Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-27 / 48. szám

1951 FEBRUÁR 27

HfiPlO

9

o.

P-;

— Sikerrel ve'.(ük fel a további harcot — folytatta —, a köznevelés térin Setén garázdálkodó ellenséggel. Elértük továbbá azt, bőgj- a magyar pedagógusok zöme felénk fordult, llelki- isnierétesén és »daadöan dolgozik és komolyan kiveszi részét népünk kul tu ralis felemelésének nagy munkájából.

— Hogy közoktatásunkat még in kább a szocialista kuliúrforradatom szolgálatába állíúliassuk, a következő •feladatokat kell megoldanunk:

t. l.e kell kiizdeniiuk az iskola, az oktatási munka meglehetősen elterjedt lebecsülését. Elsősorban gazdasági szerveinknek, ipari minisz'.ériumainknak kelt megérteniük, hogy az islwjöa: termelési kérdés is, meri a megfelelően képzelt és a megfelelő számú szakember nélkül ötéves tervünk megvalósítása le heiellen.

2. Meg kell javítanunk az iskolai oktatás színvonalát az általános

iskoláiéi a főiskolákig.

Általános iskoláink elég jeJensös része ma még csak keretében van meg, mart az egyes tárgyakat nem szakosított pedagógusok,tanítják.-Általános a panasz, hogy. a középiskolákban a matematika és a fizika tam ásának színvonala túl alacsony, ami később megnehezíti az egyetemi tanulmányokat, Sok a panasz, hogy a középiskolákban túl kevés tárgyi ismeretekre tanítanak és túl sok a földrajzórán éppúgy, mint a történelemórán és a .nyelvtanórán az általános politikai frázis.

3. Szigorú tanulmányi fegyelmet és rendet kell teremtenünk ez iskolákban, az egyszemélyes felelős

vezetés elve alapján.

Mi küzdöttünk és továbbra is küzdeni ifogunk az iskolai reakció ellen, amely (túlterheléssel, maximalizmussal próbált és próbál gátat vetni a munkáslés dolgozó paraszt gyermekek tanulásának. De fel kell lépnünk a fe- igvelmezellenség és lazaság ellen az iskolában, mégha munkás- és paraszt gyermekekről van is szó. Mi azt mondjuk nekik: mulassatok példát tanulmányi fegyelemben cs előmenetelben és érdemeljétek ki jó tanulással a nép államának rátok fordított gondoskodását. 1950—51-ben 160 millió forintot fordítunk diákjóléti célokra.

14.000 középiskolás diák él diákotthonokban. 15.000 középiskolai tanuló cs 18,500 egyetemi hallgató kap ösztöndíjat. Aki nem érti meg, hogy a tanulás: munká a haza érdekében, az nem méltó ezekre az áldozatokra. Ahogyan a dolgozók viszonya a munkához, az államhoz megváltozik, ugyanúgy kell megváltoznia a dolgozó szülők viszonyának gyermekeik tani- ’ásához.

4. Folytatnunk kell iskolarendszerünk szakosítását a középiskolákban cs a főiskolákon egyaránt.

Az ehhez szükséges tanerőket — legalább átmenetileg — a termelésből kell szakiskoláink rendelkezésére bocsátanunk, úgyhogy mérnökök, technikusok, kiváló szakmunkások, művezetők, stb. termelőmunkájuk mellett tanítsanak is. Az oktatás szakosítása persze nem szabad, hogy az általános műveltség rovására történjék.

5. Az ország szakember-szükséglete az 5 éves terv előirányzatainak felemelése, a szocialista építés meggyorsítása következtében jóval nagyobb lesz, mint amennyi eredeti tervünkben szerepelt. Ennélfogva ötéves köznevelési tervünket is fel kell emelnünk.

E! kell érnünk, hogy a középiskolások létszáma az ötéves tervidőszakban az előirányzott 45.000 helyett 77 ezerrel emelkedjék. El kell továbbá érnünk, hogy az egyetemi és főiskolai hallgatók száma az eredetileg előirányzott 8.000 helyett mintegy 30 ezerrel emelkedjék.

