmistái élen harcolnak az április tiszteletére indított mnnkaversenyben és máris túlteljesítették felajánlásukat Ferenc-akna bányászai megnyujtott lépésekkel igyekeznek műszakra. Mi­re az óra mutatója fél kettőt mutat, már ott ülnek az aknaház előtti kor­látokon átöltözve és szaporán fújják a cigarettafüstöt a levegőbe. Ilyenkor, már az előttük álló műszak munká­járól folyik a szó. meg arról, hogy ki milyen teljesítményt- ért el az elő­ző mfisazkon, melyik csapat hol tart az április 4 tiszteletére tett vállalásá­nak teljesítésében, hol a hiba, hol kell sürgősen javítani a teljesítmé­nyek növelése érdekében. Ez már többéves szokás a Ferenc-aknai bá­nyászoknál és elmondható, hogy ez a kis megbeszélés sok haszonnal is jár. A rövid negyedórás beszélgetés valóságos tapasztalatcsere átadásnak felel meg, ahol a bányászok egymík- tói tanulnak. minden műszak előtt Keresztes Mihály fejtéscsa­Itt gyülekezne!; patának tagjai is, akik szintén ko­moly vitákat alakítanak ki másik csapatokkal. Keresztes Mihály elvtárs csapata elsők között teljesíti hazánk felsza­badulása tiszteletére tett vállalását és így van, mit kérdezniük a többi csapatoknak. Már többen azt is mond­ták: „Elhiszem, hogy jól tudják tel­jesíteni felajánlásukat, olyan -fejtés­ben lehet is,‘‘ Ezt azért mondták, mert azt gondolják, hogy a Keresz­tes fejtés valami különleges minta bánya, ahol úgy döntik a szenet, ahogyan csak akarják. Ezt távolról sem lehet állítani, még akkor sem, ha' a csapat jelenleg is 109.33 ezáza: lékra teljesíti az új, felemelt ötéves tervünk ráeső részét. A Keresztes csapat a második szin­ti 0-os telepen dolgozik. A fejtés felső része teljesen meddőbe van és így csak az alsó részén lehet fejteni a szenet. De a tetejére, még az is hátráltatja a nagyobb teljesítmények elérését, hogy a föte folyik, mint a víz, vagyis annyira omladékos, hogy osak nagy elővigyázattal lehet előre­haladni a munkával. Egyszóval ko­moly nehézségekkel küzd a csapat és kemény harcokat kell megvivniok mindennap, hogy a vállalásukat tel- jesiteni tudják. Ezek után jogosan felmerül a kérdés: Hogyan, hogy a Keresztes csapat ilyen nehézségek ellenére is, messze túl tudja teljesí­teni tervelőirányzatát? ott kell kezdenünk, hogy a csapatnak több, mint a fele kommunista. Először is Olyan kommunisták, akik hűen kö­vetik Pártunk és forrón szeretett ve­zérünk, Rákosi elvtárs útmutatását, akik nem ismernek nehézséget, akik saját példájukon keresztül segítik a csapatban dolgozó többi pártonkívüli bányászt is, a több szénért folyó csa­tában. A kommunisták példamutatása — élükön Keresztes elvtárssal, aki'szin­tén Pártunk régi harcosa — magá­val viszi a többieket, is és ennek kő- szűnhető, hogy csak némi eltérés van, de . legtöbbször az is ^ elmosódik a párttag es a pái tonkivüli dolgozók teljesítménye között. Fej-fej melleit egy célért küzd a csapat a nagyobb teljesítményért, a békeharc győzel­méért. De nézzük, milyen formában mutatkozik meg a kommunista példa mutatás a csapaton belül. Ez már a leszállás előtt kezdődik amikor elszívják a cigarettát és lub /omnegyed kettőkor megszólal a ko- lomp, mely jelzi a leszállás idejét. A csapat tagjai, mint á katonák a ]larcj riadóra, úgy ugrálnak fel a korlátról és elindulnak az erdőn át a fejtés lo járatához. A