Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1951-02-11 / 35. szám
1951 FEBRUÁR 11 VI RPh O 9 Sass Károlyné kongresszus! küldött, a kacsófai pártszervezet barcos munkájáról és a dolgozó parasztok begyűjtésben elért eredményeiről ad számot a Párlk ongresszuson ttuinánla mukásosztálya hősies erőfeszítéssel harcol a szocializmus győzelméért, n munkás-paraszt szövetség megszilárdításáért. A Szlálin-városi Szov. ltom. Trak,-gyár dolgozói november 7 tiszteletére több, mint <>000 traktort készítettek, hogy ezzel is segítsenek a dolgozó parasztságnak. Bikov eivtórs, a Szovjetunió kiváló sztahanovistája, ebben az üzemben adta át legutóbb tapasztalatait — melyről lapunk (i. oldalán számolunk be. Kiközösítettük magunk közűi az ellenséget a bőrgyári építkezésnél Sass Károlyné elvtársnő régi, harcos tagja Pártunknak. Mint jó párttag ás tanácselnök, kő verteikezetesen harcol azért, hogy Pártunk politikája Kacsólán is megvalósuljon. Sass elv- tánsnőt most a kongresszusi készülődés foglalkoztatja, szabadidejét is ez tölti be. Erről beszél, ha a tanácsban ügyes-bajos dolgaikkal felkeresik a dolgozó parasztok, ezzel köti össze a begyűjtés mielőbbi teljesítésének kérdését. Közvetlenül érdeklőd U a do.gőzök élete iránt, meghallgatja panaszaikat, velük örül az eredményeknek. Néhány nap óta még sűrűbben kopogtatnak az ajtaján, még többen látogatják . A kacsótai dolgozó parasztok őrömmel szorítják meg kezét, mert Sass Károlyné elvtársnőt az a nagy kitüntetés érte, hogy küldöttként résztvehet Pártunk II. Kongresszusán. Sass Károlyék az Eszterházy-pusz. tán. Sűrűn járta házukat a betegség, hol az asszony, hol a gyerekek dőljek ágynak. Még arra sem volt pénzük., hogy orvost hívassanak. olyan szűkösen került a kommencióból. Amikor Sass Károly bevonult katonának, az életük még nyomorúságosabb lolt. Sassné súlyosan megbetegedett, dolgozni nem tudott. Hogy éhen ne haljanak, a szomszédok adtak nekik egy-egy darab kenyeret, maradék babfőzeléket, vagy krumplit. 1943 tavaszán „örökös kenyeret" ígért neki az Eszterházy uraság, mert férje elvesztette életét a fronton és az *,E.szterházyak első hősi halottja lett," a „született Eszterházyak" helyett. Azért halt meg, hogy az Eszterházyak, a grófok, hercegek, bárók hatalmát, kiterjedt birtokait védje. Azért pusztult el, mert az urak érdeke úgy kivánfa. — Nagyon keserű volt ez az „örökös kenyér." — gondol vissza a rosszemlékű múltra Sass elvtársnő. — Nem is iettük sokáig, mert egv év múlva oda- Ó'llt az intéző az ajtónkba és az uraság üzenetét hozta: ha nem megyek dől. gozni, április elsejére hagyjuk el a lakást. Éppen betegen feküdtem akkor is. Hogy megtarthassuk a lakást, tízéves kisleányom és hetvenötéves édesapám mentek helyettem félbérért dolgozni. a mi pusztánkra is szovjet katonák jöttek. Egy idős, szovjet katona lakott nálunk. A gyerekek Tódor bácsinak hívták, szerették, mert érezték, hogy Sztálin katonái is szeretik őket. A szovjet katonák közel kerültek a pusztai cselédek szívéhez Megosztották velük élelmüket, minden családnak juttattak saját kenyerükből. Ebben az időben az Eszterházy ura- sággal már nem lehetett bírni. Gyűlölte a felszabadító szovjet katonákat, mert felvilágosították cselédeit és elmondták nekik kizsákmányolástól mentes, boldog, szabad életük történetét. Eszterházy űiből az intézőt küldte Sassné konyhájába és szigorúan megparancsolta. hogy hagyják el a lakást. Ekkor maidnem az összes