Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1951-02-04 / 29. szám
6 !f Ä P L 6 »«sí február 4 AC4/J> A f KÜLPOLITIKÁBAN Ax ENSZ politikai bizottsága eluta ■ította a koreai kérdés békés rendezésére vonatkozó valamennyi javaslatot és elfogadta a koreai agresszió kiszélesítését oélzó amerikai javaslatot Li bánon módosításával. Ami ennek a ía vaslatnak az elfogadtatását megelőz te és, ahogy ennek a határozatnak el fogadtatása lefolyt az végJoép szám űzött minden ^illúziót" az amerikai imperialisták módszerei felől. A z USA imperializmus már nyíl tan hitleri módszerekkel dolgozik^ diplomáciai eszközeiben is felújítja a hitleri „totális diplomáciát". Már nem emlegetik az eddig oly nagy páthosz- szal és kenetteljességgel hangoztatott elveket, mint a „demokratikus szabadságjogok" és a „nemzetek önrendelke zári jogának" elvét. Az USA imperialisták eddig csak a diplomáciai kulisszák függönye mő gött mesterkedtek és adták meg utasításaikat a csatlósoknak, a markuk- ban tartott áruló, provokátor korma nyoknak. Most azonban a függöny mögül a nyílt színre léptek. Ezt az tette szükségessé, hogy határozati javaslatukat december óta nem tudták elfogadtatni, a közvélemény ereje hosz- szabb ideig megbénította az amerikai «zavazógépezetet. A szélsőjobboldali és máskor engedelmes újságoktól, .politikusoktól kezdve ezernyi cikk és nyilatkozat bi- »onyította azt, hogy nem lehet olyan „simán" javaslatokat elfogadni, amikor azt legfeljebb az ENSZ-beli küldöttek fogadják el, de a népek nem Nehru, India miniszterelnöke így nyilatkozott Kína „elítélésének" Amerikai tervéről: „Ez a javaslat nem vezethet a békéhez, csak a konfliktus elmélyítéséhez". A Tribune írta: „Az amerikai kormány magatartása különösen sérti a kínaiakat, fittyet hány az ENSZ elveinek' és majdnem bűnös könnyelműséggel áll szemben a köz véleménnyel." A „majdnem“ szó nélkül tökéletesen feaz a mondat, mert az amerikai kormány Kína megrágalmazásával valóban fittyet hányt az ENSZ elveinek és bűnös könnyelműséggel szembeszállt » világ közvéleményével. ÍAuhödt és eszeveszett módszerekhez folyamodtak a Wall Street ttrai, mert többszörös próbálkozásra sem tudták elfogadtatni hitvány javaslatukat. A függöny elé lépve teli torokból kezdték osztogatni parancsaikat, utasításaikat a pórázon tartott kormányoknak, áruló politikusoknak, ahol pedig ez sem vezetett sikerre, ott a fenyegetödzés és zsarolás eszközével léptek fel. Csak a titoista kai. dőlfségnél nem volt szükség sem az egyikre. Sem a másikra, mert ezeknek még álmukban sem jut az eszük- be, hogy ne fogadjanak engedelmesen, gondolkodás nélkül szót kenyéradó. jaknak, az amerikai imperializmusnak. Tgy kezdett működni a „totális diplomácia", A Times című angol lap erről azt írta: „Ez az első eset, amikor ax amerikai képvlselöhdz utasította az egész világot, hogy mit tegyen, bár a múltban már ismételten adott utasításokat egyes országoknakMég az American rádiótársasáig hírmagyarázója is beismerte: „Az ENSZ-beli amerikai küldöttség minden követ megmozgat, hogy minél több országot állítson agresszor-javaslata mellé." A „kövek mozgatása“ során attól sem riadtak vissza az amerikai imperialisták, hogy a büntetőtőrvényköny- vek szerint js büntetendő zsarolás eszközéhez folyamodjanak és amint a Daily Compass című amerikai lap leleplezte: az indiai kormány/ megfenyegették, hogy azonnal beszüntetik az élelmiszerszállítást, éhínséget okoznak Indiában, ka továbbra is szembe mernek szegülni agressziós javaslatukkal. A „totális diplomácia" január eleje óta megfeszített erővel fenyeget, zsarol. kardosodét és rágalmaz, ennek ellenére nem sikerült az agressziós javaslatot egyhamar áterőszakolni a sza vazáson. Nem sikerült azért, mert o Szovjetunió szüntelenül és megcáfol- hatatlanul leleplezte ezeknek a javaslatoknak valódi célját, hátterét és rámutatott a következményeire is. Végül is január 30-án a késő éjszakai órákban miután Austin az USA képviselője a fenyegetés utolsó puskaporát is ellőtte, — elfogadták az amerikai javaslatot, — a „többség“ mellette szavazott. De kikből tevődött össze P7 a többség? A néhány vezető imperialista államon kívül olyan országokból, mint az egymilliós Paraguay, Honduras, Nicaragua, a fél milliós Panama és Costarica és a pár ezer lakosú Luxemburg. Ezeknek az államoknak küldöttei szavazták le a világ békeszeretö dolgozóinak helyes lésétől kísért javaslatokat és fogadták el a nagytőkések, hadianyaggyárosok javaslatát. Ha összeadjuk azoknak az országoknak a lakosságát, melyeknek küldöttei az amerikai javaslat mellett szavaztak, akkor azt látjuk, hogy jogtalanul 515 millió embert .képviseltek“, míg a javaslat ellen szavazó államok 572 millió lakost, de ha ide számítjuk, amint hogy ide is kell számítanunk az érdekelt felet, Kínát, akkor 1050 millió embert szavaztak le Honduras, Luxemburg és a hasonló államok képviselői! A z ázsiai államok egy része, mint a 350 milliós India és a nagyjelentőségű Burma, következetesen leszavazták az amerikai javaslatot, míg a többi ázsiai állam a szavazástól való tartózkodással adott kifejezést véleményének. Walter Lipman, a New York Herald Tribune fizetett tollnoka is elismerte, hogy a szavazás lényegében súlyos vereséggel járt Amerika számára. Egy kérdés volt itt napirenden, Ázsia kérdése és éppen az ázsiai államok szálltak szembe az amerikai javaslattal, éppen az ázsiai államok közül nem Szavazott senki mellette. Olyan államok fogadták ezt el, mint a délamerikai Bolívia és Equádor, amelyek nyilvánvalóan nem illetékesek dönteni Ázsia kérdésében. Walter Lipman nem mondta el, de elmondhatta volna az ókori közmondást, modem, Amerikára és az ENSZ- beli „győzelmére" alkalmazható változtatással: „Még sok ilyen győzelem és el vagyunk veszve“. CSÁSZÁR, MUST FILMCSILLAG A japán törvények értelmében azelőtt egyszerű halandónak tilos volt a császár „istené' arcát profán tekintő tével megfertőzni, mert a: emberi pillantás, úyy vélték, megsérti szentsér/es személyét. Megváltoztak az idők, megváltozott a császár. Képét ma már bármelyik japán újságban láthatjuk. Hirohito nem gyönyörűségből áll negédes arccal a fényképezőgépek elé. .1 világ népei egyre fenyegetőbben követelik, hogy adják át a nemzetközi bíróságnak' Ilirohitnt, a bak teríoUgiai háború ‘előkészítésének egyik fő szervezőjét, a gyilkost, akinek lelkiismeretét sofeszázezer ember élete terheli. Minél hangosabbak ezek a l,r 'éstk, annál inkább igyekeznek ‘•t bitó amerikai védnökei, különösen Mae Arthur „az isteni császárt" fehérre mosni és bebizonyítani. hogy nem bűnös, hanem ártatlan bárányka. Mac Arthur mindent megteszi, hogy félrevezesse a világ közvéleményét és „jó hírnevet" teremtsen a háborús