Dunántúli Napló, 1951. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1951-02-27 / 48. szám

6

»RPLO

1951 FEBRUAR 27

zés megkezdése a falun elválaszt, hatatlanul össze van kötve azzal a segítséggel, amelyet e téren a Szovjetuniótól kapunk. A kolhozok mu_ tátják az utat a mi mezőgazdaságunk szocialista építésére. Az a két nagy parasztdelegáció, mely a Szovjetunióban járt, valamint a Szovjet-Ukrajnából hozzánk ellátó, gatott magyar kolhozparasztok fel. világosításai adtak lendületet a mi szövetkezeti mozgalmunknak.

A falun, a mezőgazdaságban is megindult tehát a szocializmus építése. Mi a teendőnk, hogy előbb, re vigyük ezt a fejlődést;'

A döntő tényező ebben, hogy dolgozó parasztságunk önként, ma. gától, saját belátásából és meggyőződéséből lépjen erre az útra. Meggyorsítani ezt a fejlődést csak a meggyőzés és meggyőződés eszközével lehet. Az erőltetés, vagy éppen erőszak ezen a téren feltétlenül az ellenkező hatást fogja ki. váltani. É,s megfordítva: a meggyő_ zés, a jó példa biztos eredményhez fog vezetni. Ezt mi éppen a- kongresszust megelőző hetekben láthatjuk, ahol mint Túrkevén és egyefcvttt a termelőszövetkezetek na. gyón jó eredményeket mutatnak fel, ott a parasztság, benne a középparasztság is, várakozáson felül indult meg a szövetkezés útján.

Ezért az első és Iegf°ntosabb feladatunk megerősíteni a már meglévő termelőszövetkezeteket és gondoskodni róla, hogy ezek a szövet, kezetek jó példáikkal, jó eredményeikkel vonzzák a dolgozó pa. rasztságot. Be kell vallanunk, hogy nem egy helyen ettől még messze vagyunk. Ezért minden erővel támogatnunk kell a termelőszövetkezetek munkáját, segítenünk kell ne. kik a nehézségek elhárításában. A segítségben járjon élen a Párt, a DISZ, az állam, a tanácsok, az ál-\ lami gépállomás°k, az állami gaz daságok.

Az.t szokták mondani, a jó bornak nem kell cégér. A gyakorlat nem egészen ezt bizonyítja. A gyakorlat azt mutatja a termelőszövetkezetek terén, hogy a legjobb példa sem elegendő, ha el- mulasztjuk az ismertetését, propagálását.

Fontos, hogy ahol a fejlődés arra nem érett meg, ott ne javasoljuk a legmagasabb, a III. szövetkezeti típust, hanem elégedjünk meg a legegyszerűbb, az I. számú típussal, melynek előnye az, hogy módot ad az egyéni gazdálkodó, még ingadozó parasztoknak arra, hogy kipróbálják a szövetkezés jó oldalait, akkor, amikor még félnek a fejlettebb, számukra túlságosan kollektív, magasabb formától. Nem kell tartanunk az I. számú csoportoktól. A szövetkezeti termelés fö lénye már ezen az egyszerű fokon is annyira meg fog mutatkozni, hogy — mint az elmúlt esztendők tapasztalatai mutatják — az esetek többségében az I. típusú szövetkezetek tagjai az első aratás után már irányt vesznek a magasabb szövetkezeti típusra.

