Dunántúli Napló, 1951. március (8. évfolyam, 50-74. szám)
1951-03-07 / 55. szám
1951 MÁRCIUS 7 NAPLÓ Péfermon György és bányásifársai munkájukkal is erősítik a magyar-szovjet barátságot „Éljen a. magyar-szovjet barátság" felírás díszíti az István, aknai nagycsarnokot, A nagycsarnokban vidáman, mosolyogva nézegetik a bányászok és egyik-másik még azt is hozzá- ♦eszi: „Ne csak éljen, hanem mindig jobban viruljon!" A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja a számvetés hónapja. Bányászaink is ebben a hónapban lemérik mindazt . a sok felmérhetetlen segítséget, ame- ' ? lyet a magyar nép nagy fölszabadító já- nafc, a Szovjetuniónak köszönhetnek. Mit is jelent egy ember életében a Szovjetunió barátsága, mit jelent szá munkra az, hogy a hős szovjet nép gazdag kincsestárából merülhetjük ta j pasztalatainkat, hazánk felvirágoztatásához, a szocializmus építéséhez? — Ha a szovjet katonák — mondja Péterman György vájár elvtárs —, nem szabadítottak volna fel bennünket, ta: fen már nem is léteznénk. Ha. élnénk is, annyi bizonyos, hogy ilyen szabadon, és jólétben nem. Péterman elvtárs bálatelt szívvel beszél a nagy Szovjetunióról és először nem is tudja hol kezdje el élettörténetét. A múlt. rendszerről, a sötét fasiszta korszakról nem igen szeret mesélni, borzad a háta, amikor a múltban eltöltött időkre gondol. — Négyen voltunk testvérek és azt már nem is kell mondanom, hogy egy . - bányász milyen körülmények között tartotta családját, amikor egyszerre hatan ülnek az asztalhoz —, kezdi . Mesélni Péterman elvtárs. — Elég az hozzá, hogy szüleim alig várták, hogy kikerüljek az iskola padjai közül, hogy élküldhessenek munkára, hogy némi. 1 leg hozzásegítsek a család eltartásához, Tizem kétéves koromban már a kőművesekhez jártam és 18 filléres órabérért robotoltam. Mikor 14 éves lettem, szerettem volna elmenni inasnak- Igenám, csakhogy akkor az inasoknak nem fizettek, hanem ellenkezőleg, nekik kellett fizetni. Továbbra is hordtam a „maltert", mert úgy gon. ■ doltam, ha nem csurran, legalább csöppenjen. Tizenhétéves legényke lettem. Más lehetőség nem volt számomra, mint az, hogy bányász legyek. Édesapám ellenezte elhatározásomat, mert tudta, hogy a Horthy-idök bányászainak milyen az élete. De én mégis ezt választottam. Egy évig édesapámmal {áriam 'együtt a bányába, de ő 1941-ben meg- rokkant és így az egész család eltartása az én vállaimra nehezedett. Egy évi betegsége után a vállalat szabályszerűen .kirúgta” az állományból. A teher mindjobban rámnehezedett, mert akkor márt azt a pár fillér táppénzt is elvonták az édesapámtól. Ha másik üzembe kért munkát, akikor egyszerűen azzal utasították el: „Mén. len oda dolgozni, ahol tönkretette magát.“ —1943-ban megkaptam a csillééi fan got — folytatja Péterman elvtárs. — Otthon mindig rosszabb lett a család helyzete. Kezdtem harcolni a több bérért. De a spiclik hálózata azonnal működésbe lépett és feljelentett az üzemvezetőnek. Sillai üzemvezető „úr" azonnal visszaminősített. Ismét 50 százalékos takarítófiú lettem S úgy dolgoztam, mint amikor kezdtem. Az üzemvezető nyomban felhívta az aknászok figyelmét arra, hogy engem állandóan tartsanak szem előtt, mert az ilyen „kommunista csemetékre“ nagyon vigyázni kell. Nagyot lélekzik Péterman elvtárs, mert a mult-rendszerben letöltött élete történetének