Ezek a számok azt mutatják, hogy ötéves tervünk nemcsak az iparosítás terve, nemcsak a mezőgazdaság szocialista átszervezésének terve, nemcsak az életszínvonal emelésének terve, hanem egyben a szaktudás és az általános műveltség nagyarányú emelkedésének terve is!

— Államunk eddig soha nem látott anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesíti a magyar tudósokat. Bőkezűen gondoskodik a tudományos kutatás feltételeiről. Népköztársaságunk 1950-ben 200 millió forintot fordított, 1954-ben az ötéves terv utolsó évében 490 millió forintot fog fordítani a tudományos kutatás előmozdítására. 1948 óta összesen 61 uj tudományos

kutatóintézetet szerveztünk. 1949-ben és '1950-ben egyedül a mezőgazdasági tudomány területén harminc új tudományos kutatóintézetet létesítettünk.

— Népi demokratikus államunknak ez a nagyvonalú gondoskodása a tudományról nem volt hiábavaló.

Az utóbbi években, különösen a természettudományok és a műszaki tudományok területén jelentős eredmények születtek.

Révai elvtárs ezután néhány kiváló tudós munkásságát méltatta, köztük az Ajtai—Boldizsár-féle szénfejtőgépet, amely a szénbányászatban sokszorosára fogja emelni a fejtés termelékenységét.-— Hála és köszönet illeti meg azokat a tudósainkat, akik felismerték és munkájukkal bebizonyították, hogy a tudomány szolgálata: a nép, a haza, a szocializmus szolgálata.

(Lelkes taps.)

Ezután arról szólt, hogy a tudomány megkezdte a fordulatot a gyakorlat felé, a magyar tudomány képviselői egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak a marxizmus-leninizmus felé és ami ezzel együttjár: tudományunk egyre inkább áz élenjáró szovjet tudomány felé fordul.

A tudomány közeledése a néphez, fordulata a gya'kor'at felé nem leh.it elég mély és következetes, ha nem tudatosítjuk kutatóinkban és tudósainkban

a hazafias tudós és a kozmopolita tudós típusának kibékíthetetlen ellentétéi.

Pedig nálunk Magyarországon is megvan már s két tudóstipus.

Révai elvtárs a kozmopolita Szent - györgyi A’bert és Gombás Pál, a hazafias tudós példáját említette meg. Államunk és Pártunk mindent elkövet, hogy a magyar tudománynak és a magyar tudósoknak fordulata a nép, a gyakorlat, a szocialista építés felé, a tudományos kutatás anyagi és szellemi feltételeinek legszélesebb kibontakozását jelentse.

Meg kell azonban vallanunk, hogy a gyakorlatban ez nem mindig van így. Egyes korlátolt bürokraták, akár az állam, — akár a pártapparátusban a tudomány és a gyakorlat összeforrá- sát úgy értelmezik, hogy akták tömegével ostromolják tudósainkat, 'egyetemi tanárainkat, kutató , intézeteink vezetőit’ hojSy Végnélkül! ülésezésekre kényszerítik őket, hogy alapfokú szemináriumok és Szabad Nép olvasókörök látogatását várják el tőlük és görbe szemmel néznek rájuk, ha ez vagy az a tudós ki meri jelenteni, hogy a Szabad Népet ő maga is el tudja olvasni. (Derültség.)

— Elmondhatjuk, hogy művészetünk és irodalmunk területén is döntő változás történt. Pártunk érdeme, hogy ezt a frontáttörést az irodalóm, a képzőművészet, a zene,' a színművészet, a drámairodalom terén ideológiailag előkészít: tte és irányította.

Művészetünk túlnyomó részben a jelen felé fordult, Egyre inkább az új, szocializmust épííö ember válik művészetünk hősévé.

— he'tétlenül pozitív jelenség, ho'gv nemcsak új művészi tehetségek jelentkeznek. hanem az öregebb ínű- vésznemzedék l gjobbjait is rabul ejti az új élet szépsége, ők is kezdenek az új valóság ábrázolóivá, a mi életünk új igazságainak hirdetőivé válni.