csapatvezető ott marad egyedül és beíratja a műszakokat Mire, fújják a kettőt “ a nninkakez" dós időpontját — a Keresztes-csapat már ott van a lejáratnál és mire oda ér a csapatvezető elvtárs is, már ja! vában folyik a munka. Melegen ve szik át a reggeles csapat tagjaitól a csákányok nyelét. vastagon folyik Mikor már a szén a fejtésből,-akkor a leo-. felső ember előveszi °a" magával vitt élelmet és elfogyasztja. Mikor végzett az evéssel, szól az alatta dolgozónak, hogy most. ő f0! gyásszá el az uzsonáját, -ÉS így megy egészen az alsó emberig. Közben a szén dől a fejtésben, mert amíg egy ember eszik, addig a többi dolgozik. Persze ebbe a csapatba is kerülnek új emberek, akik bizony ilyen folyós munkahelyen nemigen boldogulnak. A kommunisták nem hagyják magára az új beosztottat,, hanem azonnal .se­gítségére sietnek. így volt Bózsa Já­nos vájár is, aki az első napokon úgy akart dolgozni, mint az előző munkahelyén, ahol sokkal jobb volt a ..hanget“, mint a Keresztes fejtésben. Bózsa János vájár szorgalmas ember, és úgy akart nagy teljesítményt el­érni, hogy a deszkákat messze egy­mástól akarta tűzni a főtén, hogy minél rövidebb idő alatt fel tudja akasztani a fejfát. Igen ám, csak­hogy a ritkán tűzött deszkák között elkezdett folyni a pala és ilyenkor hosszabb idő után tudta csak elfogni. Ezzel a rossz módszerrel 60k időt vesztett Bózsa János vájár, teljesít­ménye legtöbbször a 100 százalékon alul maradt a műszak végére. Laka­tos János elvtárs élmunkás vájár se­gítségére sietett és megmagyarázta neki, hogy a deszkákat sűrűn egy­más mellé tűzze, mert így nem foly­hat ki és sokkal biztosabb és gyor­sabb az előrehaladás. Bózsa János megfogadta Lakatos elvtárs tanácsait és azóta állandóan 105—110 százalék között teljesíti tervelőirányzatát Félórával a műszak befejezése előtt kezdődik a csúzdákból szétszó­ródott szén letakarítása. Sok fejtés­ben ilyenkor senkisem akarja meg­fogni a kapa nyelét, érvelve azzal, Este tíz óra hogy elfáradt egész műszakon. A Keresztes fejtésben ez nem így van. A megadott jelzésre a legfelső em­ber elkezd takarítani egész az alatta dolgozó vájár munkahelyéig. Ott át­adja a kapát annak és így folytató­dik egészen a fejtés alsó végéig. van. A többi csapat már az akna felé kö­zeledik, mert lejárt a műszak. A Keresztes csapat csillé­sei még ilyenkor szokták tölteni az utolsó csilléket, azokat, amelyek már a túlteljesítésre Írandók. „Minden a munkaidó teljes kihasználásától függ“ —■ mondja Keresztes elvtárs. — Ez így is van. A lelkes csapat, a kom­munisták példamutatása nyomán ki is használják a 8 órát az utolsó per­cig és ennek köszönhető, hogy a Ke­resztes fejtés az április 4-re, hazánk felszabadulása évfordulójának tiszte­letére tett felajánlását máris túltelje­síti. A Katolikus Papok Országos Békebizottsága csatlakozott az április 8-án meginduló aláírási mozgalomhoz A Katolikus Papok Országos Béke. | ke Világtanács berlini ülése most ha­bizottsága ülést tartott- Az ülést Beresztóczy Miklós esztergomi kano­nok nyitotta meg. Rámutatott, hogy ezek, akik a békét védelmezik szerte a világon, a népakarat erős pilléreire tá­maszkodhatnak. Akik a háborút propa­gálják, azokban az önző egyéni számí­tás cs haszonlesés dolgozik. De a kö­zösségi, építő erő nemcsak erkölcsi emelkedettségében, hanem fizikai ere­jében is hatalmasabb, mint a profit­éhség diktálta háborús usz.