Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1951-02-06 / 30. szám
mi FEBRUAR 6 t* Ä 1» I. 6 5 Ä Tffo-ldilsk szerepe az amerikai-aogol Imperialisták agresszív balkáni terveiben Irtat V. Popiomov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai irodájának tug/a \ As saerikai-asgol imperialisták az új világháború kírobbantására irá. nyúló nagyszabású tervük keretében komoly figyelmei szentelnek a Balkán-félszigetnek. A Tito-klikk árulása és végleges átállása az im_ perialista táborba, megteremtette a talajt ahhoz, hogy átértékeljék a Balkán szerepét az agresszív angol, amerikai stratégiában. A Tito-klikk az utóbbi időben végleg félredobta az álarcot. Az angol-amerikai imperializmus aljas ügynöksége kimutatta a fogafehé_ rét. A titoisták szolgai alázattal teljesítik a Washington által reájuk rótt feladatot: hogy Jugoszláviát teljes egészében az előkészületben lévő agresszió támaszpontjává változtassák és minden eszközzel arra kényszerítsék Jugoszlávia népeit, hogy magukat és nem zeti érdekeiket feláldozzák az ame. rikai monopolisták eszelős világuralmi tervei kedvéért. Az amerikai imperialisták nem titkolják, hogy a titoista Jugoszláviát hűséges csatlósuknak tekintik, Truman a kongresszusi pártok vezetőihez intézett és a Jugoszláviá nak nyújtandó hirhedt amerikai „segélyről“ szóló levelében nyíltan kijelentette, hogy erre a se gélyre „szükség van stratégiai ér. dekeínk megvédése céljából a világnak ezen a pontján." Truman a jugoszláv hadsereget az Egyesült Államok nyugateurópai imperialis ta stratégiája „fontos elemének“ nevezi s azt a következtetést vonja le, hogy az Atlanti Tömb államainak érdeke a Tito-uralom megmen tése. Az amerikai „segély" nélkül — folytatja Truman —, a titoista „hadsereg veszedelmes módon elveszti harcképességét“ és Tito nehezen tud majd ellenállni a „rom. toló elemeknek Jugoszláviában." Trumannak ebből a nyilatkozató ból több következtetést vonhatunk le. * A* *' eteö köveíkeatetés az; hogy az amerikai imperialistáknak „stra. tégiai érdekeik" vannak Délkelet- Európában, amelyek szervesen belekapcsolódnak a Szovjetunió és a népi demokratikus országok elleni háború kirobbantására irányuló ag ressziv terveikbe, Jugoszláviának olyan jelentőséget tulajdonítanak, mint messzire előretolt támaszpontnak, a jugoszláv hadseregnek pedig a „fontos elem" szerepét szánják az Atlanti Tömb előkészítése alatt álló agresszív háborújában. A második következtetés az, hogy az amerikai „segélyt" a títois. ta hadsereg fölfegyverzésére.és el_ látására nyújtják, és nem azért, hogy a jugoszláv néptömegeket megmentsék az éhínségtől. Harmadszor: még Truman is bevallja, hogy Tito fasiszta terror- uralmát az elégedetlen néptömegek nyomása következtében bukás fenyegeti. Ezt alátámasztja a ,-Monde“ című félhivatalos francia lap V Kijelenti, hogy Titot ,.a rendkívüli súlyos anyagi helyzetben lévő nép széles rétegei felől fenyegeti a legnagyobb s egyre nö vekvő veszély" és hogy „Tito ke. vésbhé számít pártjára s egyre inkább számít hadseregére." A jugoszláv népek ellenségeinek ilyen ékesszóló vallomása után nyilvánvalóvá válik, hogy miért in. ditottak az amerikai-angol imperia_ listák mentőhadjáratot belgrádi bé_ renceik érdekében. Az amerikai módra nagy hűhóval beharangozott „segély“ hátterében természetesen a Wall Street pénzarisztokratáinak hideg számítása húzódik meg. Ok már hozzászoktak, hogy dollárért mindent megvásárolhatnak. Az adott esetben arra törekszenek, hogy minden egyes dollárért minél t&bb vért kaphassanak a jugoszláv néptől. Az ügyletet, mint ismeretes. ezen az alapon kötötték meg. A Judás-Tito néhány tízmillió dollárért