cseléd felmondást kapott. Sírva panaszkodtak „Tódor bácsinak", az idős, szovjet katonának. — Ne féljetek. — mondta az nekik. — Majd én intézkedni fogok. A puszta lakói sorsuk javulásán érezték meg a szovjet katonák segítségét: Eszterházy ék nem zavarták többé volt cselédeiket. Özvegy Sass Károlyné ekkor ismerte lel igazán, mi a feladata. Ekkor látta meg, hogy neki keményen kelt harcolni az Eszterházyak és az összes elnyomók ellen. Hogy harca még eredményesebb tegven, tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak. Huszonkét tag. g?.!. volt cselédekből, szogényparasz- tokból alakult, meg a pártszervezet és ez a szám, hamarosan harminckettőre emelkedett. Sass elvtársnő a pártszervezet munkájából azonnal tevékeny részt vállalt. Társaival együtt harcolt a Párttal, mely a föld szétosztásáért küzdött és amely később megvédte a neki juttatott 11 holdat is. Az elsők között említették, amikor azokról beszéltek, hogy kik lépnek be a megalakítandó kacsótai termelőcsoportba. FÍ3, lánya, veje és ő is tagjai lettek ősszel a csoportnak. A csoport továbbfejlesztésénél megint a kommunistákra, Sass elvtársnőre és a többi népnevelőre vár az c feladat, hogy felvilágosítsák a dolgozó parasztságot a társasgazdálkodás «lő. nyeiről és leleplezzék a faluban lakó kulákok aljas lizugságait, bogy a ter- me.lőcsoportnak nem lösznek eredményei. Sass Károlyné elvtársnő, hogy résztvehet a II. Pártkongresszuson, hogy Rákosi elvtársnak beszámolhat azokról az eredményekről, amelyeket a pártszervezet, a kom műn isik Kacsótáu elértek. Sok mindent visz tarsolyában Budapestre február 24-re. Ha a Pártkongresszuson. a fénytől ragyogó teremben a sok küldött közű! feláll, elmondhatta majd, hogy Pártunk harcának eredménye a gondtalan, boldog élele is. Pártunk harcának gyümölcse a kacsótai kuttűrház, az egészséges, tiszta, világos, új iskola, a korszerűen felszerelt egészségű,áz és csecsemő védő intézet. az állandó orvosi felügyelet és a helyi termelőcsoport, amelynek tagsága derűsen, bizalommal néz a jövő elé. Amikor a tanácsházban, vagy lakásán keresik fel Sass elvtársnőt a dolgozó parasztok, kérik tőle, hogy ezeket mondja el a Pártkongresszuson. És tegye hozzá azt is. hogy valameny- nyii'k gondtalan, boldog életét azzal köszönik meg Pártunknak, hogy eredményesen dolgoznak és a Kongresszus tiszteletére 100 százalékon jóval túlteljesítik a begyűjtést. A Pécsi Bőrgyár építkezésén dolgozott Mohos László segédmunkás brigádvezető a brigádjával. Az építkezésnél átmeneti nehézségek állottak fenn, amivel a brigádnak pái napig meg kellett birkózni, hogy azután egy jobb feltételekkel rendelkező munkahelyet kapjanak, miután a munka nehezebb oldalát már elvégezték Mohos László szerda reggel holott tudta, hogy ez a munka nem tart sokáig — a brigád tagjai közt lází-tojt a munka ellen. Kijelentette hogy „ezért _ a pénzért nem vagyunk hajlandók dolgozni". Azonnal utánanéztünk, hogy a munkalapra rendes idő került-e. Megállapítottuk, hogy a normakönyv szerinti legkedvezőbb idő szerepelt a munkalápon, ezek szerint rendben találtuk a normakőnyV szerinti tételeket. A vizsgálatunk, során kiderült, hogy nem ez az első hangulatkeltése és lázítása Mohos Lászlónak, mert ugyanezt tette a Pécsi Növényolajipari Vállalatnál 1949-ben, Azért bocsátották el, mert lazított a rior- marendezés ellen, az üzem dolgozói között. Mohos Lászlót már 1948-ban kizárták a Pártból jobboldali magatartása