ítás és örült fegyverkezés. Rámutatott ezután arra, hogy a papi békemozgalomnak küzdenie kell a papság körében megbúvó reakció ellen is, azok ellen, akik a béke nagy gon. dolaiál elgáncsolni törekszenek és az állam és az egyház közötti egyezmény végrehajtását akadályozzák. Ezek so­rába tartozik például Csintalan József miskolci kanonok is, aki, midőn fel­kérték a békemozgalomban való rész­vételre, rágalmazó kijelentésekkel vá­laszolt. Hangsúlyozta végül, hogy a Béke Világtanács berlini ülésén megfogal­mazott felhívás a nagyhatalmak kö­zötti békeegyezmányt követő aláírá­sok gyűjtésére, a háborúval szemben a népakarat erejét veti a serpenyőbe. A békeakarat tudatosításának e nagy munkájában a katolikus papságnak is ki kell vennie a neszét. Horváth Richárd, a békebízottság tit­kára hangoztatta, egyre nő azoknak a papoknak a száma, akik csatlakoznak a múlt ev augusztusában' elindult moz­galomhoz és tevékeny részt is vállal- nak. abban. Vannak azonban még min- dig olyan papok, afrik ú l on _ útfélen rá- galmazni igyekeznek a mozgalmat, így Csepelen Felnémedi plébános, aki Mindszontyre hivatkozik, a jezsuita Kollár Ferenc, aki a szószékről uszí' a béke, a demokrácia ellen. Az értekezleten részt vett papok kö­zül számosán szólaltak fel ezután. A felszólalásokra _ Balogh István vála­szolt, majd a békebizottság tagjai egy­hangúlag határozati, javaslatot fogad­tak el, amelyben többok közt ez áll: . _ A stockholmi tiltakozást az atom­bomba alkalmazása ellen, a földkerek- stPen ötszázmillió aláírás erősítette meg. Az aláírók között ott volt a ka­tolikus papság nagy tömege, puspö. keink a kormánnyal kötött megállapo­dás pontjaiban tették magúkévá mine- pólyesen a tömegpusztító fegyver hasz­nálatát elítélő békehatározatot. A Bc. 1 sonló hangos szóval fordul a világ sor­sát irányító nagyhatalmakhoz: kösse­nek egymással békeszerződést és így biztosítsak a világ békéjét. Ehhez a felhíváshoz kérik újra a békét akaró milliók aláírását, E felhívást magunké­vá léve, csatlakozunk az Országos Bé­ketanács határozatához. Az aláírók kö­zül nem hiányozhat egyetlen katolikus pap sem! — Népünk, egyházunk és magunk érdekében egy feladatunk van: a nyílt és öntudatos kiállás és ezzel a béke cselekvő szolgálata — fejeződik be a határozat Az új begyűjtési rendelet fokozottan biztosítja a dolgozó parasztság érdekeit • A7. új begyűjtési rendelet az elmúlt évihez képest jelentős változásokat hozott. Figyelembevevő azt, hogy 5 éves tervünk első évének hatalmas ipari eredményei egyre nagyobb igénnyel lépnek fel mezőgazdaságunk­kal szemben, másfelől pedig, hogy dolgozó parasztságunk egyre fokozó­dó öntudattal ajánlja fel növényi és állati termelvényeit a dolgozók álla­mának. Ezt vette figyelembe az új begyűjtési rendelet, amikoris az el­múlt évi gabona, takarmány, burgo­nya beszolgáltatássá,] szemben ez év­ben dolgozó parasztságunk részére ba­romfi, tojás, hús, illetve zsír beszol­gáltatását írta elő. A rendelet messzemenően figyelem- beveszi a szegényparasztság és a nagyüzemi termelés útjára lépett dol­gozó parasztok beadási érdekeit, amennyiben 1 holdon aluli gazdasá­godra beadási kötelezettség nincs, kivéve a baromfi és tojásbeadási kö­telezettséget, amély