bűnös japán császár számára. Ilirohitot Icjényképezteii az újságok és folyóiratok számára a megsértett ártatlanság pózában- Nem segít. Mi- rohito beszédet mond „az örök béke megvédéséről1. Nem segít. ffirohUo tanítói tollbamondására levelet intéz Trumnnhoz, melyben szenvedélyes de. mokratának nyilvánítja magái — és még ez sem segít. Most Mac Arthur elhatározta, hogy filmet készítenek Hirohitoról, mely őt a békeangyal szerepében mulatja be. A szcenáriumot Philas brigádtábornok írta. aki a háború idején Mac Arthur vezérkaréiban „a lélektani hadviselést" irányította. Várható, hogy ezen a filmen cez el- ámrdt nézők előtt a japán• császár nem a szokásos tábornoki egyenruhában fog megjelenni, hanem n vrillroj- tok helyett szárnyakat lebegtet és áhitatos imát rcbeg az egek úréihoz, a békéért. Azonban ez sem segít. A második világháboréi meqpróbédtatásain keresztülment egyszerű emberek túlságosan jól ismerik ezt a gyilkos ábrázatol és jóJ ismerik védnökének\ a hóhér Mac Arthurnak igazi arcát is. Tito — az imperialisták láncos kutyája, a Szovjetunió és a népi kr áriák ríj as rágalmazója, a fő háborús uszító. demoIlírck a Szovjetunióból EMELKEDETT A BÁNYAGÉPEK GYÁRTÁSA. A szovjet bányákban egyre több, a bányászok munkáját megkönnyítő gép dolgozik. 195Ü-ben a bányagépipari üzemek termelése az 1940-es évhez viszonyítva -több, mint három és félszeresére emelkedett. — Ezek az üzemek a legkülönbözőbb bányászati gépeket gyártják. Gyár ának szénkombájnokat, amelyek^ elvég zik a réselést, a fejtést és a rakodás1', fejtőgépeket, szállítókat, villanymozdonyokat, szárazkotrókat és különböző emelőszerkezeteket. A gépek előállítási ideje és gyártásuk önköltsége jelentősen csökkent. Ma feleannyi idő alatt készül el egy szénkombájn, mini 1948-ban. A MILLIOMOS KOLHOZOK KÖR ZETE. A csartakszi körzet valameny- nyi kolhoza kiváló terméseredményeket ért el az elmúlt mezőgazdaság: évben. A ,,Szocializmus"-koIhoz hektáronként átlagban 40 mázsás gyaoot- 1 érmést gyűjtött be. Alig maradt el mögötte a „Sztálin"-ko'lhoz és a „Vo- rosilov"-kolhoz, amelyek 38, i.letve 36 és fél mázsás hektáronkénti átlagos gyapottermést értek el. A kőrze kolhozainak több, mint a fele 5 millió rubelnél magasabb jövedelemmé rendelkezik. A körzet kolhozaiban a munkaegységre járó juttatások meg- ké'szereződtek ás eínelkedett a kolhozok közös vagyona. A kolhozparasztok jómódú anyagi és kulturális életet élnek. Minden egyes kolhozban van könyvtár. Az elmúlt évben a körzet ko’hozparasztjai összesen 40 ezer különböző könyvet vásárol'ak. AZ ELSŐ KAZAH BALETT. Az alma-atai kazah akadémia opera- és balettszínház bein ugatta a „Kambat* és Nazim" című első kazah nemzeti balettet. A szövegkönyvet N. Bajmu- hamedov, kazah dramaturg írta. A balett hőse a kazah népmese legendás alakja, Kambar óriás, a kán elleni hős harcos. UJ NAPRAFORGÓ-FAJTA. A szovjet növénynemesítő tudósok o.yan új napraforgó fajtát termesztettek ki, amely az eddiginél nagyobb termést biztosít és magáinak olajtartalma lényegesen magasabb. Az új napraforgó hektáronkénti hozama 25—30 mázsa. Ennek a napraforgó-fajtának a mag-, vai 50 százalékos o'ai'ártalommal rendelkeznek, mi csaknem 15 százalékkal felülmúlja az eddig termesztett napraforgófajták olajtartalmát. NAGY ÜTEMBEN FOLYNAK A CIMLJANSZKI VIZIERŐMÜ ÉPÍTKEZÉSEI. A cimljanszki vizierőmű