végéhez ér. Az örömtől ragyognak a szemei, ahogy rágondol arra a percre, amikor meglátta az első szovjet katonát. A Kommunista Párt megalakulásakor az elsők közi kérte felvételét, hogy lendületesen hozzálásson az új élet alapjainak meg. teremtéséhez. Már akkor tisztában volt azzal, hogy a nagy Szovjetunió katonáitól nyert szabadságot meg is kell szilárdítani. Harcát forrón szeretett vezérünk, Rákosi élvtárs zászlója alatt kezdte a felszabaduláskor és most olt fokozza mindjobban úgy a termelés, mint a poiltikai élet területén. — Soha el nem múló hálával tartozom a nagy Szovjetuniónak — mondja Péterman elvtárs — a felszabadulásért és nagy Pártomnak, amely embert faragott belőlem. Annak köszönhetem, hogy ma megbecsülésben részesülök úgy, mint minden becsületes dolgozó. Munkámban és a többi bányászokéban is hallatlan segítséget jelent — a szovjet sztahánovista bányászok segítsége. — Januárban ciklusos fejtési módszerré dolgoztam, amelyet Podzsarov szovjet sztnhánovistától kaptunk azért, hogy meggyorsíthassuk hazánkban is a szocializmus építését. A szovjet bányászok gazdag tapasztalatainak kincsestárából merítve több, mint 50 százalékkal emelkedett a teljesítményem, de ezzel együttjáróan napi keresetem is az átlagos 40 forintról 60 forint lett. A kongresszusi versenyben pedig közel nápi 70 forintot kerestem, mert havi átlagteljesítményem elérte a 141.9 százalékot Péterman elvtárs és a többi bányász szavaiból is kiérződik az a mély szeretet, melyet felszabadítónk, a nagy Szovjetunió iránt éreznek. Tudják, hogy minden eredményünk kiindulópontja a Szovjetunió barátságából, felmérhetetlen támogatásából ered. Most. a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjában ez a szeretet még jobban elmélyül, miért o többi bányász is, úgy mint Péterman elvtárs saját életén keresztül méri le: mit jeíetit számára a Szovjetunió, mit jelent hazánk és népgazdaságunk fejlődésében az a sok segítség, amelyben már ezídáig is részesültünk. A sze- retetet és hálát bányászaink teljesítményük emelésével is igyekeznek kifejezésre juttatni. Ezt támasztja alá az a tény, hogy már javában folynak az előkészületek felszabadulásunk évfordulója tiszteletére, április 4-re. De ezt sugározzák azok az egyszerű szavak is, melyek a kifüggesztett jelmondatok előtt, nap, mint nap elhangzanak: „Ne csak éljen, hanem mindig jobban viruljon a magyar- szovjet barátság Közel egymillió lorielot takarítottak meg a baranyai tszcs-k a kongresszusi verseny sorón A Pár.tkongreeezns tiszteletére indított versenymozgalom során száz. nyolcvan baranyai termelőszövetkezeti csoport tett felajánlást, amelyeket majdnem kivétel nélkül teljesítettek is. A csoportokon belül hatvankét brigád, száztövenhat munkacsapat és ezemyolcszázhúez csoporttag állott párosversenyben egymással. A baranyai tszcs-k közül a legjelentősebb eredményt a mdgocsi Rákosi önálló termelőszövetkezet érte el, amely a kongresszusi verseny alatt romanyagból felépített egy száz férőhelyes süldőszállást, száz férő. helyes ezarvasmarhaistállót, ezer baromfi részére ólat e ezenkívül a eer- tésfiaztatóba bevezették a villanyt is. Határidő előtt kijavították az összes mezőgazdasági gépeket és felszereié, seket. Mindezekkel 59.300 forintot takarítottak meg. Jó eredményt értek el az almamel- léki „Béke“ csoport tagjai is, akik