Révai elvtárs méltatta a filmművészet, a drámairodalom, a színjátszás, a képzőművészet és a zene terén c'. ért entdményeket. Külön is aláhúzta szépirodalmunk, költészetünk jelentős eredményeit.

— Pártunk, teljes erővel támogatja és' támogatni fogja szocialista-realista művészetünk fiatal hajtásainak tov.íb bi fejlődését, annak tudatúban, hogy a művészei egyik legfontosabb eszköze népünk nevelésének. Pártunk c támogatásának nem utolsó sorban a segítő bírálat formájában kell megnyilvánulnia.

Révai eivlárs ezután ráféri a fogyatékosságokra, rés zlete.se ii elemezte azt. hogy új irodalmunk nein elég mélyen, nem cfég sokoldalúan ábrázolja az új valóságot; az új embereket.

Hangsúlyozta, hogy íróink - és művészeink általában — még mindig nem tanulnak eléggé a haladó mtgyar kiás sz i k us kul' ú rá lói.

— Torz képet festenénk kibontakozó ku tűrforradalmunkról, ha csuk a tudomány és a művészet felső régióiról beszélnék és nem adnék képűt arról az alapról, népünk széles tömegeiben mutatkozó kulturális föl tndülésről, amelyre ezeknek a felső régióknak rá kell épülmők.

Eddig még soha nem látott tudásvágy hevíti dolgozó népünket, a kultúrára v-aló szomjúság milliókra terjed kiIsmertette Révai elvtárs Lenin,

Sztálin és Rákosi, — a magyar és a szovjet írók műveinek hatalmas példányszámait, majd könyvtárainkról

szólt:

— 1948-ban, hogy csak a faluról beszéljek — csak 600 vándórkönyvtá- runk volt, 1950-ben már 1600 állandó falusi könyvtárunk van, 450.000 könyvvel. Az ötéves terv folyamán tehát 1954úg 4000 népkönyvtárunk lesz,

könyvtár lesz minden faluban, gépállomáson, állami gazdaságban .. és termelőszövetkezetben.

Ma 2358 üzemi könyvtárunk van, egymillió köte tei, az ötéves terv uto’- só evében 3400 üzemi könyvtárunk lelsz hárommillió kötettel.

— Hatalmas fejlődést mutat kultúr- otth maink kiépü ése 1949-ben csak 74 ituílúrotthonunk volt 1950-ben mér köz.i 600, 1951-bpn a kultúrott- honok száma túl fogja haladni az ez rét és

az Ötéves terv végére 630 üzemi és 1850 falusi kultúr ott ti ónunk

lesz, vagyis: falvaink és nagyüzemeink többségében lesz már kultúrotthon.

1948 júliusától 1950 végéig a falu mozgósítására 700 keskenymozit állítottunk fel, jövőre ez a szám meg fog duplázódni és

az ötéves terv végére minden falunak mozija lesz.

— De hadd említsem meg a tömegek művészeti önt-n-ékegységének példátlan fellendülését, az üzemek és falvak lánc, színjátszó és kórus-mozgalmát Ez a kulturális tömegmozgalom kimeri the teilen tartaléka művészeti életünknek, itt jelentkeznek tömegesen új színész, táncos, énekes tehetségek. Sajnos, n:,m eléggé figyelünk erre a mozgalomra, nem eléggé karoljuk fel a benne jelentkező tehetségeket, még mindig nagy a szakadék a tömegek kulturális mozgalma és az u. n. hivatásos művészet között.

— Kulturális intézniényieijik, könyvkiai—sunk,. újságjaink, folyóirataink, könyvi ál-mozgalmiunk fellendüléséről

szólva, ne hallgassunk ei bizonyos negatív vonásokat sem, hogy a pí-y lánysizáin-olk ci'.jy. resize államit snuhvenl cionálás, közületi előfizetés és vásárlás javára. Írandó, hogy nem minden könyv, a-jni ott van a könyvtárak polcain, egyben olvasott könyv, iiogy .ünyvf erjeszt t-süp k erős-en iniroikra- tikus módszerekkel dolgozik, többé- kevésbbé elszakadva az olvasó tömegektől.