miatt, nem csoda, hogy mint jobboldal szociáldemokratának nem tetszik a mi rendszerünk. A szocializmust inkább eltemetné, mint építené, nem akar és nem is hoz semmi áldozatot új hazánkért, dolgozó népünkért, a békénk megvédéséért. Ezek az elemek, akik így megfertőzik dolgozó társait, kárára v-ip-, nak a tömegeknek és az egész országnak, mert amerre mennek elégedetlenséget szítanak és az ellenség szavát hallatják. Ezért közösítették ki őt az építkezés becsületes dolgozói maguk közül. Németh István párt titkár, bőrgyári építkezés KÉT TÖRTÉNET NÉPHADSEREGÜNK ÉLETÉBŐL Cselédek voüak- Emikor íelszafeefkíllünk, [ Büszke és boldog, ?? A mi hazánk nem átjáróház az imperialista ügynökök számára66 1 Délután öt óra van. A déli határ 1 enentén elhelyezett őrs társalgójába egymás után lépnek be az államvédelmi határőr bajtársak. Akik befejezték az aznapi szolgálatot, itt löltik el szabadidejüket. Beszélgetnek. Most a politikai vezető baj társ viszi a szót. — Tegnap éjjel ismét aljas gaztett történt odaát — mondja. A szomszé- líáos őre beosztottjai mondták el, akik akkor szolgálatban voltak. Szürkület ódán egy öreg parasztasszony haladt a határ közelében, jugoszláv területen. A tehenét vezette valahová. A bajtársak szemmel kísérték- Egyszerre oraí_ fozás hallatszott odaátról, majd az egyik bokorból lövések ,dördültek el. Egész sorozatot lőttek az öregasszonyra, Eltalálták Holtan esett a tehén mellé, mert abba is beleeresztettek néhány golyót a titoisíák. Nem tel el két perc sem, amikor két udbás bujt ki a bokrok mögül. Nyomukban még két titoista jött ki a jugoszláv őrsről és becipelték a tehenet. Az öreg paraszt- asszony holttestét otthagyták. Kis ideig csend van a tágas szobában. Azután Tóth bajtárs töri meg a csendet. — Ilyen sorsra akarnak bennünket is juttatni ezek az alávalók. Orvvadász módjára gyilkolni a mi dolgozóinkat is. Ezért küldik át ügynökeiket hozzánk. De küldhetik őket, mind úgy járnak, mint az, akit az éjjel tettünk ártalmatlanná. Igen, az éjjel ismét bebizonyosodott, hogy a mi őrseink sohasem fölkészületlenek, mindenkor lecsapnak a határsértőkre Tóth bajtárs volt szolgálatban járőrtársával, Mészáros baj társsak önként kérték magukat erre a helyre, mert előző nap is mozgolódást láttak ezen a tájon. Csendben elfoglalták helyüket. Min. den idegszálukkal figyeltek. 1 '••laki kúszott a sötétben. A bajtársak fegyverei odairányultak. Néhány pillanat múlva a határsértő túljutott, a műszaki záron, aztán nagy léptekkel a kiserdő felé iramodott. — Állj! — csattant fel Mészáros bajtárs érces hangja. Az ügynök futni kezdett, s ekkor a baj társak lőttek. Halk jajgatás hallatszott, az ügynök a földre vetődött, de utána fegyvert rántott s lövöldözni kezdett. Ekkor azonban már az őrsbe!! ek is kint voltak/ s tűzzel válaszoltak a betolakodónak. Az ügynök összerogyott. Mire körülfogták a bajtársak, már az utolsó le. helletéit adta ki. Azt suttogta: „Nern sikerült, most az egyszer ...” Orvos jött a helyszínre, majd elszállították a titoista ügynök tetemét. 1— Hát bizony nem sikerült neki — mondja Tóth elvtárs. — Nem most az egyszer, mint ahogy az a hriganti mondta, hanem sohasem! A mi. hazánk nem átjáróház az imperialista ügynökök számára. A mi hazánk a nép boL dog otthona, s ezt a boldog otthont nem adjuk senkinek! Nem akarjak zavarni, biztos jól esik a pihenés. Erre van a tiszta szoba — mutatta az utat — Befií- töttünk egy kicsit, no meg valami harapnivaló is altad az asztalon. Egyedül hagyta a főhadnagyot. — Hű, de jó leülni — sóhajtotta, leereszkedve egy székre. Az asztalon friss tej, kolbász, szalonna illatozott. Valaki kopogott. Az ajtót nyitották.