amellett, hogy a takarmány felhasz. nálását tizenöt százalékkal csökkentették, tizenöt százalékkal emelték a tejhozampt. A vállalt építkezéseket a határidőre befejezték, a vetőmag- tisztítással és a gépek, munlcaeszkö. zölt kijavításával pedig már február 22-re Végeztek. így a „Béke“ tszcs 32.700 forintot takarított meg. A harmadik helyen a nagydobozai Vörös Sugár termelőszövetkezeti cflo. port áll, amely — annak ellenére, hogy a vállalt építkezést anyaghiány miatt nem tudta befejezni — 58.140 forintot takarított meg. Megyei viszonylatban a baranyai tszcs-k 980 ezer forint megtakarítást értek el, amelyből maguk a komlói járási csoportok 351.390, a szigetvári járás tszcs-i pedig 279.492 forintot takarítottak meg. A baranyai termelőszövetkezeti csoportok közül százhatan, további jó eredmények elérése céljából hosz. szúlejáratú versenyszerződést kötöttek. Jleoít egy, íruncia. bány.ásjg.ai&z&nykaz a Olemzetk&zi OlűnapréL V Kedves francia asszonytársam! II olnap ünnepeljük a Nemzetközi Nőnapot. Erre a napra írom Neked ezt a levelet Meszestelepről. Tudom, hogy ezt a napol nemcsak mi, magyar asszonyok ünnepeljük a fokozódó békeharc jegyében, hanem a világ ^linden asszonya. Valamennyien egy célért küzdünk: az Imperialista háborús uszítok és Tito fasiszta bandája ellen; a békéért, férjeinkért, fiainkért, leányainkért, kisgyermekeim boldog, örömteli életéért. Engem a tőkés elnyomás tanított meg arra, hogy most Veletek együtt erezzek. Hogy átérezzem szenvedéseiteket, nélkülözésieket és bátor harcaitokat az elnyomók elten. Ha az én boldog, megszépült életemről írok Neked,‘azt is meg kell írnom, hogy a mi, lakásunkban Bem szólt mindig rádió, nem tudtam mindennap zsíros jj'teleket főzni, nem sorakozott évekkel ezelőtt a szekrény. °en hét-három pár cipője egy-egy gyermekemnek. Nélkülöznünk kelleti, mert igy akarták a tőkések, a magyar- országi urak, a DGT részvényesei. Ma már nem igy van. A dicsőséges Vörös Hadsereg, hősies harcok árán lel szabadított bennünket. Azóta szabadok vagyunk, alkotó, boldog emberek. Olyan életét éjünk, amilyen csak olyan országban lehetséges ahol a Bot gozó nép van hatalmon és híven hallgat a Párt szamára minden dolgozó. Mert az életünket csak 1945 óta ’ehet életnek nevezni, amióta Sztálin elvtárs hős katonái 'riszabaditottak bennünket. Amikor hála fakad a szivemből, a Szovjetunió és nagy Pártunk felé, sokkal nagyobb- ra nő a gyűlöletem is az ellenséggel, az amerikai irnpe- Nudistákkal és Tito fasiszta bandájával szemben. Tiloék ’bridorlatos módon, az imperialisták parancsára, külön, "öző határmenti provokációkkal veszélyeztetik a béke **ent ügyét. Az én szivemben, férjem és gyermekeim szí bében van olyan hatalmas az ellenség elleni gyűlölet, Btint amilyen elragadó Pártánk, és Rákosi elvtársunk ‘jánti szeretetünk. Fért fiam nemrég bányász volt. Még részt veit abban o széncsatában, melyet szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs 'Bditott el 1945-ben. Azóta a Néphadsereg soraiba hívta ® Párt. Bányászból alezredes lett. Valahányszor látom bél cég alakját, könny szökik a szemembe. Szinte el sem °«urom hinni, hogy ilyen nagyot fordult velünk a ydág. Jancsi fiatalabb, ö a Magyar-Szovjet Hajózási Tár *aság pécsújhegyi telepén a szénmosóban dolgozik. Na fyon szereti a munkáját és büszke arra, hogy brigádja Ml