— Hadd emeljem külön ki a fáin, a dolgozó parasztság kulturális fejlődését. A munkástesztály nemcsak gépeket, műtrágyái, hanem tudást és kultúrál is visz a faluba.

Az új szocialista falu kialakulásának útját nemcsak gépállomások i jelzik, hanem a kultiírotthonok is, amelyeknek a kocsma é.s a templom helyett a falu kulturális és társadalmi életének központjaivá kell válniuk.

~ légiit hadd vessek fel néhány elvi kérdés!. Az első az oszlályharc kérdése a kultűrfroroton.

• Az új, szocialista kultúra építése sem békés folyamat'. Csak a régi, reakciós ideológiák, irányzatok és felfogások elleni harcban lehet úi, szocialista kultúránkat kifejleszteni.

Néhány' évve! ezelőtt ezek az ellenséges ideológiák még nviltan léplek fel. Az ellenség a kullúrfronl'on ma már nemigen lép fel, suttogva: egyes iskolai előadásokon, például a tananyag ismertetésébe szövi bele ellenséges célzásait. Általában vés'« azo- ban nyílt ellenségként csupán a klerikális ideológia maradt a porondon. Következésképpen: a hallgató ellenséges irányzatok ellen is 1 o!\ tatai keli a harcol.

— Figyelembe kell venni továbbá a megbújt ellenség új, alattomos módszereit. Azt, amit tavaly a VKM-beli kártevő ellenség leleplezésénél tapasz Ínfűnk, nem szabad elfelednünk! Az el fenség gyakran a teljes „lojnéita.-" álarcában jelentkezik, csak éppen lúl- licitáI. csak épiven pnpább a pápánál és túlzásaival kompromittálja Pártunk kultúrpolitikáját.

— Meg kell mondani, h-ogy egyes kommunisták „baloldali" korlátoltsága egyenesen előmozdítja az. c Fenségnek ez! a tudatos kárlevő munkáját.

Épp ezért kell fellépnünk a szekta-szellem minden megnyilvánulása ellen kulturális életünkben.

— Művészeti szövetségeinknek f-|. adata, hogy ennek a kulturális egységnek szervezőivé váljanak. E szövetségek kommunista aktíváinak és párt- szervezeteinek kötelessége, hogy éberek legyenek az ellenség és a kezére játszó szekta- és teiikkszeitenime 1

szemben.

Nyílt, elvi vitáit, szabad, elvi bírálat és kulturális, nemzeti egység: ezt a hármas és mégis egységes feladatot kell szem elüti tartanunk kulturális, elsősorban művészeti életünkben.

— A második kérdés, amit fel akarok vélni: értelmiségünk kérdése. A szocializmus építéséhez, a kuMúrfor- nadaiom végrehajtásához elengedhetetlen az értelmiség segítsége. Nő és fejlődik a munkásosztály, a dolgozó nép új értelmisége, de a régi értelmiség zöme is feliénk fordult, becsületesen kiveszi részét az épriö munkából.

— Tudjuk, hogy van még ellenségünk Is a régi polgári értelmiség soraiban. Az osztályban:, a nemzetközi helyzet kiéleződése a régi polgári értelmiségnek egy maroknyi részét, amely reménytelenül összefonódott a régi uralkodó osztályokkal és a nyugati imperialistákkal, szembefordítja népünkké!, hazánkkal. De ezek egyre jobban élsz ige: elődnek nemcsak a néptől, hanem az értelmiség nagy többségétől is.

— Van egy elég jelentős része a régi polgári értelmiségnek, amely becsületes munkával szolgálja a* népet, szaktudását a szocialista építés szolgálatába állítja anélkül azonban, hogy már meggyőződésében, világnézetében is a munkásosztály mellé állt volna. A polgári értelmiségnek ezt a részét meg kei! becsülnünk. támogatnunk kell és türelmes nevelő munkával kell megnyernünk nemcsak munkáját, hanem lelkét is.