Bármennyire kívánatos, hogy a termelőszövetkezetek mindjárt meg alakulásukkor lehetőleg olyan nagy területet öleljenek fel, melyen gyorsan érvényesülhet a mezőgazdasági nagyüzem minden előnye, mégis óvakodnunk kell attól, hogy arra szorítsuk a szövetkezni akaró parasztokat, hogy feltétlenül a már meglévő csoportokba lépjenek be. Napról-napra látjuk, hogy a jó termelőszövetkezeti csoportok von zóak és minden nyomás nélkül nö vekednek. De a tapasztalat azt is mutatja, hogy a kisterületű cső ortok gyorsan egyesülni szoktak, zért ezen a téren is legyünk türelmesek. ,

Gondoskodnunk kell arról, hogy a termelőszövetkezetbe belépő bir. tokos parasztoknak feltétlenül biztosítsák a behozott föld után a földjáradékot. Minden szövetkezeti tagnak nagyobb a haszna, ha meg- nagyobbodik a terület és így bőven megtérül a földjáradékért kifizetett fisszeg. A tapasztalat azt is mutat ja, hogy a szövetkezeti vagyon és terület növekedésével csökken az egyes tagok által behozott föld je. lentősége. Viszont kezdetben a földjáradék elutasítása nagyon megnehezíti, visszatartja a szövetkezet növekedését.

Rendkívül fontos a Magyar Dől. gőzök Pártjának, a magyar kommunistáknak a példamutatása. A termelőszövetkezetek létrejöttének

vagy fejlődésének sok helyen az a legkomolyabb gátja, hogy a helyi kommunisták egy része, vagy vezetői kívül maradnak. A fejlődés azonban ma már ott tart, hogy párt. tagjainktól is mint minimumot meg kell követelnünk azt, hogy támogassák e téren Pártunk politikáját. Vonatkozik ez a DÉFOSZ-el nökökre, a helyi tanácsok elnökei, re, titkáraira is.

A mezőgazdaság áttérése a sző vétkezés útján a nagyüzemi terme, lésre, hazánk további felmelkedé- sének és felvirágzásának elkerülhetetlen útja. Éppen ezért támadja tajtékozva a kulák és népi demokráciánk minden ellensége. Aki ebben a fontos kérdésben egy követ fuj a kulákkal, az akarva, nem akarva, dolgozó népünk ellenségeinek kezére jár. A szövetkezetbe nrég be nem lépő kommunista is legyen tudatában annak, hogy této. vázasa komoly károkat okoz. Ma. mikor több, mint százezer párton- kívüli paraszt tagja van a termelő szövetkezeteknek, egyre nehezebb a helyzete a szövetkezeten kívül álló kommunista párttagnak. Az ilyen kommunista egyrészt büszkén vall. ja magát az élenjáró, vezető Párt tagjának, másrészt pedig ebben a döntő kérdésben a szövetkezet oár tonkívüli paraszt tagjai mögött kul. log.

A mezőgazdasági termelőszövet, kezetek ismertetésén és propagálá sán kívül nagy súlyt kell helyezni arra, amit Sztálin elvtárs a ,,mezőgazdaság kívülről való átkarolásának‘ — nevezett: legyártani a nagyüzemi gazdálkodáshoz szüksé. ges mezőgazdasági gépeket, trak torokat, arató-cséplőgépeket, stb. és módot adni az egyénileg dolgo. zó parasztoknak, hogy saját tapasz, tálatokból meggyőződjenek a gépek hasznosságáról. Szerződéses termeléssel, azzal, hogy az egyénileg dolgozó parasztok ne a piacon, hanem a földmüvesszövet kezeteken keresztül értékesítsék tér melvényeiket, fokozatosan közelebb hozzuk őket a szocialista gazdálkodáshoz. Támogatni kell azokat a mozgalmakat, melyek a kis szőlőtermelőket, zöldségtermelőket a földmüvesszövetkezeteken belül egyesítik.

Sztálin elvtárs rámutatott arra: minden attól függ, hogy a kolhoz szocialista 'formáját milyen tartalommal töltik meg. Ezek a megállapítások állnak a mi termelőszövetkezeteinkre is. Ha a Párt és a kormány nem figyeli őket a jövőben is, ha nem támogatja minden téren, nem gondoskodik róla, hogy ellenséges elemek, kulákok, fasisz. ták bele ne kerüljenek s megelégszik'a szövetkezés puszta tényével, akkor természetesen nem fogunk célt érni. Ezért a termelő szövetkezetekkel való gondos és szakadatlan foglalk°zás, erősítésük, növelésük, fejlesztésük álljon a legközelebbi esztendőkben Pártunk és kormányunk szakadatlan gondoskodásának központjában.