eladta az amerikai agresszo. foknak a jugoszláv népek vérét. A Wall Street pénzmágnásai vígan dörzsölik kezüket: elégedettek, mert • titoista Jugoszláviában saját kifejezésük szerint is „a legolcsóbb szövetségesre" tettek szert. A Tito-banda a legaljasabb szél_ hámos-fogásokat alkalmazza, hogy félrevezesse a jugoszláv néptömegeket s úgy tünteti fel a trumanok. kai és achesonokkal kötött gyarmati rabszolgaszerződést, mint Washington urai „könyörületessé. gének" és „humanizmusának" leg. magasabbrendű megnyilatkozását. Maga Tito Zágrábban a vásári cse. pürágó modorában, nagy hangon jelentette ki, hogy az amerikai „segélyt" „minden feltétel nélkül" bo. csátják rendelkezésükre. Ezt bi_ zony senki sem hitte el neki. A jó_ zanul gondolkodó emberek kacajjal fogadták. S valóban, már néhány nappal a nyilatkozat után, Washingtonból kapott .utasításra a titoistáknak sürgősen be kellett je_ lenteniök a belgrádi rádión kérész tül, hogy elfogadnak minden feltételt, amelyet az amerikaiak szabnak a nyújtandó „segéllyel" kap. csolatban. Ebben a közleményben a titoisták esküdöznek, hogy a „segélyt" kizárólag Jugoszlávia haderejének megerősítésére és „az ENSZ elvéinek érvényre juttatásé, ra" fordítják. ♦ Az amerikaiak Koreában vég. hezvitt arcátlan agressziója után nehezen akad majd olyan hiszékeny ember, aki ne értené meg, hogy „az ENSZ elveinek érvényre- juttatása" Jugoszláviában nem jelent egyebet, mint ennek az országnak teljes kiszolgáltatását a trumanoknak, eisenhoweroknak és macarthuroknak. A titoisták alázatosan m-gadták a jogot az amerikaiaknak, hogyki_ szállíthatják az USA-ba a Jugoszláviában termelt valamennyi stra. tégiai nyerasanyagot és félkészter_ méket. A titoisták ahhoz is beleegyezésüket adták, hogy Jugoszláviába amerikai „megfigyelők" jöhetnek, akik állítólag a „segély" felosztását fogják ellenőrizni. Nem kétséges, hogy a Jugoszláviába küldendő „megfigyelők" Eisenho_ wer vezérkarának ügynökei, követ, kezésképpen a jugoszláv hadsereg csatlakozik azokhoz a fegyveres erőkhöz, amelyek Washington utasítására az „európai MacArthur" parancsnoksága alá tartoznak. A belgrádi hivatalos közlemény természetesen egy szót sem szól arról a sok más gazdasági és poli. tikai feltételről, amelyet az amerikaiak a titoistákra kényszerűét, tek. Ilyen feltételek: a jugoszláv kormány elfogadja az állami szu- verénitás minden korlátozását és minden terhet, amely a „Marshall, tervből" és az Észak-Atlanti egyez, ményből folyik, az állami vállalatokat fokozatosan átadja a kapita. listáknak. Amint a burzsoá sajtó egyes közleményeiből kitűnik, a titoisták kötelezték magukat, hogy előkészítik a talajt egy Olaszországgal kötendő katonai szerződés, hez, s nem érdeklődnek többé Ka- rintia és Ausztria már déli tartó mányai szlovén lakosságának sorsa felől. A titoisták ezenkívül beleegyeztek. hogy még szélesebbre tárják a börtön kapuit, szabadon bocsátják az összes német és olasz háborús bűnösöket, a királyság és a régi burzsoá pártok valamennyi ismert hívét, kibékülnek a katolikus egyházzal, szabadon bocsátják Stepinac érseket, az amerikai kémet, megegyezést kötnek a pápával, stb. Egyáltalán nem kétséges, hogy mihelyt a titoisták az amerikaiangol tömbbel megkötik a katonai, politikai és gazdasági egyezménye két, még jobban meggyorsul a ti toista Jugoszlávia előkészítése az agresszív háborúra. A titoista had. sereget eddig Trieszten keresztül látták cl amerikai fegyverrel. Most erre a célra a szalonilti görög kikötőt is felhasználják. Országszer te repülőtereket és stratégiai uta kát építenek. Különös jelentőséget tulajdonítanak a Trieszt—Zagreb— Belgrad—Skoplje-í útvonalnak, amely