építkezésének színhelyére egymásután érkeznek a faanyagot, összerakható házakat, különböző gépeket, transzformálorokat és cementet szállító tehervonatok. Az építkezéseknél különösen nagymennyiségű cementre van szükség, mert a munkánál kb 2 mi’li óköbméter betont használnak fel. A háború«gyujtogatók névsorában igen „előkelő" helyet foglalnak el az amerikai monopoltőke mágnásai —• a világ legrablóbb, leghatártalanerbb étvágyú tőkéjének uraJAz Egyesült Államok gazdasági és politikai életében nyolc üzletileg és családilag összefonódott csoport játszik döntő szerepet. És a ,.nyolcak" élén a Morgan-csoport áll. Kik ezek a Morganék? Ki áll a csoport élén és ki viseli a személyes felelősséget a pénzcsoport összes bűneiért? Mindenekelőtt az 1943-ban el hunyt ,.di nasztia-ala- pító" John Pierpont Morgan két fia és teljhatalmú örököse, Junius Spencer és Henry Morgan. Legkö zélebbi társaik Harold Stanley é* Georg Whitney, hírhedt bankárok. A Morgan-bankház és a hozzátartozó részvénytársaságok legbefolyásosabb Igazgatói és elnökei, Thomas Lamont Walter Gifford és Myron Taylor, aki az összekötő az amerikai monopolisták és a Vatikán között HENRY MORGAN A Morgan-csoport csápjai az egész országot behálózzák. Osztatlanul uralkodnak a 14 legnagyobb iparvállalat, köztük az acéltermelést uraló acél- tröszt, a „U. S. Steel Corporation", továbbá a „General Electric" és még Akik az agressziót szítják A HfopgaK-cwalád f2 olyan tröszt fölött, amelyek magukban foglalják az ország összes közszolgáltatási vállalatait is. A Morgan-csoport kezében van például az USA 11 vasúti fővonala. Morganék hatalmát azonban mégis csak a bankok alkotják. Nem kevesebb, mint 50 bankot tartanak kezükben. A tőkék összegét tekintve, teljes bizonyossággal mondhatjuk, hogy a Morgan-csoport rendelkezik az amerikai bank- és ipar; tőke egynegyede fölött. Morganék azonban nemcsak az ország gazdasági életében játszanak ilyen döntő szerepet, hanem a poüti. kában is. A burzsoá államokban a poltftika is teljes egészében a nagytőkések kezében van és a Morganék példája is ezt bizonyítja. Az USA legutóbbi nyolc elnöke közül hármat — éspedig Theodore Rooseveltet, Wood- row Wilsont és Herbert Hoowert — a Morgan-csoport ültette az elnöki székbe. De a jelenlegi elnök, Harry Truman lg közvetlen kapcsolatban áll a Morgan-csoporttal. Az amerikai nép a Morgon-bank házat „fegyverkezési banknak" ne vezi és a Morgan-család története valóban a háborúk és büntettek végtelen sorozata. Minden dollárhoz, aml a Morganék zsebébe került, vér tapadt. Az olfflS busás nyereséget majd 100 évvel ezelőtt, az 1861/65-ben folyt amerikai polgárháborúban, fegyvereladásból szerezte J. P. Morgan. Fia, az ifjabb John Pierpont Morgan volt az első világháború éveiben a francia és angol kormányok legfőbb hitelezője. A két világháború közötti időben a Morgan-csoport pénzügyi segítségével kapott erőre a német imperializmus, a felfegyverkezés és a hitleri fasizmus Ebben a sötét ügyben nagy szerepel játszott a Morgan-csoport által kezdeményezett úgynevezett „Dawes- terv." Morganék kezén futottak keresztül az amerikai tőkebefektetések sokszázmilliós öszegei. A Morgan- csoport fantasztikus jövedelmeket húzott a fasiszta agresszióból és német- országi leányvállalatai útján megint csak a Morgan-csoport szállította Hitlernek a fasiszta hadsereg