Végül fel akarom hívni Pártunk figyelmét arra, hogy a termelőszö. vetkezet kérdése nem mezőgazdasági és szövetkezeti osztályunk vagy a földművelésügyi miniszté. rium szakkérdése, hanem jelenleg egész szocialista építésünk font°s problémája. Amíg ez a'kérdésmeg oldást nem nyert, elkerülhetetlenek az átmeneti nehézségek, többek közt az élelmezés s fiz iparnak me zőgazdasági nyersanyagokkal való ellátása terén. Ezt nemcsak Pártunknak, de ipari munkásságunknak, sőt egész dolgozó népünknek meg kell értenie. Olyan óriási át alakulás, miflt a szocializmus felépítése a mezőgazdaságban, nem folyhat le átmeneti nehézségek nél. kül. Mi rajta leszünk, hogy ezeket a nehézségeket lecsökkentsük, hogy az átmenetet megkön,nyítsíik. Ehhez azonban az kell, hogy Pártunk és dolgozó népünk tisztában legyen velük, fel legyen rájuk készülve, fegyelmezetten, áldozatkészen fo. gadia őket és kíméletlenül utasítsa el az ellenség kísérleteit, melv egészséges szocialista fejlődésünk velejárójaként jelentkező átmeneti nehézségeiből tökét akar kovácsol, ni. Minél jobban oldjuk meg a feladatot, annál kisebbek lesznek az átmenet nehézségei, annál rövidebb az átmenet ideje. Remélem, hogy legközelebbi kongresszusunk már a teljes sikerről veh.et tudomást. Nagy taps.)

Uj ötéves tervünk végrehajtásában, de különösen' a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében óriási feladat hárul az államappa rátusra. elsősorban a községi, járd. si és megyei tanácsokra.

A tanácsokat a falun, a járásban, a megyében, de még Budapesten is száz szál fűzi a mezőgazdasághoz, benne a fejlődő termelőszövetkezetekhez, állami gazdaságokhoz, gépállomásokhoz. Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy jó tanácsok nélkül nemcsak jó köz- igazgatás, de jó termelőszövetkezeli fejlődés sem lesz. A tanácsokról azt mondotta Sztálin elvtárs, hogy ezek a politikai szervezet szó cialista formái ugyan — de minden attól függ, hogy hogyan tudjuk ezt a formát szocialista tartalommal megtölteni.

Mi a tanácsokat a legszélesebb demokrácia alapján választottuk. A demokráciának ilyen széles és bátor alkalmazása azonban ma- gábanvéve még nem biztosíték arra, hogy a tanácsokat szocialista tartalommal tudjuk megtölteni, hogy a tanácsok már tagjaik demokratikus összetételéből kifolyólag meg fognak felelni azoknak a feladatoknak, melyek a szocializmus építésében reájuk hárulnak. Sztálin elviárs a szovjet tapasztalatok alapján megmutatta, hogy a szovjetek, melyekhez a mi tanácsaink hasonlóak, nem egyszet az ellenség eszközévé váltak, ha a Párt nem volt elég éber.

Ez a veszély nálunk is megvan. Nemcsak a veszély van meg, de egyes tények azt mutatják, hogy az ellenségnek ez már bizonyos fokig sikerült. Kiderült, hogy azon a címen, hogy biztosítani kell a közigazgatás zökkenőmentes folytatását és támogatni kell a közigazgatási tapasztalatokkal nem rendelkező tanácselnököket, ugrásszerűen megszaporodott a tanácsok apparátusában dolgozó volt horthysta tisztviselőknek a száma. Különösen megnőttek a községi és járási végrehajtó bizottságok titká. rai között a horthysta elemek. Ezekre a titkárokra van bízva többek közt a gabona és az élelem- begyűjtés. Meg lehet állapítani, hogy élelmezési nehézségeink éppen a tanácsválasztások óta fokozódtak.