megállja a helyét. Naponta túlteljesítik a normájukat. örülök, hogy megérti a fiam; erre van szüksége most az országnak, a népnek. Csak több széntermeléssel valósíthatjuk^ weg, kitűzött idő előtt új, ötéves tervünket , több szénnel épülhetnek, gyorsabban a komlói és meszestelepi modern, emeletes banyászhnzak, ezzel gyorsíthatjuk csak meg az inolai erőmű és a Dunapcntelei Vasmű építését is. Azelőtt nem taníttathattam a gyerekeimet. Jó fejük Volt, megsem bírtuk középiskolába küldeni őket. Ma pe• dig, Miklós, a legkisebb gyerchem a Pedagógiai Gimnázium 11. osztályába jár. Tanár lesz belőle. ' Kató leányom is szívesen tanul. Huszonegyéves korára üzletvezető lett az egyik pécsi Népboltban. Én már nem tudok üzemben dolgozni, tönkrement a lábom és a szívem, mert azelőtt „nem volt mivel gyógyítani." Otthon dolgozom, örömmri látom el mindenféle jóval a családomat. Miklóst kivéve valamennyien keresnek, igy bőven jut pénzünk élelmezésre és öltözködésre. Ma már nem fordul elő, hogy zsír nélkül főzöm az ebé det, mert abból is. másból is biztosítva van az ellátásunk bőségesen. Azon igyekszem, hogy otthoniévá gyermekeimet is dolgos, müveit, hazájukat, a Szovjetuniót és Pártjukat forrón szerető emberekké neveljem. Kedves asszonytársam!! Ti azért harcoltok, hogy kivívjátok szabadságtokat, függetlenségieket. Mi azért visz szűk tovább a harcunkat, hogy megőrizzük izeket, a kincseket, melyeket a Szovjetuniótól kaptunk. Megvéde’mez- zük békénket a háborúra éhes amerikai imperialistáktól és uszályhordozóiktól. Nem engedjük megvalósítani sötét terveiket, hogy a koreai háborút világméretűvé tegyék. A Nemzetközi Nőnap alkalmából ígérem Neked és a világ minden békéért harcoló asszonyának, hogy itt, a pécsi szénmedencében. Meszestelepen, nem hagyjuk abba a harcot. Folytatsd bátran Te is tovább a harcot. Az én példámból láthatod, hogy érdemes. Ha lerázzátok nyakatokról az elnyomókat, ha a dolgozók lesznek Nálatok is hatalmon, a Te fiadból is lehet katonatiszt, tanár, leányodból üzletvezető. Álljatok ki bátran Pártotok mellett, harcoljatok továbbra is a tartós békéért a Szovjetunió oldalán. Harcotokban ott állunk mellettetek mi és a világ minden békeszerető asszonya, a világ munkásosztálya. Bízunk abban, hogy harcotok eredményes lesz. kJ ok szeretettel, harcos kommunista üdvözlettel, „Szabadság"-ni köSzöntlek! MOOR FERENCNÉ bányászasszony, Meszes-telep. A munkaverseny új sikereivel készüljünk felszabadulásunk ünnepére, április 4-re Pártunk Kongresszusa szép, nagy feladatokat tűzött a kommunisták, egész dolgozó népünk elé. Azcfc a számok, amelyek új ötéves tersünk beruházásait, feladatait tárják elénk, őrömmel töltenek el minden becsületes embert. Nehéziparunk termelése 1954- re, 280 százalékkal haladja meg az 1949. évit. A munka termelékenysége az eredeti 50 százalékos emelkedés helyett 90 százalékkal nő. Hosszan lehetne sorolni a már mindenki által ismert, nagyszerű számokat, boldog jő. vőnk ismertetőit. Minden becsületes ember tudja, hogy feladatainkat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha mindenki a tudásának javát adja, ha mindenki a saját munkaterületén harcba indult a tervszerűbb munkáért, az anyagtákarékosságért, a Selejt tecsök- kentéséérl, a termelékenység fokozásáért, vagyis ha minden dolgozó új mun. kasikereket ér el, új