hadászati szempontból össze, köti Jugoszláviát a'z Atlanti-Tömb erőivel. A bolgár határ mentén a titoisták 60 kilométer mélységben tilalmi övezetet létesítettek, ahol fokozott iramban különböző katonai objektumokat építenek. A titoisták teljes mértékben bekapcsolódtak az angol-amerikai tömbnek Bulgária és Albánia ellen indított rágalomhadjáratába és a monarchofasiszta Görögországgal vállvetve szervezik a felsorolt országok ellen irányuló kártevést, kémkedést és aknamunkát. Közismert az angol-amerikai ag. resszorok lázas igyekezete, hogy a „Balkáni Katonai Tömböt", vagyis Görögország, Törökország és Jugoszlávia katonai szövetségét ösz- szeeszkábálva megteremtsék az At. lanti Tömb délkeleti fiókját. Az amerikai-angol imperializmus balkáni ügynökei az utóbbi időben ész. revehetően fokozták ezirányú tévé. kenységüket. Az eléggé közismert Jalcsin 1950 december 13-án az „Ulus" című török lapban nyíltan megírta, hogy „a balkáni tömb ■szükséges, h_sznos és lehetséges a bolsevizmus ellen való harc céljából". Az ameriakaíak másik balkáni ügynöke, Venizelosz, a mon- archo-fasiszta Görögország miniszterelnöke 1950 november 25-én sür gősen népszerűsíteni kezdte a „jövendőbeli" Balkáni Katonai Sző. vétség hatalmas katonai erejét. Ki. jelentette: „ha Jugoszlávia részt akarna venni a Görögországgal és Törökországgal kötendő katonai szövetségben, akkor a három országnak 80 hadosztály állna rendelkezésére." Tito leplezetlenül militarista és dühödt soviniszta beszéde, amelyet. 1950 december 27-én tartott a belgrádi Szkupstinában s amely telve volt rágalommal és fenyegetőzésekkel a szomszédos népi demokratikus országok ellen, mutatja, hogy a titoisták Washington utasításának engedelmeskedve, elfogadták Venizelosz javaslatát. Véglegesen megszakították diplomáciai kapcsolatukat az Albán Népköztársasággal s ugyanakkor — néhány nappal későbben — baráti diplomáciai kapcsolatot létesítettek a monarchofasiszta Görögországgal. A titoisták és a görög monarchoíasiszták együttesen kovácsolják össze a balkáni agresszív katonai tömböt, amelyben tevékeny szerepre számíta- n,a^c‘.. ^ tiitoisták, hogy elnyerjék a görög monarchoíasiszták jóindulatát és politikailag előkészítsék a velük való d’plomáciai kapcsolat helyreállítását, újabb gaz árulást követtek ej: kiszolgáltatok a monarchofasisztáknak ,Öirö£ demokrata emigránst, továbbá sok gyermeket, akiknek ‘’■fülei vagy elestek a görögországi polgárháborúban, vagy agyonlőtték őket. A titoisták elnézik a görög monarchofasiszta hóhérok lerrorját égéi Macedónia szláv- macedón lakossága ellen, amely fegyveresen vett részt a görög nép felszabadító harcában. Az amer,- kaiívk belgrádi bérenceinek erről az újabb ^ árulásáról a görög mo- narchefasiszta sajtó nagy megelégedéssel és hálával emlékezik meg í'ehát a titoisták Görögország 300.000 fő szláv-niacedon lakosságának kiirtásában .a görög mo- narchofasíszták közvetlen bűn- lársaivá szegődnek. A külföldi sajtó közlése szerint Szaionikit nagy kikötővé .alakítják át és az amerikai imperialisták ezen a kikötőn keresztül fogják éllátni Tito hadseregét fegyverrel és mindazzal, ami a támadó háborúhoz szükséges. Tito ez év január 9-én a „United Press" tudósítójának adott, nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a Belgrad—Szaioniki vasúti forgalom helyreállítása fontos mind gazdasági, mind stratégiai szempontból. A görög monarchofasisz- ták azzal akarják meghálálni azt. a sötét árulást, amelyet a Tito- klikk a szabadságáért és függetlenségéért hősiesen küzdő görög nép ellen 1949-ben a Grammoszon és Vicinél elkövetett, hogy Szaioniki kikötőjét Jugoszlávia rendelkezésére bocsátják. A