A tanácsokra is áll az, ami a líermelőszövetkezetekrc. Fiatal, új szervezetek ezek, melyek a legközelebbi esztendőkben szakadatlanul rá lesznek szorulva Pártunk és a kormány folytonos segítségére, támogatására, tanácsaira A termelőszövetkezetek is orlit nőttek meg leggyorsabban, ahol a tanácsok teljes erővel támogatták őket.

Ha a termelőszövetkezetet gyöze_ lemre visszük, akkor győzött a szocializmus a városban és falun egyaránt. A tanácsok kifejlődése és megerősítése a szocialista állam alapjait szilárdítja meg. Ha ez a két feladat sikerül, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy leraktuk a szocializmus alapjait hazánkban. Amíg ezt a két feladatot jól meg nem oldottuk, addig elkerülhetet lenek az ingadozások és mindazok a nehézségek, melyek fejlődésünket fékezik. Kongresszusunknak egyik fő feladata, hogy erre a két egy- mással összefüggő kérdésre ráirányítsa Pártunk és rajta keresztül az egész magyar dolgozó nép figyelmét.

Megnövekedett és új feladatok állanak tehát Pártunk előtt, melyek megoldása csak úgy sikerül, ha megerősítjük pártszervezetein, két, emeljük fegyelmüket, tudásukat, kapcsolataikat a dolgozó tömegek legszélesebb rétegeivel. Er. re annál nagyobb a szükség, mert ötéves tervünk megkezdésével a tanácsok kiépítésével és egyéb feladatokkal kapcsolatban sok, a Pártban dolgozó elvtársunkat áten. gedtük más munkára, ami érezhető, en gyengítette szervezeteinket. Az előttünk álló nagy célok megkövetelik ezért, hogy figyelmünket újra pártszervezeteink megerősítésére, pártkádereink nevelésére és előléptetésére irányítsuk. El kell ismerni, hogy pártkádercink a leg. magasabb funkcionáriustól az egy. szerű pártmunkásig és tagig zömükben jó.l végezték feladataikat, bár soraikból tízezrével vittünk át más területekre elvtársakat. De ideje, hogy megerősítsük Pártunk gerincét, különben az a veszély fenyeget, hogy nem tudjuk jól megoldani a magunk elé tűzött nagy feladatokat.

Pártszervezeteink megerősítésé, hez tartozik az elméleti színvonal, a példamutatás és áldozatkészség fokozása mellett az új káderek bá tor kiemelése és felelősebb munkába állítása. Különösen a nőket és ifjakat kell bátran előléptem: ezen a téren minden figyelmezteté- sünk és követelésünk dacára még lassú a fejlődés, még vontatottan folyik a női káderek előléptetése.

Legsürgősebben azonban falusi szervezeteinket kell megerősítenünk. A szocializmus építése a falun csakúgy, mint a tanács munká jának beindítása és kifejlesztése, elsősorban falusi szervezeteinkre hárul. Viszont — amint mondtuk — éppen szocialista fejlődésünk következtében falusi szervezeteink jórésze átmenetileg meggyengült.

Bizonyos fokig még a tanácsok létrehozása is falusi páil.titkáraink befolyásának meggyengülését eredményezte. A falusi tanácselnök függetlenített tisztviselő és ha Pártunk tagja, akkor a pártíonkí- viiliek, de néha még elv társaink is őt tekintik a falu tényleges veze_ tőjének, Egész Pártunknak, de különösen megyei és főleg járási szerveinknek mindent meg kell tenniök, hogy meggyorsítsák falusi szervezeteink fejlődését:. Gondoskodjanak róla, hogy a falu üzemi és helyi szervezeteit újra egy erős, egységes szervezetbe fogják össze. Minden módon erősítsük falusi párttitkáraink tekintélyéit, befolyását. Fel ;kdl erősíteni falusi szervezeteinket új tagokkal, a szocialista szektorban dolgozó parasztok és munkások mellett azoknak az egyénileg dolgozó parasztoknak a soraiból, akik kiváltak a népi demokrácia szolgálatában, a termelésben és helyeslik szövetkezeti! ro'ífikánkat. Meg kell gyorsítani a falun a Dolgozó Ifjúság Szövetségének fejlődését és gondoskodnunk kell ró. la, hogy a DISZ ott is minél előbb a Párt jobbkezévé váljék.