mur.kafeladatokat tűz maga elé április 4, a felszabadulásunk nagy ünnepére, május 1-re, a nemzetközi munkásosztály napjára. "pz soronlévő feladata megyénk dol- gozóinak: továbbvinni a kongresszusi versenyben elért eredménye, két, új győzelmeket elérni április 4-ig, .május 1-ig. Ehhez minden alap és feltétel megvan. Megyénk bányászai, üzemi munkásai felemelt fej. jel tekinthetnek vissza a kongresszusi munkaversenyro. Nyugodtan elmondhatjuk: Ilyen hatalmas tömegeket megmozgató, ilyen hatalmas eredményeket hozó verseny nemcsak megyénkben, de hazánkban sem volt. A MESZHART-bány ászok 81.4 szá. zalélca tett kongresszusi vállalást. Hasonló az arány Nagymányokon és megyénk gyáriparában Is. A hatalmas tömegmozgalomként ibifejlődött kongresszusi versenyben bányászaink a MESZHART-nál és Nagymányokon 17 ezer 129 tonna szenet termeltek terven felül. A pécsi Magasépítési Vállalat dolgozói túlteljesítették 452 ezer forint értékű felajánlásukat, kiváló eredményeket értek el a Mohácsi Selyemgyár, a Dohánygyár, a Pécsi Bőr. gyár dolgozói, a kökönyösi építkezés munkásai. A Pártkongresszussal eTőink megnőttek, de megnőttek feladataink is. Ezeket a megnövekedett feladatokat csak úgy tudjuk megvalósítani, ha megyénk bányászai megsokszorozzák erőiket, továbbfejlesztik eddig elért eredményeiket és a Kongresszusi Hét ünnepi versenye után a következő hétköznapokat is az új. nagyszerű termelési eredményekkel ünneppé teszik. Bányászainknak, üzemi munkásainknak a kongresszusi versenyben kifejlődött lelkes versenylendűletét egy percre sem szabad elveszteniük, hanem azt minden erővel tovább kell fejleszteni. Ehhez fel kell használni minden egyes dolgozónak a kongresz. szusi verseny értékes tapasztalatait. A MESZHART és a nagymányoki aknák között azelőtt is fennált a vetélkedés. De olyan nemes vetélkedés még soha nem fejlődött ki, mint amilyen a kongresszusi verseny során. Pécsbányatelep, Vasas és Me- csekszabolcs aknáik között, Nagymá- nyok. Máza, Szászvár bányászai nap- mint nap izgatottan figyelték a verseny állását és ugyanígy lesték az újabb eredményeket a MESZHART- bányászek, valamint az egyes üzemek dolgozói. A MESZHART-bányászok — különösen a Kongresszusi Héten —, fogadkoztak, hogy őket ugyan el nem hagyja Nagymányok. Szavukat be is tartották és soha nem látott kiváló eredményeik nyomán 16.500 tonna szenet termeltek népgazdaságunknak. Ezzel és a többi gyönyörű eredményeikkel ők érdemelték ki a Megyei Pártbizottság kongresszusi zászlói;ál. A kongresszusi verseny során elért eredményeinket tovább keli fejleszteni. A MESZHART-bányászxk nevében erre tett ígéretet Heller András elvtárs, Széchenyi.aknai vájár, amikor büszkén átvette a zászlót. Ez az ígéret egész megyénk bányászainak, üzemi munkásainak ígérete kell, hogy legyen. Újabb sikereket kell elérni további munkáik során. Ehhez szükséges az, hogy ébren tartsuk a lelkes versenyszellemet a bányászok, üzemi munka. sok között, továbbra is használni kell az ötletes, mozgósító versenytáblákat, mégpedig úgy, hogy minden egyes dolgozó tudja, hogyan áll a versenyben, tervének teljesítésében, mert ez a verseny egyik legfontosabb éltető eleme. Pártszervezeteink egy része a kongresszusi munkaverseny során jelentős lépéseket tett afelé, hogy mindennapi munkájában megfelelően tudja alkalmazni a dolgozókkal való rendszeres