már 800 négy­szögölnél kezdődik. Természetes, hogy a kuláksággal szemben a rendelet szigorú beszol- galtatási egységeket állapít meg. Míg a középparasztok legmagasabb arany­koronánkén ti kötelezettsége 37 búza- kilogramm, addig a kulákoké 48. Ser­tés és borbeszolgáltatás terén a ku- lákokat külön kötelezettséggel korlá­tozza a rendelet. Ugyanakkor, amikor a kormányren. delet dolgozó parasztság ' részére is hús-, illetve tojásbeszolgáltatási köte­lezettséget állapít meg, messzemenő könnyítések vannak a gabonabeszol- gáltafás terén, amennyiben az a ta­valyi 70 százalékos kenyérgabonakö­telezettség helyett az idén csak 33 százalék, a takarmánygabona pedig a tavalyi 30 százalék helyett 15 száza­lék. A begyűjtésről szóló kormányren­delet jelentős mértékben alátámaszt­ja a minisztertanács határozatát az állattenyésztés fejlesztéséről, ameny. nyiben a nyújtott, könnyítésekkel, de egyben a beadási kötelezettséggel dol­gozó parasztságunk figyelmét az állat- tenyésztés kérdéseire is fokozottabban ráirányítja. További kedvezmény az elmúlt évivel szemben, hogy a nádas és az erdőterületeket a dolgozó-’ pa­rasztság területmegállapításánál nem vesszük figyelembe. Kormányzatunk a beadásban élen­járó, tehát az országunkat építő és dolgozó népünket szerető parasztság részére továbbra is fenntartja a kü­lön vámőrlési kedvezményeket úgy, mint tavaly volt, ezen felül még to­vábbi kedvezményeket nyújt a 100 százalékosan teljesítő gazdák részére nemzeti ünnepek és családi esemé­nyek alkalmával. Tefmészetes, hogy dolgozó paraszt­ságunk beadási készségét a munkás- osztály állama egyre nagyobb ipari cikkel viszonozza, ezért rendelkezik úgy kormányzatunk, hogy a termény^ begyűjtésben elöljáró községek, vá­rosok részére a falu áruellátására biz­tosított árumennyiség 30 százalékát ilyen célra kell fordítani. Változatlanul fenntartja a rendelet az időben teljesítő gazdák részére a gyorsbeadási jutalmat ’(prémiumot), ezen felü] 3,000.000 forintot fordít kü­lönféle terménybeadásban elért jó eredmények jutalmazására. A beszolgáltatási rendelet is terv- gazdálkodásunk ügyét viszi előre és ennek érdekében meghatározza, hogy a gabonát, vagy takarmányt és kuko­ricát a csépiestül — illetve, kaszálás­tól, töréstől — számított 8 napon be­lül kell beszolgáltatni, illetve a ba­romfi- és tojásbeszoigáltafási kötele­zettséget már április hó 1-e után meg kell kezdeni úgy, hogy tojásból a kö­telezettség 70 százalékát, baromfiból 10 százalékát július 1-ig terjedő idő­szakban kell beadni. * A városi békeiroda segítse jobban az üzemi békebizoüságokal nagy feladataik végrehajtásában A mi üzemünk békebizottsága sajnos rosszul dolgozik — mondja Hódi Ferencné elvtársnő, a Hamerli kesztyűgyár párttilkára. — Az a baj, hogy a városi békeirodától nem kap­nak semmilélís irányítást és ellenőr­zést. így aztán nem csinálnak semmit a békebizottsági tagok. — Igaza -Va,n Hock elv-társnőnek, — hagyja helyben Odor Sándorné elv­társnő, a békebizottság titkára. — Valóban az a helyzet, hogy nem vég zünk munkát, nem beszélünk dolgoz* társainkkal eleget arról, hogy a béke megvédésének ügye valamennyiünk hazafias kötelessége. Hét békebizottsagii tag van. Odor Sándorné a titkár, Beck Ferencné az elnök, Papp Ferencné, Erős Jenöné, Marton István, Novinics