— A régi értelmiség zöme mellénk állt, ugyanakkor kialakulóban van az új népi értelmiség é.s ez a" két folyamat kiegészíti egymást.

A munkások, dolgozó parasztok és az értelmiség szoros együttműködése és kulturális kölcsönhatása a mi népi demokráciánkban: lépcsőfok, álmenel a dolgozó tom.egck és a szellemi munkát végzők közötti különbség elmosódásához, nép és értelmiség eggyéolva dúsához.

— Hadd beszéljek röviden a szovjet kultúra és a magyar kultúra viszonyáról. Uj, szocialista kultúránk példaképe, tanítómestere: a szovjet kultúra. Ez nem is lehet másképp. Mi a szocializmust építjük, az úi ma gyár kultúra szociális!a kútsora lesz, elsős or tam és döntően annak az országnak a kultúrájából mertt:heMinfj. amelyben a szocializmus már győzelmesen felépüli és amely a kommunizmusba való átmenetnél tart.

— Azzal rágalmaznak bennünket, hogy mi elzárkózunk az ú. n. „nyugati kultúra" elöl.

Nem! Mi csak az. ellen védekezünk, hogy a nyugati kultúrát kemszervezetek használják fügefalevélként,

Mi nem zárkózunk el Shakespeare és Moliere, Dickens és Balzac, Mark Twain és B. Shaw, Verdi és Rembrandt elől, sőt ellenkezőleg! De megkülönböztetjük az Aragón képviselte francia- kultúrát a marshallizált Franciaország kulturális rothadásától. Mi szeretjük a Dreiser és Howard Fast képviselte amerikai demokratikus kultúrát, de nem kérünk a háborús hisztéria, áz atombomba, az „aki bírja — marja" elvére épülő amerikai „kultúrából“. Ettől a „nyugati kultúrától" igenis védjük a magyar kultúrát!

— Arról is fecsegnek, hogy mi „e!- oroszosítjuk" a magyar kultúrát. Nem érdemes sok szót vesztegetni erre a buta rágalomra. Azok merik ezt mondani, akiknek kulturális élete a rágógumi és % coca-cola. az Amerikából importált detektív filmek jegyében veszti cl egyre jobban nemzeti jellegét.

A mi új kultúránk szocialista kultúra lesz, de magyar kultúra, letörölhctctlen nemzeti jellegzetességekkel.

— A szovjet kultúrából azért meríthetünk és tanulhatunk, mert a szovjet kultúra is, a mi kultúránk is, tar ialmában szocialista kultúra, helyesebben szólva a szovjet kultúra már az, a magyar kultúra úton van ahhoz, hogy azzá legyen, fis mert ez így van, válik a szovjet kultúra nemcsak mintaképünkké, hanem egyre inkább szerves részévé a mi kultúránknak. A manrizmus-leninizmus klasszikusai, Lenin és Sztálin művei a magyar politikai és tudományos kultúra részeivé, alapjaivá válnak. És, ha itt a kon gresszuson Rákosi elvtárs hangsúlyozta népünk háláját azok iránt a szov

jet sztahanovisták, szovjet mérnökök

és műszaki tudósok iránt, akik felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak szocialista építésünknek,

hadd mondjak itt köszönetét azoknak a szovjet művészeknek is, Tyihonovnak és Novikovnak, Moj- szejevnek és Obrazcovnak, Pudov. kinnek és Z?'harcvn»k, akik az uj magyar kultúra kialakításának kezdetén ugyanolyan baráti és testvéri segítséget nyújtottak nekünk, mint Bárdin a magyar kohászatnak és Bikov vagy Dubja- ga a magyar sztahánovistáknak

— Az új magyar kultúra nemcsak mintaképnek tekinti a szovjet kultúrát, hanem — nemzeti jellegzetesse- geinck megtartása és fejlesztése me‘- letl —

egyre inkább összeforr vele.