foglalkozást, az alulról jövő kezdeményezések általánosítását. Ezt a munkát pártszervezeteinknek tovább kell fejleszteni. Az új, friss erőket, amelyek a kongresszusi verseny során ke. rültek Pártunk soraiba, tovább kell nevelni, mozgósítani a példamutatásra, élen járásra, csakúgy, mint a többi kommunisták TUTegyénkben a kongresszusi mtm- 1 ka versenynek van még egy jelentős tapasztalata. Rákosi elvtárs a Pártkongresszuson mondott beszédében többek között ezeket mondotta: „Sikereink aláhúzásánál méltatnunk kell az értelmiség jó munkáját, amelynek zöme őszintén és becsületesen támogatja a népi demokrácia célkitűzéseit. Külön ki kell emelnünk a technikai értelmiség érdemeit.“ Megyénk bányáinak, üzemeinek műszaki értelmisége nagy többségben a kongresszusi munkaverseny során ismét bebizonyította, hogy szereti a Pártot, hazáját, hogy küzd becsülettel a szocializmus mielőbbi megvalósításáért. A MESZ- HARTJbányákban például az összes körletaknászok versenyben álltak egymással és különösen jő munkát végzett Laki Imre elvtárs, körletaknász Ferenc-aknán, akinek bányakörlet# lett az első ferencaknai viszonylatban. Do találunk hasonló példát Nagymányokon és az üzemekben is. Szükséges, hogy továbbfejlesszük a műszaki értelmiség aktivitásait, a dolgozókkal való szoros együttműködést, mert ez elengedhetetlen feltétele a sikeres versenynek. A kongresszusi verseny során bányáinkon, üzemeinkben lényegesen lecsökkent a 100 százalékon alul teljesítők száma. A MESZHART.bámyák- nál ezt a jól megszervezett munkamódszer-átadással érték -el, ahol a munkamódszer-átadek számát a kongresszusi verseny során 164.re emelték. A munkamódszer-átadások folytán az addig hátul kullogók nemegy esetben élre törtek. Ezt a kiválóan bevált módszert is tovább kell fejleszteni nemcsak a MES ZHART-nAL, hanem a többi üzemekben is. ti a pártszervezeteink, szakezerve. zeteink, a műszaki vezetés jól hasznosítja a verseny tapasztalatait, akkor túlszárnyalhatjuk a kongresszusi munkaverseny legnagyszerűbb eredményeit is. Ez a cóL A cél elérése érdekében mindent u»eg kell tenni. Ha jó munkát végeznek pártszervezeteink, szakszervezeteink, az újabb nagy győzelem nem is marad el. A pártszervez,etek és szakszervezetek politikai tudatosító munkájától függ, hogy megértse minden dolgozó, hogy nem állhatunk meg elért eredményeink, nél. Látni kell azt, hogy ellenségeink, Tito-tes bandája, az imperialisták, a jobboldali szociáldemokraták sem hagyják egy percre sem abba aljas aknamunkájukat, hogy akadályozhassák a szocializmus építését. Nekünk nem szabad megállnunh erőink növelésében egy percre sem. Nem lanyhulhat el egy pillanatra sem békeharcunk, az osztályellenség elleni karcunk. Pártunk Kongresszusa megmutatta gyönyörű jövőnket. Néhány év és hazánkban megszűnik az ember ember által való kizsákmányolása, az agráripari országból ipari-agrár ország lesz. Néhány év és ontja már magából a gépeket. szocialista építésűnk büszkesége, a Dunai Vasmű. Ezt a jövőt m"gva1ósítani minden becsületes embernek öröm, büszkeség. Előre tehát boldog jövőnk mielőbbi megvalósításáért, — új munkasikerekkel készüljünk április 4 és május 1 nagy ünnepére, harcoljunk erőinket megsokszorozva, ötéves tervünk ml. előbbi győzelméért. Olvasd a Társadalmi Szemte minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti eWl