JugoÁ villányi járás kapta meg a megyei tanács vándorzászlaját a begyüjés túlteljesítéséért A begyújt és kérdése központi feladat. Nagy munka vár ebbe® pártszervezeteinkre, «St igen sok múlik párttagjaink példamutatásán is. A dolgozó parasztság között szívós, felvilágosító munkát kell végezni. Párt szervezőt cink nyújtsanak komoly segítséget ebben a munkában, tanácsainknak, A villán,yi járás példája bebizonyítja, hogy ahol a pártszervezet irányítása mellett jól dolgozik a tanács, ott komoly eredményeket lehet elérni. Lippó példájára harcbaindultaj a begyűjtés teljesítéséért, Be is bizonyították, hogy a begyűjtési tervet nemcsak teljesíteni, hanem túlteljesíteni is lehet. A villányi járás az elmúlt heti előirányzatát kenyérgabonából 195.7 srd- zalékra, a kukoricát pedig 200 száza, lékra teljesít ette. Begyűjtésünket egyes helyeken komolyan akadályozza, hogy egyes községi tanácsok megalkuvó magatartást tanúsítanak, mint például a siklós- nagyfalusi tanácstitkár, aki hivatalosan igazolta, hogy Siklősnagyfalu köz. ségben egy szem kukorica sincs. Kérte, hogy a begyűjtést hagyják abba, mert úgysem várható eredmény. Ugyanakkor a kiszállt ellenőr egy nap alatt — csak a kulákoknál 40 mázsa takarmányt talált elrejtve, melyből özv. Lógónné kulákasszonynál 30 mázsa kukoricát találtak. Ebből pártszervezeteinknek és a tanácsoknak látniok kell, hogy nem tehetünk megalkuvók a begyűjtés kérdé. seben sem. Látni kell, hogy a« ellenség mindent elkövet, hogy megkárosíthassa a dolgozó nép államát. Dolgozó népünk esküdt ellenségei, — Tito hű bérencei, a legagyafúrtabb eszközökkel akarják megakadályozni az ötéves tervünk teljesítését és békénk megvédését. Aljas munkájukat igazolja pél. dóul Váradi Ödön 46 holdas kulák, aki 15 mázsa kukoricát rejtett el. Rendes László 30 holdas kulák, aki kilenc mázsát, Vera er Virgil 32 holdas kulák, aki 2 mázsa kukoricát és 3 mázsa zabot dugott el. Királyegyházán 3 kóláknál 17 mázsa, Sósvertikén egy kóláknál 9 mázsa eldugott terményt fa. láltak. Tipikus példája a háborúra uszító, spekuláló kulákoknak Gyurkice Géza 30 holdas, aki villányi szőlőjének a pincéjében elrejtett 3 új kocsit, szétszedve. Ezenkívül 20 új kocsikereket, 16 favillát, 4 zsák rézgélic-pótlót, 25 kiló timsót, 120 kiló kénport. 40 kiló rézgálicot és 13 zsák műtrágyát. Sorozatosan lehetne még felsorolni azokat a népnyúzó kulákokat, akik a spekulációnak a különböző formáit alkalmazzák, csakhogy valamilyen formában gyengítsék a nép államát, békéért folytatott harcunkat. Ez arra hívja fel pártszervezeteink és tanácsaink figyelmét., hogy fokozzák éberségüket és minden erőt összpontosítsanak a tér. ménybegyüjlés frontjára. A begyűjtés állása járásonként a következő: első a villányi, második a komlói, harmadik a siklósi járás dolgozó parasztsága, utolsó a sásdi járás. A járási pártbizottságok feladata, hogy a villányi járás példája nyomár, leleplezzék a kulákokat, és megjavítsák agitációs munkájukat a dolgozó parasztság felé. A begyűjtést még túl is tehet teljesíteni, ezt fényesen beigazolta a villányi járás dolgozó parasztsága. Pártunk II. Kongresszusára legméltóbban úgy készülünk, ha a termény begyűjtés ügyét győzelemre visr- szük. Pártszervezeteink úgy induljanak harcba a ■begyűjtés eredményeiért, hogy kemény harcot kell megvívni az ellenséggel szemben. Látniok kell azt, hogy olyan feladatról van szó, amit lehet teljesíteni. A begyűjtésért, folyó harccal erősítjük a béketábort és ezzel meggyorsítjuk a szocializmus fel. építését. szlávia számára nyújtott úgynevezett amerikai „segéllyel" kapcsolatban George Perkins, az USA külügyminiszterhelyettese nemrég nagy