felfegyverzéséhez és rablóháborúihoz szükséges hadirepülőgépek és közlekedési eszközök nagyrőszét. A II. világháború is milliárdos nyereségeket hozott Morganék'nak és társaiknak. Előbb jól megszedték magú kát a fegyverkezés céljaira folyósított összegekben, a legkülönbözőbb hadiüzemek finanszírozásán, aztán fillérekért összevásárolták a háború után azokat a hadiüzemeket, amelyeket az állam az adófizetők pénzén milliardokért épített. A háború évei alatt a Morgan-csoporthoz tartozó konszernek jövedelme háromszorosára növekedett tv háborúelőtti öt évben elért nyereségekhez képest, de volt olyan Morgan-vállalat is, amelynek jövedelme ötvenszeresére, sőt százszorosára nőtt Alig ért véget a háború, Morganék máris hozzáláttak az újabb háborús kalandok előkészítéséhez és a fegyverkezési hajszához. Azt a háborús hisztériát, amelynek most az USA- ban tanúi vagyunk, nagyrészt Morganék megfizetett sajtója tenyésztette ki. A Morgan-csoport bábjai a legfontosabb álásokat töltik be az USA jelenlegi kormányában. íme csak néhány példa: Dean Acheson külügyminiszter 1921-től kezdve jó ideig működött a legnagyobb pénzmágnások és köztük természetesen a Morgan-csoport ügyeit intéző „Covington, Darling and Rubley" ügyvédcégnél. Politikai karrierjét 1933-ban, mint William H. Woodin pénzügyminiszternek, Morganék egyik hírhedt kreatúrájának helyettese kezdte meg. Közvetlen kapcsolatban áll Morga- nékkal Stewart Symington, a háborút előkészítő „Nemzeti Biztonsági Hivatal" vezetője. Egyik ügyvédjük John Foster Dulles, Truman „külpolitikai tanácsadója" és még hosszéi sorát lehetne felsorolni a neveknek, amelyeknek viselői Morganék szolgálatában vannak. A Morganék által mesterségesen felszított hadikonjunktúra természetesen óriási üzlet Morganék és vállalatai számára. Az „U. S. Steel Corporation" bevételei 1950. második ne gyedében már 69.8 millió dollárra emelkedtek az ugyanilyen időszakra esett 1949-es haszonhoz képest. A' „General Electric" tiszta jövedelme — miután ez a vállalat jelentős kormánymegrendelésekhez jutott az atombombagyártással kapcsolatban — 26.7 millió dollárról 36.8 millióra nőtt ugyanebben az időben. Arz „atomipari tanácsadó testületet" kezükben tartják Morganék és érthető, hogy ennek tagjai minden tőlük telhető erővel igyekeznek megakadályozni az ENSZ- ben az atombomba gyártásának betiltását. Morganék rabló-törekvéseivel közvetlen kapcsolatban áll az amerikai imperializmus barbár koreai betörése is. A Morgan-féle „First National City Bank" már 1945-ben megkaparintotta a délkoreai ásványkincsek kiaknázására monopóliummal rendelkező „New Corean Company“-t De ez Morganéknak nem volt elég. Kebelbarátjukkal, John Dulles_-al együtt gyújtogatták a háború tűzét, hogy az északkoreai ásványkincsekre is rátehessék a kezüket. Morganéknak a Kínai Népköztársaság és a Vietnam elleni fegyveres agresszióban éppen úgy. mint a fülöp- szigeti, burmai éis maláji lakosság szabadságharcának leverésére irányuló vé>res kísérletekben, benne van » kezük. A tőke mágnásai, Morganék és tár saik jobbnak látják, ha az új háború tüzének felszíUisa közben meghúzódnak a háttérben és az elnököket, minisztereket és a MacArthur-féle hó- hér-tábnmokokat tolják előtérbe. A világ népei azonban már ismerik az emberiség legádázabb ellenségeinek, a vos-ett háborús gyujtogatóknak igazj 1 arcát