A sikerek, a békés fejlődés árnyoldalai a mi Pártunkra is kihatottak. Bár tagjaink zöme ma is jó példát mutat, élenjár a termelésben, a beszolgáltatásban, az állampolgári fegyelemben és koáelességteijesítésben, ugyanakkor akadnak szépszámúnál Pártunkon belül is olyanok, akik azt mondják: ,,A dolgok úgy is jól mennek, minek íide különösebb erőfeszítés, áldozatvállalás, az éberség, az osztályharc fokozása." Ez a hang minden helyzetben veszedelmes, de különösen veszedelmes most, amikor élesedik az osztályharc. Élesedik és élesedni fog, mert a szocialista építés terjedése miai'jt az ellenség egyre szükebb területre szorul és egyre elkeseredettebben védi azt, ami még megmaradt számára. Ugyanakkor a nemzetközi reakció, a nyugati imperializmus mozgósítja itthon megmaradt erőit. Ilyen viszonyok között nem szabad tűrnünk lazulást, hanyagságot. Az eddiginél sokkal keményebben kell fel. lépni minden fegyelmezetlenség, megalkuvás, pártszerűtlenség ellen. Élesen fel kell lépnünk azokkal szemben, akik példamutatás és áldozatvállalás helyett a könnyebb végét f°gják a dolgoknak, akik vizet prédikálnak és bort isznak.

Hányszor voltunk tanúi annak, hogy Pártunk tagjai, sőt funkcionáriusai a nehezebb vagy kényelmeden, nem népszerű feladatok elöl kibújtak? A kulákeilszámol- tatás idején hánysz.or tapasztalhattuk, hogy sok eivlársunk nem lépett fel határozottan, sőt, ő maga sem teljesítette a beszolgáltatást, nem fizetett adót s ezzel rossz példát mutatott. Hány párttagunk van, aki nem teljesíti a normát, aki az üzemekben, állami birtokon, gépállomáson tanúja a lógásnak, anyagpocsékolásnak, sc- lejtgyártásnak, nyílt kártevésnek és ^megalki: rásból vagy hanyagságból nem lépett fel ellene. Hányán voltak tanúi áruhalmozásnak, feketénésnek, feketevágásnak, annak, hogy a kulák kenyérrel, búzával etette állatait és szemet hunytak felette vagy a tetejébe még morogtak az élelmezés, a közellá’tás nehézségei miatt? Hogyan fogják ezek nz elvlársak nehezebb, válságosabb helyzetben állni a sarat, mikor szocialista fej-# ödésünk elkerülhetetlen velejárójaként kiélesedik az osztályharc, amikor az egyéni példamutatás, az áldozatvállalás, a nyílt bátor

szembeszállás az ellenséggel á döntő. Aki most, a nyugodt, biztos fejlődés mellett már tétovázik, le. marad, az ellenség uszályába kerül, az kritikus helyzetben még ke. vésbbé fogja megállni a- helyét és csődöt mond.

Ezért ezen a téren fel kell fo-: kozni, meg kell szigorítani a követelményeket. A mi Pártunkat nemcsak az tette naggyá, hogy küzdelmét az élenjáró leninisztálini elmélet vezette, de az is, hogy tagjai a Horthy-rendszer 25 esztendeje alattt életüket nem kímélve, bátran, börtönnel, terrorral dacolva harcoltak igaz ügyükért. Győzelemre vitt bennünket a felszabadulás után, hegy mi voltunk azok, akik nem sajnálták a munkán és verejtéket, példaadóan és áldozatkészen küzdöttünk az országépítés frontjainak nehéz állásain és éberen, bátran, elszántan hiúsítottuk meg, vertük vissza az ellenség minden támadását.