- Végre -7- hallotta az öregasz- szony örvendező hangját, — megjött- a másik, hét fiúnk is. „HOL A MÁSIK KETTŐ — MI HÁRMAT KÉRTÜNK! it Már látszanak az első házak. A j kis, kémények vidáman eregetik a I füstöt — Sikoe az út, meg van fagyva — mormogja maga elé az egyik harcos. — Az még nem baj, csak a szél ne fújna, egész a csontomig átfáz- tam. „Pihenő beszüntetve!“ A beszélgetés egyszerre elnémul. A hosszú úton. harcgyakorlatokban kifáradt harcosok kihúzták magukat. A házak között ott a falu ap- raja.nagyja. Kíváncsian nézegetik a feszesen, harsány énekszóra lépdelő katonákat, A katonák vidáman nevetnek a nienetoszlop mellett, fut- kározó gyerekhadra. Elvonulnak a már előre elkészített szálláshelyre. Hamarosan elérkezik a takarodó ideje. — Főhadnagy bajtárs, jelentem, a szállása, a Fő-útca huszonhétben van, Fehér Mihályéknál. — áll a zászló- aljparanősnek bajtárs elé a,z egyik 'Szálláscsináló. A gyér világításé utcában nehezen találta meg a fehérromeszelt házat Az apró konyha tele volt emberekkel. ügy látszik itt vannak szomszédok is. Kopogtatott — Tessék — nyitott. ajtót egv öregasszony. — .Jöjjön már be. fii. szén várjuk magukat. Alighogy becsukta maga mögött az ajtót, az öregnéni csípőre tette a kezét. — fiát a másik kettő hol ran? M három katonát kértünk, miért jött egyedül? Elmagyarázta, hogy a bajtársainak még dolga van. — Elfáradtak? — nevetett a házi gazda a tisztre. — Az asszony meg mindjárt pöröl. — Jó fogadtatás mi? Az ÁMG alközpont versenybizottságának önbírálata A Dunántúli Napló íebruár 9-i számában a gépállomások versenyének kiértékelésénél a megyeközpont tévesen közölte a kétujfahii gépállomás kiértékelését. A kétujfa'lui gépállomáson voltak a munkaverseny kezdetén lemaradások, de a megyeközpont állandóan megfelelő kritikát gyakorol! a gépállomás félé és ennek eredményeképpen a gépállomás párt- szervezete annyira megjavította, munkáját, hogy a gépállomás dolgozói az erőgépek javítását 100 százalékig befejezték. Ugyanúgy az eke és tárcsa javítását szintén 100 százalékig. A vetőgép és egyéb kisgépek is 100 százalékig ki vannak javítva. A hibás kiértékelésnél a megye- központ versenybizottsága hanyag munkát végzett és ezért a felelősség a versenybizottság tagjait terheli. Hibánkat elismerjük és a jövőben nagyobb gonddal fogjuk a kiértékelést végezni, hogy ilyen helytelen adatok közlésével ne rontsuk 1c a jól dolgozó állomásokat. Vándórii Ferenc a versenybizottság tagja. Leukoplast Gcrzson a Bajuszsodró Művek igazgatója kiismeri ember a gyérben. Kiismeri a portástól kezdve a másik portásig mindenki. Ennek bizonyítéka példáid az alábbi beszélgetés: — A múltkor szóltam Leukoplast elvtársnak, hogy hatszori ígérete ellenére még mindig nem csináltatta meg nálunk a szellőző berendezést- Erre önkritikát gyakorolt. Ajaj, akkor megint nem történik semmit Furcsa ezt így hallani, de Leukoplasttal kapcsolatban így van. Magatartásává; sikerült átvinnie a köztudatba, hogy önkritikája annyit ér. mint a nyári harmat. Csillog és felszárad. Leukoplast alapjaiban önkritikus ember, olyannyira, hagy az önkritikájából nőnek ki a hibák,, mert azt h’^zi: azzal, hogy beismerte a már ráolvasott hibákat, azzal ő önkritikát gyakorolt. De