Béla és Tur- béki András a tagok. De valamennyi­en csak azt mondhatják, hogy a (kará­csonykor lezajlott békebizottsági gyű­lés óta nem tettek semmit, egy-két faliujságcikk megírásán kí­vül. Pedig a Hamerli békebizoitsági tagjainak munkája is komoly felelős­séggel jár. Minden békebizottsági tag a maga területén íclelős azért, hogy a dolgozók megértsék az üzemben, mi­ért egyéni érdekük a béke- megvédése és ők maguk mivel harcolhatnak a békéért. A Hamerliben tudni kell minden dolgozónak, hogy a pontosan végzett, minőségi munka, a munkafe­gyelem betartása, a termelés fokozá­sa — egyet jelent békénk védelmével, a haza. védelmével. Az üzem dolgozói minden hétfőn békeműszakot tartanaik. Ezek a mű­szakok a békebízottság irányítása nél. kül zajlanak le. Nem előzi meg egyi­ket sem politikai felvilágosító mun­ka. Általánosságban szoktak a béké­ről beszélni Meg kellene a dolgozóknak magya­rázni, hogy azok az áruk, amelyek szorgalmas munkájuk eredményeként az előirányzaton felül készülnek el, erősítik a mi hazánkat, erősítik népi demokratikus államunkat és erősítik azt a hatalmas béketábort, ’ amelyet felszabadítónk, a nagy Szovjetunió vezet. A mi további erősödésünk pe­dig feltétlenül az imperialista hábo­rús uszítok háttérbe szorulását jelenti. Jogosan vetik fel a Hamerliben a békebizotiság tagjai, hogy a városi békeirodától semmiféle támogatást nem kapnak. Nincsenek ellátva instrukciókkal, nem ludják, mi a feladatuk. Előfordult már az, hogy a szokásos havi. titkári érte­„ATKOZOTT TIT© V Szomorú, esőre hajló időben lépett ki a nisi Jasz- trebac öntöde kapuján Milos, az öntöde egyik munkása. Arca piros volt, mintha leégetle volna. Bizony, majdnem az.történt. Nincs védőfelszerelés az üzemben, s csapo­láskor a folyékony vas szétömlött. A véletlen mentette csak meg Milost az égéstől. A nagy hő pirította meg az arcát, de a testét is. , Alig vonszolta magát. Eent, az üzemben melege volt, itt kint’fázott. Görnyedten ment, mintha ötvenéves len­ne, pedig nem régen múlott harmincöt. Nem sietett. Mire siessen? Várja ugyan otthon az asszony, meg a három apró gyerek, de vájjon lesz-e mit enniok. A fáradtság, az éhség azonban mégis haza hajtja, Egykedvűen bandukolt a város széle felé. f-ehor- gasztotta fejét, ijedten kapta fel, amikor valaki melleie tépett. „ — Te vagy? — kérdezte, felismerve barátját: Kat- kot, aki a vasúti műhelyben dolgozik. Vékony kis gúnya volt rajta. Szinte reszketett a hidegtől. — Mi újság? kérdezte Milos. — Mi lenne? — válaszolt Ratkó keserűen, — Majd megfagytam. -- Egész nap a szabad ég alatt dolgoztam. Ilyen gúnyában, — nézett végig magán. Néhány lépést szótlanul haladtak. * ~ Nektek mégis csak könnyű, _ szóialt meg Milos. Kelten kerestek, h aria a dohánygyárba jár. , — Könnyű? Szegény Maria már három hét óta vért k.