A formájukban nemzeti és tartalmukban szocialista kultúrák közt nincs cs nem lehet harc, hanem csak közeledés, kölcsönhatás és összeforrás. Ez a titka a szovjet kultúra mély hatásának a mi szocialista kultúránk fet*. lödésérc.

És ez a titka annak is, hogy a szovjet kultúra is befogadja és magáévá teszi a haladó magyar kultúra nagy alkotásait.

Nemcsak mi magyarok olvassuk szenvedélyes érdeklődéssel Polevoj es Azsajev, Kazakievics és Babajcvszkij regényeit, hanem a szovjet emberek is — oroszok- és ukránok, grúzok és örmények a sajátjuknak érzik a mi Petőig Sándorunkat.

— A letűnt régi rend tollforgatóinak kedvenc szólama vofr, mivé! butítani igyekeztek a népet- hogy ,,egye« dűl vagyunk", mármint mi, 3 magyar nép. „Egyedül voltunk” állítólag azért, mert nyelvünki-t nein értették és nem voltak fajrokonaink Európában. A magyar nyelv»ma is ugyanőyan nehéz az idegennek, mint volt a régi rend alatt. Fa.jrokor.aink sem keletkeztek az utolsó hat esztendőben. És íme nem vagyunk egyedül!

Nem nyelvünk és vérünk, hanem születő szocialista kultúránk révén letíünk testvéreivé, rokonaivá a nagy Szovjetunió és a szo- cizliznnisj velünk vállvetve építő országok népeinek.

(Nagy taps.)

— A mi új, szocialista kultúránknak — -mint mondottam — letcSrölhetetlen nemzeti jellegzetességei lesznek és keT '.egyenek, arai azl j.ilen>"i, hogy

egyik legfontosabb funkciója a hazaszeretetre való nevelés lesz és kell, kegy legyen.

A munkásosztály, a kommunisták sohasem vo-tak közömbösek a nemzőt kérdései iránt, akkor sem voltak közömbösek, amikor a haza a vagyonosok magántulajdona volt, A harc nem a haza ellen, hanem a hazáért folyt.

— A mi Páliunk nem 1918 óta tett a szó igazi értelmében nemzett párt Iá, hanem az volt a fasiszta háború alatt, az voll a második világháború előtt, küzdve a német hódítók és magyar zsoldosaik elten. A döntő fordulat persze a fordulat évével, a mun- kásoszláiy hatalomra jutásával következett be: azóta teli valóban hazánkká ez az ország, mostoha anyánkból édesanyánkká. És azóta, amióta ráléptünk a szocializmus építésének útjára és váüunk a síocializmusl építve lmrzsoá nemzetből szocialista nemzetté:

azonosul a magyar hazaflság egyre inkább a szocialista haza fisággal. Hazafinak lenni: ez ma azt jelenti, hogy védjük a dolgozó nép Irataimat, átalakulásunk nagy vívmányait, békés, szocialista építő munkánk tehetőségét.

— De nem szabod szem elől tévesztenünk, hogy bár a hazafisúg egyre inkább szocialista tar Iáim at kap, egere inkább azonosul a szocialista ha- zafisággal, ezt még száz és százezrek nem látják, nem értik át tudatosan. Vannak száz és százezren becsületes dolgozó magyarok — a parasztság, az értelmiség soraiban —, akik őszintén szerelik magyar hazájukat, de mé nem szocialisták. Mi együtt akarun haladni ezekkel a még nem s-zocia.ista hazafiakkal is.

Szocialista hazafiság és demokratikus hiizaíisiig nem zárják kt. hanem kiegészítik egymást.

Et-1 szem előtt kell tartanunk, ha meg akarjuk szilárdítani azt a nemzeti egységet, amelyről Rákosi eivlárs, mint egyik legfontosabb feladatról beszámolójában szóit. Egyetlen félteidé van a még nem szocialista meggyőződésű hazafiakkal való egység fron'iinknak.

Lehel vuhi'.l Ira/afi, -.>•'1 mé« nem szocialista, de nem lehet hazafi,

vr ru