még ezt is többféle műfajban teszi. Alkalmazza először is a „szőrmentén" formában, mint amikor arról volt szó, hogy rendszeresen későn jön a gyárba. „Igen elvtársak én elkéselz, bár mentségemre szolgáljon, hogy nálam ebben is van rendszer, mert ezt rendszeresen teszem. De ez mit sem változtat azon a letagadhat atlannl súlyos és káros tényen, hogy mások is gyakran elkésnek. Az én késésem tulajdonképpen a tömegekhez való jó kapcsolatom bizonyítéka, mert együtt jövök a gyárba az elkéxök tömegével- De azért feltétlenül önkritikát kell gyakorolnom.“ — mondta, és azontúl már nem az elkesőkkel együtt jött, hanem jóval utánuk Aztán kedvenc műfaja a ,.belemenősség“ is. Ezt különösen jól alkalmazta, amikor az került szóba, hogy goromba a beosztottakhoz. ..Önkritikát muszály gyakorolnom — kezdte. — Hozzám méltatlan hibát követtem el és azóta nem is szívesen nézek tükörbe. Nem tudom megérteni, hogy lehet az, hogy rusnya indulatok annyira elragadtattak, hogy kartársai mat Illetlen szavakkal illettem, önkritikát muszály ym- koralnom, ez rendkívül fontos ebben az cselben, amikor ilyen súlyos hibát követtem el, de tulajdonképpen niey- kaptam már méltó büntetésemet, midkor végig kellett hallgatnom magamat, miközben a gorombaságokat mondtam— állapította meg Leukoplast és tovább büntette magát, mert továbbra is gorombáskodottDe igazán elemében csak akkor volt, amikor Az ,,ört- marcangaló“ műfajt űzte, mint például, amikor leszedeti a faliújságról egy őt bíráló cikket. „Hibám, bűnöm, mulasztásom feneketlen és még Annál is mélyebb. Most látom csak teljes élességgel a kérdést. En letéptem a faliújságról egy cikket, most az anyag- takarékosság idején, ahelyett, hogy szépen, rajzszegestül leszedtem volna. Leszedtem volna, mert engem megengedhetetlenül bírál, amikor arra semmi szükség nincs, mert én kiadós önkritikáimban ezt a feladatot elvégzem és jobban szeretem az ilyesmit én magam csinálni, mintha mások /''„álnak meg engem. Hibám, bűnöm hatalmas és nem is tudom, hogy egyáltalán méltó vagyok-e arra, hogy a Leukoplast nevet viseljem.“ — mondta, de azért a következő róla szóló faliújság cikket irgalmatlan dühében megintcsak letépte. De ezzel már beteli a pohár. Az ügy a taggyűlés elé került és Barabás elvtárs. a párttitkár megállapította— t gyár igazgatója sokféle önkritikával produkálta már magát'csak éppen őszintével nem. Olyannal, amelyben nemcsak feltárja a hibákat, hanem megkeresi azok gyökeceil is, megvilágítja a kijavítás útját és következe- lesen el is indul'azon az ülőn. Most példaképpen mondok egy ilyen önkritikát. Eddig elmulasztottam erélyes kézzel rendet teremteni az igazgató mulasztásai körül. Beletörődtem abba, hogy rossz példát mutat a munkafegyelem terén, hogy eibiza- kodotl és nem tűri a bírálatot, mert . azzal, hogy ezekre a jelenségekre nem figyeltem fel tulajdonképpen beleegyezésemet adtam a hibákhoz és ennek az az oka, hogy nem voltam elég éber és magam sem jártam eleget a dolgozók között, hanem túlzóit an az irodából intéztem az ügyeket. De Ígérem, hogy a jövőben alapvetően változtatok a munkamódszeremen, jobban henneélrk az üzem életében és rendszeres bírálatiul hozzásegítem o gyár igazgatóját, hogy hibáit kijavíthassa, mert ha nem javítja ki, akkor nem lenne méltó erre tisztségre. Ö sokszor gyakorolt önkritikát, de nem volt neki teteje, mert az önkritika teteje a hibák kiküszöbölése. Es ígérem, hogy betetőzöm az önkritikámat.