megelégedéssel emlékezett meg a titoistáknak erről a „szolgálatáról". Kijelentette, hogy „az a segítség, amellyel Jugoszlávia hozzájárult a görög partizánok megsemmisítéséhez, nagymértékben előmozdította a normális rend helyreállítását Görögországban". * Az amerikai imperialisták nyílt agressziója Koreában és a Kínai Népköztársaság ellen, felbátorította Titoékat és most úgy vélik, hogy hűtlenségüket és árulásukat már nem kell holmi „semlegességgel" takargatni, amelyet nemrégiben még különleges „középútnak" tüntetett fel a két tábor: a béke és a demokrácia, valamint az imperialista háborús gyújtogatok tábora előtt. Már nem restellik nyíltan kijelenteni, , hogy az agresszorok táborában vannak és hogy e tábor rendelkezésére bo- csájtják Jugoszlávia haderőit a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen készülő háború céljaira. A „New York Times" című amerikai lap tudósítójának 1950 november 6-án föltett kérdésére: „Milyen álláspontot foglalna el Jugoszlávia abban az esetben, ha az USA és Kína között megkezdődnének az ellenséges hadműveletek?"— Tito így válaszolt: „A mi álláspontunk ugyanolyan lesz, mint a többi nemzeté, amely az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozataihoz tarjja magát." Ez a válasz teljesen világos. Títoék- nak csak takaróul szolgál az Egyesült Nemzetek Szervezete, melynek zászlaját bitorolva, az amerikai beavatkozók ma rablóháborút viselnek a szabadságát és függetlenségét hősiesen védelmező koreai nép ellen. A Tito-banda kutyahüsége az amerikai imperialisták iránt ebben az állásfoglalásban különösen világosan jut kifejezésre. Ugyanakkor, amikor még Anglia, Francia- ország és az Északatlanti Blokkhoz tartozó más államok vezető köreiben is a kétkedés hangján beszélnek arról, mennyire kockázatos dolog résztvenni egy Kína elleni kilátástalan háborúban, a titoisták, éppen ellenkezőleg, nem rcstelik kijelenteni, hogy ők készek még a nagy kínai nép ellen is harcolni, ha washingtoni gazdáik úgy akarják. Ez a tény is bizonyítja, milyen esztelen kalandorok kormányoznak ma Jugoszláviában! De azt is megmutatja, hogy az USA belgrádi bérencei a Balkán békéjét és biztonságát menynyire veszélyeztetik. * Jugoszlávia népei azonban még hallatni fogják erélyes szavukat. Az amerikai imperialisták dolláron vették meg a nemzetközi kémek titoista bandáját, de Jugoszlávia szabadságszerctő hős népét sohasem fogják térdrekény- szeríteni. Túlkorán örül a „New York Herald Tribune", amikor elbizakodottan kijelenti, hogy „Tito a jugoszláv népek sorsát az amerikaiak kezébe tette le." Még maguk íaz amerikai kongresszus tagjai is kétségbevonják azt, hogy a titoisták képesek lennének irányt szabni a jugoszláv népek sorsának. A külügyi bizottság zárt ülésén a köztársaságpárti Foulton nem véletlenül tette föl a kérdést Achcsonnak: „Biztosíthat-e ön berniünket arról, hogy Tito hadosztályai mindvégig a mi oldalunkon maradnak?” Erre Achescn így felelt: „Amíg Tito a jugoszláv kormány feje, ezek a hadosztályok mellettünk lesznek." Sem a kérdésben, sem a válaszban nem tükröződik vissza az a meggyőződés, hogy Tito uralma tartós lesz Jugoszláviában. Ez a rendszer csak Rankovics gestapo- fasiszta hóhérterrorjának segítségével trtja fenn uralmát, de nem tudja megfojtani a jugoszláv néptömegeknek a nagy Szovjetunió és a népi demokratikus országok iránt érzett mélységes szeretefét, nem tudja kiirtani a jugoszláv nép olthatallan gyűlöletét az amerikai-angol imperialistákkal szemben, akikről tudják, hogy esküdt ellenségei a szláv népeknek s ellenségei a haladásnak, bekének, demokráciának. {A „Tartós békéért, népi demokráciáért" legújabb számának cikke.)