öp, A ventillátor megjavítására nincs pénz, de az agi­stor „elvtárs" rövid td° alalt 12 rend ruhát csináltatott, Atkozott Tito! — szorította ökölbe a kezét és gyorsan körülnézett, nem ólálkodik-e a közelben spicli. Milos is összeszorítoíta a fogát. Szinte csikorgóit az indulattól. — Gyávák vagyunk, — szűrte a szót foga között. Ratko megfogta Milos kezét. — Nem, nem vagyunk gyávák, harcolunk. Harcol­nunk kell, mint akkor, a német fasiszták ellen. Egészen közelhajolva Miloshöz suttogta:-— Üzenet érkezett. Milos kérdően nézett rá. Ratko bólintott. — Az új Kommunista Párttól. Van már ismét — csillant fel a szeme, — aki vezessen bennünket. — Azt üzenik: harcolni kell a Tito-banda ellen minden eszközzel. Szabotázzsal, munkateljesítmény csökkentés­sel, sztrájkkal. A.sztrájk új fajtáját kell alkalmaznunk. A pasz- szív sztrájkot. A vonatkísérők mesélik, hogy Belgrádban, özubohcan, Rumában, Zemunon a bőrmunkások ezzel az u) sztrájkkal csökkentették a „Filip Kljejics"-üzem ter­me ését 40 százalékkal. A Fruska-Gorában a bőrmunká­sok a termelési előirányzatnak csuoán a 40 százaléká- nak tettek eleget. Mi is készüljünk fel rá. Nálatok az öntödében, nálunk a vasúton, de megszervezzük a tex- tilgVu.rat, a dohánygyárat is, rí -i^!05 netn va^asz°ff, csak kezet fogott barátjával. Elváltak az utcakereszteződésnél. Mílos lartása kiegye­nesedett. Léptei keményen koppantak. kezlctet sajtón keresztül is meghirdet­te a békeiroda, a titkárok megjelerv tek, de az értekezlet az. iroda ha­nyagságából elmaradt. Üzemet látogatni csak a Bőrgyár­ba, Zsolnayba, meg a Sopianába men. nek a békeirodától — mondja Beck- né. — Hozzánk még soha nem jöttek el, hogy irányt adjanak a munkánk­nak. A városi békeiroda nem segít, az üzemi pártszervezet is nagyon cse­kély segítséget nyújt a békebizottság­nak. így nem is csoda, hogy a bi­zottság nem dolgozik és sem a tikár, sem'az elnök nem ismerik a feladatai, kát Nem tartanak röpgyűléseket, saj­tóiétól vasás okát, pedig ezekre nagy szükség lenne. Sokkal tájékozottabbak lennének a békebizottsági tagok is a nemzetközi kérdésekben és nem for­dulna elő, hogy olyan fontos cikket, mint amelyik az Országos Béketanács budapesti üléséről számolt be — ne olvasná Beck Ferencné elvtársnő é3 jónéhány üzemi dolgozó. Beck elvtársnő, a békebízottság el­nöke azt mondta, hogy nincsenek feladatok, mert ami van, azt elvégzi egymagában, is a pártszervezet. Ter­mészetesen az üzemi pártszervezet iá harcol a békéért, mert Pártunk politi­káját hajtja végre és a Párt. politikája — békepolitika. De emellett igen komoly feladatai vannak a b ék eb i zot tsá gm ak is. Az üzemi pártvezetőség kísérje nagyobb figyelemmel a békebizottság munká­ját és ha nehézségeik vannak, — mint például Odor elvtársnőnek egy röpgyülés megtartása —, segítsenek nekik. A békebizoitsági tagok legfontosabb feladata most az. hogy az április 8-án kezdődő békealáírásgyüjtési mozga­tóm jelentőségét ismertessék a dolgo­zókkal. Olvassák tel nekik a sajtó­ból azokat a cikkeket, amelyek be­számolnak arról a határtalan lelkese, désről, ahogy a különböző országok­ban az aláírásgyűjtő mozgalmat fogad­ták. Szálljanak síkra az üzemben a Béke Világtanács határozatainak meg­valósításáért és gyűjtsenek majd mi­nél több aláírást az öthatalmi béke­egyezmény megkötését követelő fel. hívásra. Ugyanakkor magyarázzák meg külön minden- egyes dolgozónak, hogy nemcsak aláírásával, hanem a termelésével is be kell bizonyítania, hogy békét akar, bogy az április 4-i felajánlások teljesítésével is meg kell mutatni: erősíteni akarja az üzemet, a hazát, az egész 800 milliós béketá- borl. Tartsák ineg még a héten üzem­részenként az első röpgyűléseket és ismertessék az Országos Béketanács felhívását a dolgozókkal.

Next

/
Thumbnails
Contents