Ezt kell most is tennünk: fokoznunk kell Pártunk elméleti színvonalát, fegyelmét, a pétdamutatást, az áldozatkészséget, a bátor el. szántsegot, hadat kell üzennünk a mégalkuvás, a gyáva magatartás minden megnyilvánulásának! Ennek a szellemnek a megerősítése és felszítása kongresszusunk egyik fő feladata. Ez a szellem jövendő sikereink és győzelmeink legbizto. sabb záloga. (Taps)

Ezt a szellemet csak úgy fogjuk sikerrel megnövelni, ha Pártunk minden területén bátran és bőven alkalmazzuk a kritika és önkritika bolsevik fegyverét. Amikor tavaly Központi Vezetőségünk harcot indított a pártdemokrácia megsértői, a bürokraták ellen, e hibák feltárására és kiküszöbölésére, a bírálat és önbíráliat fekozditabb alkalmazását követeltük, s idéztük nagy tanítónk, Sztálin elvtárs szavait:

„Hadd tárja fel a Párt, hadd tárják fel a bolsevikok, hadd tárja fel országunk minden becsületes munkása és dolgozója mun_ kánk hiányosságait, építésünk hiányosságait, hadd jelöljék meg hiányosságaink felszámolásának útját, hogy munkánkban, építésünkben ne legyen fennakadás, mocsár, korhadás, hogy egész munkánk, egész építésünk nap_ ról-napra jobbá váljék és siker- röl-sikerre haladjon.“

A tapasztalat azt mutatja, hogy pártszervezeteink újjáválaszt ása

óta kétségtelenül javult a helyzet, de azt is tapasztaljuk, hogy a pártdemokráciát funkcionáriusaink nem egyszer ma is megsértik, hogy a bürokrácia a Párton belül és kívül még sok formában jelentkezik.

Még mindig sok a panasz a tagfelvétel körül, hogy a belépési nyilatkozatok elbírálása, a tagkönyvek kezelése, kiadása, hosz- szú hónapokig tart, hogy a jelölteket küldözgetik Ponciusítól— Pilátusig.

Az előttünk álló hatalmas fel. adatok megkövetelik, hogy foko. zottan biztosítsuk a párldem°krácid érvényesülését sorainkban s szakoz datlanul vegyük igénybe a bírálat és önbírálat fegyverét. Nálunk ezzel kapcsolatban különösen kél helytelen nézettel találkozunk. Aj egyik az önkritikát valami múlí jelenségnek, §gy egyszeri kampánynak tekinti. Van azonban » téren olyan új jelenség, melyr* fel kell figyelnünk, mert elterjedő, se alkalmas arra, hogy rossz hírb< hozza, lejárassa az önkritikát, f pártkáderek és a munkásosztály forradalmi szellemben való neve lésének e fontos módszerét. Egyrf gyakrabban találkozunk olyan párt taggal, aki önkritikát gyakorol utána változatlanul folytatja hibáit Az ilyen „visszaesőkkel“ szemben akik az önkritikát igy alkalmaz, zák, fokozott eréllyel kell fellép, nünk.

összefoglalva megállapíthatjuk: Pártunk vezetésével rövid néhány esztendő alatt korszakalkotó változásokon ment át a magyar nép eltűnt az atkos múlt hagyatéka, a hárommillió koldus, eltűnt- u köpködők, az embervásárok reménytelen, kiuzsorázott szolgahada, megszűnt a tőkés kizsákmányolás, elnyomás s velejárója, a munkanélküliség, a szörnyű gond, a harc a mindennapi beécvő falatért. Gondokban most sincs hiány, de dolgozó népünk most nyugodtan néz a holnap elé és si-